Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Avatar- és névfoglaló

Az épület elõtti tér EmptyGwendolyn Rosendhal
Yesterday at 6:51 pm



Az erdõ mélyén

Az épület elõtti tér EmptySierra
Yesterday at 6:50 pm



Hard Luck kocsma

Az épület elõtti tér EmptyHope Mikaelson
Yesterday at 6:21 pm



gwendolyn rosendhal

Az épület elõtti tér EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 6:17 pm



Elkészültem!

Az épület elõtti tér EmptyGwendolyn Rosendhal
Yesterday at 3:06 pm



Hátsó boxok

Az épület elõtti tér EmptyTheodore Storm
Yesterday at 12:14 am



Képzeletek tere

Az épület elõtti tér EmptyZack Reed
Hétf. Május 20, 2019 6:33 pm



Nappali

Az épület elõtti tér EmptyAlesea R. Hyland
Hétf. Május 20, 2019 6:11 pm



Hiányzásnapló

Az épület elõtti tér EmptyHope Mikaelson
Hétf. Május 20, 2019 9:59 am



Törlések, figyelmeztetések

Az épület elõtti tér EmptyAlways and Forever
Vas. Május 19, 2019 8:31 pm
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Az épület elõtti tér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptySzer. Ápr. 10, 2019 8:58 pm



Reagan & Larissa




Talán túlságosan elvakult voltam, talán pontosan Reg az az ember, akire hallgatnom kellett volna, mikor az ösztöneim mást súgtak. De ez nem róla szólt, nem arról, bízom-e benne, vagy adok-e a véleményére; hanem saját magamról és a megérzésemről. Mindig is azokra hallgatva cselekedtem, mindig is a belső kis hangomat követtem, és igen, sokszor mentem falnak emiatt, de ilyen vagyok; ez a hang pedig azt súgta, meg kell tennem. Így aztán mindegy, mennyire próbált józanságot verni belém bárki más, képtelen voltam meghallani őket. Az agyamat talán rá tudták volna beszélni, hogy adja fel, de a lelkiismeretem sosem nyugodott volna bele.
- Nem érdekel a békéje, sem a túlvilág, sem másnak a szentsége. Egy közülünk, közénk való, és közöttünk a helye. - erősködtem. Nem csak az zavart, hogy a sírhelye, ha nevezhetjük annak a gödröt, az isten háta mögé került, mintha valami névtelenül elesett harcos lett volna, hanem az is, hogy nem láthattam. Nem láthattam a saját, két szememmel, hogy tényleg elment. Azt mondják, jobb így, mert úgy marad meg a fejemben, amilyen volt - csakhogy az én fejemben nagyon is él, és képtelen leszek feldolgozni, hogy elvesztettük és hogy soha többé nem jön haza, míg nem láthatom, mi lett vele, és nem tudatosíthatom magamban, hogy egy nap velünk is ez lesz. Látnom kell őt, a saját békémről kell gondoskodnom, mielőtt figyelembe venném az övét. Titokban ugyanis még mindig hazavártam.
Megszorította a karomat, s bár nem mondom, hogy tőből letépte volna, de erősebb volt, mint szokott. Odavillant a szemem, majd vissza rá értetlenül, ahogy habogni kezdett. Ha nem értem, akkor miért nem magyarázod el, hogy megértsem végre?
- Mi van veled mostanában, Reg? Olyan... Furcsán viselkedsz. - Nem kellett elrántanom a karomat, mert magától is elhúzta a kezét. Azt reméltem, ha kicsit enyhítek a hangulaton, talán partner lesz benne és eltemethetjük ezt a különösen alakult beszélgetést. Úgy tűnt, bevált, legalábbis végre elmosolyodott, amitől csak még szélesebben jelent meg az arcomon a lenyomata.
- Persze-persze. Valld csak be, hogy belém vagy zúgva! - cukkoltam tovább, és oldalvást fordultam, hogy tovább induljak a motorom felé. Őszintén szólva a legkevésbé sem gondoltam, hogy bármit érezne irántam barátságon túl - abban sem voltam biztos, hogy ami kettőnk közt kiépült az együtt átdolgozott hónapok alatt, az barátság-e a részéről egyáltalán. Részemről határozottan az volt, és az egyik legerősebb testvéri viszony. - Sürgősen? Ennyire elviselhetetlen vagyok? - A fejemet csóválva csípőre tettem a kezem. Tény és való, nem lenne rossz minden reggel ugyanazzal az arccal együtt ébredni, de hát ahogy ő is mondta, ennyi munka mellett mégis kinek lenne ideje egy párkapcsolatra? Csodálkozom, hogy a saját testemmel-lelkemmel képes vagyok törődni, nem hogy valaki másé is az én gondom legyen.
- Ez a beszéd! - Vidám bólintással vettem tudomásul, hogy velem jön. Az út Mystic Fallsba nem túl hosszú, de motoron mégis csak kényelmetlen lenne, így egyértelműen az autók felé böktem. Ezzel pedig az is eldőlt, hogy ő vezet - én meg a kocsik, hát mehh. - Kocsi, és menet közben mesélek. Jobban megered a nyelvem, ha felpakoltam a kesztyűtartóra a lábam... - Természetesen cipő nélkül gondoltam, bár talán ismert annyira, hogy tudja, nem szándékozom összekoszolni a drágaságát. Ha a motorom lehetővé tenné, én is ölnék érte, ha valaki cipőstől pakolgatná rajta a lábait.
- Egy informátorom informátora ismer valakit Mystic Fallsból - kezdtem bele, de közben intettem neki, hogy haladjunk. A veszekedéssel már így is rengeteg időt elpazaroltunk. - Állítólag ő hajlandó lenne mesélni néhány dolgot Zack utolsó bevetéséről, de csakis személyesen, máshogyan nem. Úgyhogy Mystic Fallsba megyünk és kikérdezzük, utána pedig jöhet a hely, ahol meghalt. - Ez volt a terv, ennek hosszabb, bővített változatát pedig az úton óhajtottam kifejteni. Ha hajlandó volt felajánlani a kocsiját, akkor bedobtam a hátsó ülésre a táskámat és elfoglaltam az anyósülést. Mennyivel kényelmesebb, hogy nem nekem kell vezetnem!




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
49
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyCsüt. Feb. 07, 2019 7:19 pm



It feels like.. everything just disappears.




To: Miss Riss'


Talán rá kellene végre ébrednem, hogy nem is az élet kegyetlen, s miként nem maga a sors okolható mindenért. Hiszen lássuk be; a döntéseket mi határozzuk meg, míg.. amire én áment mondtam, az úgy is volt. Én döntöttem el, miszerint nem küldök ki senkit és csendben maradok, míg a többiek mit sem sejtettek a vészjelző üzenetről, amit persze, Zack Reed hagyott az utolsó pillanatában. Lehetett volna ott más is, akármelyikünk, s akkor felvetődne a kérdés; vajon ő hogyan döntött volna? Meg kellett hoznom egy jelentős tényt és nem alaptalanul. Nem, azért tettem, amit, mert élveztem, hanem, mert szükséges volt. Ha szólok és a többiek gondolkodás nélkül odamennek, akkor.... ki tudja hány halott lett volna még, vagy egyáltalán lélegeznének-e. Nem Zack hibája volt a hullandóság, viszont... nem tehettem mást. Megvolt kötve a kezem a démonok által, amennyien ott voltak, s ahányan meghaltak. Aznap nemcsak vezetőt vesztettünk el, hanem vele együtt egy kisebb csapatnyi katonát. Hősies, bátor és elszánt embereket, akik teljesítettek egy rosszul megítélt parancsot. Gyakorlatnak kellett volna lennie, míg a többiek... Az egész egy csapda volt.. s mire szólt... már szinte mindenki más... ők... meghaltak. Minek áldoztam volna be még több embert? Vagy mi értelme lett volna az erősítésnek? Ezért inkább úgy döntöttem; haljon meg, ő és az a pár vadász. Tudom, tudom... nem mentségeket keresek, vagy kifogásokat, egyszerűen csak... Nincs csak, igaz? Vétkeztem, egy árulást követve el magunk ellen, ami, ha kiderülne... kizárnának, megbélyegeznének, sőt... akár meg is ölnének. Nem is értem, hogy ez az idióta Wallace-kard miért engem akart. Hagyott volna inkább bent égni abban a mocskos házban, amelyet én magam gyújtottam fel... Ott és akkor; megakartam halni. Most pedig.... bűnöket bűnökre emelek, hibákat hibákra halmozok, s mint vétkes lélek megbocsátást várok. De kitől? Istentől? Mert, ha létezne... ez... ez itt... nem lenne a Földön. Akkor kit akarok áltatni? Önmagam? Másokat? Azt, aki lenni akarok és sosem leszek? Vagy azt, ami vagyok?
Igen, elismerem, egy sorozatgyilkos vagyok. Egy őrült félnótás alak, aki rohangál egész nap a fegyvereivel, s ha nem állatokra vadászik; úgymond szörnyekre, akkor az emberekre. Mindkét félt ölöm, mindegyiket... mindenkit... és álszentként előadom, hogy "hű, váó, meg ez és az.." Közben meg... nem vagyok jobb, mint a természetfelettiek. Kicsit sem vagyok az. Sosem voltam jó ember, hiszen megöltem az egész családomat..
- Igazad van, megérdemli... - Nyelek egy nagyobbat. - ...de ettől nem tér vissza, ahogy nem is lesz békésebb, ha bolygatjuk a sírt... vagy azt a gödröt, ahol van. - Nem, nem vagyok dühös és nem, nem haragszom rá. Akármit is szűrt le az előbbi mérgemben levezetett reakcióból, az csak puszta zavartság; a lebukásom tényének kockán forgása. Épp ezért is kellett tökéletesen biztosra mennem az ügy kapcsán. Vagy le kell zárnunk itt és most, vagy vele kell mennem és elterelnem azokról a szálakról, amik hozzám köthetnék az egészet. Tudom, ez rohadtul nem fair... S lehet, hogy hazugság, de meg kell óvnom... meg kell védenem őt. Vagy... valld csak be gyerünk, Blair! Nem őt véded, hanem attól félsz, hogy meglincselnek emiatt, hogy nem értenék meg, hogy elítélnének.. Félsz a teljes magánytól; a teljes kiközösítéstől... Félsz, mert gyenge vagy..
- Ezt... ezt nem értheted, oké? - Görcsösen nyúlok a karja után, amivel megérintett, kissé erősebben szorítva meg a kelleténél, miközben némileg remegni kezdek. - Ebben nincs béke. Emberek halnak meg... emberek, Riss', és ez... ez kikészítő... ez őrjítő... ez... - Hirtelen elengedem, ahogy a hajamba túrok, összeborzolva ekként az egész frizurám. - Én... én sajnálom, csak... csak hónapok teltek el és... - Mélyen felsóhajtok, próbálva elnyomni a gyengeségemet. Észhez kell térnem... észhez! Gyerünk már, Rea'! Gyerünk! De aztán felmorranok hirtelen. Mi az, hogy engedjem el? Mi az, hogy oda akar menni még mindig? Egy pillanatra bezárom a szemeimet, próbálva valami könnyed kis békét keresni. Aztán ő... a szavak, a tette.. Halvány mosoly rajzolódik ki az arcomon, ahogy barátian meglöki a vállam. Rendben, egye fene... de akkor nekem is ott kell lennem. Szemmel tartva és ügyelve mindenre.
- Larissa... - Kezdek bele halkan, ahogy komolyan figyelem őt. - ...nem tudom, hogy mire jó ez, de legyen. Viszont nem mehetsz egyedül és... várjunk már.... - Döbbenek le hirtelen. - Milyen barátnőt akarsz nekem hozni? - Pislogok rá néhány másodpercig. - Nekem ilyesmire nincs szükségem. Rengeteg a munkám és... és egyebek. - Magyarázom, ahogy oldalra döntöm a fejem. - Inkább neked kellene valaki, de sürgősen és... - Nézek oldalra, a jármű irányába. - Ha már veled megyek, akkor melyik marad; a kocsi vagy a motor? - Félreértés ne essék, van sajátom is, szóval nem fogom kilapítani őt hátulról. - Illetve, mielőtt elindulnánk mesélj el mindent... mindent, amit csak megtudtál. - Terelem vissza a témát kénytelenül is Zack-re.


words: 767 ❖ Riot ❖ note: - ❖ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my little' girl || in the future ↯
Play by :
Mr. Brett Dalton ↯
Keresem :
Léptek száma :
34
Népszerûség :
2

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyKedd Feb. 05, 2019 6:14 pm



Reagan & Larissa




Talán túlságosan sokat vártam ettől az egésztől. Az öcsém miatt már fiatalon kialakult bennem a testvéri kötődés, és amikor a kard kiválasztott és az Ötök tagja lettem, úgy éreztem, családra leltem köztük. Igaz, hogy csak néhány hónapja ismertem őket, mégis valahányszor Regre néztem, gyerekkori barátot láttam benne, egy olyan embert, akivel a kötelékünk van annyira erős, mint bármelyik hosszú évek keserves munkájával kiépített bizalmi kapocs. Megszoktam, hogy a másik felem, a másik agyam, a másik kezem, és most túlságosan erős pofoncsapásként ért, mikor rájöttem, ebben a dologban nem áll mellettem. A legrosszabb az egészben az volt, hogy ezúttal az érveit sem tudtam megérteni, hiszen nem láttam akadályát vagy miértjét annak, hogy Zack halálának végére járjunk. Egy volt közülünk, a társunk, a barátunk, a testvérünk - ha a többieknek nem is, ha számukra ez csak munka és kötelesség, számomra akkor is. Ha egyikük sem érezte úgy, hogy tartozunk Zacknek ennyivel, bennem annál erősebben tombolt az iránta érzett hűség. Ez nem száll a semmibe a halálával...
Hallottam, hogy utánam kiabál, de csak a szemem forgatva kilöktem magam előtt az ajtót. Tőlem aztán orra is bukhat a lépcsőn, nem lassítottam a kedvéért. A bőrkesztyűt próbáltam felügyeskedni a kezemre, ahogy a hűvös, kora hajnali ellenszélben a motorom felé indultam. A nyomok Mystic Fallsba vezettek, s bár a csalódottság keserű lenyomatot hagyott a nyelvemen, elszántam magam, hogy egyedül is nekivágok az útnak, ha kell.
Elkapta a karom, és a lendületnek engedve szembepördültem vele. A kezemről félig lelógott a kesztyű, de megtorpantam a mozdulatban, hogy szikrázó szemekkel állhassam dühös pillantását. Már ha dühös volt egyáltalán, elég nehezen állapítottam meg. Mindig is Reg volt a legtitokzatosabb ötünk közül, és hiába tisztelt meg a bizalmával és a közelségével, még így is alig tudtam róla valamit és alig sikerült a lelke felszínét kapargatnom az enyémmel.
- Makacs... - Látványosan forgatom a szemem, halkan sziszegve károgva a jelzőt, mivel illetett. Az az egy szó kissé észhez térít, épp csak elfojtja a haragomat, de nem csitítja az elszántságomat. Lesütöm a szemem, ajkam morzsolgatva bámulok cipőnk kusza halmazára, majd egyetlen heves mozdulattal tövig rántom a csuklómon a kesztyűt, igazgatva rajta bőrkabátom ujját. - Épp ez az. Ez nem makacsság kérdése kéne, hogy legyen. A társunk volt és megérdemel ennyit. - Amint végeztem a kesztyűvel, megigazítom a ruhám alját, lehúzom a derekamra, rendezem a cipzárt, fonott cofjaimat. Pótcselekvések, melyekkel igyekszem megnyugtatni magam és nem kiereszteni minden fájdalmam és haragom Regre. Nem érdemli meg.
- Nem én vagyok túl makacs, hanem ti vagytok túl nemtörődömök. Hé, ez nem baj... - nézek rá újfent, megengedve magamnak egy halvány mosolyt. Ha engedi, megérintem a felkarját, gyengéden és törődőn, mintha megérteném, holott jelenleg nem igazán értem.  A pillantását kutatom, igyekszem sajátommal lágyítani az övét. - Megértem. Nem tartalak vissza, ha le akarod zárni. Nem kérem, hogy gyere velem, ha nem akarsz küzdeni. Nincs azzal baj, ha meg akarod találni a békéd. - Mióta Isaac csatlakozott hozzánk, még a lehetőség is adott. Zack halálát olyan könnyű lenne átlépni, hogy egy pillanatra én is elgondolkodom azon, egyáltalán minek kapaszkodom ilyen görcsösen a múltba.
- De nekem nem megy. Nem találok békét, amíg nem jártam ennek a végére. - Talán ha halk szóval, higgadtan és csendesen magyarázom, feltárva előtte a sebezhetőségemet, jobban megérti, mintha veszekednénk - és így talán a többieket sem keltjük fel a felesleges kiabálással. - Kérlek, Reg... Engedj el. - Egyáltalán nem engedélyt várok tőle, hiszen semmi joga nem lenne itt tartani. Sokkal inkább az áldását várom, a jókívánságát, hogy ahogyan ő is kérte, ne haraggal és ne így váljunk el. Nem tudnék nyugodtan távol lenni úgy, hogy tudom, a nyomozásom feszültséget kelt kettőnk közt. Bármitől is fél vagy félt engem, szeretném, ha támogatna. - Nagylány vagyok, és Mystic Falls nincs is olyan messze. Hozok neked valami szuvenírt... - Hangomba játékos szín szökik, arcomon terebélyesedik a mosoly. Gyengéden, barátian meglököm a vállát, csak hogy kicsit eloszlassam a feszült légkört és játékra hívjam.
- Hozok neked valami barátnőt... - cukkolom, még kissé bátortalanul, egyre csak őt fürkészve, hogy lássam, érnek-e bármit is a szavaim, enyhül-e a feszültség köztünk, vagy hiába próbálkozom.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
49
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyKedd Jan. 15, 2019 8:52 pm



It feels like.. everything just disappears.




To: Miss Riss'


Amikor elkövetjük a vétkeinket, s bűnösökké leszünk végleg.. Amikor évekkel később visszaemlékszünk, s mi... mi csak letagadnánk mindent.. Amikor is ott állunk, töprengve a történteken, farkasszemet nézvén a sötétséggel.. -, akkor jogos a kérdés, miszerint: szembe tudunk-e kerülni mindazzal, amit feláldoztunk, elengedtünk, s magunk mögött eltiportunk? Nem emészt-e fel minket a bűntudat oltára, s nem vág-e fejbe az emlékek töm kellegének hada? Nem fáj? Nem ijeszt meg a felismerés? Pontosan az, miszerint mi van abban az esetben, ha minden kiderül? S ez... ez most egy ilyen helyzet. Dobálózhatnék mellékérvekkel, miként mennyire felesleges utána menni, s hogy... hogy... nem. Erre nem álltam készen sem akkor, sem most. S bár érvényesül a 'mindennek ára van' titulus, én mégis átkozottul nem akarom azt a számlát a képemben. Mégis mivel törleszthetnék? Mivel? Nem volt elég? Nem kaptam eleget az élettől? Vagy... S igaz, ami igaz alapon, 'néha az ár megfizethetetlen', mint ez a pillanat, ahol is darabokra hullik minden. Ha rájön, ha kirakja, ha... ha csak megsejti... Nem, Larissa Blackwell, nem, ezt a kiváltságot nem kapod meg, ha kell a sírba viszem a titkot, de annyiban fogod hagyni Zack Reed történetének kutatását.
S mint egy eszelős őrült kapom magamra a kabátom, szinte utána futva egy tört pillanat alatt. Mindig is makacs volt, de, miként Mystic Falls-ba menjen csak azért, hogy nyomok után kutasson, megkeresve a testet... ez már sok. Nekem legalábbis az. Miért nem hagyja nyugodni a jó öreg pokolba jutott lelket, s miért ringatja oly' álmokba magát, miszerint információkhoz juthat? Miért teszi ezt velem, s legfőbb módon magával? Mire jó a múltat bolygatni? Hónapok teltek el az Istenit.... itt van egy új Ötök tag és ahelyett, hogy azokkal a szemét démonokkal törődnénk.... s ahelyett, miként megoldást keresnénk... ő... ő...
- Larissa! - Kiabálom a nevét és az sem érdekel, ha mindenki felkel ebben a nyomorult épületben. Nem bír meghatni a kora reggeli idő, az alvás szépítésének ereje, sőt maga az sem, ki hányadán áll jelenleg. A kijárat felé veszem a lépteimet, tudván, hogy a nő is csak arra mehetett.
- Állj már meg az Istenért! - Emelem meg a hangom, miként sikerül végre utolérnem kívül -, az épület előtti térnél. S ha önszántából nem áll meg, akkor visszahúzom magamhoz a karjától fogva. - Nem akarom, hogy így menj el... s azt sem értem, miként mi értelme van ennek az őrültségnek. Bár tudom, hogy makacs vagy és szeretsz a saját fejed után menni, de.... kérlek... hagyd ezt. Most az egyszer hagyd. - Néhol kissé megremeg a hangom, de nem érezhető benne a félelmem. Viszont.. a lebukásom ténye szinte egy penge élen táncol és ettől erősen tartok. - Meghalt! - Teszem hozzá halkabban, nyomatékosítva a tényt, amelyen nem változtathatunk, s amely után igazán időpazarlás futnia. Jól tudom, hogy meghalt... s azt, miként elvan temetve. Ismerem a pontos helyszínt is, hiszen.... én vagyok maga a gyilkosa és ezt sosem bocsátom meg magamnak. Ne akarja... ne akarja ezt. Ne okozzon nekem még több sebet. S bár a meggyőzését felírom a lehetetlennek, talán... talán mégis van kiutam. Ha eltérítem a szálakról, ha... megtévesztem. Hazudjak? Újabb cselszövéseket tegyek? Mire lenne ez jó? Hangosan felsóhajtok, ahogy elengedem. Talán, talán vele kellene mennem csendben és hagynom, miként rájöjjön magától. Egyes részletek tiszták lesznek, míg mások nem. Ártatlanok halála... mert képtelen voltam erősítést küldeni, s ő... ő, mint Zack. Ezt nevezném én a lehető legnagyobb árulásnak. S ha ezek után mindenki hátat fordítana nekem, én... én... nem bírnám ki. Nagyot nyelve nézek félre, nem várva hálát a kis dühös produkcióm kapcsán... s valahol egészen mélyen próbálom elnyomni ezt a mélyről jövő impulzust. Nem lehetek gyenge... Nem kezdhetek el kiakadni és kifordulni önmagamból.. Nem, ezt a luxust nem adhatom meg a személyemnek. Így hát megmakacsolom a jellememet és szigorúan nézek rá, mint egy jó útra térítő bátyus, vagy, mint egy épp' dorgáló alak, aki leszidja a testvérét, csak mert megette az utolsó szelet csokoládét.


words: 641 ❖ See What I've Become ❖ note: Elnézést kérek a csúszás miatt - ❖ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my little' girl || in the future ↯
Play by :
Mr. Brett Dalton ↯
Keresem :
Léptek száma :
34
Népszerûség :
2

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyVas. Május 20, 2018 1:50 am

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér Empty

Ajánlott tartalom


Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
 

Az épület elõtti tér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver :: Ötök Testvériségének Rezidenciája-
^
ˇ