Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Kinek az oldalán állsz?

Hátsó gyakorlótér EmptyVictor Sutton
Yesterday at 2:16 pm



Victor Sutton

Hátsó gyakorlótér EmptyDamien Blanchard
Yesterday at 9:45 am



Damien & Hazel - Let me go

Hátsó gyakorlótér EmptyDamien Blanchard
Csüt. Júl. 18, 2019 5:51 pm



Celian Darveaux

Hátsó gyakorlótér EmptyCelian Darveaux
Szer. Júl. 17, 2019 11:38 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Hátsó gyakorlótér EmptyDominic Arback
Szer. Júl. 17, 2019 11:02 pm



Sikátorok

Hátsó gyakorlótér EmptyPatrick Joseph Reynolds
Szer. Júl. 17, 2019 1:12 am



Hátsó gyakorlótér

Hátsó gyakorlótér EmptyReagan Blair
Kedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



Asztalok

Hátsó gyakorlótér EmptyStefan Salvatore
Kedd Júl. 16, 2019 1:06 am



Az oldal videói

Hátsó gyakorlótér EmptyLarissa Blackwell
Hétf. Júl. 15, 2019 11:59 pm



Wickery Híd

Hátsó gyakorlótér EmptyDrezath
Hétf. Júl. 15, 2019 9:50 pm
A tavasz díjazottjai
Isaac & Larissa
őrangyal
Hope Mikaelson
női karakter
Klaus & Theo
férfi karakter
Katherine & Kai
szerelmes pár
Hope & Klaus
játék
Alec Verona
előtörténet

Share
 

 Hátsó gyakorlótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyKedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



...But the truth is, I just stopped feeling




To: Hastings


Halványan elmosolyodtam a reakciójára. Elég valószínűtlennek találtam, hogy tudta volna, miképp is értettem, az emberek nem tudtak jól kiigazodni rajtam. Tény, nem könnyítettem meg a dolgukat. Felsóhajtva néztem félre egy pillanatra, megpróbálva összeszedni magam, s legalább egy kis jó modort magamra erőltetni. Blackwell rengeteget nyúzott emiatt, szerinte sosem fogok becsajozni, ha így viselkedem. Na nem mintha Hastingset szerettem volna becserkészni, ám bizalmat nem várhatok el senkitől, ha én nem mutatok fel valamit cserébe. Újra ráemeltem a pillantásom, s kifújtam egy adag levegőt.
- Rendben, egyezzünk meg abban, hogy ha neked fontos valami, megkérdezed. Akkor is, ha az agyamra mész... én pedig megpróbálok nem egy seggfej lenni. - apró mosolyra görbültek ajkaim, bár nehezemre esett mindezt kimondani. Mindig kemény voltam a tanítványokkal, sosem bizalmaskodtam velük, Hanstings kedvéért mégis engedek a gyeplőn, mert ő beavatott. Megpróbáltam időnként magamra parancsolni, mert nem várhattam el mindenkitől, hogy úgy viselkedjenek, mint én. Szép kis világ lett volna pedig, ha... ha az érzések kevésbé játsszanak ennyire fontos szerepet. Számomra fölöslegesek voltak, s nem engedhettem meg, hogy magukkal rántsanak. Saját szabályaim egyike volt ez. Tulajdonképpen az egyetlen szabály. Az érzések csak az útban voltak, megnehezítették a koncentrálás, képtelenség volt normálisan összpontosítani bármire is, mikor megannyi érzés vonhatja el a figyelmed. Harc közben például, mikor a démonok kiszagolhatják a gyenge pontjaidat. Ha nincs egy sem, nos, sokkal nehezebb dolguk van. Minél inkább lefaragod a veszteségeket, a gyengepontokat, annál jobban jársz ebben az átkozott világban, ahol nagyobb esélyed van arra, hogy vámpírba botlasz, mint kóbor kutyába. Én is elmosolyodtam, szinte utánozva őt, az én mosolyom is legalább annyira nem állta meg a helyét, mint az övé.
- Szerintem nem mondasz igazat. Vagy nem akarsz megkérni mást, vagy... valami van a háttérben. De mind mondtam, segíteni fogok. Ne bonyolítsuk a dolgokat, nem igaz? - Teljesen őszinte voltam vele, nem a sajnálatról szólt mindez. Nem volt szokásom másokat sajnálni, vagy megszánni, az nem én voltam. Ha viszont nem tanítok neki varázslást, talán nem kér meg senki mást, ráadásul, ha ennyire ragaszkodik hozzám... miért is ne? Nem hagyatkoztam soha túlzottan a mágiára, de képes voltam pár dologra, amire ő bizonyára nem, vagy talán jobban ment néhány dolog, mint neki. Erős mágiával rendelkeztünk, ami néha furcsa volt számomra, maga a mágia is, mikor én csak egyszerű vadász akartam lenni. Jól jött, de ha tehettem, a harctudásomra alapoztam csupán.
- Helyes. Nem is várok el mást, Hastings! - kacsintottam rá, ami egy igencsak félreérthető szokásom volt, pedig nem volt különböző a mosolytól, amit megtanultam használni. Sok időmbe telt, mire egyáltalán tudtam nyitni bárki felé is, évekkel ezelőtt még ennyire se ment. További szavaira kicsit furcsán néztem. - Ez mit jelentsen? - kérdeztem összevont szemöldökkel, és megremegett a szám széle, ahogy elfojtottam egy nevetést. - Bizalmatlanságra adok okot? - Őszinte kérdés volt, amire őszinte választ vártam. Nem gúnyolódtam, nem állt szándékomban gorombának lenni, de... a távolságtartó viselkedésem néha okot adott arra, ne bízzanak bennem az emberek. Én nem értettem, hiszen őszinte voltam, hűséges, amik fontos dolgok voltak. Az érzelmek nem, azok csak megzavarják az elmét, egyáltalán nem a bizalom a lényegük. Ilyenkor teljesen meg voltam zavarodva.
- Hastings. - ejtettem ki a nevét halkabban. - Ha az érzelmekről van szó, akkor... - csupán a fejemet ingattam, nem folytattam inkább a mondatot. "Akkor el se kezdd" így szóltam volna, végül nem mondtam semmit. Felnevettem, egy nem túl vidám, gyenge kacajjal, ami valahogy furcsa volt az én számból, még nekem is. Megköszörültem a torkom, s odaléptem hozzá, amennyiben ő is követett a szőnyeghez.
- Csak állj itt. - kezdtem, majd az egyik combját megérintettem, s ha hagyta, egy kicsit hátrébb nyomtam a lábát. - Így ni. Támaszd ki magad, hogy meg tudd tartani az egyensúlyod. Bármi történik is, maradj talpon, rendben? - kérdeztem, de egészen addig nem csináltam semmit, amíg rá nem bólintott, avagy vissza nem kérdezett.


words: 630 ❖ runaway ❖ note: Hátsó gyakorlótér 564837130kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Becoming fearless is impossible. The point is to learn


how to control your fear and how to be free from it!


Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyHétf. Júl. 15, 2019 12:49 am


To: Reagan Blair




Pislogtam kettőt, majd megejtettem egy mosolyfélét felé, miközben megvontam a vállamat.
- Persze. Tudtam! – Csak nem sejtettem. Tettem hozzá gondolatban, de ennyiben is hagytam a dolgot. Vicc, mi? Nem mintha viccnek lehetett volna bármit is venni, mikor olyan komoly ábrázatot csatolt hozzá.
- Nem, a mögöttes tartalma a kérdésemnek az volt, hogy… - Inkább legyintettem. Felesleges volt megkérdezni, miért vágta hozzám, meg amúgy sem zavart, csak… nem tudom. Az a „mi ez?” kérdés igazából ösztönös volt. Sejthettem volna viszont, hogy Blairt zavarják az efféle dolgok. Nem is tudom, mit várt pontosan a körülötte levőktől? Hogy ne mondjanak semmit, ne kérdezzenek semmit, legyenek robotok és… ennyi? Mintha zavarta volna, hogy másoknak voltak gondolataik vagy mondanivalóik. Sóhajtottam egy aprót, mikor közölte, hogy mást kellene keresnem. Még kicsit igazgattam a bandázst a kezemen, mikor újból megszólalt, miszerint segít. Értetlenül néztem rá, majd egy mosoly is az arcomra varázsolódott.
- Nem kell sajnálatból segíteni, vagy ha attól félsz, hogy megbántottál… nos, gondolhattam volna, hogy nem akarsz plusz dolgokat bevállalni. Tehát nem muszáj ezt csinálnod… tanulhatok másoktól is. – Akár más beavatottaktól is, habár nem terveztem hozzájuk fordulni segítségért. Azonban a további szavaira elléptem a zsáktól és felé fordultam, így figyeltem őt.
Ha még mindig segíteni akart, akkor viszont nem tiltakoztam ellene többször, hanem csak bólintottam a szavaira.
- Rendben. Csinálom, amit mondasz, ahogyan eddig is tettem. – Ezúttal egy boldogabb mosollyal néztem rá, majd figyeltem, ahogy a tincseit igazgatja. Nyeltem egy nagyobbat, majd a szavakra félrepillantottam. Néhány pillanatig gondolkoztam ezen a két szón. Bizonyos mértékig bíztam nem csak benne, de a többiekben is, csak… nem tudom. Zack halála körül túl sok rejtély volt, hogy a bizalmam ezer százalékos legyen. Persze, az, hogy ezt kérte tőlem, nyilvánvalóan csak a tanulásra vonatkozóan volt, csupán én gondoltam túl. A szemeit kezdtem fürkészni.
- Bízok benned, Blair. Már amennyire engeded. – Tettem hozzá halk megjegyzésként, aztán várakozón figyeltem tovább, hiszen neki kellett megmondania, mit és hogyan csináljunk, avagy csináljak. Kérdeztem volna tőle ezerféle dolgot, de az előbbiek után… nem volt kedvem „feleslegesen” megszólalni. Azt hiszem, egy részem úgy érezte, korlátozva vagyok.


340 words || demons || note:  Hátsó gyakorlótér 2566525366  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



On the first page of our story, the future seems so bright. And this thing turned out so evil...



Skyler Hastings
Beavatott
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
Hátsó gyakorlótér Tumblr_nm6ad4GNTc1tqonp4o1_500
➢ My Hunter Prince in the Future
Play by :
➢ Chloe Bennet
Léptek száma :
7
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyPént. Júl. 12, 2019 2:43 pm



...But the truth is, I just stopped feeling




To: Hastings


Sosem értettem, edzés közben miért kell beszélni. Ezért edzettem általában egyedül, viszont önvédelmi edzéseket is tartottam, magántanítványoknak, amit alapjáraton szerettem. Magát az edzést, a tanítványokat kevésbé, valamiből viszont meg kellett élnem, ráadásul akármilyen melót nem vállalhat egy vadász. A legtöbb időmet vadászattal, tervezgetéssel, vagy élő hazugságvizsgálóként töltöttem, amióta csak idekerültem.  Sajnos azonban elkerülhetetlen volt, hogy élvezzem a csöndet, valamint csak az edzésre koncentráljak. Mások valamiért kényszert éreztek a beszédre, a csöndet kínosnak élték meg, számomra inkább a beszélgetés volt kínos. - Ez egy vicc volt. - meredtem rá teljes komolysággal, ami... bevallom, épp az ellenkezőjéről árulkodott. Megráztam magam, majd vállkörzéseket csináltam, hogy kicsit bemelegedjenek az izmaim, bár valójában a bevásárlásom előtt is nyúztam őket a gyakorlással. - Remélem ezzel nem azt akarod mondani, hogy nem tudod, mit tekersz fel éppen a kezedre. - vontam fel a szemöldököm, hiszen épp az előbb tett fel egy fölösleges, ostoba kérdést. Az embereknek általában fel sem tűnt, ha butaságot kérdeztek. Számtalanszor szegezték nekem a társaim, vagy épp a beavatottak azt a kérdést "megjöttél?" vagy épp "felébredtél?". Felsóhajtottam, s valamivel lágyabb, emberibb arckifejezést öltöttem magamra. Rámosolyogtam a lányra, csak hogy lássa, nem bunkó akarok lenni, plusz egy kicsit viccesnek találtam az arcát az előbbi "viccemnek" hála, ami nem esett le neki.
Az arckifejezését látva vagy megbántottam a kijelentésemmel, vagy csak kellemetlenül érintette, hogy másik tanárt kell keresnie. Talán épp ezért nyitottam szólásra a számat. - Ne aggódj, segítek! Csak... tényleg keveset használom a mágiámat. - Szabadkoztam vállat vonva. Nem akartam, hogy miattam kelljen másvalakihez fordulnia, mikor én már így is tanítom, egyszerűbb mindenkinek, ha én tanítom mágiára is, ha pedig kicsit fejlődött, felkereshet mást is, Blackwellt, vagy Lestranget, vagy akit akar. - Gyerünk, lépj el a zsáktól! - utasítottam, s a terem közepére léptem, az egyik vékonyabb szőnyegre. Minek várni a legközelebbi alkalomra, mikor egyszerre fejleszthetünk két dolgot is. Az állóképességet, és a mágiát. - Ha már megkértél, kezdjük el ma. Egyszerre több dologra is összpontosíthatunk, az különben is hasznosabb. - öntöttem szavakba a gondolataimat. - Csak állj ide, és majd utasítalak, mit csinálj. - várakozóan néztem rá. Néhány hajtincsem a szemembe hullott, így beletúrtam a hajamba, s elhatároztam, hogy megkérem Blackwellt, nyírja le megint rövidre, az kevésbé zavaró. Gyűlöltem, mikor a rakoncátlan tincsek a szemembe, arcomba lógtak. - Bízz bennem!  - tettem még hozzá, amit szerettem a tanítványaimnak hangoztatni, emrt nem tanulhatsz meg semmit egy olyan embertől, akiben kicsit sem bízol. Hastings pedig távolságtartó volt, aminek nyilván én voltam az oka, és a viselkedésem.


words: 396 ❖ runaway ❖ note: Hátsó gyakorlótér 564837130kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Becoming fearless is impossible. The point is to learn


how to control your fear and how to be free from it!


Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 10:37 pm


To: Reagan Blair




Nem tudom, konkrétan mit vártam Blairtől, hiszen tudtam, miféle jellemvonásai vannak. Tudtam, hogy zárkózott és azzal is tisztában voltam, miszerint sosem láttam rajta igazán… érzelmeket. Nem mondom, hogy egy robot érzelmi szintjén volt, de mindig tudta, hogyan viselkedjen. Olyan volt, mintha mindent elzárt volna magában: s csak a fontos dolgokat helyezte előtérbe. Néha irigyeltem ezért a temperamentumért, máskor pedig… azon gondolkodtam, mennyire pocsék lehet így élni. A szavaira nem sokat reagáltam, hiszen én magam is rájöttem, mi az, amit hozzám vágott. Nem esett rosszul a viselkedése, nem barátkozni akartam vele, csupán tanulni tőle. Fejlődni és jobbá válni. Zack Reed legalábbis ezt ígérte nekem; azt, hogy olyan vadász leszek, akire mindenki irigykedni fog. Bár… nem tudom, lehet, csak azért mondogatta ezt, hogy némi önbizalmat öntsön belém.
Hiányzott. Rettentően hiányzott az a vadász és pont ezért nem hagyhattam annyiban a nyomozást. Tudnom kellett, ki miatt halt meg. Tudnom kellett, miért nem lehetett már itt velünk és… a fenébe is. Utáltam Isaac Lestrange-t bámulni az Ő helyén. Hiszen az ő helyébe lépett. Semmi joga nem volt hozzá! Semmi. Utáltam, sőt, gyűlöltem Isaacet. Pedig nem ő tehetett erről az egészről. De ő volt az, akin az én érzéseim csattantak.
A zsákot kezdtem újra figyelni és azon agyaltam, hogy mindjárt újra ütögetni kezdem, mikor másfelé terelődtek a dolgok. Blair válaszolt.
- Oh, vagy úgy… - Kissé megszeppentem. Mindig rossz napja lenne? Ezt most viccnek szánta, vagy halálosan komolyan gondolta? Nyeltem egy aprót, majd a továbbiakra ingatni kezdtem a fejemet. – Nem teszek fel felesleges kérdéseket. Mármint, számomra nem feleslegesek.
Őt kezdtem fürkészni, s reméltem, nem utasítja el az újabb „felkérésemet”. Ám a reményeim nem váltak be; mondhatni, hogy az történt, amitől féltem. A számat húzva raktam fel a bandázst, miközben tovább hallgattam a szavait. Tudtam, hogy kevesebb hangsúlyt fektet a mágia használatára, de azt is tudtam, miszerint nagyobb a tudása, mint nekem. Sőt. Tudtam, hogy tanulhatok tőle, ha ő maga is akarja, de… ezek szerint nem akarta.
- Felejtsd el. Majd keresek valaki mást, aki segít, én… nem terhellek feleslegesen ilyenekkel. – Mondtam némileg szomorú éllel a hangomban. Nem gondoltam, hogy érdekli a lelkivilágom, így nem is firtattam tovább a dolgot. Még a közelségére sem reagáltam túlzottan, sőt, elléptem tőle, aztán a zsák felé fordultam. Néha úgy éreztem, az én edzésem is teher a számára. De nem akartam ezzel az érzéssel foglalkozni, csak fejlődni. Hiszen mást aligha kértem volna meg arra, hogy segítsen. Castielt felesleges lett volna nyaggatnom; ő nem igazán jeleskedett a vadászatban, legalábbis szerintem. Hazel magának való volt, s a közelébe sem mentem. Túl ijesztő volt. Larissa… nem is tudom. Talán még őt felkereshettem volna segítségért, de valamiért sosem fordult meg a fejemben. Isaachez pedig, ha ő lett volna az utolsó ember a földön, aki segíteni tud, akkor sem mentem volna. A személyes kis ellenszenvem nem engedte volna.


463 words || demons || note: Hátsó gyakorlótér 2566525366 || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



On the first page of our story, the future seems so bright. And this thing turned out so evil...



Skyler Hastings
Beavatott
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
Hátsó gyakorlótér Tumblr_nm6ad4GNTc1tqonp4o1_500
➢ My Hunter Prince in the Future
Play by :
➢ Chloe Bennet
Léptek száma :
7
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 2:40 pm



...But the truth is, I just stopped feeling




To: Hastings


Nem lepődtem meg, hogy már ott találom a lányt a teremben, valahogy sejtettem, hogy nem fog ölbe tett kézzel ülni, s várni rám. Legalább így már nekem nem kell várnom rá. Türelmetlen típus voltam, csak és kizárólag a vadászatokon tudtam várakozni, bár akkor sem volt egyszerű. Átölelte a zsákot, miután beléptem, s kiejtette a nevem a száján, figyeltem minden mozdulatát, azt is, ahogy a szája mozgott. Mindent. Szerettem elemezni a helyzetet, bár olykor talán zavarbaejtő volt az átható pillantásom, de én sosem törődtem ezzel. Gyorsan átöltöztem, s már a dobozzal a kezemben tértem vissza. Egyelőre csak a bandázst vettem ki belőle, amit szó szerint a lányhoz is vágtam, aki erre a szemeit forgatta. Letettem a dobozt, s komótosan odasétáltam hozzá. - Találd ki. - feleltem fejemet ingatva, majd kiszakadt belőlem egy sóhaj. Fölösleges kérdés volt ez, amire nem szándékoztam válaszolni. Pontosan látta, mi van a kezében, tudta is, mi az, nem először lát ilyet. További szavaira csak felvontam a szemöldököm, s halkan felnevettem. Ezt sokszor megkaptam a társaimtól, vagy külsős emberektől, mindenki azt gondolta, azért viselkedem így, mert rossz napom van, és másokon vezetem le. Esetleg azért, mert bajom van az illetővel, pedig... ilyen volt a stílusom. Nyers, amit sokan nem tudtak hová tenni, vagy épp értelmezni. Nem voltam másokra tekintettel, jobban mondva az érzéseikre, hiszen a saját érzéseimmel sem foglalkoztam, mégis miért foglalkoznék máséval? Ránéztem a lányra, aki vagy tíz évvel biztos fiatalabb volt nálam. Láttam benne a potenciált, ezért is vállaltam el a képzését, de néha az őrületbe tudott kergetni. - Nekem mindig rossz napom van. - vágtam rá néhány másodperc elteltével, arcomon viszont egy halvány mosolyra jelent meg. Nem voltam én annyira merev, képes volt kimutatni néhány érzelmet, csak a komolyabbakat rejtettem el. Mondjuk a fájdalmat, a bűntudatot, vagy... szóval a legtöbb érzelmet. Viccelődni még képes voltam, ahogy nevetni is, de ahhoz nem is kellett erőteljes boldogságot éreznem. - Biztos vagyok benne, jó vadász válik belőled, ha tényleg odateszed magad. És nem teszel fel fölösleges kérdéseket. - vontam vállat, mert ennyire egyszerű volt az egész. Némi koncentráció, elhatározás, s máris sínen volt. Az edzéseket mindig ügyesen végigcsinálta, elszánt volt, képes volt az összpontosításra, de az érzelmek olykor megzavarták. Vagy épp a kíváncsiság, ami ott csillogott a szemében állandó jelleggel, s amit úgy tűnt, nem igazán tud leküzdeni. Meglepett a kérésével, összevont szemöldököm, valamint érdeklődő tekintetem árulkodó is lehetett számára, erre nem számítottam. - Erre talán mást kellene megkérned. Nem részesítem túlzottan előnyben a mágiát, de... azért tudok egyet s mást. Segítek, ha tényleg engem találsz a legalkalmasabbnak erre. - néztem mélyen a szemeibe, egészen közel lépve hozzá, majd a bandázs felé biccentettem. - Azt előbb rakd fel, és meglátjuk. A reflexeid jobban, mint pár hete. Szóval... az erőnlétedet fejlesszük, az állóképességed. Rád fér egy kis gyakorlás. - biccentettem, majd vártam, hogy megtegye, amire kértem. Az utóbbi időben nem gyakorolt senkivel, a mágiája pedig nem volt elég fejlett ahhoz, hogy másképp oldja meg a dolgokat. Szüksége volt erre, de nem csak neki, a csapatnak is, ha nem akartunk még több tagot elveszíteni.


words: 481 ❖ runaway ❖ note: Hátsó gyakorlótér 564837130kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Becoming fearless is impossible. The point is to learn


how to control your fear and how to be free from it!


Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 2:21 am


To: Reagan Blair




Egy részem idiótának tartotta önmagam, hiszen… pont Blairt kellett megkérnem, hogy segítsen nekem? Pont őt, aki a leginkább elhatárolódott mindenkitől? Bár, az igazat megvallva nem ő, hanem Hazel volt az, a vezetők közül, aki a leginkább kilógott a sorból. Blair csak zárkózott volt, s egészen az utóbbi hetekig, nos, tiszteletben is tartottam azt, hogy nem akar senkit a maga közelében tudni. De végül muszáj volt segítséget kérnem. Amióta Zack meghalt, senkivel sem edzettem úgy igazán és ennek már több hónapja volt… kijöttem a gyakorlatból, és ezt a legutóbbi démon elleni harcom is tanúsította. Nem tudtam, egyedül meddig vagyok még képes talpon maradni, továbbá…
Még itt volt ez a lerendezetlen ügyem. Éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel a társasággal és ki akartam deríteni, mi. Mármint, Zack halála és annak körülményei, továbbá az, miként reagált rá mindenki, avagy… hé. Senkit sem érdekel, mi történt vele? Néha tényleg, egészen komolyan az az érzésem, hogy a vezetők szándékosan tettek valamit. Mégis itt vagyok.
Pontosan azért, hogy kiderítsem az igazságot. Ebben pedig van is valaki, aki segít nekem. Lassan már csak abban a rejtélyes lányban bízhatok és az ő barátaiban, mert… ők végre hajlandóak tenni valamit. Alig várom, hogy előrébb jussanak a nyomozásban és végre kiderüljön, mi történt Zackkel.
Habár Blair egy órával elhalasztotta az edzést, én mégis fél órával előtte már a teremben voltam. Elkezdtem a gyakorlást egymagam, bár nem hittem, hogy ezét dicséretet, vagy épp piros pontot kapok majd a nem létező füzetembe, egyszerűen csak… muszáj volt kieresztenem a felgyülemlett feszültséget. A bokszzsákot ütögettem, gyengén, néha egy-egy erősebb ütést bevéve, de amint hallottam az ajtó nyílását, meg is torpantam.
- Blair… - Visszabiccentettem neki, majd egy nagyobb sóhajjal átöleltem a zsákot és így pislogtam magam elé. Azon kezdtem gondolkozni, hogy nem is a fizikai erőmet kellene fejleszteni, hanem a mágiával kapcsolatos tudásomat. Néha úgy éreztem magam, mintha egy 5 éves szintjén lennék, már ami a varázslatokat illeti. Ahogy a férfi visszaért, azonnal rá kezdtem figyelni. S ahogy dobta, vagyis szó szerint hozzám vágta azt a cuccot, reflexből szakadtam el a zsáktól és kaptam el. A szemeimet forgattam.
- Mégis mi ez? – Pillantottam arra, amit kaptam, de hamar összeraktam a dolgokat. Pillanatokkal később ránéztem, majd vettem egy mély levegőt.
- Ha rossz napod van, ne rajtam vezesd le… - Ejtettem ki a szavakat halkan, majd elhúztam a számat. – Mármint, te vagy a főnök. Örülhetek, hogy egyáltalán felvettél a listádra és időt szorítottál nekem a sűrű teendőid között. – Küldtem felé egy mosolyfélét, majd tettem hátra egy lépést, míg végül a szabad kezemet a csípőmre tettem.
- Mivel kezdjük, főnök? – Komolyan érdekelt, hogyan tervezte az edzésünket, de mielőtt bármit mondhatott volna, folytattam. – Legközelebb talán… segíthetnél a mágiámmal kapcsolatban is. – Halk megjegyzés volt csupán, sőt, a hangom azt hiszem, némileg reménykedő volt. Trükköket akartam tanulni tőle, ahogyan annak idején Zacktől is tettem. De őszintén szólva, volt hova fejlődnöm. Tényleg. Blairtől vártam a változást.


476 words || demons || note: remélem, így jó Hátsó gyakorlótér 3909542699 || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



On the first page of our story, the future seems so bright. And this thing turned out so evil...



Skyler Hastings
Beavatott
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
Hátsó gyakorlótér Tumblr_nm6ad4GNTc1tqonp4o1_500
➢ My Hunter Prince in the Future
Play by :
➢ Chloe Bennet
Léptek száma :
7
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 1:46 am



...But the truth is, I just stopped feeling




To: Hastings


Egy órával el kellett halasztanom az edzést Hastingsszel, hogy beszerezzek pár új dolgot, amire neki, illetve Saltzmannek is szüksége lehet. Bandázsok, boxzsákok, kesztyűk, védőfelszerelés... Az edzésekhez elengedhetetlen, bár én sosem részesítettem előnyben a védőfelszereléseket, vagy a boxkesztyűket. Szerintem az edzés úgy a leghasznosabb, ha fájdalmat érzel, hiszen a vadászatok során sem védőfelszerelésben rohangálsz, mint egy félőrült. A kezdeti edzéseken fontos, Saltzmannek például, aki kicsit sem konyít a dologhoz, ne sérüljön meg túlzottan. Hastingszet már kicsit szigorúbban kezelem, hiszen évek óta a testvériség tagja.
Sóhajtva álltam be a pénztárhoz, türelmetlenül doboltam a lábammal amíg az eladó végre kidugta a fejét a raktárból. Nem szóltam semmit, csak biccentettem köszönésképpen. Nem szerettem túl sokat beszélni, csak és kizárólag akkor szólaltam meg, ha tényleg fontos volt, ha lényeges dolgot akartam közölni. Fizetés után rögtön a kocsihoz mentem, beültem, s már hajtottam is vissza a főhadiszállásra. Nem szerettem volna még többet késni, ismertem a nőket, szerették szavakba önteni a nemtetszésüket, gúnyolódni, tulajdonképpen az érzelmeik igen nagy szerepet játszottak az életükben. Nem voltam sosem nőgyűlölő, sőt, elismerem, hogy úgy alapjában véve az emberek legtöbbje ilyen, nem csak a nők, mégis... tekervényesebb aggyal rendelkeznek. Számomra viszont nem csak ők, minden más ember is bonyolult volt, míg én a színtiszta egyszerűség. Mint egy digitális óra, ami csak a számokat mutatja, semmi mást. Csak azt, amire tényleg szükséged van.
A terembe sétálva már ott volt a lány, edzőszerelésben, haja lófarokba fogva. Biccentettem neki, s elindultam az öltözőbe, hogy felvegyek egy fekete trikót, s egy térdig érő pamutnadrágot. Semmi extra nem volt a kinézetemben, a hajam is épp olyan kusza volt, mint ahogy ébredéskor hagytam. Ha edzésről volt szó, semmi sem érdekelt. Kizárólag az edzés, a külsőm ilyenkor nem számított, az sem, hogy mi van rajtam, bár a pamuthoz ragaszkodtam, az izzadság és a műszálas ruhák kombinációjánál nem volt rosszabb. - Hoztam néhány dolgot. - Kivettem a kezemben tartott kartondobozból a bandázst, és szó szerint hozzávágtam, az sem érdekelt, ha épp nem figyel, bár valószínűleg már tanult az edzéseinkből, tudta, hogy a gyorsaság és a reflexek sokszor fontosabbak, mint az izmok, vagy a technikák. - Remélem kipihented magad, mert nem foglak kímélni. - jelentettem ki kifejezéstelen arccal. Ma valahogy nem volt kedvem egy csöpp kedvességet sem magamra erőltetni.


words: 369 ❖ youtube ❖ note: Hátsó gyakorlótér 564837130kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Becoming fearless is impossible. The point is to learn


how to control your fear and how to be free from it!


Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér EmptyCsüt. Május 24, 2018 1:48 am

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Keresem :
Léptek száma :
469
Népszerûség :
0

Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hátsó gyakorlótér   Hátsó gyakorlótér Empty

Ajánlott tartalom


Hátsó gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
 

Hátsó gyakorlótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver :: Ötök Testvériségének Rezidenciája-
^
ˇ