Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Theodore & Theophile szobája

Theodore Storm
Yesterday at 7:52 pm



Utcák

Elisabeth Saltzman
Yesterday at 6:31 pm



Trónterem

Katherine Pierce
Yesterday at 5:09 pm



Sikátor

Always and Forever
Hétf. Aug. 13, 2018 9:06 pm



Törlések, figyelmeztetések

Always and Forever
Hétf. Aug. 13, 2018 9:01 pm



Partnerkeresõ

Connie Walker
Vas. Aug. 12, 2018 9:22 pm



Constance Walker

Larissa Blackwell
Vas. Aug. 12, 2018 1:50 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Szomb. Aug. 11, 2018 4:51 pm



Sarah Skyfesh

Sarah Skyfesh
Szomb. Aug. 11, 2018 12:57 am



Udvar

Elisabeth Saltzman
Pént. Aug. 10, 2018 7:23 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 5 5
Boszorkányok 8 0
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 23 14

Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozShare | 
 

 A saját hirdetésünk

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: A saját hirdetésünk   Szomb. Jún. 16, 2018 3:43 pm

It's only been a lifetime
but tonight you're a stranger or some silhouette


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."


- Hé, te ott! Igen, te. – Mutattam egyenesen végig rajtad. - Ne nézz rám ennyire bután, kérlek. Azt szeretném, ha kicsit figyelnél rám. – Sosem szerettem, ha valaki ellenszegült. S te, kedves barátom, nem úgy tűnt, mintha minden idegszáladdal rám összpontosítanál. - Gyere, ülj le és helyezd magad kényelembe… - De végre erőt vettél magadon, s én mutogattam, hova is foglalhatsz helyet. Te megindultál az egyik ülő alkalmatosság felé. - Igen, mondjuk oda, abba a fotelbe leülhetsz, ha épp nem felel meg a kényelmetlen, fából összetákolt szék. – Figyeltem, ahogy leülsz. Elégedetten elmosolyodtam, ahogy én magam is leültem, közvetlenül veled szembe. - Nos, most már rendben leszel? Remek. Van egy történet, amit el szeretnék neked mesélni. – Láttam, hogy szóra nyitod a szádat. - Ne szakíts félbe, oké? Modortalan dolog. – A fejemet csóváltam. Te inkább becsuktad a szádat, s kényelmetlenül mocorogtál a fotelben. Talán féltél tőlem. Pedig ezúttal nem terveztelek bántani, sem senki mást. Most a lehető legjobb modoromat kellett elővennem, hiszen… ez volt a feladatom. A rám kiszabott, fontos feladatom. – Nos, gondolkodtál már rajta, az emberek miért jönnek Mystic Fallsba? Nem? Én sem. De azt tudom, hogy sok ott az ismerős arc, melyre az emberek kíváncsiak. Na meg persze, ott van az új boszi iskola, melyet a híres vagy már inkább hírhedt és barát-gyilkos Stefan Salvatore épített a halálból visszatért Alaric Saltzmannal, akit, nem mellesleg ki fogok nyírni. – Vontam vállat, ahogy összeérintettem az ujjaimat magam előtt. – Tudtad, hogy Klaus gyermeke, Hope is ide jár? Szép nagyra nőtt lányka, de ő engem nem igazán érdekel. Bár elég jó képességei vannak, hiszen vámpír is, vérfarkas is, s boszorkány vér is csörgedezik az ereiben. Egy kis szörnyeteg, ha valaki a véleményemet kérdezni. De… de abban a suliban ott van az én két drága unokahúgom is. Istenem, az a két leányzó… alig várom, hogy újra szembekerüljek velük. Hiszen elég rég nem láttam őket. Szeretném őket megszeretgetni a késemmel… vagy a bárdommal… ohh, Jossie, Lizzie… - Elmélkedve néztem fel a plafonra, majd vissza rád. A tekinteteden láttam, hogy őrültnek nézel. De nem jártál messze a valóságtól. – Mit gondolsz, létezik a Pokol? – Néhány pillanatig vártam csupán, majd felálltam. – A helyzet az, hogy nagyon is valóságos. A legendák, a mesék, mind-mind igaznak bizonyultak, s erre akkor jöttem rá, mikor meghaltam. – Vállat vontam. Annyira nem hatott meg a dolog, erről nem is terveztem többet mesélni. Ám láttam, hogy újból mocorogsz. – Ugye nem tervezel elmenni a mese közepén? – Vontam fel a szemöldököm, mire nyeltél egy nagyot. Menni akartál, hát persze. Hosszúra nyúlt a mese, s nem akartad hallani a végét. De nem engedhettelek el… csettintettem az ujjammal, mire láncok jelentek meg a csuklóidon, melyek odakötöztek a fotelhez. Nem mehettél sehova. De nem ám. - Katherine Pierce a pokol tüzével égetne el, ha hagynálak meglógni, kedves… - Morogtam, ahogy a fotel mögé lépkedtem, s kutakodni kezdtem a polcon. – Oké, oké… tudom, hogy sok a dolgod. Inkább adok egy kis könyvet, melyben minden le van írva, amit tudnod kell. – Az öledbe ejtettem a könyvet. – Ám… látni akarlak még. Tudod, hol. Hiszen ott a pontos cím… ha nem jössz, megtalállak és hidd el, nem akarod tudni, miként hozlak el hozzánk. Minden világos? Nos, akkor… - Csettintettem egyet, a láncok eltűntek, te magad pedig szabaddá váltál. - Jó szórakozást!

- Kai Parker



Kód:
<center><link href="https://fonts.googleapis.com/css?family=Playfair+Display+SC" rel="stylesheet"><link href="https://fonts.googleapis.com/css?family=Pinyon+Script" rel="stylesheet"><div style="margin-top: 20px; margin-bottom: 20px; width: 425px!important; text-align: justify; padding: 10px; background: #283655;box-shadow:0px 0px 1px #354771, 0px 0px 70px rgba(0, 0, 0, 0.5) inset; border: 3px solid #202B44;"><div style=" text-align: center; font-size: 34px; padding-top: 16px; padding-bottom: 16px; line-height: 30px; font-family: Pinyon Script; text-shadow: 0px 0px 4px; color: #659FAA; border-radius: 100px 100px/10px 0px; border: 3px solid #202B44; background: #202B44; box-shadow: 0px 0px 1px #111111, 0px 0px 70px rgba(0, 0, 0, 0.5) inset;">It's only been a lifetime
<div style="width: 415px; margin-top: 0px; text-align: center; font-size: 12px; line-height: 30px; font-family: 'Playfair Display SC', serif; text-shadow: 0px 0px 4px; color: #659FAA; border: 2px solid #202B44; box-shadow: 0px 0px 1px #111111, 0px 0px 70px rgba(0, 0, 0, 0.5) inset; color: #889bc8;">but tonight you're a stranger or some silhouette</div></div>
<a href="http://silhouettefrpg.hungarianforum.com"><img src="http://www.kepfeltoltes.eu/images/hdd1/2018/06/16/536silhouette_frpg.png" style="width: 420px; margin-top: -12px; border: 3px solid #202B44;"/></a>
<div style="width: 386px!important; margin-top: 6px; text-align: justify; padding: 16px; border: 3px solid #202B44; background: #202B44; box-shadow: 0px 0px 1px #111111, 0px 0px 70px rgba(0, 0, 0, 0.5) inset; color: #889BC8; font-family: georgia; font-size: 11px; line-height: 16px;"><center>[i]"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."[/i]

<iframe width="300" height="170" src="https://www.youtube.com/embed/ieLINJp8YhE" frameborder="0" allow="autoplay; encrypted-media" allowfullscreen></iframe></center>
- [i]Hé, te ott! Igen, te.[/i] – Mutattam egyenesen végig rajtad. - [i]Ne nézz rám ennyire bután, kérlek. Azt szeretném, ha kicsit figyelnél rám.[/i] – Sosem szerettem, ha valaki ellenszegült. S te, kedves barátom, nem úgy tűnt, mintha minden idegszáladdal rám összpontosítanál. - [i]Gyere, ülj le és helyezd magad kényelembe…[/i] - De végre erőt vettél magadon, s én mutogattam, hova is foglalhatsz helyet. Te megindultál az egyik ülő alkalmatosság felé. - [i]Igen, mondjuk oda, abba a fotelbe leülhetsz, ha épp nem felel meg a kényelmetlen, fából összetákolt szék.[/i] – Figyeltem, ahogy leülsz. Elégedetten elmosolyodtam, ahogy én magam is leültem, közvetlenül veled szembe. - [i]Nos, most már rendben leszel? Remek. Van egy történet, amit el szeretnék neked mesélni.[/i] – Láttam, hogy szóra nyitod a szádat. - [i]Ne szakíts félbe, oké? Modortalan dolog.[/i] – A fejemet csóváltam. Te inkább becsuktad a szádat, s kényelmetlenül mocorogtál a fotelben. Talán féltél tőlem. Pedig ezúttal nem terveztelek bántani, sem senki mást. Most a lehető legjobb modoromat kellett elővennem, hiszen… ez volt a feladatom. A rám kiszabott, fontos feladatom. – [i]Nos, gondolkodtál már rajta, az emberek miért jönnek Mystic Fallsba? Nem? Én sem. De azt tudom, hogy sok ott az ismerős arc, melyre az emberek kíváncsiak. Na meg persze, ott van az új boszi iskola, melyet a híres vagy már inkább hírhedt és barát-gyilkos Stefan Salvatore épített a halálból visszatért Alaric Saltzmannal, akit, nem mellesleg ki fogok nyírni.[/i] – Vontam vállat, ahogy összeérintettem az ujjaimat magam előtt. – [i]Tudtad, hogy Klaus gyermeke, Hope is ide jár? Szép nagyra nőtt lányka, de ő engem nem igazán érdekel. Bár elég jó képességei vannak, hiszen vámpír is, vérfarkas is, s boszorkány vér is csörgedezik az ereiben. Egy kis szörnyeteg, ha valaki a véleményemet kérdezni. De… de abban a suliban ott van az én két drága unokahúgom is. Istenem, az a két leányzó… alig várom, hogy újra szembekerüljek velük. Hiszen elég rég nem láttam őket. Szeretném őket megszeretgetni a késemmel… vagy a bárdommal… ohh, Jossie, Lizzie…[/i] - Elmélkedve néztem fel a plafonra, majd vissza rád. A tekinteteden láttam, hogy őrültnek nézel. De nem jártál messze a valóságtól. – [i]Mit gondolsz, létezik a Pokol?[/i] – Néhány pillanatig vártam csupán, majd felálltam. – [i]A helyzet az, hogy nagyon is valóságos. A legendák, a mesék, mind-mind igaznak bizonyultak, s erre akkor jöttem rá, mikor meghaltam.[/i] – Vállat vontam. Annyira nem hatott meg a dolog, erről nem is terveztem többet mesélni. Ám láttam, hogy újból mocorogsz. – [i]Ugye nem tervezel elmenni a mese közepén?[/i] – Vontam fel a szemöldököm, mire nyeltél egy nagyot. Menni akartál, hát persze. Hosszúra nyúlt a mese, s nem akartad hallani a végét. De nem engedhettelek el… csettintettem az ujjammal, mire láncok jelentek meg a csuklóidon, melyek odakötöztek a fotelhez. Nem mehettél sehova. De nem ám. - [i]Katherine Pierce a pokol tüzével égetne el, ha hagynálak meglógni, kedves…[/i] - Morogtam, ahogy a fotel mögé lépkedtem, s kutakodni kezdtem a polcon. – [i]Oké, oké… tudom, hogy sok a dolgod. Inkább adok egy kis könyvet, melyben minden le van írva, amit tudnod kell.[/i] – Az öledbe ejtettem a könyvet. – [i]Ám… látni akarlak még. Tudod, hol. Hiszen ott a pontos cím… ha nem jössz, megtalállak és hidd el, nem akarod tudni, miként hozlak el hozzánk. Minden világos? Nos, akkor…[/i] - Csettintettem egyet, a láncok eltűntek, te magad pedig szabaddá váltál. - [i]Jó szórakozást![/i]

[right]- Kai Parker[/right]
</div>
<div style="width: 420px; margin-top: -11px; text-align: center; font-size: 12px; padding-top: 16px; padding-bottom: 16px; line-height: 30px; font-family: 'Playfair Display SC', serif; text-shadow: 0px 0px 4px; color: #659FAA; border: 3px solid #202B44; background: #202B44; box-shadow: 0px 0px 1px #111111, 0px 0px 70px rgba(0, 0, 0, 0.5) inset;"><a href="http://silhouettefrpg.hungarianforum.com/t2-vilagleiras">Világunk háttere</a> & <a href="http://silhouettefrpg.hungarianforum.com/t671-fajok-leirasa">Fajok leírása</a> & <a href="http://silhouettefrpg.hungarianforum.com/f4-akiket-keresunk">Mindazok, akiket várunk</a></div></center>

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
349

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

A saját hirdetésünk

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» 7 - Saját technikák
» Hikari Ayame
» Asgard > Saját karakterek
» Átharapás és saját vérvonal alkotása
» 7. - Saját Technikák

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Kedves naplóm... :: Nyisd ki a szemed, hisz mások is vannak-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
^
ˇ