Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Kinek az oldalán állsz?

Utcák - Page 2 EmptyVictor Sutton
Yesterday at 2:16 pm



Victor Sutton

Utcák - Page 2 EmptyDamien Blanchard
Yesterday at 9:45 am



Damien & Hazel - Let me go

Utcák - Page 2 EmptyDamien Blanchard
Csüt. Júl. 18, 2019 5:51 pm



Celian Darveaux

Utcák - Page 2 EmptyCelian Darveaux
Szer. Júl. 17, 2019 11:38 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Utcák - Page 2 EmptyDominic Arback
Szer. Júl. 17, 2019 11:02 pm



Sikátorok

Utcák - Page 2 EmptyPatrick Joseph Reynolds
Szer. Júl. 17, 2019 1:12 am



Hátsó gyakorlótér

Utcák - Page 2 EmptyReagan Blair
Kedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



Asztalok

Utcák - Page 2 EmptyStefan Salvatore
Kedd Júl. 16, 2019 1:06 am



Az oldal videói

Utcák - Page 2 EmptyLarissa Blackwell
Hétf. Júl. 15, 2019 11:59 pm



Wickery Híd

Utcák - Page 2 EmptyDrezath
Hétf. Júl. 15, 2019 9:50 pm
A tavasz díjazottjai
Isaac & Larissa
őrangyal
Hope Mikaelson
női karakter
Klaus & Theo
férfi karakter
Katherine & Kai
szerelmes pár
Hope & Klaus
játék
Alec Verona
előtörténet

Share
 

 Utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák - Page 2 EmptyHétf. Szept. 24, 2018 11:47 pm


To: Sonja Sinclair




Felvontam az egyik szemöldökömet egy rövid pillanatra. Makacs egy nőszemélynek tűnt, s ez, azon az ominózus estén nem jött le nekem. Nem is beszéltünk szinte semmit, sőt, esélye sem volt mondani bármit, hiszen hamar elfeledtettem vele mindent. Aztán egyszerűen hazament a kérésemet követően. Most viszont itt állt előttem és látszott rajta, hogy komolyan tudni akarja, ki vagyok. Kezdtem sejteni, hogy a nagy rohanásban elronthattam valamit. Az „ismeretlen”, kihangsúlyozott szó nem váltott ki belőlem igazából semmit. Úgy értem, az arcomon semmit nem látszódott. Bár talán pont ez volt gyanús. Magam sem tudom.
- Bárki miatt aggódnék, aki ilyen lélekszakadva rohan utánam, s azt látom, kész összeesni bármelyik pillanatban. – Mértem végig a nőt, s úgy véltem, remekül kivágtam magam a szituációból. Vagy legalábbis jó lett volna. Összehúzott szemekkel figyeltem, mit szed elő, de amivel szembetaláltam magam, az… enyhén szólva meglepő volt, hiszen önmagam arcképe köszönt vissza rám egy papírról, rajzolt formában.
- Wáó. Ezt te rajzoltad? Én képtelen vagyok a pálcikaembereken túlmutató művészetre. – Nevettem el magam, terelve ezzel némileg a tényt, hogy ez a nő valóban emlékezett rám, sőt, lerajzolt. Keresett. – Bizonyára láttál már itt-ott és emlékeztél rám, majd papírra véstél. Nem szégyen az, ha a valóságból merít ihletet az ember. – Emeltem a tekintetemet a nőre a rajzról.
- Már ne is haragudj, de egy szóval sem mondtam, s nem is akartam mondani, hogy őrült vagy. Csak egy művész… talán. Gondolom. A rajzból ítélve. – Böktem a fejemmel a papír felé. Aztán felvontam a szemöldökömet. – Kötelező vizsgálat? – Kérdeztem vissza, ezúttal komolyan. Remek, úgy tűnik, valami rendfenntartóba botlottam… vagy valami olyasmibe. Sóhajtottam egy aprót. Érzékelhető volt a bizonytalansága, azt sem tudta, mit és hogyan kérdezzen, vagy épp mivel érveljen. Mégsem tágított. Nem akart. Én pedig még mindig azon kattogtam, honnan a fenéből emlékszik rám? Elintéztem mindent. Gondosan ügyeltem a részletekre… felejtse el azt, ami történt. A támadást, a vámpírt. Nem lehettem akkora ostoba, hogy azt nem mondtam, nem feledtettem el vele, miszerint én voltam az, aki ott volt… Sosem követtem el még ekkora hibát. Soha. De millióból egyszer előfordulhat, nem igaz? A fenébe is. Mélyen szívtam magamba a levegőt, azon gondolkodva, mivel vágjam ki magam a helyzetből. Miféle választ fogad el az, akinek voltaképpen e pillanatban semmi sem volna elég?
- Nem hinném, hogy egy név bármit megoldana. Amúgy is, miért mutatkozzak be valaki olyannak, akiről nekem fogalmam sincs, ki? Halljam, te ki vagy. Ki vagy, s miért akarod tudni, én ki vagyok. Nos, persze azon túl, hogy velem álmodsz… - Röviden felnevettem. – Vagy várjunk… - Előhúztam a sérült kezemet, majd azzal nyúltam a rajzért. Ha engedte, átvettem tőle, hogy jobban szemügyre vegyem. A fejemet forgatva néztem néhány hosszabb pillanatig. – Hm, ha jobban megnézed… figyelj csak… - Mellé álltam, a fény felé tartva a rajzot, s úgy mutogattam neki magát a rajzot, a férfi arcvonásait. Igazából mindent végigmutattam a rajzon. - …ez egyáltalán nem olyan, mint rajtam. S ez sem. – El akartam érni, hogy azt higgye... – Nem én vagyok, akit keres. – A szemem sarkából tekintettem rá, elég közel voltam hozzá.

496 words ❖ devil within ❖ note: össze tudlak vajon zavarni? Utcák - Page 2 165619248



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
55
Népszerûség :
3

Utcák - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák - Page 2 EmptyHétf. Szept. 24, 2018 11:13 pm


To: Isaac





Szedi a lábait, ami gyanús. Ha nem lenne rejtegetnivalója, akkor biztosan nem így reagálna, tapasztalat. De én nem adom fel. Végre látok valami aprócska fényt abban a káoszban, melyet elmém kreált számomra, erre ő meg akar lépni.  A kis hamis.
Szedem a lábaim, s kishíján neki ütközöm, mert már annyira lendületben vagyok az „üldözése” közepette. De éppen megállok, s kissé zavartan pislogok fel rá. Kezdeti határozottságom pedig elbújik valahol és kiváncsian kukucskál, hogy ebből vajon mi lesz.
Bal szemöldököm felszökken, arcomra is kiül a „tudod kit nézzél hülyének” arckifejezés. Mély levegőt veszek, a kávét, mely még mindig a kezemben pihen, lassan beledobom a bal oldalamon lévő kukába, majd visszalépek, ugyanabba a távolságba, mellyel előtte voltunk, mielőtt ő távolodott volna.
– Szerintem az elmúlt pár hétben, egyetlen egy nap sem éreztem magam ennyire jól – kezdek bele a mondanivalómba, majd a belső zsebemben kezdek el kutatni. – De nagyon figyelmes tőled, öntől, hogy még így „ismeretlen” is aggódik – az ismeretlen szót kiemelem, mert látni szeretném, hogy arca miképpen rezdül rá. Ó igen, őrült vagyok. Elértem azt a szintet, hogy már ki se engednének a diliházból. Mindenhol ezt az arcot kerestem, s most még tetézi itt a helyzetemet azzal, hogy tagad. Csessze meg.
Végre sikerül előkotorni a szépen összehajtogatott lapot, melyet immár kinyitva nyújtok oda neki. – Pár hete folyamatosan ezzel az arccal álmodom, fel-felvillan, mikor nem kellene… nem ismerős? – bár csak rajzolt kép, de azért az arcvonások, melyek rá jellemzőek ragadhatatlanok. Az elején kezdetlegesek voltak a rajzok, tekintettel arra, hogy nem vagyok egy fantomkép rajzoló. De ez, ez kifejezetten jól sikerült, főleg így, hogy itt áll előttem.
– Ó igen, s még mielőtt jönnél a maga megőrült dumával… papírom van róla, hogy ép az elmém.. a múlt hónapban átestem a kötelező vizsgálaton – igaz ezek az álmok utána kezdődtek. Lehet, hogy a következő teszten nem megyek át ilyen könnyedén, ha az életemet így folytatom tovább. – Szóóval még egyszer, had kérdezzem meg. Ki a fene vagy? – a magázás, tegeződés váltakozása is sugallja, hogy tényleg eléggé bizonytalan vagyok. Tudom, hogy itt van, látom, meg érzem, de még mindig nehezen fogom fel, hogy nem az álmaim világában vagyok elmerülve, mint általában. Nem kell hősnek lennie, nem kell, hogy ismerjem. Csak adjon értelmet annak, hogy miképpen fészkelődött be a fejembe, ha elvileg soha az életben nem érintkeztünk. Hát az ember nap, mint nap lát más arcokat az utcán, mégsem álmodik velük hetekig, különböző emlékek kavalkádjában.


396 ❖ Human ❖ note: Nem mintha a folytatás jobb lenne..


Vendég

avatar
Vendég

Utcák - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák - Page 2 EmptyHétf. Szept. 24, 2018 10:44 pm


To: Sonja Sinclair




Szinte minden nap van egy vámpír, démon vagy másféle lény, akit el kell tenni láb alól. Ez alól tényleg nincs kivétel; ebben a szakmában nincs szabadnap. Ha arra gondolok, hogy mondjuk kellene egy civil munkahely is, azt mondom, köszönöm, de inkább kihagyom. Lélegezni sincs időm olykor, nem hogy még máshol is helytálljak.
A bekötött csuklómra pillantottam. A legutóbbi akció során megsérült, s még rá is segítettem a dologra egy edzés keretein belül, bár az nem nyúlt túl hosszúra. Blair. Meglepő volt, hogy végül egészen más irányba ment el a beszélgetés, mint azt eleinte gondoltam. Sóhajtottam egy aprót, miközben kezemet a zsebem mélyére csúsztattam. Volt némi elintéznivalóm a városban, tehát ezúttal semmiféle vadászati célzatom nem volt. Bár ha az utamba akadt volna egy drágalátos lény, bizonyára nem hátrálok ki a munka elől. Néhány fontosabb papírmunka, irodáról-irodára való járkálás után ismét tovább indultam. Csak be akartam ülni valahova, meginni egy frissítő… hm, akármit. Alkohol kizárva. Napközben ugyanis nem szerettem inni, nem engedhettem meg magamnak. Oh, merre is van a kedvenc helyem? S ekkor meghallottam valaki hangját. Ismerősen csengett, mégsem hittem, hogy ahhoz a személyhez köthető, akit néhány hete megmentettem. S ha mégis ő, mi a fenének szól utánam? Inkább úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. Sőt, abba a tévhitbe ringattam magam, hogy nem nekem, hanem valaki másnak szólt. Igen, biztosan nem nekem. Még a lépteimet is sietősebbre vettem, s már nem érdekelt a kedvenc helyem sem – csak az, hogy minél messzebb érjek innen. Azonban hallottam a lépteit. Követett. Már semmi kétség nem fért hozzá, hogy hozzám beszél. Hogy engem keres. De miért? Megtorpantam végül. Magam elé néztem néhány pillanatig, majd felé fordultam. Először farkasszemet néztem a nővel. Igen, ő volt az. Fogalmam sincs, mi a neve, vagy milyen az élete, ki ő valójában… csak azt tudom, hogy meghalt volna, ha nem érek oda időben. Az a vámpír darabokra szaggatta volna mérgében. Láttam. Szinte most is láttam magam előtt a jelenetet, így gyengén megráztam a fejemet.
- Már megbocsáss, de… inkább az a kérdés, te ki vagy. – Vontam fel az egyik szemöldökömet. Csak egy ismeretlen alak akartam lenni a számára, hiszen annak kellett lennem. Nem is emlékezhetett rám! Bár, akkor jön a kérdés, hogy miért szólított le? – Szerintem összekever valakivel. – Jegyeztem meg, miközben tettem egy kósza pillantást a kezére, mely felém mozdult. De aztán hátrált és nem ért el hozzám. Újra ránéztem, tekintetemet az övébe fúrtam.
- Minden rendben van? – Néztem rá némileg aggódva. – Sápadtnak tűnsz. – Tettem hozzá, bár ezen szavaim igazságtartalma egyenlő volt a nullával. Csak terelni akartam kicsit a témát, valamerre másfelé… - Haza kellene menned, nem? – Mondjuk afelé, hogy eltávolodjon a közelemből, hiszen senkihez sem lehet közöm. Főleg nem egy civil nőhöz. Az ő élete békés és nyugodt, nem lehet köze egy magamfajtához. Tettem egy pillantást az órámra, ezzel azt sugallva, hogy dolgom lenne, s erre fel Ő itt van és feltart engem. Egyszóval: mindent bevetettem, hogy mérhetetlen távolságot állítsak fel kettőnk közé. Még egy lépést is tettem hátra, míg végül a másik kezemet is a zsebembe süllyesztettem.

499 words ❖ devil within ❖ note: hát szia Very Happy



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
55
Népszerûség :
3

Utcák - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák - Page 2 EmptyHétf. Szept. 24, 2018 8:26 pm


To: Isaac





- Hahó Szívem, figyelsz te rám? – hallom anyám hangját a távolból. Mondjuk nincs is itt a közelemben csak a telefon túlsó végén, de most mégsem oly erőteljes, mint szokott. Csak bambulok magam elé. Úgy érzem, hogy a vállaimon nagy súly pihen. A fejem napok óta zsong, a munkában sem tudok úgy odafigyelni, mint illene. Pedig most nagyon szükség lenne arra, hogy ne essek szét. A kollégák, mint az éhes vadak, kik megérezték a hús szagát, egyre jobban rám akaszkodnak, s nem értem miért. Rajtam kívül van más nő is az osztályon, de őt nem szivatják ennyit, mint engem.
Egyszer sem fordult meg a fejemben az, hogy meghátráljak, de az elmúlt napokban bizony többször is eljátszadoztam a gondolattal, hogy hagyni kéne az egészet a fenébe és inkább keresni valami más állást. Elvégre pont a saját magam ügyében nem jutok előrébb, s ez egy olyan fajta kudarc a magamfajtának, melyet nehezen dolgoz fel.
– Nyugi anya, nem felejtettem el, holnap este találkozunk – szólalok meg végül miután a kávés pohárkából felszálló illatot magamba szívom.
– Pont ezt mondom, nem érek rá.. Merre jársz? – elemelem a telefont a fülemről és megnézem, hogy a beszélgetésünk mennyi ideje tart. Anyám 5 perce taglalja azt, hogy miért nem ér rá, én pedig ezt eddig fel sem fogtam? Ez egyre súlyosabb lesz..
– Ne haragudj anya, csak egy ügyön kattogok, le is teszem inkább, jó legyél – és hallom, hogy ő még mondana valamit, de inkább kinyomom. Az ember nem szívesen áll elő az anyjának azzal, hogy figyelj, azt hiszem megőrültem. Bár kétségkívül ismerne jó dilidokit, aki tutira kiszedné belőlem, hogy mi a baj, de annak meg túl hamar menne híre az őrsön.. Kell a fenének az.
Az éltető koffein adagot – mai napon a negyedik – éppen a számhoz emelem, mikor a túloldalon egy ismerős(!?) alakot vélek felfedezni. Félrenyelek, köhögök, kiköpöm a nedűt és a tekintetemmel követem a férfi mozgását. Na nem. Mit csak a tekintetemmel? Lábaim visznek utána, az úttesten átfutok, egy autó majdnem el is üt, s még én csapok oda a motorháztetőre dühösen, hogy mi a retket képzel, de nem állok le tovább vitázni. Szedem a lábaimat tovább, befordulok, ahol ő, s lépteimet sűrűbbre veszem, mígnem majdnem halló távolságba érkezem.
– Hé Te! – kiáltok utána, mintha csak egy tolvaj lenne. Testem megfeszül, a továbbiakról fogalmam sincsen, s tudom, hogy bőven lehetnék finomabb is. De több hete benne van az elmémben ez a fickó és még csak azt sem tudom, hogy kicsoda. Ha nem állna meg, akkor gyorsítok a lépteimen, ha viszont véletlen felkapná a fejét, s megtorpanna, akkor ugyanazzal a tempóval haladok felé, mint eddig. Egészen addig visznek a lépteim, míg karnyújtásnyira nem kerülök tőle.
- Ki a fene vagy? – döntöm oldalra a fejemet. Azt várom, hogy felébredjek. Mert álmaimban is mindig valahogy eddig jutok, de aztán a hatalmas ürességgel és csalódottsággal kell kikelnem az ágyból, mert sosem kapom meg a választ. Önkéntelenül nyújtom előre a kezemet, a filmek világával ellentétben nem az arca után kapok, hanem a karja felé, de félúton megállok a mozdulatban és még hátrálok is egy lépést. Mi a francot művelek?

504 ❖ Human ❖ note: Még mindig utálok kezdeni.


Vendég

avatar
Vendég

Utcák - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Utcák   Utcák - Page 2 EmptyVas. Május 20, 2018 1:49 am

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Keresem :
Léptek száma :
469
Népszerûség :
0

Utcák - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Utcák   Utcák - Page 2 Empty

Ajánlott tartalom


Utcák - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver-
^
ˇ