Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Két hét múlva egy Denver-i sikátorban. - Izzy & Liv

Az épület elõtti tér EmptyOlivia C. Summers
Yesterday at 11:43 pm



Elhagyatott raktárépületek

Az épület elõtti tér EmptyTatiana Shelley
Yesterday at 5:08 pm



Lili Reinhart

Az épület elõtti tér EmptyLucas Lawrence
Yesterday at 4:24 pm



Utcák

Az épület elõtti tér EmptyElectra Fanning
Yesterday at 12:26 am



Avatar- és névfoglaló

Az épület elõtti tér EmptyEmmett Keener
Csüt. Okt. 17, 2019 6:26 pm



Emmett Keener

Az épület elõtti tér EmptyElectra Fanning
Csüt. Okt. 17, 2019 12:26 am



Bejárat

Az épület elõtti tér EmptyCelian Darveaux
Szer. Okt. 16, 2019 6:57 pm



Elkelt a keresettem!

Az épület elõtti tér EmptyTatiana Shelley
Szer. Okt. 16, 2019 11:45 am



Udvar

Az épület elõtti tér EmptyKlaus Mikaelson
Szer. Okt. 16, 2019 12:37 am



Nothing else matters - Drezera

Az épület elõtti tér EmptyDrezath
Kedd Okt. 15, 2019 10:02 pm

Share
 

 Az épület elõtti tér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptySzer. Szept. 04, 2019 3:14 pm



To: Reagan Blair



Did you miss me?






Fogalmam sem volt, mi játszódik le benne. Örül nekem? Vagy képtelenségnek gondolja, hogy itt vagyok? Netán valami sokkal negatívabbat érez az irányomba? Bár az biztos, hogy tele volt kérdésekkel. Hogyan lehetek itt? Mi történt velem? Hol voltam egészen eddig? Rengeteg dolog volt, amire válaszolhattam volna. Az viszont meglepett, hogy tényleg magára vállalta a halálom tényét.
- …ilyen szörnyeteggé, ugye? Ezt akartad mondani? Hát igen. Az lettem. Nem is tagadom. – Felnevettem. Ha tudná, hogy tényleg mekkora szörnyeteg lettem. Megöltem a szüleinket; de nem magam miatt, hanem miatta. Őt okolták azért, amiért meghaltunk Ryddel, pedig… a valóság sokkal árnyaltabb volt ennél. Nyilván én magam is okoltam Reagant, de a lelkem mélyén tudtam, hogy nem ő a felelős. Ő csak egy gyerek volt. Mégis, ha bűnbakot kellett keresnem, én is csak őt találtam meg.
- Nos, ő nem volt ilyen szerencsétlen, mint én… - Félrenéztem, majd vissza. – Azon a vadászaton én már egyszer majdnem meghaltam. Ryd megitatott annak a vámpírnak a véréből és… jah. Innentől már tudod, mi történt. Bárcsak ne ittam volna a vérből… - Tettem hozzá mélyen szívva magamba a levegőt. Aztán megráztam gyengén a fejemet. A szavakra kissé meglepődtem. Őt kezdtem figyelni, s bármennyire is suttogott, minden szavát kristálytisztán értettem.
- Tudom, hogy nem akartad. De kijöttél utánunk… holott világosan megkértelek rá, hogy maradj otthon. – Kissé élesen szólt a hangom, de vámpírként az érzések sokkal hevesebben tomboltak bennem, mintsem emberként. Megráztam gyengén a fejemet. – Mindegy. Már teljesen mindegy, mi történt. – Igazából csak magamat próbáltam ezzel nyugtatni. Hiszen… végtére is, bármi is történt, nem tudtam rajta változtatni. Nem lehettem újra ember, nem forgathattam vissza az idő kerekét. Nem tehettem egyszerűen semmit. Borzasztó érzés volt vámpírként a vadász öcsém előtt állni.
Ahogy érzelemmentessé vált az arckifejezése, kissé meglepődtem. Az előbb még teljesen más arcát mutatta felém, most pedig olyan volt, mintha egyáltalán nem számítana az, hogy visszatértem… hogy itt vagyok újra, a halottnak hitt bátyja. Ez is bosszantott. Bár nem hibáztathattam. Remek élete volt, olyan, amiről én csak álmodhattam annak idején, vadász volt, lélegzett, ÉLT… míg én… mondhatni egy élőhalott voltam. Egyre feszültebbé váltam, s mikor feltette a kérdést, odasuhantam elé, egészen közel.
- Azért, hogy befejezd, amit annak idején, kölyökként elkezdtél. Úgyis tombolnak benned az ösztönök, Reagan. Nem igaz? Csak döfd belém azt a karót, ami nálad van és vége. Nem kísértelek tovább. – Sziszegtem. Nos, nem vágytam a halált. Nem vágytam rá, de tudni akartam, a tulajdon öcsém bántana-e így… vagy elfogad olyannak, amilyen vagyok. Ösztönök ide vagy oda. Körbejártam lassan, alaposan végigmérve. Jól megnőtt, és tagadhatatlanul sármos úriember lett… oké, ezt nem tudtam nem észrevenni. Biztos tapadtak rá a nők, de a zárkózottsága kapcsán… sejtettem, hogy nem sokkal volt valójában dolga.
Végül újra előtte álltam meg, de nem tartottam semekkora távolságot sem. Mondhatni, tálcán kínáltam magamat, de nem felejthette el, hogy hasonlóan hozzá, én is vadásznak készültem. Sőt, a magam módján még most is az voltam; irtottam az arra szánt lelkeket és két lábon járó szörnyetegeket, csak épp vámpírként, „közülük valóként”, önjelölt igazságszolgáltatóként.

493 words ❖ I feel nothing ❖ note: öcskös... ❖ kredit


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖





If a man doesn't remember
his past, he has no future.



Raleigh Blair
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Are you kidding me?
Play by :
Mr. Perfect and Sexy Jack Falahee
Léptek száma :
6
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyCsüt. Aug. 29, 2019 10:11 pm



Is it a dream or a nightmare?




To: older Blair


Nem akartam hinni a szememnek. Ral állt előttem, teljes valójában, de nem tudtam, mi döbbentett meg jobban. Az, miszerint életben volt, avagy az, amit érezni véltem? Minden egyes idegszálam megfeszült, az ösztöneim azt súgták, húzzam elő a karót, amit mindig magamnál hordtam az ilyen sétáimon, s döfjem egyenesen a szívébe. Ettől a gondolattól a hideg is kirázott, végigfutott a hátamon, egyenesen a fejem búbjáig. Erre még gondolni sem akartam, mégsem tehettem mást. Küzdöttem, minden erőmre szükségem volt, hogy ne rontsak neki, vagy legalább ne próbáljam meg. Nem akartam bántani, a halálát végképp nem kívántam, hiszen csak most kaptam vissza. Mégis... az érzés ott volt, nem tehettem egyebet, mint küzdök ellene a végletekig. Még sosem próbáltam azelőtt, Blackwelltől pedig sosem kérdeztem, hogyan csinálja, maximum megjegyeztem, miszerint nem értem őt. Nem igazán tudtam, mi a teendő ebben a helyzetben, ám egyszer már elveszítettem saját magam miatt a testvéreimet, még egyszer nem történhetett meg. A történelem újraismétli önmagát, de én ezt nem fogom hagyni, inkább meghalok, mintsem elvegyem az életét. Zavarodottan pillantottam rá, miután összeszedtem magam, a gondolatok áradatát viszont nem tudtam megfékezni. Ott keringtek továbbra is, hatalmas lódarazsakként zümmögtek, támadásra készen. Úgy éreztem, kicsúszik a talaj alólam, az eszem pedig menten elveszítem... Ez képtelenség. Életben van! Ezután rögtön a másik bátyám arca ugrott be, ami nem sokban különbözött az előttem álló fivéremétől. Külső szemlélő talán meg sem tudta volna őket különböztetni, én viszont minden egyes vonásukat ismertem, talán jobban, mint a sajátjaimat. Ahogy tett felém egy lépést, én úgy hátráltam, nem azért, mert féltem tőle, inkább őt féltettem magamtól. Viaskodtam magamban, hisz' egy részem azt súgta, ő már nem Ral, nem a bátyám, míg a másik megmakacsolva önmagát nem hitt ebben. Még egy lépést tett felém, mire én védekezőn felemeltem a kezeimet, tenyérrel kifelé.
- Nem... igazad van. Miattam haltál meg. Miattam váltál ilyen... - szörnyeteggé, fejeztem be gondolatban, hangosan viszont nem mondtam ki. Nem akartam őt még szavakkal sem bántani. Ráadásul épp próbáltam meggyőzni önmagamat is az ellenkezőjéről.
- Ryd? Ő is...? - kérdeztem esdeklő tekintettel, bár nem igazán tudtam, miben is reménykedem. Hogy él? Élet ez egyáltalán? És ha ő is vámpírrá vált akkor... és akkor? Az ő közelében sem fogok tudni megmaradni? - Nem akartam ezt. Nem akartam, hogy bajotok essen. Én csak... nem is tudom. Veletek akartam vadászni, együtt, ahogyan ti ketten. Sajnálom. - ejtettem ki az utolsó szót suttogva, lehajtott fejjel. Tudtam, ez nem segít rajta, kicsit bántam is, hogykimondtam, de már nem szívhattam vissza. Erőt vettem magamon, miközben mély levegővel szívtam tele a tüdőmet. Erősnek akartam tűnni, sőt, erősnek lenni, félretéve minden érzelmemet. Lehunytam a szemeimet, az sem érdekelt, ha ezzel a fivérem célpontjává válok, s újra kizártam minden érzelmet, vagy legalábbis tompítottam azokat. Érzelemmentesen meredtem rá, s kezeimet lazán zsebre dugtam. Minden erőmre szükségem volt ehhez, s nem is éreztem biztosnak ezt a védőpajzsot, mégis fent tartottam, erőnek erejével.
- Miért jöttél? - kérdeztem aztán, nem ítélkezőn, inkább csak kíváncsian, tekintetem immár nem csillogott érzelmektől, tompán néztem vissza rá.


words: 491 ❖ paralyzed ❖ note:  Az épület elõtti tér 4171859449   ❖ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptySzomb. Aug. 03, 2019 4:20 pm



To: Reagan Blair



Did you miss me?






Ahogy várható volt, végül az öcsém lépett ki az épület kapuján. Követtem a tekintetemmel, méregettem, s egyszerűen… túlságosan fájt őt látni, ennyi év után. Mármint, mostanság gyakran jártam erre, de nem jöttem túlságosan közel. Ennyire… közel. Hiszen most meg akartam neki mutatni magamat. Talán annak idején Orionnak igaza volt; joga volt tudni, miszerint „élek”. De akkoriban még tombolt bennem mindenféle olyan érzelem, amit képtelen voltam leküzdeni. Talán sosem fogom. Sőt, hisz most is… most is gyűlölöm ezt az egészet. Azt, hogy miatta… nem lehetek az, aki akartam. Azaz nem miatta, de mégis, hiszen… a fenébe is. Hogyan utálhatom és szerethetem egyszerre az öcsémet? Ez a kettősség… egyszer még biztos, hogy szétszakít belülről.
Borzasztó volt látni, hogy ő elért mindent, amiről én annak idején álmodni sem mertem. S nem is lehettem már az, aki lenni szerettem volna. Vadász. Egy söpredék voltam a mocskos kis lények között. Olyasvalaki, akire csakis a halál várt.
Talán egy részem abban reménykedett, hogy majd Reagan végez velem.
Ahogy megtorpant, kissé összerezzentem, magam sem tudom, miért. Aztán nyeltem egy nagyot és lassan végigmértem. Látszott rajta, hogy nem hisz a szemének. Halott vagyok, ugye? Évek óta ezt hiszed, Reagan. De az igazság az, amit a saját szemeddel látsz. Itt vagyok.
Továbbra sem mozdultam, szavakat sem ejtettem ki a számon. Hagyni akartam neki időt, hogy feldolgozza mindazt, ami az orra előtt van. Bár az sem lepett volna meg, ha azt hiszi; megőrült. Hiszen ennyi év után… ki sétálna vissza a halálból?
Figyeltem, ahogy összegörnyed, majd némileg aggódva vontam össze a szemöldökömet. Már megszólaltam volna, de ekkor felegyenesedett és újra rám emelte a tekintetét. A szemeit fürkésztem, azt az ismerős szempárt… még mindig olyan gyermekinek tűnt, de ott csillogott benne valami furcsa, különös fény is. Megtörtnek láttam. Vagy csak én képzeltem bele. A becenév hallatán dobbant egyet a halott szívem; soha, senki sem hívott így, csakis ő. Azonban megdöbbentett, hogy felismert ennyi év után. Rydersonnal olyanok voltunk, mint két tojás, még a szüleink is gyakorta összekevertek minket, de Reagan valahogy… tudta. Érezte, hogy melyikünk kicsoda. Néha ámulatba is tudott vele ejteni.
Bólintottam egy aprót, majd elszakadtam az autótól, magam mellé ejtve a kezeimet.
- Én vagyok, Reagan. Rég láttalak, kisöcsém. – A szemeimben némi szomorúság csillogott, majd tettem felé egy lépést.
- Mondd meg Te magad. Tudom, hogy érzed… utána néztem ennek a híres szervezetnek, aminek a feje vagy. – Böktem a fejemmel az épületre, az Ötök Testvériségére utalva, majd vállat vontam. – Ösztönök, huh? Remélem, elég erős benned a vágy, hogy megölj. Hisz egyszer már… lényegében megtetted. – Rávillantottam a tekintetemet, de hamar szelíddé is vált. – Ugyan, csak vicceltem. Bár az tény, hogy vámpír vagyok. Gondoltam, ideje, hogy megtudd, mi lett belőlem… annyi év után. – Ingattam a fejemet és tettem felé még egy lépést. A reakcióit figyeltem, a mozdulatait. Kíváncsi voltam, miképp működik benne az a bizonyos ösztön; képes lenne a saját testvérére támadni? Ennyire lehetetlenség uralkodni ezen az erőn?

477 words ❖ I feel nothing ❖ note: öcskös... ❖ kredit


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖





If a man doesn't remember
his past, he has no future.



Raleigh Blair
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Are you kidding me?
Play by :
Mr. Perfect and Sexy Jack Falahee
Léptek száma :
6
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyPént. Aug. 02, 2019 12:38 am



Is it a dream or a nightmare?




To: older Blair


Egy ideje kissé meg voltam zavarodva. Jobban mondva, nagyon zavart, hogy valaki látott kiborulni. Nem uralkodtak el rajtam az érzések már hosszú évek óta, Lestrange viszont láttott egy... nem épp remek állapotban. Igaz, nem hozta fel a dolgot azóta sem, hallgatott róla, s igazán tiszteltem emiatt, mégsem hagyott nyugodni. Nem szabadott volna egy álomnak ennyire felzaklatnia, hiszen hosszú ideje nem kísértett már a múlt, azt gondoltam emiatt, sikerült elengednem. Ezek szerint mégsem. Ez zavart, bosszantott, el sem tudtam volna mondani, mennyire. Megpróbáltam túllépni rajta, talán némileg sikerült is, de ott volt a felszín alatt megbújva, s emiatt még inkább arra törekedtem, miképp minden érzést elnyomjak. Koncentráltam, meggyőztem magam, miszerint én irányítok, s nem uralkodhat el rajtam semmiféle érzelem. Elzártam az összeset magamban, jó mélyre, hogy még én se találjam meg. S újra bevált, újra a régi voltam, az érzelemmentes vadász, akit senki sem ért. A cyborg gúnynevet is rámaggathatták volna, hiszen sokan gondolták úgy, félig robot lehetek, mert élő ember nem lehet ennyire érzelemmentes. Engem ez tartott életben.
Korán keltem, pontban hatkor, s mivel ezúttal nem kellett senkinek órát tartanom, így foglalkozhattam a saját edzésemmel. Egy teljes óra hosszat gyakoroltam, erősítettem, levezetésképp kicsit ütögettem a zsákot, majd lezuhanyoztam. Már közben elhatároztam, járok egyet a városban, kicsit körülszaglászom, hátha belebotlok egy vámpírba, amire igencsak kevés esély volt. Akik idemerészkedtek, vagy nagyon ostobák voltak, vagy kezdők, esetleg informátorok. Leginkább Blackwell mániája volt mindez, én sosem álltam volna le egy vámpírral. Megértettem az ő álláspontját is, egyáltalán nem ítéltem el, amiért megkímélt néhányat közülük, biztosan voltak jobbak is, számomra viszont ők ragadozók voltak. A múltamat tekintve, egyáltalán nem volt csoda, hogy rájuk vadásztam, s nem ismertem kegyelmet. Kevés esély volt rá tehát, miszerint belebotlok egybe, de szerettem odafigyelni a városra. Ha meg is akartuk tartani a békét, muszáj volt járőrözni is néha. A kijárat felé haladtam céltudatos léptekkel, s miel nem szoktam hozzá, hogy látogatónk érkezik, először fel semtűnt a kocsinál támaszkodó férfi. Mikor kiértem a kapun, és elhaladtam mellette, hirtelen megtorpantam. Nem hittem a szememnek. Megráztam a fejem, megdörgöltem a szemeim, de még mindig ott volt. Elképedt arccal, tágra nyílt szemekkel bámultam a férfit. A bátyámat. Hirtelen megrohamoztak az érzelmek, még könnyek is szöktek a szemembe, amiket olyan gyorsan pislogtam ki, emiatt szinte észre sem vettem. Kapkodtam a levegőt, s meg kellett támaszkodnom a térdeimen, különben nem tartottak volna meg. Nem tudtam, mihez kezdjek ezzel a rengeteg érzéssel, hová rejtsem őket, hogyan zárjam ki őket, sőt, azt sem tudtam, miképp kellnormálisan lélegezni. Fülsüketítő volt, ahogy a tüdőm sípolva próbált oxigénhez jutni, a fülem csengett, forgott velem a világ. Lehunytam a szemeimet. Sötétség fogadott, azután pedig emlékek özönlöttek, nagyon nehéz volt kizárnom őket, különösen Raleigh és Ryderson arcát. Újra megráztam a fejem. Ezúttal némileg kitisztult az elmém, az oxigén is szabadabban áramlott a tüdőmben. Felegyenesedtem, s végre rá mertem pillantani a testvéremre. Egyenesen a szemeibe, amik egyszerre voltak idegenek és ismerősek. Mielőtt megszólalhattam volna, hirtelen megéreztem valamit. Egy ösztönt, AZ ösztönt, ami arra utasított, döfjek karót a húsába, át a csontjain, egyenesen a szívét megcélozva. Nyeltem egy nagyot, s pokoli nehezen ugyan, de sikerült uralkodnom magamon.
- Ral. - ejtettem ki halkan a becenevet, amit még én aggattam rá gyerekkoromban, mikor még nem tudtam kiejteni a nevét. Ráragadt, bár talán egyedül én szólítottam így azóta is.
- Mi a fene történt veled, bátyám? - suttogtam, képtelen voltam hangosan kiejteni a szavakat, a v betűs szót pedig kifejezetten kerültem. Nem akartam elhinni, nem hihettem el, amit éreztem. Nem lehetett vámpír, nem, ugyanis akkor... nem. Őt nem bántanám, soha. Egy hang a fejemben viszont megkérdezte; biztos, Blair?


words: 592 ❖ paralyzed ❖ note:  Az épület elõtti tér 4171859449   ❖ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptySzer. Júl. 31, 2019 11:51 pm



To: Reagan Blair



Did you miss me?






Amióta a városba jöttem, nos, a nyakamba vettem Aranyhajat – s időközben sikerült kinyomoznom, merre találom a bátyámat. A híres-neves Ötök testvérisége szervezet, a vadászok szövetsége… vagy nem is tudom, mi ez. Sokféle teróirát hallottam már erről az egészről, többek közt az is világossá vált a számomra, hogy nem válhat akárkiből vezető. De ezen felül… nem sok használható információhoz jutottam. Egyedül a pontos címet tudtam meg, miként hol tartózkodnak ezek a vadászok. Egyébként milyen képmutatóak… amíg a várost jártam, nem egy informátor természetfelettibe botlottam vele. Most akkor küzdenek a természetfelettiek ellen vagy összedolgoznak velük? El kellene dönteni. De nem volt kedvem beleszólni ebbe. Sőt.
Nem is tudom, mi vezérelt pontosan, mikor elindultam az épület felé. Látni akartam az öcsémet, ez tény, de… fogalmam sem volt, mit mondok neki, mikor előttem áll majd. Illett volna valami beszéddel készülnöm, huh?
Azt sem tudom, örülne-e nekem. Azt pedig, amit én tettem a múltban… egyelőre nem akartam az orra alá dörgölni. A sokadik dolog pedig… a mérhetetlen nagy féltékenységem az irányába. Talán nem is a Blair fivérek újra egymásra találása volt a cél, hanem egyfajta rivalizálás, ellenséges viszony kimondása. Vagy… ki tudja. Idegesített, hogy mi mindent elért, miközben én egy nyomorult vámpírként élhettem. Ez nem volt élet. S a másik tény, miszerint ellenségekké is váltunk ezáltal… mármint, mégiscsak a magamfajtákra vadászott, nem igaz?
Ahogy néha én magam is megtettem. Nem voltam rest eltépni a torkát a rosszfiúknak; bár őszintén szólva ebben a városban még nem tettem semmi hasonlót. Lexy rosszakaróit öltem volna meg, de nem akartam rossz benyomást kelteni. Szóval hagytam eltűnni őket, mielőtt megigéztem őket.
Ahogy az épület elé értem, avagy a kapuhoz, megtorpantam. Számítottam arra, hogy esetleg varázslattal védik a helyet, így nem mentem tovább, csupán… vártam. Aztán körülnéztem és kiszúrtam egy autót, ahhoz lépkedtem oda és dőltem neki, majd fontam keresztbe magam előtt a karjaimat. Nem tudtam, mikor bukkan fel az öcsém, de egy részem azt súgta, nem kell túl sokat várnom rá. Tekintetemet végigfuttattam néhányszor az épületen, az ablakokat fürkészve, hátha megpillantok valakit, de aztán egy idő után feladtam. Este volt már, sőt, kezdett sötétedni is, de ez nem igazán zavart.
A gondolataim egyre inkább Reagan körül forogtak és egyre feszültebbé is váltam. Nem tudtam napirendre térni mindazzal, amivé vált.
S a múlt… a múlt pillanatai is felrémlettek előttem. Az a vadászat. A sikolyok. S a vámpírok. A fivérem… Az, mikor sorra követtük el a hibákat, csak azért, mert összezavart minket az öcsénk jelenléte. Féltettük. De ha nem jött volna utánunk…
Ryderson még most is élne.
S én magam is ember lehetek.
Vadászhatnék, mint Ő most.
Az élet szörnyen igazságtalan.

429 words ❖ I feel nothing ❖ note: öcskös... hát rég láttalak ❖ kredit


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖





If a man doesn't remember
his past, he has no future.



Raleigh Blair
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Are you kidding me?
Play by :
Mr. Perfect and Sexy Jack Falahee
Léptek száma :
6
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyHétf. Jún. 24, 2019 7:07 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Az épület elõtti tér Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Az épület elõtti tér Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
566
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptySzer. Ápr. 10, 2019 8:58 pm



Reagan & Larissa




Talán túlságosan elvakult voltam, talán pontosan Reg az az ember, akire hallgatnom kellett volna, mikor az ösztöneim mást súgtak. De ez nem róla szólt, nem arról, bízom-e benne, vagy adok-e a véleményére; hanem saját magamról és a megérzésemről. Mindig is azokra hallgatva cselekedtem, mindig is a belső kis hangomat követtem, és igen, sokszor mentem falnak emiatt, de ilyen vagyok; ez a hang pedig azt súgta, meg kell tennem. Így aztán mindegy, mennyire próbált józanságot verni belém bárki más, képtelen voltam meghallani őket. Az agyamat talán rá tudták volna beszélni, hogy adja fel, de a lelkiismeretem sosem nyugodott volna bele.
- Nem érdekel a békéje, sem a túlvilág, sem másnak a szentsége. Egy közülünk, közénk való, és közöttünk a helye. - erősködtem. Nem csak az zavart, hogy a sírhelye, ha nevezhetjük annak a gödröt, az isten háta mögé került, mintha valami névtelenül elesett harcos lett volna, hanem az is, hogy nem láthattam. Nem láthattam a saját, két szememmel, hogy tényleg elment. Azt mondják, jobb így, mert úgy marad meg a fejemben, amilyen volt - csakhogy az én fejemben nagyon is él, és képtelen leszek feldolgozni, hogy elvesztettük és hogy soha többé nem jön haza, míg nem láthatom, mi lett vele, és nem tudatosíthatom magamban, hogy egy nap velünk is ez lesz. Látnom kell őt, a saját békémről kell gondoskodnom, mielőtt figyelembe venném az övét. Titokban ugyanis még mindig hazavártam.
Megszorította a karomat, s bár nem mondom, hogy tőből letépte volna, de erősebb volt, mint szokott. Odavillant a szemem, majd vissza rá értetlenül, ahogy habogni kezdett. Ha nem értem, akkor miért nem magyarázod el, hogy megértsem végre?
- Mi van veled mostanában, Reg? Olyan... Furcsán viselkedsz. - Nem kellett elrántanom a karomat, mert magától is elhúzta a kezét. Azt reméltem, ha kicsit enyhítek a hangulaton, talán partner lesz benne és eltemethetjük ezt a különösen alakult beszélgetést. Úgy tűnt, bevált, legalábbis végre elmosolyodott, amitől csak még szélesebben jelent meg az arcomon a lenyomata.
- Persze-persze. Valld csak be, hogy belém vagy zúgva! - cukkoltam tovább, és oldalvást fordultam, hogy tovább induljak a motorom felé. Őszintén szólva a legkevésbé sem gondoltam, hogy bármit érezne irántam barátságon túl - abban sem voltam biztos, hogy ami kettőnk közt kiépült az együtt átdolgozott hónapok alatt, az barátság-e a részéről egyáltalán. Részemről határozottan az volt, és az egyik legerősebb testvéri viszony. - Sürgősen? Ennyire elviselhetetlen vagyok? - A fejemet csóválva csípőre tettem a kezem. Tény és való, nem lenne rossz minden reggel ugyanazzal az arccal együtt ébredni, de hát ahogy ő is mondta, ennyi munka mellett mégis kinek lenne ideje egy párkapcsolatra? Csodálkozom, hogy a saját testemmel-lelkemmel képes vagyok törődni, nem hogy valaki másé is az én gondom legyen.
- Ez a beszéd! - Vidám bólintással vettem tudomásul, hogy velem jön. Az út Mystic Fallsba nem túl hosszú, de motoron mégis csak kényelmetlen lenne, így egyértelműen az autók felé böktem. Ezzel pedig az is eldőlt, hogy ő vezet - én meg a kocsik, hát mehh. - Kocsi, és menet közben mesélek. Jobban megered a nyelvem, ha felpakoltam a kesztyűtartóra a lábam... - Természetesen cipő nélkül gondoltam, bár talán ismert annyira, hogy tudja, nem szándékozom összekoszolni a drágaságát. Ha a motorom lehetővé tenné, én is ölnék érte, ha valaki cipőstől pakolgatná rajta a lábait.
- Egy informátorom informátora ismer valakit Mystic Fallsból - kezdtem bele, de közben intettem neki, hogy haladjunk. A veszekedéssel már így is rengeteg időt elpazaroltunk. - Állítólag ő hajlandó lenne mesélni néhány dolgot Zack utolsó bevetéséről, de csakis személyesen, máshogyan nem. Úgyhogy Mystic Fallsba megyünk és kikérdezzük, utána pedig jöhet a hely, ahol meghalt. - Ez volt a terv, ennek hosszabb, bővített változatát pedig az úton óhajtottam kifejteni. Ha hajlandó volt felajánlani a kocsiját, akkor bedobtam a hátsó ülésre a táskámat és elfoglaltam az anyósülést. Mennyivel kényelmesebb, hogy nem nekem kell vezetnem!




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
75
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyCsüt. Feb. 07, 2019 7:19 pm



It feels like.. everything just disappears.




To: Miss Riss'


Talán rá kellene végre ébrednem, hogy nem is az élet kegyetlen, s miként nem maga a sors okolható mindenért. Hiszen lássuk be; a döntéseket mi határozzuk meg, míg.. amire én áment mondtam, az úgy is volt. Én döntöttem el, miszerint nem küldök ki senkit és csendben maradok, míg a többiek mit sem sejtettek a vészjelző üzenetről, amit persze, Zack Reed hagyott az utolsó pillanatában. Lehetett volna ott más is, akármelyikünk, s akkor felvetődne a kérdés; vajon ő hogyan döntött volna? Meg kellett hoznom egy jelentős tényt és nem alaptalanul. Nem, azért tettem, amit, mert élveztem, hanem, mert szükséges volt. Ha szólok és a többiek gondolkodás nélkül odamennek, akkor.... ki tudja hány halott lett volna még, vagy egyáltalán lélegeznének-e. Nem Zack hibája volt a hullandóság, viszont... nem tehettem mást. Megvolt kötve a kezem a démonok által, amennyien ott voltak, s ahányan meghaltak. Aznap nemcsak vezetőt vesztettünk el, hanem vele együtt egy kisebb csapatnyi katonát. Hősies, bátor és elszánt embereket, akik teljesítettek egy rosszul megítélt parancsot. Gyakorlatnak kellett volna lennie, míg a többiek... Az egész egy csapda volt.. s mire szólt... már szinte mindenki más... ők... meghaltak. Minek áldoztam volna be még több embert? Vagy mi értelme lett volna az erősítésnek? Ezért inkább úgy döntöttem; haljon meg, ő és az a pár vadász. Tudom, tudom... nem mentségeket keresek, vagy kifogásokat, egyszerűen csak... Nincs csak, igaz? Vétkeztem, egy árulást követve el magunk ellen, ami, ha kiderülne... kizárnának, megbélyegeznének, sőt... akár meg is ölnének. Nem is értem, hogy ez az idióta Wallace-kard miért engem akart. Hagyott volna inkább bent égni abban a mocskos házban, amelyet én magam gyújtottam fel... Ott és akkor; megakartam halni. Most pedig.... bűnöket bűnökre emelek, hibákat hibákra halmozok, s mint vétkes lélek megbocsátást várok. De kitől? Istentől? Mert, ha létezne... ez... ez itt... nem lenne a Földön. Akkor kit akarok áltatni? Önmagam? Másokat? Azt, aki lenni akarok és sosem leszek? Vagy azt, ami vagyok?
Igen, elismerem, egy sorozatgyilkos vagyok. Egy őrült félnótás alak, aki rohangál egész nap a fegyvereivel, s ha nem állatokra vadászik; úgymond szörnyekre, akkor az emberekre. Mindkét félt ölöm, mindegyiket... mindenkit... és álszentként előadom, hogy "hű, váó, meg ez és az.." Közben meg... nem vagyok jobb, mint a természetfelettiek. Kicsit sem vagyok az. Sosem voltam jó ember, hiszen megöltem az egész családomat..
- Igazad van, megérdemli... - Nyelek egy nagyobbat. - ...de ettől nem tér vissza, ahogy nem is lesz békésebb, ha bolygatjuk a sírt... vagy azt a gödröt, ahol van. - Nem, nem vagyok dühös és nem, nem haragszom rá. Akármit is szűrt le az előbbi mérgemben levezetett reakcióból, az csak puszta zavartság; a lebukásom tényének kockán forgása. Épp ezért is kellett tökéletesen biztosra mennem az ügy kapcsán. Vagy le kell zárnunk itt és most, vagy vele kell mennem és elterelnem azokról a szálakról, amik hozzám köthetnék az egészet. Tudom, ez rohadtul nem fair... S lehet, hogy hazugság, de meg kell óvnom... meg kell védenem őt. Vagy... valld csak be gyerünk, Blair! Nem őt véded, hanem attól félsz, hogy meglincselnek emiatt, hogy nem értenék meg, hogy elítélnének.. Félsz a teljes magánytól; a teljes kiközösítéstől... Félsz, mert gyenge vagy..
- Ezt... ezt nem értheted, oké? - Görcsösen nyúlok a karja után, amivel megérintett, kissé erősebben szorítva meg a kelleténél, miközben némileg remegni kezdek. - Ebben nincs béke. Emberek halnak meg... emberek, Riss', és ez... ez kikészítő... ez őrjítő... ez... - Hirtelen elengedem, ahogy a hajamba túrok, összeborzolva ekként az egész frizurám. - Én... én sajnálom, csak... csak hónapok teltek el és... - Mélyen felsóhajtok, próbálva elnyomni a gyengeségemet. Észhez kell térnem... észhez! Gyerünk már, Rea'! Gyerünk! De aztán felmorranok hirtelen. Mi az, hogy engedjem el? Mi az, hogy oda akar menni még mindig? Egy pillanatra bezárom a szemeimet, próbálva valami könnyed kis békét keresni. Aztán ő... a szavak, a tette.. Halvány mosoly rajzolódik ki az arcomon, ahogy barátian meglöki a vállam. Rendben, egye fene... de akkor nekem is ott kell lennem. Szemmel tartva és ügyelve mindenre.
- Larissa... - Kezdek bele halkan, ahogy komolyan figyelem őt. - ...nem tudom, hogy mire jó ez, de legyen. Viszont nem mehetsz egyedül és... várjunk már.... - Döbbenek le hirtelen. - Milyen barátnőt akarsz nekem hozni? - Pislogok rá néhány másodpercig. - Nekem ilyesmire nincs szükségem. Rengeteg a munkám és... és egyebek. - Magyarázom, ahogy oldalra döntöm a fejem. - Inkább neked kellene valaki, de sürgősen és... - Nézek oldalra, a jármű irányába. - Ha már veled megyek, akkor melyik marad; a kocsi vagy a motor? - Félreértés ne essék, van sajátom is, szóval nem fogom kilapítani őt hátulról. - Illetve, mielőtt elindulnánk mesélj el mindent... mindent, amit csak megtudtál. - Terelem vissza a témát kénytelenül is Zack-re.


words: 767 ❖ Riot ❖ note: - ❖ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Reagan_Blair
Egy árny vagyok a múltból
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Mr. Brett Dalton ↯
Léptek száma :
34
Népszerûség :
2

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyKedd Feb. 05, 2019 6:14 pm



Reagan & Larissa




Talán túlságosan sokat vártam ettől az egésztől. Az öcsém miatt már fiatalon kialakult bennem a testvéri kötődés, és amikor a kard kiválasztott és az Ötök tagja lettem, úgy éreztem, családra leltem köztük. Igaz, hogy csak néhány hónapja ismertem őket, mégis valahányszor Regre néztem, gyerekkori barátot láttam benne, egy olyan embert, akivel a kötelékünk van annyira erős, mint bármelyik hosszú évek keserves munkájával kiépített bizalmi kapocs. Megszoktam, hogy a másik felem, a másik agyam, a másik kezem, és most túlságosan erős pofoncsapásként ért, mikor rájöttem, ebben a dologban nem áll mellettem. A legrosszabb az egészben az volt, hogy ezúttal az érveit sem tudtam megérteni, hiszen nem láttam akadályát vagy miértjét annak, hogy Zack halálának végére járjunk. Egy volt közülünk, a társunk, a barátunk, a testvérünk - ha a többieknek nem is, ha számukra ez csak munka és kötelesség, számomra akkor is. Ha egyikük sem érezte úgy, hogy tartozunk Zacknek ennyivel, bennem annál erősebben tombolt az iránta érzett hűség. Ez nem száll a semmibe a halálával...
Hallottam, hogy utánam kiabál, de csak a szemem forgatva kilöktem magam előtt az ajtót. Tőlem aztán orra is bukhat a lépcsőn, nem lassítottam a kedvéért. A bőrkesztyűt próbáltam felügyeskedni a kezemre, ahogy a hűvös, kora hajnali ellenszélben a motorom felé indultam. A nyomok Mystic Fallsba vezettek, s bár a csalódottság keserű lenyomatot hagyott a nyelvemen, elszántam magam, hogy egyedül is nekivágok az útnak, ha kell.
Elkapta a karom, és a lendületnek engedve szembepördültem vele. A kezemről félig lelógott a kesztyű, de megtorpantam a mozdulatban, hogy szikrázó szemekkel állhassam dühös pillantását. Már ha dühös volt egyáltalán, elég nehezen állapítottam meg. Mindig is Reg volt a legtitokzatosabb ötünk közül, és hiába tisztelt meg a bizalmával és a közelségével, még így is alig tudtam róla valamit és alig sikerült a lelke felszínét kapargatnom az enyémmel.
- Makacs... - Látványosan forgatom a szemem, halkan sziszegve károgva a jelzőt, mivel illetett. Az az egy szó kissé észhez térít, épp csak elfojtja a haragomat, de nem csitítja az elszántságomat. Lesütöm a szemem, ajkam morzsolgatva bámulok cipőnk kusza halmazára, majd egyetlen heves mozdulattal tövig rántom a csuklómon a kesztyűt, igazgatva rajta bőrkabátom ujját. - Épp ez az. Ez nem makacsság kérdése kéne, hogy legyen. A társunk volt és megérdemel ennyit. - Amint végeztem a kesztyűvel, megigazítom a ruhám alját, lehúzom a derekamra, rendezem a cipzárt, fonott cofjaimat. Pótcselekvések, melyekkel igyekszem megnyugtatni magam és nem kiereszteni minden fájdalmam és haragom Regre. Nem érdemli meg.
- Nem én vagyok túl makacs, hanem ti vagytok túl nemtörődömök. Hé, ez nem baj... - nézek rá újfent, megengedve magamnak egy halvány mosolyt. Ha engedi, megérintem a felkarját, gyengéden és törődőn, mintha megérteném, holott jelenleg nem igazán értem.  A pillantását kutatom, igyekszem sajátommal lágyítani az övét. - Megértem. Nem tartalak vissza, ha le akarod zárni. Nem kérem, hogy gyere velem, ha nem akarsz küzdeni. Nincs azzal baj, ha meg akarod találni a békéd. - Mióta Isaac csatlakozott hozzánk, még a lehetőség is adott. Zack halálát olyan könnyű lenne átlépni, hogy egy pillanatra én is elgondolkodom azon, egyáltalán minek kapaszkodom ilyen görcsösen a múltba.
- De nekem nem megy. Nem találok békét, amíg nem jártam ennek a végére. - Talán ha halk szóval, higgadtan és csendesen magyarázom, feltárva előtte a sebezhetőségemet, jobban megérti, mintha veszekednénk - és így talán a többieket sem keltjük fel a felesleges kiabálással. - Kérlek, Reg... Engedj el. - Egyáltalán nem engedélyt várok tőle, hiszen semmi joga nem lenne itt tartani. Sokkal inkább az áldását várom, a jókívánságát, hogy ahogyan ő is kérte, ne haraggal és ne így váljunk el. Nem tudnék nyugodtan távol lenni úgy, hogy tudom, a nyomozásom feszültséget kelt kettőnk közt. Bármitől is fél vagy félt engem, szeretném, ha támogatna. - Nagylány vagyok, és Mystic Falls nincs is olyan messze. Hozok neked valami szuvenírt... - Hangomba játékos szín szökik, arcomon terebélyesedik a mosoly. Gyengéden, barátian meglököm a vállát, csak hogy kicsit eloszlassam a feszült légkört és játékra hívjam.
- Hozok neked valami barátnőt... - cukkolom, még kissé bátortalanul, egyre csak őt fürkészve, hogy lássam, érnek-e bármit is a szavaim, enyhül-e a feszültség köztünk, vagy hiába próbálkozom.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
75
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyKedd Jan. 15, 2019 8:52 pm



It feels like.. everything just disappears.




To: Miss Riss'


Amikor elkövetjük a vétkeinket, s bűnösökké leszünk végleg.. Amikor évekkel később visszaemlékszünk, s mi... mi csak letagadnánk mindent.. Amikor is ott állunk, töprengve a történteken, farkasszemet nézvén a sötétséggel.. -, akkor jogos a kérdés, miszerint: szembe tudunk-e kerülni mindazzal, amit feláldoztunk, elengedtünk, s magunk mögött eltiportunk? Nem emészt-e fel minket a bűntudat oltára, s nem vág-e fejbe az emlékek töm kellegének hada? Nem fáj? Nem ijeszt meg a felismerés? Pontosan az, miszerint mi van abban az esetben, ha minden kiderül? S ez... ez most egy ilyen helyzet. Dobálózhatnék mellékérvekkel, miként mennyire felesleges utána menni, s hogy... hogy... nem. Erre nem álltam készen sem akkor, sem most. S bár érvényesül a 'mindennek ára van' titulus, én mégis átkozottul nem akarom azt a számlát a képemben. Mégis mivel törleszthetnék? Mivel? Nem volt elég? Nem kaptam eleget az élettől? Vagy... S igaz, ami igaz alapon, 'néha az ár megfizethetetlen', mint ez a pillanat, ahol is darabokra hullik minden. Ha rájön, ha kirakja, ha... ha csak megsejti... Nem, Larissa Blackwell, nem, ezt a kiváltságot nem kapod meg, ha kell a sírba viszem a titkot, de annyiban fogod hagyni Zack Reed történetének kutatását.
S mint egy eszelős őrült kapom magamra a kabátom, szinte utána futva egy tört pillanat alatt. Mindig is makacs volt, de, miként Mystic Falls-ba menjen csak azért, hogy nyomok után kutasson, megkeresve a testet... ez már sok. Nekem legalábbis az. Miért nem hagyja nyugodni a jó öreg pokolba jutott lelket, s miért ringatja oly' álmokba magát, miszerint információkhoz juthat? Miért teszi ezt velem, s legfőbb módon magával? Mire jó a múltat bolygatni? Hónapok teltek el az Istenit.... itt van egy új Ötök tag és ahelyett, hogy azokkal a szemét démonokkal törődnénk.... s ahelyett, miként megoldást keresnénk... ő... ő...
- Larissa! - Kiabálom a nevét és az sem érdekel, ha mindenki felkel ebben a nyomorult épületben. Nem bír meghatni a kora reggeli idő, az alvás szépítésének ereje, sőt maga az sem, ki hányadán áll jelenleg. A kijárat felé veszem a lépteimet, tudván, hogy a nő is csak arra mehetett.
- Állj már meg az Istenért! - Emelem meg a hangom, miként sikerül végre utolérnem kívül -, az épület előtti térnél. S ha önszántából nem áll meg, akkor visszahúzom magamhoz a karjától fogva. - Nem akarom, hogy így menj el... s azt sem értem, miként mi értelme van ennek az őrültségnek. Bár tudom, hogy makacs vagy és szeretsz a saját fejed után menni, de.... kérlek... hagyd ezt. Most az egyszer hagyd. - Néhol kissé megremeg a hangom, de nem érezhető benne a félelmem. Viszont.. a lebukásom ténye szinte egy penge élen táncol és ettől erősen tartok. - Meghalt! - Teszem hozzá halkabban, nyomatékosítva a tényt, amelyen nem változtathatunk, s amely után igazán időpazarlás futnia. Jól tudom, hogy meghalt... s azt, miként elvan temetve. Ismerem a pontos helyszínt is, hiszen.... én vagyok maga a gyilkosa és ezt sosem bocsátom meg magamnak. Ne akarja... ne akarja ezt. Ne okozzon nekem még több sebet. S bár a meggyőzését felírom a lehetetlennek, talán... talán mégis van kiutam. Ha eltérítem a szálakról, ha... megtévesztem. Hazudjak? Újabb cselszövéseket tegyek? Mire lenne ez jó? Hangosan felsóhajtok, ahogy elengedem. Talán, talán vele kellene mennem csendben és hagynom, miként rájöjjön magától. Egyes részletek tiszták lesznek, míg mások nem. Ártatlanok halála... mert képtelen voltam erősítést küldeni, s ő... ő, mint Zack. Ezt nevezném én a lehető legnagyobb árulásnak. S ha ezek után mindenki hátat fordítana nekem, én... én... nem bírnám ki. Nagyot nyelve nézek félre, nem várva hálát a kis dühös produkcióm kapcsán... s valahol egészen mélyen próbálom elnyomni ezt a mélyről jövő impulzust. Nem lehetek gyenge... Nem kezdhetek el kiakadni és kifordulni önmagamból.. Nem, ezt a luxust nem adhatom meg a személyemnek. Így hát megmakacsolom a jellememet és szigorúan nézek rá, mint egy jó útra térítő bátyus, vagy, mint egy épp' dorgáló alak, aki leszidja a testvérét, csak mert megette az utolsó szelet csokoládét.


words: 641 ❖ See What I've Become ❖ note: Elnézést kérek a csúszás miatt - ❖ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Reagan_Blair
Egy árny vagyok a múltból
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Mr. Brett Dalton ↯
Léptek száma :
34
Népszerûség :
2

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér EmptyVas. Május 20, 2018 1:50 am

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Az épület elõtti tér Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Az épület elõtti tér Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
566
Népszerûség :
0

Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Az épület elõtti tér   Az épület elõtti tér Empty

Ajánlott tartalom


Az épület elõtti tér Empty
Vissza az elejére Go down
 

Az épület elõtti tér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver :: Ötök Testvériségének Rezidenciája-
^
ˇ