Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Elisabeth Saltzman

Elisabeth Saltzman
Today at 2:36 pm



Charlotte "Charlie" Grey

Patrick Joseph Reynolds
Today at 2:15 pm



Törlések, figyelmeztetések

Always and Forever
Today at 2:31 am



VIP terem

Always and Forever
Today at 2:29 am



Charlotte szobája

Always and Forever
Today at 2:28 am



Henry ...

Grace Moore
Yesterday at 11:42 pm



Zack Reed

Zack Reed
Hétf. Jún. 18, 2018 7:44 pm



Thelion

Thelion
Hétf. Jún. 18, 2018 4:32 pm



Elkészültem!

Hope Mikaelson
Hétf. Jún. 18, 2018 10:17 am



Hope Mikaelson

Hope Mikaelson
Hétf. Jún. 18, 2018 9:00 am
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 4 0
Vérfarkasok 0 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 1 0
Emberek 0 2
Összesen 15 12

Share | 
 

 Hálószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba   Pént. Jan. 26, 2018 4:04 pm

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
297

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba   Vas. Dec. 03, 2017 8:32 pm


Welcome home, Rule.





Léptek zaja, mi nem jutott el fülemig. Egyszerűen oly mélyen belesüppedtem emlékemeim forgatagába, hogy mindössze a táskám tömése volt magam előtt. S mikor végeztem, egyszerűen csak visszacsuktam a széfet, majd lezártam teljesen, ráhajtogatva a felvágott szőnyegdarabot. Gondolván, hogy később még lerendezem a kisebb igazgatnivalót. Hát felegyenesedve nyomtam neki vágott tenyeremet térdemnek, aminek köszönhetően nadrágom azonnal magába szívta a vért. A mocskos nadrág kevésbé zavart, mint a fájdalom ami a tenyerembe nyílalt bele a nyomás hatására. Felszisszenve húztam magamhoz a kezemet, majd pillantottam meg magam előtt az éjjeliszekrényemen, amiről fájdalmas volt megfeledkeznem. A méteres porrétegben egy képkeret állt, benne egy közös képpel Rule-al, amit még a lelépésem előtti napokban készítettünk. A nagy sietségben itt felejtettem... Szomorúan pillantottam a talajra, hiszen bűntudat mardosta lelkemet. Könyörtelen módon feledkeztem meg róla. Bele sem gondoltam igazán, hogy ő mit élhetett át ezalatt. Megbánt, óvatos léptekkel indultam tehát a kép felé, hogy felemelve magamhoz öleljem, majd ezúttal ne feledjem el magammal vinni mindenhova. Azonban félúton a nevemre lettem figyelmes, egy ismerős hang csengésében.
Megtorpantam. Nagyra nyílt szemekkel meredtem magam elé pillanatnyilag. Köpni nyelni nem tudtam. S csak néztem magam elé, mintha bárhonnan is leolvashatnám, hogy mi legyen a következő lépésem. Azonban sehova sem lett odavésve, így kénytelen voltam cselekedni. Nem állhattam ott, a szoba közepén, mint akinek földbe gyökeredzett a lába.
Elő bújva tehát az oszlop mögül, csúsztattam végig rajta kezemet, majd néztem rá bűnbánó tekintettel. Hiszen tudtam mi lehet a következő. Magára hagytam...
- Honnan tudtad? - pillantottam rá zavartan, majd léptem ki az oszlop takarásából, némileg megemberelve magamat azzal, hogy érdeklődő pillantást vetettem rá.
- Nézd Rule. Én... - túrtam bele hajamba, majd pillantottam magam mellé, hogy a gyilkos pillantását kerüljem el. Haragja tükröződött benne, mi valahogy megrémített. - Sajnálom. - ezúttal azonban a szemeibe néztem. Elgondolkoztam ugyan azon, hogy beavassam a részletekbe, de végül is túl sok lett volna neki így egyszerre megemészteni.  
- Nem kérem, hogy bocsájtsd meg, hogy szó nélkül itt hagytalak... Én. - nehezen jöttek a szavak. Pedig mikor elképzeltem ezt a beszélgetést, teljesen másképp festett. - Sietnem kellett. El kellett tűnnöm innen... Sajnálom, hogy eltűntem. - végül hallgattam. Hallgattam, hiszen zavart az a csend,
mellyel nézett. A hangját akartam hallani. Hogy küldjön el melegebb éghajlatra, vagy öleljen át ahogy régen. Csak mondja el, hogy mit érez.



379 || You & Me || note:     || kredit



Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba   Vas. Dec. 03, 2017 7:47 pm


Liss & Rule





Ismét itt vagyok, a húgomat otthon hagytam, megvártam, hogy mélyen elaludjon, aztán az ablakomon lopóztam ki, még ma is jobb szeretek nem a szokásos módon távozni otthonról. Meg aztán… jobb ha a szomszédok is azt hiszik, hogy itthon vagyok. Nem kell tudniuk mindenről, noha…nagyon is szeretnék beleütni mindenbe az orrukat. Annyi volt a szerencsénk, hogy sikerült beadnunk nekik, hogy én azért tűntem el hosszabb időre, mert elraboltak, és ezt nagy traumaként éltem meg, ezért a havi egyszeri családsegítő látogatás, nővérkétől kezdve, tanfelügyelőn át, mindenki aki tudta, ekkor betette a lakásba a lábát, és ellenőrizték, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítok-e a kistestvéremnek, pedig könyörgöm! Óvodás… volt. Most elsőbe jár, rengeteget kell vele is foglalkoznom. A hétvégén szeretne elmenni az egyik part menti óceanáriumba, Miami… ide kellene elutaznunk, lehetőleg repülővel, aztán, még aznap haza is. Nem szeretnék idegen helyen túl sokat időzni.
Nem Klaustól félek, inkább attól, hogy a húgommal történik valami, és azt nem szeretném.  Utoljára három hete jártam itt, még én sem értem, hogy miért járok ide, hiszen semmi értelme, ő már nincs itt, a bútorokat pedig belepte a por. Bár jó jelnek véltem, hogy nem teljesen lakatlan, ezért bizonyára élhetnek még valahol, mert csak olyan helyre tudnak bemenni a vámpírok, meg a magamfajták, ha már a tulaj meghalt,ám ahogy ez felötlött bennem, egyből el is szomorodtam. Csak úgy minden jel nélkül meghaltak volna?! Hiszen én be tudok ide jönni, noha… tudom ,hogy behívtak ide ebbe a házba régen. Viszont nem akartam kísérletezni, hogy idehívjak egy vámpírt is, és majd azt heccelve várok, hogy be tud-e lépni. Nem mintha baj lett volna, hiszen meg tudom védeni magam, főleg amióta hibriddé váltam. A vérfarkas méreg egyébként is gyengíti a vámpírokat.
Zsebre dugott kézzel, fejembe húzott kapucnival, farmernadrágban és egy tornacipőben fordultam be a sarkon, Lissa házának közelébe érve, a szokott módon bizonyosodtam meg arról,hogy nem figyeli senki sem az utcát, és a hátsó bejárat felé vettem az irányt, betörtem, ha azt vesszük,a szakszerű zárfeltörést még az egyik régi falkatagtól tanultam meg, ha az ember vadidegen helyen ébred, pucéran, akkor legyen már esélye valahonnan ruhát szereznie nem? De.
Amint lenyomtam a kilincset, megcsapott a vér illata, ismerős volt ráadásul! Megráztam a fejem és elindultam az orrom után, de az illat nem akart szűnni. Ha vég, akkor megsértül?! De butaság, hiszen eltűnt szó nélkül!
Hallgatóztam, szívdobogás, ismerős megnyugtató ritmusa jutott el a fülemig, megszaporáztam a lépteimet és lenyomtam az ajtaja kilincsét, ott térdelt a szobában, egy padlóba süllyesztett széf előtt, és vérzett! Én mindig is rejtegettem előtte, hogy ki vagyok, így most is, a nyilvánvaló csábító vér illat ellenére is igyekeztem tartani magam. Fel-le hullámzott a mellkasom, az izgatottságtól, hogy újra láthatom, és a dühtől, hogy eltűnt, hogy magamra hagyott! Nem mertem megszólalni, mert félő volt, hogy inkább morgás szökik ki a torkomból, mintsem értelmes emberi beszéd.
Ha húgom nagyon örülne, hogy ha megtudná, hogy Liss újra itt van, imádta őt, rajta függeni, csüngni.
Az ajtófélfába markoltam, és kicsit bele is vájtam mindkét kezemmel a fába, erővel kellett visszatartanom magam attól, hogy valami őrültséget kövessek el. Beszélnünk kellene, hiszen ennyi ideig nem láttam, de… ha éjszaka van itt, az azt jelenti, hogy nem akart velem találkozni, talán soha többet, most is úgy tűnik, mintha pillanatokon belül tovább állhatna.
- Liss? – nyögöm ki végül rekedten. Alig híve a szememnek.



 || Never Give Up || note: xx || kredit



Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba   Pént. Dec. 01, 2017 8:34 pm


Welcome home, Rule.





Ott álltam az egykori hálószobám közepén. Figyeltem, ahogy a por ellepte minden emlékemet. Egyszerűen a szemem előtt táncolt a múlt, mint vízió. Egy kecsegtető vízió, mely egykori gondatlanságomat jelképezte szememben. Ahogy az ágyra heveredek. Barátok és barátnők. Álmodozni egy testvérről. Sírni anyám vállán. Az elszánt megfelelés apám iránt. Sose láttam az igazságot, s talán ez hozta el számomra a gyermekkoromat. A tudatlanság, mellyel leéltem eddigi életemet. Most pedig itt volnék. Nem látok tovább az orromnál és egyszerűen nem fér a fejemben, miért történik ez mind meg velem. Miért nem tehetek ellene békésebben? Miért kell harcolnom? Erre születtem? Vért ontani és áttarolni mindenen, mi célomhoz vezető úton, a lábam alá kerül. Miért nem lehetek normális? Miért kellett ezt tennem egykoron szerető családommal? Miért létezhet a szekta? Az az Isten, amiért falvakat égettek fel, boszorkányokat borítottak lángba... Mond hol van ilyenkor az az Isten?
Vettem egy mély sóhajt, majd úgy döntöttem, hogy feladom a gondolkodást. Hiszen hiába, ha csak a szívemet fájdítom. Nem ezért jöttem haza. Erősnek kell maradnom Rule érdekében. Nem beszélve arról, hogy fogalmam sincs, hogy miként állhatnék elé.
Az ablakomra tekintettem, melyen besütött a hold fénye, melyben ezer apró pihe járta heves táncát egymás körül.  Csendben néztem, s Rule járt a fejemben. Nem állhatok elé és mondhatom neki, hogy: " Hé Rule. Bocs, hogy eltűntem, csak szobafogságra ítéltem az eszeveszett, kattos, szektás szüleimet. Remélem béke van." Kötve hinném, hogy nem küldene el melegebb éghajlatra.
Hamar feladtam, hogy azon kattogjak, amire még van időm. Maradtam tehát az eredeti tervnél, félredobva a kesergést és a nosztalgiát. Hát huppantam térdre, leeresztve vállamról szimatszatyromat. Kezembe szikét fogtam, majd a drága, ámbár kellőképp gondozatlanná vállt szőnyegemet kezdtem el felnyitni. Alatta a fapadló fogadott, s egy recsegő, mozgolódó darabka, melyet szintén a szikével pattintottam ki a helyéről. Egy mélyebb dugiszéf fogadott,
melyet korábban vérmágiával zártam be. Tehát felhasítva tenyeremet, a már korábban említett szikével, csepegtettem vöröslő véremet a széf fém felületére. Halkan orrom alatt mormoltam, s alig néhány másodperccel később már kattant is a fogantyú. Hát megragadva azt nyitottam fel a széf tetejét, véremet végigkenve így rajta. Elkerülhetetlen volt, hogy ne legyen szinte minden csupa vér. Mágikus tárgyak, melyek korábban anyám tulajdonában álltak. Természetesen kisajátítottam, ahogy jegyzeteinek is egy részét magammal cipeltem az elmúlt másfél év során. Ezúttal azonban el kellett rejtenem eme értékeket egy sokkalta biztosabb helyre. Így ahogy minden tárgyat, melyet kiemeltem a széfből, ezúttal a táskámba pakoltam, a fennmaradó 4 kötetnyi jegyzettel együtt. Úgy terveztem vissza költözök, s talán ez így is lesz. Persze csak miután közöltem Rule-al, hogy visszatértem. Szeretném, ha nem előzném meg magamat azzal, hogy megpillant valahol a városban. Ha pedig meglát, márpedig előbb vagy utóbb meglátja... Akkor félek összetörném, azt amit már így is erővel csapkodtam a betonhoz. A bizalmát és a barátságunkat. Talán már szilánkokban áll. Azonban ezt csak egy módon deríthetjük ki.  



465 || You & Me || note:     || kredit



Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Hálószoba   Csüt. Nov. 30, 2017 9:20 pm

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
297

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hálószoba   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Hálószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Régi, poros dolgaink :: Emlékeink, melyek a porba hulltak :: Törölt/dobott játékok, játékterek :: Healton rezidencia-
^
ˇ