Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Wooden Spoon Cafe & Bakery

Larissa Blackwell
Yesterday at 10:14 pm



vodka juice ~ Alesea & Larissa

Larissa Blackwell
Yesterday at 9:51 pm



Founding Fathers pub

Cedric Sutton
Yesterday at 3:08 pm



Mosdó

Christian E. Gray
Yesterday at 2:49 pm



Cafe du Monde

Christian E. Gray
Yesterday at 2:19 pm



Az Ötök tanácsterme

Hazel Rhian Wallace
Yesterday at 1:38 pm



Josette Saltzman

Kai Parker
Yesterday at 1:23 pm



Hazel & Damien - You saved me....

Hazel Rhian Wallace
Yesterday at 9:25 am



Konyha

Damon Salvatore
Yesterday at 5:16 am



A psychic && a vampire

Damon Salvatore
Yesterday at 5:09 am
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 8 6
Boszorkányok 8 3
Vérfarkasok 2 4
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 0
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 4 3
Emberek 1 2
Összesen 27 20

Share | 
 

 Sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Hétf. Aug. 13, 2018 9:06 pm

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
421
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Szer. Júl. 11, 2018 2:34 am



To: The Killer


Zack & Kai
Szellemes kis visszavágására megejtettem egy félmosolyt. Félreért, kiforgatja a szavaimat, szinte szándékos módon. Sőt, nem is csak szinte. Milyen eredeti. Mennyire… ismerős módszer.
- Súlya van és minden szó értékes. Ára van. – Biccentettem meg a fejem, de hamar folytattam. – Azt hiszem, ideje lecserélnünk azt a becenevet. Búcsúzzon el a nevétől, Mr. Darts’, mert mostantól Humor Herold lesz a becses neve. – Utaltam az előbbi kis közjátékára, a visszavágásra, majd legyintettem egy aprót. A tárgyra óhajtottam térni, nem az időt húzni, hiszen nem úszkáltam benne. Vagyis, de, de pont rá kellett volna elpazarolnom? Főként, hogy mennyire ellenséges. Nem hibáztatom érte, ugyanakkor… jesszus, de idétlenül áll rajta ez a kabát. Mértem végig egy gyors pillanat alatt, majd egy kisebb sóhajjal néztem újra rá.
- Huh? – Felvontam a szemöldököm. Magamra mutattam. – Én? Félni? Ez egy… egy remek vicc! – Nevettem el magam. – Fogalma sincs róla, ki vagyok, ugye? Én nem félek senkitől. – Igyekeztem csitítani magam, de ez tényleg túlontúl vicces volt ahhoz, hogy hamar abbahagyjam. A szavak kiforgatásához valóban értett, s új tartalommal is igyekezett megtölteni a kiejtett mondatokat. Hát pazar! Talán tanulnom kéne tőle, mi? Nem, ne vegyél komolyan, kérlek.
Egy hangyányit viszont kezdett felbosszantani. Általában én vagyok az, aki húzza a másik agyát mindenféle ostobasággal, de ez az alak, komolyan túlnőtt rajtam. Bizonyos téren. Nem reagáltam le a szavait, sőt, figyelmen kívül hagytam, hogy aztán elmondhassam az okot, amiért meglátogattam ezen a csodás estén.
Úgy tűnt, hiába minden szó, minden érv, nem igazán hatottam meg vele. Nem mintha meghatni akartam volna, sokkal inkább a sötét oldalra csábítani. Hiszen látszott rajta, hogy akarja. Máskülönben, nem is őt kerestem volna fel. Benne volt valami… amiért felkeltette egy picit az érdeklődésem. Bár ez kezdett elillanni, miközben vívtuk az értelmetlen szócsatáinkat.
Nem voltam hülye, nem dőltem be a „valljuk be, lenne belőle előny”féle szövegnek. Szinte kiérződött a hangsúlyából, hogy egy fél pillanatig sem gondolja komolyan, de arra nem számítottam, hogy még rám is támad. Azaz… egy karddal a kezében jelent meg, közvetlenül előttem. A torkomnak szegezte. Azonban nem féltem tőle. Tudtam, hogy azzal a vacakkal, még ha le is szúr, végleg nem képes megölni, s akkor… nos, akkor visszatérhetek egy jó kis bosszúra, avagy mészárlásra, nem igaz? Nem volt vesztenivalóm. Elnevettem magam. Zack Reed, egy hatalmas nagy idióta, látják? Nézzenek csak rá. Óvatosan érintettem meg a kardot, hogy finoman odébb tessékeljem, bár nem sikerült, ugyanakkor nem is erőlködtem túlzottan. A falnak dőltem, a hideg kő szinte simogatta a hátam. Na jó, elég ebből. Zack Reed. Hol is tartottunk? Oh, ott, hogy ellökött magától… hát igen, van ez így. Újból nevetnem kellett a szavain, a kiakadásán, s ezen a kis műsoron. Megráztam a fejem.
- Nem, nem, nem takarítóbrigádot keresek, félreért teljesen, Humor Herold… - Paskoltam meg szabad kezemmel a karját. – S az előbb, ha nem azon munkálkodott volna, hogy minden egyes szavamat kiforgassa, rájött volna, hogy mire utalok. – Egyenesen a szemeibe néztem. – De persze, nem kell más szemszögből nézni a dolgokat. – Vontam vállat, ahogy eltűnt az arcomról mindennemű érzelem. Már a nevetés, a mosolynak a szikrája sem látszódott rajta. – Nem kell úgy nézni, hogyha Mr. Darts’ról… – Végigmutattam a férfin. -  …milliónyi információm van, akkor másokról is könnyűszerrel kiderítek bármit. Olyat is, amit… nem lenne egyszerű megtudni. – Magyaráztam tovább, miközben a kardjára pillantottam. Kedvem lett volna a kedves kis tulajdonosába beleállítani, amennyiben újra támadásba lendülne. Egy apró sóhajjal néztem rá, ezúttal komolyabb választ várva.

556 words┃I'm Gonna Do My Thing  ┃




We paint white roses red,

Each shade from a different person's head





avatar
Démon vagyok
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
25
Népszerûség :
1

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Kedd Júl. 03, 2018 8:26 pm


To: Malachai Parker





Sosem volt igazából ínyemre a démonokkal való találkozás. Egyszerűen csak kirázott tőlük a hideg, mint akár egy rosszul megrendezett horrorfilm kapcsán. Nem volt bennük semmi ösztönszerű, csak nyavalyás dögök voltak, s nem egyebek.. Alkudnak, megszállnak, életeket ontanak, s eközben azt várják el, miként dicsőn feljebb emelkedjenek a rohadt kis ranglétrájukon. Ez ám, igen, ezt nevezzem én hosszan tartó életcélnak. Viszont Arcadius idejekorán elpárolgott, s mily' kár is érte, sőt még mindig a szemeimet törölgettem, oly' patakokban áztatják a könnyeim az arcom. A hír, hogy Őfelsége köddé vált, magával hozta a legrosszabb rémálmot. Minden idők legnagyobb felbomlását. A természet, a harmónia, az egyensúly... mind-mind a kukában landolt, csak mert egy hasoncica úgy gondolta ideje számot vetnie Mystic Falls felett, s azokon, kiket voltaképpen ő maga tett tönkre. Nemes történet, számtalan legendával, mítosszal, s rengeteg nyálas epizóddal. De ugorjunk ide, a kis Kai-ra, aki eredendően nem tartózik az ismert sztorik közé. Legalábbis, nem sokat mond a kinézete, de még a neve sem. Maximum annyit, hogy hívjak egy mentőt azonnal a szerencsétlen párának, mert mindjárt rögvest átszárnyal a halálba. S midőn meglepő volna. Oh, nem! Menne a kis talpnyaló társaihoz, azaz oda, ahová való.
- Miért a szavaknak van súlya? - A meglepett arckifejezésem szerintem mindent elárult, s még akkor is, ha csak pusztán viccnek szántam. - S hány kilót mutatnak, mert eddig életemben nem gondoltam arra, hogy megmérhetném őket. - Töprengésem közepette hallgattam tovább lágy hangjának rezgéseit, na jó, azért ennyire mégsem leszek költői. Mindenesetre a mondandójában volt valamiféle értelem. Értelem?! Nagy szó, ugye? Főként, ha egy démonról állítunk ilyet. Persze, megértem, kételkedsz, én is azt teszem, de... nem áll be a szája, és beszél, sőt mondja, én meg... hallgatom. Oh, miért nem lépek le? Jó kérdés.. Talán csak tudni szeretném, hogy hova is szeretne kilyukadni. Szó szerint.. Kilyukadna, aztán meghalna. Oké, rendben, sajnálom! Vadász vagyok, az Istenit! - Ez úgy hangzott most, mintha félnél. - Nyomtam meg az utolsó szót. - Szóval lebuktál! - Csaptam össze a tenyereimet.
- Fhuuuu... - Pislogok egy sort. - ...hogy te milyen rendes kölyök vagy! Azta! - Nevetem el magam, ahogy magam mellé ejtem a karjaimat. - Akkor ezek szerint kapok párnát és takarót, sőt még be is takargatsz, apuci? - Cinikusan mosolyogtam rá. - Bár, hmm... érdekesebb lenne, mint, amivel eddig elődrukkoltál. - Incselkedővé vált a hangom, kötekedő módon, s átlépve azt a bizonyos határt. Elképzelem, miként gondolatban mennyire is örülhet nekem. Fene nagy számba mehettek az anyukám szidása, és a haljak meg mielőbb szöveg között. Szóval örök barik leszünk. Kai Parker és Zack Reed, a cimborák, az örök BFF-ek. Hogyne már! Ez pont olyan, mint, amikor azt képzeled, hogy kilépek melléd, de hát tudod jól, miszerint sosem történik meg, nem igaz?
Lezserül szívtam a bagót, miközben olykor-olykor kivettem a számból. Közben a nikotin roncsolta a tüdőm, befeketítette a már így is szénné formált külsejét. Csodálatos látványkép lehetett bentről, míg engem nem foglalkoztatott, s mint egy láncdohányos függő -, úgy nézhettem ki. Bár, amint kiejtette az ajkaink a 'szövetség' szót, azt hittem megfulladok a füsttől. Erősen köhögtem egy sort, mire képes voltam újfent ráfigyelni. Érdekes. Egy démon akar tőlem... - ismétlem TŐLEM - ...szívességet? Mit szívott ez? Parti drogot? Kokaint? Mari hónalját? Hamar elült a döbbenetem, miként vázolta a helyzetet. Mi vagyok én személyes bérgyilkos, vagy takarító brigád? Hogyne! Pont utána fogok eltüntetni személyeket, vagy csak pusztán azért, mert ő nem kedveli ezt, meg azt, meg amazt. Hát haver, te egy idióta vagy!
- Valljuk be, lenne belőle előny.. - Húztam el a számat, ahogy az elszívott csikket a földre dobtam, majd rátapostam. - ..de ne nézz már hülyének! - Sóhajtottam félúton, majd eltűntem. Egy kis hatásszünetet tartottam, mire megjelentem előtte. Pontosan vele szemben, egy karddal a kezemben, amelyet a torkának szegeztem. - Helyetted fogok takarítani, mert te képtelen vagy megbirkózni az ellenfeleiddel? Ez gyávaság, Kai. - Az egyik kezemmel a falhoz szorítottam, a másikkal pedig a karddal fenyegettem. - Meg a másik... - Forgattam a szemeimet, szinte filmbe illően. - ...amiket tudsz rólam, azokat mindet tovább adod? Meg felhasználnád ellenem? Ez mégis... mi? Fenyegetés? Nem, nem, nem, és nem! - Üvöltöttem, ahogy ellöktem magamtól. Most már szabadabban mozoghatott. - Egy korcs, mint, amilyen Te vagy, nem fog engem befolyásolni! - Mérges voltam, a dühöm kirajzolódott a pupilláimban, s hangomból is egyértelműen csengett. Gyűlölöm, nagyon utálom, ha valaki fenyeget, s főként ő... pont Ő. Na álljon már meg a menet!



726 || afi – prelude 1221 || Let's play a game, shall we? || kredit



Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Hétf. Júl. 02, 2018 3:44 pm



To: The Killer


Zack & Kai
Voltaképpen nem tudtam annyira sokat az Ötök testvériségéről, azon túl, hogy minden természetfelettire egyenértékűen vadásztak, s volt ez az öt vezető, akik… akik közül Zack Redd bizonyult számomra a legérdekesebb alaknak, s pont emiatt kerestem őt fel. Mondhatnám azt is, hogy ő volt a leggyengébb láncszem, akihez közel lehet férkőzni, ám nem, nem mondanék ilyet. Nem gyenge. Nem becsülöm le, hiszen megvan a magához való esze, a tapasztalatai és a többi. Sőt, talán… vicces, de talán többféle tapasztalata van, mint nekem, főként emberek terén. Hiszen ő mindvégig emberek közt élt, míg én, éveken keresztül elzárva, és had ne mondjam, mennyire is élveztem a magányos éveimet. Ezért sem leszek képes soha egy normális szót is kiejteni a számon, ám engem hidegen is hagy.
Sokat beszéltem volna? Érdekes volt hallani a szájából ezt.
- A szavaim súlyát is felfogta, Mr. Darts’, vagy csak belekötni óhajt a beszédembe? – Vontam fel a szemöldököm, miközben őt vizslattam. A bemutatkozásom mit sem ért, máskor nem is fogok erőlködni. A normális stílus… mehh, mintha saját magamat kínoznám. Nevetséges.
- Ohh, a rajongótól távol állnék. Csupán olyasvalaki vagyok, aki szeret utánajárni dolgoknak, személyeknek, mielőtt találkozik velük. Tudod, hogy felmérjem a gyengeségüket, erősségüket, ne érjen semmiféle meglepetés… - Magyaráztam nevetve, aztán a továbbiakra el is hallgattam.
- Megágyazhatok neked a földön, hiszen a beton túl kemény lenne. – A szemeimet forgattam, miközben a föld felé böktem a fejemmel, aztán legyintettem. - De ugyan, kérlek… jobban teszed, ha figyelsz rám.  - Azt már láttam, hogy ez az alak nem vesz túl komolyan, azt viszont értékeltem, hogy nem kapta elő azt az idegesítő kardot, s szúrt le vele. Ez azt jelentette, hogyha csak egy kicsit is, de felkeltettem az érdeklődését és hajlandó a tárgyalásra, vagy legalább a beszélgetésre velem, avagy egy démonnal.
- Csupán egyetlen egy aprócska szót mondanék: szövetség. – S ezután kérdőn tekintettem felé, szemeimben megcsillant valami, ahogy közelebb léptem hozzá. Ám nem hagytam, hogy megszólaljon, ha egyáltalán akart. Hiszen ki akartam neki fejteni, miről is van szó.
- Persze-persze, külön oldalon állunk, sőt, te olyanokat ölsz le, mint én, de… nos, nekem viszont vannak olyan ellenségeim, akik szintén természetfelettiek. Ehhez pedig, talán nem is lenne rossz egy olyasféle szövetséges, mint te magad. – Magyaráztam, miközben fel-alá kezdtem járkálni, közben az ujjaimat összeérintve magam előtt. – S hogy mit is nyújthatnék én cserébe neked? Mint láthattad, elég sok információm van rólad, pedig most látlak először. Nos, rakd csak össze, ez mit is jelenthet. – Álltam meg újra előtte, de mégis tőle pár méterre. A szűk kis utca két oldalán álltunk, míg én magam is neki nem dőltem a falnak. Kíváncsi voltam, érdekli-e az ajánlatom, vagy itt helyben rántja elő a Wallace kardot, amennyiben megsértve érzi magát az ajánlat miatt. De komolyan, ki volna olyan hülye, hogy elutasít engem?
Persze, mindezt félretéve, én nem arról voltam híres, hogy betartom a szavaim, az ígéreteim. Viszont ezt Mr. Darts’ még csak nem is sejthette. Mi is történik, ha első adandó alkalommal, avagy, ha mindenben segített nekem, s már nincs rá szükségem, egyszerűen megölöm? Ohh, milyen kellemetlen is volna, nem? De addig még hosszú volt az út. A szövetség sem köttetett meg. Meg aztán, senki sem tudhatta előre, mit hoz a sors. Mi lesz a szövetségből… érdekes gondolatok keringtek a fejemben, de kitartóan vártam, míg a vadász átgondol mindent.

541 words┃I'm Gonna Do My Thing ┃




We paint white roses red,

Each shade from a different person's head





avatar
Démon vagyok
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
25
Népszerûség :
1

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Szer. Jún. 27, 2018 6:34 pm


To: Malachai Parker





A sötét sikátor kihalt terepe, a némaság átfogó ereje, s maga a légkör ridegsége - félelemkeltően hathatna. Mégsem reszketeg módon lépkedem, ahogy maguk az arcvonásaim sem zaklatottak. Nyugodtság övez, talán túlságosan is, amely tőlem oly' szokatlan, mintsem az égen szárnyaló fehér holló jelképe. Ritka jó vicc ez, nem igaz? Mint ahogy az is, miként Denver poros utcáit nem rója természetfeletti lélek, s aki teheti inkább tovább áll más úti célok felé nézve. Különös módon manapság, valamiért már nem járnak errefelé. Csendesebb a környezet, nincs kimagasló halotti szám, s elfogadhatóbb a biztonság érzete -, természetesen más helyekkel ellentétben. Lehetne ez meglepő, ugye? Ám, nincs többről szó, mintsem rólunk; vadászokról. A magasba szökő démoni jelenlét, vagy csak az örökös gyilkolás, mely által újabb életek omlanak a porba. Kell ez ide? Kötve hinném! S még, ha valaki igennel is bólogatna, megcáfolnám. Meg kell jegyeznem ugyanis, hogy kritikus helyzetben vagyunk. Kezd összeomlani az évszázados béke, az a fajta harmónia, ami egykoron a természet és köztünk volt. Tudom, tudom, azt gondolod: 'micsoda nyálas boszorkány duma', de jelen esetben ilyennel nem viccelődnék, tekintve, miszerint mennyi veszély is leselkedik ránk. S főként az ártatlanokra, kiknek fogalmuk sincs az árnyoldal rejtelmeiről. Vajon egyesek mit szólnának, akkor, ha tudnák mivel is nézünk szembe? Ujjongnának, zászlót lengetve, vagy fejvesztve rohannának össze-vissza? Bár őszintén.. az utóbbira tippelnék. Hisz' mégis ki lenne oly' őrült, hogy pont a legendák valóságát várta?
Vészesen közeledtem a sikátor végéhez, míg egyre lassabban tettem meg azokat a bizonyos lépteket. Zsákutca, valahol akár gondolhattam is volna rá, de ismerem annyira e terepet, miként ezt tudjam. Céllal, vagy céltalanul bolyongani pedig, nem nagy cucc ugyebár. S még néha itt is eltéveszthető az út, ha valaki figyelmetlen, vagy netán végtelennyi gondolata van, mint nekem. Esküszöm, olykor-olykor felteszem magamnak azt a kérdést: egy női lélek veszett el bennem, vagy mi a fene? Megmosolyogtató tény, hogy... Valami furcsa zajt hallottam a hátam mögül, először csak léptek, suhanásszerű foszlány, aztán.. egy hang. Egy elvetemült emberi hang, bár szerintem elhamarkodott túlzás volt kijelentenem. Felsóhajtva fordultam felé, felvont szemöldökökkel, és végigmérő tekintettel. Uram, atyám, a madzagon... A mocskos kis démonok... Tudhattam volna, miszerint a házi szabályzatuk első pontja, miként merészkedjünk illegális területekre. Igazán bátor példány lehet, hmm. Érdekes volt hallani a mondatait, s míg vártam a végére, addig elgondolkoztam az értelmezés ezernyi példáján. Először is, tudja mi vagyok, ki vagyok, s mit csinálok. Talán van egy regény lent a pokolban, hogy: 'Zack Reed külön fejezete', vagy mi a fészkes franc? Bevágtam neki egy féloldalas mosolyt a bemutatkozásra. 'Kai Parker'. A neve ismeretlen, a kinézete szintúgy, s nem tűnik valami megfontolt alkatnak.. Nem lenne nehéz falat, ám mégsem nyúltam az oldalamra erősített fegyverért.
- Férfi létedre elég sokat beszélsz, ezt meg kell hagyni, mond csak, levegőt közben azért szoktál venni? - Első kérdés, első indítás. Stílusra hoztam a formám, a rideg álarc, vegyítve a végletekig brit akcentussal. Évek óta róttam az amerikai államokat, és sosem... ismétlem, sosem vettem fel az alapjukat. Valahogy azt hiszem, megrögzült bennem az angliai élménysorozat. Meg egyébként is, nem díjazom az amerikaiakat. Maradi szokás, oké, tudom, de ne lengess bárdot ezért a fejem felett, rendben?
- Ha meg már itt tartunk, igazából számomra a neved semmit nem mond, mindenesetre, te igencsak jól ismerhetsz, ha már ennyire tudod a becenevem. Csak nem egy titkos rajongóm vagy, akiről nem tudok? - Kérdőn méregettem, kissé közelebb lépve hozzá, így alaposabban vizsgálva meg a vonásait, majd legyintettem egyet, mint, aki éppen ráébred, hogy csak teóriának felelt meg a kérdése. Bár meg kell hagyni, érdekes.. titokzatos úrfi, kontra, furcsa figura ötvözete.
- Oh, s még mielőtt elfelejtem... - Emelem meg a bal kezem mutatóujját a magasba. - ...kérlek, térj a lényegre, mert kezdek itt elálmosodni az unalomtól, mate. - Imitáltam egy ásítást, ahogy eltűntem hirtelen a szemei elől, majd megjelentem nem messze, egy közeli téglafalnak döntve a hátamat. - Azt meg ugyebár nem szeretnéd, nem igaz? - Lazán kaptam elő egy szál bagót, az ajkaim közé helyezve, miközben kattant a gyújtó, s aztán lángra lobbanva, hatalmasat szívtam belőle. Letüdőztem a káros anyagot, s keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt, persze csak azután, hogy mindent a helyére tettem. Jól esett, némileg még élveztem is a füstöt, ahogy sejtelmesen fürkésztem a démont. Vajon mit óhajthat pont tőlem, avagy pusztán ennyire unatkoznak a túloldalt, s ekként engem zaklatnak?



709 || Personal Jesus || note:    || kredit



Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Szomb. Jún. 23, 2018 12:11 am



To: The Killer


Zack & Kai
Vadászok mindig is voltak a világunkban. Nem meglepő tény, hogy ez az elmúlt évek alatt sem változott. Sőt mi több, még fokozódott is a mértéke, ami azt illeti. Vadász társaság, huh? Ötök testvérisége? Minő meglepetés. Ha valaki természetfeletti, nos, ahhoz elég hamar elérnek az ilyesfajta hírek. Mármint azokhoz, akik elég szerencsések. Vagy épp… jó kapcsolatokkal rendelkeznek. Vagy csak pazar módon képesek megfenyegetni az embert, bizonyos információkért cserébe, s végül… elvenni az illető életét. Csak úgy, merő szórakozásból. Egyébként, tényleg remek móka ölni. Regényeket tudnék mesélni róla, hogy mit érzek, mikor kioltok egy életet. Mikor látom, hogy kihuny az illető szeméből az a halvány kis fénysugár, mely ehhez a szánni való világhoz köti. Ohh, de hisz ez most mindegy is. Most az Ötökről van szó. A drága királynőnek még nem szóltam róla, azaz arról, amit megtudtam. Saját magam óhajtottam utána járni annak, hogy miféle társaságról is van szó. Öt vezető… öt különleges vezető. Az egyik valamiért a figyelmemet is felkeltette. Zack Reed. Egy különösen magának való figura, aki úgymond kilóg kissé a sorból. Különc. A különcöket pedig tudjuk jól, hogy mennyire elítélik. Kinézik a sorból. Kíváncsivá tett ő maga. Vajon mennyire áll biztos lábakon a hűsége az ötökhöz? Ami azt illeti, már tudom, mit akarok tőle. Szövetséget. Nem érdekel, ha öl. Az sem, ha természetfelettieket. Az nekem voltaképpen csak jó. Haszon. Nézhetjük úgy is, hogy munkát akarok neki ajánlani. Még több lelket kínálok fel neki, melyeket megölhet… s a pokolra küldhet, egyenesen hozzánk, a kis vörösen izzó, tűztől forró világunkba.
Mosolyra húzódtak az ajkaim, ahogy szinte árnyékként szeltem az utcákat. Ezúttal nem vettem fel emberi alakomat. Láthatatlan óhajtottam maradni egészen addig, míg meg nem találom Mr. Darts’-t. Azt hallottam róla, hogy szereti magát különleges titulusokkal ellátni. Mint például Ördögűző, vagy a Sötét művészetek mestere és a többi. Mintha kissé nagyra tartaná magát, nem de? Bár az önbizalom sosem volt baj. Hiszen nekem is volt, s van is, sőt, lesz is. Van, amit az ember nem tud megtagadni önmagától. S ha ez épp az önbizalom, akkor azzal koránt sincs baj.
Utam nem volt hosszú, míg megpillantottam őt, avagy először sokkal inkább az alakját, a ballonkabátját, mely kirajzolódott a sikátor végén. Nem haboztam sokat, hirtelen jelentem meg mögötte, már emberi alakomban.
- Mi járatban ezen az elhagyatott kis helyen, Mr. Darts’? Avagy… Mr. Ötök vezetője, ha nem tévedek. – Mosolyom vészjósló volt, ám mégsem voltam támadó jelleggel. Nem azért jöttem, hogy az életét vegyem. Pusztán a kíváncsiság, s egy lehetséges alku… vagy épp szövetség sodort most ezekre a vizekre.
- Ohh, habár modortalan vagyok, szokás szerint. De nézd el nekem, nem igazán ismerkedem senkivel. Tehát. – Álltam meg a felesleges magyarázkodással, majd egyszerűen megbiccentettem felé a fejemet. – Kai Parker volnék.– Reméltem, hogy értékeli a viselkedésemet, azt, hogy nem vagyok támadó az irányába. Ám fel voltam készülve mindenre, hiszen tudtam, kivel állok szemben. Nyilván nem egy démonkát küldött már vissza a pokolba, vagy épp pusztított el. Én magam még kis halnak számítottam, avagy gyengébbnek, mint a többiek… így talán, egy fokkal egyszerűbb dolga lett volna Mr. Vadász úrnak, ha rám akart volna támadni.
Az első és legfontosabb szabály: soha ne becsüld le az ellenségeid! Sőt, gondolkozz az ő fejükkel, ha épp van rá lehetőséged, s némi sütnivalód…
Várakozón tekintettem a férfira, miközben azt is figyeltem, tesz-e gyanús mozdulatot.

542 words┃I'm Gonna Do My Thing┃Hello, vadász bácsi  ┃




We paint white roses red,

Each shade from a different person's head





avatar
Démon vagyok
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
25
Népszerûség :
1

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Sikátor   Vas. Május 20, 2018 1:49 am

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
421
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai
» Utcák / Sikátorok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver-
^
ˇ