Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Udvar

Elisabeth Saltzman
Csüt. Júl. 19, 2018 12:20 pm



Alexis Callaway

Alexis Callaway
Szer. Júl. 18, 2018 7:10 pm



Nappali

Daniella Cruz
Szer. Júl. 18, 2018 6:43 pm



Pub

Damon Salvatore
Szer. Júl. 18, 2018 5:07 pm



Adeen, my offshoot

Damon Salvatore
Szer. Júl. 18, 2018 3:55 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Kedd Júl. 17, 2018 1:55 am



Daniella Cruz

Theodore Storm
Kedd Júl. 17, 2018 12:50 am



Halston Sage

Stephanie Stafford
Szomb. Júl. 14, 2018 1:25 am



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Csüt. Júl. 12, 2018 7:39 pm



Caralyn Crawford

Caralyn Crawford
Szer. Júl. 11, 2018 7:53 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 6 0
Vérfarkasok 1 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 20 13

Share | 
 

 Udvar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Udvar   Csüt. Júl. 19, 2018 12:20 pm


Kai & Lizzie
"THE SKY WAS CLOUDLESS AND OF A DEEP DARK BLUE."


Először csak neszeket hallok, aztán már egy kő csattan a házikó üvegén, én pedig összeriadva lépek egyet visszafelé. Az első gondolatom Josie volt, hogy valószínűleg ő szórakozik velem, felébredt és zokon vette, hogy végül nem vártam meg. A tréfálkozás, a játszadozás kitelne tőle, de ő nem akarna jobban rám ijeszteni, és nem húzná sokáig az időt. Már előlépett volna, ha ő húzta meg magát az árnyak között. Ismét teszek egy lépést előre. Biztos vagyok benne, hogy valaki van ott, és bár egy kicsit rémült vagyok, de igyekszem inkább bosszúsnak tűnni, mint egy ijedt kis nyuszinak. Hiszen úgyis csak valamelyik iskolatársam az, valaki, aki tudja, hogy szokásom ide kilógni, és semmi kedvem holnaptól azt hallgatni, hogy Lizzie Saltzman milyen gyáva, a saját árnyékától is összerezzen.
Aztán egyszer csak előlép az árnyékból ez a srác, és amit besétál a faházba, én automatikusan hátrálok. A gúnyos szavaira a homlokomat ráncolom értetlenségemben. Úgy beszél hozzám, mintha ismerne, mintha nekem tudnom kéne, hogy ő kicsoda. Ami azt illeti, ismerős is. Nagyon ismerős valahonnan. De csak úgy, mintha egy álomban, vagy látomásban láttam volna. Megfoghatatlan, nem tudom behatárolni, nem tudom hová tenni ezt az ismerős, borzongató érzést.
- Én szóltam valakinek. A testvérem tudja, hogy itt vagyok – vágok vissza, mert nem tetszik, ahogy beszél. Egyértelmű, hogy rám akar ijeszteni, és jobb ha nem hisz teljesen védtelennek vagy kiszolgáltatottnak. Bár a szavaim csak részben igazak. Valóban közöltem Josieval, hogy hová tartok, de ő akkor épp a másik oldalára fordult álmában. Nem lehetek benne biztos, hogy egyáltalán felfogott bármit abból, amit mondtam.
- Játszani? - kérdezek vissza összezavarodva. Milyen játékra gondol? Ez valami fura horror film hatás akar lenni. Még mindig nem értem, mit akar tőlem a srác, vagy hogy miért érzem azt, hogy ismerem. Az a váratlanul megjelenő kés pedig a kezében számomra már tényleg több a soknál. Eddig csak halkan, ütemesen bíp-bíp-elt a vészjelzőm, de most már hangosan vonyít a fejemben.
- Én most már inkább visszatérnék a szobámba. De azért kösz a lehetőséget – erőltetek magamra egy vérszegény mosolyt, és őt óvatosan megkerülve szeretnék megindulni kifelé. Ám akkor tovább magyaráz, és én hirtelen megvilágosodom! Bezárás, napfogyatkozás, aszcendens...
- Te Kai Parker vagy – nyögöm döbbentem, és ezúttal már jeges marokként markolássza a torkomat a félelem, még a levegő is egy pillanatra benn akad.
- Te... te nem lehetsz itt – sietve hátrálok, és kerülöm meg a közelben levő terebélyes asztal, hogy az közénk ékelődve tartson a jelenlegi lehető legtávolabb a nagybátyámtól. - Mit akarsz tenni? Csak úgy megölsz? Itt, az iskola területén? Tudod hány boszorkány, vérfarkas is vámpír alszik csupán pár lépésre tőlünk az épületben? Meg fognak hallani, és elkapnak mielőtt végezhetnél velem – figyelmeztetem bátorságot és magabiztosságot erőltetve a hangomba.


tag, you're it

avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
✩ yeah, I wish
Play by :
✩ Shelley Hennig
Keresem :
✩ my twin, Josie
Léptek száma :
3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Udvar   Szer. Júl. 11, 2018 2:00 am



To: Lizzie
Néha még álmodom arról, mikor a börtönvilágban sínylődtem. Hosszú éveken át… jól tudom, hiszen számoltam a napokat. Nem volt jobb dolgom, mégis mit tehettem volna? Tehát, még néha eszembe jut. Vannak dolgok, melyeket az ember képtelen kiverni a fejéből. Az árulás ténye, vagy épp az, hogy a saját családod börtönzött be. Ezek nem elhanyagolható tények. Megtették egyszer. Aztán, lássunk csak csodát: elkövették újra ugyanazt a hibát! Bár, ezúttal külső tényezők, avagy új szereplők is vegyültek a történetbe. Bonnie „Idegesítő” Bennett boszorkány, legfőképp. Vajon mivel is vette rá a két drágalátos kis unokahúgomat arra, hogy segítsenek neki abban a bűbájban? S voltaképpen nem is lenne okom haragudni, hiszen tudtam, hogy nem maradok ott sokáig, de mégis. Az istenit! Nem tűrhetem szó nélkül, sem pedig tétlenül azt, amit tettek. Nem jobbak a család egykori, mára már halott tagjaitól. Nem. Egy hajszálnyival sem.
Idegesebben szívtam magamba a levegőt, ahogy tovább haladtam az utcán. Tudtam, hova tartok, tudtam, hol találom meg azt a két kis porontyot. Jó-jó, már nem is annyira kicsik, de kit érdekel? Úgy taposhatom el őket, ahogyan csak akarom. Aprók. Hozzám képest azok. Porszemek az élet sivatagjában. Apró pici porszemecskék…
Miközben haladtam, azon töprengtem, hogyan is nyiffantsam ki őket. Talán jó volna, ha az egyik végignézné szépen a másik halálát. Oh, várjunk, nem is! Mi volna, ha kényszeríteném Jossiet arra, hogy megölje Lizziet? Nem mondhatna nemet. Fenyítésként mondjuk levághatnám az egyik ujjacskáját a kezéről. Hiszen, biztos nem ugrálna örömében, hogy bántania kell a testvérét. Na igen, mert ők, valószínűleg jobb testvérek, mint én és Jossie voltunk. De kit zavar ez?
Ahogy kirajzolódott előttem a Salvatore híres boszi sulija, mosoly kúszott az ajkaimra. Megérkeztem. Ez az, itt fog a gemini koven ikrek vére folyni... Nos, nem terveztem egyből lebuktatni magam, így füstté válva közelítettem meg az épületet magát. Be is kúsztam volna valahol, de neszt hallottam. Neszt, méghozzá nem is olyan messziről, így arrafelé vettem az irányt. Lizziet egyből felismertem, a sötét ellenére is. Oh, milyen kis naiv. Egyedül indulsz az éjszakába, drágám?
Követtem, aztán a fakunyhótól néhány méterre változtam vissza, emberi alakomat magamra öltve.
- Mi sem egyszerűbb itt végezni veled, ezen az elhagyatott kis helyen, ahol reggelig valószínűleg senki sem keres… - Suttogtam magam elé, miközben felkapva egy követ az ablaknak dobtam. Valószínűleg ezt hallhatta meg a bent levő lányka, hiszen rögtön lépteket hallottam. Az ajtóhoz léptem, s ahogy megszólalt, lenyomtam a kilincset. Hatásosabb belépő kellett volna, nyilván, de… hé, mi sem hatásosabb, mint besétálni valakihez, aki azt hiszi, hogy egészen máshol vagy, bezárva, örökkön-örökké, egy idióta, ostoba dalt hallgatva, nem igaz? Lizziere emeltem a tekintetem, miközben elvigyorodtam.
- Mondd csak, anyukád nem tanította meg, hogy ne kóborolj el az éjszaka közepén anélkül, hogy szólnál valakinek róla? – A mosolyom eltűnt, s kérdőn fürkésztem az arcát néhány pillanatig. – Ejnye, rossz kislány. – Feddtem meg az ujjammal, aztán vállat vontam. – Mondjuk, ez nem is az én gondom. De én… – Magamra mutattam, majd hirtelen jelent meg a kezemben egy kést. Igazából végig nálam volt, csak rejtve, bűbájjal. - …viszont már a Te gondod vagyok. Ugye, akarsz játszani? – Mosolyra húzódtak az ajkaim, s ha netán szökni akart volna, vagy becsapni előttem az ajtót, nem hagytam. Megállítottam, s beljebb léptem, a lányon is lökve egy nagyobbat. Nem érdekelt, ha elesett. – Tudom, mire gondolsz. Hogy lehetek most itt, igaz? Hiszen bezártatok… sem napfogyatkozás, sem aszcendens, s mégis itt vagyok. Ezt hívják… csodának? – Megálltam a magyarázásban, s Lizzie után indultam, miközben a késsel szórakoztam a kezemben. Oh, a drága kis késem már nagyon is vágyott a lányka vérére… s én ezt meg akartam neki adni.

Everybody lies, but it doesn't matter since nobody listens

587 words ◆ I'm Only Human ◆ Ideértem  Very Happy bár ez béna lett... ◆ credit





We paint white roses red,

Each shade from a different person's head





avatar
Démon vagyok
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
12

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Udvar   Kedd Júl. 03, 2018 8:07 pm


Kai & Lizzie
"THE SKY WAS CLOUDLESS AND OF A DEEP DARK BLUE."


Álmatlanul fekszem az ágyamban már vagy két órája, és unottan bámulom a plafonon a holdfény játékát. Nem jön álom a szememre, és kezd elegem lenni, bár lehet, hogy a tudatalattim így próbál megóvni attól, hogy ismét egy rakás hülyeséget álmodjak össze. Rezignáltan felsóhajtok, majd lerúgom a takarót, és lendületesen felülök.
- Josie... - suttogom, de semmi reakció. - Hé, Jos! - szólítom meg hangosabban. - Ébren vagy? - Még mindig nem érkezik válasz. Az ikrem úgy alszik, mintha alvóátkot bocsájtottak volna rá. Kézbe veszem a közelben heverő plüsseim egyikét, és a hozzávágom, mire mordul egyet, és átfordul a másik oldalára. A szemeimet forgatva csóválom a fejem.
- Jó, mindegy, én átmegyek a faházba... - hagyom rá, majd az alvásra használt sortomra és pólómra ráveszek egy dzsekit, annak belsejében elrejtem az összetekert varázsigés füzetem, aztán kimászom az ablakon. Nem először csinálom végig ezt a manővert, az elmúlt években már tökélyre fejlesztettem, mostanra bekötött szemmel is képes lennék kiszökni. Csak át kell kapaszkodnom a közeli faágra, lemászni a fáról, és már szabad is vagyok. Mielőtt a fal mellett elosonva megindulnék a célom felé, még körülnézek, mintha ahogy az úttesten való átkelés előtt szokás. Csakhogy itt nem attól kell tartani, hogy elcsap egy kamion, hanem attól, hogy valaki meglát, mondjuk egy másik, árulkodós diák, akinek az ablaka épp errefelé néz, vagy egy tanár, aki úgy döntött, hogy tesz egy sétát a suli körül takarodó után. Takarodó! Mintha még ovisok lennénk! Tiszta hülyeség! Ám ahogy megbizonyosodom róla, hogy szabad a pálya, a bokrok tövében iszkolok el az említett viskó felé. A hely régen talán valamiféle kerti ház volt, sufni, vagy ilyesmi, mostanra többnyire elhagyatott, leszámítva, hogy a boszik többsége szabadidejében oda lóg el titokban gyakorolni a varázslást. Ez a magamfajta számára is tökéletesen ideális az ilyesmire, mert míg a többiek megbűvölik a tárgyakat, én elszívhatom belőlük a mágiát, és újrahasznosíthatom. Ezzel tulajdonképpen el is tüntetjük egymás nyomait. Tökéletesen ki van találva! Általában Josie-val együtt szoktunk ide átlopózni, de engem nem tart vissza, hogy ezúttal egyedül kell boldogulnom.
Miután belépek az udvari házikóba, várnom kell pár pillanatot, hogy megszokjam a félhomályt, melyet az ablakokon át beszűrődő holdfény biztosít. Utána körbe sétálok ujjaimat épp csak végighúzva a szoba tárgyain, és felmérem, miből nyerhetek magamnak egy kis erőt a gyakorláshoz. Jelenleg nincs sok „anyag”, amivel feltankolhatok, de egyelőre megteszi. Amint ezzel is megvagyok, meggyújtok egy-két gyertyát, és a fellobbanó lángjuknál fellapozom a varázsfüzetemet. Még nem döntöttem el, melyik igét szeretném kipróbálni. Ezen töröm a fejem, mikor váratlanul neszeket hallok a közelből. Az első gondolatom az, hogy valószínűleg Josie ébredt fel időközben, és jött, hogy csatlakozzon. Az ajtóhoz sietek, és kikémlelek az éjszakába.
- Jo..? Ne szórakozz velem, gyere elő! - szólok rá erőteljesen suttogva.


tag, you're it

avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
✩ yeah, I wish
Play by :
✩ Shelley Hennig
Keresem :
✩ my twin, Josie
Léptek száma :
3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Udvar   Vas. Május 20, 2018 2:22 am

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
315

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Udvar   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Udvar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ház és udvar
» Tavaszudvar
» Valahol az Udvar egyik útján
» Udvar

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Salvatore Boarding School-
^
ˇ