Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Fire Meets Fate

Isaac Lestrange
Today at 3:17 am



Charlotte szobája

Patrick Joseph Reynolds
Yesterday at 10:00 pm



Utcák

Oliver Hemingway
Yesterday at 8:34 pm



Asztalok

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:29 pm



Grace cellája

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:07 pm



Trónterem

Kai Parker
Szer. Jan. 16, 2019 1:09 pm



Az épület elõtti tér

Reagan Blair
Kedd Jan. 15, 2019 8:52 pm



Nevan

Nevan
Hétf. Jan. 14, 2019 7:56 pm



Alaric Saltzman irodája

Caroline Forbes-Salvatore
Hétf. Jan. 14, 2019 10:01 am



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Camille O'Connell
Hétf. Jan. 14, 2019 8:08 am
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete

Share | 
 

 Városi temetõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Szer. Nov. 14, 2018 5:12 pm


To: Miss Blackwell




Aggasztó volt a helyzet, az, hogy ennyi természetfeletti volt ellenünk. S az, hogy nem hogy kevesebben, de egyre többen voltak… elkeserítő tény volt. Talán jobb volna feladni és másnak átadni a helyem. Voltak pillanatok, mikor erre gondoltam. Mikor el akartam dobni magamtól a vezetői címet és magam mögött hagyni ezt. De aztán mindig rájöttem, hogy másokon segítek ezzel. Életeket menthetek és ez… mindig visszatartott a kilépéstől. Jót akartam tenni végre, hasznosnak érezni magamat.
Sóhajtottam egy nagyobbat Larissa kérdésére, gyengén megrázva a fejem. Nem vettem fel túlzottan a szavait, nem haraptam rá, ahogyan más kiéhezett férfi tette volna. Így hát nem is reagáltam rá. Az életemben egyetlen nőt éreztem közel magamhoz, de őt is inkább húgomként szerettem, mintsem másképp.
- Elméletileg védenek, de talán a kard ereje is gyengülhet olykor. – Pillantottam az említett tárgyra, majd eltüntettem egy varázslattal. – Mindenesetre, jobb lesz gondolkodnunk ezen. Mindennek van gyengepontja, nem igaz? Még ennek is. – Néztem a nőre egy sóhajjal, aztán a kérdésre meglepődtem. Larissa kezébe adtam az iránytűt.
- Nekem nincs rá szükségem. Sőt, az lenne a legjobb, ha megsemmisítenénk, de előtte… megpróbálhatnánk megkeresni azt, aki megalkotta. – Gondolkodtam el. Komoly voltam az üggyel kapcsolatban és nehezemre esett viccelődni. Az, hogy így bemérték Blackwellt, nos… vészjósló volt. Mi van, ha az összes vezetőt bemérték? Idegesen néztem félre, de a nő hangjára újra rápillantottam. Pislogtam néhányat, majd mély levegőt vettem.
- Blackwell, vedd komolyan a helyzetet, kérlek. És ne azon törd a fejed, mikor kötelezem el magam, de várj… ha ennyire érdekel, elárulom: soha. – Magyaráztam komolyan. – Nincs szükségem felesleges érzelmekre, vagy kötődésekre… nincs kedvem végignézni, ahogy elveszítem. – Tettem hozzá halkabban. – Vagy nincs kedvem újra gyáva mód ott hagyni, és ő… a fenébe is. – Elfordultam a nőtől és sóhajtottam. Amyre gondoltam. Cserben hagytam, pedig olyan volt nekem, mint a soha meg nem született testvérem. Miattam halt meg. Miattam. Az egyetlen ember, akihez kötődtem valaha.
A gondolataimból egy vámpír rántott ki, sőt, még gondolataim közepén voltam, mikor rám támadt. Hála a reflexeimnek húzódtam félre, de így is szereztem egy komolyabb sérülést. A nyakamat, illetve a karomat felsértette. Ezután szúrtam le a karddal, egy fához szegezve őt.
- Átkozottak… - Sziszegtem idegesen, ahogy körbenéztem, kirántva vissza a kardot a fából, ezáltal a vámpír maradványai is a földre hullottak. – Ha vagytok még, gyertek elő! – Tártam ki a karjaimat idegesen kissé, ahogy előrébb léptem néhányat. Azonban csend uralkodott. Nem hallottam semmiféle zajt vagy lépteket, ám a figyelmem ezentúl nem lankadt. Anélkül, hogy Larára néztem volna, hozzá szóltam.
- Menjünk. Talán… talán nincs több szemét erre, amit el kellene takarítanunk. – A kardot eltüntettem a kezemből, varázslat segítségével, majd a sérült karomra csúsztattam a kezem. Oda a kedvenc ingem (a sok közül), ráadásul vérzett is. Némi mágia segítségével igyekeztem rendbe tenni magamat, mindkét sérülést, miközben lassan elindultam kifelé a temetőből.


457 words || I'll never be your chosen one || note: naaa.... :( || kredit || inspirate by



avatar
Az Öt vezetõ egyike vagyok
Kapcsolatban :
✠ Maybe... in future
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
26
Népszerûség :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Kedd Nov. 06, 2018 6:06 pm




Isaac & Lara




Egyáltalán nem arról volt szó, hogy nem kedveltem Isaacet, egyszerűen csak merőben új volt a jelenléte a csapatban. A maga módján nagyon is a szívemhez nőtt az Ötös, családként léptek fel a családom helyett, amikor szükségem volt rájuk. Habár a legtöbb időt Reggel töltöttem közülük, de mindannyian olyanok voltak számomra, mint fivérek és nővérek. Még mindig nehezemr esett elfogadnom, hogy Zack nincs többé, és a posztját egy új arc tölti be. Ehhez mérten gyakran nem értettünk egyet és a módszereink is radikálisan különböztek, de felbukkant, amikor kellett és hálás voltam neki. Csak ez számított.
Mondjuk néha, amikor elkezdte átkutatni a vámpírokból megmaradt ruhadarabokat, letagadnám a fentebbi kijelentésem. Lágyan megcsóváltam a fejem és inkább a környéket ellenőriztem, amíg elfoglalta magát.
- Az a baj, hogy néha tényleg így érzem - Viccnek szánta ugyan, de volt benne ráció. Régebben alig akadt munkánk, versenyeznünk kellett, hogy ki lendül hamarabb akcióba, mostanában pedig alig győzzük öten a várost. Nem tetszett ez a fajta változás. Isaac további szavaira viszont helyeslőn bólogattam, lerázva a vért a fegyvereimről. - Jöjjenek csak. - A kihívások éltettek, a vadászat volt az életem; ahogy a férfi is mondta, ennyitől nem riadunk és nem is törünk meg. Bennem igazából még növelte is a versenyszellemet.
Már épp fintorogva elküldtem volna a porból kikapart kütyüjével együtt - komolyan a frászt hozza rám, mikor ezt csinálja -, de a kezében tartott valami odavonzotta a pillantásom. Odébb léptem kettőt, és a kis nyíl a számlapon követett.
- Nocsak, ennyire ellenállhatatlan vagyok? - somolyogtam. Nem az aggasztott, hogy sikerült bemérniük, hanem az, hogy ezek szerint bármelyikünkkel megtehették ugyanezt. Mint mondtam, szeretem a kihívásokat, de azt nagyon nem, ha elveszik az elónyünket és veszélybe sodorják a társainkat. - Nem egyszerű boszorkány. Hiszen nem védenek minket is erős varázslatok? - A fejemet ingattam. Ahhoz, hogy túljárjanak az eszünkön, nem elég behalászni egy boszit a sarokról. Ez igen fejlett mágia, és elég rossz érzésem volt, ahogy sokáig nézegettem. Az sem kizárt, hogy sötét varázslat...
- Miért nem tartod meg? Megy a szemedhez. Így legalább mindig megtalálsz... - Pajkosan rákacsintottam, könyökömmel oldalba bökve. Csak ugrattam. Nem tetszett az a nyomasztó hangulat, ami kezdett rám telepedni a tárgy láttán, és szerettem volna feloldani kicsit. - Tényleg, tudsz róla, hogy a hátad mögött fogadások mennek arról, mikor nősülsz már végre meg? Igazán belehúzhatnál, különben bajban leszek... - Míg Isaac agyát húztam, teljesen leengedtem a védelmem. A következő pillanatban az egyik vámpír, aki eddig meglapult, most előugrik a bokrok közül és egyenesen Isaacre vetette magát. Még arra sem maradt időm, hogy kardot rántsak, olyan gyorsan történt minden.

csak a modorod, csak a modorod! :P
@


avatar
Az Öt vezetõ egyike vagyok
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Pént. Nov. 02, 2018 12:56 am


To: Miss Blackwell




Csak a fejemet ráztam a szavaira, hiszen nem igazán volt időm tovább cseverészni vele. A feladatra, a vámpírokra koncentráltam és arra, hogy mihamarabb megöljem mindegyiket. Aztán ahogy ez sikerült, a földbe szúrtam a kardomat és rátámaszkodtam. Szabad kezemmel a derekamra csúsztattam a kezemet. Fájt. A vámpír az imént nagyon is erősen csapott ahhoz a sírkőhöz. Csoda volt, hogy csontom nem tört, de egy szóval sem panaszkodtam. Nem engedhettem meg magamnak… lassan körbepillantottam, majd kihúztam a földből a kardot és egy varázslattal el is tüntettem magam elől. Larára tévedt a tekintetem, s lopva végigmértem őt, majd nyugtáztam, hogy kutya baja – azaz túléli.
- Semmiség. Csak a dolgomat végeztem, Blackwell. – A másik kérdésre megvontam hanyagul a vállam. – Engem csak ide küldtek. Nyilván, ha lennének még a városban, Blair szólt volna. – Töprengtem hangosan, miközben rágyújtottam, majd az egyik vámpír maradványaihoz léptem. Habár a teste elporladt, minden mása itt maradt… leguggoltam és elkezdtem átkutatni a ruháit, tárgyait, amiket maga után hagyott. Egy szál cigivel a számban válaszoltam újfent a nőnek.
- Nekem van egy elméletem… - Két ujjam közé csippentettem a cigarettát, így tekintve Larára. – Egyet megölünk, kettő jön vissza. – Mosolyodtam el, aztán megráztam a fejem. – Oké, komolyra véve a szót… nem hiszem, hogy most szaporodtak el ennyire. Pusztán igyekszenek felvenni velünk a harcot. Ki akarnak űzni minket innen, avagy elhitetni velünk, hogy elbukunk, mint vadászok. De tévednek. Eddig legalábbis, mi vagyunk előnyben, nem igaz? – Újabbat szívtam a dohányból, majd visszapillantottam a földre magam elé. Egy tárgyat emeltem ki a porból. Egy órának tűnő tárgy volt, elég értékesnek tűnt, s mágiát éreztem benne. Oh, én ostoba. Ez egy iránytű volt, de… ahogy forgattam, folyamatosan Blackwell felé mutatott. Töprengve egyenesedtem fel a tárggyal, miközben hallgattam a szavait.
- Mystic Falls? Nyugalom, Blackwell, ezek a nyomorultak ott is megtalálnának téged. Ezt nézd. – Léptem vele oda az iránytűvel, ami egyenesen rámutatott. Még egyet szívtam a dohányból, majd fújtam is ki lassan a füstöt. – Úgy tűnik, nem akármilyen társasággal állunk szemben. Úgy értem, talán egy boszorkány segíti őket, hiszen ez… mágikus tárgy. Egy vámpír ilyet nem talál akárhol, főleg nem olyat, mely az Ötök tagokat hivatott megtalálni… - Magyaráztam tovább.


352 words || I'll never be your chosen one || note: naa, ennyire rossz társ volnék? || kredit || inspirate by



avatar
Az Öt vezetõ egyike vagyok
Kapcsolatban :
✠ Maybe... in future
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
26
Népszerûség :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Pént. Okt. 19, 2018 8:32 pm




Isaac & Lara




Abban a pillanatban, hogy megjelent Isaac, máris megbántam, hogy olyan türelmetlenül sóvárogtam a társasága után. Inkább a vámpírok, mint ő - legalábbis elég gyakran és elég gyorsan elfogott mellette ez az érzés, főleg, mikor a száraz megjegyzéseivel jött. Ha legalább viccelne ilyenkor, és nem tudnám, hogy teljesen komolyan gondolta...
- Én kérek elnézést, hogy lekötött a kilenc másik - böktem a kardom pengéjével a szanaszét heverő hullák irányába, de nem maradt túl sok időm veszekedni vele, hiszen minden figyelmemre szükségem volt, hogy megvédjem magam. Az összes rossz tulajdonsága ellenére igazából örültem, hogy nem hagyott cserben és a segítségemre sietett, amikor hívtam.
Amíg ő kettőt is lefoglalt a vámpírok közül, én a maradék kettőre koncentráltam. Egynek sikeresen lecsaptam a fejét, a másikkal meg kellett egy kicsit küzdeni, de Isaac közbenjárásának köszönhetően végül sikeresen átdöftem a mellkasát. A térdemre dőlve szuszogtam, próbáltam levegőhöz jutni, és közben szemügyre vettem a látványt. Igazi mészárszéket csináltunk szerencsétlen temetőből; mondhatni, elég morbid lett az összkép.
Eltettem a kardomat és Isaachez botorkáltam, bárhol is tartózkodott éppen. Kicsit még kapkodtam a levegő után és a megjelenésem is elég lestrapált, zilált és koszos volt, de hát ez érdekelt a legkevésbé a társam mellett. Az Ötök közt megtanultam, hogy elsősorban vadászként tekintettek rám, csak aztán nőként.
- Köszönöm - Aprót biccentettem felé hálám jeléül, majd kézbe vettem a tönkrement adóvevőt. Hiába vizsgálgattam, teljesen tropára ment, így esélyem sem volt elérni a többieket, de reméltem, hogy jól vannak - a képességeiket ismerve erősen bíztam benne. - Maradtak még valahol a városban? - érdeklődtem Isaactől, hátha ő még tud további munkáról. Őszintén szólva eléggé elfáradtam és jól esett volna már egy zuhany meg egy sör, meg az ágyam... De a kötelesség az első, és ha Lestrange azt mondja, menni kell, akkor megyünk.
- Különösen elszaporodtak mostanában, nem? - böktem fejemmel célzón a vámpír-maradványok felé. Más forgalmas városokhoz viszonyítva, mint mondjuk New Orleans vagy Mystic Falls, Denver mindig is békésebbnek számított. Talán pont az Ötök jelenléte borította fel ezt az egyensúlyt. - Néha azon töprengek, hogy el kéne költöznöm. Mystic Falls egész szimpatikus város. Csinosak a lányok - pajkos mosolyt eresztettem meg Isaac felé, még ha talán nem is volt vevő az ilyesmire, és elindultam mellette a temetőben. Ha van máshol dolgunk, akkor oda, ha meg nincs, akkor ne álldogáljunk tovább ezen a nyomasztó helyen.

hát, kezdem megbánni, hogy hívtalak xD
@


avatar
Az Öt vezetõ egyike vagyok
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Hétf. Szept. 17, 2018 12:19 am


To: Miss Blackwell




A napom egészen békésen indult. Egészen lazának, pihentetőnek tűnt, egészen addig, míg eljutottam az első kávémig. Utána viszont, mintha ezek a nyomorult lények tudták volna, hogy feltöltődtem energiával, máris támadásba lendültek. Néha azt éreztem, hogy minél többet ölünk meg, annál többen térnek vissza. Néha úgy gondoltam, képtelenség őket kiirtani. Teljesen talán soha sem fog sikerülni, de meg kell próbálnunk. Hiszen mi, az ötök társasága, erre vagyunk hivatottak. S jó vagy sem, de rajtunk kívül megannyi szabadúszó vadász is létezik a világban, mintegy segítve nekünk. Ez a harc talán örökkön-örökké fog tartani, áldozatokkal, de mégis tudjuk, hogy egy jobb jövőéért tesszük. Még akkor is, ha netán a saját halálunkkal kell fizetnünk érte. Hogy félek-e a haláltól? Érdekes kérdés. S válaszolnék rá, ha nem lenne éppenséggel dolgom…
A temető, huh? Tekintetem egyből a temető nevének a címfeliratára tévedt, majd tovább haladva belöktem a kaput. Tudtam, hol keressem Larissát, hiszen Blair megadta a pontos címet. Sosem szerettem csapatban dolgozni, de amikor hívott a kötelesség, nos, szedtem a holmijaim és jöttem. Nem hagyhattam cserben a társamat, nem igaz?
Ahogy egyre inkább közeledtem, hallottam a csapásokat. Azt, hogy valami eltört. Lara hangját. Reméltem, hogy ez azt jelenti, hogy még életben van. A kardom markolatára csúsztattam a kezemet és előrántottam, ahogy végül a helyszínre értem. Láttam, hogy a nő hátrál, s az előtte levő alak is jól kivehető volt. Na és persze a másik négy is.
- Megjött az erősítés, habár csalódtam, Blackwell. Öt átkozottal nem tudsz elbánni egymagad? – Kérdeztem szárazon, miközben igyekeztem az egyik vámpírt a túlvilágra segíteni. A fejét vágtam le, az pedig egyenesen Lara lábai elé repült. Ennek hatására két vámpír engem vett célba, de csak egy mosollyal adtam a tudtukra, hogy egyáltalán nem bánom: jöjjenek csak, engem nem győznek le annyira egyszerűen.
- Megtanulhatnátok végre, hogy hol van a helyetek, korcsok… - Tekintetem szinte elsötétült, ahogy két kézbe vettem a kardot. Az egyik vámpír magyarázott valamit, miközben mögém suhant, s készült lecsapni rám. Felé fordulva viszont a gyomra felé szúrtam. Megsérült, hátrált, ám mivel a figyelmem ráirányult, így egy másik vámpírnak lehetősége volt rám támadni. Az egyik sírkőhöz vágott erőteljesen, de a kardot nem eresztettem el. Sőt, ahogy a vámpír felém indult, határozott mozdulattal szúrtam át a szívét, ezúttal esélyt sem hagyva a menekülésre.


372 words || I'll never be your chosen one || note: remélem, megfelel  || kredit || inspirate by



avatar
Az Öt vezetõ egyike vagyok
Kapcsolatban :
✠ Maybe... in future
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
26
Népszerûség :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   Pént. Szept. 14, 2018 3:41 pm




Isaac & Lara




Épp hogy csak félre tudtam ugrani a rögtönzött vasfegyver elől, mielőtt még beleállt volna a két szemem közé. A harctól rám ragadt a föld pora, itt-ott elszakadt a ruhám is, a felkaromon pedig mélyebb vágás éktelenkedett, de nem törődhettem a fájdalommal. Lefoglalt, hogy a klán megmaradt tagjait szemmel tartsam és ártalmatlanítsam. Holttestek és csonkok hevertek mindenfelé, de hatan még így is talpon voltak.
- Az erdő tiszta. - Az adóvevő kiesett ugyan a fülemből, de még a nyakamban lógva is hallottam Doyle határozott, ám végtelenül kimerült hangját, melybe szinte rögtön becsatlakozott egy mélyebb zönge.
- Város tiszta. Blackwell, mi a pozíciód? - Képtelen voltam Blair kérdésére összpontosítani, mert két vámpír azzal a mocskos gyorsaságával mellettem termett és ismét félre kellett ugranom a támadásuk elől. Próbáltam eljutni az elejtett kardomhoz, de teljesen elzártak tőle, így a megmaradt fegyveremre kellett hagyatkoznom: előrántottam az övemből a tőrömet.
- Negatív. Hatan vannak. - Az egyik férfi közvetlenül elém érkezett, mire kirúgtam a lábát, és ahogy felugrottam, a pengémmel elmetszettem a torkát tiszta erőből. A feje lerepült a törzséről, a vére újabb árnyalatot festett bőröm palettájára.
- Öten. - korrigáltam magam, de a vámpírok egyre csak jöttek. - Isaac, hol a francban vagy már?! - kezdett fogyni a türelmem, hisz a beígért erősítés igencsak váratott magára, én meg kezdtem nem csak fáradni, hanem az ötletekből is kifogyni.
- Ejnye, Blackwell, egy hölgynek nem illendő ennyire mocskosan... - Nem hallottam azonban, Blair hogyan fejezte be az okoskodását, mert a következő ugrásommal fegyvert csaptak a fejemhez, amit elrántottam ugyan, de darabokra zúzta az adóvevőt. Félregurultam a következő csapás elől, egyenesen a kardomhoz, és annak markolatára fogva magabiztosabban ugrottam talpra.
- Reg? - Hiába szólongattam a többieket, senki sem válaszolt. Teljesen magamra maradtam.




avatar
Az Öt vezetõ egyike vagyok
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Városi temetõ   Vas. Május 20, 2018 1:48 am

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
427
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Városi temetõ   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Városi temetõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver-
^
ˇ