Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Nappali

Cassidy Hemingway
Yesterday at 1:55 am



Daniella Cruz

Theodore Storm
Yesterday at 12:50 am



Halston Sage

Stephanie Stafford
Szomb. Júl. 14, 2018 1:25 am



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Csüt. Júl. 12, 2018 7:39 pm



Caralyn Crawford

Caralyn Crawford
Szer. Júl. 11, 2018 7:53 pm



Chicago Guilty

Always and Forever
Szer. Júl. 11, 2018 3:58 pm



EOF - Empire of Fantasy

Vendég
Szer. Júl. 11, 2018 1:35 pm



Sikátor

Kai Parker
Szer. Júl. 11, 2018 2:34 am



Udvar

Kai Parker
Szer. Júl. 11, 2018 2:00 am



Livin in New York

Always and Forever
Szer. Júl. 11, 2018 12:14 am
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 6 0
Vérfarkasok 1 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 20 13

Share | 
 

 Hayley Marshall

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Hayley Marshall   Szer. Ápr. 04, 2018 12:26 pm

Hayley Marshall
When did I become so numb? When did I lose myself? All the words
that leave my tongue Feel like they came from someone else


Becenév:
Klaus kis farkasnak becéz. Illetve anya mindig HayHay-ként emlegetett.
Titulus:
Little wolf
Születési hely, dátum:
1991 Június 6., NewOrleans
Faj:
Hibrid
Beállítottság:
Hetero
Play by:
Phoebe Tonkin

Átváltozás:
Átható sikolyaim lepték be NewOrleans templomának hideg falait. Új élet született. Életem legszebb pillanatai közé kellett volna tartoznia. Mindössze néhány másodperc jutott ki az örömből. A nedves kis pofija. Ahogy az apró ujjaival markolta tenyerét. Elnyúló nyöszörgéssel adta a világ tudtára a hatalmas Mikaelson család új tagjának hírét. Ahogy végig pillantottam rajta, mindössze ő és én léteztem. A mosolya az enyém volt. Az én mosolyom pedig az övé. Sosem neveztem igazán családnak senkit és semmit. De ő. Hope az egyetlen biztos pont az életemben. S e meghitt pillanatot a hátra csukló fejem, elnyúló nyakam szakította meg, ahogy ellepte a nyakamból csordogáló vérem ölemet. De az ő vére az enyém. Én nyújtottam biztonságot hónapokon át számára. Ahogy én életet adtam neki, úgy adott ő is nekem. Így váltam hibriddé.
Család:
A félhold falka. A eredeti nevemen Andrea Labonair. A Labonair család törzsgyökeres vérfarkas tagjaként jöttem a világra, vállamon hordozva jellegzetes anyajegyüket. Azonban próbáltam élni az életemet. Keresni a helyemet a nagyvilágban. Kisebb nagyobb sikerekkel. Átmentek megannyi viszontagságon, míg meg nem vettem VIP jegyemet a Mikaelson családba. Csak egy egy éjszakás kaland, semmi más. Az volt. S bár próbáltam kilépni a káoszból, de Klaus egyértelműen nem díjazta az akcióimat. Beletörődtem, hogy örök rabja maradok az új "családomnak".  

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

A talajon ültem, körülöttem megannyi felrajzolt jellel s szimbólummal. Az ölemben tartottam a reményt. A vörös haján csillogott a gyertyafény. Hófehér bőrét apró szeplők tarkították. Lehunyt szemeit hosszú szempillái takarták. A tehetetlenség, mely idáig kínzott, kezdett alábbhagyni. Vincent reményt adott. S habár a gondolat kínzott, ahogy végig pillantottam a Mikaelson családon... Vége van. Soha többet Mikaelsonok. S ekkor tört rám a felismerés... Hisz mind ezidáig csak erre vágytam. Hope biztonságára. Klaus távolságára. Azt tenni egyedül ami Hope érdekeinek kedvez. De a szerelem szorongatta torkomat, miként az öltönybe burkolt Elijahra pillantottam. Pillantásomat, hamar megvonva tőle. Hisz nem gyengülhettem el. Sosem volt igazán az enyém. Sosem voltam igazán az övé. Mindössze néhány kellemes perc jutott számunkra, s néhány lopott csók. Félek nem is érdemelnénk többet ennél...

Minden pillanatban létezik egy választás. Belekapaszkodhatunk a múltba, vagy elfogadhatjuk az elkerülhetetlen változást. És engedjük, hogy kibontakozzon előttünk egy szebb jövő. Egy olyan bizonytalan jövő, mely még több bizonytalan szövetséget követel. Bárhogy is legyen, egy új nap közeledik, akár tetszik, akár nem. A kérdés az, hogy te irányítod vagy ő fog irányítani téged.

Döntöttem. A kezembe vettem az irányítást. A hátam mögött hagytam a múltat, s épp csak annyira tekintettem vissza, hogy ne feledjem azt, mi eljuttatott idáig. A múltamat. A barátokat. A holtakat. Az élőket. Hogy időnként felelevenítsem magamban a hibákat, melyeket elkövettem  életem során... Hogy Hope tökéletes anyja lehessek. Hogy azt tudjam számára nyújtani, amit igazán megérdemel. Biztonságot. Szeretetet és egy normális életet. Hisz igaz, mit rebesgetnek... Egy anya a gyermeke életében igyekszik bepótolni azt, ami a sajátjából látszólag hiányzott. Rám ez maximálisan igaznak bizonyult.

Jack... Korábban nem mondtam el, de most el kell. Téged kellett volna akarnom. Igazad volt. De sosem mondanék le Elijahról. Életem azon pontján találkoztam vele, amikor féltem és egyedül voltam. A mosolya. A kedvessége... Egyedül ő támogatott. Elkerülhetetlen volt, hogy fülig belezúgjak. .... De nem ezt akarom Hopenak. Bárcsak mind normálisak lehetnénk. Egy normális élettel... Sok mindent kívánok. Ami a Mikaelsonokat illeti. Tudom micsodák valójában. Mindig is tudtam. Az első pillanattól kezdve... Ennek ellenére szeretem őket. Vagy épp pont ezért. Az igazság az, hogy mind szörnyetegek vagyunk. Mind tettünk szörnyű dolgokat, Jack. Kivéve Hope. Ő tiszta, gyönyörű s ártatlan. S szeretném ha ez így is maradna. Többet érdemel tőlünk... Tudom mit kell tennem, de félek, nem lesz elég bátorságom megtenni.

A napok észrevétlenül peregtek el felettünk. A nap követte a holdat, s ugyan így fordítva. A naptár lapjai azonban érintetlenek maradtak. Megálltam volna az időben. Újra akartam látni a családomat. Ahogy Hope is hiányolta az apját. Az apját, aki mindannyiunk számára bebizonyította, hogy a szörnyeteg mögött eddig egy hatalmas szívet rejtegetett. Olyan apává vállt, akinek sosem tudtam volna elképzelni. Áldozatot hozott érte. Örök fájdalomra kárhoztatta önmagát. A családját. A szent s sérthetetlen elveivel szembe menve rúgta fel korábbi önmagát, s mondott le a véréről a véréért. Hisz nagy áldozat egy nagyobb jó érdekében. A családért cselekedett, mégis azt kell nélkülöznie. Mind azért tették. Azt hiszem erre mondják, hogy az élet fintora...

Hope napról napra nagyobb. Boldog. Ragyog. Ám belülről teli s teli van gyötrelmekkel. A Sivár mély nyomot hagyott maga után a fiatal lelkében. S hiába erős, mégiscsak egy gyermek. Sok mindentől kellett volna megkímélnem. Oly sok mindent még csak hírből se szabadott volna hallania. Rossz anya vagyok...


but tonight you're a stranger or some silhouette

avatar
Hibrid vagyok
Kapcsolatban :
Bonyolult~
Play by :
Phoebe Tonkin
Léptek száma :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hayley Marshall   Csüt. Ápr. 05, 2018 7:19 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Hayley Marshall

Oh, kedves Hayley!

Mikor e sorok érvénybe lépnek, melyeket levéstél nekünk ide, nos, az emlékeim már ködösek. Sőt, voltaképpen nem emlékszem semmire veletek kapcsolatban. Megszűnt minden.   Az örökkön örökké tartó fogadalom, mely a családomhoz, s ezáltal hozzád is kötött. De ezt félretéve, ha mégis hagyom, hogy az emlékek megelevenedjenek előttem... látlak téged. Látom Hopeot. Látom a családomat. Látom, hogy miken mentünk keresztül. Mit kellett elszenvedned a Mikaelson család miatt. Sajnálom. Mindent sajnálok, ami történt. Talán egy szebb jövőt rejteget a holnap számodra és a kislányodnak. Így kell lennie. Remélem, még keresztezik egymást az útjaink. Hiszen nem lehet eképpen vége, nem igaz?   Egy család szétszakadása borzalmas tény, s nehéz feldolgozni. Belegondolni sem akarok, mi történik ez idő alatt Rebekahval, Kollal, vagy... Niklaussal. Valószínűleg őrült módjára járja a világot. S te eközben? Békésen élsz. Próbálsz. Talán, ha egyszer újra találkozunk, már te sem az leszel, aki egykor. Talán már rég megtalálod addigra valaki más mellett a boldogságod.    Akkor talán ez a mi sorsunk. Ami azt illeti, felettébb kíváncsi vagyok, miként alakulnak a szálaink, avagy a történetünk. Együtt, s egymás nélkül is.
A történet, melyet megmutattál nekünk, szerintem a lehető legjobban megmutatta, kicsoda is Hayley. Milyen is ő valójában. Remekül megragadtad a karaktert, s elénk tártad. Örömömre szolgál, hogy én fogadhatlak el, Hayley. Hiszen egy nagyon fontos karakter vagy, aki megérdemli, hogy aktív kézbe kerüljön. S nálad az lesz, nem igaz?
A foglalásokat intézd el, s irány a játéktér. Hiszen, egyelőre ugrás előtti helyzetben, de lehetőséged van játékra, ha óhajtod.

Ut.i.: Egy videóval búcsúzom:


Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
 

Hayley Marshall

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Tévésorozatok
» Graham & Hayley - friss hús

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Hibridek-
^
ˇ