Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Zack Reed
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Always and Forever


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Hiányzásnapló

Utcák EmptyAmbrosia Thorne
Today at 12:39 am



lady verona

Utcák EmptyAlec Verona
Yesterday at 10:20 pm



Avatar- és névfoglaló

Utcák EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 5:47 pm



@Theo_RebelStorm

Utcák EmptyAlexis Callaway
Yesterday at 3:59 pm



Hard Luck kocsma

Utcák EmptyTheodore Storm
Yesterday at 2:04 pm



Hope szobája

Utcák EmptyHope Mikaelson
Yesterday at 12:02 pm



Alexander Verona

Utcák EmptyLarissa Blackwell
Szomb. Május 25, 2019 7:45 pm



Elkészültem!

Utcák EmptyAlec Verona
Szomb. Május 25, 2019 3:36 pm



@LestHunter85

Utcák EmptyIsaac Lestrange
Pént. Május 24, 2019 11:46 pm



LBlackwell89

Utcák EmptyLarissa Blackwell
Pént. Május 24, 2019 11:46 pm
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptyPént. Május 24, 2019 1:07 am


To: Tamzin Kristensen


340 words ✩ with me to hell ✩ note: bocsánat a rövidségért Utcák 3739568389



I built all these walls so no one could break in





Démon – ok nélkül soha, senkit nem neveznek így. Az én olvasatomban legalábbis semmiképpen sem, éppen ezért volt annyira furcsa a nő szájából ez az egy szó. S pontosan ezért maradtam gyanakvó is egyben. Bár… elsősorban azért, mert úgy éreztem, a nő nem mond el minden részletet. Titokzatos volt és rejtélyes, avagy megfejthetetlen. Nem tartottam magamat túl jó emberismerőnek, pedig ezekben a helyzetekben jól jött volna némi segítség ezen a téren. Tényleg, vajon nincs ilyen varázsige, ami elősegíti, miszerint könnyebben megértsük embertársainkat…? Oké, miért is lenne?!
- Hát persze. – Nyugtáztam a szavaira, melyekkel arra utalt, hogy nem démonra vadászunk, hanem egy enyveskezű tolvajra. Hogyne. Én meg most másztam le a falvédőről, ugye? Oké, a bizalmatlanság az alapcsomagomban benne volt és erről nem tehettem, de tény, hogy ő sem hagyott más lehetőséget, nem igaz?
Máskülönben, ha tényleg egy piti kis tolvajról lett volna szó, a rendőrséget hívta volna segítségül, nem pedig elindul egymaga kutakodni egy fotóval a kezében.
Mélyen szívtam magamba a dohányt, a szavaira pedig csak felnevettem, miután a füstöt kifújtam.
- Áh, rossz tapasztalata van a zsarukkal? Így érthető, ha nem kér belőlük. Vagy talán… önt is keresik? – Mosolyogtam, ami miatt talán ugratásnak tarthatta a kérdésem. Részben az is volt. – Nem, nem vagyok. De egy… barátom a rendőrségen dolgozik és határozottan állítom, hogy jól végzi a munkáját és a rá kiszabott feladatokat. – Jegyeztem meg komolyan, majd amíg haladtunk a már említett szórakozóhely felé, bőszen szívtam a cigarettámat, sőt, útközben még egy szál előkerült. Amint odaértünk, a földön landolt, s eltapostam, majd…
Az ördögbe, a nők mindig ennyire sietősek?
A nő után léptem, de ő máris magánakcióba kezdett és újból a fotóval kezdett kérdezősködni. Bár ez is egy megoldás volt, de határozottan inkább a körbenézést javasoltam volna első körben, meg azt, hogy várjon meg.
Azonban a nőnek szerencséje van, ugyanis a pincér felismeri a férfit és beszélni kezd a nőnek arról, hogy tegnap este itt volt és egészen hajnalig nem tudta kirakni az épületből.
- Nos, ez már egy jó nyom… vagy pont, hogy elkéstünk? – Pillantottam a nőre, a számat húzva.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✠ Oh, what about love?
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
46
Népszerûség :
3

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptyPént. Május 17, 2019 9:39 am


Isaac & Tamzin
"CLOSE YOUR EYES,
AND YOU'LL SEE THAT YOU'RE REALLY NEED!"
Egy félig összegyűrt térkép landol a köztér szemetesében. A viseltes útikalauzt egy segítőkész férfira cserélem. Reményeim szerint a közbenjárásával hamar a nyomára akadok a pokolfajzatnak és visszaszerzem tőle, amit oly pofátlanul elorozott tőlem. Bár nem látszik rajtam, haragom jól leplezem, de igen zabos vagyok rá. Felmerült bennem, ha végre viszont látom, üdvözlésképp kicsit megtaposom.
-Eddig sem volt nagy hasznomra. - felelem kérdésére apró vállrándítással, majd hosszasan elgondolkodom, mit feleljek a következőre. Ha jobban meggondolom igaza van. Jobban vigyázhatnék magamra, noha nem a testi épségem miatt, mint amire ő gondolhat. Ügyelnem kell, hogy a legkisebb jelét se mutassam annak, hogy nem vagyok ember. Hallottam a vadászokról, akik ebben a városban tanyáznak, nem volna szerencsés felkerülnöm a térképükre. Roppant kellemetlen volna, ha folyton hátra kellene tekintgetnem mikor tűnik fel egyikük és akarná a fejemet a fegyvere hegyére tűzni.
-Igaza lehet...idejöttem és nem vagyok felkészülve a nagyváros veszélyeire. - felelem végül. Hogy nem tudom a keresettem nevét, meglepődést okoz a férfinak. Engem pedig a felkészületlenségem. Igazán számíthattam volna erre, ha már ennek a semmirekellőnek a nyomába eredek. Miért nem tudtam benyögni egy Tomot vagy egy Bélát? De semmi vész, ebből legfeljebb annyi látszik, hogy nem ismerem valami jól azt, aki után kutakodom. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy többször is, alaposan végigmér. Vajon most mire gondolhat? Tuti a démon ütött szöget a fejébe. Nem gondolok semmi rosszra, mégis van valami furcsa, ahogy a démont és a vadászatot említi egyetlen mondatban. Miért fogalmazott így? Talán megsejtett valamit? Gyanakvó gondolataimat egy kedves mosoly mögé rejtem.
-Sokkal inkább egy enyveskezű tolvajra. - felelem apró mosollyal.
Újdonsült idegenvezetőm teljesen jogosan veti fel a rendőri segítség gondolatát, ahogy azt az ilyen helyzetek logikus lenne. Rendőrség?! A szemöldököm a szó hallatára magasra szökken a homlokomon. Mint amikor az ember valami éktelen ostobaságot hall és rátör a csodálkozás. Pedig voltaképpen semmi különös nincs a felvetésében.
-A zsaruk szart sem érnek. - csúszik ki a számom. Láthatóan felettébb bizalmatlan vagyok a bőrkabátokkal szemben. Nem fejtem ki ugyan, miért vonakodom a hatóságoktól, annyi viszont lejöhet, hogy nem vagyok róluk valami jó véleménnyel.
-Ohh...- kapok hirtelen észbe túl őszintére sikeredett mondatom után.
-Remélem nem rendőr....és nem sértettem meg. - kérdő pillantással nézek rá.
A férfi jobbra indul, és én követem őt. Egy népszerű szórakozóhely felé tartunk, ahová a pokollakó barátocskám is nagy eséllyel feltűnhet. Rövidesen meg is érkezünk a korábban említett, felkapott szórakozóhelyre. A férfi nem viccelt, valóban nagy az érdeklődés a hely iránt, hisz egy kisebb tömeg verődik össze a bejárat előtt. Várnak, hogy bejussanak. Kicsit körbenézek, majd kiszúrok egy nagy darab férfit közvetlenül az ajtó mellett. Ordít róla, hogy biztiőr. Odalibbenek némi felháborodást keltve a sorban állókból. Kapok oldalszélből pár cenzúrázatlan beszólást. Azt hiszik eléjük furakodom.
-Elnézést. - szólítom meg a hegyomlást.
-Látta már ezt a férfit? - mutatom meg a démonról készült képet.


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


"Can you hear my heartbeat? Racing underneath my breath?
Haunted by the words, I silence them before I speak "

Tamzin Kristensen
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my magic
Play by :
Morena Baccarin
Léptek száma :
3
Népszerûség :
0

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptySzer. Május 15, 2019 11:04 am


To: Tamzin Kristensen


442 words ✩ with me to hell ✩ note: -



I built all these walls so no one could break in





Könnyedén elsétálhattam volna, magára hagyva egy bajba jutott nőt; de mégsem tettem. Megállítottam, s láttam rajta a meglepettséget is, miszerint… nos, valaki végre nem nézi levegőnek. Nyilván jólesett neki és értékelte. Bólintottam a szavaira, majd figyelemmel követtem, ahogy a kukába dobja a térképét. Ez meglepett, de meg is mosolyogtatott egyben.
- Biztos, hogy az már nem fog kelleni? – Nevettem fel röviden, gyengén megrázva a fejemet. Oké, tehát az én kezembe adta a „sorsát”, nem igaz? A hős megmentőre. Na persze, én ilyen jelzőt amúgy nem aggatnék magamra.
Hosszan vizslattam az arcát, miután elláttam néhány, azaz egy fontosabb tanáccsal.
- Megesik néha…? Miért nem vigyáz magára jobban? – Érdeklődtem, majd félre is pillantottam. Nem mintha közöm lett volna hozzá, ugyanakkor én is szerettem veszélyesen élni. S engem nem csak autók csaptak el néha, hanem démonok, s más lények akartak egyenesen a halálba tuszkolni. Tehát, talán nekem kellene jobban vigyáznom, azaz megfogadnom a saját tanácsomat.
- Hm? – Kíváncsian vártam, mi is a férfi neve, de végül nem kaptam folytatást. Felvontam értetlenül az egyik szemöldökömet, a nőt fürkészve. Olyan volt, mintha egyáltalán nem tudná, mi a neve annak a férfinak, akit keres. Akkor mégis… miféle közük lehet egymáshoz? Ezen töprengtem, s tőle némileg ellépve, hagytam, hogy igyon az ásványvizéből. Addig én a zsebembe mélyesztettem a kezem és ráfogtam a cigarettás dobozra, de végül… nem vettem elő. Most volt fontosabb dolgom, mint egy újabb koporsó szög beverése. Másrészt… ledöbbentett a „démon” szócska, mikor kiejtette a száját. Vetettem a nőre egy igencsak kérdő pillantást, mire rögtön korrigálni kezdett, de ezzel a gyanúmat nem oszlatta el. Végigmértem egyszer, majd még egyszer, végül félrepillantottam.
- Oh, vagy úgy. – Ezúttal mégis elővettem egy szál cigarettát és az öngyújtómat; majd a szálat a számba rakva meg is gyújtottam töprengve, a gondolataimba merülve. Nem akartam, hogy azt higgye, kevésbé érdekel az ő démonja, de... a magam részéről kellett egy kis nyugtató, azt hiszem. Újabb démon. Mármint, még ha csak a beceneve is az, azért aggasztó volt. Beleszívtam a cigarettába, majd a számból kivéve kifújtam a füstöt, ezután fordultam újfent a nő felé.
- Tehát egy démonra vadászunk. – Jegyeztem meg mosolyogva, s azért használva efféle szavakat, hogy lássam a reakcióját. Démon és vadászat és… talán ő is vadász? Ahj, miért kapaszkodtam bele ebbe a becézésbe? Mi van, ha valójában nem is démonról van szó?
- Nem mellesleg van néhány hely a környéken, ahová érdemes benéznünk. Mindenesetre, a rendőrségen jelentette? Ha pénzt lopott öntől, akkor könnyebb volna bevonni a hatóságokat is, úgy gondolom. – Ingattam a fejemet, beleszívva újfent a dohányba.
- Jöjjön csak. – Indultam el jobbra, de vártam, hogy ő is csatlakozzon hozzám. – Erre van az egyik legfelkapottabb szórakozóhely, talán ott megfordulhatott az ön démonja.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✠ Oh, what about love?
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
46
Népszerûség :
3

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptyKedd Május 14, 2019 10:53 pm


Isaac & Tamzin
"CLOSE YOUR EYES,
AND YOU'LL SEE THAT YOU'RE REALLY NEED!"
Néhány nappal ezelőtt csak futólag hallottam Denverről, nem terveztem, hogy a közeljövőben ideutazom, most mégis itt vagyok. "Vakon" egy térképpel a kezemben, mágia nélkül próbálok eligazodni egy idegen nagyvárosban, miközben pokolravaló társamat kutatom. Nem, nem és nem. És temérdek fejcsóválás. Sorra kapom a lehangoló válaszokat. Senki sem látta őt, nem hallott felőle. A nemek sajnos nem visznek előrébb, az idő pedig telik. Mit ne mondjak ez elég nagy kudarc eddig és legalább akkora időpazarlás...
Na de, annyi pozitívuma legalább van, hogy megbizonyosodhatok arról, amit már amúgy régóta sejtek, hogy pokollakó cimborám mégsem akkora nagy ász, mint ahogy azt ő magáról állítja. Még hogy "rettegés fogja el azokat, akik szembe néznek vele...könyörgésbe foglalják nevét, bármerre jár". Ugyan, láthatóan a kutya sem emlékszik rá.
-Sajnálom, de nem. - hangzik egy újabb válasz, amit furamód egy ajánlat követ. Már lépnék tovább a következő áldozathoz, de ez a kedvesnek látszó gesztus visszafordít.
-Valóban? - nézek végig a férfin. Egész barátságos arca van és olyannak tűnik, aki jól kiigazodik az itteni betondzsungelben. Feltehetően helybéli.
-Ez esetben örömmel veszem a segítségét. Köszönöm. - hajtom össze a kezemben lévő méretes útikalauzt és egy közeli szemetesbe hajítom, a továbbiakban nincs rá szükségem. Egyúttal jelzés a fiatalembernek bizalmam apró jeleként, hogy ezentúl rá és a helyismeretére hagyatkozom. A férfi még egy jó tanáccsal is ellát bónuszként. Azt javasolja: legyek figyelmesebb. Egy másodpercnyi zavartság ül ki az arcomra, majd amikor megemlít az autót, leesik mire is gondol. Valóban, két pillanattal ezelőtt, majdnem kivasaltak. Ahogy a többi száz ember, úgy az ő figyelmét sem kerülte el az úttesten való kockázatos és látványos átkelésem. A kocsi dobhártyaszaggató dudája és fékcsikorgatása felkeltette a környezet figyelmét, sokaknak még most is cseng a füle emiatt. Szavaira huncut mosoly fut végig ajkaimon.
-Ja, néha megesik az ilyesmi. - teszek úgy, mintha mindennapos kósza apróság volna szélvédőre simulni, miközben felpattintom arcomra fekete napszemüvegemet. Örülök, hogy akadt segítségem, de úgy vélem rászorul némi infóra a keresett személyről. A fényképet látta, így a személyleíráson átugrom. Amúgy sem volna nagy segítség, teljesen átlagos külső, amolyan tucatember benyomását kelti, aki könnyedén elvegyül a tömegben.
-A férfi neve...- kezdenék bele, mikor hirtelen elakadok. Basszus. Most mit mondjak erre, hiszen még én sem tudom a nevét. Persze ennyi idő után könnyedén aggathattam volna rá valami tisztességes emberi keresztnevet, de kényelmesebb volt csak "ledémonozni" vagy különböző Pokoli származására utaló jelzővel illetni őt. Kicsit megköszörülöm a torkom, mintha a nagy város pora okozná hirtelen jött szótlanságom. A táskából előveszek egy kis üveges, buborékmentes ásványvizet és belekortyolok.
-...mi csak démonnak hívjuk. - legyintek, majd tovább folytatom. - ...rászolgált a becenevére...egy halom pénzt nyúlt le, szóval fontos lenne minél hamarabb megtalálnom őt, mielőtt elveri az összeset. - magyarázom, miközben lelki szemeim előtt látom, ahogy két kézzel szórja a megtakarításomat.
-Kocsmák, játéktermek, esetleg kaszinók vagy didibárok. - sorolom a lehetséges helyeket, ahol ez a semmirekellő tanyát verhet. A kiindulópont megvan, így újdonsült idegenvezetőmre bízom a döntést, merre induljunk tovább.


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


"Can you hear my heartbeat? Racing underneath my breath?
Haunted by the words, I silence them before I speak "

Tamzin Kristensen
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my magic
Play by :
Morena Baccarin
Léptek száma :
3
Népszerûség :
0

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptyKedd Május 14, 2019 4:29 pm


To: Tamzin Kristensen


450 words ✩ with me to hell ✩ note: remélem, megfelel Utcák 3909542699



I built all these walls so no one could break in





A dolgok irányt változtattak. Legalábbis bennem kezdtek megváltozni a dolgok; egy fokkal nyitottabb voltam, s mégis, másik részről épp annyira voltam zárkózott, mintsem azelőtt. Blair elindított bennem valamiféle változást és hinni akartam abban, hogy jó dolog az, ha megnyílunk egymásnak. S ott volt Larissa is, aki egy kissé felkeltette az érdeklődésemet, mégis… neki még képtelen voltam „engedni”. Őt még kézzel-lábbal igyekeztem ellökni magamtól, mindenféle szimpátia ellenére. Hazel pedig…? Nos, azt hiszem, Ő az a nő, akivel sosem fogok megbékélni, ahogyan ő sem velem. Úgy vélem, ő még nálam is magányosabb típus és ő… nem hogy engem nem, de mást sem fog közel engedni magához. Ami nem baj. Én nem is szándékoztam rámászni, sem így, sem pedig amúgy.
Oh, és Poppy, az a drága gyermek. Vajon jó ötlet volt a Denveri legénylakásomba költöztetni? Hinni akartam, hogy az biztonságosabb hely a számára, mint az a ház, ahol megölték a nevelőszüleit. Egyébként egyértelmű volt, hogy ki tette, vagy kinek a hatására követték el…
Kai Parker. Egy részem meg akarta érteni, mekkora gyűlölet van abban a démonban, sőt, azt is; miért. De egy másik részem nem volt kíváncsi a válaszokra, csak arra fókuszált, miszerint végezzek vele. Lehetőleg örökre.
De ugye, van egy aprócska bökkenő: véglegesen még mindig nem tudtuk egyik démonfattyat sem megölni. Csupán egy jegyet válthattunk a számukra a pokolba, ahonnan könnyedén vissza tudtak térni… újra és újra… meg újra… Örökös körfogás. Véget nem érő szituáció. Bosszantó.
Annyira a gondolataimba merültem, hogy fel sem tűnt egy hölgyemény, aki igyekezett mindenkit megállítani és… várjunk. Majdnem elcsapta egy autó is! Kissé elkerekedtek a szemeim a látványára, majd megtorpantam, követve tekintetemmel az útját. Meg akar halni? Jobban is figyelhetne, hogy merre is halad! Bár ez rám is vonatkozik. Túlságosan is csak a gondolataimnak éltem az utóbbi fél órában, vagy lehet, több idő is eltelt már, mióta a várost róttam, újabb és újabb természetfeletti után koslatva. Sóhajtottam egy aprót, feszülten a tincseim közé túrva. Ekkortájt érhetett oda hozzám, s én kérdőn néztem rá, majd a következő pillanatban a fotóra.
- Sajnálom, de nem. – Ingattam a fejemet gyengén, de mielőtt tovább mehetett volna, utána fordulva megérintettem a karját. – De ha akarja, segíthetek. – Nem tudtam, ki az a férfi, de gyaníthatóan fontos volt a nő számára, így… nem akartam figyelmen kívül hagyni úgy, mint az összes többi ember körülöttünk. Mintha nekik egy kicsit sem számított volna a dolog, habár jogos, nem? Miért törődjenek olyasvalamivel, ami őket nem érinti? Mindenkinek a saját gondja a legnagyobb és nem számít, mi történik az embertársainkkal. Tipikus felfogás és ez… ez egyébként nem túl szívderítő tény.
- S ha megenged egy tanácsot… máskor legyen figyelmesebb. Láttam ugyanis, hogy kishíján elütötték magát. – Jegyeztem meg egy halovány mosollyal az ajkaimon, majd némileg oldalra döntöttem a fejemet.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✠ Oh, what about love?
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
46
Népszerûség :
3

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptyKedd Május 14, 2019 12:27 am


Isaac & Tamzin
"CLOSE YOUR EYES,
AND YOU'LL SEE THAT YOU'RE REALLY NEED!"
Három napja csend és nyugalom. Szinte szokatlan. Lassan három napja színét se láttam a démonomnak, nem mintha hiányozna vagy ilyesmi. Egyszerűen csak nem vall rá, hogy szótlanul lépjen le. A harmadik nap délelőttjére kezd úrrá lenni rajtam az unalom. Se egy zuhanyzós poén, egy bosszantó megjegyzés. Kinyitom a hűtőt és különös érzés fog el látva, hogy nincs kizabálva, és senki nem pakolt vissza üres tányérokat a polcokra. Fura. Egy órán keresztül téblábolok a lakásba, mire elhatározom magam és sétára indulok. Odakint verőfényes napsütés, kellemes az idő. Szinte hívogatja az embert a szabadba. Körbejárom a környéket, kicsit kérdezősködök a démon után, de a kedvenc kocsmájában sem látták már napok óta. Különösnek találom, le mertem volna fogadni, hogy harmadnaposan találok rá valamelyik asztal alatt. Még az épület melletti árokba is belesek, hátha hazafelé jövet beleájult nagy részegségében, de hiába. Bár valóban fekszik ott valaki, de az határozottan nem ő. Egy másik szerencsétlen iszákos heveredett oda. Séta közben felmerül bennem a gondolat, mi van, ha megölték, és pajtikám visszaröppent a Pokolba. Emlékszem mindarra amit mesélt, nem először járna így. Már félig el is földeltem gondolatban, mikor szembetalálkozok az egyik haverjával és megtudom, hogy két nappal ezelőtt találkozott vele. Együtt kocsmáztak egy új helyen, ami nem rég nyílt. Síkrészeg volt, a biciklitárolóval veszekedett és Denverről hadovált. Azt ordibálta, hogy megöli az összes vadászt. Tipikus. Ezen mondata után sokan hitték róla, hogy valami fanatikus állatvédő. A sokadik sör után úgy döntött, hogy bebizonyítja a biciklimegőrzőnek, hogy ő kemény gyerek, nem csak a levegőbe beszél. Megígéri, hogy elhozza a vadásztársaság egyik fejét. Bizonyítási vágytól felbuzdulva leakasztotta a haverja bőrdzsekijét és azzal a lendülettel elindult gyalog az éjszakába. Feltehetően Denver felé.
-Igen, ez rá vall. - Ismerem el, kicsit szégyenkezve miatta, de legalább tudom, merre induljak utána. Nem sokat tudtam erről a Denver nevű városról, csak annyit, hogy egy vadásztanya. Ez a magam fajtának sem feltétlen biztonságos, de vállalom a kockázatot. A démon az egyezségünkön felül még nagyon sok pénzzel lóg nekem. Egy hónappal ezelőtt úgy gondolta, hogy közös kasszán vagyunk és bátran lenyúlta minden megtakarításomat. Majdnem visszaküldtem őt a Pokolba...

Néhány nappal később Denver utcáin sétálgatok, kezemben egy méretes térkép, próbálok eligazodni. Egyszerű hétköznapi emberként próbálok boldogulni. Bár a mágiámmal előrébb lennék, ezúttal igyekszek minden feltűnést kerülni és mellőzni a varázslást. Ez nehezebben megy, mint gondoltam. Túlságosan hozzászoktam, hogy mindenhez az erőmet használom.
-Hát ez totál gáz. - állapítom meg csalódottan életképtelenségemet. Annyira rátapadok a várostérképre, hogy észre sem veszem, hogy az aszfaltra festett csíkok mentén, egy piros lámpán keresztül gázolok át és közben majdnem kivasal két autó.  A fékcsikorgatások és az ütközések hangjára tekintek fel a papírosból.
-Basszus. -  rongyolok át a túloldali járdára, és próbálok eltűnni a tömegben. Közben azon a helyen találom magam, amiről démon barátocskám beszélt. Legalábbis az egyik ilyen helyen. Itt az idő a faggatózásnak.
-Elnézését. Kérem. Ne haragudjon. Nem látta ezt az ember? Bocsánat, látta ezt a férfit? - kérdezősködöm kitartóan az arra járóktól.  Mindenkit lekapcsolok, még azt is, aki nem akar megállni nekem. Rámenősen, ahogy a kunyerálók és az adománygyűjtők szokták.  Kérdezek és a képet az arcukba nyomom.

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


"Can you hear my heartbeat? Racing underneath my breath?
Haunted by the words, I silence them before I speak "

Tamzin Kristensen
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my magic
Play by :
Morena Baccarin
Léptek száma :
3
Népszerûség :
0

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptyVas. Szept. 30, 2018 11:36 am

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptyVas. Szept. 30, 2018 11:22 am


To: Isaac





Összeszűkülnek a szemeim. - Édes ám a tudod ki… – sziszegem résnyire nyílt ajkaim között. Megérdemelné, hogy jól pofán vágjam, de olyan istenes, mélyről jövő haraggal. Ám szerencséjére, önuralmat erőltetnek ránk, pont azért, hogy elkerülhessük azokat az eseteket, mikor a rendőrt gyanúsítják meg bármivel. Ennyi eszem még maradt. Talán.
Verekedős hangulatom meg amúgy is változik, megjelenik az értetlen én, ki nem igazán tudja, hogy mit is keres itt. Telefonomat előhúzom és az órára pillantok, hogy meglessem vajon m ennyi idő esett is ki. De még ezt sem tudom belőni. Egyik kézfejemet a szám elé teszem, rálehelek, ezzel ellenőrizve, hogy vajon mennyit ihattam, de a mentolos cukor keveredik a kávéval, melyben nem bújik meg egy cseppnyi alkohol sem. Ez megnyugtató, legalább eddig, még nem süllyedtem le.
Hölgyem? Szemöldököm felszökken. Sok ezernyi kéretlen szó jut eszembe, melyekkel legérthetőbben kifejezhetném, hogy hívja csak az anyját vagy a nagyanyját hölgyemnek, ne pedig engem. Hát minek nézek én ki? Egy megfeslett öregasszonynak, aki a macskáival tölti otthon az estéit? Ne már. Csessze meg.
– Én hívtam ide? – sóhajtok egyet. –Talán még arra is megkértem, hogy ellenőrizze a fogsoromat? –hangom kicsit sem barátságos. Lehet, hogy igaza van az embernek, s én hívtam ide. De abban biztos vagyok, hogy arra nem kértem fel, hogy az államat tartsa. Ha pedig véletlenül rosszul lettem és elkapni készült volna, akkor nem az államat ragadja meg, nem?
Kezeit nézem, keresek valamit, esetleg fecskendőt, kis fiolát, bármit, ami adhatna magyarázatot arra, hogy mégis mit művelt velem. Kezeimet magam elé nyújtom, hogy megbizonyosodjak arról, nem remegnek-e. Légzésemet némiképpen normalizálom annak érdekében, hogy feltűnő kórjeleket állapítsak meg. De se hányinger, se szédülés, se semmi… Nincs olyan pontja a testemnek, ami indokolatlanul fájna, így még mindig nem értem, hogy mi a francot képzelt.
S választ sem ad. Oldalra lépek, hogy elférjen mellettem. Véletlenül sem szeretnék újra érintkezni vele, mert még mindig nem tudom, hogy mit adott át, hogyan és miért. Telefonomat felemelem, s míg háttal van nekem, lövök egy képet, bár tudom, hogy ezzel nem sokra fogok menni. Mikor válla felett hátrafordul, kecsesen megemelem a jobb kezem, s mutatóujjamat megcsillogtatom neki. De nem azért, hogy a körömlakkomat mutogassam neki. Csak a lelkiállapotommal szeretném megismertetni.
Ha elér hozzá az üzenet, hát elégedetten vigyorodom el, de utána nem indulnék. Pedig látom, hogy megáll, mintha várna valamire, de engem nem izgat. S bizony addig jó neki. Mert, ha rájövök egyszer, hogy mit tet velem, akkor biztos lehet benne, hogy nem egy szeretett teljes öleléssel fogom őt megjutalmazni. A telefonom megcsörren, ezzel hoz vissza rohanó világba, s szürke hétköznapokba. A rendőrségről keresnek, s behívnak, mellyel végre elérik, hogy testem mozduljon, s ne csak úgy álljak az utcán, m int valami kiállítási tárgy. Míg kocsimhoz szedem lépteimet, egy különös bejegyzésre leszek figyelmes, mely tőlem származik, s látszólag köze lehet az ismeretlen, állkapocs vizslató idegenhez. De olyan zavaros, hogy azt hiszem, egy kódfejtő sem lenne elég ahhoz, hogy megtudjam, mit is akartam jelezni magamnak.



- ❖ Human ❖ note: Ne is lássalak többet :(..


Vendég

avatar
Vendég

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptyVas. Szept. 30, 2018 3:31 am


To: Sonja Sinclair




Felvontam a szemöldökömet, mikor méregetni kezdett. Nagyon szellemes, hogyne. Hullákat említettem, s máris úgy méregetett, mint aki gyilkosságra készül és arra kíváncsi, beférek-e az autója csomagtartójába. A hajamba túrtam egy laza mozdulattal, igazítva a szőke fürtjeimen, majd igyekeztem visszarázódni a beszélgetésbe. Mondtam ezt, mondtam azt, próbálva terelni a szót, összezavarni őt, miegymás. De emberemre akadtam. Ez a nő okos volt, nem lehetett félrevezetni.
- Hát persze. – Megforgattam alig láthatóan a szemeimet, s megvártam, míg végez a telefonnal. Nem futottam el, pedig megtehettem volna és megpróbáltam volna tényleg örökre eltűnni a szeme elől. De nem. Tudtam, hogy meg kell oldanom így vagy úgy ezt az ügyet. Tovább járattam vele a bolondját, hátha feladja, de végül csak egy nevetést sikerült kicsikarnom belőle. Nos, legalább arra rájöttünk, hogy mindkettőnknek van humorérzéke. Pazar.
- John Doe? Kösz a tippet, édes, legközelebb majd ezt hozom fel. – Húzódtak mosolyra az ajkaim, de ezzel is csak az időt húztam, mint minden egyes szavammal. Aztán eljött az a pont, mikor azt mondtam magamnak, elég. Egyrészt nem szórakozhatok a végtelenségig, másrészt… én nem vagyok ilyen. Nem játszhatok senkivel, nem tehetek tönkre senkit sem így, sem máshogyan.
Habár észrevettem, hogy pötyög valamit a telefonján, de nem fordítottam rá nagy figyelmet. Talán hiba volt, sőt, de ezt ekkor még nem tudhattam. Megragadtam hát az állát, s a tekintetébe fúrtam a sajátomat. Éreztem, ahogy megfeszül, láttam a haragját, de nem eresztettem el. Csak kimondtam a szavakat, rábízva őt is és magamat is a képességemre. Felejtés. Milyen csodálatos volna, ha ezt magamon is tudnám alkalmazni, huh? Kitörölhetném a fél életemet és talán egy boldogabb ember lehetnék. Szép, naiv álmok ezek. Éppen ezért álmok. Ahogyan láttam, hogy a tekintete változik, s beleköltözik az értetlenség, megnyugodtam. Sikerült elfelejtenie. A kérdésére automatikusan engedtem el, de még így is kaptam a mozdulatából, avagy lökéséből.
- Elnézést, hölgyem… - Léptem hátrébb, mindkét kezemet felemelve. Ám az egyikben ott volt a rajz, így azt sietősen összegyűrtem és végül a zsebemben landolt a műremek. Nem kerülhetett vissza hozzá semmiképpen sem… soha.
- Ön hívott ide az előbb, nem emlékszik? – Kérdeztem vissza, értetlenséggel a tekintetemben, ahogy végül oldalra döntöttem kissé a fejemet.
Az utolsó kérdésére viszont nem volt logikus és épkézláb magyarázatom, így figyelmen kívül hagytam.
- Valójában, már itt sem vagyok. – Hosszan fürkésztem még, mielőtt elléptem volna mellette, hogy tovább mehessek. Ám valamiért nem hagyott nyugodni ez az egész helyzet, vagy ő maga. Hogyan szúrhattam el ezt ennyire? Néhány lépés után lelassítottam és a vállam felett néztem hátra rá. Aztán megálltam, de nem fordultam meg, csak gondolkodtam.
Sosem szerettem belevonni az embereket abba a világba, amiben éltem. Amióta csak az eszemet tudtam, avagy tisztában voltam a természetfelettiekkel, rájuk vadásztam. Aztán néhány hónapja még inkább magával ragadott ez… kiválasztott lettem. Vezetőként pedig még nagyobb súly nehezedett a vállamra. Felelősség. Életek. Társak. Beavatott tagok. Sok olyan dolog került napvilágra, amiről előtte fogalmam sem volt. Egy sokkalta veszélyesebb hely volt a világunk, mint valaha hittem. S ez… igazából, akár tud róla az ember, akár nem, a tényen nem változtat, nem igaz? Mégis, úgy próbáltam megóvni az embereket, hogy öltem, gyilkoltam, de úgy, hogy ők erről nem szereztek tudomást. Érdekes kettősség volt ez. Mintha hőst játszottam volna az éj leple alatt, álarcban, majd napközben, mint minden normális ember, munkába mentem volna és mosolyogtam volna, mint akinek az ég világon semmi baja.

547 words ❖ devil within ❖ note: hmhm... Utcák 3887785939  



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✠ Oh, what about love?
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
46
Népszerûség :
3

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptySzomb. Szept. 29, 2018 9:52 pm


To: Isaac





–Hullákat? – szökik fel a szemöldököm. – Eddig nem jutott ilyesmi az eszembe, de most, hogy mondod… – hátrébb lépek egyet, hogy jobban szemügyre vegyem. Tetőtől talpig jól bevések mindent az agyamba, ami egy kicsit is segítségemre lehet a későbbiekben, ha már Ő nincsen. A többi kérdését mintha meg sem hallanám, mert érzem, hogy van benne egy kis gúny is. Igen, nekem vannak odahaza bőven rajzaim róla, s egyáltalán nem szégyellem, elvégre azoknak köszönhetően állok most itt vele szemben, s végre nem hiszem magam akkora bolondnak. Elvégre létezik.
Szám széle megrándul, legszívesebben egy hiénákhoz hasonlatos nevetést szalasztanék ki magamból, ahogy elkezdi azt ecsetelni, hogy mégsem vagyok akkora művész. Azt hiszi ezzel sérteget, s megbánt, holott csak erősít a gyanúmon, mi szerint rejteget valamit. Már csak azt kellene kideríteni, hogy mit.. Kissé oldalra döntöm a fejemet, s érdeklődve nézem őt. –Nem készülök művészeti egyetemre és én egy szóval sem állítottam, hogy akkora csoda rajz lenne –fújom ki lassan a levegőt. – De te egyre mélyebbre ásod magad alatt a lyukat -  grimaszolok egyet, aztán a továbbiakban a telefon megzavar. Végig figyelem őt, várom, hogy pattanjon, de nem teszi. Marad, ami egy kissé elbizonytalanít az eddigi feltételezéseimben. De szerencsémre visszatér a kamuzáshoz, ezzel pedig kicsikar belőlem végre egy nevetést.
– Ez egyre jobb lesz – nevetek még mindig. Ikertestvér, mi? Hallottam én már cifra sztorikat, de ez tuti benne lenne a top10ben. Szánalmas. –Ennél még a John Doe is hihetőbb lett volna barátom – nevetek tovább, aztán a telefonomba írok egy emlékeztetőt a mai napról, hogy találkoztam vele, végül a zsebembe csúsztatom, hogy ismét minden figyelmemet élvezhesse.
Minden porcikám megfeszül, mikor hozzámér. Ütni akarok, jobb kézfejem már ökölbe is szorul, ám ő még így is gyorsabbnak bizonyul. Összeszűkült szemekkel nézek rá, harag tükröződik íriszeimben, ami szépen lassan, szavainak a hatására változik. Teljes értetlenség látható benne, ami leginkább annak a helyzetnek köszönhető, hogy nem értem miért néz, miért fog és ez egyre idegsebbé tesz.
– Elengedne? – morranok rá, s ha nem tenne gyorsan eleget a kérésemnek, még lökök is a kezén egyet. – Mit bámul? Nem látott még fehér embert? –förmedek rá továbbra sem, nőhöz méltó viselkedésben. Mivel nem tudom, mit keresek itt, s mégis mi a fenéért fogdosta az államat, így csak arra tudok következtetni, hogy valami rosszat kívánt tenni. Csak nem a legjobb emberrel kezdett.
– Amúgy meg mi a fenét képzel magáról, hogy az államat fogdossa? – kihúzom magam, hogy ezzel magasabbnak és magabiztosabbnak tűnjek. Holott ez egyértelműen nincs így. Zavar, hogy nem tudom mit keresek itt, ki ez az alak és mégis mennyi az idő. Az agyam már megint szórakozik velem, s lassan tényleg el kell mennem egy diliházba.



- ❖ Human ❖ note: Ez van..


Vendég

avatar
Vendég

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptyPént. Szept. 28, 2018 2:04 am


To: Sonja Sinclair




Minden agytekervényem valami megoldáson dolgozott, kikutat keresvén ebből a lehetetlennek tűnő helyzetből. Bár, tulajdonképpen a kezem ügyében volt az egyetlen mentőöv: maga a képességem, de egyelőre valamiért nem használtam. Mindig, bármiféle helyzetbe is keveredtem, először a magam módján igyekeztem megoldani azt. Nem akartam folyton egy képesség, avagy boszorkányság mögé rejtőzködni. Az életemben e nélkül is éppen elég varázslat volt.
- Nos, pedig valamiért mégis csak lerajzoltál úgy, hogy sosem láttuk egymást. Legalábbis, én nem emlékszem rád, abban egészen biztos lehetsz. – Pillantottam újfent a rajzra, majd vissza rá. A válaszra, miszerint háromhavonta jár kivizsgálásra, gondolkodóba ejtett. Bátran kijelenthetjük, hogy egy átlagos munkahely nem követel ilyesmit. Tehát valamiért egyből arra tudtam gondolni, hogy a rendőrségen dolgozhat, vagy valami hasonló helyen, ahol nagyon is fontos az, hogy az ott dolgozó 100%-ig beszámítható legyen. Azaz: makkegészséges, mindenféle tekintetben. Nos, pazar; nem csak jól néz ki ez a nő, de valószínűleg okos is, avagy semmi baja… …kezdhetek aggódni és a képességem előnyein gondolkodni?
Persze, hogy megmondta, miért akarja tudni, ki vagyok – de újfent rákérdeztem, hátha sikerül összezavarnom vele. Vagy úgy az egész beszélgetésünkkel. Arcom nem árult el szinte semmit, komoly voltam, amennyire csak tőlem telt, s egy arcizmom sem rezdült, bármiféle kérdést intézett felém. Őszintén szólva, ennél sokkal szorultabb helyzetekben is volt már részem.
- Oh, vagy úgy. Tehát te azt gondolod, hogy rejtegetek valamit. Mégis mit? Hullákat a lakásomban? Vagy rajzokat rólad az asztalom fiókjában? – A szemeit fürkésztem egy halványabb mosoly kíséretében, s amennyire tudtam, fogvatartottam a tekintetét. Aztán egyszerűen elmosolyodtam teljesen, s kissé „védekezőn” emeltem fel magam elé a kezeimet.
- Jó, oké, lebuktam. – Kezdtem bele, majd oldalra döntöttem a fejem. – Az előbb hazudtam. Egyáltalán nem vagy olyan jó művész, látszik, hogy amatőr munka. – Vallottam be töredelmesen, de egyáltalán nem őszintén. A másik kérdését figyelmen kívül hagytam. Aztán kapott egy telefonhívást, hála az égnek, viszont… nem próbáltam meg lelépni. Az gyanúsabbá tette volna a dolgot, így hát csendben álltam és várakoztam. Csak a sérült csuklómra pillantottam le, majd csúsztattam rá a kezemet. Még mindig nem nézettem meg orvossal, pedig talán nem ártott volna. Vagy legalább fájdalomcsillapítót szerezni. Ezen gondolkodtam, mikor visszalépett hozzám a nő.
- Mit? – Néztem rá. Mit kell tudnia? Oh, persze, még mindig nem jutottunk túl a „ki a fene vagy te?” kérdéskörön. – Rendben van, győztél. – Közelebb intettem magamhoz. – Elmondom. Valószínűleg az ikertestvéremmel találkoztál és nem velem… - Szinte suttogva ejtettem ki a szavakat. Nyilván rájöhetett, hogy hazugság az egész, de legalább azt is sejthette, hogy emberére akadt: belőlem semmit nem szedhetett ki. Aztán eljutottam arra a pontra, hogy azt mondtam magamnak, elég a bolondozásból. A hazugságokból. Egyszerűen tudtam, hogy jobb volna, ha elfelejtene újra, ezúttal teljesen. Megragadtam a sérült kezemmel az állát és magam felé fordítottam, hogy mélyen a tekintetébe véssem a sajátomat, s a képességemet használva megoldjam ezt az egész ügyet.
- Felejtsd el, hogy valaha láttál és beszéltél velem. Az álmodban felbukkanó arc nem hozzám köthető. – Kezem remegett, de nem azért, mert féltem, hanem sokkal inkább fájt ez a határozott mozdulat, amit tettem. A csuklóm, a törött csontok… az egész kezem megfeszült és fájt. Szabad kezemmel megpróbáltam elszedni tőle a rajzot, ugyanis nem akartam, hogy rátekintve újfent nyomozgatásba fogjon. S ezen felül csak remélni tudtam, hogy semmiféle papírt, rajzot, nyomot nem hagyott sehol, ami netán újra arra késztetné, hogy nyomozzon utánam.

543 words ❖ devil within ❖ note: sajnálom...



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✠ Oh, what about love?
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
46
Népszerûség :
3

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák EmptyKedd Szept. 25, 2018 10:41 pm


To: IzzieBébi





Valahogy nekem ez így nem áll össze. Tudom, hogy mélyebben rejtőzik valami, mely hozzákapcsolódik. Itt áll előttem, látszólag magabiztosan, mégis mintha egy kicsinyke kétség benne is lenne. Bár tudnám, hogy miért és mire adna az magyarázatot.. Ha lennének bájos női trükkjeim, akkor most biztosa azokhoz folyamodnék, de én sajnos csak a nyers zsaru dumát ismerem.. S látszólag jelen helyzetben az nem igen hatásos.
– Ne haragudj, de nem szokásom random embereket rajzolgatni, akiket látok valahol az utcán lötyögni – húzom el az orromat, még ha a dicséret kissé meg is cirógatja az önérzetemet. – Nem vagyok egy elvont művész, nem ihletnek meg az emberek – főleg azért nem, mert általában nem vagyok képes elviselni őket. Még, hogy ihletet merítettem a valóságból.. nevetséges.
– Ühm, háromhavonta, munkahelyi ártalom – megvonom a vállamat. Nem olyan rossz az, ha szemmel tartják az embert. Emellett, még az is dicséretes, hogy akkor is meg kell jelenni a pszichómókusnál, ha valami rendkívüli történt. Nyilván mindenkinek nyűg, de legalább biztosan nem engednek ki elmeháborodottan az emberek közé.. Ha csak nem vagy jó játékos, mert ugye erre is volt már jócskán példa.
- Hiszen megmondtam, hogy miért akarom tudni – közlöm egyhangúan. Minek kell ismételnem magamat? Utálom, mikor értetlenek az emberek. Ráadásul, hirtelen kezd el pörögni a nyelve, ami eléggé felkelti az érdeklődésemet. Támad, terel és próbálkozik megtalálni azt a pontot, ahol robbanni fogok, vagy feladni. De sajnálatára, nem vagyok az a nő, aki csak úgy megtántorodik. Sőt. Tudok az idegesítő, fenekébe mászó típus lenni, de jobban örülnék, ha ezt kihagyhatnánk mára.
Szemeim megállapodnak a kezének mozgásán. Nem vagyok szakértő, de azért csak észreveszem, ha van valami gáz. S bár nagyon böki a csőrömet, ehhez már tényleg nincsen közöm, illetve ez csak mellékes számomra az egész történetben. A neve kell, hogy rákeressek, hogy kutassak. Ha nem adja meg, hát akkor a végén még be kell húznom neki egyet, hogy DNShez jussak. Hmm.. Elég csábító lenne ez a dolog, ha legalább még jobban provokálna.
– Tudod – édesdeden mosolyodom el, míg a papírért nyúlok, s ha kell ki is tépem a kezéből. – Azok szokta így viselkedni, akik rejtegetnek valamit – miért ne tudnám? Volt bőven szerencsém olyanokhoz, akik valamit szerettek volna eltitkolni, méghozzá azért, mert nem feltétlen voltak makulátlanok. – Elismerted, hogy jó rajz, még művésznek is tituláltál – kezdek bele a magyarázatomba úgy, hogy közben tekintetemmel vizslatom őt, a testtartását, az arcát, mindenét. Az sem zavar, hogy közel van vagy távol, eléggé gyenge nyomozói képeségekkel lennék megáldva, ha ilyesmitől megrogynának a lábaim. – Most pedig szeretnéd, ha elhinném, hogy jajj mégsem olyan, mint te vagy? – felszökken az egyik szemöldököm. S még folytatnám tovább, ám ekkor megszólal a telefonom. Mutatóujjamat felemelem, hogy ezzel jelezzem neki, még nem végeztem. Majd felveszem a telefont.
– Sinclair – szólok bele hűvösen, de a tekintetemmel nem eresztem a férfit. – Rendben hadnagy, utána nézek – nyomom ki a telefont végül egy rövidke cseverészés után. Nos, eddig nem közöltem azt, hogy miben is dolgozom, vagyis hát a kötelező vizsgálat tudomásom szerint nem sok helyen elvárt, de így kapizsgálhatja, hogy nem véletlenül nem hagyom annyiban a szálat, amin elindultam.
– Nézd, én tényleg nem akarok galibát, de tudnom kell – a nevét, azt hogy honnan ismerős hogy miért jár az agyamban, hogy mi történt. Miért van olyan emlékem, hogy egy barátnőmmel voltam valahol, amikor nincs is barátnőm, akivel bárhova elmennék? S miért kapcsolódik ehhez az emlékhez az Ő képe? Nem áll össze, nem találok kapcsot, s ha nem ad valami kis morzsát, akkor vagy megőrülök, vagy pedig őt fogom az őrületbe kergetni, mert egyszerűen képtelen vagyok ennyiben hagyni.


574 ❖ Human ❖ note: Kitartok, míg lehetséges.


Vendég

avatar
Vendég

Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák Empty

Ajánlott tartalom


Utcák Empty
Vissza az elejére Go down
 

Utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver-
^
ˇ