Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Két hét múlva egy Denver-i sikátorban. - Izzy & Liv

Hátsó gyakorlótér EmptyOlivia C. Summers
Yesterday at 11:43 pm



Elhagyatott raktárépületek

Hátsó gyakorlótér EmptyTatiana Shelley
Yesterday at 5:08 pm



Lili Reinhart

Hátsó gyakorlótér EmptyLucas Lawrence
Yesterday at 4:24 pm



Utcák

Hátsó gyakorlótér EmptyElectra Fanning
Yesterday at 12:26 am



Avatar- és névfoglaló

Hátsó gyakorlótér EmptyEmmett Keener
Csüt. Okt. 17, 2019 6:26 pm



Emmett Keener

Hátsó gyakorlótér EmptyElectra Fanning
Csüt. Okt. 17, 2019 12:26 am



Bejárat

Hátsó gyakorlótér EmptyCelian Darveaux
Szer. Okt. 16, 2019 6:57 pm



Elkelt a keresettem!

Hátsó gyakorlótér EmptyTatiana Shelley
Szer. Okt. 16, 2019 11:45 am



Udvar

Hátsó gyakorlótér EmptyKlaus Mikaelson
Szer. Okt. 16, 2019 12:37 am



Nothing else matters - Drezera

Hátsó gyakorlótér EmptyDrezath
Kedd Okt. 15, 2019 10:02 pm

Share
 

 Hátsó gyakorlótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyHétf. Szept. 30, 2019 10:38 pm



To: Reagan Blair


We all wanna be different - that’s make us all the same


- Tudod, most te teszel fel felesleges kérdéseket – Mosolyogtam rá kedvesen, ezzel pedig azt akartam elérni, hogy ne kelljen válaszolnom. Valójában nehéz lett volna definiálni, miért gondolom őt különlegesnek. Egyszerűen az volt és pont ez vonzott benne egy bizonyos pontig, de… mindig is úgy gondoltam, hogy még csak egy beszélgetésig sem juthatok vele. Blair zárkózott volt, talán zárkózottabb, mint bárki a szervezetben. Szinte lehetetlen volt hozzá közel kerülni, de ez a fajta rejtélyesség, titokzatosság különlegessé tette. Persze, bizalomra nem adott túlzottan okot. De én is titkolóztam.
A komoly válaszára felvontam a szemöldökömet, majd a továbbiakra megcsóváltam a fejemet. Nem értettem, miért ilyen.
- Én annak tartalak – Vagyis nagyon szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy jó ember. Eddig nem okozott csalódást, mármint, nem tett semmi olyat, ami aggódásra adott volna okot, de… de nyomoztam. Féltem, hogy kiderül Blairről valami és nem értettem ezt az érzést. Egészen a mai napig nem foglalkoztam azzal, hogy kiről mi fog kiderülni a nyomozás során, de most először féltem, hogy róla kiderül, benne van a keze Zack halálában. Elkezdtem kedvelni őt és ez… emiatt nagyon nem akartam, hogy csalódnom kelljen benne.
Nagyot nyeltem, majd elmosolyodtam a szavaira. Úgy tűnt, nem sok emberrel volt még dolga, olyanokkal, akik igazán törődtek volna vele.
- Egyszerűbb, de engem tényleg érdekel, jól vagy-e… de ha inkább nem válaszolnál, megértem – Nem akartam ráerőltetni magamat. Ígyis többet kaptam tőle ezen a zártkörű edzésen, mint azt elsőre remélhettem volna.
Kissé leteremtve éreztem magam, habár semmi olyat nem mondott, de mégis… egy részem viszont igazat adott neki.
- Igen, nem ismerlek. De erről nem én tehetek és nem is a többiek. Bár ettől még… nem fogsz meggyőzni. Nem tettél semmi olyat, ami miatt rosszat kellene feltételeznem rólad – A tekintetem sokkal komolyabb volt, mint szerettem volna. – Miért hagyjuk? Tudom, hogy az agyadra megyek az állandó kérdezősködésemmel, de… de miért? Mármint, miért zárkóztál el ennyire? Nem bízol bennem? Vagy a többiekben? Mármint… sajnálom. Megint sok a kérdés és ki foglak vele akasztani. Bocsánat – Elhalkultam a végére. Fürkészni kezdtem, őszinte érdeklődéssel a tekintetemben, hátha mégis csak válaszol a sok bugyuta kérdésemre. Azon is elgondolkodtam, hogy megosztok magamról pár dolgot, hátha akkor jobban bízna bennem, de végül ezt elvetettem. Talán felesleges erőltetni a dolgokat. Lehet, hogy most „elvagyunk” a közös edzés keretein belül, de ettől még semmi sem változik, ugye?
A saját szavaim idézésére picit elmosolyodtam, majd a fejemet csóváltam. Aztán figyeltem, hogyan jön zavarba és tovább cukkoltam, bár számoltam a lehetséges következményekkel.
- Ez édes… látnád magad most… - Motyogtam mosolyogva, majd a szám elé húztam az egyik kezem. Éreztem, hogy pengeélen táncolok és pillanatokon belül még ki is dobhat a teremből, de tényleg aranyos volt. Sosem hittem, hogy zavarba tudom hozni, hiszen nem tűnt olyan típusnak.
Aztán erőt vettem magamon, farkasszemet nézve és felvettem az alapállást. Kissé meglepett a tűzgolyó, de reflexből húztam magam elé egy pajzsot, olyat, amire még Zack tanított meg. A tűzgolyó előttem vált semmissé, vagyis „robbant fel” szinte. A szívem a torkomban dobogott, ahogy újra Blairre néztem.
- E-ezt megérdemeltem… bocsánat, többé nem cukkollak, esküszöm – Védekeztem, de már újra mosolyogtam. Viszont tudtam, hogy ideje megkomolyodnom, így lassan eltüntettem a vigyort a képemről és a pajzsot leengedve vártam, hogy Blair újból próbára tegyen.
529 words ➢ Demons ➢ note: Blair Hátsó gyakorlótér 3808243726  Hátsó gyakorlótér 3887785939  ➢ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



On the first page of our story, the future seems so bright. And this thing turned out so evil...



Skyler Hastings
Beavatott
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Hátsó gyakorlótér Tumblr_n4gq599E3z1rgeiijo6_250
➢ My Hunter Prince in the Future
Play by :
➢ Chloe Bennet
Léptek száma :
18
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyHétf. Szept. 23, 2019 1:23 am



...But the truth is, I just stopped feeling




To: Hastings


- Miből gondolod, hogy különleges vagyok? - kérdeztem, nem hagyhattam annyiban ugyanis a dolgot. Nem éreztem úgy, igaza lenne, sőt, minden porcikám tiltakozott a szavai ellen. Egyáltalán nem voltam sem különleges, sem titokzatos, csak egy titkolózó, fura alak. Ráadásul hazug is, ha Reedre gondolunk, akivel a jelek szerint Hastings igencsak jóban volt. Különös téma került terítékre, valahogy nem az edzőterembe való, vagy nem az edzéshez, meg úgy egyáltalán... kettőnk között is érdekes volt. A fejemet ingatva fordultam el tőle, megindulva a szőnyeg másik vége felé, de végül megtorpantam, ahogy újra megszólalt. Tényleg nem volt bűntudatom Zack miatt, mármint a halála nyilván nem hagyott hidegen, nem, erről szó sem volt. Utáltam azokat, akik megölték, magamat viszont nem tartottam hibásnak, mert... csak bajba sodortam volna a csapatot, ha odamegyünk, ráadásul senki sem tudott volna koncentrálni, mert egy tagunkról, egy vezetőről volt szó. Skyler miatt viszont egy kicsit rosszul éreztem magam. Fogalmam sem volt róla, hogy volt bármi kapcsolata is Reedhez, azt meg pláne, hogy kedvelte, vagy kedvelték egymást. Fene tudja, mi volt köztük, nem is érdekelt, akkor sem, s most sem, mégis furcsa érzés kerülgetett miatta. Igaz, elvállaltam volna akkor is, ha ezt tudom, hiszen sosem az érzelmeimre, vagy a szívemre hallgattam - már ha egyáltalán volt, képletesen.
- Vagy talán mégsem. - meredtem rá ismét komolyan, mást nem is tettem hozzá. Nem akartam sem Zacket felhozni, sem a bátyáimat, nem akartam a múltról beszélni, mert annak nem volt semmi értelme. Különben is, mit számított, mit gondol rólam a lány? Nem volt fontos. Nem szabadott fontosnak lennie.
- Csak nem tartom magam jó embernek. - feleltem újfent röviden, a tekintetem nem vettem le róla. Valóban nem voltam jó ember, bár rossz sem kifejezetten. Olyan lényekre vadásztunk, amik ártanak másoknak, gyilkolnak, káoszt hagynak maguk után, halált és szenvedést. Ettől függetlenül magamról is hasonlót gondoltam, ami az utóbbiakat illeti.
Nem feleltem azonnal a következő mondatokra, először nem is akartam rájuk felelni, végül mégis megtettem. Isten tudja miért.
- Mindig is úgy gondoltam, mások nem kíváncsiak a válaszra, ha ezt kérdezik. Egyszerűbb ez a válasz, nem? - tettem fel a kérdést enyhén oldalra billentett fejjel. Szemöldökeimet összevontam, kicsit megzavarodtam a lány szavaitól. Talán ő tényleg kíváncsi volt a válaszra? Egy halk hümmögés kiszökött belőlem, ahogy ezen morfondíroztam.
Az edzésünk olyan volt, mint egy érzelmi hullámvasút. Még Blackwell sem volt képes ennyi érzelmet, ennyi reakciót kicsikarni belőlem, pedig mellette némileg oldottabb voltam. Hastings számomra épp olyan rejtély volt, mint mindenki más, ámbár... mintha életre keltett volna, nem feltétlenül jó értelemben. Hisz' nem véletlenül zártam el az érzelmeimet, s váltam szinte teljesen érzéketlenné. A szavai, a cselekedetei viszont egész mást váltottak ki belőlem, főleg a legutóbbiak. Egyszerre lettem tőle dühös, szomorú... meg hasonló "finomságok", közben pedig végig arra gondoltam, mennyire nem ismer engem, hogy mennyire nem is akar megismerni, jobban mondva nem akarna, ha mindent tudna rólam. Kinyitottam a számat, majd becsuktam. Ezt kétszer eljátszottam, mire harmadjára sikerült szavakat is formálnom ajkaimmal.
- Nem sokat tudsz rólam. Ahogyan mások sem, még itt sem. Nem tudod, miket tettem, nem ismersz engem, Skye. - hangom egyszerre volt kemény és lágy, s ezúttal szinte alig tűnt fel a megszólítás. Már amúgy is mindegy volt, kialakított egy képet rólam a fejében, talán egészen mást, mit amit mondott, vagy ezek mellett egy másik képet is.
- Ez nem önbizalom kérdése, csak... inkább hagyjuk. Neked sincs sok, ami azt illeti. - vontam fel a szemöldököm, némileg leplezni is akartam a zavarom, ami még nem múlt el azóta sem.  A mosolyát próbáltam figyelmen kívül hagyni, épp eléggé meg voltam már zavarodva így is, az is éppen elég volt nekem. Már így is kiestem az edzői szerepemből, a vezetőiből nem akartam. Nem akartam, hogy másnak lásson, jobbnak, mert nem voltam az. Nem a valódi énemet látta.
- Az igazság az, hogy látok, amit látok. - vágtam rá, idézve az ő szavait, amit korábban intézett hozzám. Nem ragoztam tovább, tényleg jó volt kezdő vadásznak, bár igaza volt, még fejlődnie kellett. Ahogy mindannyiunknak, mert mindenki hibázik olykor, csak nem mindegy, milyen munkában. A miénkben egyetlen apró hiba is az életünkbe, vagy valaki más életébe kerülhetett.
- Legalábbis nem kéne. - morogtam alig hallhatóan. Egészen biztos voltam benne, hogy ő ettől még hallotta, s majd viccelődik rajta egy sort. Vagy valami hasonló. Röhejes lehetett, ahogy viselkedtem, arról nem is beszélve, én milyennek tartottam magamat. Szavakat sem találtam volna rá, ha le kellett volna írnom.
Természetesen szóvá kellett ezt is tennie, mire azonnal ráemeltem a pillantásom, ami igencsak megrökönyödött volt. Oké, csak szedd össze magad! Nem nehéz. Állj vele szemben, aztán... oké. Mély levegő, Blair, menni fog! Beszívtam a levegőt, majd kifújtam, miközben elhelyezkedtem vele szemben egy nagyobb távolságra. Közben nem kaptam el a pilantásom róla, már csak azért sem.
Kilőttem az irányába egy tűzgolyót, de éppen az arca előtt blokkoltam is a saját támadásom egy pajzzsal. Csak kíváncsi voltam rá, figyel-e. Amennyiben ő is kivédte volna, elismerő pillantást küldtem felé, ha pedig mégsem, akkor rosszallót.


words: 817 ❖ war of hearts ❖ note: Hátsó gyakorlótér 3739568389kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyVas. Szept. 22, 2019 9:14 pm



To: Reagan Blair


We all wanna be different - that’s make us all the same


Muszáj volt mosolyognom rajta. Látszott, hogy nem tud mit kezdeni a szavaimmal, a rejtett bókkal, vagy pont, hogy a nyílt bókkal, még magam sem tudom, mi volt ez. A kérdésre kissé meglepődtem, először nem értettem, de aztán leesett.
- Persze, mondogasd csak magadnak, hogy ez az oka a szavaimnak, de az igazság az, hogy látom, amit látok. Nem kell ehhez sok ész – Mutogattam rá, majd aprót rándítottam a vállamon. Feloldódtam mellette és nem tudom, ez jó volt-e vagy sem. A vezetőm volt, a felettesem, ráadásul rá is, mint a többi vezetőre, gyanakodtam, most meg itt nevetgéltem vele önfeledten, sőt… talán már flörtnek is minősült, amit csináltam. Bár tudtam, hogy úgysem érdekelném Blairt, talán ezért voltam olyan bátor, mikor ilyen szavakat intéztem felé.
- Talán igen, a rejtélyesség néha rossz… ha sok a titok, az mindent tönkre tud tenni, de te még jó értelemben vagy rejtélyes. Legalábbis én így látom – Amíg meg nem cáfol benne, ugyebár. Persze, ha titkok, hát nekem is volt bőven, így nem róhattam fel neki mindent. De tény, hogy nem volt mindegy, ki mit titkol. – Rossz fiúnak gondolod magad, Blair? Mármint a rossz értelemben vett… rossz fiúnak? – Érdeklődtem kíváncsian, de érezhetően megváltozott a hangulata. Rideggé vált hirtelen a helyzet, a levegő pedig feszültté. Még a hideg is kirázott tőle, pont ezért kérdeztem meg, jól van-e.
- Ezt még gyakorold – Vágtam rá a válaszára, majd folytattam. – Nem túl hihető, hogy jól vagy… - Sóhajtottam, de végül ennyiben is hagytam, nem faggattam tovább. Lehet, érzékeny pontra tapintottam valamivel vagy a fene tudja. De ő is kissé olyan területre tévedt, mikor a többiek kerültek szóba. Nem voltam közösségi ember, mégis nehéz volt egyedül. Vagy csak szimplán nem fogadtak úgy be.
- Hogy érted ezt? – Bár nyilvánvaló volt, hogy nem vagyok olyan, mint ő, de érdekelt, pontosan mire értette. A válasz meglepett. – Mi az ördögért lennél elcseszett? Mármint bocsánat, hogy ilyen hangnemet megütök egy vezetővel szemben, de… ugyan már. Nem vagy elcseszett. Egy vadász társaság élén állsz és kiváló vagy abban, amit csinálsz. Az, hogy zárkózott vagy, nem jelenti azt, hogy gond lenne veled. Mármint nem olyan értelemben, amiben gondolod… vagyis azt hiszem – Nagyot nyeltem. Nem akartam kioktatni, de sosem szerettem, ha valaki leminősítette önmagát. Ő most ezt tette. Nem gondoltam róla, hogy önértékelési gondjai vannak, de ezek szerint tévedtem. – Legyen több önbizalma, Mr. Blair – Pislogtam fel rá, s láttam azt is, mikor megnyalta az ajkait. Aztán a továbbiak, a téma, az, hogy úgy éreztem, kicsit magasztalni próbál, jólesett, de nehéz volt elhinni.
- Én úgy gondolom, hogy nem véletlenül választott ki pont titeket az a kard. Valami oka volt rá, csak rá kell jönnötök, mi – Gondolkodtam el, kissé eltérve talán a tárgytól, majd nagyot nyeltem. – Nekem még nagyon sokat kell tanulnom, mindenesetre… de köszönöm a bókot, Blair – Mosolyogtam rá végül, hiszen elismert, ami jó érzéssel töltött el, csak na. Tudtam, hogy hozzájuk képest és talán a többi beavatotthoz képest sem vagyok sehol még. Lehettem volna már magasabb szinten, ha az elejétől fogva igazán komolyan veszem, de sokáig csak a mágia érdekelt és azzal sem tudtam igazán haladni egymagam.
Még mindig nevettem, miközben szabadkoztam. Kínos volt és zavarbaejtő az egész szituáció, de nem tudtam nem mosolyogni. Azonban ő halálosan komoly ábrázattal válaszolt, amin megint csak nevetnem kellett. Aranyosnak találtam. Zavarban volt és ezen jót szórakoztam. A helyzet az, hogy én is zavarban voltam már az egész „edzésünk” miatt, ami nagyjából nevetésből és csipkelődésből állt ezidáig. Furcsa volt, kissé talán a Zackkel való edzésekre emlékeztetett. Részben. Azért vele nem nevettünk ennyit, de megvolt egyfajta meghittség köztünk.
- Oh, persze, hová is gondolok, ugye? Mr. Blair aligha jöhet zavarba egy tanítványától – A fejemet csóváltam, de aztán próbáltam csitítani magamat, sikertelenül. Ám nem akartam kihúzni nála a gyufát, nem tudtam, hol vannak nála azok a bizonyos határok, így lassan elcsendesedtem, bár a hasam már fájt a sok nevetéstől.
Felvettem az alapállást és így figyeltem őt, majd a szavaira bólintottam egy aprót.
- Rendben van, de ha nem nézel rám, úgy hogy fogsz rám támadni? – Vontam fel kérdőn az egyik szemöldökömet, miközben még mindig ott ült a szám sarkában a levakarhatatlan mosoly.
677 words ➢ Demons ➢ note: Blair Hátsó gyakorlótér 3808243726  Hátsó gyakorlótér 3887785939  ➢ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



On the first page of our story, the future seems so bright. And this thing turned out so evil...



Skyler Hastings
Beavatott
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Hátsó gyakorlótér Tumblr_n4gq599E3z1rgeiijo6_250
➢ My Hunter Prince in the Future
Play by :
➢ Chloe Bennet
Léptek száma :
18
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyVas. Szept. 22, 2019 12:47 am



...But the truth is, I just stopped feeling




To: Hastings


Hastings néha nagyon furcsa volt, mintha egy teljesen más bolygóról jöttünk volna. Talán így is volt, vagy csak én éltem egy teljesen más bolygón, mint a többiek, vagy legalábbis több tízezer fényév távolságra voltam mindenkitől. Néha nehéz volt, mert mások nem értettek meg engem, én pedig nem értettem meg másokat. Skye viszont egy külön rejtély volt számomra, mert annyiféle tulajdonságot tudtam volna felsorolni, ha rá gondolok. Olyan volt számomra, mint egy két lábon járó paradoxon. Valószínűleg azért, mert nem egy egyszerű lány volt, ráadásul én annyira értettem a nőkhöz, mint egy labrador a foghúzáshoz. Oké, ez talán erős példa volt, én mégis valami hasonlót éreztem. További szavaira már nem is igen tudtam mit reagálni. Felnevettem, bár inkább valami horkantásfélére emlékeztetett a hang. A fejemet ingattam, s kissé zavarban pillantottam fel rá. Mi ütött ebbe a nőbe?! Ezúttal mégsem kaptam el a pillantásom róla, csak néztem őt néhány pillanatig, mielőtt feleltem volna.
- Túl korai időpontra tettem az edzést, ugye? Bizonyára még nem ittál kávét, és koffein megvonásban szenvedsz. - Újabb fejrázás, meg egy mosoly, grimasz, vagy nevezze mindenki annak, aminek akarja. Még én magam sem tudtam, miféle kifejezés ült arcomra. - A rejtélyesség nem feltétlenül jó dolog. Azt jelenti, a másik titkol valamit, nem? A rossz fiúkkal pedig csak a baj van hosszútávon. - jegyeztem meg kissé borúsan. No igen, nem épp a pozitív hozzáállásomról voltam híres, inkább voltam borongós, pesszimista, negatív, meg minden egyéb szörnyű dolog, ami lehúzza a többi embert.
A pillanat valahogy elmúlt, az a kellemes valami, ami miatt még néhány mosolyt is megeresztettem. Főleg az a bizonyos mondat után, ami miatt én valami egészen másra asszociáltam, pedig... ez nagyon nem volt rám jellemző. Persze olykor eszembe jutott Zack, meg amit tettem, vagyis inkább nem tettem, ám igencsak ritkán ahhoz képest, milyen súlyos dologról volt szó. Reméltem, hogy nem tűnik fel neki ez a kis hangulatváltás, mégis észrevette, nem volt olyan vak az ilyesmihez, mint én. A legtöbb ember valószínűleg észrevette volna. Én meg voltam olyan hülye, hogy idióta módjára reagáljak, miért is ne..
- Jól vagyok. Csak fáradt. - vágtam rá a vidámság legkisebb jele nélkül, szinte morogtam, mintha ő tehetne arról, hogy én idióta vagyok. Felvettem az álarcot, amit mindig viseltem, amit nagyon ritkán engedtem csak le, de annak mindig meglett a következménye. Mint most is. Emiatt tartottam távol magamtól az érzelmeket, meg úgy általában az embereket is, egyáltalán nem volt mindez véletlen.
- Skyler, te egyáltalán nem vagy olyan, mint én. - feleltem olyan hirtelen, hogy kiszaladt a számon. Soha nem hívtam még a keresztnevén, nagyjából senkit sem hívtam a keresztnevén, az túl személyes volt, mintha kötődnék az illetőhöz. Újabb lefagyás következett a részemről, ám ezúttal talán egy fokkal ügyesebben reagáltam. Rögtön magyarázni kezdtem tovább, mintha ez a kis nyelvbotlás meg sem történt volna. - Tudod, senki sem olyan elcseszett, mint én. - És jött a kínos nevetés, ami miatt legszívesebben az edzőszőnyeg alá bújtam volna. Mégis mi a fene bajod van, Blair?! Ez a nő rossz hatással van rád, nyilvánvalóan.
Ahogy találkozott a pillantásunk, akaratlanul is megnyaltam ajkaimat. Egy mosolyféle kúszott újra arcomra, talán ez most tényleg mosoly volt, nem egy gyenge próbálkozás. Olyan voltam, mint egy hangulatingadozásos, hormonoktól fuldokló kamasz, aki most ismerkedik a valódi érzelmekkel. Nem voltam önmagam, nagyon nem.
- Pedig hidd el, van akinek addig tart. Ráadásul sem én, sem a többi vezető nem vált azonnal profivá. Attól, hogy a kard kiválasztott minket, még ugyanúgy tanulnunk kellett, ahogy azóta is formában tartjuk magunkat az edzésekkel. - vontam vállat. - Talán mindkettő. - feleltem azért mégis a szavaira. Nem hazudtam, tényleg láttam benne lehetőséget, hogy sokkal jobbá váljon, ez pedig nem fordulhatott volna elő, ha nem lenne tehetsége a dologhoz. Az ilyesmiben nem tévedtem.
- Nem, egyáltalán nem az volt a célom. - feleltem halál komolyan, kicsit talán védekezően is, pedig egyáltalán nem gyanúsítani próbált, inkább csak kijelentésnek hangzott. Furcsa helyzet volt, kínos, zavarba ejtő, nagyon is. Én sem tudtam, mit mondhatnék, ahogy ő sem, bár... én jobban zavarba jöttem, mint ő. Nem számítottam rá, hogy csiklandos az oldala, vagy bármiféle reakciót is kiváltok belőle, ilyesmi nem fordult még elő velem.
- Ki, én? Ugyan, Hastings! - vigyorogtam, ami lássuk be, igencsak árulkodó jel volt. Igenis zavarban voltam, nem is kicsit, amitől még inkább zavarba jöttem, ráadásul még a lány is kiszúrta mindezt. Akár el is süllyedhettem volna, igen, el akartam süllyedni, vagy elpárologni, amelyik hamarabb sikerül. Megköszörültem a torkomat, s egyáltalán nem érdekelt, hogy vigyorog, nevetgél, felőlem a fején is pöröghetett volna, valószínűleg azt sem veszem észre abban a pillanatban. Nem bosszankodtam miatta, nem is feddtem meg, csak próbáltam összekaparni magam. Ez az edzés egyáltalán nem úgy alakult, ahgyan terveztem, hiszen még semeddig sem jutottunk el.
- Szóval, az volna a lényeg, hogy bármiféle varázslatot küldök feléd, kivéded, s közben nem veszíted el az egyensúlyod sem. - Újabb torok köszörülés, majd félrepillantottam. Egy kicsit nem akartam ránézni, hogy össze tudjam szedni magam. Nagyon nehéznek bizonyult mindez.


words: 817 ❖ war of hearts ❖ note: Hátsó gyakorlótér 3739568389kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptySzer. Szept. 04, 2019 2:33 pm



To: Reagan Blair


We all wanna be different - that’s make us all the same


Felvontam a szemöldökömet, mikor visszakérdezett, de nem reagáltam azonnal, hanem hagytam, hogy folytassa. Elmosolyodtam.
- Pedig az vagy. Különleges és titokzatos. Rejtélyes… igazi rosszfiús beütéssel – Méregetni kezdtem, még hümmögtem is hozzá. Láttam rajta, hogy valamennyire zavarba hozta a kijelentésem, miszerint ő „különleges”, szóval rá akartam még játszani a dologra.
Azonban az ezt követő hatalmas, dermedt csend aggasztóvá vált. A szemem sarkából mértem végig, majd az arcát kezdtem vizslatni. Mi lehet a gond? Nem nagyon értettem, mitől fagyott így le. Mondtam talán valamit?
- Blair… jól vagy? – Fordultam felé automatikusan végül, de aztán újabb téma került terítékre. Én meg a… többiek. Az, hogy mennyire el voltam zárkózva mindenkitől, azaz, sokkal inkább megvolt a magam véleménye a többi vezetőről és nem szívesen kértem volna a segítségüket.
- De te… nyilvánvalóan meg is vagy így, mármint… egyedül. Nekem ez nehezebb. – Magyaráztam, de aztán vállat is vontam. Nem akartam sajnáltatni magam, vagy hogy ezek után szánalomból legyen velem, bár… oh, ez úgysem történt volna meg. Az edzéseken túl nem reméltem semmit Blairtől és nem is szándékoztam ráakaszkodni. Hálás lehettem neki, hogy ha csak pár órát is, de rám szán néha napján.
A szavai… mintha némi elismerést kaptam volna. De nem akartam naiv lenni. Csak halványan elmosolyodtam, félrepillantva.
- Hát, igyekszem. Nem vagyok valami jó, de tényleg igyekszem. – Magyaráztam, majd újból ránéztem. Ekkor találkozott a tekintetünk pár hosszabb pillanatra. Gyönyörű szemei voltak. Kissé meglepődtem viszont.
- Évtizedekbe? Akkor vagy te gondolsz túl sokat és jót rólam, vagy tényleg ennyire jó vagyok – Felnevettem. Inkább az első eshetőséget gondoltam valósnak, mintsem a másodikat. Nem tartottam magamat jónak és nem is érdekelt annyira a vadászat, mint kellett volna, vagy az, hogy mennyire vagyok képzett. A mágia jobban lekötött, mert azt gondoltam, az a kulcsa az emlékeim rendbetételének. Talán akkor kezdett valamennyire érdekelni maga a vadászat és ez az egész, mikor Zack tanított. Sóhajtottam egy nagyobbat, aztán igyekeztem mindent megtenni, amit kért tőlem. De ahogy az oldalamhoz ért, egyszerűen elnevettem magamat. Csikis volt, mindig is csikis voltam és… oké, vártam is, hogy jól leszúrjon azért, amiért tönkreteszem az edzésünket.
- Bocsánat… tényleg… - Szabadkoztam tovább, de még mindig ott díszelgett a mosoly az arcomon, amit igyekeztem levakarni magamról, de… de az ő zavarát látva végül nem ment. Zavarba jött, ugye? Ezt láttam rajta. Pislogtam néhányat, majd megráztam a fejemet.
- Nem… nem kell szólnod. Mármint, atyaég… te nem megcsikizni akartál, szóval nyilván ez… - Nem tudtam, pontosan mit akartam kihozni ebből, de az volt a lényeg, hogy nem kellett engedélyt kérnie semmire. Az edzőm volt, az oktatóm, csak azt tette, amit jónak látott. Nem gondolta, hogy ez nekem csikis lesz. Nagyot nyeltem.
- Amúgy… csak nem zavarba jött a vadász úr? – Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá. Egyszerűen rá volt írva az arcára, meg hát, sosem beszélt még ennyit, pláne nem „értelmetlen” dolgokról, de most zavarában igenis megeredt a nyelve. Nekem meg ez… tetszett. Végre nem olyannak láttam, mint egészen eddig a pillanatig. Hiszen zárkózott volt, szinte mosolyogni sem mosolygott soha és… hát igen. Még jól emlékeztem azokra az időkre, mikor idekerültem: valahogy… bárkivel is próbáltam volna komolyabb kapcsolatot létesíteni, nem ment. Hazel magának való volt, Castiel szintén elzárkózott, Larissa aranyos volt, de a közös hangot nem találtuk, legalábbis úgy éreztem. Blairhez pedig akkoriban hiába próbáltam közeledni, csak falakba ütköztem, így hamar feladtam. Zack volt az egyetlen, aki felől azt éreztem, hogy tényleg érdeklem valami oknál fogva.
- Igenis, uram – Vigyorogtam rá, majd újra felvettem az alapállást. Próbáltam elfojtani a mosolyomat, de nem ment, pedig tudtam, hogy nem fogja díjazni, ha elhülyéskedem az edzésünket. Magam elé néztem végül, majd ahogy összeszedtem magamat, ismét rápillantottam.
- Ígérem, ezúttal nem nevetek… bármit is teszel. – A szemeit fürkésztem, majd oldalra döntöttem némileg a fejemet.
613 words ➢ Demons ➢ note:  Hátsó gyakorlótér 2566525366kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



On the first page of our story, the future seems so bright. And this thing turned out so evil...



Skyler Hastings
Beavatott
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Hátsó gyakorlótér Tumblr_n4gq599E3z1rgeiijo6_250
➢ My Hunter Prince in the Future
Play by :
➢ Chloe Bennet
Léptek száma :
18
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyKedd Aug. 27, 2019 11:03 pm



...But the truth is, I just stopped feeling




To: Hastings


Nehéz volt kicsit az edzés a tanoncokkal, főleg az olyanokkal, mint Hastings. Mert ha ő valamire kíváncsi volt rákérdezett, kinyilvánítota a véleményét, amire én nem feltétlenül voltam felkészülve. Szerettem a csöndes, hozzám hasonlóan magukba zárkozó embereket. Blackwell kivételével nem sok embert viseltem el, talán senki mást, aki ilyen személy lett volna. Hiszen még mások keresztnevét sem szívesen ejtettem ki a számon, nem akartam semmilyen formában kötődni hozzájuk. Minden lehetőséget elzártam előlük, s magam elől is, amivel közelebb férkőzhettek volna. Egyáltalán nem kívántam senkit közel engedni, s ez már az évek alatt annyira megszokottá vált számomra, már szinte erőlködnöm sem kellett, könnyedén zártam ki az érzéseimet, ahogyan másokat is.
Szerencsére nem kötött bele a szavaimba, elfogadta őket, vagy csak nem akart tovább vitázni ezen. Engem nem tudott volna meggyőzni arról, hogy nem akartam segíteni neki, mert ez nem így volt. Ami pedig a teher részét illeti... az egész vadász szakma olykor terhekkel jár, ami persze nem is baj. A kihívásokkal sosem volt gondom, valamelyest a lány is egy kihívás volt számomra. A vele való edzés legalábbis.
- Különleges? - elmosolyodtam, bár a horkantást, s a gúnyos nevetést is elnyomtam magamban. - Különösnek, vagy különcnek hívtak már. De különlegesnek soha. - Meghökkentem ezen az egy szón, tényleg nem alkalmazta rám még senki. Elkaptam a pillantásom róla, zavarban voltam, ami nagy szó volt az én esetemben. Persze nem kifejezetten rám értette, csak különleges esetnek nevezett, mégis... furcsa volt, szokatlan, és eléggé zavaró.
Mégis a következő szavai voltak azok, amik teljes mértékben ledöbbentettek. Az arcomról minden érzelem eltűnt, csak meredtem rá némán, miközben az a bizonyos segélykérés jutott eszembe újra. Reed. Azt tudtam, hogy közel állt Hastingshez, ám azt nem, mennyire. Tudhatott róla? Nem, senkinek sem mondtam el, más pedig nem hallhatta. Néhány pillanatba telt, mire rájöttem, valószínűleg nem egy célzást intézett felém, én értettem félre. Talán mégis furdalt a lelkiismeret, belém vájta a karmait, s a legváratlanabb helyzetekben bukkan fel. Ugyanakkor nem éreztem még mindig megbánást, vagy bűntudatot amiatt, amit tettem. Ha így mindenki mást megóvhattam a csapatból... nem. Ez volt a helyes döntés. Próbáltam úgy viselkedni, mint akinek semmi baja, nem úgy nézni, mintha szellemet láttam volna, vagy mintha Hastings idegen nyelven szólt volna hozzám. Bár alapból furcsának tartott, talán észre sem vette ezt a kis váltást, legalábbis nagyon reméltem.
- Hát, nem ítéllek el. Én sem vagyok jóban szinte senkivel. - megeresztettem egy mosolyt, részben leplezni akartam az előző agybajt, részben viszont elérni, ne érezze magát annyira egyedül. Ő nem olyan volt, mint én, így valószínűleg rosszul érezte magát egy kicsit. Azt hiszem.
- Meglepő, hogy amilyen kelekótya vagy, annyira tudsz fókuszálni is. A kettő általában üti egymást. - Igen, ez egy elismerés akart lenni, bár lehet, hogy nem jött át neki, nehezen ment az ilyesmi. Tényleg az volt, képes volt egy edzésformát egy televíziós műsorhoz hasonlítani, ehhez hasonlót nem sűrűthallottam.Igaz, Blackwell is elég szeleburdi tudott lenni a maga módján, mégis kiváló vadász volt. Hastings mégis más volt valahogy, csak épp egyelőre nem tudtam hová tenni a viselkedését, a jellemét, vagy őt magát. Viszonozta a pillantásom, amit én úgy értelmeztem, végre kezd kicsit felengedni, de az is előfordulhatott, miszerint tévedek. Nem az első eset volna.
- Szerintem nem lesz vele probléma. Már az is meglepő, hogy kezdőként ennyire tudsz koncentrálni. Másoknak évtizedekbe telik. Plusz tényleg nagyon szétszórtnak tűnsz. - Cukkoltam egy kicsit mosolyogva, s kicsit meg is lepett. Amióta betette ide a lábát, talán többet mosolyogtam, mint egész reggel. Sőt, ez egész biztos, teljesen biztos voltam benne, nem rándult meg egy arcizmom se, mióta felkeltem. Volt egy olyan érzésem, hogy jól ki fogunk jönni egymással, ami szintén különös volt. Én és a megérzések, hah!
Stabilan állt, nem tudtam kizökkenteni, vagy megingatni, ennek örültem. Mikor azonban az oldalát érintettem meg, felnevetett, s hirtelen megragadta a kezeimet. Ezzel megtartotta magát, nem huppant a földre, viszont rajtam volt a sor, hogy megdöbbenjek. Nem számítottam az érintésére, s egy pillanatra ldermedtem emiatt, ám ő ekkor már elengedett, hátrébb lépett. Én még mindog ott álltam, kissé meglepve meredve rá. Oké, ez a fajta közelségtalán még számomra is furcsa. Nem mintha annyira rossz lett volna a langyos keze az enyémen.
- Semmi... baj. Túl messzire mentem. Néha elfelejtek engedélyt kérni másoktól, ha ilyesmit csinálok. Legközelebb szólok, jó? Nem szándékos volt a... csikizés. - Hirtelen beszélni kezdtem, még csak értelme sem volt az egésznek, de nem tudtam befogni. Nehezen vettem rá magam, miképp elhallgassak végre, ám mikor sikerült, én is hátráltam egy lépést, megköszörülve a torkom. - Újra vedd fel az alapállást. - utasítottam halkan, igyekezvén végre összpontosítani, hogy meg tudjuk kezdeni az edzést.


words: 756 ❖ war of hearts ❖ note: Hátsó gyakorlótér 564837130kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptySzomb. Júl. 27, 2019 4:17 pm



To: Reagan Blair


We all wanna be different - that’s make us all the same


A szavait követően azon kezdtem gondolkozni, miért zárta ki az érzéseit. Biztos okkal tette; ezt nem vontam kétségbe, csupán… érdekelt, miféle dolgok történtek vele. De tudtam, hogy nem nekem fog megnyílni, sőt, talán senkinek sem, így felesleges lett volna rákérdeznem. Csupán töprengve néztem őt néhány pillanatig, kissé átható tekintettel, mielőtt félrenéztem volna.
Mindenkinek vannak titkai, nem igaz? Olyan történetei, melyekről nem szívesen beszél. A múlt túlságosan sötét és jobb néha, ha zárt ajtók mögé van rejtve.
De nem pont úgy, ahogyan az én esetemben van. Vajon nekem jobb lenne beszélnem erről? Vajon tudna nekem Blair segíteni? Még ha tudna is… az edzésem is nyűg neki, nem kell, hogy plusz terhet rójak a nyakába. Ezzel meg is győztem magam arról, miszerint nem szabad beszélnem erről.
Ha nem lett volna ott, nem láttam volna oda – ezt akartam a fejéhez vágni, de végül magamban tartottam. Magam sem tudom, miért kezdtem ennyire ráakaszkodni, de bizonyára bosszantó lehetett. De szükségem volt rá. Biccentettem egy aprót, válaszként, de nem fűztem hozzá többet.
- Nem, nem cáfoltam meg, hanem Te egy különleges eset vagy. – Egy mosolyt is küldtem felé. Nem mellesleg komolyan is gondoltam; a Wallace kard nem ok nélkül választotta őt ki. Ez már elég okot adott arra, hogy bízni lehessen benne, habár… nem is tudom. Talán butaság volt az egész. Hiszen én bíztam is, meg nem is; nem csak benne, hanem a többi vezetőben egyaránt. Zack miatt. A halálát körüllengő rejtélyek kapcsán, aminek senki sem akart utána járni. Aggasztó volt és egyben gyanús is. - Igen, pontosan. A tettek. Az is elég jelzésértékű, ha valaki nem tesz valamit, nem igaz? – Költői kérdés volt és értelmezhette, ahogyan csak akarta.
- Segítene, de nem mindenkitől kérnék segítséget, Blair. Hazeltől kiráz a hideg, Castiel elvan a maga világában, Lestrange meg… - A szemeimet forgattam, majd a fejemet is megráztam gyengén. - …más beavatott meg… nos, nem igazán vagyok jóban senkivel. – Jegyeztem meg csak úgy. Tovább haladtunk a beszélgetésben, sőt, felvettem lassan az alapállást is, ahogyan kérte.
- Mindegy, igazából egy buta műsor. Biztos nem nézel ilyesmit. – Vontam vállat egy zavart mosollyal. A közelsége furcsa volt a számomra; nem értettem, miért kell ennyire közel lennie hozzám… mármint, ő volt az edző és ha jobban belegondolok, Zack is gyakran „túlságosan” közel jött, de ő azért, mert… vonzódtunk is egymáshoz.
Elhessegettem a gondolatokat, majd felpillantottam újra Blairre és ezúttal elvesztem a tekintetében is.
- Pajzsot? Igen. Arra még Zack megtanított, habár… a gyakorlás tényleg nem árt. Mindig azt mondta, hogy jobban kellene koncentrálnom, de sosem tudtam. – Halványan elmosolyodtam, majd egy fél pillanatra az ajkaira tévedt a tekintetem. Zackhez is az edzések alatt kerültem közel… …de kételkedtem benne, hogy Blairrel hasonló útra lépnénk. Sőt. Blair és Zack… merőben mások voltak. Elgondolkodtam néhány pillanatra; az zökkentett ki, mikor mögém sétált és megérintette a vádlimat. Nagyot nyelve néztem hátra rá a vállam felett, a szemem sarkából. Az állásom stabil volt, így nem mozdultam, csak figyeltem őt. Akkor zökkentem ki a stabilitásból, mikor az oldalamat érintette meg; egyrészt tetszett az érintése, másrészt csikis is volt. Elkaptam a kezeit és így tartottam meg magamat, hogy ne essek orra. Aztán nevetve fordultam felé.
- Oké, bocsánat! Esküszöm, nem direkt csináltam, csak… csikis volt… - Elengedtem sietősen, majd tettem hátrébb egy lépést. Biztos voltam benne, hogy nem fogja díjazni a nevetésem meg magát a helyzetet.
547 words ➢ Demons ➢ note:  Hátsó gyakorlótér 2566525366kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



On the first page of our story, the future seems so bright. And this thing turned out so evil...



Skyler Hastings
Beavatott
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Hátsó gyakorlótér Tumblr_n4gq599E3z1rgeiijo6_250
➢ My Hunter Prince in the Future
Play by :
➢ Chloe Bennet
Léptek száma :
18
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyCsüt. Júl. 25, 2019 8:39 pm



...But the truth is, I just stopped feeling




To: Hastings


A nevetése meglepett, nem igazán tudtam, miként is reagáljak rá. Ráemeltem a pillantásom, még mindig arcomon ült a halvány mosoly, egészen addig, míg meg nem szólaltam.
- Számomra neked, és a többieknek van érdekes stílusa. - jegyeztem meg csak úgy mellékesen. - Persze tudom, hogy gyakoribb az a viselkedés. Kevés ember zárja ki az érzéseit. - kifejezéstelen arccal ejtettem ki a szavakat. Nem akartam megmagyarázni, miért váltam ilyenné, senkinek semmi köze nem volt hozzá, ráadásul az nem változtatott volna a dolgokon. Aki nem képes a történetem nélkül elfogadni teljes valómat, nos, annak nem is kell. Nem várom el, hogy mindenki felfogja ezt, sajnálatot főleg nem, azzal lehet a leginkább kihozni a sodromból. Hirtelen villant rá a tekintetem, ahogy megjegyezte, ne válaszoljak a kérdésre, ami nem is volt valódi kérdés. Kellett néhány pillanat, mire leesett, hogy viccel. Aznap kifejezetten tompa voltam, még magamhoz képest is furcsa. Már-már robotszerű. Megráztam a fejemet, majd egy fura, erőltetett nevetés buggyant ki belőlem. Rögtön utána megköszörültem a torkom, s elkaptam a pillantásom a lányról. Oké, ennyit a kikényszerített ézelmekről. Nem nekem valóak. Összevont szemöldökkel fordultam hozzá vissza, mikor ismét megszólalt. Néha tényleg nem értettem az embereket, miért kell mindent ennyire túlbonyolítani? Mintha az élet alapból nem lenne elég nyakatekert olykor. Hangosan felsóhajtottam.
- Ez nem igaz. Csak a szavaim mögé láttál valamit, ami nem volt ott. Én mindössze kijelentettem, hogy talán nem én vagyok a legalkalmasabb erre, ami igaz is. Viszont azt is mondtam, segítek. - vontam fel a szemöldökeim, s úgy néztem rá. Tényleg nem értettem, miért vette magára a szavakat, hiszen... nem állt szándékomban megsérteni őt, avagy visszautasítani, amennyiben tényleg engem akart tanárának. Ezért értettem meg ilyen baromi nehezen másokat, én nem hagytam, bármi is befolyásolja az érzelmeimet, minden szót, amit hozzám intéztek, tényeknek fogtam fel. Így egy kicsit nehezen értettem a szarkazmust, még ha én előszeretettel is használtam, illetve a viccelődés sem volt az erősségem. A kacsintásra viszont ő reagált furcsán, azt még én is felfedeztem, ferde pillantást vetett rám. Érthetetlen volt számomra ez is, hiszen ha nem láttak rajtam semmi reakciót, semmi érzelmet, az volt a a baj, ha pedig mégis... nos, furcsállták. Részben megértettem, tényleg szokatlan volt tőlem bármilyen érzés kinyilvánítása, de nem voltam robot.
- Látod, épp most cáfoltad meg a korábbi szavaidat. Vadászok vagyunk, az érzelmek hiánya nem adhatna bizalmatlanságra okot. - forgattam a szemeimet, kicsit azért zavart, hogy emiatt valaki kevesebbre tart, vagy nem bízik bennem. Hiszen nem adtam bizalmatlanságra semmi okot a cselekedeteimmel. Talán csak egyetlen egy ilyen tettem volt, ám azzal elszámoltam magamban, tudtam, helyesen döntöttem. Különben sem tudott róla senki. - Örülök, hogy te nem tartozol ezek az emberek közé. A bizalomnak nem az érzésekről, vagy a szavakról kellene szólnia. A tettek azok, amikkel bizonyítani lehet. - bólintottam, ezzel is nyomatékot adva a szavaimnak. Oldalra döntöttem a fejemet, amint folytatta, s újfent nem értettem a reakcióját.
- Biztosan más is segítene neked. Ne érts félre, kérlek! Szívesen segítek, hiszen ez a dolgom, ahogyan a többieké is. Nem utasítunk vissza segélykérést. - feleltem, majd hirtelen Zack hangja visszahngzott a fejemben. Ő segítséget kért, én pedig megtagadtam. A mai napig kíértene, ha nem zártam volna ki az érzelmeim. Sok minden más is kísérthetne emiatt, épp ezért nem engedhetem, hogy elgyengüljek. Másról volt itt most szó, másfajta segítségkérésről. Ráadásul bárkiről is lett volna szó, ugyanígy döntöttem volna, ha úgy vélem, veszélybe sodorhatnánk a többieket, vagy öngyilkos küldetésbe küldenénk őket. Mindenképp így határoztam volna, ez volt a helyes döntés. Újabb furcsa pillantást küldtem felé, ahogy valami műsorról kezdett beszélni. Még fel is nevettem halkan, hihetetlen volt ez a lány. Még edzés közben sem tudta leállítani a szorgos kis fogaskerekeket az agyában.
- Melyikre gondolsz? - pillantottam rá. - Tv-t azért szoktam nézni. - ingattam a fejemet mosolyogva. Megköszörültem a torkom, s gyorsan végiggondoltam, mit is akarok a mai edzésen csinálni.
- Tudod, hogyan kell elhárítani a varázslatokat, ugye? Egyfajta pajzsot húzni magad elé? Azt kellene ma gyakorolni, meddig tudod fenntartani. Nem elég a varázsigét tudnihasználni, koncentrálnod kell arra is, hogy ne veszítsd el az egyensúlyod. Ha egy erős vaázslatot vetnek be ellened, könnyen a földön köthetsz ki, attól pedig nem véd meg semmilyen varázslat. - magyaráztam kicsit hosszasan, de mindenképp tudnia kellett az alapokat. Nem igazán tudtam, mennyit tanult eddig, én csak néhány hete edzettem, ráadásul fizikailag. A tekintetébe fúrtam az enyémet, nem voltam zavarban attól, mennyire közel áll hozzám, bár neki talán némileg kényelmetlen volt. Kihívó pillantása nem erről árulkodott, bár mikor megérintettem... talán némileg meglepődött. Ez is az edzés része volt, épp ezért kellett bíznunk a másikban. Mögé sétáltam, s ellenőriztem, kellőképpen megvetette-e a lábát, így mindkét vádliját megérintettem, megpróbáltam eltolni a lábát, s ha minden jól ment, nem tudtam. Fontos volt, miképp ne veszítse el az egyensúlyát, ahogy arra szavakkal is rávilágítottam az imént. Azután a csípője fölött kicsivel az oldalát is megérintettem mindkét kezemmel, megpróbálva eldönteni őt, remélve, nem járok sikerrel. Ha nem ingott meg, akkor hümmögve elléptem tőle.


words: 813 ❖ war of hearts ❖ note: Hátsó gyakorlótér 564837130kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyKedd Júl. 23, 2019 11:16 pm


To: Reagan Blair




Felnevettem az önkritikáján, a szám elé kaptam a kezemet, hiszen képtelen voltam megállni a kacagásomat. Még akkor is, ha rövid ideig tartott.
- Örülök, hogy te is belátod, miként… van egy érdekes stílusod. De nem, nem fogok felesleges kérdéseket feltenni. Idővel legalábbis biztos igazodok az „elvárásaidhoz”, nem igaz? Mármint, ne válaszolj. Újabb ostoba kérdés. – Nevettem fel, a kezeimet védekezőn felemelve, miszerint véletlenül se akarjon reagálni a felesleges kérdésemre. Talán kissé kiforgattam a helyzetet, de ezt már direkt csináltam.
A továbbiak, avagy a hamis mosolyom és az övé… összepréseltem az ajkaimat és ha ő maga nem hozta volna fel újra a témát, én lazán elengedtem volna előbb vagy utóbb. De így kissé kellemetlen volt, hogy szavakat szegezett felém. Kérdéseket.
- Őszintén kértelek meg, hogy segíts, de te… szóval az első reakcióddal eléggé a tudtomra adtad, hogy nem kívánsz ezzel törődni. Én meg tényleg… nem akarok teherré válni. – Magyaráztam halkabban, de nem ellenkezésként. Hiszen ezt követően már elfogadtam, hogy mégis csak segít nekem és örültem, hogy Tőle tanulhatok. A kacsintásra zavartan néztem rá néhány pillanatig, majd inkább sóhajtottam.
- A zárkózottságod és az, hogy keveset beszélsz… némileg igen, arra ad okot. De nincs jogom megmondani, mit tegyél, sőt, vezető vagy; így hát… a kard nem véletlenül szánta neked ezt a pozíciót, nem? Bíznunk kell benned, nekünk, beavatottaknak… mert felettünk állsz. – Töprengtem el némileg, majd folytattam. – Bár én nem ezért bízok benned. Hanem mert… kiváló vadász vagy. Ezért akarok tőled tanulni. – Vállat vontam. Nem dicsérni akartam vagy magasztalni. – Egyébiránt, senki mást nem kérnék meg, hogy segítsen. A többi vezető… öhm, mindegy. – Félrepillantottam. Tudtam, hogy jóban van azért a többi vezetővel, így nem tartottam jó ötletnek erről beszélni.
A szőnyegig mentem vele, majd bólintottam a szavaira, de ahogy megérintett, a testem kissé megborzongott. Gyengén ráztam meg a fejemet, majd hagytam, hogy beállítson; mármint az alapállást… igen. Zavartan néztem rá, majd bólintottam a szavaira.
- Mint abban a műsorban? Tudod, a … na jó, biztos nem ismered. – A „Maradj talpon” című műsorra gondoltam, ami egyfajta vetélkedő volt, de biztos voltam benne, hogy Blair nem néz ilyen fura műsorokat. Így hát nem is folytattam.
- Szóval… most mi lenne a dolgom, Mr. Hunter? – Emeltem rá a tekintetemet kihívóan, ha még mindig olyan közel állt hozzám, mint pillanatokkal előbb.


372 words || demons || note:  Hátsó gyakorlótér 2566525366  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



On the first page of our story, the future seems so bright. And this thing turned out so evil...



Skyler Hastings
Beavatott
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Hátsó gyakorlótér Tumblr_n4gq599E3z1rgeiijo6_250
➢ My Hunter Prince in the Future
Play by :
➢ Chloe Bennet
Léptek száma :
18
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyKedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



...But the truth is, I just stopped feeling




To: Hastings


Halványan elmosolyodtam a reakciójára. Elég valószínűtlennek találtam, hogy tudta volna, miképp is értettem, az emberek nem tudtak jól kiigazodni rajtam. Tény, nem könnyítettem meg a dolgukat. Felsóhajtva néztem félre egy pillanatra, megpróbálva összeszedni magam, s legalább egy kis jó modort magamra erőltetni. Blackwell rengeteget nyúzott emiatt, szerinte sosem fogok becsajozni, ha így viselkedem. Na nem mintha Hastingset szerettem volna becserkészni, ám bizalmat nem várhatok el senkitől, ha én nem mutatok fel valamit cserébe. Újra ráemeltem a pillantásom, s kifújtam egy adag levegőt.
- Rendben, egyezzünk meg abban, hogy ha neked fontos valami, megkérdezed. Akkor is, ha az agyamra mész... én pedig megpróbálok nem egy seggfej lenni. - apró mosolyra görbültek ajkaim, bár nehezemre esett mindezt kimondani. Mindig kemény voltam a tanítványokkal, sosem bizalmaskodtam velük, Hanstings kedvéért mégis engedek a gyeplőn, mert ő beavatott. Megpróbáltam időnként magamra parancsolni, mert nem várhattam el mindenkitől, hogy úgy viselkedjenek, mint én. Szép kis világ lett volna pedig, ha... ha az érzések kevésbé játsszanak ennyire fontos szerepet. Számomra fölöslegesek voltak, s nem engedhettem meg, hogy magukkal rántsanak. Saját szabályaim egyike volt ez. Tulajdonképpen az egyetlen szabály. Az érzések csak az útban voltak, megnehezítették a koncentrálás, képtelenség volt normálisan összpontosítani bármire is, mikor megannyi érzés vonhatja el a figyelmed. Harc közben például, mikor a démonok kiszagolhatják a gyenge pontjaidat. Ha nincs egy sem, nos, sokkal nehezebb dolguk van. Minél inkább lefaragod a veszteségeket, a gyengepontokat, annál jobban jársz ebben az átkozott világban, ahol nagyobb esélyed van arra, hogy vámpírba botlasz, mint kóbor kutyába. Én is elmosolyodtam, szinte utánozva őt, az én mosolyom is legalább annyira nem állta meg a helyét, mint az övé.
- Szerintem nem mondasz igazat. Vagy nem akarsz megkérni mást, vagy... valami van a háttérben. De mind mondtam, segíteni fogok. Ne bonyolítsuk a dolgokat, nem igaz? - Teljesen őszinte voltam vele, nem a sajnálatról szólt mindez. Nem volt szokásom másokat sajnálni, vagy megszánni, az nem én voltam. Ha viszont nem tanítok neki varázslást, talán nem kér meg senki mást, ráadásul, ha ennyire ragaszkodik hozzám... miért is ne? Nem hagyatkoztam soha túlzottan a mágiára, de képes voltam pár dologra, amire ő bizonyára nem, vagy talán jobban ment néhány dolog, mint neki. Erős mágiával rendelkeztünk, ami néha furcsa volt számomra, maga a mágia is, mikor én csak egyszerű vadász akartam lenni. Jól jött, de ha tehettem, a harctudásomra alapoztam csupán.
- Helyes. Nem is várok el mást, Hastings! - kacsintottam rá, ami egy igencsak félreérthető szokásom volt, pedig nem volt különböző a mosolytól, amit megtanultam használni. Sok időmbe telt, mire egyáltalán tudtam nyitni bárki felé is, évekkel ezelőtt még ennyire se ment. További szavaira kicsit furcsán néztem. - Ez mit jelentsen? - kérdeztem összevont szemöldökkel, és megremegett a szám széle, ahogy elfojtottam egy nevetést. - Bizalmatlanságra adok okot? - Őszinte kérdés volt, amire őszinte választ vártam. Nem gúnyolódtam, nem állt szándékomban gorombának lenni, de... a távolságtartó viselkedésem néha okot adott arra, ne bízzanak bennem az emberek. Én nem értettem, hiszen őszinte voltam, hűséges, amik fontos dolgok voltak. Az érzelmek nem, azok csak megzavarják az elmét, egyáltalán nem a bizalom a lényegük. Ilyenkor teljesen meg voltam zavarodva.
- Hastings. - ejtettem ki a nevét halkabban. - Ha az érzelmekről van szó, akkor... - csupán a fejemet ingattam, nem folytattam inkább a mondatot. "Akkor el se kezdd" így szóltam volna, végül nem mondtam semmit. Felnevettem, egy nem túl vidám, gyenge kacajjal, ami valahogy furcsa volt az én számból, még nekem is. Megköszörültem a torkom, s odaléptem hozzá, amennyiben ő is követett a szőnyeghez.
- Csak állj itt. - kezdtem, majd az egyik combját megérintettem, s ha hagyta, egy kicsit hátrébb nyomtam a lábát. - Így ni. Támaszd ki magad, hogy meg tudd tartani az egyensúlyod. Bármi történik is, maradj talpon, rendben? - kérdeztem, de egészen addig nem csináltam semmit, amíg rá nem bólintott, avagy vissza nem kérdezett.


words: 630 ❖ runaway ❖ note: Hátsó gyakorlótér 564837130kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyHétf. Júl. 15, 2019 12:49 am


To: Reagan Blair




Pislogtam kettőt, majd megejtettem egy mosolyfélét felé, miközben megvontam a vállamat.
- Persze. Tudtam! – Csak nem sejtettem. Tettem hozzá gondolatban, de ennyiben is hagytam a dolgot. Vicc, mi? Nem mintha viccnek lehetett volna bármit is venni, mikor olyan komoly ábrázatot csatolt hozzá.
- Nem, a mögöttes tartalma a kérdésemnek az volt, hogy… - Inkább legyintettem. Felesleges volt megkérdezni, miért vágta hozzám, meg amúgy sem zavart, csak… nem tudom. Az a „mi ez?” kérdés igazából ösztönös volt. Sejthettem volna viszont, hogy Blairt zavarják az efféle dolgok. Nem is tudom, mit várt pontosan a körülötte levőktől? Hogy ne mondjanak semmit, ne kérdezzenek semmit, legyenek robotok és… ennyi? Mintha zavarta volna, hogy másoknak voltak gondolataik vagy mondanivalóik. Sóhajtottam egy aprót, mikor közölte, hogy mást kellene keresnem. Még kicsit igazgattam a bandázst a kezemen, mikor újból megszólalt, miszerint segít. Értetlenül néztem rá, majd egy mosoly is az arcomra varázsolódott.
- Nem kell sajnálatból segíteni, vagy ha attól félsz, hogy megbántottál… nos, gondolhattam volna, hogy nem akarsz plusz dolgokat bevállalni. Tehát nem muszáj ezt csinálnod… tanulhatok másoktól is. – Akár más beavatottaktól is, habár nem terveztem hozzájuk fordulni segítségért. Azonban a további szavaira elléptem a zsáktól és felé fordultam, így figyeltem őt.
Ha még mindig segíteni akart, akkor viszont nem tiltakoztam ellene többször, hanem csak bólintottam a szavaira.
- Rendben. Csinálom, amit mondasz, ahogyan eddig is tettem. – Ezúttal egy boldogabb mosollyal néztem rá, majd figyeltem, ahogy a tincseit igazgatja. Nyeltem egy nagyobbat, majd a szavakra félrepillantottam. Néhány pillanatig gondolkoztam ezen a két szón. Bizonyos mértékig bíztam nem csak benne, de a többiekben is, csak… nem tudom. Zack halála körül túl sok rejtély volt, hogy a bizalmam ezer százalékos legyen. Persze, az, hogy ezt kérte tőlem, nyilvánvalóan csak a tanulásra vonatkozóan volt, csupán én gondoltam túl. A szemeit kezdtem fürkészni.
- Bízok benned, Blair. Már amennyire engeded. – Tettem hozzá halk megjegyzésként, aztán várakozón figyeltem tovább, hiszen neki kellett megmondania, mit és hogyan csináljunk, avagy csináljak. Kérdeztem volna tőle ezerféle dolgot, de az előbbiek után… nem volt kedvem „feleslegesen” megszólalni. Azt hiszem, egy részem úgy érezte, korlátozva vagyok.


340 words || demons || note:  Hátsó gyakorlótér 2566525366  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



On the first page of our story, the future seems so bright. And this thing turned out so evil...



Skyler Hastings
Beavatott
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Hátsó gyakorlótér Tumblr_n4gq599E3z1rgeiijo6_250
➢ My Hunter Prince in the Future
Play by :
➢ Chloe Bennet
Léptek száma :
18
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyPént. Júl. 12, 2019 2:43 pm



...But the truth is, I just stopped feeling




To: Hastings


Sosem értettem, edzés közben miért kell beszélni. Ezért edzettem általában egyedül, viszont önvédelmi edzéseket is tartottam, magántanítványoknak, amit alapjáraton szerettem. Magát az edzést, a tanítványokat kevésbé, valamiből viszont meg kellett élnem, ráadásul akármilyen melót nem vállalhat egy vadász. A legtöbb időmet vadászattal, tervezgetéssel, vagy élő hazugságvizsgálóként töltöttem, amióta csak idekerültem.  Sajnos azonban elkerülhetetlen volt, hogy élvezzem a csöndet, valamint csak az edzésre koncentráljak. Mások valamiért kényszert éreztek a beszédre, a csöndet kínosnak élték meg, számomra inkább a beszélgetés volt kínos. - Ez egy vicc volt. - meredtem rá teljes komolysággal, ami... bevallom, épp az ellenkezőjéről árulkodott. Megráztam magam, majd vállkörzéseket csináltam, hogy kicsit bemelegedjenek az izmaim, bár valójában a bevásárlásom előtt is nyúztam őket a gyakorlással. - Remélem ezzel nem azt akarod mondani, hogy nem tudod, mit tekersz fel éppen a kezedre. - vontam fel a szemöldököm, hiszen épp az előbb tett fel egy fölösleges, ostoba kérdést. Az embereknek általában fel sem tűnt, ha butaságot kérdeztek. Számtalanszor szegezték nekem a társaim, vagy épp a beavatottak azt a kérdést "megjöttél?" vagy épp "felébredtél?". Felsóhajtottam, s valamivel lágyabb, emberibb arckifejezést öltöttem magamra. Rámosolyogtam a lányra, csak hogy lássa, nem bunkó akarok lenni, plusz egy kicsit viccesnek találtam az arcát az előbbi "viccemnek" hála, ami nem esett le neki.
Az arckifejezését látva vagy megbántottam a kijelentésemmel, vagy csak kellemetlenül érintette, hogy másik tanárt kell keresnie. Talán épp ezért nyitottam szólásra a számat. - Ne aggódj, segítek! Csak... tényleg keveset használom a mágiámat. - Szabadkoztam vállat vonva. Nem akartam, hogy miattam kelljen másvalakihez fordulnia, mikor én már így is tanítom, egyszerűbb mindenkinek, ha én tanítom mágiára is, ha pedig kicsit fejlődött, felkereshet mást is, Blackwellt, vagy Lestranget, vagy akit akar. - Gyerünk, lépj el a zsáktól! - utasítottam, s a terem közepére léptem, az egyik vékonyabb szőnyegre. Minek várni a legközelebbi alkalomra, mikor egyszerre fejleszthetünk két dolgot is. Az állóképességet, és a mágiát. - Ha már megkértél, kezdjük el ma. Egyszerre több dologra is összpontosíthatunk, az különben is hasznosabb. - öntöttem szavakba a gondolataimat. - Csak állj ide, és majd utasítalak, mit csinálj. - várakozóan néztem rá. Néhány hajtincsem a szemembe hullott, így beletúrtam a hajamba, s elhatároztam, hogy megkérem Blackwellt, nyírja le megint rövidre, az kevésbé zavaró. Gyűlöltem, mikor a rakoncátlan tincsek a szemembe, arcomba lógtak. - Bízz bennem!  - tettem még hozzá, amit szerettem a tanítványaimnak hangoztatni, emrt nem tanulhatsz meg semmit egy olyan embertől, akiben kicsit sem bízol. Hastings pedig távolságtartó volt, aminek nyilván én voltam az oka, és a viselkedésem.


words: 396 ❖ runaway ❖ note: Hátsó gyakorlótér 564837130kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér Empty

Ajánlott tartalom


Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
 

Hátsó gyakorlótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver :: Ötök Testvériségének Rezidenciája-
^
ˇ