Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Megumi

Az erdõ mélyén Empty
Today at 1:05 am



Astrah

Az erdõ mélyén Empty
Today at 1:04 am



Central Park

Az erdõ mélyén Empty
Today at 12:42 am



Barlangok

Az erdõ mélyén Empty
Today at 12:09 am



Elhagyatott gyár

Az erdõ mélyén Empty
Today at 12:08 am



A városi temetõ

Az erdõ mélyén Empty
Today at 12:08 am



Híd

Az erdõ mélyén Empty
Today at 12:07 am



A sötét kelepce

Az erdõ mélyén Empty
Today at 12:06 am



Kívánságkosár

Az erdõ mélyén Empty
Yesterday at 9:02 pm



Fotelek és asztalok

Az erdõ mélyén Empty
Yesterday at 1:07 pm



Old-Blair albérleti lakás

Az erdõ mélyén Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:35 pm



at the beginning • Isaac & Lara

Az erdõ mélyén Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:02 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

21 Hozzászólások - 40%
6 Hozzászólások - 11%
5 Hozzászólások - 9%
4 Hozzászólások - 8%
4 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 4%
2 Hozzászólások - 4%

Share
 
Az erdõ mélyén
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptyHétf. Júl. 27, 2020 10:16 pm




Lessa & Cassidy




Valamilyen szinten átéreztem a boszorkányok fájdalmát és haragját, azt azonban a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a "szemet szemért" elv nem mindig működik. Sőt, az esetek többségében nem. Hiába próbáltam azonban figyelmeztetni őket, semmit sem értem el vele. Ahogy Lessát sem tudtam rávenni, hogy hagyjon a fenébe, nem érek annyit, hogy az életét kockáztassa miattam. A megjegyzése Oliverről rosszul esett. Elég rosszul. Sokkal rosszabbul, mint kellett volna. Azok után, mi történt köztük a bárban... Lehajtottam a fejem és inkább feléjük sem néztem, nem akartam látni, mi történik. Már az sem igazán érdekelt volna, ha tényleg meghalok. Mi értelme volt így az egésznek? A bátyámat elvesztettem. Lessát is elvesztettem. Úgy éreztem, teljesen egyedül maradtam az egész világon.
Ismerős dallam ütötte meg a fülem, ami arra késztetett, hogy Lessára nézzek. Megbűvölten figyeltem és hallgattam, olyan gyönyörűnek tűnt, olyan erősnek és örökéltűnek... Emlékeztem rá, ezt énekelte akkor is, amikor mi ketten... Ám ahogy magához intette a boszorkányt és egész egyszerűen végzett vele, összerezzentem. A látvány valahogy kilökött abból a keserédes delíriumból, ahová a hangja varázsolt.
- Ne! Less! - A hangom nem érte el őt, egy olyan arcát vette elő, amit még sosem láttam rajta. Ahogy a másik lány nyakába harapott, az iszony és a félelem annyira megmerevített, hogy néhány pillanatig csak dermedten bámultam őt. Arra sem volt erőm, hogy félrenézzek. Megrökönyödve figyeltem a jelenetet, szántam a boszorkányokat és összefacsarodott a szívem attól, mi lett Lessából... Aztán már képtelen voltam tovább nézni, csak összeszorítottam a szemem és elfordítottam a fejem. Így sem zárhattam ki teljes egészében a sikoltozást, a hangokat... De legalább nem kellett vizualizálnom. Igyekeztem nem sírni, nem akartam, hogy bármelyikük is így lásson, pedig könnyek szorongatták a torkomat.
Ekkor valami furcsa kattanás ütötte meg a fülem. Az íjra néztem, ami egyetlen szívdobbanással később kioldódott, felém lőve a dárdaszerű nyilat. Annyira megijedtem, hogy kiáltani sem tudtam, Lessa neve a torkomra forrt, a testem pedig összerándult, előre érezve a fájdalmat, amit a találat okoz majd....


Az erdõ mélyén 3739568389  

@




Cassidy Hemingway
Boszorkány
mágia birtokosa
Az erdõ mélyén 5pBojIA
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Az erdõ mélyén Tumblr_og4cfiycvj1rqiewno2_500
Alesea Hyland
Her feelings she hides.
Her dreams she can't find.
She's losing her mind.
She's fallen behind.

Léptek száma :
34

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptySzomb. Ápr. 11, 2020 4:15 pm



To: Cassidy Hemingway


Bármi is történt köztem és Cassidy miatt, nem hagyhattam, hogy baja essen Miattam. Meg másért sem. Túl fontos volt ahhoz, hogy csak úgy elsétáljak és magára hagyjam őt. Képtelen lettem volna megtenni. Cassidyre pillantottam a szavait hallva, de csak megráztam a fejemet, jelezve, hogy ne akadékoskodjon és nincs időnk rá, hogy szócsatát vívjunk amiatt, miszerint itt vagyok és nélküle nem megyek el. A boszorkányokra emeltem hát a tekintetemet. Nem voltak túl sokan és tudtam, hogy az erőm, a hangom pillanatok alatt bábuvá változtatja őket, de még nem akartam bevetni ezt a trükköt.
- Áh, már értem – A hajamba túrtam, bólintva egy aprót. – Megöltem valakiteket, ugye? Így már világos, miért akarjátok ugyanezt tenni velem – Böktem a fejemmel Cassidyre, de nem néztem rá. – Bár erre rossz alanyt választottatok. A bátyja, Oliver, na ő az igazi gyengepontom – Nem így volt, de szórakoztatott a gondolat, hogy ha Olivert akarták volna elkapni, az a vámpír feltépte volna egyesével a torkukat. A bárban látott hevessége kapcsán volt okom azt feltételezni, hogy ezt tenné. És valljuk be, ki is néztem belőle.
- Mindenesetre, szerintem el fogjátok őt engedni épségben… és tudjátok, miért? – Lassan végigvezettem rajtuk a tekintetemet, aztán Cass ismét megszólalt. Elnéztem felé. Készültem csendre inteni, de végül csak halkan énekelni kezdtem. Elszakítottam a lányról a tekintetemet és egyre hangosabb énekbe kezdtem. Cassidynek ismerős lehetett a dallam, az, hogy milyen hipnotikus is valójában, hisz azon az estén, mikor lefeküdt velem… nagy eséllyel a hangom befolyásolta. A boszorkányokra néztem és igyekeztem minél inkább átvenni az elméjük felett az irányítást. Tetszett ez a képességem; mindenkiből egy hűséges pincsit varázsolt. Az egyik boszorkányt odaintettem magamhoz és ha hatással volt rá az énekem, akkor minden gond nélkül odajött. Ekkor pedig egy egyszerű mozdulattal kitörtem a nyakát és hagytam a földre hullani az élettelen testét. A másik boszorkányt is magamhoz intettem, de őt nem öltem meg egyből, hanem a fejére csúsztattam a kezemet és az énekemet abbahagyva pszichés fájdalomban részesítettem. Közben hagytam, hogy a szirén énem teljesen a felszínre kerüljön; abba már nem gondoltam bele, hogy Cassidy végignézi ezt. Hiszen egyértelmű volt, hogy mit lát ezek után: a nő nyakába haraptam, hogy a húsát vegyem. Jobban mondva egyem. Régóta nem ettem emberi húst, de a szervezetem már szinte sikított érte.


368 words ■ ice princess ■ note: remélem, tetszik Az erdõ mélyén 2566525366
■■











Alesea R. Hyland
Szirén
éneke elcsábít bárkit
Az erdõ mélyén Tumblr_inline_p511b5pnQK1spkwg3_500
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Léptek száma :
58

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptySzomb. Márc. 14, 2020 4:32 pm




Lessa & Cassidy




Néhány pillanatra kételkedtem abban, Lessa eljön-e egyáltalán. Olivert egész biztosan megbántottam azzal, hogy a háta mögött kapcsolatba léptem vele, és az is lehet, Lessát is megbántottam, mert tegnap este nem egyértelműen mellé álltam. Nem tehettem. Oli a bátyám volt, bármilyen változáson is ment keresztül és bármi is történt köztük Lessával a múltban - vagy fog történni a jövőben. Nem tagadhattam meg a családomat, ahogy az érzéseimet sem Less iránt. Szerettem volna abban hinni, hogy nem hagyna cserben, de őszintén szólva megértettem volna, ha úgy dönt, mégis.
Pont ekkor lépett elő a fák közül. A megkönnyebbülésen túl hálát és félelmet is éreztem, hiszen amennyire szerettem volna, hogy eljöjjön, pont annyira tartottam meggondolatlan lépésnek. A két boszorkány nem úgy tűnt, mintha valóban bántani akartak volna, sokkal inkább csak Lessával volt bajuk. Ha nem mutatkozott volna, talán elengednek... Talán megölnek. Sosem derült ki.
- Jaj, Less, miért jöttél el? Ez csapda... - utáltam magam azért, hogy ennyire örülök neki, miközben épp saját magát, a saját épségét tette kockára miattam. Ha erősebb boszorkány lettem volna, ez nem történhetett volna meg. - Kérlek... - Magam sem tudtam, mire kérem. Azt akartam, hogy hagyjon itt, mentse magát és felejtsen el engem, aki annyi fájdalmat okoztam már neki. Ugyanakkor azért is könyörögtem, hogy ne hagyjon itt, ne hagyjon meghalni.
- Nocsak, tényleg eljött! - A boszorkányok elszakadtak egymástól, az egyikük tett pár lépést Lessa felé. - Nagyon egyszerű, kicsi szirén. Ha megadod magad nekünk, elengedjük a barátnődet. Ha bármi mással próbálkozik, ő meghal, te meg élhetsz tovább a bűntudattal.
- Ahogy te is elvettél tőlünk valakit, akit szerettünk... - kotyog bele a másik lány bosszúsan, de a társa csendre inti.
- Életet életért. Varázslattal megbéklyózlak, hogy ne tudj elmenekülni, és utána elengedjük a lányt. Épségben elmehet, a szavamat adom. Nekünk csak te kellesz.
Nem kellett nagyon belelátni a tervükbe, hogy kitaláljam, pontosan mire. Nyilván meg akarták ölni, de csak így, megkötözve, esélyt sem adva neki, hogy védekezzen? Ez elég embertelenül hangzott, arról nem beszélve, hogy nem hagyhattam, hogy Lessa feláldozza magát értem.
- Ez őrültség! Ne hallgass rájuk, Less. - Fogalmam sem volt, Lessa mágiája mennyire erős, de a lányok ketten voltak ellene. Ha hagyja, hogy lefogják, talán nem lesz képes szabadulni és... Nem, abba bele sem akartam gondolni. Némán könyörögve néztem Lessát, azért imádkozva, hogy véletlenül se adja meg magát nekik.


Az erdõ mélyén 3739568389  

@




Cassidy Hemingway
Boszorkány
mágia birtokosa
Az erdõ mélyén 5pBojIA
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Az erdõ mélyén Tumblr_og4cfiycvj1rqiewno2_500
Alesea Hyland
Her feelings she hides.
Her dreams she can't find.
She's losing her mind.
She's fallen behind.

Léptek száma :
34

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptyVas. Márc. 01, 2020 2:33 pm



To: Cassidy Hemingway


Azt hittem, az egyetlen, akitől félnem kell, az Oliver haragja és bosszúszomja egy olyan dologért, ami nem az én saram volt. Tévednem kellett. Élénken élt bennem az előző este, az álarcos buli, az, hogy pont Cassidyvel sodort össze az élet, majd felbukkant Oliver. Aztán minden zavarossá vált; biztos voltam benne, hogy kevertek valamit az italomba. Most pedig… másnap… egy olyan üzenetre keltem, ami beillett egy rémálomba. Cassidyt elrabolták. Fogalmam sem volt róla, kik azok és miért, de nem is érdekelt túlzottan, csak az, hogy megvédjem őt. Megfordult a fejemben, hogy riasztom Olivert, hiszen mégis csak a húgáról van szó, de végül, hosszas mérlegelés után arra jutottam, hogy úgysem hinne nekem. Így hát felöltöztem és útnak indultam, egyenesen az erdőbe. Egyébként az elrablók miért mindig ilyen lehetetlen helyeken akarnak találkozni? Leszámítva, hogy a kutya se hallja meg, ha vérengzésbe kezdünk… Bosszúsan lépkedtem, a faágak ropogtak a cipőm alatt, ahogy rájuk léptem. Dühös voltam és készen álltam arra, hogy mindenkit megöljek; ezt betudtam a mérgemnek és annak, hogy már réges-rég nem az voltam, aki régen. Szirénként a gyilkolás az életem részévé vált… hisz a valódi táplálék a számomra az emberi hús volt. Még akkor is, ha ez valójában piszkosul undorító dolog… ennek ellenére mégis elvesztettem olykor az önkonrtollt és talán olyanoknak is ártottam, akiknek nem lett volna szabad. Pedig, elsősorban rossz embereket öltem; hisz valamiféleképp képes voltam mások fejébe látni. Láthattam, milyen bűnös gondolataik vannak vagy rossz tetteik. Megráztam gyengén a fejemet. Céltudatosan lépkedtem előre, mígnem lekezdtem morajlást hallani; tudtam, hogy mindjárt odaérek. Hallottam egy-két beszélgetés foszlányt is, majd végül kiléptem az árnyak közül.
- Ha én kellek nektek, mégis miért őt raboltátok el? Egek – A fejemet csóváltam, mint aki nem érti ezt a díszes társaságot. Közben felmértem, hányan is vannak. Aztán Cassidyre néztem. Feszültebbé váltam, látva, milyen helyzetbe került, feltehetőleg miattam. Elpillantottam a számszeríjra is. Tudtam, hogy cselekednem kell, ráadásul minél előbb. Azonban nem akartam elhamarkodott lépéseket tenni. – Mit akartok, hm? Nem biztos, hogy szükség van erőszakra – Vagyis de, szükség van, de mindent csak a maga odejében…


336 words ■ ice princess ■ note: remélem, tetszik Az erdõ mélyén 2566525366
■■











Alesea R. Hyland
Szirén
éneke elcsábít bárkit
Az erdõ mélyén Tumblr_inline_p511b5pnQK1spkwg3_500
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Léptek száma :
58

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptySzer. Feb. 19, 2020 10:16 pm




Lessa & Cassidy




Arra ébredtem, hogy fázom. Az erdő neszezése, bagolyhuhogás és a fák lombjának susogása vett körbe. Meg akartam mozdulni, de egyik végtagom sem engedelmeskedett. Eltartott egy kis ideig, mire rájöttem, hogy ki vagyok kötözve. A lábaimat és a törzsemet kötelek szegezték a fa törzsének, a karjaim pedig a fejem felett összekötözve nyomódtak a durva kérgeknek. A számat is bekötötték, nem mintha ne lettünk volna elég mélyen az erdőben ahhoz, hogy bárki is meghallja a kiabálásomat. Nem mintha egyáltalán kijött volna bármi hang a torkomon. A szertől, amit beadtak, bódult voltam és gyenge, alig bírtam megállni a lábamon.
Egy kéz a hajamba markolt és hátrafeszítette lehajtott fejem.
- Szerinted eljön? - hallottam egy távoli hangot, mire a mellettem álló csak későn felelt.
- El fog. Ezért biztosan. Nálunk van a barátnője.
- Szerinted sikerül meg...?
- Csak légy készenlétben. Úgy, ahogy megbeszéltük. Bosszút fogunk állni Emmáért.
Nem értettem, miről beszélnek, a fejem ugyanis sajgott, a látásom homályos volt, sötét foltok pettyezték. Fájt, ahogy a hajamat markolták, de nem tudtam szólni. Lassan kezdtem rájönni, mi történt: a bárnál, Oliver elrohant, Lessa után akartam menni, a szúrás a nyakamon... Felpillantottam a fogságba került kezeimre, majd lehunyt szemmel koncentrálni kezdtem. Lángokat akartam megidézni, hogy kiszabadíthassam magam, ám amint a mágiám a felszínre tört volna, éles fájdalom hasított belém. A kendő elnyomta a kiáltásom, a két nő figyelme pedig ismét rám irányult.
- Az nem fog menni, kedves. Nem csak te vagy itt az egyedüli boszorkány... Maradj nyugton, a barátnőd nemsokára itt lesz.
Legalább a hajamat elengedte. A másik nő is közelebb húzódott, láttam, hogy bátorítón átkarolják egymást, az egyikük gyengéd csókot nyomott a másik homlokára. Kezdtem megérteni, mire megy ki ez az egész: elkaptak, hogy engem felhasználva csapdába tudják csalni Lessát. Őrültségnek tűnt. Esélyük sem lehetett Lessa ellen.
Ekkor vettem észre, hogy egy embernagyságú, állványra támasztott számszeríjjal néztem farkasszemet, melynek nyílhegye egyenesen rám mutatott. Nyugtalanul mocorogni kezdtem.
- Ne félj, ha időben ideér, nem esik bajod. Az íjat mágia védi, néhány perc múlva magától kioldódik... Csak mi tudjuk levenni róla a varázslatot. Ha a barátnőd hajlandó megadni magát, levesszük. Ha nem...
- Nos, reméljük, hogy hamarosan itt lesz.

Az erdõ mélyén 3739568389  

@




Cassidy Hemingway
Boszorkány
mágia birtokosa
Az erdõ mélyén 5pBojIA
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Az erdõ mélyén Tumblr_og4cfiycvj1rqiewno2_500
Alesea Hyland
Her feelings she hides.
Her dreams she can't find.
She's losing her mind.
She's fallen behind.

Léptek száma :
34

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptyHétf. Júl. 29, 2019 11:35 pm

Szabad játéktér.



Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Az erdõ mélyén TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Az erdõ mélyén LR2C7YU
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Az erdõ mélyén AavKTjb
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
774

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptyHétf. Júl. 29, 2019 11:12 pm




To: Elena


Barát, ellenség - ezek a fogalmak mostanság összemosódnak.

Elena sokkal ostobább annál, mint aminek gondoltam. Jó persze nem kell annyira letennem, hiszen a mostani agya állapotához nagyban közre játszottam én is. De mégis! Hogy lehet valaki ennyire naiv, hogy azt hiszi okosabb és megfontoltabb a pokol királynőjénél?
- Legyen, de a nagy megfontoltságodban, ne feledd mi a dolgod - hagyom annyiban a dolgot egy apró válasszal. Hadd higgye csak azt, hogy igaza van, ami pedig a gyerekfelvigyázást illeti. Nagyon sajnálom drága kicsi Elena, de nem fogok róla lemondani. Jaaj ez nem lehet igaz!? Arany pici bögyöllőm, hogy tiltakozna, mikor ledegradálom az ő szent célját. Azt akarom, hogy végre cselekedjen és ha ehhez egy kis bemutatóra van szükség attól sem riadok vissza. Éppen ezért fogom karon és mutatom meg neki a saját személyre szabott poklát, amiben apránként felemészti a bünei tüze. Tiltakozására csak elmosolyodom és még egy lapáttal rá teszek, hogy akkor legyen vége, amikor én akarom. Imádom látni az arcán a kínt, hallani hangjában a rettegést. Ha így folytatja meg fogom kedvelni. Látom hogyan reagál a szavaimra, értetlen boci szemeket mereszt, de mindketten tudjuk, hogy az érző Elenát bántotta volna. De az előttem ülő a kettő keveréke. Hadoválására nem reagálok igazán, inkább másra terelem a témát, mire csak nagyot nyel. Ó igen, a pokol említése eléggé ösztönzően hat rá. Megráztam a fejem sziszegésére inkább ultimátumot adtam neki. Láttam rajta mennyire idegesíti ez a helyzet, feszültebb mint valaha, míg az én jókedvem csak fokozódik. Félre löki a kezem és próbál ellökni, de a természetfeletti erőim nem engedik. Kiabálni kezd, akár egy ijedt kisgyerek, aki már másra képtelen.
- Majd meglátjuk - válaszolok farkasszemet nézve vele, ahogy felpattan a földről. Szavai cseppet sem hatottak meg, tisztában voltam vele, hogy mi az igazság. Nézem, ahogy zavarodottan lépked, akár egy csapdába szorult kisállat.
- Soha se mondd, hogy soha - vágok vissza a pokol újbóli említésére, mielőtt még elsuhanna. Tikk-takk. Az óra elindult Elena. Vajon hogyan döntesz? Egy sóhajt követően úgy döntöttem, hogy ideje az esti sétámra indulni, eleget szórakoztam me.



From: Sierra

köszönöm a játékot, egy élmény volt Az erdõ mélyén 748718716 remélem lesz folytatása ❀  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 1:27 pm


To: Sierra




Nem reagáltam. Nem tetszett a viselkedése és kicsit tartottam is attól, mit fog végül tenni. Aztán mikor megpróbált kioktatni, a szemeimet kezdtem forgatni.
- Kézben tartok mindent! Nem kell babysitterkedni fölöttem. Tudom, mit csinálok. De nem fogom elsietni a dolgokat. Nem fogom azt tenni, mint amit Katherine: én megfontoltabb vagyok nála. – Magyaráztam, visszagondolva azokra az időkre, mikor a gonosz hasonmásom áskálódott ellenünk. Bár ezek az emlékek is épp olyan zavarosak voltak, mint az egész elmém. Kezdtem tényleg furán érezni magam.
- Ez nem kicsinyes bosszú! – Még folytattam volna a tiltakozást, ha nem ragadja meg a karom. Nem gondoltam volna, hogy megöl és itt végez velem, meg hát, nem is tudott volna, de ettől még nem vált vonzóvá az érintése, vagy az, hogy azt éreztem, bántani akar.
- Elég! Hagyd abba! – Éreztem a forróságot. Perzselte a tűz a belsőmet, vagy legalábbis az elmémet biztosan. A fájdalom valódi volt és nem kértem belőle. Elszakadtam tőle, hátrébb lépve, zihálva, s őt figyelve. Kissé szíven ütöttek volna a szavak, ha vannak érzéseim. De így csak értetlenül néztem rá.
- Ki használ ki? Te? Vagy Katherine? Ura vagyok a tetteimnek, Sierra. Nem azért akarok bosszút állni Damonön és a többieken, mert a hasonmásom ezt akarja, hanem mert megérdemlik. – Magyaráztam komolyan, de a visszakérdezésre nagyot nyeltem.
- Sosem kapsz meg. – A fának dőlve figyeltem őt, felnézve rá, bár csak fizikailag. Másféle értelemben nem néztem fel rá egy kicsit sem és nem is terveztem, hogy ez megváltozna időközben. Az ultimátum, amit kaptam, kicsit sem derített jó kedvre. Összepréseltem az ajkaimat, s ekkor lépett oda hozzám, majd fogta meg az állam. Idegesen, feszülten hallgattam végig, majd félrelöktem a kezét, s őt magát is.
- Megmondtam, hogy sosem kapsz meg! Nem megyek a pokolba, Sierra. Értetted?! – Szinte kiabáltam, miközben felálltam és ha a földön volt, ahogyan azt terveztem, akkor így néztem le rá.
- Katherine befolyása alatt állsz, jobb lenne, ha mindezt átgondolnád. Én nem ártottam neked, te mégis atyáskodni próbálsz felettem… - Fürkésztem, de nem vártam válaszokat. Egyáltalán nem vártam tőle semmit. Elléptem mellette, majd tettem még néhány lépést. Feszült voltam és nem akartam tovább a közelében lenni; át kellett gondolnom mindent. A múltat és a jövőt egyaránt.
- A Pokol az olyanoknak való, mint te és Katherine. Vagy Kai Parker. De én… nem csatlakozok hozzátok. Soha. – Hangsúlyoztam ki még egyszer, s egyben utoljára, mielőtt elsuhantam volna a helyszínről, avagy a szirén közeléből. El innen, messzire, bár tudtam, hogy a pszichikai képességével, avagy a kötelék kapcsán bárhol elérhet, de szükségem volt a magányra.


415 words || the phoenix || note: köszönöm a kört, drága Sierra Az erdõ mélyén 897538487  || kredit || inspirate by



Just a little change. Small to say the least.


Both a little scared. Neither one prepared... Beauty and the Beast






Elena Gilbert
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Az erdõ mélyén Tumblr_inline_paa7hsdU791t9ndkh_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Az erdõ mélyén Tumblr_pzm11xPIkf1ww0krdo4_250
.•° Damon Salvatore
Keresem :
.•° Myself... and my memories
Léptek száma :
114

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptyPént. Jún. 21, 2019 1:37 pm




To: Elena


Barát, ellenség - ezek a fogalmak mostanság összemosódnak.

Eléggé vicces, hogy Elena abban a tudatban él miszerint ő irányít. Azt hiszem nincs teljesen tisztában a gazda-szolga kapcsolatokkal, de ami kéesik az nem múlik. Ha a kedvesség mégsem válik be, akkor keményebben lépek fel vele szemben és szorosabbra fogom a gyeplőt. Vannak határok, amiket nem léphet át. Fogalma sincs, hogy mekkora hatalommal rendelkezem, ahogy arról sem mikre vagyok képes valójában. Igen is bele fogok avatkozni a dolgai, ha tetszik neki, ha nem, bármennyire forgatja a szemeit. Ha nem lenne rá szüksége Katherine-nek már réges-régen kitéptem volna a szívét és a húsából lakmároznék. Megrázom a fejem, ahogy a Pokol királynőjét szóba hozza, érzem a belőle áradó feszültséget, ami boldogsággal tölt el.
- Ahogy az előbb is említettem nem kell, hogy kedveld, ahogy engem sem. Sőt, engem egyáltalán nem kell kedvelned  - fejtem ki a véleményem őszintén mellé beszélés nélkül. Próbálok rá világítani, hogy mennyire szüksége van a hasonmására és rám, hiszen nélkülünk még mindig az álomkórban szenvedne és hinne a valóságban. Szerencsére az agya tökéletes állapotban van és nem esett ki a bűvöletből, ahogy azt hívás előtt gondoltam. Mindig ébernek kell lennem, ha a vámpírkáról van szó. Vagdalózni próbál a kicsike, de nem tud meghatni. Nem kell tudnia, hogy miért vagyok Katherine mellett, az okok csak rám tartoznak és a démonra. Mi a fene? Végre valamiben egyetért velem a drágalátos kis Elenácska?!? Az agyam eldobom! Ezt is megértük! Nem válaszolt, mégis láttam rajta, hogy elgondolkodott. Lehetséges, hogy egyáltalán nincs terve? Hát persze! Különben már újra vagdalózna, hogy mégis miért avatkozok bele a dolgaiba. Természetesen erre van egy egyszerű válaszom; a gazdája vagyok.
- Ideje, hogy megtanuld! Vedd kezedbe az irányítást, mielőtt kihúznák alólad a talajt. Légy könyörtelen és ott rúgj beléjük, ahol a legjobban fáj. Ahogy Damonnel is tetted  - próbálok ész érvekkel hatni rá, hátha akkor elindulnak nála a fogaskerekek és végre hajlandó lesz cselekedni. Mosolya árulkodó, tetszik neki, hogy semmit se mondok az állítólagos szerelméről.
- Nem érdekel a kicsinyes bosszúd. De megvannak az okaim erre a szövetségre  - elegem van a kis játékokból, ah nem megy szép szóval, akkor majd elérem erőszakkal, amit akarok. Nem érdekelt a kiabálása, ahogy az ijedt szizsegése sem. Helyes, féljen csak tőlem. Egy valamit nagyon jól megtanultam az átváltozásom után. Nem kényszeríthetem az embereket, hogy szeressenek, de elérhetem, hogy féljenek tőlem.
- Tévedsz, a legokosabb pillanatod volt  - sziszegem, majd belépek a pokolba, hagyom, hogy átjárjon a tűz. Érzem a belőle áradó hőt, amit Elenába vezetek át. Hagyom hadd nyelve el az engem éltető sötétség, amiből születtem.
- Éppen olyan gyenge vagy, amilyen voltál. Semmi sem változott ugyanaz a naiv, szerencsétlen lány vagy, akit kihasználnak  - vágom oda hozzá, ahogy ellép tőlem, levegő után kapkodva.
- Jobb lenne a Pokolban élni?  - felhúzom az egyik szemöldököm, utalva az előbbi kis vízióra. Nem érdekel, hogy a "kutyám" akar-e lenni vagy sem. A szolgám, ezen nem tud változtatni, nem fogom hagyni neki. Szavait hallgattam bólogatva, majd megvártam míg a fának főlve lecsúszik a fűbe. Ebből az állapotból kénytelen felnézni rám, sokkal kiszolgáltatottabb, mint gondolná. Ó, a drága szent Elena, nem akar ártani idegeneknek.
- Rendben. Vagy meglátogatod valamelyik kis barátodat 24 órán belül és teszel végre valamit vagy hoznod kell nekem 50 bűnös embert  - ellenkezést nem tűrve ejtem ki a szavakat, miközben közelebb lépdelek hozzá. Leguggolok elé és az állánál fogva kényszerítem, hogy csak rám nézzen.
- Vagy vár rád a Pokol. Megértetted?  - kissé megszorítom őt, szemeimben mélységes feketeség húzódik ahogy pillantásom az övébe fúrom - Az óra ketyeg, jobb lesz, ha sietsz  - elengedem, majd felkelek egyetlen szó nélkül. Ha a Pokol kell neki, hát legyen. Nem kér sem a barátságomból, sem a szövetségemből? Legyen! Játszhatjuk így is a játékot.



From: Sierra

Az erdõ mélyén 748718716  ❀  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptyCsüt. Jún. 06, 2019 1:34 pm


To: Sierra




Csak a szemeimet forgattam a szavaira; nem akartam rá reagálni, avagy vitába szállni, hiszen felesleges lett volna. De azt tudtam, hogy ha legközelebb is beleavatkozik a dolgomba, akkor nem állok jót magamért. Az én dolgom, hogy kivel mit és hogyan intézek; főként, ha a bosszúról van szó. Igen, tökéletes ötlet volt, miszerint ölessem meg magam Damonnel, de akkor sem volt joga beleavatkozni ebbe. Magamtól is megtettem volna, vagyok olyan kreatív.
- Sosem kedvelt. S én sem őt. Attól, hogy ő meg Kai Parker felkeltettek az álomkórból, még nem fogom kedvelni egyiküket sem – Mondtam komolyan, a nőt fürkészve kissé feszülten. Bízni sem bíztam egyikükben sem, hiszen tudtam, hogy ők sem voltak az irányomba túlontúl kedvesek, tehát… miért is adtam volna nekik esélyt?
- Mondod ezt Te, de azért te mindenbe beleütöd az orrod, Sierra – Vettem oda foghegyről, majd mély levegőt vettem. Érdekelt volna, Katherine mivel tartja maga mellett ezt a nőt, de nem tudtam rájönni. Semmit sem nyújthatott a hasonmásom, csupán szenvedést és kárhozatot. S nem hittem, hogy erre lenne szüksége Sierrának.
Összefontam magam előtt a karjaimat, s így hallgattam a nő minden egyes szavát. Bólintottam egy aprót, jelezve, hogy ezzel most egyetértek, azonban nem fűztem hozzá semmit. A kérdésre kezdtem el gondolkozni. Nem volt konkrét tervem, az a helyzet.
- Mindegyiküket fel akarom keresni egyenként és üdvözölni; első körben csupán ennyi. S hogy később mi lesz, még én sem tudom… sosem voltam egy bosszúálló típus, Sierra – Mosolyodtam el halványan, a másik válaszát szinte figyelmen kívül hagyva. Nyilván nem akarta elárulni, mi történt azzal a vámpírral és valójában jó is volt így; hiszen úgyis felkeresem előbb-utóbb, így pedig a saját szememmel láthatom, mi lett vele.
- Szövetség, mi? Neked mégis mi érdeked az, hogy bosszút álljak Rajtuk?! – Szerintem semmi. Neki nem ártottak, csakis nekem. Elkapta a csuklómat és én azonnal próbáltam kiszabadulni a kezének a fogságából.
- Eressz, Sierra! – Szinte rákiabáltam. El akartam szakadni tőle, hiszen tudtam, mire készül. Felszisszentem a szavakra. – A leggyengébb pillanatom volt, mikor alkut kötöttem veled… nem vagyok rá büszke – Ahogy képeket kezdett mutatni nekem a pokolról, le kellett hunynom a szemem. Fájt. Mintha a tűz égette volna a bőrömet. Kedvem lett volna sikítani.
- Hagyj! – Elléptem tőle, amint elengedett, s közben levegőért kapkodtam. A tűz… még mindig éreztem azt a forróságot. A fájdalmat. Minden élénken égett a fejemben és nem vágytam újra rá. Ez... kettőnk közt nem szövetség. Sierra maga volt a pokol hírnöke. Feltett szándékom lett tőle is megszabadulni előbb-utóbb.
Továbbra is ziháltam, így hallgattam tovább a szavait. Értetlenül álltam előtte, majd nagyot nyeltem.
- Tessék? Erről nem volt szó – Megráztam a fejemet. Nem akartam Sierra kutyája lenni, aki úgy ugrál, ahogyan ő fütyül… azonban hozzá voltam szinte kötve. Bármikor megtörhette az alkut köztünk és akkor… csak egyetlen egy hiba és tényleg a pokolra jutok. S átéltem. Tudtam, mi várna ott rám és nem vágytam rá.
- S amúgy sincs erre időm, Sierra. Mint mondtad, a listám elég hosszú… sokakat kell felkeresnem és eljátszadoznom velük – Őt fürkésztem, amint sikerült helyreállítanom a légzésemet. A fa törzsének dőltem, majd leültem a fűbe, oda, közvetlenül elé. Onnan pillantottam fel a szirén felé.
- Nem ártok olyanoknak, akik nekem nem ártottak – Folytattam a magyarázatomat. Kikapcsolt érzésekkel sem voltam egy ámokfutó, ahogy Damon Salvatore.


534 words || the phoenix || note:  Az erdõ mélyén 897538487  || kredit || inspirate by



Just a little change. Small to say the least.


Both a little scared. Neither one prepared... Beauty and the Beast






Elena Gilbert
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Az erdõ mélyén Tumblr_inline_paa7hsdU791t9ndkh_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Az erdõ mélyén Tumblr_pzm11xPIkf1ww0krdo4_250
.•° Damon Salvatore
Keresem :
.•° Myself... and my memories
Léptek száma :
114

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptyKedd Május 21, 2019 6:50 pm




To: Elena


Barát, ellenség - ezek a fogalmak mostanság összemosódnak.

Tisztában vagyok vele, hogy igazam van, hiszen mindent tökéletesen érzékelek, ami vele történik. A kis pokolbéli trükkömnek köszönhetően tudom miféle szörnyeteggé változott, ez a naiv, mimóza lelkű emberforma. Annak ellenére, hogy vámpírrá változott, túlságosan sok emberség szorult belé, mintha a lelkét nem értintette volna meg a sötétség, még úgy sem, hogy vért szívott és gyilkolt. Látom rajta, amint elgondolkodik, végül igazat adva nekem aprót biccent. Helyes! Csak így tovább drága kicsi Elena. Érts velem egyet minél több dologban, hiszen akkor sikeresnek fog bizonyulni a munkásságom.
- Tedd a dolgod rendesen és nem avatkozom bele - válszolok kissé eréjesebben, ahogy ő tette másodpercekkel ezelőtt velem szemben. Persze ez is csak egy újabb hazugság a részemről. Bele fogok avatkozni ha úgy tartja kedvem, ha szükségességét érzem. Eddig nem szolgált rá a feltétlen bizalmamra, ahoz túlságosan keveset mutatott. Persze eljátszadozott a volt szerelmével, sőt közvetetten megölette magát vele, de ennél több kell, hogy kicsit is megkedveljem. Egyenlőre ezek csak gyenge próbálkozásoknak bizonyulnak. Természetesen szóba kerül a főnököm is, hiszen a pokol királynőjéről beszélünk, akinek a hasonmása az előttem lévő vámpír. Szemeit forgatja és gúnyolódik, de ez sem tud kihozni a sodromból, nem mutathatom ki felé az indulataimat, hiszen akkor fogást találna rajtam, amire semmi szükségem sincs. Erősebbnek kell lennem minden kis pondrónál és jéé, ő is annak számít az én szememben. Az sem lepett meg, hogy Kat említése ennyire kihozza a sodrából. Nem hagyhatjuk, hogy az érzései befolyásolják éppen ezért inkább elengedem a fülem mellett arrogáns piszkálódását.
- Nem kell kedvelned, elég ha tudod, hogy egy oldalon álltok - erősítem meg a szavait egyszerűen. Kérdése valamennyire meglepett, hiszen még én sem gondolkodtam el rajta, csak nézem a barnaságot, amint egy fának dől és a gondolataiba süpped.
- Nem kell mindent tudnod, vannak dolgok, amik jobb, ha a homályban maradnak - válaszolom sejtelmesen, miközben éket ver bennem a gondolat. Tulajdonképpen miért köt a hűségem Katherine-hez? Talán mert, benne sorstársamra akadtam, az ő élete sem volt egyszerű, sokat szenvedett és mégis lám, mire vitte.
Közel kerülni hozzá az egyik legnehzebb feladat, amivel valaha megbíztak, mégsem fogom feladni, akárhány falat húz maga köré mindet egymás után lerombolom. Nem szabadul tőlem, s ha kell elmetrükkel fogom magamhoz kötni véglegesen. Szavaim célt értek nála, látom amint jól megrágja őket és mélyen elraktározza magának. Belül mosolyogtam, ahogy hallgattam őt, Miss Gilbert-et, aki mindenki barátja, a kedvesség mintképét, akiből temérdek harag és gyűlölet sugárzik. Megérdemlek egy képzeletbeli vállbaveregetést.
- A játékot nem unták meg, sőt még most is tart! Azzal a különbséggel, hogy végre a kezedbe veheted az irányítást, most te írod a szabályokat Elena - elhúzom előtte a mézes-madzagot, hátha még inkább ráharap a csalira. Milyen élvezettel fogom nézni, ahogy apránként szétzúzza a drága barátai lelkét, míg más nem marad belőlük, csak apró cafatok. Végre kezd visszatérni az én kicsi marionettem! Halovány mosolyra húzódik az ajkam. Nem kell mutogatnom, hála a pokolnak! Semmi kedvem se lett volna előhúzni a nyulat abból a bizonyos kalapból.
- Mik a következő terveid? Hiszen a lista elég hosszú és még nagyon az elején jársz - gondolkodom hangosan, kérdő pillantását látva csak megrázom a fejem - Nem mondhatom el mi történt vele, ezt neked kell kiderítened. Hangosan felnevetek, majd egy lépést hátrálok és a holdat kezdem kémlelni, mit épp egy nagyobb felhő készül eltakarni.
- Ugyan már Elena! Egyikünknek sincsen szüksége barátja, viszont szövetségesekre annál inkább  - végül a szemeibe nézek mélyen, hogy a legváratlanabb pillanatban elkaphassam a csuklóját - Viszont azt sose feledd, hogy nagyobb szükséged van rám, mint bárki másra. Alkut kötöttünk! Vagy a pokolban akarod végezni? - képeket mutattam neki a kénköves pokolról, azon belül a sajátjáról - Kellek neked, ahogy te is nekem - engedem el a kezét, mintha semmi se történt volna. Várom a reakcióit, de van egy olyan sejtésem, hogy megijedt. Senki sem akar aoda kerülni, az ő sorsa pedig az én kezemben van.
- Feladatom van számodra! A kis szórakozásod közepette keress nekem  embereket, egy-kettővel is beérem, nem vagyok mohó - legyintek egyet, hatalmas mosollyal az arcomon, mintha ez egy kis semmiség lenne.



From: Sierra

Az erdõ mélyén 748718716  ❀  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén EmptySzer. Ápr. 17, 2019 7:20 pm


To: Sierra




Gondolkodóba estem egy pillanatra, de aztán biccentettem egy aprót, jelezve, hogy igaza van. Akartam. Valahogy, már az első pillanatban tudtam, hogy mi lesz a Damonnel való találkozásom végkimenetele… s lám, még ha Sierra ráhatásával is, de tényleg megtörtént. Ugyanakkor zavart a tény, hogy Sierra segített. Elvégre, egymagam is el tudtam volna intézni az egészet! Nem kértem, hogy beleszóljon.
- Lehet, hogy igazad van, Sierra, de legközelebb ne avatkozz bele. – Magyaráztam, némi éllel a hangomban, mintha fenyegetni akarnám őt. Talán ígyis volt, bár nem tudom, mit tehettem volna ellene. Nem ismertem őt; nem tudtam, hogy egy szirén ellen egyáltalán mi hatásos. Ez a tény kezdett zavarni.
A gonosz hasonmásomat említve láttam rajta, hogy nem túlzottan van odáig ezért a „becézésért”, de hát, az évek alatt már úgy a számra ragadt ez a két szó, így egymás után, hogy nehéz lett volna másképp hivatkoznom Katherine-re. Hiszen gonosz volt, és a hasonmásom is. Az, hogy most egy oldalra kerültünk, valami csoda folytán, még nem jelentette azt, hogy amit ő tett velem, vagy a többiekkel, az helyénvaló lett volna. Bár, előnyömre is fordíthattam volna azt, hogy úgy tűnt, mellettem áll. De nem volt szükségem a segítségére.
- Tehát annyira ügyes, hűséges kis szolgája vagy, hogy még megsimogatja a fejedet is? Wáó. Ez tőle igazán… meglepő. – A szemeimet forgattam, majd vettem egy mély levegőt. Nem kellett volna feszültnek lennem, sőt, nem kellett volna éreznem, csupán szórakoznom, de… Katherine igenis dühített.
- Őszintén szólva, nem is hiányzik, hogy vele beszélgessek. Mindannak ellenére, hogy most úgy tűnik, az én oldalamon áll… még nem fogom kedvelni. – Jelentettem ki, annak ellenére, hogy tudtam, mennyire odáig van az ő királynőjéért. – Mondd csak, miért követed vakon minden kérését? – Kérdeztem töprengve, őt fürkészve, aztán egy fának dőltem, gondolkodva. Nem stimmelt itt valami és ezt pontosan tudtam, csak azt nem, mégis mi. Aztán megfogalmazódott bennem valami, így ha lehet, még feszültebben emeltem fel a fejem és kezdtem bele a szembesítő szavak mormolásába. Közelebb lépett hozzám, mintha nyugtatni akarna; legalábbis erre gondoltam. A szavaira viszont megforgattam a szemeimet. Magyarázkodásnak hatott az egész, mintha próbálna győzködni engem, de aztán volt egy pont, mikor megértettem, mi a célja a kapcsolatunknak. Talán tényleg a segítségemre lehet? Segíthet nem elbizonytalanodnom, hanem igazán a tettek mezejére lépni? Elhúztam némileg a számat, de valahogy nem volt kedvem reagálni rá szavakkal. Inkább csak gondolkodtam ezen az egészen.
A kérdéseivel meglepett. Honnan tudhatná, miért vagyok zavarodott? Ennyire nyitott könyv lennék a számára?
- Semmiképpen sem akarok visszatérni ahhoz az élethez, Sierra. Elárultak, becsaptak és szórakoztak velem éveken keresztül. Olyan voltam számukra, mint egy báb, akit mozgathattak ide-oda... és élvezték azt, amit tettek. Én voltam Elena Gilbert, a szánalmas kislány, akin mindenki röhögött a háta mögött. Csak azon csodálkozom, hogy nem döftek le egy karóval, miután megunták a játékot. – Nyeltem egy nagyot, igyekezve lenyugtatni magam, de aztán a földre néztem. Mutassa meg újra? Jó lenne, ha ismét átélném a kínokat?
- Nem kell megmutatnod. Pontosan tudom, miket tett velem. S az, hogy eljátszottam előtte a halálomat, csupán a kezdet volt. Ami azt illeti, érdekelne, hogy mi lett vele, miután azt hitte, megölt engem. – Emeltem fel a fejem, Sierrára tekintve, kérdőn, hátha ő tudja, mi lett Damonnel. Visszakapcsolt? Szenved? Vagy folytatta az ámokfutását?
- Ha barátkozni akarsz, rossz helyen kopogtatsz. Már nem bízom senkiben… és szükségem sincs senkire. – Elzárkóztam. Akkor zártam be valójában a szívem, mikor kikapcsoltam az emberségem; mégsem voltam akkora szörnyeteg, mint Damon. Sosem voltam szörnyeteg. Ahogy annak idején Caroline közölte velem, miután kikapcsolta az emberségét; nos, igenis képes vagyok kezelni az érzelemmentes mivoltomat!


582 words || the phoenix || note:  Az erdõ mélyén 897538487  || kredit || inspirate by



Just a little change. Small to say the least.


Both a little scared. Neither one prepared... Beauty and the Beast






Elena Gilbert
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Az erdõ mélyén Tumblr_inline_paa7hsdU791t9ndkh_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Az erdõ mélyén Tumblr_pzm11xPIkf1ww0krdo4_250
.•° Damon Salvatore
Keresem :
.•° Myself... and my memories
Léptek száma :
114

Az erdõ mélyén Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén Empty


Ajánlott tartalom


Az erdõ mélyén Empty
 

Az erdõ mélyén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next