Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Zack Reed
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Always and Forever, Zack Reed


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd 25 Ápr. 2017 - 23:20-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Hiányzásnapló

Sikátor EmptyAmbrosia Thorne
Today at 0:39



lady verona

Sikátor EmptyAlec Verona
Yesterday at 22:20



Avatar- és névfoglaló

Sikátor EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 17:47



@Theo_RebelStorm

Sikátor EmptyAlexis Callaway
Yesterday at 15:59



Hard Luck kocsma

Sikátor EmptyTheodore Storm
Yesterday at 14:04



Hope szobája

Sikátor EmptyHope Mikaelson
Yesterday at 12:02



Alexander Verona

Sikátor EmptyLarissa Blackwell
Szomb. 25 Május 2019 - 19:45



Elkészültem!

Sikátor EmptyAlec Verona
Szomb. 25 Május 2019 - 15:36



@LestHunter85

Sikátor EmptyIsaac Lestrange
Pént. 24 Május 2019 - 23:46



LBlackwell89

Sikátor EmptyLarissa Blackwell
Pént. 24 Május 2019 - 23:46
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyKedd 14 Május 2019 - 20:03


To: Vanael


Outfit ❖ 760 ❖ Constantine; City of Demons ❖ note: - ❖ kredit



Denver-nek egyaránt volt előnye és némileg bája, mármint abból kifolyólag legalábbis, miként a természetfelettiek légköre nagyrészt kerülte e helyszínt. Kevés olyan elvetemült egyed akadt, aki mégis betette a lábát eme terepre, ezzel is fitogtatva a tudását, avagy szimplán csupán azt, miszerint Ő maga nem fél ám senkitől. Sőt, ha valaki netán kihívásra vágyott az unalmas kis életében, akkor remek városnak bizonyult ez a tér, hiszen... hiszen minden a rendelkezésre állt. Emberek; temérdek halandó, akik arra vágytak, miszerint megrontsák őket, aztán... itt volt ez a kis Ötök szekciós parádé, akik nem mellesleg; igyekeztek tisztán tartani az utcákat, s mégis... mégis oly' kevésnek bizonyultak, de most nem?! Egyetlen aprócska pont fenntartása nem éppen nehéz feladat, s mi a fene van a többivel...? Mystic Falls? New Orleans? New York?! Azok nem is számítanak; csak ez?! Tagadhatatlanul is élveztem a játszmát, amelyet űzni véltem velük, s kifejezetten tetszett az is, miszerint a tűzzel kívánok párbajt folytatni. Olyan volt ez az egész, mintsem egyféle könnyed lépcsőfok megtétele, amelynek a tetején ott vár rád a dicsőség és én... én készen álltam arra, miként feljussak a csúcsra, sőt eltakarítsam őket az erdő szélének mentéről. Azt hiszik, hogy mily' egyediek, mert kiválasztotta őket egy nyomorult icike-picike kard, amely engem is meginvitált, s ők... ők erre mit tettek? Megöltek.. számtalan démonka közreműködésével, s még én... én vagyok az áruló a köreikben?! Mindannyian vétkesek, s egytől egyig megfizetnek mindazért, amit velem tettek! Bocsánat... Akarom mondani, amit velünk csináltak. Mennyi faj... mennyi sérelem... mennyi átok.. oh, s azok a haragos tekintetek, amelyek várják a parancsot. Nem volt könnyű folyamat összegyűjteni a szövetségeseket; a háborúba menetelőket, viszont sikerült. Mostan pedig nem egyedül vívom meg ezt a csatát, ugyanis számtalan lény sorakozik fel mögöttem, kik arra várnak, miként léphessünk, s tönkretegyük... ezeket a férgeket. Ah, igen, vadászokat..! S mily' képmutató is vagyok, hisz' egykoron egy voltam közülük, míg ez alkalommal a végzetük leszek.. De hát.. ők akarták, nem igaz?!
A lépteim egyhangúan csengtek az aszfalt felületén, miközben a napfény élesen csillant meg a napszemüvegem peremén. Játszi mozdulattal fürkésztem az előttem elterülő utat; a város sajátosságait, amelyek olykor mosolyra késztettek. Ritka volt ez a hatalmas csend; főként ez a fajta nyugalom, amely teljességgel remegésre késztetett. A zsigereimben éreztem az adrenalin löketet, s azt, hogy végre... végre révbe érve; felszabdalhatom Őket. Nem került ez sokba; csak hónapokba és íme itt állhatok, sétálhatok, s menetelhetek előre feléjük, míg... áh, nem is sejtették egy pillanatig sem azt, miszerint eljött a sorsuk vége; a haláluk ékköve. Az i-re felrakom azt a bizonyos pontot és lezárom azt a fejezetet, amely... róluk szól. Egy óriási mosoly terül szét az arcomon, miközben egyetlen laza mozdulattal megragadok egy személyt; úgymond ártatlant, s magammal vonszolom. Nem ért az egészből semmit... bár nem is igazán üvöltözik. Mi az... ennyire bejönnék neki?! Vagy... vagy az sem kizárt, hogy nem is retteg tőlem... még nem, de majd fog. E gondolat nyomán őrültté válik a tekintetem, ámbár a napszemüveg kapcsán ebből mi sem látszik.
- Mit akarsz? Mit szeretnél? Nincs... nincs semmim... - Mondja remegő hangszínnel, ahogy a sikátoros részleg felé vezetem, s ahogy beérünk; rögvest a földre is lököm őt. - Ne csináld ezt... - Támaszkodik meg a mocskos felületen. - Nincs ennek az egésznek semmi értelme! - Hirtelen változik el az arca, s ekként tüstént fény derül a kis titkára. Oh, igen, vámpír... nem hiába ragaszkodtam ahhoz, miszerint velem jöjjön.
- A mocskos kis fajtád... - Kezdenék bele, ám ő pofátlanul félbeszakít.
- Nem, én nem... nem vagyok olyan. Én nektek dolgozom... én... én nem akarok senkinek sem ártani! - Próbálna elsuhanni, ha bezzeg tudna, de én egy varázslat által megkötöm és... nincs mozgástere.
- Pont ezért vagy szánalmas... - Tárom szét a karjaimat. - ...nekik dolgozol, a csicskásuk vagy, s ha netán... netán megtámadsz valakit; a fejed veszik azonnal. Hát nem veszed észre azt, miként Larissa Blackwell csupán csak kihasznál Téged? Szerinted meddig vagy jó neki? Pontosan, igen, addig, amíg kihasznál és élvezheti a veled járó előnyöket, viszont, ha ez megszűnik... - Imitálom a nyakam előtt elhúzva a mutatóujjamat, amellyel egyértelművé teszem a halálának tényét. Finoman sétálok elé, miközben fejfájást generálok a számára, így kényszerítve térdre, ahogy jó magam leguggolok előtte. - Szeretném... - Hajolok közelebb. - ...ha átadnál a kis gazdádnak egy üzenetet... - Nyomatékosítom a szavakat kellő mértékben. - Tehát... - Nyalom meg a kiszáradt szám szélét. - ...az iránytűk, amelyek hozzá vezetnek; még csak a kezdet volt! - Ahogy befejezem ismét állóhelyzetbe kerülök, s míg ezt megteszem; őt elrepítem a sikátor végébe, ekként hagyva azt, miszerint a falnak csapódjon, hiszen néha... néha nem árt némi díszítés a környéknek sem, nem igaz?
The greatest barrier to success is the fear of failure...



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Mad Killer






Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my sweety' boy || in the future ₪
Play by :
Mr. Sebastian Stan ₪
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
7

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyCsüt. 9 Május 2019 - 17:09

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptySzomb. 20 Ápr. 2019 - 16:55





To: Isaac Lestrange


Don't be afraid of death

Könnyed futóléptekkel szelem át a háztetejét, ahogy aztán egyetlen elrugaszkodás kíséretében átkerülök a másikra. Újabb kísérlet, aztán még egy következő, s míg épp' kikötnék egy újabb fenti sima felületen; valami igencsak gyanúsnak tűnő hangforrás üti meg a füleimet. Halk sikoly, szinte alig kivehető, viszont mégis oly' tiszta csengésű, főleg ennyi zajforrás közül, amikor is egyetlen ékes, de annál viszonylag jelentősebb eseménysorra figyelsz. Mintsem egy prédát kereső vad; úgy lépek az épület főpárkányának széléhez. Egyik lábamat lazán az attikafalra helyezem, míg a másikat a tetőalapzatán tartom meg, így maradva annál a realitásnál, miként semmiképpen sem eshetek le. A pillantásomat lassan futtatom végig az alattam elterülő sikátoros szakaszon, s bár a sötétség ugyan tompítja a látási viszonyok remek körülményét, viszont ettől még élesen kirajzolódnak az alakzatok. Egy ember... kissé kesernyés vasszerű illatot vélek felfedezni a levegőben, miként az előtte lévő pasi -, vagyis helyesbítve; korcs - mohón falja magába a vért. Több se kell, s már a kezem ügyébe is akad az íj, míg a tegezből egyszerűen előhúzott nyilat pontosan mellé helyezem el. Egyszerre feszítem meg az eszközt és a kilőni kívánt fegyvert; bemérve végül a célpontot. Egyetlen gyors mozdulattal lazítok a fogáson, ekként hagyva szabad röppályát a nyílnak, amely úgy fúródik bele a vámpírba, mintsem egy előírás alapú útmutató. S míg az a nyamvadt lény ezzel vacakol, én leugrom, így kivitelezve az alattam lévő lépcsőszerkezet elérését, ami ennél gördülékenyebben már nem is mehetne. Ezt követve pedig zavartalanul egy szintre kerülök vele; az aszfalt magasságában. Eközben ő sikeresen eltávolítja magából a faanyagot és félrelökve azt; felém suhan. Hirtelen vág neki a hideg téglafalnak, s ezzel időm sincs reagálni a támadására. A nyakamra csúsztatja az ujjait, vicsorogva rám azzal a borzadvány kis vámpírképével, mire én egy jól irányzott rúgással a legékesebb pontját célzom meg. Oh, mily' kegyetlen vagyok.. Megtántorodik, sőt némileg hátrébb kerül tőlem, mire én összeszerelem azt a csinos kis fémszerkezetet, amihez, ha csak egy ujjal is hozzáér, nos nekem nem, de számára annál inkább fájni fog, ugyanis ez a varázslattal átitatott tárgy... pont neki; a kis rohadt fajtájának lett kitalálva. Amit nem mellesleg, egy hatalmas hírnévvel megáldott személy készített el nekem; cserébe azt kérve, miszerint gondoljam át az ajánlatát. Én pedig nem haboztam, egyből rá is bólintottam.
- Ártatlanok vérét ontani?! - Tekintek körbe sokatmondó lenézéssel. - Nem igazán volt okos húzás ez a részedről... - Vonok vállat, hátrébb lépve, így fogva fel a támadását. Az ujjaival árnyalatnyian, viszont érinti az eszközt, aminek az azonnali eredményeként; rögtön hátrahőköl. - Csak nem fáj?! Tudod Denver-ből... a magadfajták már rég elhúztak! - Ejtek meg egy elégedett mosolyt az irányába, miközben ő egyetlen suhanással a hátamhoz kerül.
- Ha azt hiszed, hogy egyedül vagyok, te ribanc... - Ragad meg erőszakosan. - ...akkor tévedsz! - Suttogja a fülembe, míg megjelenik egy jó néhány - kisebb tömegnyi - vámpír.
- A francba! - Motyogom, ahogy igyekszem őt eltaszítani magamtól, de az, hogy ennyien vannak, sőt maga az a tény, miszerint... a lány... orvos kellene neki. Rántok egy újabbat magamon, de nem enged, hisz' sokkal erősebb, mint én. Így, ha csak nem jelenik meg e momentumban valaki, akkor oda a nagyszabású vadász terveimnek.. - Fenébe! Eressz már el, te mocsok! - Morgok ingerülten rá, próbálva valami eredményt elérni a fegyveremmel..

Outfit ℘ 533 ℘ Miss Jackson ℘ note: Elnézést kérek tőled a hosszabb kiesés miatt, de még szoknom kell a női karaktert - ℘  kredit
Vendég

avatar
Vendég

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyVas. 27 Jan. 2019 - 13:39

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyPént. 25 Jan. 2019 - 10:46

Mikor kijelenti, hogy bejönnek neki a rosszfiúk, akkor különösebben nem esik jól. Egy somolygással próbálom elrejteni ezen érzelmem, mikor aztán erőre kapva, úgy vélem, hogy tán idővel ki tudom majd verni a fejéből ezeket a rosszfiúkat. Lényeg, hogy ténylegesen sokat beszélgessünk, s rendeződjön a 8 év kihagyás. Ezt miként lehet tenni? Sok-sok közös élménnyel megtölteni azt az üres űrt. Van mit bepótolnunk egymás felé.
- Hát bocsánat, hogy merő 28 évem alatt egy szexuális élményem sem volt – védekezek igaz ténnyel. Nekem kimaradt az életemből ez az esemény. Lehet ő volt valakivel, de én egyetlen árva lánnyal sem. Mióta vámpír lettem, azóta meg inkább vértasaknak képzelek minden izgató nőt. Mondhatni kicseszettül el vagyok rontva. S az egészben az a vicc, hogy mivel Larat ismerem, így őt egyáltalán nem képzelem élelem forrásnak. Fura számomra a helyzet.
- Állok elébe a beszélgetésnek. – hagyom magam húzni, oda ahová szeretne. Elindulunk, s én követem őt. Dobok a szívem, s azt érzem, hogy végre hazaértem. Egy megkönnyebbülés veszi kezdetét, de hogy meddig tart, azt fogalmam sincs.
- Majd segítek a gyógyulásban Lara, ha ennyire laposra vert az a vámpírka – kacsintok rá, s pajkosan somolygok rá. Mikor barátnőm végül megköszöni a megmentést, akkor én csupán odahajolok a füléhez, ha már belém karolt és ennyit mondok bele lágyan.
- Légy üdvözölve drága Larám – s nevetnem kell, mert idejét sem tudom, hogy mikor szólítottam így őt. Természetesen jelen helyzetben egészen más jelentéssel is csendülhet. Külváros felé indulunk, mikor a másik előhozakodik a napfénygyűrűvel. Megállítom, s gyengében magam felé fordítom.
- Hahó! Föld hívja Holdat! Szerinted, amikor kérdeztem, hogy hová vigyelek, akkor számodra mit jelentett Kicsikém? Természetesen nincs, így ha napfény ér, akkor mondhatni elszublimálok a túlvilágra. Ideje lenne sietni. Szóval hová lesz a fuvar? – nos igen, egyedül hogy készíthettem volna napfény gyűrűt? Meg ha kerestem volna valaki illetőt a világ háta mögött, akkor is meglett volna rá az esély, hogy lebukok.
- Amúgy lesz kölcsön ruhád? Tudod össze lett vérezve a ruhám. – érdeklődöm tőle, miközben tényleg megteszem a meglepő lépést. Karjaimba kapom az én hercegnőmet, s várom, hogy hová szállítsam. Természetesen az egyik kezem a formás hátsóján pihen. Ha kimondja végre a címet, akkor én vele együtt utazok a megadott címre. Fogy az időm, s nem akarok megégni.
Vendég

avatar
Vendég

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyPént. 25 Jan. 2019 - 9:53




Jane & Lara




Nem sok mindenre emlékszem abból a buliból, egy kicsit sokat ittam már a végére. Ami tisztán megvan, az a hazafelé úton érzett balsejtelem és a másnapi, hiábavaló keresés. - Na igen, bejönnek a rosszfiúk - vonom meg a vállam ártatlanul somolyogva, hiszen ez azóta sem változott. Szeretem, ha a partnerben ott a veszély és az izgalom, és nem ragaszkodik görcsösen a saját erkölcseihez. Talán ezért tetszett sokáig Reg is, bár ma már el sem tudnám képzelni egyik vadász társammal sem. Túlságosan fogadott testvéreimmé váltak.
Nem akartam megbántani, de túlságosan meglepett a csókjával. Teljesen összezavart bennem mindent, és attól féltem, ha a pillanat hevében belemegyek és viszonzom, jobban megbántom, mintha csak döbbenten állnék ott. Szerettem volna előbb rendezni ezt a káoszt közöttünk.
Ahogy a pólója alá vezeti a kezem, elmosolyodom. Tényleg semmit sem változott... Hogy tudja, értékelem ezt a gesztust a részéről, ismét megpuszilom, ezúttal viszont a nyakába csókolok bele, mielőtt szembefordítanám magammal.
- Ejnye, hogy te csak arra tudsz gondolni! - Csípőmmel játékosan meglököm az övét, a mosoly vigyorrá terpeszkedik az arcomon. Elég izgató, ahogy egymással flörtölünk... De előbb a beszéd - most az egyszer legalább ennyire uralkodnom kell magamon.
- Ez az az este. - erősítem meg afelől, hogy bőven van mit megbeszélnünk. Úgy tűnt, nem bánja, úgyhogy ismét a kezéért nyúlok, annál fogva húzom magammal. Nem zavar, ha mások is meglátják, ilyenkor amúgy sem tartózkodnak túlságosan sokan az utcákon. Az egész város alszik, minden kihalt. - Persze, gondolom. Épp most vert laposra egy vámpír, de azért köszönöm - nevetve hárítom a bókját, ösztönösen megigazgatva a hajam. Ha így csinosnak hisz, harci öltözékben, verekedés után, akkor még nem látott estélyiben! Vagy estélyi nélkül...
- Jól, jól, persze, minden rendben. Köszönöm, hogy megmentettél! - Karom az övébe fűzöm, belekarolva fordulok ki vele az utcára, lusta léptekkel indulva el a külváros felé. Azon töprengek, baj származhat-e belőle, ha a főhadiszállásra viszem Jane-t, de ha jól tudom, Hazel és Isaac is házon kívül vannak épp, Reg meg tartaná a száját, ha arra kérném. Úgyhogy a Testvériség bázisa felé indulok meg vele. - Te jól vagy? Úgy értem, van napfénygyűrűd, ugye? - Gondterhelten ráncolom a homlokom, ahogy oldalra pillantok rá. Ha árt számára a napfény, akkor jobb, ha sietünk. Talán a szobámban akad még félretéve néhány gyűrű, legfeljebb adok neki egyet - mégsem hagyhatom, hogy az éjszakára szorítkozva mászkáljon.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyCsüt. 24 Jan. 2019 - 16:44

Kár hadakoznom olyan szavak ellen, mint az önzőség, mikor mindketten úgy gondoljuk. A kezdeti üdvözlés után, viszont a lapjaim kiteregetése a cél. Én legalábbis, nem akarok tőle semmit sem véka alá rejteni. Beavatom őt a mostani életem rejtelmeibe, s kulcsfontosságú dolgokat megosztani vele, hogy megértse az én rögös utam.
- Ne hibáztasd magad, ha jól emlékszem, akkor én mondtam, hogy maradj csak nyugodtan a buliban. Azzal a pasival voltál, aki olyan fura gonosz vigyorgású volt. Szóval én viselkedtem bután. – jóleső érzés járja át a testem, mikor a kézfejemhez ér a tenyerével. Abba a témába nem akarok belemélyedni, hogy alkalmas lett volna akkor rögtön veszélynek kitenni. Eszembe jut, hogy még sokkolnom kell a valósággal, hogy én már nem táplálkozom hagyományos ételekkel. Próbálkoztam fiatal vámpírként enni, de csupán azt értem el, hogy öklendezve hánytam ki mind. Egyetlen dolgot visel el csupán a szervezetem, ami nem más, mint a vér. Megteszem, s megcsókolom. A cselekvése azonban kétségeket szül bennem. Nem viszonozta, azonban nem is ellenezte ezt a finom ajak varázslatot, így maradok annyiban, hogy a mai nap során nem erőltetem. Azonban kétség kívül, én nagyon élveztem, hogy ő volt az első aki ebben a szent pillanatban elvette a csók szüzességem.  Halvány kedély javulást eredményez, s ezután következik az igazi próbatétel. Hátulról átölel, sőt hasamnál összekulcsolja a két kezét. Ilyen pozícióban most vagyunk először, de bennem szétterül a boldogság. Rejtett célzásként megfogom azt a két kezét, majd finoman a pólóm alá vezetem, hogy megérezhesse a csupasz bőröm selymességét. Nos a vámpír lét átok, de kétségkívül a feszes, selymes bőr annak tudható be. Ehhez annyi kell, hogy normálisan fogyassza a vámpír a véradagját. Szavai, mint édes nektár, úgy csöpög bele a fülembe.
- Remélem – szusszanok egyet, mert nekem brutalitás csömöröm van. Furán hangzik, de aki jól ismer, az tudhatja, hogy alapból sem egy vérszomjas hárpia vagyok. Magával szembe fordít, s én engedelmesen engedek neki. A mosolyára, csak somolygással felelek. Megfogja a kezem, így még jobban rá figyelek és szavaira. Mikor meghallom az első három szót, akkor az első jóízű nevetést hallhatja tőlem. Nem fogom vissza magam, de rögtön pajkos mosolyom elárulhatja, hogy valami Jane-s szavak fognak jönni, mint régen.
- Larám, ha én felmegyek hozzád, akkor remélem nem tapizós partyra gondolsz, a beszélgetés mellett? – ugratom a fejét kuncogva, s hogy tovább borzoljam a kedélyeket, akkor megfogom az arcát.
- Bár ha ilyen piszkos, s egyben nemes gondolataid is támadnának, akkor nem tiltakoznék ellene – s a mosoly rólam sem tűnik el.
- Én meg mindent elmeséltem neked, amit eddig magamba fojtottam, hogy egy szép napon, vagyis estén elmondjam számodra. – s mivel kettőnk közül én látok jobban a sötétben, így egy bókkal kívánok kedveskedni.
- Csinosan nézel ki, ebben a ruhában. - s most jut eszembe, hogy ő harcolt, míg én halált osztottam.
- Jól vagy, nem fáj semmid? S mond, hova vigyelek. - óvatos akarok lenni, s nem túlságosan sokat mutatkozni a társaságában.
Vendég

avatar
Vendég

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyCsüt. 24 Jan. 2019 - 15:47




Jane & Lara




- Az vagy, önző vagy... Borzasztó önző... - motyogom, de érezheti a hangomból, hogy a haragon túl egyáltalán nem gyűlölöm őt emiatt. Lassan tényleg kezdem felfogni, hogy ő az, hogy itt van, mármint tényleg itt van. A boldogság kis madara félszegen ugyan, de elkezd verdesni a szárnyával a gyomromban - csak aztán jön a keserű felismerés, hogy nem csak ő változott meg. Én is. Annyira lefoglalt, hogy az eltűnése miatt okoljam, hogy eszembe sem jutott tükörbe nézni és szembesülni azzal, mivé lettem. Az nyílt titok volt mindig is, hogy Jane boszorkány; ám az, hogy vadász lettem, valószínűleg számára is új információ.
Mielőtt azonban erre kitérhetnék, előbb ő kezd mesébe. Elhúzódom tőle annyira, hogy ránézhessek, és értő bólintásommal jelzem, figyelek rá. Ahogy a hajamba túr, lehunyom egy hosszabb pillanatra a szemem. Meglepően jól esik az érintése és a mozdulatban rejlő gyengédség. Figyelmesen hallgatom, arckifejezésem ezerszer változik a történet egyes részeinél. Szörnyű dolgokat kellett átélnie, és a legszörnyűbb az egészben, hogy én nem lehettem ott mellette.
- Úgy sajnálom... Azt is, hogy hagytalak elmenni - sütöm le egy pillanatra szégyenkezve a szemem, mielőtt újra ránéznék. - Butus... Bennem megbízhattál volna. Rám támaszkodhattál volna. - beborítom tenyeremmel az arcomra simuló kézfejét. Hiszen már akkor is ő volt és még mindig ő a legjobb és a legközelelebbi barátnőm. Együtt megoldottuk volna, habár akkoriban nem tudtam volna, hogyan szálljak szembe egy vámpír vérszomjával és erejével. Most már meg tudom védeni magam, de vajon ha akkor visszajön, tényleg lett volna esélyünk?
- Nagyon, nagyon és nagyon. Így, háromszor - ismétlem konokul, habár somolygása halvány mosolyt csal az arcomra. A csókja váratlanul ér, meglepetten a vállába kapaszkodom, majd lassan, tétován lehunyom a szemem. Sok lánnyal csókolóztam már, ajkai puhasága mégis olyan különleges, mintha ehhez foghatót most tapasztalnék először. Ahogy elhúzódik, néhány pillanatig még lehunyva tartom a szemem, mintha újra át akarnám élni.
- Jane... - Fogalmam sincs, mit mondjak. Nem tudom, mi hagy nagyobb sokkban: hogy visszatért a halálból, hogy eretnek lett, vagy ez a csók. Persze én is éreztem annak idején a pillangókat a gyomromban, de nyolc év olyan hosszú idő... Habár úgy tűnt, ő semmit sem változott, és ez megijesztett. Az ő ideje megállt azután a borzalmas buli után. - Jaj, Jane... - Halk sóhaj szakad fel ajkamról. Mögé lépek, gyengéden átfogom, átkarolom őt hátulról, két kezem összekulcsolva a hasán. Államat a vállára támasztom, fejem gyengéden az övének döntöm. - Minden rendben lesz, megígérem... Együtt megoldjuk, jó? Kitalálunk valamit. Soha többé nem kell egyedül lenned. - Apró puszit nyomok a hajára. Minden egyes szót komolyan gondolok. Kizárt, hogy hagyjam megint évekre eltűnni. Lassan elhúzódom tőle és szembefordítom magammal. A haragnak nyoma sincs rajtam, a mosolyom kissé fáradt, ám annál őszintébb. A kezéért nyúlok, és ha engedi, megfogom.
- Gyere fel hozzám és beszéljünk át mindent, rendben? Őszintén szólva annyi minden kavarog a fejemben... Fogalmam sincs, mit csináljak. Olyan ez, mintha csak álmodnék - megcsóválom a fejem, ám a mosoly egyetlen pillanatra sem tűnik el az arcomról. Megszorítom a kezét, biztatón és erőt sugárzón. - Annyi mindent szeretnék mesélni neked! - kezdve ott, hogyan is vált belőlem vadász, és miért esküdtem fel rá, hogy elpusztítok mindent, ami olyan, mi egykoron ő volt.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyCsüt. 24 Jan. 2019 - 15:12

Örömmel veszem tudomásul, hogy nem csupán bennem robbant fel az érzelem bomba, hanem a legjobb barátnőmben is. Mikor a becenevemet suttogja könnyeivel küszködve, akkor érzelmesen ennyit tudok mondani.
- Igen, én vagyok az. – mosolyt csal az arcomra, hogy a vállamba fúrja az arcát. Ezek olyan gesztusok, amiket elraktározok magamban. Ez valami új dolog kettőnk között, bár valljuk be a nyolc év sok idő. Letörlöm az arcáról a nedvességet, majd a kérdései hallatán szomorúvá válok. Ha már elmondtam a titkom, akkor jogában áll tudni a körülményeket.
- Elmondom, hogy történt – kezdek bele a mondókámba, de úgy tűnik, hogy neki bizony szómenése van. Ettől nem idegesítőnek találom, hanem egyenesen aranyosnak. Régen is szerettem ezt a felét, mikor az érzelmeit rakja bele a beszédébe. De most azért más a helyzet! Érett nővé váltam, s ő szintén. Hála a simításnak, amit tettem, nos sikerült felmérni az nőies adottságait. Ráadásul, most ő szintén lebukott. A hülye is észre venné, hogy egy vadásszal van dolga. Állom a szavait, sőt mikor püfölni kezd, akkor meghagyom neki ezt a rituálét. Vezesse csak le a dühét, szabadítsa fel lényét a maró múlt átkától.  8 éve, hogy marhatja magát, s jogosan dühös. Mikor újra a nyakamba veti magát, s elmondja, hogy mennyire mérges, akkor szólalok meg csupán.
- Az én hibám! Önző kis nőszemély vagyok, hogy nem szóltam. – próbálom feloldozni a bűn alól, s ráadásul megint egy olyan dolog ugrik be a fejembe, ami éppenséggel nem ide illő lenne. Vagyis igen! De vajon hogyan fogadná? Később, csupán egy picivel. Előbb a mese, utána a varázslat.
- Hallgass meg – szusszanok egyet, s ahogy veszem a levegőt, úgy érezhetem a belőle áradó illatot. Megnyugtat, s elég erőt ad nekem a továbbiakra.
- Nagyon tiszta lappal akarok indulni nálad. – jelentem ki, miközben szórakozottan túrok bele a hajába. Még sosem túrtam bele ilyen lágyan a hajába.
- Emlékszel még a buliba, mikor 20 évesen, a születésnapomon elmentünk? Egyedül mentem haza, eléggé spiccesen, s az első elágazásnál hazafelé menet, egy hülye autós elgázolt. Káromkodott, de nem egyből haltam meg. Káromkodva tett az autójába, hogy Denver külvárosába vigyen egy elhagyatott házba. Valószínüleg volt egy vámpír ismerőse, egy igazi szexy csodabogár. Hánynom kellett volna tőle, de udvariatlanság lett volna. Lényeg, hogy út közben elvesztettem az eszméletem, aztán már csak a házban tértem észhez. Meztelen voltam, de az a vámpír valószínűleg megmentette az életem. Kérdés elé állított, hogy 10 percem van eldönteni, hogy élni akarok tovább, vagy örökre meghalni. Nem volt időm normálisan mérlegelni, s nem akartam meghalni. Hát újra ittam a véréből. Távozott, s azóta sem láttam a környéken. Semmi tudomásom sincs róla. Egy napot ott aludtam, s úgy döntöttem elmegyek távolra, míg ki nem tapasztalom a vámpírságot. Míg erőre nem kapok, míg meg nem tanulom használni a boszorkány képességeimmel együtt. Ráadásul haza nem mehettem, mert szüleimre ráhoztam volna a frászt. Nem akartam senkit sem bajba sodorni. Ezért mentem el 8 évre, ezért fájdítottam a saját szívem is. – tartok végre szünetet, hogy az arcomra költözzön a jól megszokott Jane-s mosoly. Bár tudom jól, hogy a bennem levő vámpírság torzít a szépségén, mint például a kikandikáló vámpír fogacskáim.
- De te vagy az oka annak, hogy visszatértem Denverbe, ide hozzád. Mert egy dolgot, meg akarok tudni, vagyis magamról tudok valamit, mert elég időm volt rá. Ráadásul a vámpír lét egyik velejárója, hogy minden érzelmem sokkal erősebben átélem. – fogok bele sután, hogy aztán belesimítsak az arcába. Sokat gyakoroltam a tükör előtt, sokat gyakoroltam papírvékony tojásokkal, hogy végül elérjem vámpírként ezt a gyengédségi fokot. Igen, három évembe került uralni az erőmet. Hogy ne mindent nyomjak össze. Ha nem tettem volna, akkor most a karjaimban roppantottam volna össze Larát.
- Szóval haragszol rám nagyon, nagyon és nagyon? – somolygok egy sort, aztán nem csigázom tovább őt a meglepetéssel. Odahajolok az ajkaihoz az enyémmel, aztán megcsókolom őt. Lágy csók ez, s kissé bizonytalan. Vámpírság ide vagy oda, de ez az első csókom. Mindkét kezem a formás hátsójánál fogva húzom magamhoz. Mikor elválok tőle, akkor utána elfordítom a fejem.
- Ez az, aminek látszik. Én, én a nőkhöz vonzódom, kiváltképp hozzád. – horgasztom le teljesen a fejem, miközben megsemmisültség érzése terjed szét bennem. Ez egy nagyon régi titok. S, hogy nálam a tiszta mennyire tisztát jelent, azt a következő szavaim érzékeltethetik.
- S igazából, már 20 évesen is szerettem volna tudni, hogy lehetünk e együtt. Hogy működne-e közöttünk a kémia. Hogy sze..x.. – ragadtatom el magam, de meghúzom végül a vonalat. Elengedem őt, s hátat fordítok neki.
- Tudod egyedül minden olyan durva és férfias volt számomra, sőt ettől a rohadt vámpírságtól, csupán egy macsó kigyúrt fickónak érzem magam. De én gyengédre vágyom. – bumm, most aztán ezt is kimondtam. S megteszem az utolsó lépést is, s a leglényegesebb dolgot kimondom.
- 8 év után megutáltam a magányt, megutáltam azt amivé váltam. Minden egyes nap, amit nélküled éltem le kínszenvedés volt, de egyben remény. Vágyom arra, hogy valaki elfogadjon úgy ahogy vagyok! S amivé válok. – franc a vámpírságba, mert könny nem jön végül a szememből, de a test memóriájában megvan, hogy miképpen rezdüljön. S itt hát vége is van. Kiapad belőlem a szó.
Vendég

avatar
Vendég

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyCsüt. 24 Jan. 2019 - 13:33




Jane & Lara




Elképzelni sem tudok bosszantóbb képességet a vámpírok gyorsaságánál. Még a vadászok fejlett reflexei is nehezen tudják követni a mozgásukat, hát még amikor a látási körülmények sem a legjobbak! A nő - mert sikerül megállapítanom némi bámulás után, hogy az - olyan hirtelen kerül újra mellém, hogy ösztönösen hátrébb lépek kettőt. Talán butaság volt eltenni a kardomat? Viszont ahogy felegyenesedik és megpillantom az arcát, egy világ omlik össze bennem és körülöttem. Ezt az arcot bárhol és bármennyi közül felismerném, képtelen vagyok azonban elhinni. Nem lehet...
Magához ölel, és annyira sokkban tart a felismerés, hogy nem is ellenkezem. Egyelőre nem viszonzom az ölelést, csak állok ott döbbenten és próbálom feldolgozni a valóságot.
- Jane... - ismétlem a könnyeimmel küszködve, aztán ahogy megérzem, hol állapodik meg a keze, halk nevetés szakad fel belőlem. Persze, hogy ő az. Ki más lenne képes ilyesmire ebben a helyzetben? Annyiféle érzelem kavarog bennem: döbbenet, fájdalom, hitetlenség, meghatottság, öröm, düh, értetlenség, tagadás... A nyaka köré fonom a karomat és szorosan átölelem, arcom befúrva a vállához. Halkan szipogok csak, nem akarom, hogy lássa a könnyeimet.
Csak akkor jövök rá, hogy mi nem stimmel vele, amikor ledobja a bombát: eretnek. Értetlenül húzódom el tőle, hiszen annyi mindent nem értek vele kapcsolatban. Miért tűnt el? Mikor lett vámpír? Hol volt eddig? Miért nem szólt? Az arcom még nedves a könnyektől, de már nem sírok, csak bámulom őt.
- Igen, érzem, de... Hogy? Mikor? Miért? - buknak fel belőlem a kérdések, mindegyik egyre indulatosabban. Hálásnak kéne lennem, amiért megmentett és felbukkant, de hát nyolc év! Nyolc éve gyötrődöm miatta! A harag fellobban bennem. - Kösz, nagyon kedves tőled, de amúgy az elmúlt nyolc évben nem gondoltál rá, hogy esetleg megments még párszor? Vagy csak szólj, hogy amúgy ne keresselek tovább, mert jól vagy és élsz? - felindultan, mégis visszafogottan, gyengén, erőtlenül a felkarjára csapok. Direkt moderálom magam, ám amikor megérzem, milyen erős... Ismét rápüfölök egyet. Ez hihetetlen. Boszorkányként is erős volt, de a vámpírképességek még magasabb szintre emelték... Az sem lenne kizárt, hogy alulmaradnék vele szemben. Ezen felindulva újabb püfölést mérek rá, aztán hevesen a nyakába borulok és magamhoz ölelem, sokkal jobban szorítva őt, mint az előbb.
- Úgy örülök, hogy élsz! - suttogom a hajába. Könnyek égetik ismét a szemem, de nem engedek utat nekik. - Persze rohadt mérges vagyok. Nagyon, nagyon, nagyon haragszom rád! - puffogok, hogy érezze, ilyen könnyen azért nem ússza meg az elmúlt nyolc évet. A mai napig magamat okolom, amiért hagytam elmenni arról a buliról. A legkevesebb, hogy feloldoz a bűneim alól.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptyCsüt. 24 Jan. 2019 - 8:39

~ A francba! ~ állok mint a cövek továbbra is, s próbálom elrejteni a vonásaim előle, amennyire csak tudom. Magam is meglepődők a tettemen, de végül nagy nehezen rájövök, hogy a viszontlátás izgalma mellett, ott van bennem a félelem, ami érdekes elegyet képez az előzővel keverve. Egyik pillanatban még minden további nélkül ugornék a nyakába, míg a másikban attól tartok, hogy sebezhetővé teszem őt, ha tudtára adom létezésem. Az utóbbi érzelem annyira erősen élem át, mint ha egy tonnás kő nyomná a testem. Az egészet tetézi az, hogy fegyverrel fogad és kérdést tesz fel nekem. A kiscica, azonban elvette a nyelvem pontosan azért, mert az érzelmeimmel hadakozom. Megjelenik a porondon a vágy, hogy karjaimba zárhassam, s tán attól több is megfordul a kicsi agyamban. Megvizsgálni Larát, hogy annyi év után mivé vált?
~ Janed vagyok, s kötelességemnek éreztem kisegíteni téged ~ fájdalmas sóhaj tör fel az ajkaim közül, mikor végül tudtomra adja, hogy nem fog bántani. Tényleg? Pedig nem vagyok különb attól a vámpírtól, csupán annyi, hogy mágiához is fordulhatok. Hiába lép finoman, én hallom, ahogy egyre közelebb ér hozzám. Akkor pattan el nálam a cérna, mikor megkér arra, hogy ne menjek el. Sírni lenne kedvem, azonban vámpírságom furcsasága, hogy nehezen is jön a könny a szememből. A kettőség érzése addig hajszol, míg egy páratlan ötlettől vezérelve, nos beadom a kulcsot. Gyorsaságom felhasználva sietek oda az élettelen testhez, hogy a véres kezem megtöröljem a tiszta ruhában, majd azután elölről gyengéden öleljem magamhoz Larát. Bal kezem végig szánkázik a gerince vonalán, meglepően lassú vontatottsággal, végül az oldalán kúszik lefelé.  Jobbom pedig hozzáér a selymes bőréhez, ott az arcán. Ha ember lennék, vagy még mindig boszorkány, akkor magától a mozdulattól vörösödnék.
- Én vagyok az Lara, a te Janed – mondom ki végül, de őrülten dobog a szívem.  Emellett szívfacsaró érzés van bennem. A bal kezem pedig hol állapodik meg? Egyenesen a formás hátsóján, amibe gyengén belemarkolok. Ez még nem tudatos, olyannyira nem, hogy ott is felejtem a kezem.
- Nem akartam, hogy meghalj egy vámpírharapástól. Viszont tudnod kell, hogy boszorkány és vámpír vagyok egyben, egy eretnek. – dobom meg őt a legféltettebb titkommal, mert elég csupán az arcára nézni, s minden ellenállásom leolvad. Képtelen lennék előtte titkolózni, mert régen sem tettem. Vagy igen? Magam sem tudom ebben a helyzetben, végül észbe kapok és lassan elengedem. Hátrébb lépek, már ha engedi. Lehunyom a szemem, mert tudom, hogy örült sok kérdése lesz felém.
Vendég

avatar
Vendég

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor EmptySzer. 23 Jan. 2019 - 23:52




Jane & Lara




Nincs is annál becstelenebb halál egy vadász számára, minthogy önnön áldozata ontsa a vérét. Ráadásul ilyen aljas módon, mint egy harapás! Felkészültem a legrosszabbra, tényleg fel, mégis csak az az egy dolog járt a fejemben, hogy nem lehet így vége... Nem lehet... Hiába vártam azonban a végzetes csapást, nem érkezett, és ahogy felnéztem, láttam a vámpír szívét cafattá válni egy idegen, erős kézben. Annyira meglepett a nem várt segítség, hogy elfelejtettem mozdulni, csak álltam ott görnyedten és próbáltam kivenni a segítőm vonásait. Az alak azonban odébb rohant, olyan gyorsan, hogy képtelen voltam szemmel követni, hova is tűnt.
Előhúztam a kardom és támadásra készen magam elé tartottam. A józan ész talán azt diktálta, ne féljek attól, aki épp most mentett meg, de az alvilág teremtményeinél sosem lehet tudni. Talán csak zsákmánynak tekint, és azért orozott el a vámpírtól, hogy utána ő csaphasson le rám.
Készen kell állnom a harcra. Érzem, hogy itt van.
- Ki vagy te? - Egyre csak a sötétséget pásztázom, lassan a tengelyem körül forogva. A hátam védtelen, ezért is muszáj mindig más irányba szegeznem a kardom.
- Miért segítettél? - Ez a kérdés valójában jobban foglalkoztat, mint az előző. Nem kell sokáig forgolódnom, megpillantom őt, bár háttal áll nekem, így nem sokat látok belőle, csak azt, hogy menekülne. Az, hogy nem támad rám, elég jel arra, hogy varázslattal eltűntessem a kezemből a kardot.
- Nem foglak bántani... - Azok után, hogy megmentett és kitépte egy vámpír szívét, lehet, hogy furcsán hangzik ilyesmi az én számból, de ha csak azért menekülne, mert vadász vagyok és attól fél, hogy rárontok, akkor téved. Nem szokásom bántani azt, aki szorult helyzetemben segít, az ösztöneim pedig egyértelműen azt súgták, nem ember. Talán az ellentétes oldalon állunk, viszont ha ezt félretette csak azért, hogy segítsen nekem...
Felemeltem mindkét kezem, hogy lássa, fegyvertelen vagyok, és lassú, óvatos léptekkel elindultam felé. Kíváncsian fürkésztem, igyekeztem minél többet kivenni belőle, de a félhomály és a sötétség nem nekem kedvezett.
- Ne menj el - kértem őt halkan, hiszen ki tudja, a személyében talán épp egy újabb szövetségesre lelek. Persze csak akkor, ha hajlandó velem szövetségre lépni. Máskülönben nem tudom, mihez kezdenék a vadászösztönömmel, és meddig tudnám garantálni a biztonságát magam mellett... De ez még a jövő zenéje. Azon túl, hogy éreztem rajta némi affinitást, furcsán ismerősnek tűnt, azonban képtelen lettem megmondani, hogyan és miért. Egyetlen arc és név villant fel előttem, de az kizárt... Ő meghalt. Vagy mégsem?

remélem, kezdetnek megteszi Sikátor 3909542699
@


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sikátor   Sikátor Empty

Ajánlott tartalom


Sikátor Empty
Vissza az elejére Go down
 

Sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver-
^
ˇ