Hiányzott. Eddig is tudtam, hogy mi hiányzott, de az, hogy visszakaphattam, többet jelentett, mint azt gondoltam volna. Eszembe jutott, hogy hányszor sodródtunk már a szakítás szélére, sőt, hányszor mondtuk ki, hogy vége, hányszor hivatkoztunk a másikra, hogy így a legjobb vagy jobbat érdemel, de mindez hazugság volt. Akárhányszor próbáltunk elszakadni egymástól, hol magunk miatt, hol külső behatásokra, a sorsunk össze volt kötve és nem szakíthatott szét minket semmi sem egymástól. Örökre nem. Szerencsére előttünk állt az örökkévalóság, hiszen vámpírok voltunk – ha az elején bántam is egy kicsit, hogy átváltoztam, ma már nem cseréltem volna el semmire. Tudtam, hogy így tényleg Damonnel maradhatok – persze, csak akkor és addig, ha nem üt be újabb és újabb baj. Jól tudtam, hogy az életünk nem lesz sosem átlagos és mindig lesz valami, amitől nem élvezhetjük a nyugodt, szürke hétköznapokat, de most a kád forró vízben, egymás karjaiban mégis elfeledkeztem erről. Csak Damon volt és én, a többi pedig mit sem számított.
Éreztem, mennyire vágyik rám és ő is érezhette, én mennyire képtelen vagyok tovább várni. A testünk egymásnak feszült, ajkaink pedig úgy simultak egymásra, ahogy már nagyon régen nem. Kizártam mindent és elmerültem ebben a tökéletes mámorban, a szerelemben, amit Damon nyújtott.
Akár egész éjjel élveztem volna, amit csinált, vagy amit én műveltem vele, de végül kifulladtunk. Valamilyen szinten legalábbis igen – a légzésem sem állt még helyre, mikor közelebb bújtam Damonhoz. Az álla alá fúrtam a fejemet és úgy szorítottam meg gyengéden a kezét.
- Mégis milyen filmre gondoltál? Úgy értem… nem is néztünk még soha filmet együtt – Ami abból a szempontból nem volt gond, hogy mindig elütöttük mással az időt, főleg a kisebb-nagyobb nem várt kalandjainkkal. Sosem csináltunk „átlagos” dolgokat, nem voltunk szimpla randin. Jólesett volna, ha egy kicsit még benne ragadhatunk ebben az egész szituációban, mielőtt vissza kell térnünk életünk legnagyobb problémájához: a hasonmásomhoz.

From: Elena Gilbert

302 words ❀ silhouette ❀ note: i love you ❀ kredit

Édes volt, könnyű és tökéletesen ismerős és normális. Olyan régóta vágytam már erre, hogy szinte el sem mertem képzelni, hogy valóban megtörténhet mindez, hogy valóban a karjaimba zárhattam újra a nőt. És ennél még sokkal több mindent tehettem most meg vele, most hogy végre kettesben voltunk és senki nem zavarhatott meg minket. Mohón, kiéhezve kaptam az ajkai után és úgy csókoltam meg, mintha soha nem lenne elég. Majdnem olyan révülettel vágytam Elenára, mint a forró és fémes vérre. A karjaim között engedelmes fordult meg, hagyta, hadd járjam be a testét az ujjaimmal, és kényeztessem, hol puhán, hol egy egészen picit durvábban. A kezemet egészen egyértelműen irányította a combjai találkozásához, én pedig nem ellenkeztem az ellen, hogy a lehető legérzékenyebb pontját simogassan őt, miközben a vállát és a nyakát csókoltam és haraptam. A sóhajai, melyek olyan nagyon hiányoztak nekem az évek alatt hirtelen betöltötték a párás szobát, a levegő nehézzé vált, a számomra is, és ahogyan nekem feszült Elena teste érezhette a kemény farkamat. De nem tartottam sokáig így, mert túlságosan vágytam a nőre, jelenleg pedig a testére is, arra, hogy végre újra együtt legyünk, így aztán engedtem neki, hogy szembe forduljon velem, élveztem minden apró érintését. Visszacsókoltam, ugyanolyan hévvel, ahogyan ő esett az ajkaimnak. Nem akartam elengedni, ennyi idő után semmiképpen sem, hiszen végre itt volt velem, és valóban ő volt.
A gondolataimat elborította a fürdőben keringő forró gőz, amely elhomályosított mindent, és egészen összemosta az éleket, elsodort Elena irántam mutatott szenvedélye, és felfoghatatlan idő után tértem magamhoz a kábulatból, melynek a végén a kádban lévő víz már kihűlt, mi pedig az egyik ágyban kötöttünk ki az emeleten, a pezsgő az éjjeliszekrényen pihent az eperrel együtt, mi pedig meztelenül feküdtünk a takaró alatt. Egyik kezemmel átöleltem Elenát, másik kezem ujjait pedig összefűztem az övével, és a hajába fúrtam az arcomat, úgy lélegeztem be az illatát. Most ez így tökéletesnek tűnt… sőt, az is volt!
- Megnézünk valami filmet ma este? - kérdeztem, mintha abszolút nem lenne nagyobb problémánk annál, hogy mivel üssük el az időnket, mintha tényleg csak egy kicsit kikapcsolódni jöttünk volna ide. De nem akartam visszazökkenni a hétköznapok valóságába, még nem, ki akartak élvezni az a kicsit, ameddig nem kell a világon semmi mással foglalkoznunk, csak egymással.

under glorious suns
with the freedom that
comes with the truth
i was and you were happy

367. would i, could i make you happy?.      kredit

Bizonyára túl sokat beszéltem, de muszáj volt, éreztem rá a kényszert… ahelyett, hogy tényleg minden pillanatot kiélveztem volna a szeretett férfival. Hisz sosem tudhattuk, mennyi időt tölthetünk együtt békében és nyugalomban, avagy mikor is robban be megint a gonosz hasonmásom és tesz mindent tönkre. Emlékeztem a szirénre is és elgondolkodtam, vajon ő önszántából segített-e neki vagy pedig Katherine megfenyegette valamivel. Azonban a gondolatok végül elillantak a fejemből.
A kádban már egyáltalán nem kattogtam, csak Damonre koncentráltam, a szavaira, a pezsgőre… nem, sokkal inkább rá. Nem érdekelt, hova sikerül leraknom a poharat, az sem zavart volna, ha felborul, mert engem csak Damon foglalkoztatott. A csókjából ítélve pedig ő is hasonlóan vélekedett rólam. A hajával játszottam, gyengéden simítva őt úgy, mint régen. Habár én nem éreztem teljesen, mennyi évet töltöttünk külön, mert a nagyrészét átaludtam vagy agymosott voltam, de még így is éreztem, hogy fájóan régen érhettem így Damonhöz. És ha nekem ennyire fájó ez az érzés, akkor vajon neki, aki tisztában volt minden egyes perccel az elmúlt… években? Bele sem akartam gondolni.
Szenvedéllyel csókoltam ajkait, majd játékosan beleharaptam a szájába, így szakadva el tőle, ahogy helyezkedni kezdett. Aztán megfordított, így engedelmesen simultam karjaiba.
- Nekem is hiányoztál, Damon – Rámosolyogtam halványan, a szemeit fürkészve, majd érezve a simítását követtem lassan a tekintetemmel a keze útját. Nagyot kellett nyelnem, majd tekintetemmel visszaugrottam Damonre. Mindketten egyet és ugyanazt akartuk; egymást. Ahogy a combom belső oldalára simított, egy halk sóhaj hagyta el a számat. Jobb kezemmel simítottam végül a kezére és jobban magamhoz húztam, hogy ezúttal ne csak a combomat érintse. Akartam őt és azt is akartam, hogy tudja; vágyom rá. Megcsókoltam, ezúttal sokkal mohóbban, mint eddig. Közben kezemet visszahúzva vezettem végig a mellkasán a tenyerem, fel a nyakára, onnan pedig újra lefelé indultam, felfedezőútra, hogy apró érintésekkel halmozzam el a férfit.

From: Elena Gilbert

297 words ❀ silhouette ❀ note: i love you ❀ kredit

Elmosolyodtam a válaszára, de nem feleltem. Nem volt mit mondanom. Az elmúlt hónapban nem Elenával találkoztam, hanem egy Katherine utánzattal, és most hogy visszakaptam a lányt, akit szerettem, elég is volt, hogy ezt elfelejtsem. Nem érdekelt. Nem akartam ebben a pillanatban arra gondolni, hogy mi lesz, ha ki kell lépni a fürdőből vagy ha vissza kell térnünk Mystic Fallsba. Ebbe a rövid és boldog pillanatra akartam koncentrálni, bele akartam kapaszkodni, hogy elfelejthessem azt, ami New York óta történt.
Ahogy bemásztunk a fehér buborékok közé a meleg vízbe, kibontottam a pezsgőt, de már akkor megfordult a fejemben, hogy minek is? Elvégre volt az italnál sokkal fontosabb is előttem, és a nő túlságosan vonzó volt, még akkor is, ha a lényeget alig néhány percig láttam csak, mielőtt elmerült volna a vízben. Most, hogy így ketten voltunk csak, távol a szülővárosomtól, egészen megnyugodtam, és elengedtem magamat. Tudtam, Elena biztonságban volt, és csak ez számított.
Koccintottunk, de azért csók követett csókot, én pedig belefeledkeztem ebbe az ismerős és fájón régi érzésbe, ahogy a nő ujjai a hajamba szaladtak, és úgy húzott közelebb magához. Gondolkodás nélkül pakoltam le a poharamat én is, bár kissé jobban átgondolva tettem mindezt, mint Elena így némi nyújtózással az ő poharát is lepakoltam a kád mellé a padlóra, hogy aztán már csak vele kelljen foglalkoznom. Türelmetlenül és mohón csókoltam vissza, egyre többet és többet akartam belőle. Átöleltem a víz alatt, szorosan tartottam magamon, kezeim végül derekáról és hátáról lecsúsztak a fenekére. Úgy estem az ajkainak, mint amikor annak idején összejöttük. Aztán feljebb csúsztam a kádban, és szinte észrevehetetlenül fordítottam meg Elenát, hogy szabadon garázdálkodhassanak az ujjaim a testén, minden porcikáját könnyedén elérve.
- Hiányoztál - morogtam az ajkai közé, majd lejjebb vándoroltam a nyakára, közben mindkét szabadon lévő kezem felfedező útra indult, hogy újra megismerhessék a nő testét. Balom az arcára simított lejjebb és lejjebb, végig a mellkasán, egészen a melléig, éreztem ahogy az érintésem alatt a lágy bőr megfeszült, jobbom pedig végig lecsúszott a nő hasára, hogy onnan a combja belső oldalát cirógathassam végig. Mindenét akartam ennyi idő után: érezni, látni és hallani őt; visszakapni mindent, amit a külön töltött idő elvett tőlünk.

under glorious suns
with the freedom that
comes with the truth
i was and you were happy

352. would i, could i make you happy?.      kredit

Igyekeztem a ajtón túl hagyni a gondjainkat, vagy a történteket, de egyelőre még ott motoszkált a fejemben  minden bűnöm, hibám, amit elkövettem – még ha nem is akarattal, de megtettem és nem tudtam, hogyan lendüljek túl ezen. S még ha magamból is indultam ki, aki általában megbocsátott és a jót kereste, magammal szemben… nem tudtam elnéző lenni. Nem tudtam elfogadni, hogy olyanokat kezeltem ellenségként, akiket szeretek és akik szeretnek. Damon mégis megpróbálta elfeledtetni velem a gondokat és hálás voltam neki érte. Aprót bólintottam. Igen, egy rémálom… bárcsak kitörölhetnénk, ami történt. Habár ez meggondolatlanság is lett volna a részemről, hisz megtanulhattam volna már, hogy felejteni és emléket törölni nagy butaság. Nagyobb károkat okoz, mintsem hasznot. Elég volt arra gondolnom, mikor Damont felejtettem el, szándékosan. Gyengén megráztam a fejem, és minden erőmmel azon voltam, hogy a férfira koncentráljak, aki a legfontosabb volt a számomra. Másrészről jó gondolatterelés volt az, ahogyan vetkőzni kezdett… határozottan megmozgatott bennem valamit és úgy éreztem, benne is. Rég volt már, mikor ő és én… Még úgyis sok időnek tűnt, hogy a felét átaludtam, a másik felében meg nem voltam magamnál.
Kezem a testére simult, hol itt, hol ott simítottam rá; érezni akartam őt, a lehető legjobban. Aztán bocsánatot kértem, de nem azért, hogy megtörjem a pillanatot, hanem mert úgy éreztem, ki kell mondanom és ha nem tehetem meg, abba beleroppanok. Tudnia kellett, hogy bánom, amit tettem, még akkor is, ha nem szándékos volt.
Eltolt magától, így lassan felnéztem rá és vártam a leszidást, amit meg is kaptam.
- De, figyeltem, csak tudnod kellett, Damon – Halványan rámosolyogtam, majd a kezéhez simultam, ahogy végigsimított az arcomon. Fel sem tűnt, hol babrál a másik kezével, így meglepetésként ért, ahogy a melltartócsatom megadta magát. Bár igazán zavarba nem jöttem, hisz számtalan alkalommal látott már ruha nélkül, mégis egy zavart mosoly néhány másodpercre az arcomon ragadt. Ez egészen addig tartott, amíg meg nem fordított, egyenesen a tükör felé, amiben már alig-alig látszódtunk. Belesimultam a karjaiba, neki a mellkasának és csak néztem magunkat a tükörben. Jó érzés volt így látni magunkat, nem marakodva, nem ölve egymást, feleslegesen, teljesen értelmetlen módon. A gondolataimból az rántott ki, hogy kezével tovább ügyködött és a nadrágot, a fehérneműmmel együtt letolta rólam.
- Igenis, Mr. Salvatore – Mosolyogtam, a hangom pedig boldogabb volt, mint eddig. Kezdtem… azt hiszem, kezdtem feloldódni. Damon közelében ez nem volt annyira nehéz. A nyakcsókra jólesőn megborzongtam, majd nagyot nyeltem és letolva magamról teljesen a maradék ruhát, kiléptem belőle és odébb rúgtam a lábammal. Követve a férfi utasításait a habok közé merültem és egészen elmerültem bennük, míg ő a pezsgővel bűvészkedett. Figyeltem, ahogy kitöltötte nekünk az italt, majd átvettem a poharat, miközben kicsit közelebb csúsztam hozzá a kádban.
- Kettőnkre – Helyeseltem és koccintás előtt én magam is csókra gondoltam; amit Damon végül kezdeményezett is. Röviden viszonoztam, mégis elmerülve az érzésben, hogy most, jelen pillanatban minden jó és szép. Boldog voltam. – Én is szeretlek, Damon – A pezsgő annyira nem is volt lényeges, mert amint koccintottunk, újabb csókot kaptam és ez elég volt ahhoz, hogy ne az ital iránt érdeklődjek, hanem valaki sokkal izgalmasabb iránt. A poharat vakon leraktam a kád szélére, remélve, hogy megáll a talpán, közben pedig a férfi ajkainak esve csókoltam, teljesen odacsúszva a közelébe, szinte hozzásimulva. A hajába futtattam az ujjaimat, másik kezemmel a tarkóján játszadoztam, simítottam, majd a mellkasára tértem át.

From: Elena Gilbert

547 words ❀ silhouette ❀ note: i love you ❀ kredit

Nem válaszoltam a kérdésére, csak megfogtam a kezét és elindultam. Nem érdekelt most semmi, nem számított semmi, és a világon mindent a tóparti házon kívül hagytam, ahogyan átléptem a küszöböt. Jelenleg csak az volt fontos, hogy Elena élt - már amennyiben egy vámpír élőnek számított -, semmi baja nem volt, és visszakapta az összes emlékét, ezzel megszabadulva annak a pokolbéli ribancnak a láncaitól. Nem tudom, mire készült Katherine, de jobban járt, amíg nem került a szemem elé.
A fürdőszobában mindent előkészítettem, meleg, fülledt, édeskés illat lepte be a szobát, ami a forró habfürdőnek volt köszönhető. És tényleg azt akartam, hogy ha csak fél órára is, de engedjük el a múltat, tegyünk úgy a lánnyal, mintha nem szakítottak volna el egymással minket.
- Mert az egész csak egy rémálom most már - feleltem csendesen, majd a csók után vetkőzni kezdtem, és azt hiszem, ez is segített Elenának kikapcsolni - még jó, hogy segített, elvégre nem akármilyen látvány tárult elé ahogy megváltam a pólómtól! Kíváncsi pillantással követtem a felsője útját a földig, aztán elkaptam, hagytam, hogy kibontsa az övemet és a nadrágomat, majd szorosan átöleltem. Élveztem az ujjai érintését a bőrömön… olyan rettenetesen régen volt már, és mindez ebben a pillanatban rám szakadt. A felismerés belém villant, hogy hány számolatlan hónap és év telt el, mióta utoljára láthattam a mosolyát, megérinthettem őt és érezhettem az illatát. Úgy éreztem hatalmas súly hullott le rólam. Ám ahogy bocsánatot kért ismét, kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek.
- Nem, nem, nem. Nem figyeltél: elfelejtjük egy kis időre az egészet, most ez meg sem történt, csak mi vagyunk, és a kád víz meg a pezsgő - simítottam végig az arcán a hüvelykujjammal, és finoman ráztam a fejemet. Tényleg nem akartam foglalkozni a történtekkel, csak Elenával, mert végre együtt voltunk, és úgy éreztem, járt nekünk mindez. A hátán pihenő kezemmel gyors mozdulattal kikapcsoltam a melltartóját, majd megfordítottam őt, a mellkasom a hátának simult, kezeim a derekánál simultak a bőrére. Szemben velünk egy tükör volt, ami bár bepárásodott a meleg gőztől még látszódtunk benne valamennyire. Ujjaim lejjebb csúsztak és kibontották a farmernadrág gombját és cipzárját a lányon, majd a fehérneműjével együtt letoltam a fenekéről.
- És most irány a kád - suttogtam rekedt hangon Elena fülében a szavakat, miközben ujjaim belemélyedtek a bőrébe egy pillanatra és hozzásimultam teljesen. Számomra ő volt a világ csodája, és bármit megtettem volna érte.
Elengedtem miután belecsókoltam a nyakába, hogy aztán én is kibújjak a maradék ruhámból, s ha már a habok között voltunk, kibontattam a pezsgőt, melynek dugója finom pukkanással adta meg magát. Kitöltöttem a gyöngyöző arany színű italt, majd átnyújtottam a poharat a nőnek.
- Ránk - hajoltam közelebb, hogy megszűntessem azt a kevés távolságot is, ami köztünk volt, ahogy egymással szemben a kádban ültünk. - Szeretlek! - összekoccintottam a poharainkat, ha Elena nem akart mást mondani, majd megcsókoltam, most hosszabban, mint mikor megérkeztünk a fürdőbe.

under glorious suns
with the freedom that
comes with the truth
i was and you were happy

463. would i, could i make you happy?.      kredit

Egész út alatt Damont figyeltem, más nem tudta lefoglalni a gondolataimat, sem pedig a tekintetemet. Szükségem volt rá, hogy lássam, halljam őt, érezzem… még mindig nehéz volt elhinnem, hogy visszatértem és ráadásul úgy, hogy hellyel-közzel minden rendben volt velem. Mindenki életben volt, legalábbis nem tettem kárt senkiben és Katherine terve nem jött be. Igaz, ezt akkor fogom tudni kijelenteni száz százalékosan, ha mindenki megbocsát. Ezt viszont nem várhatom el. Habár minden, amit hittem, Katherine és Sierra hatása miatt volt, de utólag belegondolva… néhány dologban igaza volt a „sötét” felemnek. Bonnie számtalan alkalommal áldozta fel a saját boldogságát miattunk, és Caroline talán jogosan nem bírt engem sokáig. Vagyis… abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán barátnők voltunk-e valaha. Az én szemszögemből igen, de vajon ő mit gondol?

A tóparti ház szerencsére elvonta a figyelmemet, újra csak Damonre koncentrálhattam. Mondjuk úgy, sikerült kikapcsolnom kicsit. Nem tudtam, mire készül Damon, így csak figyeltem, ahogy megragadja a pezsgőt és a poharakat, majd a kezemet. Elmosolyodtam.
- Hova megyünk…? – Érdeklődtem halkan, miközben utána lépkedtem, fel a lépcsőn, egyenesen a fürdőszoba felé. Ahogy belökte a vállával az ajtót, meglepve néztem körbe a gyertyákra és a habos fürdővízre. Idejét sem tudom, mikor volt ilyesmiben részem. Olyan volt, mintha minden rendben lenne, vagy, ha sosem mentem volna el… ha az utóbbi évek nem történtek volna meg. Csak Damon és én, és a tóparti ház, meg a boldogság. – Gondolatolvasó vagy? Épp azt pörgettem magamban végig, hogy mennyi minden történt, de most, hogy itt vagyunk, mintha mindez csak egy rémálom lett volna – Magyaráztam a szemeit fürkészve, majd viszonoztam a csókját, amennyire tudtam. Aztán lehunytam a szemeimet, így fogadva az orr puszit. Ahogy elengedett, utána pillantottam. A mosolyom levakarhatatlan volt és újra meg újra végigfuttattam a tekintetemet a férfin, miközben megvált az ingétől. Ezután követtem a példáját és kibújtam a felsőmből, amit leejtettem magam mellé a földre. Aztán Damonhöz suhantam; egyszerűen nem bírtam várni. Az övéhez nyúltam, hogy kioldjam és elkezdjem megszabadítani a nadrágjától. – Hiányoztál, Damon… és sajnálok mindent – Suttogtam, miközben a kezeimet a hátára csúsztatva simítottam végig rajta.

From: Elena Gilbert

337 words ❀ silhouette ❀ note: i love you ❀ kredit

Az érintését élveztem, ahogyan a mellkasomra simultak az ujjai. Szerettem volna ha így maradunk, de valahogy nem lepett meg, amikor elhúzta a kezét. Kristálytisztán élt az elmémben, hiába voltam kikapcsolva, hogyan fúródtak a mellkasomba az ujjai, és hogyan fúródtak az enyémek az ő bőre alá.
– Tudom – feleltem végül egy keserédes mosollyal és egy bólintással, majd a hajába csókoltam. Nem akartam erőltetni a dolgokat. Ismertem ezt a helyzetet, tudtam, hogy kell egy kis idő, amíg feldolgozza a történteket. És ez így volt rendben. Ezért sem ellenkeztem, amikor felhozta a tóparti házat.
Nem akartam magára hagyni Elenát, de azt sem akartam, hogy a kriptában töltsük az időnket. Ennél sokkal jobb időtöltést is el tudtam képzelni, hiszen a sírbolt mindig a veszteségeinkre emlékeztetett, s önszántamból biztosan nem jöttem volna kifejezetten ide. A csókja viszont megnyugtatott, tudtam, nem fog összeomlani, amíg visszaérek. Egy pillanatig olyan erősen kapaszkodott belém, hogy azt hittem, nem is fog elengedni, így átöleltem a derekánál fogva, és csak élveztem, ahogyan az ajkaink és a nyelvünk találkozott.
Aztán ahogyan elsuhantam, olyan sebesen tértem vissza a kocsival. A hátsó ülésen egy kis táskával, beledobáltam néhány ruhát Elenának és magamnak is, mert fel voltam készülve arra, hogy pár éjszakát a tóparti házban töltünk majd. Stefannak pedig meghagytam, hogy ne aggódjon és ha szüksége van rám telefonon elérhető leszek. Amint Elena beszállt az autóba elindultam. Egészen felszabadultnak éreztem magamat. Egyik kezemmel átnyúltam a váltó felett és megfogtam a barátnőm kezét, s csak akkor engedtem el, ha nagyon muszáj volt a vezetés végett.

Órákkal később már a tóparti nyaralóban voltunk, szemmel láthatólag Elena ellazult, hogy távolabb kerültünk Mistyc Falls-tól, és ezt teljesen megértettem. Az elmúlt időszak számára nem túl kedves emlékekkel telt meg ebben a városban. Ezért is döntöttem végül úgy, hogy a fürdőszobában mindent elrendezek, hogy neki csak élveznie kelljen a forró fürdőt. Gyertyákat gyújtottam, forró vizet engedtem és hatalmas habot csináltam. A konyhában még egy pohár pezsgőt is találtam, s felkapva az üveget, meg két poharat ragadtam kézen Elenát és húztam a fürdő felé.
– Csak hogy kicsit elengedd magad – löktem be az ajtót a vállammal, majd lepakoltam az üvegneműt, és a nő felé fordultam. – Most ne gondolj semmire, ami eddig történt. Csak vegyél egy mély levegőt, és fújd ki, és élvezd, hogy újra együtt vagyunk – az arcát a kezeim közé fogtam óvatosan, aztán csókot leheltem az ajkaira, majd egy kisebbet az orra hegyére. Tényleg szerettem volna, ha kicsit elengedi a történteket, legalább egy órácskára. Azután elengedtem és vetkőzni kezdtem. – És persze a látványomat – emeltem meg kissé a szemöldökömet, egy hatásvadász mosolyt villantva Elenának, miközben sztriptíz táncosokhoz hasonló mozdulatokkal váltam meg az ingemtől. Bár nem volt zene, én így is élveztem a dolgot. Végtelenül megnyugtatott és feldobott, hogy visszakaptam Őt.

under glorious suns
with the freedom that
comes with the truth
i was and you were happy

446. would i, could i make you happy?.      kredit