Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Erdõ

Városi temetõ EmptySeraphim Scamander
Today at 2:25 pm



Nappali

Városi temetõ EmptyNathaniel Storm
Today at 1:50 pm



Theo & Evy - Ghost hunting?!

Városi temetõ EmptyNathaniel Storm
Today at 12:45 pm



Park

Városi temetõ EmptyAstrid Fray
Today at 12:23 pm



Zaltarish menedéke

Városi temetõ EmptyLiliana DeFleur
Today at 12:20 am



Oltár

Városi temetõ EmptyElisabeth Saltzman
Yesterday at 11:36 pm



Christian Caine

Városi temetõ EmptyStephanie Stafford
Yesterday at 10:18 pm



megmentésre váró megmentőm

Városi temetõ EmptyChelsea Jenson
Yesterday at 9:34 pm



Liliana Defleur

Városi temetõ EmptyKai Parker
Yesterday at 8:44 pm



Lafayette Temetõ

Városi temetõ EmptySeraphim Scamander
Yesterday at 5:55 pm

Share
 

 Városi temetõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptySzomb. Jún. 22, 2019 2:09 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Városi temetõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Városi temetõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
484
Népszerûség :
0

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptySzomb. Jún. 22, 2019 1:26 pm


To: Miss Blackwell


413 words ✩ flowers for a ghost ✩ note:  köszönöm a kört, édes Városi temetõ 3993946357  



I've said it so many times
I would change my ways





A bókja habár jólesett, de képtelen voltam rá reagálni. Sőt, nem is értettem, miért tart „cukinak”. Lehet, nem is bók volt? Ezen eltöprengtem egy fél pillanatra, majd gyengén megráztam a fejemet.
A megjegyzésre, miszerint Blair beült volna vele filmezni, elmosolyodtam.
- Közelálltok egymáshoz? – Érdeklődtem csendesen, de igazából nem vártam választ. Valahogy egyértelmű volt, hogy kettejük közt nagyobb az összhang, mint köztünk. Azaz, ahogy beszélt róla, lejött, hogy barátok. Azt hiszem, egy részem irigyelte ezt a kapcsot köztük, míg egy másik… örült, hogy nincsenek ilyen viszonyaim senkivel. Kevesebb a csalódásra való esély; nekem meg ez kellett. Megköszörültem a torkomat, majd bólintottam a nő felé.
- Igen, az lehetséges – Mormogtam halkabb válaszként, majd beljebb léptem az épületbe, miután ő is bement. Még mindig azon kattogott az agyam, hogyan tekinthet valaki otthonként egy szervezetre… vagyis, logikusan megértettem, csak nem tudtam, én valaha a részese tudnék-e lenni. Mindig úgy éreztem, az eltelt hónapok kapcsán, hogy nem tartozom ide és nem mindig csak azért, mert ilyen volt a jellemem. Nem fogadott el mindenki. Voltak, akik ferde szemmel néztek rám, mint Zack Reed utódjára. Például az egyik kis beavatott, Skyler Hastings egyenesen gyűlölettel tekintett rám, holott két szót sem váltottam vele soha. Mintha én tehettem volna Zack haláláról, vagy bármi egyébről… Frusztráló volt az egész hely. Nem volt „otthon” jellege.
Szinte majdnem nekiütköztem Larissának, mikor megállt. Aztán sietve hátrébb léptem tőle, így nézve rá. A szemeit kezdtem figyelni, némileg visszaidézve az együtt töltött időnket, majd bólintottam egy aprót.
- Te is pihenj, Blackwell – Rámosolyogtam halványan, majd tettem egy lépést fel a lépcsőn, de továbbra is őt néztem. – Szóval… jó éjt – Ennyit tudtam végül kibökni, majd sarkon fordultam és felsiettem a lépcsőn, egyenesen az emeletre. A folyosón lassan haladtam végig, magam elé meredve szinte végig, miközben a történteken gondolkodtam. Mármint, nem is a történteken, hanem Larissán. Túlságosan közvetlen volt velem. Egy kisebb sóhajjal álltam meg a szobám ajtaja előtt, majd varázslattal nyitottam ki a zárat, így léptem be. Ahogy az ajtó becsukódott utánam, a magány volt az, ami magához karolt. Egy fél pillanatra megbántam, hogy nemet mondtam Larissának. De aztán hamar megnyugodott a lelkem, miszerint csak ez az, amit érdemelhetek… csak a magány az, ami a társam lehet, s nem más. Elszívtam egy szál cigarettát, majd a zuhanyzó felé vettem az irányt, hogy lemossak magamról minden koszt és kételyt.
A napnak vége volt, de jól tudtam, hogy holnap új nap kezdődik, amikor újabb szörnyetegekkel kell megküzdenünk, s velük együtt saját magunkkal is.
Hiszen mindenki küzd a saját démonjaival, nem igaz?



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
59
Népszerûség :
3

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptyPént. Jún. 14, 2019 10:01 pm




Isaac & Lara




Attól még, mert évek óta egy fedél alatt éltünk és számtalan veszélyes helyzetből kihúztuk egymást, Ötöknek lenni épp ugyanolyan munka volt, mint bármelyik hivatás, és mint minden munkahely, ez sem követelte meg, hogy családként tekintsünk egymásra. Ez csak az én hóbortom volt, melybe Cas és Reg mentek bele a legkönnyebben, aztán Zack. Hazelhez sosem sikerült igazán közel kerülnöm, bár tartottam magam ahhoz, hogy a csapat csaj erejeként fogjunk össze, de valószínűleg itt ki is merült az egész. Mély sóhajjal vettem tudomásul, hogy Isaac is inkább az a fajta fickó, aki a csapatmunkán belül is jobb szereti a maga részét egyedül végezni.
- Annyira cuki vagy. - Nem volt okom titkolni előle, mit gondoltam róla. Nem sok hapsit láttam még ennyire pironkodva törölgetni egy bukósisakot, és ahogy láttam, hogy a megjegyzésem tovább fokozza gyermeteg zavarát, csak jobban kiszélesedett a mosoly az arcomon. Bele sem akartam gondolni, honnan jött az a hirtelen támadt melegség, ami elkezdett szárnyakat bontani a mellkasomban.
Elszomorodtam a válasza hallatán és ismét felnéztem az épületre. Megpróbáltam Isaac szemén keresztül látni, de túlságosan elkenődtem, így inkább feladtam. Képtelen voltam elvonatkoztatni és szeretet nélkül nézni a helyre. Milyen lehet otthon nélkül, állandó céltalanságban élni? Mint megfeszített madzag, ami sosem enged fel; görcsbe álló kéz, mely sosem lazul el. Egyszerre fájdalmas és magányos.
- Ő biztos beült volna velem filmezni. - szúrtam hozzá a megjegyzéséhez, bár mosolygós hangomból érezhette, Reg sem teljesen önszántából hódolt volna be az akaratomnak. Jellemre igazából nem sokban különböztek Isaactől, ellenben Blair már elég régóta a csapat része ahhoz, hogy belássa, felesleges a szeretetrohamaim elől kitérnie, egyszerűbb és gyorsabban túllesz rajta, ha csak elfogadja és hagyja, hogy nyaggassam. Valamilyen szinten sértett, hogy Isaac inkább menekül. Oké, hogy eddig nem volt otthona, de akkor miért nem hagyja, hogy azzá tegyem számára ezt a helyet? Valószínűleg azért, mert nem ismertük egymást túl jól és semmi közöm nem volt a magánéletéhez.
- Hát akkor... - Az emeletre vezető lépcső tövénél álltam meg. Mielőtt felmentem volna a szobába, szerettem volna szerezni egy üveg sört a konyhából. Reggel direkt behűtöttem párat, reméltem, Castiel nem repült rájuk! - Örülök, hogy megúsztuk a mait! Később találkozunk, azt hiszem. Pihenj, rád fér. - Nem tudtam, mit tervez estére, meg hogy összefutunk-e a folyosón, de ha a munka úgy akarta, úgyis találkoztunk még. Egyelőre jobbnak láttam elköszönni. Kitapintottam közben a nadrágom zsebében az iránytűt, mintegy mentális jegyzeteim közé tűzve, el ne feledkezzek róla.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
68
Népszerûség :
0

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptyCsüt. Jún. 06, 2019 4:09 am


To: Miss Blackwell


410 words ✩ flowers for a ghost ✩ note:  Városi temetõ 2566525366



I've said it so many times
I would change my ways





Nem tudtam eldönteni, komolyan gondolja-e a csillámvámpíros teóriáját, mindenesetre; még én is felnevettem rajta. Csillámporos kard, huh? Még viccnek is rossz.
- Még csak az kellene… - A fejemet csóváltam egy halvány mosoly kíséretében, őt nézve, legalábbis amennyire tudtam, majd félretekintve végül. Nem sokat láttam abból a film sorozatból, de annyi biztos volt, hogy inkább gondoltam rá egyfajta paródiaként, mintsem valódi „dokumentum” filmként. Hiszen a valóságban teljesen másképp volt minden.
A további szavaira némileg bűntudatom támadt. Igen, visszautasítottam őt, avagy a közeledését, de a szavaiból az jött le, hogy azért bántja a dolog, még akkor is, ha közben mosolyog és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. De nem tehettem róla. Kellett a távolság… nem csak tőle, hanem mindenkitől.
Az út további részében már nem szólaltam meg. Nem tudtam, mit mondhatnék, miután többször is ellöktem magamtól. Átkoztam magamat, mégis úgy éreztem, ez a helyes. Ha közelebb kerülnék hozzá, vagy máshoz, abból nem sülne ki semmi jó.
A bukósisakot törölgettem némileg zavartan, mikor egyszerűen felnevetett. Értetlenül pislogtam rá.
- Most meg… mi a nevetés tárgya? – Őt fürkésztem, talán még inkább zavarba is jöttem. Köhintettem. – Azon már rég túl vagyok… mármint… – Te jó ég! Ez az egész beszélgetés kezdett kínossá válni. Úgy tűnt, ő maga viszont élvezi. A nevetése is tetszett, majd figyeltem, ahogy kibontotta a haját. A tincsei azonnal a vállára omlottak. Nyeltem egy nagyot, majd átnyújtottam neki a sisakot. Az járt a fejemben, hogy mindenkivel ennyire közvetlen-e, mint velem?
Az épületet figyelve gondolkoztam, miközben végighallgattam a válaszát. Elhúztam a számat, majd a nőt kezdtem figyelni hosszasan.
- Akkor nekem sem így, sem úgy nem az otthonom sajnos – Összepréseltem az ajkaimat. Nem akartam, hogy magára vegye, vagy ilyesmi, de én akkor is így éreztem. Az otthon… ez a szó talán sosem jelentett semmit a számomra. Az a ház, ahol apámmal éltem, közel sem volt mondható otthonnak. Inkább csak egy helynek, ahová haza tudtam menni aludni; de inkább menekültem onnan, amikor csak lehetett.
Ez a hely pedig, túl friss volt még az életemben, hogy ilyesmi jelzővel ruházhassam fel, másrészt… inkább volt ez a munkahelyem, mintsem az otthonom. Még a városi lakásomat sem neveztem így. Sóhajtottam egy nagyobbat, majd bólintottam a nőnek.
- Igen-igen, menjünk… ki-ki a maga dolgára – Halványan mosolyogtam rá a vállam felett, de engedelmesen indultam az épület felé. A mosoly hamar leolvadt az arcomról és a lábam elé néztem, így sétáltam tovább.
- Ne hálálkodj, Blackwell. Blairrel lehetséges, hogy jobban jártál volna – Jegyeztem meg, mielőtt beléptem volna az épületbe.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
59
Népszerûség :
3

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptySzer. Május 22, 2019 5:22 pm




Isaac & Lara




Megilletődve pislogtam Isaacre, a hitetlenség jelei tükröződtek az arcomon, főként azért, mert képtelen voltam elhinni, hogy arra célozgat, amire gondoltam, hogy célozgathat. Jobbnak láttam, ha inkább nem reagálom le, mert úgy éreztem, túlságosan közel sodródtunk a tűzhöz. Igaz, hogy én gyújtottam lángra az egész erdőt, de csak azért, mert élveztem a melegét, élveztem a látványt, Isaac zavarát... De nem lapult mögötte olyan komoly szándék, mint amit ő sejthetett. Én és a szerelem? Azt sem tudtam, mi az, ezért nem működött soha senkivel. Nem tudtam, mi húzódik a "barátság extrákkal" után, és féltem, mindketten megégünk, ha tovább utalgat.
- Pedig jó buli lett volna. - vontam vállat, mikor lefújta a közös fürdés lehetőségét. Sejtettem, hogy visszautasít majd, de attól még örültem, hogy felrázhattam kicsit azt a prűd világát. A nevetése valahogy jókedvre derített, jól esett látni, hogy felenged kicsit a közelemben. Nagyobb sikernek könyveltem el, mint a vámpírok legyőzését.
- Hmm, megfontolandó kérdés. Stratégiai szempontból jobb, hogy nem csillognak... Elvakítanának minket, ha rájuk sütne a nap. Másrészt viszont gondolj bele: csillog! Tuti csillámporos maradna a kardod utána... - Morbid voltam, amiért lelkesített a gondolat? Talán ezeket az elfajzott, lecsúszott vámpírokat már ösztönösen nem tartottam az emberekkel egyenlő szinten, ezért esett olyan könnyen beszélni a halálukról. Electra, hiába volt ő is vámpír, teljesen más kategóriát és szintet képviselt a fejemben. Meglehetősen furán működhettem, vagy legalábbis furcsa működésre kényszerített a vadászlét.
- Nem foglak verbálisan sem megerőszakolni. Csak annyit kell tenned velem, amennyi jól esik. - Nem nevezhettem volna sem fejlődésnek, sem pedig sikernek, ha akarata ellenére kényszerítettem volna rá a barátságomat. Ha ő nem akart többet munkakapcsolatnál... Hát, az rosszul esett, de most nem szegezhettem a kardomat a torkának, hogy márpedig csak azért is barátok leszünk. Minden, amit tenni szándékoztam, kimerült abban, hogy továbbra is magamat adom mellette és próbálok közeledni.
Kíváncsian figyeltem, hogyan kászálódik le mögülem és mit kezd a sisakkal a kezében. Ahogy elkezdte letörölni róla a szájfényem nyomát, mint valami szégyenlős tini, öntudatlanul is feltört belőlem a nevetés. Annyira ártatlannak és aranyosnak tűnt, mintha nem az imént számoltunk volna le egy csapat vámpírral.
- Ej, csak azt ne mondd, hogy már ennyivel megrontottam a lelki világod... A szívemre venném, ha én lennék a liliomtipród - mondtam ezt úgy, mint aki nagyon is élvezte volna a helyzetet. A hajamba túrtam, helyrekócolva a menetszélben összekócolódott fonatomat. Kibontottam az egészet, hiszen már úgyis tönkrement, akkor legalább legyen teljes a káosz. Leszálltam közben a motorról és elvettem a felém nyújtott sisakot, ujjaimmal súrolva Isaacét.
A szavai hallatán elgondolkodva felpillantottam az épületre, próbáltam Isaac szemén keresztül látni. Üresnek és jellegtelennek hatott úgy, túlságosan ridegnek és elérhetetlennek.
- Nem feltétlenül kell, hogy egy hely legyen. Lehet személy is. - A szél az arcomba söpörte a hajam. Kesztyűs kézzel nem sikerült rendesen eltűrnöm, úgyhogy levettem a kesztyűt és úgy igazítottam meg a fürtjeimet. - Kezd hidegre fordulni, menjünk be. Otthon vagy sem, legalább a zuhany működik! - toltam meg sürgetőn befelé a férfit. Hozzá hasonlóan én is vágytam már a zuhanyra.
- Köszönöm, hogy eljöttél! - hálálkodtam befelé menet, egy pillantást még vetve a leparkolt motorom felé, mielőtt beléptem volna mögötte a házba.




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
68
Népszerûség :
0

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptySzer. Május 15, 2019 11:11 pm


To: Miss Blackwell


651 words ✩ flowers for a ghost ✩ note:  Városi temetõ 2566525366



I've said it so many times
I would change my ways





Blackwell túl kedves volt; olyannyira, amit én nem éppen érdemeltem meg. De végül elfogadtam az ajánlatát, s beadva a derekamat léptem oda hozzá.
- Ez bizonyára butaság, mármint… szerintem tévedsz. – Jegyeztem meg arra, miszerint hosszútávon nem lenne szerethető. Amennyit láttam ebből a nőből, nos, igazán szeretnivalónak tűnt és olyannak, aki gondoskodik másokról. Sőt… olyannak láttam őt, aki nem hagyna senkit magára, még azt sem, aki megérdemelné. Tehát a véleményem az volt, hogy bárki örülne, aki megkaphatná egy életre Őt.
De ez nem az én dolgom volt. Nem akartam belefolyni az ő szerelmi életébe, sem pedig tanácsokkal, vagy bármi egyébbel ellátni. Másrészt, nem ismertem még túl jól, a véleményem arra a rövid ismeretségre alapult, amióta… nos, a szervezet tagja voltam. Belegondolva, nem is beszélgettem még vele túl sokat. Sem senki mással.
Felszálltam mögé, már a sisakkal a fejemen, becsatolva az állam alatt, s a karjaimat szorosan köré fonva. Illetve annyira nem szorosan, csak pont, amennyire kellett.
- Blackwell, ne gondold túl a dolgokat. – Nevettem fel zavartan, bár igyekeztem komolyságot erőltetni magamra. Hova gondol? Mármint, a mosdásra tett megjegyzésem… miért értette így félre? Lehet sok férfi kapna az alkalmon, de én igencsak más voltam. Nem használtam volna ki őt, sem pedig más nőt…
Voltaképpen eddig, bármennyire is szánalmas, egyetlen egyszer volt dolgom nővel. S azt sem én akartam feltétlenül. Oké, végül is ez tényleg szánalmas. De a lényeg az, hogy én kerültem az ilyesmit, hiszen ez… mármint az, hogy két ember lefekszik egymással, leomlasztott bizonyos falakat. Ott volt a közelség, az intimitás… s megannyi titok, ami akkor és ott talán felszínre tudott kerülni. Nekem ebből nem kellett semmi. Pontosan emlékeztem az én első alkalmamra…
Gyengén megráztam a fejemet, majd a csillogós vámpírok említésére ugyancsak felnevettem.
- És ez most jó vagy rossz? – Kérdeztem vissza, majd mély levegőt vettem. Azon kezdtem gondolkozni, miért nevetek a közelében ennyit…? – Mármint, nem tudom eldönteni a szavaidból, hogy méltatlankodsz-e vagy sem, amiért nem csillogós vámpírokat kell levadásznunk. – Oldalra döntöttem a fejemet, hogy némiképp rá tudjak nézni, majd vissza is hajoltam a magam térfelére.
- Nyilván nem tettél ilyesmit, s nem is érzem így, viszont… amit mondtam, komolyan gondoltam. Elnevetgélhetünk most itt, pillanatnyilag, de ez nem lesz több. Nem kell… mélyebb kapcsolatot kialakítanunk, ez csupán munka kapcsolat. – Már nem mosolyogtam, s nem is nevettem. Komoly voltam és szerettem volna, ha ezúttal tiszteletben tartja a szavaimat, avagy a kérésemet… az álláspontomat.
Csend nehezedett ránk, de egy cseppet sem bántam. Úton voltunk a szervezet felé, s már csak arra tudtam gondolni, miként állok be a zuhany alá és mosom le magamról a vadászat minden mocskát, a vért, a… bármit, mikor megálltunk egy piros lámpánál.
Aztán hátrafordult hirtelen és egy csókot nyomott a bukósisakra. Értetlenül pislogtam rá, hogy ez most mégis mi a fene volt…? De nem jöttem rá, miért tette. Ráadásul még rosszul is járt, hiszen lefejelte kissé a sisak peremét.
- Blackwell…? – A derekára simítottam ösztönösen, de aztán ennyiben is hagytam. Nevetett, tehát nem fájhatott neki túlzottan, másrészt… jobb volt terelni a dolgokat.
Az ajkainak lenyomata egész úton ott díszelgett a sisakon, a szívem meg hevesebben vert a nőtől. Mégis mit művel? Ez valami flörtölési módszer akar lenni nála…? S ha igen, miért velem?
Ahogy megálltunk a szervezet előtt, lassacskán lemásztam a motorról, avagy Blackwell mögül. A sisak csatját is hamar kioldottam és levettem a fejemről, majd magam felé fordítva a rúzs lenyomatra pillantottam.
- Nagyon… ez… - Kerestem a megfelelő szavakat, de nem igazán találtam. Inkább az ingem ujjával igyekeztem letörölni a lenyomatot, közben a nőre pillantva. – Meg sem kérdezem, hogy ez mi volt. – Elmosolyodtam, majd az épület felé néztem a szemem sarkából.
- Otthon? Te így hívod? – Kérdeztem már mosolytalanul, gondolkodva, majd visszanéztem rá és odanyújtottam a sisakot, immár újra tisztán, vagy… legalábbis tisztábban egy fokkal. – Számomra… nincs otthon. – Jegyeztem meg, majd hanyagul vállat vontam, s a kezeimet a kabátom zsebébe csúsztattam, így figyelve tovább őt. A szél belekapott a szőke tincseimbe, ezáltal összeborzolva azt, de nem zavart.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
59
Népszerûség :
3

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptySzer. Május 15, 2019 10:31 pm




Isaac & Lara




- Haza tudnál, de minek, mikor itt vagyok? Elviszlek, na! - noszogattam, magam felé intve kedvesen. Azt aláírtam, hogy az elmúlt hetek során nem sikerült olyan közel kerülnöm hozzá, mint mondjuk a többiekhez, de annyira nem gondoltam rossznak a kapcsolatunkat, hogy hagyjam sétálni. Főleg, hogy láthatóan ugyanoda mentünk: vissza a bázisra. Elég furcsán jött ki a bókja? Célzása? Nem igazán tudtam beazonosítani, sem pedig címkét ragasztani rá, sőt, kicsit kellemetlenül érintett, hogy hirtelen a szerelmi életem a téma. Feltételeztem, hogy hallott pletykákat az életvitelemről, és kicsit úgy éreztem, mintha ezen próbálná élezni a nyelvét. De közben meg nem tűnt bántónak, úgyhogy eléggé zavartan méregettem, próbáltam átlátni a szándékain, hogy rájöjjek, mégis mire utalgat.
Végül arra jutottam, valószínűleg túlgondolom az egészet és nem is utalgat semmire, így halvány, kissé erőtlen mosollyal megvontam a vállam.
- Odáig általában nem jutunk el. Hosszú távon nem vagyok olyan szerethető, mint egy-egy éjszakára. - Ezért egyáltalán nem hibáztattam egyik alkalmi partneremet sem. A legtöbbjüket én sem biztos, hogy képes lettem volna elviselni éveken át magam mellett.
Közben felszállt végre mögém. Nem zavart, hogy hozzám simult, bár bevallom, elgyengült a kormányon pihenő kezem egy pillanatra. Érezni magam mögött az izmos, kidolgozott testet, annak enyhe nyomását és hőjét, szorítását a karomon, izzadtsággal vegyült, férfias illatát és parfümje fűszeres keverékét... Hát na, épp az imént ecseteltem a szerelmi életem. Nem várhatta el tőlem senki, hogy Isaac közelsége ne legyen rám hatással.
- Isaac Lestrange, csak nem keringőre invitálsz? - Pajkos mosollyal hátrasandítottam rá a vállam felett. Szerettem volna zavarba hozni kicsit a fürdős megjegyzésével, csak hogy leplezzem, miféle gondolataim támadtak az imént. Amúgy sem néztem volna ki belőle, hogy valaha közös fürdésre adná a fejét bárkivel, így igyekeztem visszaállítani a hangulatot a baráti élcelődésre.
- De a valóságban nem csillognak! - megjátszott durcával sóhajtottam fel. Még mindig képtelen voltam elhinni, hogy a Twilighthoz hasonló filmek létezhetnek. Vagy egy beszívott vámpír rendezte, azt gondolván, jó poén lesz, vagy... Más magyarázatot nem is nagyon láttam rá. - Ó, úgy csinálsz, mintha megerőszakoltalak volna! Ez csak popcorn! - A szemem forgattam az elutasítása hallatán, de a szám sarkában ott lappangott egy halvány mosolykezdemény. Nem baj, ha nem adja be könnyen a derekát, előbb vagy utóbb úgyis megnyerem a rokonszenvét. - Bukó! - emlékeztettem, és ha felvette, akkor felbőgettem magunk alatt a motort. Megvártam, akar-e még mondani valamit, de a bocsánatkérésére csak értetlenül hátralestem rá. Nem igazán tudtam, mire érti, így inkább hagytam, hogy a motor búgása elvigye a hangját, majd felemeltem a lábam és ellöktem magunkat. Kihajtottunk az útra, sebesen megindulva a Testvériség szállása felé.
A menetszél kellemesen cirógatta az arcom, sajnáltam, hogy Isaac nem érezheti, de hát fő a biztonság, a bukó meg amúgy is csak útban lett volna, ha nem veszi fel valamelyikünk. A tájra figyeltem, nem nagyon szóltam semmit, csak egyszer, amikor meg kellett állnom egy piros lámpánál. Letámasztottam a lábam és hátrasandítottam rá. Mindig annyira komoly, úgyhogy gondoltam, megviccelem... Nyomtam egy nagy, cuppanós csókot a sisakja közepére, a műanyag rostélyra, ott hagyva halványan a szájfényem lenyomatát. Olyan nagy lendülettel próbáltam véghezvinni a merényletet, hogy nekikoccant a homlokom a sisak peremének.
- Ouch! - felnevettem, kesztyűs jobbommal átdörgölve a foltot a homlokomon, de nem időzhettem sokáig, a lámpa zöldre váltott, úgyhogy ismét gázt adtam.
Néhány háztömbbel később megérkeztünk a szállás elé. Bekanyarodtam a parkolóba, Reg kocsija mellé, majd a lábam letéve kitámasztottam a motort. Hagytam kicsit járatni, míg Isaac lekászálódott mögöttem, már ha így tett, de ha nem, akkor is néhány pillanattal később leállítottam. Furcsa volt a menetszél susogása után a hirtelen beálló, nagy csend, az épület körüli nyugalom... - Otthon, édes otthon...




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
68
Népszerûség :
0

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptyHétf. Ápr. 15, 2019 11:28 pm


To: Miss Blackwell


558 words ✩ flowers for a ghost ✩ note:  Városi temetõ 2566525366



I've said it so many times
I would change my ways





Csak aprót biccentettem a szavaira. Igaza volt, a saját döntésünk volt, miként folytatjuk az utunkat, mit teszünk, avagy hogyan cselekszünk. De őszintén, mégis mit kezdhettem volna a saját helyzetemmel, vagy úgy egyáltalán… önmagammal? Mindig is egy senkinek éreztem magamat, ezt nevelte belém apám, s végig ez kísért el az életemen keresztül. Talán most… most lehetek majd valaki, egy nap, de lehet, hogy ez is csak hiú remény, tekintettel arra, hogy mennyire idegennek számítok a szervezetben, mennyire nem vagyok idevaló és mennyire érzem az ellenszenvet egyes emberek felől. Az, hogy… nem, igazából kár ezen gondolkozni. Ez az egész… nem nekem való. Nem kellene itt lennem.
A szavakra nyeltem egy nagyot, a számat húztam, a földet figyelve magam előtt.
- Azért ebben kételkedem. – Ingattam a fejemet, gondolkozva, aztán örültem, hogy témát váltottunk. Nem azért, mert Zackkel gondom lett volna, sőt, csupán… egyszerűen rossz érzés volt róla beszélni. Meghalt, pedig nem ezt érdemelte; itt kellett volna lennie, helyettem. Ő százszorta jobban megérdemelte azt a pozíciót, amiben én díszelegtem most. Miért kellett meghalnia?
Tettem egy burkolt öhm… jó, oké, bókot (!) az irányába, azonban nem tudtam, célt érek-e vele. Nem is számított igazán, sőt, azt sem tudom, miért mondtam azt, amit. Viszont azt hiszem, kezdtem feloldódni egy kicsit a közelében. Vajon miért?
Kissé meglepődtem, mikor a sisakot odadobta. Elkaptam, hála a tökéletes reflexeimnek, de értetlenül pislogtam rá. Nem hittem, hogy szívesen elvinne, sőt, valójában nem is mertem megkérni rá, ő mégis… önként és dalolva ajánlotta fel. Nem értettem, miért.
Igazából, nehéz volt elképzelnem kettőnket azon a motoron úgy, hogy mögé szállok fel és… nos, nem leszünk kis túlontúl közel egymáshoz? Csupán ez a kérdés volt az, ami megfordult a fejemben.
- Nézd, igazából nem szükséges… haza tudok menni a két lábamon, ha arról van szó. – Magyaráztam, meghagyva neki a lehetőséget arra, hogy tényleg visszamondja a nagylelkű ajánlatát, de amennyiben nem így tett, úgy beadva a derekam; közelebb léptem a motorhoz, a sisakot felvéve és becsatolva magamon.
- Nos, biztos sok férfi szívesen randizna veled. S gondolom… meg is teszik, alkalom adtán. Vagy nem? – Nem követtem nyomon senki szerelmi életét a szervezetben, sem azt, hogy ki kivel volt, merre járt. Nem rám tartozott, de valamiért úgy éreztem, Blackwell nem szenved hiányt, ha férfiakról van szó.
Felszálltam mögé, majd közelebb csusszantam hozzá és átfogtam a derekát, szinte teljesen hozzásimulva a hátához a mellkasommal. Nagyot nyeltem. Mikor voltam nőhöz ennyire közel? … Száz éve? Inkább nem is akarok belegondolni ebbe.
- Igaz. Egy mosdás annál inkább ránk fér mindkettőnkre... – Értettem egyet, még bólintottam is hozzá egy aprót, hallgatva közben a további szavait. Buli? Még a szememet is felvontam.
- Nem elég a valóságban a sok vámpír és gonosztevő, Blackwell? – Megböktem az oldalát egy halvány mosollyal, a kérdésre viszont eléggé ledöbbentem. Csatlakozni? Én? Mégis miért tennék ilyet? – Nem biztos, hogy megfelelő társaság lennék. S amúgy is megmondtam, hogy… ne akarj közelebbi viszonyt velem, nem? – Válaszoltam végül, hosszas fontolgatás után, de persze… nem ezt a választ akartam adni. Kedvem lett volna vele tartani, de azzal megszűnt volna az a fal, amit oly’ gondosan építgettem és oly’ nagy erősségek árán tartottam fent. Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy „barátkozzak”, mert aki közel kerül hozzám, az… az végül megsínyli.
Blackwell viszont nem ezt érdemelte.
- Sajnálom. – Tettem hozzá halkabban, amit talán nem is hallhatott. Azonban kissé szorosabban kezdtem karolni és a csendbe burkolóztam végül, míg a szervezet felé tartottunk.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
59
Népszerûség :
3

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptySzer. Ápr. 10, 2019 8:04 pm




Isaac & Lara




Elszoktam tőle, hogy az Ötökkel lelkizzek. Mindannyiunknak megvolt a maga élete, a maga gondjai, Reg mostanában különösen furcsán viselkedett, Isaac pedig annyira új volt a csapatban, hogy eszembe sem jutott, hogy egyszer pont vele kell majd komolyabb témákról beszélgetnem. Könnyebb lett volna, ha csak rákérdezek, mi történt vele, ami ilyen hatással lett a gondolkodásmódjára, mi bántotta meg ennyire, mi ábrándította ki ennyire... De egyenes kérdésekre ritkán érkezik egyenes válasz. Valószínűleg csak azt értem volna el, hogy bezárkózzon.
- Nem lehet mindenen változtatni, ez igaz. De te döntöd el, mit kezdesz a helyzettel. - Mindig van választásunk. Mindent tovább lehet próbálni és mindent fel lehet adni; mindenhonnét el lehet sétálni, és mindig újra lehet kezdeni. Én ebben hittem. Ha nem is változtathatott meg valamit az életében, szabadon rendelkezhetett azzal, hogy ehhez a tényhez ő hogy áll hozzá. Gyenge vigasz, de nekem segíteni szokott.
- Szerintem bírtátok volna egymást. - megmosolyogtatott a gondolat, ahogy egymás mellé képzeltem őket. Zackkel alapjáraton nem volt olyan nehéz kijönni - könnyebb volt, mint Isaackel -, és mivel mindkettejüknek elég érdekes a világnézete, valószínűleg hamar megtalálták volna a közös hangot. Próbáltam nem kimutatni, mennyire elszomorított a tény, hogy ez már sosem következhet be.
A következői szavai előtt értetlenül álltam, kérdőn ráncoltam a homlokom. Mire célzott? Miért irigykednének rám pont a nők? Úgy tudtam, a mai nők a divatért és a kényelemért rajongtak, hát melyikük cserélt volna helyet velem, hogy démonokra vadásszon? Végignéztem magamon, csupa vér, mocsok és verejték voltam. Nincs az az épeszű nő, aki irigyelné az életvitelemet. Vagy pont erre célzott és gúnyolódni akart? Nem, sokkal inkább bóknak hangzott, egyszerűen csak túl béna voltam ahhoz, hogy értsem.
Várjunk, szerinte csinos vagyok?
Nem, nem hiszem, hogy ilyesmi járt volna a fejében.
- De legalább jó érzés! - vágtam vissza nevetve, majd figyeltem, milyen tétován álldogál. Egyből megesett rajta a szívem, hiszen én rángattam ide, hogy segítsen. Nem hagyhattam fuvar nélkül. - Miért lenne lehetetlen? - kézbe fogtam a sisakot és odadobtam neki. A reflexeiből ítélve nem aggódtam amiatt, hogy nem kapja el. - Gyere, pattanj fel! - Állammal magam felé böktem, és a motor kitámasztóját kirúgva átvetettem a lábam az ülésen. Előrébb csúsztam picit, hogy kényelmesen elférjen mögöttem.
- Pff, dehogy! Bár jól esne egy ilyen csata után randizni... - Mások talán alig várták volna, hogy lezuhanyozzanak és bedőljenek az ágyba; én inkább a kimozdulós fajta voltam, aki a tus alatt felébred annyira, hogy utána meghódítsa a várost és flörtöljön mindenféle idegen, random arcokkal. Most is jól esett volna, mégsem terveztem hasonlót. - A bázisra szerettem volna visszamenni. Nem igazán vagyunk szalonképesek, ugyebár... - Célzón végigmértem őt, csapzott megjelenésére utalva. Mással nem volt baj, öltözködés és arcberendezés terén is elég jóképű volt, csak hát a vámpírvér sokat torzított az összképen.
- Azt hiszem, ma inkább valami benti bulit csapok. Csinálok popcornt, felbontok egy üveg bort és berakok valami béna, hollywoodi vámpíros filmet. - beindítottam közben a motort, de addig nem indultam el, míg fel nem szállt mögém. Ha magától nem tette volna, akkor jeleztem neki, hogy karolja át a derekamat. - Nincs kedved csatlakozni? - hátrasandítottam rá a vállam felett, majd a válasza után gázt adtam, és hacsak nem rendelkezett másként, az Ötök otthona felé indultam.




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
68
Népszerûség :
0

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptyHétf. Ápr. 08, 2019 12:37 am


To: Miss Blackwell


546 words ✩ flowers for a ghost ✩ note:  Városi temetõ 2566525366



I've said it so many times
I would change my ways





Minden igyekezetem ellenére azt hiszem, a szavaim nem pont azt a hatást érték el, amit szerettem volna. Mintha nem fogta volna fel a mondandóm mögöttes tartalmát… mintha nem akarta volna érteni, amit én nagyon is jól értettem. Mintha csatát vívott volna velem, holott ez nem volt csata. Nem kellett sem neki, sem nekem győznöm; egyszerűen másképp viszonyultunk az adott témához. S minden bizonnyal okkal volt ez így, nem? Hiszen mindig, mindennek van valami oka.
- Értem, hogy mire akarsz kilyukadni, Blackwell, ám… ez a veszély engem nem fenyeget. Az, hogy nem kapok boldogságot, nos, annak tudod, megvannak a maga okai. Olyanok, amiken nem lehet változtatni. – Fürkésztem őt komolyan, néhány pillanatig, mielőtt újból előrenéztem volna.
A témaváltás kissé rosszul érintett. Nem, nem Zack ténye miatt, hanem… maga az elmúlás, a halál gondolata, s ez az egész. Miért? Miért kell mindig rossznak történnie? Miért kell ártatlan embereknek meghalnia? Sőt, egy olyasféle hősnek, mint amilyen ő volt? Vagy mondhatnám ezt a szervezet összes többi tagjára is… akik mára már halottak. Egyikük sem ezt érdemelte, de ez már csak ezzel jár, nem? A vadászat egyet jelent a veszéllyel és magával a kockázattal. A földet figyeltem, majd belerúgtam egy kavicsba magam előtt.
- Tudod, jó lett volna, ha ismerhetem őt. – Jegyeztem meg egy fokkal halkabban, elmélkedve. Persze, ha ismerhettem volna őt, egészen másak lennének a jelenlegi körülmények is, de ez kicsit sem zavart volna. Úgy gondoltam, Zackkel teljesen másképp működött ez az egész szervezet, mint most, s mint olyan, szükség volt egy olyan emberre itt, mint ő.
Töprengve tapostam el a csikket a földön, majd pillantottam a szemem sarkából a nőre.
- Ugyan már… téged valójában többen gyűlölnek. A sok nő, tudod… akik irigykednek rád, amiért… amiért a nők úgy általában féltékenykednek a többire. – Köhintettem egy aprót, majd rámosolyogtam halványan, ezzel oldva kicsit az előbbi, feszült hangulatot, bár magam sem hittem el, hogy burkoltan bókolni próbáltam neki. Sőt, ez… ez nem is volt bók. Ez csak néhány szó volt, egymás után pakolva, s ennyi.
Ahogy előrement, figyelni kezdtem a mozdulatait, avagy a lépteit, a hátát, majd ahogy megfordult, nagyot nyeltem. Mégis mire jönnék rá? Arra, hogy Neki van igaza abban, amiket mondott? Nem akartam kiábrándítani, de tudtam, hogy nem lesz így. Méghozzá egyik témában sem. Nem lehetett igaza.
- Ez nem feltétlen jó tulajdonság. – Nevettem fel röviden, majd figyeltem, ahogy a motorjához lép. Oh, tényleg, én meg idesiettem egészen konkrétan a két lábamon, mert épp a közelben jártam, szóval… s ekkor érkezett a kérdés. Elhúztam a számat.
- Mikor szóltak a központból, épp a közelben jártam és úgy rohantam ide… gyalog. – Vallottam be végül, némi köntörfalazás után, majd vettem egy mély levegőt.
- Maximum én kérhetnélek meg, hogy vigyél el egy darabon, de ez nyilván lehetetlen. – Legalábbis nem gondoltam, hogy felenged maga mögé a motorra, netalántán enged engem vezetni, pedig… nos, még ha jogosítványom nincs is motorra, attól még képes voltam használni. Tettem néhány lépést az utca irányába, de aztán megtorpantam és visszapillantottam a nőre, de magam sem tudtam, mire is várok, vagy mit óhajtok. Talán csak el kellett volna köszönnöm, miszerint a szervezetben majd találkozunk és továbbállni, de e helyett ott maradtam és figyeltem őt hosszú pillanatokig.
- Hova akartad volna, hogy elvigyelek? – Kérdeztem végül, mintha csak ezen rágódtam volna egészen eddig. – Netán találkozód van valakivel? – Oldalra döntöttem a fejem.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
59
Népszerûség :
3

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptySzomb. Ápr. 06, 2019 10:01 pm




Isaac & Lara




A szavai arra késztettek, hogy tükrözzem a komolyságát. Olyan mély témákat érintett, épp csak karcolgatva a múltam felszínét, hogy tudtam jól, ezúttal nem viccelhetem el a beszélgetésünket. Bár a torkomat égette a szándék, hogy megpróbáljam felvidítani, épp csatát vívtunk: meg akart győzni valamiről, amiről pont hogy neki kellett volna máshogy gondolkodnia. Így hát a kabátom zsebébe mélyesztettem mindkét kezem, tekintetem merengőn a távolba révedt.
- De ha kizárjuk a fájdalmat a félelem miatt, azzal együtt kizárjuk a boldogságot is. A kötődés fájdalmat hoz, ugyanakkor örömöt is, erőt, célt és értelmet. Minden egyensúlyban van ezen a rohadt világon - megvontam a vállam, jelezve, én sem igazán örülök ennek, de attól még így volt. El kellett viselnünk az ütéseket, ha érezni akartunk valami jót is. Nem mondom, hogy tökéletes ez a rendszer, vagy hogy megéri, de nem tehettünk mást. És őszintén szólva mindegy, hányszor ártottak nekünk, az a kevéske szeretet, amit cserébe kaptam, valahogy mindig kompenzálta a mérleget.
A Zackre vonatkozó szavai megérintettek. Fátyolossá vált a szemem a könnyektől, de nem engedtem nekik teret, csak értőn, helyeslőn bólogattam, nagyot szippantva, és egy sóhajjal megdörgöltem az orrom, hogy rendezzem elpuhult lelkemet.
- Igen, ez így van. Nem nyerhetünk folyton. Csak azt remélem, Zack tudta, mennyire fog hiányozni nekünk. - Az Ötök nem alakult olyan régóta, hogy rögtön családdá forrjunk. Tény, Reggel dobálóztam néha azzal a bűvös szeretlek szóval, de nem emlékszem, hogy Zacknek így kimondtam volna valaha, pedig közel állt a szívemhez. Ezt életem végéig bánni fogom.
- Nos, mit vártál? Fél Denver gyűlöl minket. Ezzel nem vagy egyedül - figyeltem, hogyan tapossa el a csikket. Fogalmam sem volt, honnan ered ez a nagy önutálata és bűntudata, de szerettem volna a végére járni. Magam sem tudom, hogy a bajtársiasság vezérelt-e csupán, vagy annál őszintébb szándékok, de hát nem pont erre esküdtünk fel? Amikor megfogadtuk, hogy megvédjük a város lakóit, abba önnön magunkat is belesoroltuk, nem? Annyi időt töltünk azzal, hogy az embereknek segítsünk, hogy eszünkbe sem jut egymás lelkét ápolni. - Idővel majd rájössz valamire, Lestrange - Tovább indultam a temető előtt hagyott motoromhoz. Ha gyalog jött, szívesen elviszem egy darabon, ha meg kocsival, akkor úgyis megbeszéljük a továbbiakat. Menet közben hátrafordultam, úgy folytatva a megkezdett gondolatot.
- Én mindig őszinte vagyok - Pajkos kacsintást tűztem a mondandóm mellé, majd a motoromhoz lépve a hónom alá kaptam a bukósisakot. - Kocsival vagy? Nincs kedved eldobni egy darabon? - Feltéve, ha nem olyan érzékeny a tragacsára, mint Reg. Valamiért ő utálja, ha a motoromat rá akarom erőltetni a drágaságára...

bocsiii Városi temetõ 3909542699 kiengesztelő ölelés!
@


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
68
Népszerûség :
0

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ EmptySzer. Feb. 13, 2019 3:04 am


To: Miss Blackwell




Voltak pillanatok, mikor elgondolkoztam azon, miért is vállalkoztam arra, hogy vadász legyek. Arra, hogy… vezetővé váljak. Miért szánta ezt nekem a Sors? Miért adta ezt a lehetőséget nekem, mikor én… még magamra is képtelen vagyok vigyázni és felügyelni, nem, hogy másra? Miért vezessek megannyi embert…? Miért álljak egy közösség élén, a vezetők közt, mikor semmit nem érek? Semmi vagyok. Csak egy gyilkos, egy utolsó kis…
Nagyot sóhajtottam, elnyomva magamban a gondolatokat. Éreztem, hogy nem itt van a helyem, de vonzott a kard… talán nem is lehet nemet mondani a hívásának. Elvégre, belegondolva, ha lehetne, Castiel bizonyára nem lenne itt, nem igaz? Egy pillanatra ezen elgondolkodtam, de aztán a helyzetre koncentráltam, arra, ami előttünk volt. Az iránytű. A vezető képességeink, avagy kiváltságaink gyengepontja. Azaz a Wallace kard hatalmának a gyengesége. Hisz az iránytű maga volt a bizonyíték arra, hogy még mi sem vagyunk mindenhatók. Egy jelzés arra, miként legyőzhetőek vagyunk, akár azok, mint akik ellen felvettük a kesztyűt. Egy jelzés arra, hogy a halál… igenis elérhet minket. Ez a felismerés egy sóhajt csalt ki belőlem, de nem kommentáltam egy szóval sem.
Aztán, ami ezek után jött, ledöbbentett. Igen, nem igazán számítottam arra, hogy bármiféle módon közeledni fog hozzám, ahogy arra sem, hogy a sérülésemet hajlandó lenne ellátni. Nem tartozott nekem semmivel, ahogy én sem neki. Az, hogy itt voltam és megöltem néhány vámpírt, az a munkám része volt, s nem több. Nem azért voltam itt, hogy Őt védjem. Hanem… kötelességből. Igen. A szavaira nyeltem egy nagyot. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy egészen mást akar kihozni belőle. Mondjuk azt, hogy nélkülem meghalt volna, de szerencsére ilyesmi nem hagyta el a száját. Bólintottam egy aprót, mikor azt mondta, hogy ez egy munka, hiszen ezzel egyetértettem, sőt, csakis ennyit akartam ebbe az egészbe. Semmi kötődést. S pont ekkor tette fel a bűvös kérdést ez a nőszemély. Halványan elmosolyodtam, szusszanva, némileg hitetlenkedve.
- A kötődés csak fájdalmat okoz, Blackwell. Mert a végén, ha az a személy, akihez kötődtél, eltűnik… semmi más nem marad, csak a fájdalom. A keserűség. A magány. Az üresség a szíved mélyén, amit semmi sem tud eltörölni. – Mélyen a tekintetébe fúrtam a sajátomat, immár komolyan, nem mosolyogva. Amit kimondtam, nos, pontosan azt éreztem én. Magányt, keserűséget, ürességet és mérhetetlen fájdalmat azért, amik valaha történtek velem. Azok miatt, akiket elvesztettem és akik sosem térhetnek vissza hozzám. Nekem erre… erre nem volt szükségem. Nem kellett újabb ember a listára, nem kellett újabb kötődés. Nem. Ezért is mondtam ki azt, amit. El kellett löknöm magamtól, hogy véletlenül se akarjon kötődni hozzám. Jobb volt így. Őszinteség? A közelében sem jártunk, de örültem, hogy ennyiben hagyta a dolgot.
Ezek után mégis megölelt. S ezzel annyira ledöbbentett, hogy képtelen voltam bármit is reagálni rá. Nem értettem, miért csinálja. Nem láttam bele a fejébe, holott jó lett volna. Az imént közöltem vele, hogy elárulnám, ha úgy adná a helyzet, nem? Talán nem értette? Vagy mit akart bizonyítani ezzel a kis közjátékkal? Sóhajtottam egy aprót és a dohányba beleszívva lépkedtem tovább. Mihamarabb le akartam zárni ezt a mai akciót és elmerülni a sajátos kis magányomban, egyedül. De úgy éreztem, ez még várat magára, főleg, mikor félig felém fordult. Csak a szemem sarkából néztem rá, mikor beszélni kezdett. Zack, hát persze. Egy fél pillanatra elhúztam a számat. Nem Zack emléke zavart, hanem az, hogy tudtam, sosem érhetek fel hozzá. Sosem lehetek olyan elismert, mint ő volt. Ami szintén nem volt feltétlenül baj, csak… a fenébe is. Nem akartam más árnyékában lépkedni. Ahogy tovább beszélt, kissé megenyhültem. Hallottam már a történetet több embertől is, de az ő szájából valahogy másként hatott. Látszott rajta, hogy komolyan bántja a dolog és a friss sebek, a fájdalom még hosszú ideig el fogja kísérni őt.
- Én… sajnálom. Biztos, hogy másképp is alakulhattak volna a dolgok, de néha… néha nem lehetünk elég erősek ahhoz, hogy megváltsuk a világot. Úgy értem, néha minden erőnk kevés ahhoz, hogy a dolgokat a jó irányba tereljük. – Magyaráztam össze-vissza, nem is gondolkozva, aztán a földre pillantottam. Újabbat szívtam a dohányból, majd a füstöt kifújva hallgattam tovább a nőt. Aztán ránéztem meglepve. Nem helybitorlót lát? Ugyan már, ez… Elhúztam a számat egy fél pillanatra, majd ismét a cigarettába menekültem. Nem tudtam erre mit reagálni, egyszerűen nem éreztem úgy, hogy ez teljesen őszinte tőle. Talán csak vigasztalni próbált, megsajnált, vagy… ki tudja. Ahogy a káros szenvedélyem jelképe felé bökött, vagyis a füstöt oszlatta, felnevettem.
- Ugyan. Csak szívességet teszek az emberiségnek azzal, hogy szívom. Hamarabb eltűnök talán innen. Hidd el, sok embernek szúrom a szemét, még akkor is, ha neked nem. Mármint, ha… ha őszinte voltál az imént. – Nyeltem egy nagyot, majd szívtam még néhányat a dohányból, mélyen letüdőzve, majd a füstöt kifújva dobtam le a földre és tapostam el. Ideges voltam kissé, vagy inkább frusztrált. Nem szerettem, ha lehullt az álcám és úgy éreztem, most épp ez történik. Hisz gondoljunk csak bele… Blackwell szembesült a törékenyebb énemmel, mikor majdnem rázúdítottam az Amy haláláról szóló történetemet, vagy az előbbi szavak, amiket kiejtettem a számon, ez… Nos, nagyon rossz úton jártam. Ideje volt összeszednem magam és nem gyengének lenni.


853 words || I'll never be your chosen one || note: Hmm...  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
59
Népszerûség :
3

Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Városi temetõ Empty

Ajánlott tartalom


Városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
 

Városi temetõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver-
^
ˇ