Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Zack Reed
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Hiányzásnapló

Motel EmptyAmbrosia Thorne
Today at 12:39 am



lady verona

Motel EmptyAlec Verona
Yesterday at 10:20 pm



Avatar- és névfoglaló

Motel EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 5:47 pm



@Theo_RebelStorm

Motel EmptyAlexis Callaway
Yesterday at 3:59 pm



Hard Luck kocsma

Motel EmptyTheodore Storm
Yesterday at 2:04 pm



Hope szobája

Motel EmptyHope Mikaelson
Yesterday at 12:02 pm



Alexander Verona

Motel EmptyLarissa Blackwell
Szomb. Május 25, 2019 7:45 pm



Elkészültem!

Motel EmptyAlec Verona
Szomb. Május 25, 2019 3:36 pm



@LestHunter85

Motel EmptyIsaac Lestrange
Pént. Május 24, 2019 11:46 pm



LBlackwell89

Motel EmptyLarissa Blackwell
Pént. Május 24, 2019 11:46 pm
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Motel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Motel   Motel EmptyKedd Feb. 05, 2019 8:10 pm



Too late to turn back...




To: Mr. Thers'


Az esti óra sötétségét csupán csak a lámpafénye tompítja. Olykor-olykor élesen villódzik, szinte már vibrál, míg máskor meg csak pislákol, kihagyva egy-egy nagyobb szünetet. Bár számomra nem a fényjátéka okozza a közzavart, valamiért ebben kevésbé látom az akadályt, mintsem abban, hogy a velem szemben lévő, sőt megkötözött vámpír képtelen beszélni. Egy árva szót sem ejt, csak alkalomadtán sziszeg és fennhangon káromkodik egy sort.. Míg a drága 'anyukám' emlegetése és a szidásom változatosságának egyvelege között, azt hiszem, miként keríthetne sort arra is, miszerint eláruljon egy-két részletet. Hisz' még, ha nem is gyorsan, de azért apránként nem ártana.. Ehelyett meg csak... ez a nyamvadék kis dög túlhúzza az éjszakai műszakomat, nem beszélve arról, hogy mások ilyenkor már rég alszanak. Ez meg csak ellenáll itt nekem; egy rohadt szót sem ejtve ki az ajkain. Mégis mit hisz? Azt, hogy egyszer feladom, vagy azt várja.. tovább maradhat életben? Oh, ugyan már! Ő is tudja a tényt, meg én is, miként előbb-utóbb meghal. Tehát... igen, feleslegesen pazarolja az értékes időmet és egyaránt a magáét is. Szépen elfecseghette volna az infót, ami azt illeti, már vagy százszor, de nem... ő úgy érzi jól magát, hogy kussol. Ami roppantul idegőrlő, főként, akkor.... ha haladnál. De ez őt nem zavarja; beleröhög a képembe, dorgálóan szidja a huszonhetedik nénikémet és élvezi a kis előadásának a rivaldafényét. Mintha nem az lenne a vége, ami, mintha... lehetne számára remény. Milyen kis hiú ábránd... milyen naiv egy vámpír.. milyen megölni való áldozat. Esküszöm... Próbálom elnyomni az ösztönszerűen növekvő haragot, legyűrni lassacskán magamban és egészen mélyre taszítani. De valahogy a kelleténél egyre erőteljesebben vág oda, sőt intenzívebben befolyásol, mintsem máskor. Nem vagyok hirtelen haragú, illetve.. nagyon nehezen lehet engem felhúzni. De most ennek a...
- Figyelj... - Próbálok vele kedves lenni, vagy legalábbis valami nyugodtabb hangnemet megütni. - ...utoljára mondom el neked, miszerint sokkal jobban jársz, ha beszélsz. S nem viccelek, amikor ezt mondom. Mint láthatod.... nekem nem nevetséges a szituáció és neked sem kellene, hogy az legyen. Esetleg, ha tovább folytatod... levághatom egyesével az ujjaidat, netán ki is vájhatnám a kis szemecskéidet -, sőt csak egyetlen szavadba kerül. - Beszélek hozzá ridegen, s kellő mértékben gúnyosan. Lehet nem hiszi el a szavakat, viszont én nem szórakozok.. Ha kell cselekszem, de abban nem lesz köszönet, így erősen ajánlom neki, miként kezdjen el dalolni.
- Dögölj meg... - Köpi a szavakat. - ...te és a fajtád. - Sziszegi ingerülten. - Az összes vadász... nem vagytok jobbak, csak kis szánalmas férgek... - S bár folytatná a monológot, én pofán vágom teljes erőből. Erősebb vagyok, mint egy sima ember, és gyors, mint ő.
- Pofa be! - Döfök a gyomrába egy jókora karót, miként érezze a vadászi szeretet előnyeinek egyik kifejezett értékét. Remélem még értékeli is, hisz' nem mindenkit kínzok így és ilyen sokáig... Némileg felszisszen és már megint az anyucit szidja. Milyen választékos szóhasználattal rendelkezik és még ez.... ez a nyamvadt vámpír él évtizedek, évszázadok, vagy... jó hosszú idő óta. - Ha hiányzik az anyukád, akkor mondd el neki. Üzend meg a túlvilágon, mennyei szeretettel. - Ejtem ki halkan a szavakat, de mégis nyomatékosan, aztán... az egész hangulat hirtelen megfagy. Megjelenik egy harmadik fél is a játékban, s már épp', de csak pont, hogy neki esnék, amikor is észreveszem, hogy Thersez az. Remek, mindjárt a szövetségesemet is lekaszabolom egy idióta túlkapás miatt, pedig csak...
- Ha-ha-ha, de vicces. - Nyugtázom egy grimasszal a jelenlétét, ami egyáltalán nem személyes. - Csupán csak információra volna szükségem. - Térek egyből a lényegre, ahogy hátrébb lépek ettől a szerencsétlentől. - Egy elég értékesre, amelyet bezzeg nem hajlandó elárulni. - Mérem végig az újdonsült démont; az öltözékét, a vonásait.. Elég emberi, sőt, ha nem vadász lennék és egyben ötök tag, akkor el is hinném, hogy ő egy szimpla halandó, de így... igen, tudom az igazat. - Szóval a sok harapás... mondjuk úgy, hogy most nincs a számláján. - Mutatok a félig sem megkínzott egyedre. - De nyugi, Thers', minden figyelmem hamar a tiéd lehet... - Mosolyodom el sejtelmesen. - ...ha beveted a kis trükködet és előhorgászol egy kellemes kis apróságot az elméjéből. - Tekintettem némileg kérdővé válik, hiszen nem utasíthatom rá, pusztán csak remélhetem, miként segít. - Hidd el, neked is megérné. S tudod miért? Mert ez... - Rúgok bele a vámpírba. - ...valamit titkol Kai-ról. - Komolyra váltok. - Valamit, ami előrébb lendíthetné az ügyet. - Hajolok le az áldozathoz, szigorú pillantással. Még van ideje meggondolnia magát és csevegni, de ha nem.... hát, én a helyében, nem akarnék egy démont. De persze, ezt csak ő tudja értékelni..


words: 748 ❖ Payback ❖ note: Elnézést kérek a csúszás miatt - ❖ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with my little' girl || in the future ↯
Play by :
Mr. Brett Dalton ↯
Keresem :
Léptek száma :
34
Népszerûség :
2

Motel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Motel   Motel EmptyVas. Dec. 02, 2018 8:42 pm

To: Blair
ingatag barátság

A kocsiajtó csapódik a hátam mögött az út másik oldalán, majd pár kiáltás. A kutya még most is ugat, pár órája hagyták magára, és azóta mintha csak felhúzták volna. Engem kifejezetten nem zavar, a Pokolban kínosabb és zavaróbb zajok kísérik a mindennapokat, no de az ott lakók már igencsak nehezen bírják, és nem egy ember tervezi, hogy elevenen nyúzza meg, ha nem hallgat el. Az ablakpárkányon könyökölök, hátam mögött, lábaim a lakásban, amelybe időnként visszahúzódom, ha fogadni akarok valakit, vagy épp rejtett helyen felbukkanni, nem az okoska vadászok orra előtt. Tulajdonosát már évekkel ezelőtt megszállta egy démontársam, azóta a magunkfajták egyfajta kis bunkere, elrejtve a kíváncsi szemek elől, de tele minden olyan jóval, ami nekünk csak jól jöhet. Bár, a házvezetőnő inkább ne térjen be, néhol már pormacskák vertek tanyát, de a konyhában aki akar, még vércseppeket is találhat, nem mindenki kedves célokra használja azt az akciós késkészletet, amelyet sok éve nagy örömmel vásárolt meg gazdája. Nekem egyelőre ez csak kiindulópont, vagy épp olyan hely, ahol olyanokkal is tudok beszélni, akik nem szeretik a nyílt tereket és termeket, ez egy végtelenül egyszerű lakóház, nincsenek a pincében okkult boszorkák vagy épp különös körök. Tökéletesen lényegtelen, és mégis kiváló arra, ha az egymással marakvó szembelakókat kívánom figyelni, mint valami kellemes mozifilmet. De ez sem töltheti ki az egészet, így miután kiszórakoztam magam, elhagytam a kis fészket, hogy a távolibb helyre térhessek, ahol megérzéseim szerint olyan lapul, aki érdekesebb, mint a mindenkit a Pokolba kívánó öregasszony. Kövér kitérővel kerülöm ki, szokásosan veti a keresztet remegő kezeivel, én pedig széles vigyorral jutalmazom. Ez is felesleges, nem ment meg ennyivel senki.
Távolabb, immáron inkább csak autók uralta utak mentén ácsorognak az olcsóbb éttermek, kávézók, tele parkolóval pihenő helyek azoknak, akik csak át akarnak hajtani a helyen, és utána elfelejteni azt. Nem tartok a huligánoktól, könnyen törik az ő nyakuk, könnyebben, mint az enyém, de ez a környék most csendes és unalmas. Átvágva a nevezett helyen, kezeimet zsebembe dugva szúrom ki már a távolból a villódzó, színes Motel feliratot, amely még a városhoz nézve is eldugott, lepukkant és magányos. Ez nem a bekötőút mellett pihen, hanem amögött, konkurenciája a másiknak nem is olyan messze, olcsó áraival mégsem olyan sikeres, mint aminek hinné. Akik ide járnak, inkább talán helyiek, vagy olyanok, akik arra vágynak, hogy senki se kérdezze arról, mennyi idős is az a lányka, vagy épp férfiú, vagy akármi. Mindennek megvan az ára, ha akarják, ha nem. Nekem a félreeső épület kell, annak is a mögötte pihenő rész, egy repedezett betonú pálya, ahol a tervek szerint a hosszabb időre megszálló gyerekek játszhattak volna, de sosem következett be, lámpái tompán pislognak, a játékokat, ha voltak is, már rég elhurcolták. Nekem mégsem eme mementók kellenek, hanem azok, akik ma este birtokba vették. Némán ácsorgok pár pillanatig, csend van, az elhaladó autók távolabb zakatolnak, arcomra vigyor ül ki.
- Nahát, még él? Mintha kicsit elpuhultál volna – sétálok lassú, kényelmes léptekkel feléjük, először rá, az érdes figurát vizsgálva, majd a másikra, aki láthatóan rosszabb állapotban van. Mellettük megállva, mintha keresném a válaszokat az arcára írva, majd megvonom a vállam.
- Mi a bűne, sokat harapott? - ez a város nem annyira szennyezett, mint Falls, de hát, bátrak mindig vannak, akik elszöknek messzi földre, azt hiszik, hogy övék lehet az éjszaka és vannak olyan ügyesek, hogy a vadászok elől rejtve maradnak. Mint talán ez is. De nem akarok én semmit sem megzavarni, intek, hogy ha dolga van, nyugodtan fejezze be, az időm végtelen, ráérek ácsorogni és közelről figyelni, hogyan is dolgozik az erő és az ész egyvelege.

587 words ❖  pocsék kezdő, tudom  Motel 3739568389

Thersez
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Play by :
alexander calvert
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Motel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Motel   Motel EmptyVas. Május 20, 2018 1:52 am

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Motel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Motel   Motel Empty

Ajánlott tartalom


Motel Empty
Vissza az elejére Go down
 

Motel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver-
^
ˇ