Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



lasciate ogni speranza, voi ch'entrate

Josie & Lizzie szobája EmptyReagan Blair
Szomb. Nov. 09, 2019 5:03 pm



Josie & Lizzie szobája

Josie & Lizzie szobája EmptyCaroline Forbes-Salvatore
Pént. Nov. 08, 2019 6:43 pm



Nappali

Josie & Lizzie szobája EmptyNathaniel Storm
Pént. Nov. 08, 2019 5:25 pm



Bejárat

Josie & Lizzie szobája EmptyKai Parker
Csüt. Nov. 07, 2019 3:16 pm



Sikátor

Josie & Lizzie szobája EmptyPoppy Parker
Csüt. Nov. 07, 2019 1:22 am



Oliver & Alesea ♥ The night we met

Josie & Lizzie szobája EmptyOliver Hemingway
Kedd Nov. 05, 2019 11:10 pm



Poppy & Teddy - You called.

Josie & Lizzie szobája EmptyTheseus Beaumont
Kedd Nov. 05, 2019 1:38 pm



Rangfoglaló

Josie & Lizzie szobája EmptyHecate
Kedd Nov. 05, 2019 12:36 pm



Avatar- és névfoglaló

Josie & Lizzie szobája EmptyNauron
Kedd Nov. 05, 2019 1:33 am



Nauron

Josie & Lizzie szobája EmptyKai Parker
Kedd Nov. 05, 2019 12:59 am

Share
 

 Josie & Lizzie szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptyPént. Nov. 08, 2019 6:43 pm


To my beautiful daughter


A küszöbön elbizonytalanodom egy pillanatra, ahogy felmérem a felforgatott szoba állapotát néhány gyors pillantással. Ha tudtam volna, hogy Lizzie hiánya ezt váltja ki Josie-ból, szorgalmaztam volna, hogy hazavigyem magammal. A házra igazán ráférne már egy alapos rendrakás.
- Nemsokára háborús övezetnek lehet nyilvánítani a szobátokat. - Persze sejtettem, hogy épp rendet rak, vagy valami ilyesmi, de azért az anyai énem csak előtérbe került egy pillanatra, miután végre erőt vettem magamon és beljebb merészkedtem a szobájába.
Őszinte válasza hallatán ellágyult a mosolyom. Az ágyához léptem és leültem mellé, elég közel ahhoz, hogy vigasztalón át tudjam karolni néhány pillanatra: hogy pontosan melyikünk szorult nagyobb vigasztalásra, azt még én sem tudtam eldönteni.
- Tudom, szívem. Nekem is hiányzik. Jobb szerettem, mikor abban a korban voltatok, hogy nem jutott eszetekbe nyaralni menni. - viccelődtem, bár részben tényleg jobb volt. Nehéz látni, hogy felnőnek, nem csak azért, mert egyre közelebb sodródnak a veszélyhez ezáltal, hanem mert valahogy nem tudok lépést tartani velük. Nemsokára jönnek az első udvarlók, aztán családot alapítanak, míg én? Én nagymamaként is pontosan ugyanilyen maradok, változatlanul gimis testben, változatlanul vámpír. Pedig mindennél jobban szerettem volna megöregedni a családommal, még az őszülést és a ráncokat is elviseltem volna...
A kérdés váratlanul ért, nem azért, mert ne gondolnék rá minden nap, hanem mert nem sejtettem, hogy Josie fejében is ennyire élénken él ez az egész. De hát igen, a testvére hiánya elég árulkodó volt.
- Persze! Amint rendeződnek itthon a dolgok, Stefannal folytatjuk a kutatást. Apátok is állandóan ezen dolgozik. Megtaláljuk a megoldást, ne félj! - Szorosabban fontam a válla köré a karomat és magamhoz öleltem. Hiába tűnt velem egyidősnek, ugyanúgy a lányom volt és ugyanúgy szerettem babusgatni.
- Gyakran beszélgettek erről Lizzie-vel? - Kíváncsi voltam, ők hogyan élik meg ezt az egészet. Nem örültem neki, hogy félbe kellett hagynunk a kutatást Bonnie hívása miatt, de talán jó volt kicsit itthon lenni, rájuk nézni és biztosítani őket arról, hogy minden rendben lesz - ezáltal valahogy én is könnyebben el tudtam hinni, hogy igazam van.
- Sokan szorítanak értetek. - Eszembe jutottak Klausék, a gondolat valahogy megmosolyogtatott. - Márpedig kizárt, hogy ennyi támogatással ne hoznánk össze valamit. - Nem csak az a hülye átok, hanem Kai sem jelenthetett akadályt. Hinni akartam benne, hogy egységben az erő, márpedig mi még egy depis Damonnel és egy alvó Elenával is többen vagyunk, mint az ellenünk szervezkedők.




Caroline Forbes-Salvatore
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
come to me whenever you want
i won't let you lose control

Josie & Lizzie szobája Original
Play by :
✨ Candice Accola
Léptek száma :
3
Népszerûség :
0

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptySzer. Okt. 30, 2019 1:10 am

Vannak dolgok, amikröl az ember csak az anyjával tud beszélni.

Mommy & Me

A
z ikertestvéremmel való kapcsolatomnak és annak köszönhetően, hogy folyamatosan egymás nyakán lógunk, egyfajta társfüggőség alakult ki bennem. Ami addig nem is tudatosult bennem ameddig Lizzie el nem utazott és én magamra nem maradtam a nagy szabadságommal.
Persze egy darabig sikerült lekötnöm a figyelmemet azzal, hogy mindenféle könyveket és kutatásokat elolvastam, annak reményében, hogy hátha némi plusz információra bukkanhatok az átkunkkal kapcsolatban. Utána pedig minden olyat kipróbáltam, amiről jobb, ha anyáéknak még csak sejtésük sincs. Mindemellett pedig próbáltam egy normális tinédzserlány látszatát kelteni. De nem sokáig tartott ki ez a fajta elterelés. Folyamatosan azon kaptam magam, hogy a testvéremet szólongatom, vagy éppen vele álmodok. Úgyhogy kénytelen voltam más eszközökhöz folyamodni és új tervet kieszelni. Ezzel persze nincs is probléma, hiszen ötletekből mindig van bőven. most is motoszkál egy ötlet a fejemben, ami talán a segítségünkre lehet. Viszont, mint olyan sok mindenhez, ehhez is szükségem lenne Lizzie segítségére. Szóval ezzel is várnom kell addig ameddig el nem jutok New Orleans-ba meglátogatni Őt, vagy Ő haza nem jön. Addig pedig úgy döntöttem, hogy egy kicsit átrendezem a szobánkat és a ruhatáram aktuális kiszelektálását is megejtem.
Éppen hason fekve próbáltam kihalászni az ágyam mögé beesett apró kis dolgokat amikor meghallottam, hogy valaki kopogtatással jelezte számomra az érkezését. Pár pillanattal később, pedig már meg is tudtam a váratlan vendégem kilétét.
- Ohh, szia! Gyere csak! – mosolyogtam rá kedvesen az anyukámra, miközben feltápászkodtam
A család nagyon fontos a számomra és annak ellenére, hogy mi egy kicsit különlegesebb család vagyunk csak még inkább ragaszkodunk a másikhoz. Anya annak ellenére, hogy valójában nem is az Ő babái voltunk, úgy szeret minket, mintha azok lettünk volna. Szeretettel, aggódással és óvó féltéssel nevelt minket. Az első lélegzetvételünktől kezdve a mai pillanatig, amiért iszonyatosan hálás vagyok neki. Nagyon szeretem és nem csak azért, mert Őt ismerem egyedül, mint az anyukámat, hanem azért mert Ő tényleg olyan szülő akit csak szeretni lehet.
- Őszintén? – húztam el a szám, miközben törökülésben leültem az ágyramra és jeleztem neki, hogy jöjjön csak közelebb.
- Eleinte jó volt egy kicsit egyedül, de most már jobban örülnék neki, ha Lizzie itthon lenne. – vallottam be őszintén, miközben lepöcköltem egy pihét a takarómról.
- Anya? Szerinted sikerül megoldást találnunk az összeolvadásra? – pillantottam fel rá aggodalommal a szemeimben.
Akarva akaratlanul is mindig ekörül járnak a gondolataim és tudom, hogy ezzel Ő is így van. Ez a helyzet, hogy Lizzie most nincs itt velünk, pedig csak még inkább a felszínre hozza. Végtére is ha nem sikerül kitalálnunk mit is tegyünk akkor valamelyikünk végül egyedül fog maradni.
music:Clikk note: Josie & Lizzie szobája 2453766849  words: 415
©

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖





A nevetés a dzsem az élet pirítósán. Ízt ad neki, megőrzi a kiszáradástól, és megkönnyíti a lenyelését.





Josie Saltzman
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
❖ Maia Mitchell
Keresem :
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptyVas. Okt. 27, 2019 6:08 pm


To my beautiful daughter


Sokáig voltunk távol Stefannal, egyes, rosszmájú megjegyzések szerint talán túlságosan is sokáig, de én tudtam, hogy a lányaim a lehető legjobb kezekben voltak. Nem csak az iskola, hanem Alaric is gondoskodott erről. Az, hogy Bonnie hívása miatt félbe kellett hagynunk a Gemini-átok megtörése után való kutatást és hazajönnünk, egyfajta kudarcként élt bennem, hiszen a lányok minden nappal egyre és egyre közelebb kerültek az átok beteljesüléséhez, én meg nem tehettem semmit, amivel megakadályozhattam volna ezt. Ez egyszerűen felemésztett, arról nem beszélve, mennyire megviselt Stefan állapota is, akire Damon és Elena helyzete rakott plusz terheket. Pont olyan volt, mint a gimiben - minden egy óriási, feneketlen, otromba katyvasz.
Épp ezért nem szívesen engedtem el Lizzie-t New Orleansba, de addig nyúzott minket, hogy végül csak sikerült kipréselnie belőlem egy "igen"-t. Azzal nyugtattam magam, hogy Klaust ismerve jó kezekben lesz náluk - illetve, hogy a másik szemem fénye legalább itthon maradt, látótávolságon belül. Kicsit nyugodtabb voltam, tudván, hogy Josie-n rajta tarthatom a szemem, nem kell állandóan telefonhívásokkal zaklatnom és azon kattognom, miféle szörnyűségek érhetik egy olyan kaotikus család mellett, mint a Mikaelsonok.
- Kopp-kopp. - kocogtatom meg mutatóujjam bütykét a nyitott ajtó félfáján, mintha a jelenlétem nem lenne amúgy is eléggé feltűnő. Mosolyom szinte leszalad az arcomról, olyan széles, nyoma sincs gondolataim súlyának vagy az előttünk álló, bizonytalan jövő keltette félelmeknek.
- Bejöhetek? - érdeklődöm Josie-tól, bárhol is tartózkodik a szobán belül éppen. Kamaszodnak, jobb, ha az ember anyja megkérdezi ahelyett, hogy csak úgy beront a személyes terükbe. Ezt már akkor megtanultam, amikor háromévesen a dackorszakba léptek.
- Milyen érzés, hogy tiéd az egész szoba? - Fejemmel Lizzie üresen álló ágyára bökök, miközben a küszöbön átlépve besétálok a szobába. Furcsa, hogy nincsenek együtt, viszont ez nem gátol meg abban, hogy ne töltsek egy kis időt kettesben Josie-val.




Caroline Forbes-Salvatore
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
come to me whenever you want
i won't let you lose control

Josie & Lizzie szobája Original
Play by :
✨ Candice Accola
Léptek száma :
3
Népszerûség :
0

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptyVas. Júl. 14, 2019 6:52 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Josie & Lizzie szobája Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Josie & Lizzie szobája Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
568
Népszerûség :
0

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptyHétf. Ápr. 15, 2019 7:39 pm



I've got your back, kid


Lizzie & Stefan
Egy szomorkás mosoly jelent meg arcomon, ahogy Lizzie emlékeztetett rá, még sosem meséltem neki az apámról. Nem sok mindenkivel osztottam meg életem során, mégis miféle ember nevelt engem, és Damont. Nem voltam rá büszke, hogy egy hozzá hasonló embernek engedelmeskedtem éveken keresztül, mint naiv kisgyermek. Damon mindig is okosabb volt ilyenformán nálam, ő nem dőlt be az öreg húzásainak, szavainak, s valójában én is tudtam, hogy milyen ember ő. Mégsem mondtam neki nemetsoha semmire, nem ellenkeztem, követtem a kéréseit, amik inkább parancsok voltak. Úgy bánt velünk, mintha a felettesünk volna, nem pedig az apánk. Katonák voltunk a szemében, akiknek úgy kellett ugrálnia, ahogy ő fütyült. Damon hamar ellene fordult, én továbbra is a kedvére akartam tenni, valójában halálom napjáig engedelmeskedtem neki. - Kevesen tudják, milyen ember volt ő. Nem volt apának való, kegyetlen, gonosz ember volt. Nem tudom, egyáltalán képes volt-e a szeretetre valaha is. Ha jól emlékszem, soha nem volt hozzánk egy kedves szava sem, anyánk halála épp ezért rázott mg minket olyan nagyon. Nem volt többé senki, aki gondunkat viselte volna. Onnantól már csak egymásra számíthattunk Damonnel. - Elég idős volt már ahhoz, hogy mindezeket megtudja, mégsem volt egyszerű ilyet mesélnem neki. Szerettem volna azt mondani, hogy jó ember volt, aki szeretett minket, és anyámat is, de ez nem volt igaz. Nem tudtam, hogy képes volt-e a szeretetre. Ez eszembe jutatta, hogy Kai is hasonlón mehetett át, csak épp benne megtört valami mindezek hatására. Sajnálhattam volna, s egy részem engedett is a kísértésnek. Ennek ellenére mégis gyűlöltem, mert bántotta a szeretteimet, mert halála után is képes volt előmászni a pokolból, hogy minket kínozzon. - Azt hiszem, ha rossz példa van egy gyerek előtt, vagy a szülőre fog hasonlítani, mert úgy hiszi, így kell viselkednie. Vagy pedig dacol vele, és csak azért is másmilyen lesz felnőtt korára. - kezdtem bele egy nagyot sóhajtva, erre a kérdésre nem volt egyszerű válaszolni. - Talán a megfelelési kényszerem győzött meg arról, hogy más vagyok, mint ő. Őt sosem érdekelte mások véleménye, engem pedig egészen halálomig más sem érdekelt, mint az övé. Ő nyugodt volt annak ellenére is, amilyen szörnyűségeket elkövetett, én pedig a mai napig igyekszem jót cselekedni, hogy a korábbi rossz életem magam mögött hagyjam. - Ennél jobban nem tudtam volna megfogalmazni, miért tartom magam másnak, jobbnak, mint az apám. Tudom, hogy halandóként nem ártottam volna másoknak, a vámpírlét viszont mindent megváltoztatott számomra. Ezen gondolatokat viszont megtartottam magamnak, mert eszem ágában sem volt mentegetni saját magam Lizzie, vagy bárki más előtt is. Én is küzdhettem volna a késztetés ellen, a sóvárgást ugyanúgy legyűrhettem volna, mint bárki más. Nem lehetett kifogás a vámpírlét minden rosszra.
Lizzie arcára mintha egy kis szín is kiült volna, ahogy a távozásról beszéltünk. Azonnal ki is mászott meleg takarója menedékéből, hogy elkészülhessen, s mikor már cipő és dzseki is volt rajta, én magam is felkeltem. - Semmi baj, Liz! A mi titkunk marad. - biztosítottam róla, és a fejemet kezdtem ingatni, amikor az ajtóhoz lépett. - Akkor már csináljuk rendesen. Gyere! - Azzal a lendülettel az ablakhoz sétáltam, amit kitártam, és megnéztem magamnak a távolságot. - Kiviszlek, csak kapaszkodj! - ha engedte, és közelebb jött hozzám, felkaptam a karjaimba, és egyetlen gyors, rutinos mozdulattal már kint is voltunk az ablakon. Odalent a pázsitra érkeztünk szinte hangtalanul, az épület takarásában, ahonnan nem volt nehéz eljutni a kapuig, vagy éppen ki, a kerítés fölött.


555 szó ■  remélem így megfelel Josie & Lizzie szobája 3739568389
S akkor részemről ez egy záró, folytathatjuk a Grillben, ha gondolod! Josie & Lizzie szobája 2566525366



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




I love you... forever.





Stefan Salvatore
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Caroline is my beautiful wife
Play by :
paul "hottie" wesley
Léptek száma :
69
Népszerûség :
1

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptyCsüt. Ápr. 04, 2019 7:46 pm


Stefan & Lizzie
"THE SKY WAS CLOUDLESS AND OF A DEEP DARK BLUE."


Stefan szavai megnyugtatóak, és jó hatással vannak rám. Bizonyos részletekkel ugyan tudnék vitatkozni, de nem teszem. Nincs értelme. Mindenesetre elkönyvelem magamban, hogy kicsit azért elfogult velem szemben. Ahogy általában a szülők szoktak lenni a gyerekeikkel. Ő persze nem az igazi apám, de anyám férje, a mostohaapám, szóval olyasmi, és valószínűleg ő is még ma is olyan ártatlan kislánynak lát, mint tíz, tizenöt évvel ezelőtt voltam. Bár abban igaza van, hogy sosem akarnék Josienak ártani. Nem tudok elképzelni olyan szituációt, ami okot adhatna arra, hogy a testvérem ellen forduljak. Ő olyan, mint a másik felem. Néha veszekszünk persze, de mutassanak nekem akár csak egyetlen olyan testvérpárt, akiknél ez sosem fordul elő.
- Az apád? - vonom fel a szemöldököm, mikor Stefan megosztja velem a saját hasonló jellegű tapasztalatait. Ahogy ez a beszélgetés halad előre, egyre inkább rá kell jönnöm, milyen sok hasonlóság van közöttünk. - Szerintem igazából még sosem beszéltél róla. Legalábbis nem emlékszem rá. Rossz ember volt? - pillantok a szemeibe érdeklődve. A szüleimnek és Mystic Fallsnak olyan hosszú és tartalmas története van, amelyet képtelenség megjegyezni. Pedig ennek egy része egyben történelem is, és a tananyagunk részét képezi, illetve ott áll feketén-fehéren a tankönyvekben, vagy a könyvtárunk polcain sorakozva. Diák legyen a talpán, aki képes ennyi mindent fejben tartani. - Mi az, ami végül segített megbizonyosodni arról, hogy te más vagy, mint ő volt? - kíváncsiskodok tovább. Lehet, hogy kicsit furcsa kérdés, és talán túl sokat kérdezek, de ha Stefan úgy érzi, sok vagyok, bármikor leállíthat. Viszont ha már úgy döntött, hogy megosztja velem a saját tapasztalatait, tényleg érdekelnek ezek a dolgok, és talán tanulhatok is belőlük valamit, ami nekem is hasznomra válhat.
A társalgást azonban simán folytathatjuk a suli falain kívül is. Egyébként is néha úgy tűnik, mintha folyton csak itt lennénk a négy fal között. Mindig örülök, ha lehetőségem adódik kimozdulni innen. Most meg főleg, és nem csak azért, mert éhes vagyok, vagy mert nincs kedvem az iskolatársaim körében reggelizni, hanem azért is, mert távolabb kerülhetek az előző este eseményeinek helyszínétől.
- Szuper! Akkor máris elkészülök! - félredobom magamról a takarómat, amibe eddig belegubóztam, magamra kapom a dzsekimet és a bakancsomat, zsebre dugom a telefonomat és a tárcámat is.
- Már kész is vagyok. Indulhatunk! - nézek azért körül, hogy minden megvan-e, majd az ajtóhoz lépek. - Mit gondolsz, maradhatna ez az egész a mi titkunk? - Sandítok Stefan felé közben. - Nem tudom, anya és apa megértenék-e a lógást... Meg ezt a beszélgetést. Tudod... nem szeretném őket megijeszteni azzal, hogy ilyen dolgokon gondolkodom... - utalok itt a korábbi kijelentéseimre, miszerint tartok tőle, hogy valamikor én is olyanná válhatok, mint Kai. Szerintem a szüleimnek most így is épp elég oka van aggódni, tudva, hogy az életünk veszélyeben lehet az a démon miatt. Nem akarok nekik még több okot adni az idegeskedésre.


Paralyzed

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


DON'T UNDERESTIMATE THE ALLURE OF DARKNESS.
Even the purest hearts are drawn to it.


Elisabeth Saltzman
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Oh, she's sweet but a psycho
Josie & Lizzie szobája Tumblr_inline_ns88i2qEt01qlt39u_250
That's the thing about magic;
you've got to know it's still
here, all around us, or it just
stays invisible for you.
Kapcsolatban :
✩ there's a crazy warlock in my future
Play by :
✩ Shelley Hennig
Léptek száma :
47
Népszerûség :
1

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptySzer. Márc. 27, 2019 11:27 pm



I've got your back, kid


Lizzie & Stefan
Még mindig alig akartam elhinni, hogy ez velünk történik. Hogy Kai valóban visszatért, Lizzie életére tört, s nem csak éreztem, tudtam is, hogy ez csak a kezdet. Amikor nem beszéltünk, végig azon gondolkodtam, miként védhetnénk meg a lányokat, miként óvhatnánk meg mindenkit, akit szeretünk, s akit bántani akar az a szörnyeteg. Nem szerettem az erőszakot, ha tehettem, elkerültem, de nála tényleg nem láttam más megoldást, nem is éreztem semmiféle bűntudatot, hogy ez megfordult a fejemben. Inkább megkönnyebbültem volna, ha végre valamelyikünk eltakarítja őt erről a világról. Ha eddig nem tanultunk a hibánkból, most itt volt az ideje, a börtönvilág nem megoldás. Ahogy legyintett, azonnal komolyan vettem mindazt, amit mondott, amit kérdezett. Tényleg ostobaságnak tartottam mindezt, de tudatni akartam vele, hogy nem veszem mindezt félvállról, s hogy nekem bármiről beszélhet, még ilyen kellemetlen és borzalmas dolgokról is. - El tudom képzelni, hogy ez milyen érzés lehet neked. És nem azért mondom, hogy te nem hasonlítasz rá, mert meg akarlak védeni, vagy nyugtatni. Te szereted a testvéredet, nem a versenytársat látod benne, sosem tudnál Josie-nak ártani. Kedves vagy, jószívű, és erős, fizikailag és szellemileg is. Bízz bennem, egyáltalán nem kell attól tartanod, hogy olyanná válsz, mint ő. - Egy halvány mosollyal próbáltam még inkább érzékeltetni, hogy én ebben hiszek, és valóban így gondolom. Szörnyű lehet a tudat, hogy a saját rokonod végezni akar veled... Egy kicsit még át is tudom érezni, Damon is hasonló dolgokat vágott a fejemhez, vagy épp közel került ahhoz, hogy megöljön, Kai-jal ellentétben viszont ő sosem gondolta komolyan, vagy ha mégis, nem tett semmit. Megkeserítette az életem, s ott tett keresztbe, ahol tudott, de sosem tett volna bennem nagy kárt. Ahogy én sem voltam erre képes, még akkor sem, mikor Lexi szívébe karót döfött. Annyira messzinek tűnik mindez, hogy beleborzongok, és próbálok rájönni, hogy suhant el így az idő. Mintha egy másik életben történt volna mindez. - Tudod, nekem is voltak hasonló gondolataim. Emberként borzasztóan féltem tőle, hogy ugyanolyan rossz apa leszek, mint az én apám volt. Csak csoda, hogy végül félig-meddig megapasztalhattam ezt az érzést, és egyáltalán nem vagyok olyan, mint az apám. Én nem tudnálak bántani benneteket. - Próbáltam párhuzamot vonni eközött, s aközött, amitől ő is tart, ennél jobb pedig eszembe sem juthatott volna. Giuseppe Salvatore szörnyű ember volt világ életében, de valóban tartottam attól, hogy rá fogok hasonlítani. A mai napig nem értem, hogy tud valaki úgy bánni a gyermekeivel, és a feleségével, ahogy ő tette. Ugyanakkor azt sem értem, valaki hogy mészárolhatja le a saját testvéreit, Kai mégis más, mint az apám volt. Ő csak kegyetlen volt, szívtelen, Kai viszont őrült. Megnyugtatott a szavaival, egy hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem, viszont teljesen nem nyugodtam meg, Kai még odakint volt. Kapva-kapok az alkalmon, hogy kirángathassam innen, ebből a sötét, és üres szobából, ahová begubózott egymaga. Bólintok, és mosolygok, mikor felteszi a kérdést, madjhogynem felnevetek, mert ő ajánlotta fel, anélkül, hogy győzködnöm kellett volna, nem akartam semmit sem ráerőltetni. - Persze. Kiviszlek innen, ne aggódj! - kacsintottam rá, mint valami cinkostárs, hiszen elvileg tanórák zajlanak még odalent, amikről nem szabadna lógnia. Ám mégis ki lennék én, ha épp most szigorítanék be, és tagadnám meg tőle a lógást?






❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




I love you... forever.





Stefan Salvatore
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Caroline is my beautiful wife
Play by :
paul "hottie" wesley
Léptek száma :
69
Népszerûség :
1

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptyCsüt. Feb. 07, 2019 1:36 am


Stefan & Lizzie
"THE SKY WAS CLOUDLESS AND OF A DEEP DARK BLUE."


Mélyet sóhajtok. Akárhogy is nézem, Stefannak igaza van. Hiába próbálnám megérteni Kai tetteit, megmagyarázni a viselkedését, okot és okozatot összekötni, ez egyszerűen nem fog menni. Mert Kai nem viselkedik racionálisan, és azelőtt sem tette, hogy hosszú-hosszú időre magányra volt ítélve egy másik világban. Nem értem, nem igazán tudom elképzelni sem, milyen volt a számára az élet a Parker-házban, hogy mi mindent kellett kiállnia a szülői, főképp apai elutasítás miatt. De akkor sem lehetett annyira rossz a helyzet, és semmi sem adhatott igazán jó okot arra, hogy lemészárolja a testvéreit. És megtette volna anyámmal is, meg Olivia néniékkel is, ha alkalma adódott volna. Később pedig meg is tette. Megölte az édesanyámat, és bár kaptunk egy esélyt a viszonylagosan normális életre Caroline-nal, de Kai miatt így is rengetegen haltak meg, és sokakat elveszítettünk. Durva és kegyetlen ilyet mondani, de valószínűleg mind jobban jártunk volna, ha már első alkalommal is a börtönvilág helyett inkább halálbüntetést kap. Akkor valószínűleg arra sem lett volna esélye, hogy démonná váljon. De ezen utólag már kár filózni, nem igaz? Azt a problémát kell most megoldanunk, ami előttünk van.
- Persze, most ezt mondod, hogy nem hasonlítunk rá, és értem, hogy szerinted nem kellene ilyesmire gondolnom sem, csak... úgy értettem, tudod, hogy ő is elszívó volt, mint mi vagyunk. Ez pedig ritka dolog. Ráadásul rokonok vagyunk... mármint... csak egy kicsit eltűnődtem, hogy talán az ilyesmi lehet örökletes is. De mindegy. Nem számít – legyintek. Persze, tudom, hülyeség ilyeneken agyalni, nem is áll szándékomban, de a tegnapi este után nem igazán tehetek róla, ha mindenfélék eszembe jutnak. Nem mintha éreznék rá bármiféle késztetést, hogy egy nagy konyhakéssel feldaraboljak bárkit is. Talán Kait kivéve.
Stefan szavaiból és a tekintetéből is kitűnik, megnyugtatja őt, hogy efféle konklúzióra jutottam. A mi erősségünk az egységben van. Emiatt pedig muszáj elmosolyodnom. A nagybátyámnak talán sokféle előnye van démonként, de mi ha összefogunk, mindenre meg fogjuk találni a megoldást, kiállunk egymásért, megvédjük a szeretteinket. És ezt nem veheti el tőlük. Ezek a gondolatok pedig lassan, fokozatosan kicsit bennem is csillapítják a tegnap óta tomboló vihart. Kezdem egy kicsit kevésbé elveszettnek érezni magam.
- Ne aggódj, Stefan, semmi ilyesmit nem tervezek. Nem őrültem meg teljesen, sosem szállnék vele szembe egyedül – ingatom a fejem. Persze más a helyzet, ha ismét olyan szituációba kerülnék, mint tegnap, hogy esélyem sem volt segítséget hívni. Nem szeretném soha az életbe olyan kiszolgáltatottnak érezni magam ismét. Éppen ezért megteszem majd, ami tőlem telik, hogy ha lesz legközelebbi alkalom, addigra már felkészültebb legyek, és meg tudjam védeni magamat. Ne megint egy hajszálon múljon az életem. Ha előző nap nem jutottam volna el anyához időben... Bele sem akarok gondolni!
- Igazából eléggé éhes vagyok. Nem mentem el reggelizni, mert, tudod, nem akartam másokkal találkozni. A menzán ilyenkor mindig van valaki, és... egyelőre semmi kedvem a kérdéseikre válaszolni. Szóval... mit gondolsz, meg lehetne oldani, hogy elmenjünk valahová enni? Mondjuk a Grillbe? - pillantok rá ezúttal kissé könyörgő tekintettel. Ő régen hosszú évekig itt élt. Biztos tudja a módját, hogy lehet innen a leginkább észrevétlenül kisurranni. Csak mert az éjjeli szökésekben már ugyan van némi tapasztalatom, fényes nappal még nem sokszor próbáltam kilógni.


Paralyzed

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


DON'T UNDERESTIMATE THE ALLURE OF DARKNESS.
Even the purest hearts are drawn to it.


Elisabeth Saltzman
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Oh, she's sweet but a psycho
Josie & Lizzie szobája Tumblr_inline_ns88i2qEt01qlt39u_250
That's the thing about magic;
you've got to know it's still
here, all around us, or it just
stays invisible for you.
Kapcsolatban :
✩ there's a crazy warlock in my future
Play by :
✩ Shelley Hennig
Léptek száma :
47
Népszerûség :
1

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptyKedd Dec. 04, 2018 11:29 pm



I've got your back, kid


Lizzie & Stefan
Minél többször mondtuk ki Kai nevét, annál valóságosabb lett az ittléte. Egészen idáig alig akartam elhinni, hogy tényleg itt van, s újra az a célja, hogy bántsa a lányokat. Nem mintha bármit is számított volna, ő már démon volt, nem boszorkány, volt saját ereje - bár nem voltunk tisztában az összes képességével. Csupán a bosszúvágy vezérelné ezúttal? Az ikrek létezése nem sokat nyomhat a latba, nem úgy, mint első alkalommal, mikor az életükre tört. - Azért azt ne felejtsük el, hogy csak azután került a börtönvilágba, hogy lemészárolta a fél családját. Abban viszont igazad van, hogy ronthatott a helyzeten. - Némiképp le voltam  nyűgözve, mennyire érett is a velem szemben ülő lány, milyen tisztán látja a dolgokat már ilyen fiatalon. S rettegtem is, hogy mindezt a tudást a saját kis akciójára fordítja, mert volt egy olyan rossz érzésem, hogy nem véletlenül kérdez ennyit. Ez nem sima kíváncsiságnak tűnt, bár részben a saját félelmén próbált kerülkerekedni.
A kérdés hallatán egy pillanatra a levegő is bent rekedt a tüdőmben, hirtelen azt se tudtam mit feleljek erre. Kicsit úgy éreztem, ezt Alaric-kal, vagy Caroline-nal kellene megbeszélnie, de én is ugyanúgy törődtem vele, mint a szülei, és szerettem volna, ha nem is gondol ilyenekre. - Ez miféle kérdés, Lizzie? - sóhajtottam, és egyetlen pillanatig csak meredtem rá, próbálva kitalálni, mire gondol, miért fél ettől. - Nem, nem gondolom. Kai beteg. Te egyáltalán nem hasonlítasz rá. Szeretném, ha nem gondolnál ilyenekre. - a fejemet ingattam rosszallóan, de nem voltam rá mréges, mégcsak nem is nehezteltem. Értettem, miért tart ettől, mégis butaságnak tartottam, hogy egy pszichopatához hasonlítja magát. - Sem te, sem Josie nem hasonlítotok rá, rendben? - Vártam, hogy reagáljon rá, legalább egy bólintással, ha másra nem futja. Teljesen le voltam döbbenve még mindig a kérdésen, és egyre inkább aggódtam a lány iránt. Kai már így is elvett tőlük, és Rictől valami igazán fontosat. Caroline a lehető legjobb pótanya, aki létezhet a világon, de attól még tragédia volt, ami évekkel ezelőtt történt. Nem csak Jo vesztette életét azon a napon, az egész koven elpusztult, s rengeteg ember élete változott meg.
Lizzie hozzáállása nagyon is tetszett, teljes mértékben igaza volt, hisz' eddig mindenkit, aki az életünkre tört, együttes erővel gyűrtük le, vagy léptünk túl rajta. A leglehetetlenebb helyzeteket oldottuk meg közösen, kezdve Elena életbentartásával, amit rengeteg bonyodalom követett. Damont kigyógyítottuk egy vérfarkasharapásból, visszahoztuk őt és Bonnie-t egy börtönvilágból... Megannyi lehetetlennek bizonyult dolog, amit sikerült megoldanunk, mert kitartottunk egymás mellett, és nem adtuk fel, amíg minden meg nem oldódott. Felkeltem a székből, és odaültem Lizzie mellé az ágyra, miközben végiggondoltam mindazt, amit mondott. - Igen, itt vagyunk egymásnak. Épp ezért nagyon fontos, hogy ne kezdj magánakcióba. Ezt halál komolyan mondom, Liz. Nem tudjuk mire képes, fogalmunk sincs, mit jelent, ha valaki démon, mivel jár mindez. Kai pedig már elszívóként is nagyon veszélyes volt. Meg kell ígérned, hogy nem csinálsz butaságot! - biztosítanom kellett, hogy megmarad a hátsóján, s nem próbál hőst játszani, mert túl sokat veszítettünk már Kai miatt. Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha a lányokat is elvenné tőlünk.  






❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




I love you... forever.





Stefan Salvatore
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Caroline is my beautiful wife
Play by :
paul "hottie" wesley
Léptek száma :
69
Népszerûség :
1

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptySzer. Nov. 28, 2018 12:38 am


Stefan & Lizzie
"THE SKY WAS CLOUDLESS AND OF A DEEP DARK BLUE."


Elgondolkodva hallgatom ismét Stefan mondandóját, a feleletét, és talán most először némi szánalmat is érzek Kai iránt a harag, a bosszúvágy és a félelem mellett. Persze az utóbbiak még mindig jóval erősebbek. De határozottan jó kicsit kibontani ezt a csomagot, megnézni, elemezgetni a tartalmát, annál valóságosabb és megfoghatóbb lesz. Nem csupán egy démon, aki értelmetlen okokra hivatkozva az életünkre tör, és ehhez meg is van minden hatalma, hanem emellett egy egykori családtag is, akivel rosszul bántak. Ebben ugyanannyira megvan a lehetőség arra, hogy fogódzót találjunk rajta, minthogy jobban megértsük, mi mozgatja. Bár nyilván a Pokol és a démoni mivolta is tovább formálta őt azóta, hogy többször is meghalt, és többször is bebörtönözték.
- Igen, azt hiszem igazad van. Kairól is, meg arról is, hogy a körülmények nagyban hozzátesznek ahhoz, akik vagyunk, akikké válhatunk. Nem azt mondom, hogy sajnálom őt, de... - a hangom most kissé tűnődővé válik. - Elképzelni sem tudom, milyen lehet húsz évet leélni egy börtönvilágban.... egy olyan világban, ahol nincs senki más rajtam kívül, és teljesen egyedül vagyok. Semmi sem változik. Minden nap ugyanaz... - Persze nyilvánvaló, hogy ezt felfogni sem tudom, hisz összesen sem éltem még annyit, mint amit a nagybátyám ott töltött. És ez csupán egy dolog a furcsa családom még furcsább dolgai közül. Büntetésből bezárni embereket valamiféle időhurokba. Valljuk be, kissé beteges.
- Gondolod, hogy egyszer én is olyanná válhatok, mint ő? Mint Kai? - Egy vérből valók vagyunk. Ő is elszívó volt, akárcsak én. A kovenből már nem él senki rajtam és Josien kívül, de a családom, akik a jelenben körülvesznek, néha épp olyan diszfunkcionális. Én is lázadó típus vagyok. Ez olyasmi, ami belülről jön, és nemigazán tudok rajta változtatni. Szóval... összefoglalva: talán megvan rá az esély, hogy egyszer nekem is egyszerűen csak bekattan valami, és le akarom majd kaszabolni a szeretteimet? Mert ha ez tényleg megtörténhetne, talán nekem is jobb helyem lenne egy másik világban.
A fejemben motoszkáló gondolatok kíváncsiságot ébresztenek bennem a nagyapám iránt is, de Stefan válasza végül valamiképpen megnyugtatóan hat rám. Azt hiszem, csak jó azt hallani, hogy nem volt rossz ember. Tulajdonképpen őt is a körülmények formálták. Ám magamban hozzáteszem, hogy ennek ellenére mégis, ha ő nem lett volna olyan, amilyen, az egész családomnak máshogy alakult volna a sorsa. Ha jobban bánik Kaijal, a többieknek talán nem kellett volna meghalnia. Ha nem erőltetik az összemérettetést, valószínűleg még az édesanyám is élne. Persze ezt már sosem tudhatjuk meg.
- Van egy előnyünk vele szemben – pillantok fel Stefre, miután elmondja, szerinte milyen véget kell ennek érnie Kai számára. - Ő egyedül van, mi pedig itt vagyunk egymásnak – jegyzem meg halványan elmosolyodva. Lehet, hogy erős, és nagyjából legyőzhetetlen, mi viszont összetartunk, és nem adjuk fel.


Paralyzed

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


DON'T UNDERESTIMATE THE ALLURE OF DARKNESS.
Even the purest hearts are drawn to it.


Elisabeth Saltzman
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Oh, she's sweet but a psycho
Josie & Lizzie szobája Tumblr_inline_ns88i2qEt01qlt39u_250
That's the thing about magic;
you've got to know it's still
here, all around us, or it just
stays invisible for you.
Kapcsolatban :
✩ there's a crazy warlock in my future
Play by :
✩ Shelley Hennig
Léptek száma :
47
Népszerûség :
1

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptyHétf. Nov. 05, 2018 12:19 am



I've got your back, kid


Lizzie & Stefan
Még ennyi év elteltével is furcsa volt belegondolni, hogy valóban közöm van ehhez a két csodálatos lányhoz. Másnak talán természetes volna mindez, egy halandónak, aki nem veszített semmit, aki eltervezte, hogy egy nap családot alapít, s mikor megtalálta a megfelelő nőt, bele is vághatott. Én az évtizedek alatt, amiket leéltem leginkább csak veszítettem - embereket, önuralmat, álmokat. Meganyi dolog volt, amire vágytam, s amiről le kellett mondanom csak azért, mert 1864-ben vámpírrá változtam Katherine Pierce vére által. A sok borzalom, a sok veszteség megváltoztatott, volt egy oldalam, amire nem voltam büszke, ami még mindig tüske volt a mellkasomban, és amiről nem akartam, hogy Lizzie, vagy Josie tudjon. Nem voltam vele tisztában, hogy Caroline mennyit mesélt nekik rólam az évek alatt, vagy mit szűrtek le mindenből, de kimondva valójában sosem lett, hogy miket tettem. Rosszabb dolgokat, mint Damon, mégis őt hoztam fel példának, mikor a lány Kairól kérdezett. Saját magamról nem gondoltam, hogy megjár nekem az a bizonyos megváltás, hogy megérdemlem ezt az életet, amit jelenleg élek, s tessék. Kai Parker képében érkezett a válasz. - Őszintén? Nem tudom. De tényleg szeretnék abban hinni, hogy senki sem születik gonosznak. Az biztos, hogy nem segít, ha egy szülő előbbre tartja a kovenjét, mint a saját gyerekeit. Kai végképp elnyomva érezhette magát egy olyan boszorkánycsaládban, ahol csak az erőd miatt becsülnek meg. - Annak mindenképp örültem, hogy a lányoknak ezekben a furcsa hagyományokban nem kellett részt venniük, nem kellett átérezniük milyen attól rettegni egész életükben, hogy egyszer majd meghalnak, vagy elveszítik a testvérüket. Egy szerető család tagjai voltak, biztonságban érezhették magukat, legalábbis egészen idáig úgy hittük, nem érheti őket baj. Kai felbukkanása mindannyiunkat sokként ért, amiből én személy szerint még mindig nem tudtam feleszmélni. - A nagyapád nem volt rossz ember, bár ezt talán nehéz elhinni. Úgy nevelték, hogy minden esetben a koven az első. Van, aki nem tud változatni a berögzült szokásokon, és van, aki igen, például a nagyanyád, akiről a nevedet kaptad. - Mosoly bújt meg a szám sarkában, mikor az egykori sheriffre gondoltam, és igazán hálás volt Alaricnak, hogy róla nevezte el Lizzie-t. Caroline nehézidőszakot élt át, mikor az édeasanyja nélkül kellett megküzdenie a mágikus terhességével, ez a gesztus pedig a legszebb ajándék volt, amit kaphatott.
Próbáltam úgy megválaszolni Lizzie kérdéseit, hogy közben kellemesebb témák felé tereltem a szót, hátha kicsit megnyugszik, hátha le tudom venni a vállán lévő teher egy részét. Nem volt könnyű dolgom, mikor jómagam is feszült voltam, féltem, aggódtam, és mindeközben majd' szétvetett a bűntudat önmagam, és a harag Kai miatt. - Ismersz engem, és tudod, hogy nem szeretek erőszakhoz folyamodni. Legalábbis jó ideje kerülöm a bajt. - tettem hozzá a torkomat köszörülve. Talán Enzo halála volt az utolsó, mikor úgy istenigazán elszaladt velem a ló, azóta is évek teltek el, de azóta az érzéseim köszönik szépen, jól vannak. - Mégis... Kai esetében azt hiszem nincs más mód. Keresnünk kell egy megoldást, hogy többet ne okozzon problémát neked, Josie-nak, és senki másnak. - Nem mondtam ki kerek-perec, hogy meg kell ölnünk, de tudnia kellett, hogy erre gondolok. Túl veszélyes volt, ezúttal nem becsülhettük alá, mert borzasztóan ostobák voltunk, mikor azt hittük, elég, ha újabb börtönvilágba zárjuk. Túl nagy volt a tét, ezúttal még nagyobb, mint legutóbb, egy egész iskola volt itt természetfeletti lényekkel, ingadozó hangulatú, befolyásolható kamaszokkal.






❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




I love you... forever.





Stefan Salvatore
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Caroline is my beautiful wife
Play by :
paul "hottie" wesley
Léptek száma :
69
Népszerûség :
1

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája EmptyKedd Okt. 16, 2018 5:42 pm


Stefan & Lizzie
"THE SKY WAS CLOUDLESS AND OF A DEEP DARK BLUE."


Már az első pillanattól kezdve látom Stefan szemében az aggodalmat és a szomorúságot. Bár talán nem akarja ennyire nyilvánvalóan kimutatni, de abból, hogy itt van, már így is egyértelmű. Ő is, anya is, apa is... mind aggódnak értem, pedig igazából nem miattam kéne. Jól vagyok, túl leszek rajta. Kai-ra kéne összpontosítanunk. Arra, hogy itt van, hogy visszatérhet, hogy újra támadhat, és legközelebb talán nem is engem kap el, hanem Josiet, és mi van, ha neki nem lesz ilyen szerencsére? Tehetetlennek érzem magam. Nem akartam órára menni, nem hiányoznak most a kíváncsi tekintetek, meg a társaság úgy általában. A barátaim társasága, akikhez előbb-utóbb úgyis szintén eljuthat a pletyka, és kérdezgetnének, vagy a szánakozó pillantásuk kísérne minden felé. Ők nem érthetik, milyen ez. Én se nagyon értem.
Vérszegény mosolyt küldök Stefan felé, miközben ő helyet foglal, és közli, hogy nem is várja tőlem senki, hogy órán üljek most. A tekintetem leginkább azt üzeni, hogy „hát nem is tudom... de oké”. Persze a szüleim talán tényleg nem várják el tőlem, de én magamtól elvárnám, hogy összeszedjem magam, és ne itt szerencsétlenkedjek. Azt mutassam, hogy tök jól vagyok, mert tényleg nem akarom, hogy miattam parázzanak. Viszont ha már ellógtam, talán hasznosabb lenne a könyvtárban múlatni az időt, és utánaolvasni a démonoknak, vagy legalább a neten nézelődni, mert muszáj többet tudnom. Ki kell derítenem, mit tehetünk, hogy felkészüljünk, és megvédhessük magunkat.
Végig hallgatom Stefant, nem szólok közbe, egyelőre nincs kedvem beszélni, inkább csak figyelek, és a fülesemmel babrálok közben az ujjaim között. Aztán sóhajtok egyet, és újra felnézek rá.
- Szóval... öhm... azt gondolod, hogy Kai azért lett ilyen, mert az apja nem szerette? - ráncolom a homlokom. Talán van némi értelme. Magam sem tudom, miért érzem így, de azt hiszem, jó hogy ezt tudom. Kicsit segít. Jobban megérteni őt. Talán mert ha jobban értem, és jobban ismerem, kevésbé lesz ijesztő, a sötétben felbukkanó, megfoghatatlan mumus, aki álmaimban is kísért, és sokkal inkább valaki, aki valaha valóban egy emberi lény volt, és akivel bátrabban merek farkasszemet nézni legközelebb, ha erre sor kerülne. - És a nagyapám, Kai apja... ő milyen ember volt? Őt is ismerted, igaz? Amit eddig hallottam és olvastam a családomról, az olyan... fura – jegyzem meg a vállaimat vonogatva. Belegondolni, hogy egyszer meg kéne ölnöm Josiet, vagy neki engem... kész őrület. Ha bennünket is ilyen szellemben neveltek volna... Hogy is mondjam? Talán a génjeinkben van, hogy nem vagyunk teljesen normálisak.
- Azt mondtad, egy démont nem lehet bezárni és meggyógyítani... Ezt értem. De akkor mégis mit tehetünk? Mert valamit tennünk kell, kitalálni valamit, mielőtt visszatérne - pillantok fel újra Stefanra, és a takaróm sarkát gyűrögetem közben kissé idegesen. Az az igazság, hogy mindaz, ami itt eddig elhangzott, egyelőre nem nyugtatott meg. Remélem, van valami tervük már, vagy dolgoznak rajta, hogy legyen.


Paralyzed

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


DON'T UNDERESTIMATE THE ALLURE OF DARKNESS.
Even the purest hearts are drawn to it.


Elisabeth Saltzman
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Oh, she's sweet but a psycho
Josie & Lizzie szobája Tumblr_inline_ns88i2qEt01qlt39u_250
That's the thing about magic;
you've got to know it's still
here, all around us, or it just
stays invisible for you.
Kapcsolatban :
✩ there's a crazy warlock in my future
Play by :
✩ Shelley Hennig
Léptek száma :
47
Népszerûség :
1

Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josie & Lizzie szobája   Josie & Lizzie szobája Empty

Ajánlott tartalom


Josie & Lizzie szobája Empty
Vissza az elejére Go down
 

Josie & Lizzie szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Salvatore Boarding School :: Hálókörletek-
^
ˇ