Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Gyakorlótér

Isaac Lestrange
Today at 12:46 am



Raktárépületek

Elliot Barrow
Yesterday at 10:01 pm



Hard Luck kocsma

Connie Walker
Yesterday at 3:38 pm



Raktár

Elisabeth Saltzman
Yesterday at 12:44 am



My Little Jossie... Where are you? I'll come and find you...

Kai Parker
Csüt. Szept. 20, 2018 3:24 pm



Alaric Saltzman irodája

Elisabeth Saltzman
Csüt. Szept. 20, 2018 1:06 pm



Charnette Lane

Elena Gilbert
Szer. Szept. 19, 2018 11:26 pm



vodka juice ~ Alesea & Larissa

Alesea R. Hyland
Szer. Szept. 19, 2018 12:40 am



Kedves naplóm

Always and Forever
Kedd Szept. 18, 2018 11:02 pm



Elkészültem!

Charnette Lane
Kedd Szept. 18, 2018 6:57 pm
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 7 6
Boszorkányok 8 1
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 3 2
Emberek 1 2
Összesen 27 17

Share | 
 

 Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Park   Hétf. Szept. 10, 2018 12:15 am



To: Loreley


The devil you know






Felvontam a szemöldökömet. Értékelhettem volna a szemtelen kis magatartását velem szemben, de pont, hogy nem tettem.
- Viccesnek hiszed magad? – Kérdeztem vissza komoly ábrázattal, majd megcsóváltam kissé a fejemet. – Mert ha igen, szólnék, hogy egyáltalán nem vagy az. - Grimaszolt, majd magyarázkodott, mintha bármi jelentősége volna. Az igazat megvallva nem kellett volna, hogy érdekeljen, mit művel Katherine egyik kis bábja, de ahogy megpillantottam, egyből arra gondoltam, hogy ez az elveszett kis bárkányka bizony rossz helyen kóricál.
- Nem az a feladatod, hogy kirándulgass, manikűrözz meg minden egyéb női marhaság. A kötelességeid nem ebbe a városba kötnek. Semmi közöd Denverhez tudtommal. Bár, ha netán lemaradtam valamiről, hallgatlak. – A szemeimet forgattam, majd oldalra döntöttem a fejemet. Nyugtáztam, hogy a részeg fickókat szándékosan cseszte fel agyilag, azonban erre már egy mondatot sem ejtettem. Magának kereste a bajt, s hagyhattam volna, hogy azok a barmok a vesztét okozzák. Bár, nem, talán Loreley kimászott volna a helyzetből, de én közbeléptem.
- Én kérlek, egy vadász társaság után nyomozgatok. De az okát ne kérdezd, ugyanis eszem ágában sincs elárulni neked. – Mosolyogtam rá negédesen, ahogy elindultam, kikerülve őt lassú, kimért léptekkel.
- Azzal nem vagy hasznos, ha nem arra koncentrálsz, ami a dolgod. Azaz hős haj Stefan és a brigádja. – Néztem hátra rá a vállam felett, majd vissza is fordultam felé.
- De ha már ennyire nagy a szád... Csiripelj, kismadár. Mit tudtál meg? Gyanítom, ez az előbbi kis műsor csak levezető szórakozás volt. – Nyomatékosan ejtettem ki a szavakat, ugyanis ha nem rukkolt elő valami igazán szaftos információval, félő volt, hogy komoly gondjaink lesznek egymással. Nem mintha én magam a halálát tudtam volna okozni, de egy próbát mindenképp megért volna.
Én magam szabad kezet kaptam a saját dolgaimat illetően; nem kötött semmi szabály. Sőt, ha csak arra a fogadásra gondoltam, ami Katherine és köztem volt, nos, ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódtak. Ha a győzelem az enyém lenne, nagyobb hatalmam lenne, mint valaha és akkor… bármire képes lennék. Elpusztíthatnék bárkit, aki az utamba áll. A bosszúm végre beteljesülne és szenvedne minden egyes kis nyomorult lélek, akinek köze van hozzám. Kezdve az imádnivaló unokahúgaimmal. Gondolataimból hamar visszatértem, s Loreleyre pillantottam, habár ha nem állt elő semmi érdekessel, akkor nem figyeltem rá tovább.

363 words ••• The Devil You Know ••• note: ez béna lett...   ••• kredit






We paint white roses red,

Each shade from a different person's head





avatar
Démon vagyok
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
21
A nyár játéka: Kai & Lizzie

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park   Vas. Szept. 09, 2018 10:18 pm


Kai&Loreley

Sokszor meggondolatlan vagyok, meglehet olykor elégedetlen és engedetlen is, de szeretem a saját utamat járni, holott nem tehetném meg. Csak egy kis szórakozásra vágyom. Egy kis külön életet élni anélkül, hogy bárkinek felelnem kellene minden egyes tettemmel és amikor Denverbe érkeztem, valamelyest ez volt a célom. Szabadnak lenni pár óráig és tenni, ami az én érdekeimet vagy kedvemet szolgálja, kizökkenve ezzel azokból a kötelezettségekből vagy tervekből, melyek hosszútávon eléggé megkeserítőek tudnak lenni egy magamfajta nő számára. Sokak állítása szerint nem kell keresni a bajt, hiszen az úgyis megtalál minket, az én esetemben ez viszont fordítva történik itt tartózkodásom alatt. Egy kis provokálás, ennyi lenne az egész. Pár részeg idióta felhergelése, akik közül az egyik úgyis megadná magát, míg én úgy nem döntök, hogy véget vetek az egésznek. Ha már úgyis a következményekkel számolnom kell a későbbiekben és beszámolnom majd minden lépésemről, akkor azt tegyem produktívabban, mintsem ücsörögve várjak arra, hogy mikor jön egy szerencsés alak, akinek éppen kötekedni van kedve.
Felkarolom ám minden bátorságomat és úgy, mint aki átgondolta összes mozzanatát indulok meg a mit sem sejtő férfiegyedek felé, akik lelkesen döntik magukba a kis üvegcsékbe zárt italokat és röhögnek vagy jajgatnak az élet nagy dolgain. Talán más esetben még jól el is csevegnék velük. Elmesélném a saját sztorimat az elejétől a végéig, felhasználnám utolsó megjátszott könnycseppjeimet is értük, hogy hatásosabb legyen a műsorszám, noha nem értenék, hogy egy-két korty után mégis miről hadoválok itt össze-vissza. Lehet még be is szállnék ebbe a mókába, holott nem értem mi a szórakoztató abban a kesernyés löttyben, amelyért annyira oda vannak. Még a szagától is irtózok, ezek meg úgy fogyasztják el, mintha a halhatatlanság szerét kaparintották volna meg és minél többet isznak, annál messzebbre nyúlik majd a biológiai órájuk. Szánalmasak.
A fejemben ez könnyedén játszódott le. Az állapotuk úgysem rózsás és valamelyik biztos kötekedni vágyik majd, de csak bámulnak rám, mintha egy más bolygó szülötte lennék, ez pedig többnyire zavaróvá válik, mert én nem ezt szerettem volna elérni. Veszekedni akarok velük, 'annyiraaaa unatkozok, kezdjünk már valamit alapon'. A nagy terv viszont elmarad, így megint nekem kell megragadnom a szórakozás irányába vezető gyeplőt és átvenni az irányítást felette, mégpedig egy kissé szomorkás hangulatú pasas társaságát keresve. Pár perc után azonban könnyedén kiderül, hogyha még táncot lejtenék előtte, az se hozná lázba őt, így más utat választok és kissé erőszakosabban érvényesítem az akaratomat. Persze az egész visszájára sül el, és hirtelen mindenkinek én leszek a fő szenzáció. Na persze, ki gondolta volna, hogy erre felfigyelnek?! Minden magyarázatom, sajnálkozásom - vagy valami hasonlónak ható szófecsérlés -, feleslegesnek bizonyul, mert az egész csoport megindul felém.
- Komolyan? Egy kis úriemberség sem szorult belétek? Én egyedül vagyok...ti meg.. egy..kettő. - kezdek számolgatni és pipiskedek, hogy rámutassak egyikre-másikra. - ...három..négy..légyszi ne mocorogjatok már ennyit, mert összekeveredek és elölről kell kezdenem. - adom fel végül, majd hátrálás közben csípőre vágom mindkét kezemet. - Jó, ti akartátok! - azzal a lendülettel neki is iramodok a futásnak, ami valahogy kezd egyre csendesebbé válni vagy pont, hogy nagyobb lesz a nyüzsgés? Megállok egy pillanatra és ekkor veszem észre az én hős lovagomat, aki szinte egy pillantás alatt intézi el őket. Belsőmben rajongásig telve moccan meg valami és nem tudom nem csodálattal végignézni ezt az egészet, amit tesz..Értem. Ugyan kívülre én vagyok maga a jégkirálynő, azonban ez bennem másképp zajlik le, szinte olvadásnak indulok. Nehéz is parancsolni ezeknek az érzelmeknek nevezett valamiknek, amikor ilyen gesztust tesznek a megvédésed érdekében.
Enyhe rettegést és összezavarodottságot színlelek, amikor Kai figyelmének középpontjává én válok, de a számonkérése egyáltalán nem tetszik. Most vele is ezt fogom játszani?
- Nem látod? Fogócskázok a részegekkel. -  pillantok a háta mögött hagyott testekre és egy grimasszal egybekötve vonom meg a vállamat is. - Úgy láttam nincsenek jó kondiban. Figyelnem kell a környezetre, legyen akár Mystic Falls, akár Denver. Neked is ki kellene próbálnod, igazán jó szórakozás tud lenni. - teszem még hozzá, bár sejtem ennek a felét sem hiszi el.
- Lehet fel is pofoztam az egyiket, hogy motiváljam, de szegény srácnak már úgyis mindegy. Pedig kedvesnek tűnt. - sóhajtok egyet, mintha bántana a járulékos veszteség, de ha már itt tartunk, én is visszakérdezek.
- És te mit keresel itt? Nem éppen valahol nem is tudom hol kellene lenned? Nem mintha figyelemmel követném merre jársz vagy micsoda, mert az beteges lenne, egyszerűen csak kíváncsi vagyok. - szinte megismétlem a kérdését, és nem, nem árulom el, hogy részben miatta vagyok itt. Jó nagy és jelentős részben.
- Ami engem illet, kirándulok egy kicsit. Világot látok, ismerkedek, kutatok, hogy hasznos legyek mindenki számára. Sosem tudni ki mit látott vagy hallott. - fordítom komolyra a szót - vagyis inkább komolyabbra -, hogy a kérdésére valamelyest választ is adjak. Még mindig nem tudom felfogni, hogy túlzóan élve, de megmentett. Vajon meghálálhatnám valahogy?




avatar
Szirén vagyok
Play by :
Amy Jackson
Léptek száma :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park   Hétf. Aug. 27, 2018 3:24 pm



To: Loreley


The devil you know






Oh, ez a csodás Denver, mely annyi mindennel kecsegtetett, most... fölöttébb hidegen kezdett hagyni. A tervem, miszerint szövetséget kötök egy igencsak híres vadásszal, kudarcba fulladt. Úgy tűnik, a fantasztikus varázserőm már nem olyan hatékony. Oh, csak viccelek. A vonzerőm mit sem változott, csak épp más zavaró tényezők, avagy akadályok ütötték fel a fejüket. Ám, mindegy is. Van „B” rervem. Sőt, „C” is. Nos, mondtam már, hogy az ABC viszonylag hosszú? Elzongorázhatjuk az egészet. Vagyis összeset. S az egyik csak bejön!?
A város utcáit róttam, töprengve. A „B” tervem felé közeledve. Vagyis, újabb információkat óhajtottam megtudni, méghozzá a vadász társaságról. Bár, miért is érdekeltek ők annyira? Igazából jelenleg csak időtöltés az egész. Nem érdekelnek. Ahogy az sem, hogy kiket és mikor mészárolnak le, amíg nem engem akarnak a kardjuk végére aggatni. Bár, egy részem ki akarja őket is irtani a föld felszínéről, hiszen elég bosszantó is az a Wallace féle kard, mely képes nekem, nekünk ártani. Mondjuk, még örülhetünk, hogy csupán 5 van belőle a világon. Legalábbis, egyelőre többet nem fedezett fel az emberiség belőle.
Beletúrtam fekete tincseimbe, némileg igazítva rajta, ahogy az egyik utcán lefordultam jobbra. Noha egész régen visszatértem a börtönvilágból, még mindig nem volt túl sok időm felmérni mindazt, hogy mennyi minden változott errefelé. A technika vívmányai, okostelefonok, meg a fene tudja. De persze, nem hagyhattam ki én magam sem, hogy példának okáért be ne regisztráljam magam a twitterre. Elég menő, hogy kvázi bárkit nyomon tudok követni az ilyen oldalacskák által. Oh, és az a fotó rólam és Damonről… remélem, nem haragudott túlzottan miatta, hogy képes voltam megosztani azt a saját kis oldalamon. Oh, még kommenteket is kaptunk – így évek távlatából jó, hogy rájövök.
A telefonomat bámultam néhány pillanatig, mielőtt eltüntettem volna újfent. Ideje volt arra koncentrálnom, ami az orrom előtt volt, méghozzá… hé, az ott nem Loreley? Avagy Katherine egyik hű kis pincsije? Felvontam a szemöldökömet és figyeltem, ahogy a nő rohan, s mögötte néhány fazon.
- Nők… - Morogtam magam elé, a szemeimet forgatva, majd hirtelen megjelentem az egyik férfi előtt, s azzal a lendülettel kitéptem a kicsi szívét a helyéről. Oldalra döntöttem a fejem egy félmosollyal, miközben két másik férfi is megtorpant és ledermedt. – Nem mintha megérdemelné az a nőcske, hogy segítsek… - Mondtam szinte duzzogó hangon magamnak, majd újabb férfi esett össze holtan, ahogy a torkát egyszerűen elcsavartam.
- Még elfuthatsz. – Villantottam rá a tekintetem a harmadik ott maradt pasasra, aki hátrébb lépett egyet. Tekintete tele volt kérdésekkel, a szája mégsem nyílt ki, hogy feltegye azokat. Tettem felé egy lépést. – Nos?
- Miféle szerzet vagy te? – Suttogta mégis maga elé, ám hirtelen eltűntem előle, s mögötte bukkantam fel újra. Még annyi ideje volt, hogy tekintetével lefelé nézzen, így viszont megláthatta élete utolsó pillanatában a saját szívét, mely ezúttal a markomban volt. Újabb halott.
- Loreley, elárulhatnád, mi a fenét keresel Denverben, mikor neked Mystic Fallsban volna a helyed…?! – Fordultam ezután a nő felé, ellökve magamtól a holttestet, aki egyből a földre zuhant. Ugyan még volt két életben hagyott pasas, de ha volt eszük, elhúzhattak a fenébe. A nőt figyeltem, ahogy tettem felé pár lépést. Sosem érdekelt, hogy mit csinál, vagy épp merre járkál, de tudtam, hogy Katherine miféle feladatokkal bízta meg és… ember! Stefan és a díszes társasága km-ekkel odébb volt, nem itt! Tehát nem vágtam, mit csinál ezen a szent helyen, ezekkel az idiótákkal.

551 words ••• The Devil You Know ••• note: helloka  ••• kredit






We paint white roses red,

Each shade from a different person's head





avatar
Démon vagyok
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
21
A nyár játéka: Kai & Lizzie

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park   Vas. Aug. 26, 2018 10:52 pm


Kai&Loreley

Annyi év sötét naivitás után most szórakoztatónak találom az élet ezen oldalát. Egy nem ismert és nem tapasztalt viselkedési minta elsajátítását és felhasználását, mintha mindig is a részemnek tudhattam volna. Mintha azáltal, hogy folyamatosan más személlyé formálnám magamat egy új életet élhetnék minden egyes nap és soha nem tudhatom mit hozhat a holnap magával. Ezért mikor ilyen lehetőséget kapsz, piszkosul kihasználod. Tönkreteszel másokat, megtörésig kínzod őket és csak addig a pillanatig viselkedsz jól, amíg el nem éred a célodat. Sosem voltam az a fajta, aki céltalanul bolyongott a nagy világban és a véletlenre bízta az élete alakulását, így ez most sem volt másképp. Tudtam dolgokat, hallottam egy-két elejtett információt, amikből összerakhattam egy tervet, mely természetesen nekem kedvezett. Most, hogy unalmas perceimben Denvert járom, olyan férfi után kutatva, akinek pofija úgy megmaradt az emlékezetemben, mintha csak kényelmesen befészkelődött volna oda, másra sem vágyom, mint közelebb merészkedni hozzá. Egészen testközelből tanulmányozni, felfedezni vonásait a saját szemeimmel vagy élménnyé formálni a közös perceket. Jóllehet számára ezek csak múlandó pillanatok, nekem egészen másként fognak majd megmaradni, ezért egy cseppnyi önzőséget megengedhetek magamnak.
A környék számomra némiképp ismeretlennek hat vagy csak az emlékezeteim űznek velem gúnyt ebben az időszakban, mégis ha valami megmaradt, az a parkok közös jellemzője, mégpedig a világukról nem tudó idióták összessége, akik egyéb tudatmódosító szerek hatása alatt tengődnek valamelyik eldugott részen vagy éppen az ital mámorában kötekednek másokkal. Meglehet az első verzióval jobban kibékülnék, mégis valami nagyobb kihívásra vágyom és nem féktelen nevetésre a semmin. Kecses lépteim visszhangzását magam mögött hagyva indulok meg a hangforrás irányába és egyfajta adrenalin fut végig az ereimen, amikor kiszúrom a tőlem nem messze lévő szórakozott férfiak társaságát. Végigmérem a lehetőségeimet, eljátszok a gondolattal és azokkal a csekély információimmal, amiket a birtokomban tudhattam Kairól. Egy-két - mostanra már pórul járt - madárka azt csiripelte ő is Denverben tartózkodik. Noha csak részleteiben bizonyul ez igaznak, de még valami találkáról is szó esett meg valamelyik parkról, azonban ezek mind annyira homályosak, mégis az én csalfa szívemnek bőven elégnek bizonyultak ahhoz, hogy ösztönből fejest ugorjak a bizonytalanba. Teljes tudatában a tetteimnek indulok meg a gyanútlan alakok felé, akik közül az egyik egyből kiszúr magának és jelez a többinek is. Alig észrevehető mosoly húzódik meg szám sarkában ettől, de kívülre csak az acélos vonásaim látszanak. Annyira szerencsétlenek, olyan kiábrándítóak, mégsem tudom őket figyelmen kívül hagyni, legfőképp azt nem, aki egyáltalán nem figyel fel rám. Pár bóknak szánt pofátlan megjegyzés, én mégis elhaladok az idősebb férfiak mellett, hogy csakis azzal az eggyel foglalkozzak. A kezdeti meglepetés után könnyen letesznek rólam a többiek, így minden figyelmemet arra fordíthatom, hogy az őrületbe kergessem a srácot. És nem, nem olyan módon, hanem az idegein táncolva, míg nem szembe nem száll velem. Tudom, nem szép, mégis élvezném, ha legalább egy kicsi hajlandóságot is mutatna afelől, hogy érdeklik a szavaim. Még egyszer-kétszer nekiugrok, a türelmem pedig lassan elfogy, így a következő pillanatban nemes egyszerűséggel felpofozom, ami miatt hirtelen csend telepszik a nyüzsgő területre. Most már a srác is pipa és ha még ez nem lenne elég, a többi alak sem éppen a nyugodtságtól telve indul meg az irányomba. Belül repesek az örömtől, kívül viszont nem ez látszik.
- Ugyan fiúk, csak poén volt az egész. Nem is annyira nagy volt az ütés.. - vonok vállat hátrálva pár lépést, és még mosolygok is mellé, hátha meglágyítja a szívüket. A terv ezen része azonban nem jön be, mert ez csak még jobban felbőszíti őket és mire észbe kapok, már rohanok is a parkon keresztül egy csapat részeg elől, ők pedig utánam. Egyet akartam, erre ötöt kaptam. Nem ilyenek általában az annyira jó tervek, hogy már rosszul sülnek el?! Mindenesetre élvezem ezt, mert a végén tudom, hogy úgyis alulmaradnának...




avatar
Szirén vagyok
Play by :
Amy Jackson
Léptek száma :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Park   Vas. Május 20, 2018 2:02 am

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
351
A nyár őrangyala

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Smaragd Park
» Flushing Meadows–Corona Park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver-
^
ˇ