Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Wooden Spoon Cafe & Bakery

Larissa Blackwell
Yesterday at 10:14 pm



vodka juice ~ Alesea & Larissa

Larissa Blackwell
Yesterday at 9:51 pm



Founding Fathers pub

Cedric Sutton
Yesterday at 3:08 pm



Mosdó

Christian E. Gray
Yesterday at 2:49 pm



Cafe du Monde

Christian E. Gray
Yesterday at 2:19 pm



Az Ötök tanácsterme

Hazel Rhian Wallace
Yesterday at 1:38 pm



Josette Saltzman

Kai Parker
Yesterday at 1:23 pm



Hazel & Damien - You saved me....

Hazel Rhian Wallace
Yesterday at 9:25 am



Konyha

Damon Salvatore
Yesterday at 5:16 am



A psychic && a vampire

Damon Salvatore
Yesterday at 5:09 am
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 8 6
Boszorkányok 8 3
Vérfarkasok 2 4
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 0
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 4 3
Emberek 1 2
Összesen 27 20

Share | 
 

 Sétálóutcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Szomb. Okt. 06, 2018 1:35 pm

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
421
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Dani x Connie    Vas. Szept. 02, 2018 4:24 pm

Mikor zöldlámpát kaptam a fánkok elfogyasztására, a lehető legkecsesebben elvettem őket a lánytól. Még a nagyanyám is irigykedve nézte volna ezt a karmozgást és hízelgést. Talán még egy bókot is megengedne magának, arról, milyen szép kis hölgyike lettem.
A termékleírás, abszolúte de nem foglalkoztatott. - Finomak -mondtam egy vállrándítással kiegészítve. Pár falattal később, étel híján, beszélni kezdtem. - Valószínűleg úgy nézek ki, mint egy kollégista, aki most szabadult haza egy hosszú szemeszter után... De sajnos ez nem igaz. - egy csábos mosoly ült ki az arcomra. - Sokan kérdezik mi a titkom... de csak szerencsés vagyok. - egy pillanatnyi csend után ismét a mellettem ülőre kaptam a tekintetem. - De te sem panaszkodhatsz.  Ezekkel együtt...- három fánk. Széles vigyor jelent meg az arcomon, azt hiszem megtaláltam a lelkitársam.
Egy sokkal kevésbé nőies mozdulat követte az előző fánkcsenést.  A kézfejemet végighúztam a szám előtt, így minden felesleges morzsától és porcukortól megszabadultam, aztán jóllakott kisiskolásként hátradőltem a padon és élveztem, ahogy a reggeli nap finoman melengeti a bőröm.  
- És milyennek látod Mystic Fallst? - egy másodpercre elhitettem magammal, hogy én is idetartozom. Hogy nincs múltam csak ez, a jelenem. Nem velem történtek ezek a dolgok, én, ízig-vérig élem az amerikai álmot. Egy szőke kislány vagyok,  Hamptonsból jöttem és épp világot látok, mert beleszerettem egy utazóba. Vad vagyok, ellent mondok a szüleimnek. Szerelmes vagyok, szabad vagyok.
Amikor beszélni kezdett - ha elkezdte persze - behunytam a szemem és tényleg odafigyeltem. Összehasonlítottam a szavait azzal a képpel, amit én láttam, amit én látok. Beszívtam a fenyő és az emberek illatát, az ujjaim begyén éreztem a talajt, a napsütés mellett a finoman csípő szél birizgálta a bőröm. - Remélem sosem múlik el az érzés. - fűztem hozzá csak úgy mellékesen, csendesen. - Én is új vagyok - világosítottam fel, így talán érthetőbb volt az előző mondatom.
És erős vagyok. És nem felejtem el a múltam, hanem szembenézek vele.
- Bizony, hosszú. Végre sikerült rendes szobát találnom, úgyhogy mindent megteszek, hogy otthonosabb legyen és az egész éjszakát a telefonom felett töltöttem munka után kutatva -  Megvontam a vállam. - Elég unalmas történet. - magyarázkodtam miközben a kávés poharam aljával szemezgettem. - És ami még szomorúbb, nem is  sikersztori. - nevettem fel keserűen, az üres poharamat a mellkasa felé döntöttem. De csak egy hülye gesztus volt, mondanivaló nélkül. - Szóval becsüld meg magad. Egy igazi lúzerrel beszélgetsz. - Első pont: megettem a kajáját.Második pont: nincs melóm. Harmadik pont...- Egy lúzerrel, akit Connienak hívnak és őrjítően édes a mosolya. Előző életemben tuti boszorkány voltam. - persze csak akkor, ha volt olyan,hogy előző élet.
Bár...hamarabb tudom elképzelni, hogy én örököltem valamelyik fekete-lelkű maffiavezér, orosz don, gyermek és asszonygyilkos, perverz-pedofil állat bűnlajstromát és minden lépésemmel ezért fizetek. Nagyszerű. Csodás életnek nézek elébe.

avatar
Vérfarkas vagyok
Keresem :
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Szomb. Szept. 01, 2018 4:15 pm



this familiar feeling comes from deep


Connie & Daniella
A találkozás Théo-val nem pont úgy sült el, ahogy terveztem. Őszintén szólva nem hittem, hogy így fogom érezni magam; azt vártam, minden problémám megoldódik majd varázsütésre, az utolsó csepp bűntudatom is elszivárog és a vállamat nyomó terhek velük illannak majd. Nem így lett, ezért kénytelen voltam felkeresni Mystic Falls legközelebbi kávézóját, hogy minél előbb cukorba fojthassam bánatomat. Az sem igazán segített a hangulatomon, hogy a bőröm alatt börtöne falát kapargató szörnyeteg egyre inkább kinyújtózni vágyott. Közeledett a telihold. Kellett az a cukor.
Talán kissé túlzásba estem, realizáltam, amikor a második fánkomon nyammogva az ölemben heverő papírzacskóra pillantottam. Még két másik csillogó diabétesz várakozott rám, ám már másfél darab után úgy éreztem, menten idehalok, ha a következő két-három évben akár egyetlen gramm cukrot is le kell nyelnem. Szerencsére a jobbomban szorongatott latte kivételt képezett, hiszen tejeskávét, főleg epres ízesítéssel és sok tejszínhabbal, a legnagyobb cukorundoritisz közben is szívesen innék. Biztos voltam benne, hogy a vérem helyett is már latte folyik az ereimben.
Az ismeretlen hang rázott fel a gondolataimból. Tekintetem egyből a lányra kaptam, arcom rögtön letükrözte az övén látott mosolyt. Barátságosan magam mellé biccentettem, jelezve, szabad a terep.
- Gyere csak! - Még tele volt a szám a fánkkal, így csak dörmögtem a választ, és kézfejemmel azon ügyeskedtem, hogy levarázsoljam a porcukrot az arcomról. Igyekeztem jólnevelt amerikai módjára elfogyasztani a kávémat és a fánkot, habár utóbbira már meglehetősen undorral néztem.
Nem figyeltem, mit csinál a mellettem ülő, csak ahogy megszólított, akkor kaptam vissza rá a pillantásom és tűnt fel, hogy már rég elpusztította, amit megevett. A kérdés közvetlensége először meglepett, de aztán az ölemben heverő papírzacskóra lestem, és rövid mérlegelés után átnyújtottam neki. - Nem a leggyorsabb, igaz? Bár én most jártam itt először. Csak tegnap érkeztem a városba, így aztán nem sokat tudhatok. - mosolyogva nyújtom át neki a két fánkot, majd a kezemben lévőre bökök az állammal.
- Edd csak meg, én már rá sem bírok nézni... Túlbecsültem, mennyire vagyok kívánós. - A hülye farkasösztönök tovább kergítették a hormonjaimat... Már így is elég nehéz nőként az életünk, kinek az ötlete volt még farkasgénekkel is megáldani minket? - Az egyik csokis, a másik pedig epres. Imádom az epret. - fűztem hozzá magyarázatként, bár nem biztos, hogy érdekelte, de ha már ő szólított meg, gondoltam, nem baj, ha megpróbálok beszélgetni. Ha esetleg Théo gondolt volna egyet, vagy idő előtt rájött volna az igazságra... Nem árt, ha ismerek másokat a városban, legalább csak látásból. - Szóval, hosszú este? - Sejtelmes mosollyal sandítottam rá a kávém felett. Nem tudhatta, de az enyém is hosszú volt...


így is tökéletes vagy!  ┃
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Dani x Connie -   Csüt. Aug. 16, 2018 2:19 pm

A reggel lendülete még ott pulzált az ereimben, amikor beléptem a kávézóba. A nyelvem hegyén éreztem az illatokat, az ujjaim begyén bizseregtek a színek, a mellettem elsuhanó emberek érintése. Ott zsongott a fejemben minden, ami körülöttem volt. A hajnali futás párás emléke tartott frissen, és tudtam, ha nem szerzem meg a kötelező kávéadagom első részét, akkor bukta.
Kissé türelmetlenül beálltam a sorba, és jobbra-balra döcögtem,miközben igyekeztem siettetni a sort. Nincs időm tökölni. Megállt körülöttem az élet és szenvedve néztem, ahogy mindenki beleragad a másodpercekbe. Idegtépő. – Egy hosszú kávét kérnék, cukornélkül. Ésegy sonkástojásosteljeskiörlésűt. – a kiszolgáló lány szemei közé néztem miközben megkocogtattam a körmömet a hűtő üvegén. Mondhattam volna azt is, hogy… a szokásosat. De az elcsépelt, és nagyzolós és sokkal lassabb,mert el kezd értetlenkedni...
Még négy pislantásnyi idő telt el, amíg a lányka megmozdult én pedig egy kényszeres mosollyal háláltam meg neki, hogy végre tenni is próbált valamit, nem csak pislogni, meg szuszogni. - Igen, elviszem. – vágtam közbe. Gyerünk kisanyám, pörögj fel. Nem akarok a következő holdig itt csücsülni. .  A hátsó farmerzsebemből előhalásztam egy öt dollárost és a pultra tettem. Vajon tudnék belőle hattyút hajtogatni, amíg kiszolgálnak? - Köszönöm – a lehető leglátványosabban a mellére – tűzött névtáblára fókuszáltam. – Stacy. Legyenszépnapod! – a legtalálóbb szó , ami leírja a helyzetemet, az a farkaséhség lenne. Így, a reggel lendület maradékával sarkon fordultam és egyenesen a kijárat felé iszkoltam.
- Szia! – köszöntem  a kávézó előtti padon ücsörgő lányra. – Ugye nem baj ha leülök melléd? Idekint mégiscsak jobb a levegő, mint odabent. – próbáltam egy kedves, barátságos mosolyt varázsolni az arcomra, jelezve, hogy nem fogom egy sikátorba rángatni, ahol orosz szervkereskedőkkel szövetkezve mindentől, ami az életéhez köti, megfosztjuk. Dehogy, ez meg sem fordult a fejemben. . Az orrom alatt kuncogtam párat, aztán letettem a fenekem a padra. A kezemben szorongatott szendvicset másodpercek alatt betermeltem, már csak a kifolyt mustárt nyalogattam az ujjamról, amikor ismét a lány felé fordultam. Mint mondtam, farkaséhség. Ha az egész hűtőt megvettem volna, azzal is csak részben oldottam volna meg a problémát.  – Hosszú volt az éjszakám. – magyaráztam, mintha szükség lett volna rá. De úgy tűnt a lány a saját világával van elfoglalva. Az ölében lévő maradék kajára pislantottam, a számban pedig hirtelen összegyűlt a nyál, a gyomrom pedig figyelemre áhítozva morogni kezdett. Basszus. Nem fogok kaját kérni egy vadidegentől.. Anyám mondatai visszhangzottak bennem; minden nőnél van a hónapnak AZ a része. Nos, mi farkasnők ezt kétszer olyan nehezen éljük meg. Vagy csak én voltam ilyen szerencsés- . Hümmögve bámultam magam elé. – Megeszed még…? - tettem fel a kérdést néhány lélegzetvételnyi idővel később. Már több magyarázatot is kitaláltam arra az esetre, ha kiakadna és az arcomba dobálná azt, ami az ölében van. – Tényleg hosszú volt az éjszakám, ésnaaaagyon lassú volt a kiszolgálás. – ez a kijelentés csak részben volt igaz. Ugyanis nem hosszú volt az éjszakám, hanem szörnyű. Ahogy közeledett a telihold, én egyre inkább kezdtem becsavarodni. Mint valami őrült, megettem mindent, aminek már nem dobogott a szíve, és annyi felesleges energiám volt, hogy napi szinten le tudtam volna futni egy maratont és nem fáradtam volna el. De, még éhesebb lettem volna. Szóval egy park melletti padon ücsörögtem, idegenektől csakliztam kaját,koffeinmentes kávét szürcsölgettem, hogy becsapjam a szervezetem és reménykedtem, hogy ma este beválik a macskagyökér tea. És kivételesen nem szőrgombócókat fogok felköpni, hanem átalszom az éjszakát.
// U.i.: lesz ez jobb, lesz ez hosszabb és lesz ez szebb is. //

avatar
Vérfarkas vagyok
Keresem :
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Pént. Jan. 05, 2018 1:07 pm

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
421
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Pént. Dec. 08, 2017 11:11 pm



Theo & Carmen
Do you have any idea where's my sister?

Elvitelre kért kávémmal a kezemben keresztülvágtam a főtéren, hogy az egyik sétálóutcába bekanyarodva közelíthessem meg a Callaway villát. Szerettem volna elidőzni a kirakatok előtt, hátha látok valami szépet, ami érdemes lehet rá, hogy enyhítsek költekezési vágyamon. Nem mintha mostanság annyira vágytam volna shoppingolni... De Bobbyt meg kellett sétáltatni, és ha már végre kimozdultam a házból, gondoltam, megörvendeztetem magam egy kis kikapcsolódással. Mióta Lexy eltűnt (jobb szeretem ezt a szót használni ahelyett, hogy megszökött, hisz az azt sugallná, hogy akarata ellenére tartottuk itt, amitől rögtön elfogna a bűntudat, hiszen, részben, sajnos igaz), nem sok nyugodt percem volt. Amikor épp nem arra fordítottam a varázserőm minden egyes cseppjét, hogy megpróbáljam megtalálni őt, akkor azon aggódtam, hol lehet és nem esett-e baja. Apa elment a rendőrségre a múlt héten, én pedig felkerestem minden létező természetfeletti forrást a városban, amely segíthetne Lexy nyomára bukkanni. Mégsem találtam semmit...
A boszorkány nő szavai jártak a fejemben, miközben üres tekintettel bámultam a kirakatokat, követve a póráz húzását. Az a nő azt mondta, azért nem tudom megtalálni a húgomat, mert varázslat védi. De mégis honnan az ördögből kerített volna elő Lexy egy boszorkányt, és miért ennyire fontos, hogy ne találhassuk meg? Tényleg ennyire utál minket, hogy véletlenül sem akarja, hogy a nyomára bukkanjunk és hazahozzuk?
Haza...
Bobby jobbra rántott, mire kizökkentem a gondolataimból és kis híján a kávét is kilöttyentettem. Nem értettem hirtelen, mitől lett ilyen izgatott, aztán megláttam én is. Theodore volt az, az egyik kávézó előtt üldögélt, és ha messziről jól láttam, hozzám hasonlóan ő is valami meleget szürcsölgetett. Nos, ha már a kutyám így kiszúrta őt, gondoltam, megragadom az alkalmat, hogy őt is kifaggassam Lexy eltűnéséről. Meg aztán ezer éve nem beszéltem vele...
- Theodore! - köszöntem rá, amint elég közel értem, és megálltam az asztala mellett. Szabad kezemet, mellyel nem a pórázt fogtam, szövetkabátom zsebébe süppesztettem. - Nincs már egy kicsit hideg a kint üldögéléshez? - érdeklődtem, mert a sétálóutca éttermei előtt nem sokan üldögéltek még rajta kívül. Talán a vérfarkasoknak más a hőérzetük...
- Ezer éve nem láttalak... Hallottál róla, hogy a húgom eltűnt? - puhatolóztam, mert nem voltam benne biztos, Nate mennyit mesélt neki, ha mesélt egyáltalán. Nate nem szívesen hozta szóba az öccsét, mióta elköltözött tőle, én meg nem akartam faggatni róla, hogyan állnak egymással. Theo iránt azonban nem éreztem túl sok szimpátiát, így nem volt okom visszafogni magam vele szemben.
- Te sem tudsz róla semmit, igaz? Nate említette, hogy találkoztatok. - Azt mondjuk nem mondta el, hogyan és miért, de nem is érdekelt annyira. Mystic Falls nem egy nagy város, Lexy pedig szeret feltűnést kelteni. Kihúztam a fiúval szemben lévő széket, rövidre fogtam Bobby pórázát és leültem én is, a kávémat magam elé helyezve az asztalra. - Na és, beszéltél Nate-tel?
Nate erről sem szívesen mesélt értelemszerűen, így kénytelen voltam egyetlen forrásként a velem szemben ülő fiúra hagyatkozni.
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Sétálóutcák   Pént. Dec. 08, 2017 10:53 pm

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
421
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Sétálóutcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ