Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Katherine Pierce


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Theodore & Theophile szobája

Theodore Storm
Yesterday at 7:52 pm



Utcák

Elisabeth Saltzman
Yesterday at 6:31 pm



Trónterem

Katherine Pierce
Yesterday at 5:09 pm



Sikátor

Always and Forever
Hétf. Aug. 13, 2018 9:06 pm



Törlések, figyelmeztetések

Always and Forever
Hétf. Aug. 13, 2018 9:01 pm



Partnerkeresõ

Connie Walker
Vas. Aug. 12, 2018 9:22 pm



Constance Walker

Larissa Blackwell
Vas. Aug. 12, 2018 1:50 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Szomb. Aug. 11, 2018 4:51 pm



Sarah Skyfesh

Sarah Skyfesh
Szomb. Aug. 11, 2018 12:57 am



Udvar

Elisabeth Saltzman
Pént. Aug. 10, 2018 7:23 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 5 5
Boszorkányok 8 0
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 23 14

Share | 
 

 A psychic && a vampire

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: A psychic && a vampire   Csüt. Jan. 11, 2018 5:33 pm


To: Damon Salvatore





A fiú vonásait figyeltem, az arcát, miközben a válaszára vártam. Nem tudtam, mit várok, melyik válasznak örülnék jobban, de láttam rajta az elbizonytalanodást. Ez viszont felért egy ki nem mondott válasszal: az a valaki, az a lány a fejemben, tényleg szörnyetegnek látta őt. Azonban a szavak, amiket végül kimondott… akár meglepő, akár nem, egy kicsit sem rémisztettek meg. A fejemben levő képek, jelenetek, amiket látnom sem szabadott volna, sokkal ijesztőbbek voltak, mint ez a fazon, aki próbált rám ijeszteni. A kérdésére nem igazán reagáltam, csak mélyen a szemébe néztem. Valahogy újra… újra elő akartam idézni azt, amit az előbb. Belé akartam látni. Már ha tényleg létezhet ilyen… ilyen képesség, vagy erő. Vagy adottság. És ekkor újra képek jelentek meg előttem. Több kép, több jelenet. Láttam ezt a fiút, miközben embereket öl… láttam a véres arcát, a szemfogait. Összeállt a kép, hogy ő micsoda. Vámpír. Habár sosem hittem ilyesmiben, mármint, efféle lényekben, de kétség sem fért hozzá: vámpír volt. Egy szörnyeteg, ahogyan ő és ahogyan az a lány fogalmazott. Azonban… újabb kép jelent meg előttem. Ők… méghozzá az esőben. Romantikusan csókolóztak, valamint ígéretet tettek egymásnak. Hátrébb léptem, miközben pislogtam egyet.
- Várj… ha szörnyetegnek tart, miért látom mégis azt, hogy igazából szeret téged? És te is őt… - Kérdeztem rá, miközben hosszan fürkésztem őt. Ezáltal amúgy mindennemű intelmét figyelmen kívül hagytam: nem érdekelt, hogy engem akar ma este úgymond felfalni, ahogy az sem, hogy szerinte a legjobb ötlet a futás lenne. Nem, amíg meg nem értem, mi folyik körülöttem.
- Te valójában nem vagy szörnyeteg, sőt, a közelében sem jársz ennek, nem igaz? Ő csak… megbántott téged. Fogalmam sincs, ki vagy te vagy ő kicsoda, de… egyszerűen látok dolgokat. – Újabb lépést tettem hátra. Még ha igazam is van, még ha láttam is azt, amit… nem volt maradásom. Ez a vámpír el akarta hitetni önmagával és másokkal is azt, hogy egy szörnyeteg és nem akartam én lenni az, akin ezt demonstrálja. Végül nyeltem egy nagyobbat.
Felrémlett előttem a bátyám és az, hogy mit láttam Scott halálának napján. Az a kép a fejemben a bátyámról és Scottról… talán a valóság volt. A bátyám egy gyilkos… a szerelmem gyilkosa. Avagy inkább az érzéseim gyilkosa. Megremegtem, ahogy ezek a gondolatok tudatosultak bennem. A földre pillantottam, majd idegesen a hajamba túrtam, felmarkolva a fekete tincseket.



379 words || monster || note: - || kredit






I write lines down, then rip them up... Impossible describing love.

avatar
Szirén vagyok
Play by :
✾ Eiza González
Keresem :
Léptek száma :
18

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A psychic && a vampire   Csüt. Jan. 11, 2018 1:52 pm


Damon & Alesea

The beginning of a new friendship

Damon Salvatore vagyok, az a Damon Salvatore, akiről minden tudja, hogy mennyire, de mennyire szívtelen, gonosz, önző és kegyetlen. Aki örömét leli mások ok nélküli kínzásában, aki egy igazi szörnyeteg. De valójában… csak képtelen feldolgozni a fájdalmakat, amik őt érik. Mások szenvedésével próbálja meg tompítani a saját fájdalmát, közben pedig ellök magától mindenkit, egyre magasabb és áthatolhatatlanabb falakat építve fel maga köré. Igen, ez vagyok én. És most megint abban a cipőben járok, mint sok évvel ezelőtt. A szívem megint darabjaiban van, és tudom, hogy ezt már lehetetlen összeforrasztani. Elena nélkül.
Hiába gondoltam arra, hogy el kellene fogadnom azt, ahogy a sorsunk alakult, hogy el kellene engednem Elenát, hisz ő jobbat érdemel nálam. Nem megy, egyszerűen nem megy. Azt akarom, hogy boldog legyen, hogy megkapjon mindent, ami mellettem nem lenne lehetséges, hogy boldog legyen, tényleg nem vágytam semmi másra. Nem akartam önző lenni vele, de mégis, ez pokolian fájt. Mert ő lehet, hogy már nem szeretett, de az én szívem még mindig ugyanúgy dobogott érte, mint azelőtt, hogy abba a börtönvilágba kerültem Bonnievel. Számomra ő jelent mindent, és tudtam, hogy ez örökre így is fog maradni. Az egyetlen mód arra, hogy örökre ellökjem magamtól, az volt, ha azzá a szörnyeteggé válok ismét, mint amire emlékezett is.
Épp ezért döntöttem úgy, hogy visszatérek az egyik régi szokásomhoz, ami nem volt más, minthogy kifeküdjek éjszaka az országút közepére, és arra várjak, hogy jöjjön egy autó. A vezető volt persze a vacsorám. Ezen kívül még rengeteg kegyetlenséget elterveztem, azt akartam, hogy Elena, sőt, hogy mindenki fülébe jusson, az a Damon Salvatore visszatért. Egyedül akartam lenni, nem akartam, hogy bárki arra számítson, majd játszom tovább a jófiút. Mert nem ment ez nekem. Stefan volt a jó, ő volt az, aki bármilyen szorított helyzetben meg tudta hozni azokat a döntéseket, amik elvileg a helyesek, míg én… Én mindig azt tettem, ami szerintem a legjobb volt, nem törődve azzal, mások mit gondolnak majd rólam, de ha a szeretteim életben tartásáról volt szó, azért bármit megtettem volna. De nem voltam jó jófiúnak vagy hősnek, nem, nekem sokkal jobban állt a rossz fiú szerep, mert a happy ending, amit a jók megkapnak mindig, engem messziről elkerül, nem számít, mennyire cselekszek önzetlenül. Ebben az esetben pedig, jobb nem is próbálkozni, nem igaz? Legalább senki nem táplál majd hiú reményeket, többek között én sem.
Szóval fogtam magam, és kifeküdtem az út közepére. Igyekeztem nem gondolni semmire, csak bámultam a csillagos eget, éreztem a szél hideg érintését, de igazából ezekből nem fogtam fel túl sokat, mert vasakarattal kellett visszatartanom magam attól, hogy Elenára gondoljak, és ez minden figyelmemet lekötötte. Végül aztán, ebből az állapotból az rántott ki, amikor meghallottam egy közeledő kocsi hangját, majd természetesen, ahogy az lenni szokott, hangos fékezés és a csikorgó gumik hangja törte meg a csendet, szinte hallottam a sofőr káromkodását is.
Amikor az autó megállt, és a vezető ideszaladt hozzám, én csak ekkor ültem fel, majd szépen lassan fel is tápászkodtam, leporolva a nadrágomat. Persze hallottam, ahogy mérgesen a fejemhez vág dolgokat, de nem különösebben hatott meg a dolog. Teljesen ráérősen igazítottam meg a ruhámat, nem szándékozva reagálni a lány szavaira. Csak akkor emeltem a tekintetemet rá, amikor végeztem.
- Mondd csak… - kezdtem volna bele a beszédbe, amiben összehordok mindenfélét, majd a végén kegyetlen mosolyra húzóm ajkaimat, hagyva, hogy megjelenjenek a vámpírfogaim és az erek a szemeim körül. A mondandómba azonban még nagyjából bele sem tudtam kezdeni, ugyanis teljesen olyan volt, mintha a lány látott volna valamit. A döbbenet tökéletesen leolvasható volt az arcomról, főleg amikor feltette azt a kérdést… „Szörnyetegnek tart?” Nem ismertem ezt a csajt, elképzelésem sem volt, hogy mégis mi fán termett kuruzsló volt, de nem is érdekelt. Elena szörnyetegnek tartott, én pedig azért jöttem, hogy bebizonyítsam, az is vagyok. Egy pillanatra sikerült csak elbizonytalanítania, avagy meglepnie ennek a csajnak, de ha azt hitte, ennyitől megkímélem majd az életét, nos, akkor nagyot tévedett. Nem érdekelt, honnan szedte ezt, mit látott vagy mit sem, csak azt tudtam, hogy neki itt és most véget ér a sztorija.
- Hm… tudod, ez egy igazán nehéz kérdés. Mindenki szemében mást jelent szörnyetegnek lenni, kinél ezt… kinél azt… És igen, engem naaaaagyon sokan szörnyetegnek tartanak. Csak hát… igazuk is van – húztam kegyetlen mosolyra az ajkaimat. – Egy szörnyeteg vagyok, el tudod képzelni, hogy miért vagyok ebben az időpontban pont itt? – kérdeztem tőle, megpróbálva rávezetni arra, hogy bizony, bizony, én megölni készültem őt, ha még nem jött volna rá erre magától is. Bár, ha olyan okos kislány volt, hogy valahonnan megtudta azt, hogy szörnyetegnek tartanak, akkor bizonyosan láthatta azt is, hogy milyen sors vár rá… - Te vagy a ma esti áldozatom – szólaltam meg egy kisebb hatásszünet után, majd hagytam, hogy az erek megjelenjenek a szemeim körül, és a fogaimat is kivillantottam teljes hosszukban. Ha a lánynak eddig nem esett le, hogy mi fog történni, és még mindig előttem ácsorgott, akkor egy utolsó segítséget adtam neki. – Tudod, itt az ideje a futásnak – feleltem, bár azt már nem tettem hozzá, hogy egyébként is felesleges lenne, mert mire megtesz két lépést, én már rég ott fogok állni előtte, készen állva arra, hogy lecsapjak rá. De azért, egy kis egérutat adtam neki.

849 || Továbbra is, ha valami nem jó, módosítok Very Happy  

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: A psychic && a vampire   Kedd Nov. 28, 2017 1:07 pm


To: Damon Salvatore





Képtelen voltam kiverni a fejemből a történteket. Scott halála sokkalta jobban fájt, minthogy azt el tudtam volna viselni. Nem találtam nélküle a helyem és őszintén szólva, azóta Cassidyvel sem találkoztam. Az utolsó beszélgetésem vele az a telefonhívás volt, amikor elmondta a hírt. De ami jobban fájt, az az volt, amit a bátyámra nézve láttam. Mintha képek villantak volna fel előttem… mintha láttam volna, hogy ő és Scott marakodnak, majd kitépi a… szívét. Nem, ezt a képet azóta sem tudtam helyretenni magamban. Nem értettem, mi ez az egész, de valahol nem is akartam megérteni. Mert ha igaz, ami a szemeim elé tárult, a lelki szemeim elé… akkor a bátyám egy kegyetlen, őrült gyilkos, aki a szerelmemmel végzett. Ezzel a gondolattal pedig nem akartam, nem tudtam megbirkózni. A bátyám nem tehette! Képtelenség… és mégis. Hogyan láthatnék olyat, ami nincs? Egyáltalán, miért látok dolgokat? Nem csak nála tapasztaltam, hogy képek, jelenetek, emlékek villantak fel. Nem tudom, mi történik velem, mi ez az egész, de ideje lenne, hogy vége legyen.
A kormányra csúsztattam a kezeimet szorosabban, majd az egyikkel elengedve a sebváltóra fogtam és váltottam. Napokkal ezelőtt elhagytam Mystic Fallst, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Még a bátyámnak, Samaelnek sem szóltam, mert hát… akkor nyilván nem engedett volna el sehová. Az egyik közeli kisvárosba mentem, kivettem egy szobát és csak gondolkodtam. Szükségem volt erre a magányra, arra, hogy elzárjam magam a külvilágtól és mindenkitől, aki árthat nekem. Vagy épp nem. De a lényeg, hogy egyedül sokkal jobb volt. Most viszont mégis hazafelé tartottam, késő este a sötétben. Még egy kis köd is volt, de ez nem rettentett el túlzottan.
Bekapcsoltam a rádiót, amiből meglepő módon valami csöpögős, nyálas zene folyt szinte ki. A szemeimet forgattam, aztán egy határozottabb, mégis agresszívabb mozdulattal kapcsoltam ki vissza. Nem volt szükségem arra, hogy érzéseket szakítson fel egy idióta zene. Így is épp elég nehéz feldolgoznom Scott halálát… és egy barátnőm elvesztését. Komolyan, még mindig egy méteres idiótának tartom magam amiatt, hogy elküldtem Cassynek azt az sms-t. Nem kellett volna. Talán, ha nem írok neki akkor este, a barátságunk töretlenül haladt volna tovább. Talán.
Azt hiszem, a múltamtól sosem szabadulhatok meg. Halk sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd az anyósülésen levő telefonom pittyegni kezdett, így elnéztem felé. Nyúltam is volna érte, de aztán a szemem sarkából megláttam, hogy valaki az út közepén fekszik, így hirtelen nyomtam rá a fékre, mire a kocsi végül rázkódva, de megállt.
- A rohadt életbe… - Morogtam, ahogy leállítottam az autót, kicsatoltam az övem, majd az ajtót kinyitva kiszálltam.
- Hé, jól vagy?! – Szaladtam oda az idegenhez, aki valószínűleg még mindig az út közepén feküdt, de egy sérülést, egy karcolást sem láttam rajta. – Mondd, eszednél vagy? – Folytattam. Kissé ideges voltam, hisz majdnem elütöttem, pedig… úgy tűnt, jól van. De akkor miért fekszik itt?
Ahogy pislogtam egyet, képek villantak fel előttem. Őt láttam, ezt az ismeretlen idegent… és egy lányt. Nem tudtam, kik ők, vagy mik ők. Láttam, mi történt velük. Túl sok kép rohamozta meg a fejem, így hátrébb lépve kaptam oda a kezeim és túrtam a hajamba.
- Elég… - Kissé előre hajoltam, ahogy továbbra is fogtam a fejem. Aztán a képek lassan eltűntek és újra fellélegezhettem. Kész, hivatalosan is kezdtem úgy érezni, hogy egyenes úton járok a felé, hogy megőrüljek. A férfira tekintettem, kétségbeesett, mégis dühös szemekkel.
- Szörnyetegnek tart…? – Csúszott ki a számon az első kérdés, ami az eszembe jutott. Halk voltam, de mégis, ebben a nagy csendben tisztán érthette. Ha ezek után azt mondja, hogy igen, annak tartja, akkor amit láttam, az a valóság… Nem tudtam, melyik válasznak szurkolok jobban ebben a pillanatban.



593 words || Or Nah || note: hello, Damon || kredit






I write lines down, then rip them up... Impossible describing love.

avatar
Szirén vagyok
Play by :
✾ Eiza González
Keresem :
Léptek száma :
18

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: A psychic && a vampire   Kedd Nov. 28, 2017 12:04 pm

Alesea && Damon



I write lines down, then rip them up... Impossible describing love.

avatar
Szirén vagyok
Play by :
✾ Eiza González
Keresem :
Léptek száma :
18

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A psychic && a vampire   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

A psychic && a vampire

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» The Originals & Vampire Diaries Frpg
» the vampire academy
» Vicious - The Secret Circle & The Vampire diaries
» Vampire-Resurrection
» The Originals & Vampire Diaries Frpg

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Ahol csak a képzelet szab határt :: A holnap ajándéka :: Lezárt játékok-
^
ˇ