Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Megumi

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Today at 1:05 am



Astrah

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Today at 1:04 am



Central Park

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Today at 12:42 am



Barlangok

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Today at 12:09 am



Elhagyatott gyár

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Today at 12:08 am



A városi temetõ

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Today at 12:08 am



Híd

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Today at 12:07 am



A sötét kelepce

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Today at 12:06 am



Kívánságkosár

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Yesterday at 9:02 pm



Fotelek és asztalok

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Yesterday at 1:07 pm



Old-Blair albérleti lakás

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:35 pm



at the beginning • Isaac & Lara

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:02 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

21 Hozzászólások - 40%
6 Hozzászólások - 11%
5 Hozzászólások - 9%
4 Hozzászólások - 8%
4 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 4%
2 Hozzászólások - 4%

Share
 
Az erdõ mélyén
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásAz erdõ mélyén - Page 2 EmptyKedd Ápr. 16, 2019 1:01 pm




To: Elena


Barát, ellenség - ezek a fogalmak mostanság összemosódnak.

Érzékeltem a változásokat magam körül, ahogy a szolgámban lévőket is. Mégsem támadtam neki egyből, hogy fogóval aztán kihúzhassam belőle a lényeget. Ó, nem! Szükségem van rá, legfőképp a bizalmára, hogy aztán idővel mindent magától mondjon el, akár egy jó barátnak. Azokból úgy sincs sok mostanság neki, hála a kis manipulációmnak. Meg kell hagyni mulatságos látni, ahogy darabjaira hullik, majd mindent feléget maga körül. Ugyanakkor van benne valami, ami mindig letéríti eme fenséges útról. Ezt meg kell akadályoznom! Katherine parancsa egyértelmű volt, segítsem Elenát a pusztításban, erősítsem a céljai elérésében, ami természetesen a királynőmé leginkább.
Látom, amitn minden idegszálával figyelemmel kíséri a mozdulataimat, de hát mi mást tenne? Még nem bízik bennem eléggé, így az érzékei azt súgják, hogy maradjon éber. Akár egy ragadozó, aki épp azt méregeti barát vagy ellenség a vele szemben álló. Az apró hazugságom hallatán magasba szökik a szemöldöke végül deacosan válaszol, akár egy kisgyermek, akit valami rosszaságon kaptak. Milyen könnyedén buknak ki belőlem a szavak, melyek egy cseppnyi igazságot se tartalmaznak. Ideje korán megtanultam miként manipulálhatok bárkit, így még több hatalomra tehetek szert, ennél többre nem is vágyom. Szemeit forgatja a hasonmás, mire csak megrázom a fejem, majd elnevetem magam.
- Ugyan! Ezt úgy mondod, mintha nem élvezted volna. Tudom, hogy a lelked mélyén te is éppen annyira akartad, csak egy kis ösztönzésre volt szükséged - vonok vállat egyszerűen, majd mindent látó szempárral rá emelem tekintetem, mintha egy nyitott könyvből olvasnék - Tudni akarod Damon mennyire szenved, látni azt, hogy egyre mélyebbre süllyed. Sőt, le merem fogadni, hogy ez jó érzéssel tölt el - teszem hozzá ezzel megszilárdítva benne a gondolatot, miszerint az érzései helyesek. A meglepettség visszatükröződik arcáról, ahogy a hiányát emlegetem. Persze, hogy hiányzott, nem volt kivel játszadoznom. A többi halandó és természetfeletti unalmas, míg nem válik az én bábommá. Ahogy körbe mutat egyből végig pillantok az erdőn, újabb lények után kutatva. Szerencsére senki sem jár erre, így nyugodtan beszélgethetünk. Valahogy mérges vagyok a vámpírra, ha így nevezi a királynőmet, Katherine minden csak nem gonosz. Megvannak a maga tervei, céljai, amiket elér bármi áron. Jó uralkodó a maga módján.
- Rajtam kívül még vannak egy páran, akik teljesíthetik a feladatait. Nem olyan meglepő, ha valaki jól végzi a munkáját és azért megjutalmazzák - direkt ködösen fogalmazok, nem áll szándékomban az orrára kötni, hogy ő a feladatom. Szerencsére a következő kérdésemmel elterelhetem a figyelmét annyira, hogy a könnyed csevegésnek végre nagyobb célja legyen. A pokol említése még mindig rosszul érinti a szánalmas emberi lelkét. Azt gondolná nem vettem észre, ahogy félre pillantott, pedig minden rezdülését árgus szemekkel követem. Éppen ezért, ahogy elsétál mellettem egyből fordulok is, hogy szembe kerülhessek vele újfent. Gondolatok egyre csak cikáznak a fejében, próbálja összetenni a negy képet, de még mindig csak a darabokat szemléli, mintha több apró vakfolt lenne tekintete előtt. Természetesen ez mind miattam van, hiszen Katherine hamar ráunt a kínzásra és az én kezembe adta, hogy formáljam át. Csendesen hallgatom a meséjt, hogy mi kerekedik ki belőle, végül elengedi a gondolatmorzsát és rám mosolyok, amit egyből megértően viszonzok.
- Érthető, itt több a móka, mint odaát, amellett pedig biztos vagyok benne, hogy Katherine se ér rá mindig cseverészni - gondolkodom hangosan, miközben látom magam előtt a főnökömet, amint a tervét szövögeti, aminek mi is a részesei vagyunk.
Egyértelműen látszik, hogy zavarodott, hátát egy fának dönti, miközben összfonja a karjait. Megint próbál a gondolataiba merül, hátha sikerül kibogoznia a csomót. Egy része, talán a benne rejlő emberség annyira erős, hogy kétségei támadnak a tettei felől, ami bonyodalmat szül számomra. El kell hessegetnem ezeket a kósza felhőket, hogy újra kitisztulhasson az ég. Halk hangja megcsapja a fülemet és kiszakít a gondolatmenetemből. Érdeklődve figyelem mit akar kérdezni tőlem, de mire a végére ért meglepődtem, míg ő feszültebbé vált. Ó, igen! Senki se szereti ha irányítják, főleg nem az olyan szörnyek, mint amilyen ő. Megrázom a fejem, mire szőke loknijaim táncolni kezdenek, majd egy lépéssel közelebb lépek a vámpírhoz.
- Nem, irányítani nem tudlak, maximum sugallhatok neked ezt-azt. Inkább mondjuk úgy, hogy a kettőnk között lévő kapocs miatt figyelemmel tudom kísérni a tetteidet és néha az érzéseidet is. Vegyük például a halálodat. Éreztem, hogy megfordul a fejedben a gondolat, ahogy azt is, hogy egy kis ösztönzésre volt szükséged. Így megtettem, azt súgtam neked, hogy ölesd meg magad. De nem csak erről szól a kapocs, beszélni tudok hozzád az elmédben, ahogy ma is tettem, mikor az erdőbe hívtalak - mosolygok rá halványan, még egy fél lépéssel közelebb érve hozzá.
- De nem emiatt vagy zavarodott. Igazam van, Elena? - kissé oldalra fordítom a fejem mielőtt folytatnám - Vissza akarsz térni a régi életedhez, hogy a barátaidnak nevezettek újra átgázolhassanak rajtad? Már elfelejtetted, hogy Damon mit akart tenni veled szemben? Míg ember voltál hányszor megölni? - teszem fel a kérdéseket, majd megfogom az egyik kezét - Megtudom mutatni, ha szeretnéd - ajánlom fel neki a lehetőséget most az egyszer. Remélem nem kell erőszakhoz folyamodnom és elég megmutatni vagy csak újra feleleveníteni a belé táplált tényeket. Ha elfogadja az ajánlatot, akkor megmutatom neki miként mélyesztette Damon a fogait az ütőerébe, mekkora fájdalmakat okozott neki az évek során. Ha nem él a lehetőséggel, akkor aprót biccentek és elveszem róla a kezemet.
- Én csak jót akarok neked Elena! Szeretném ha jóban lennénk és nem csak szolga-mester kapcsolat lenne közöttünk - mosolyom töretlen, szemeimben megcsillan a remény fénye.



From: Sierra

Az erdõ mélyén - Page 2 748718716  ❀  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén - Page 2 EmptyKedd Ápr. 09, 2019 8:34 am


To: Sierra




A világ tele volt rejtélyekkel és megoldatlan, avagy megválaszolatlan kérdésekkel. Többek közt a szirénekkel kapcsolatban is rengeteg kérdésem lett volna, de egyiket sem tettem fel; ugyanis nem érdekelt túlzottan. Csupán egyvalamire tudtam koncentrálni és az Damon, valamint a többiek életének tönkretétele volt. Nem kellett volna, hogy törődjek velük, hisz kikapcsoltam az érzéseimet, azonban… talán pont emiatt tudtam úgy viselkedni velük, ahogy. Ezért tudtam Damont a saját határaihoz elsodorni, majd elérni, hogy kitépje a szívem, némi segítséggel; s ezért tudtam Stefannal is jó ideig szórakozni. A többiek pedig még a listámon voltak, mind egy szálig.
Figyeltem a szőke hajzuhataggal megáldott nőt, ahogy felemelkedik a fatönkről, majd némileg hunyorítva hallgattam végig a szavait. Aztán érdeklődve húztam fel a jobb szemöldökömet.
- Te sugalltad, hogy ölessem meg magam… - Közöltem vele, félig kérdésként, félig kijelentésként, majd a szemeimet forgattam. Nem akartam, hogy kérdőre vonjon vagy elkezdjen nekem problémázni, hiszen nagyon is jó ötlet volt, amit tettem. Damon most szenvedhet, vagy pont, hogy még mélyebbre süllyedhet és egy fantasztikus. Komolyan, megnézném, mi is történt vele, mióta nem találkoztunk. Kissé kíváncsian figyeltem tovább. A „hiányoztam?” kérdésre adott válasza kicsit meglepett.
- Pedig azt gondolná az ember, hogy a gonosz hasonmásom bőven ellát téged feladatokkal. Sőt, az is meglepő, hogy most itt lehetsz. – Mutattam körbe gondolkozva, majd visszapillantottam rá.
A további szavaira félrepillantottam néhány tized másodpercre, aztán elsétáltam mellette, nézelődve, a hajamat igazgatva, vagy épp a ruhámat simítgatva, hogy tökéletesen álljon rajtam.
- Ha a hosszan tartó évekre gondolsz, amíg Katherine karmaiban „pihentem”… nos… - Merengve néztem magam elé. - …nem sok dologra emlékszem. Csak arra, hogy mikor vége lett… dühös voltam. Ekkor engedett el, hogy menjek vissza oda, ahová tartozok. – Nem igazán értettem. Tisztán emlékeztem arra, hogy gyűlöltem ezt a nőt, Katherinet, mégis, mintha azokban a pillanatokban más érzelmeim lettek volna az irányába. Megráztam gyengén a fejemet, majd Sierra felé fordultam, egy apró mosollyal.
- De ha a legutóbbi gyors kiruccanásomra gondolsz… nem volt kedvem a hasonmásommal csevegni, szóval igyekeztem vissza, ide. – Aprót biccentettem felé, majd az egyik fa törzsének dőltem, miközben összefontam magam előtt a karjaimat.
Furcsa gondolatok kavarogtak a fejemben, mindarról, ami történt, s mindarról, amiket annyira rögeszmés módon véghez akartam vinni, s egyre csak azt kezdtem kérdezni magamtól: miért? Mintha egy részem érezte volna, hogy valami nagyon nem kerek ebben a történetben. A szívem azonban sötétségbe volt burkolózva és emiatt nem láttam tisztán. Nem láthattam, hogy mi az, ami körülöttem folyik. S nem láthattam azt sem, hogy Sierra sem az, akinek láttatni akarja magát.
- Mondd csak, Sierra… - Kezdtem bele halkabban egy fokkal. - …ez a kapocs, ami köztünk van. Pontosan… hogyan működik? Irányítasz engem, jól gondolom? – Kissé feszültebbé váltam, ahogy az utolsó kérdést kiejtettem a számon.


446 words || the phoenix || note: itt is a válasz Very Happy || kredit || inspirate by



Just a little change. Small to say the least.


Both a little scared. Neither one prepared... Beauty and the Beast






Elena Gilbert
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Az erdõ mélyén - Page 2 Tumblr_inline_paa7hsdU791t9ndkh_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Az erdõ mélyén - Page 2 Tumblr_pzm11xPIkf1ww0krdo4_250
.•° Damon Salvatore
Keresem :
.•° Myself... and my memories
Léptek száma :
114

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén - Page 2 EmptyVas. Ápr. 07, 2019 4:34 pm




To: Elena


Barát, ellenség - ezek a fogalmak mostanság összemosódnak.

Éveknek tűnő percek teltek el, miközben sétálgattam az erődben. Reményeim szerint nem kell megölnöm egy újabb dögöt, hogy nyugtom legyen végre. Egy kivágott fa rönkjére ülve várakoztam. Éreztem, hogy merről érkezik, így halálosan biztos voltam benne, hogy nem fog összefutni a tetemmel. Persze engem sem ejtettek a fejemre és jól betakartam ágakkal és levelekkel. A kukacok és mindenféle férgek ma jó kis lakomát csaphatnak a testéből. Milyen kár, hogy nincs időm megnyúzni, pedig édes sál vagy kesztyű lett volna belőle. Egylemondó sóhaj szakad ki belőlem, miközben a fa szélén dobolok figyelem eltrelés céljából. Utálok várakozni! Hallom, amint a talpa altt ropognak a faágak, nem akar settenkedni, ez végül is jó jelnek tűnik. Tisztában vagyok vele, hogy tudja hol vagyok. A kettőnk közötti kapcsolat miatt mindig tudom ő merre van és ha úgy akarom, ő is tudja én hol vagyok. A közöttünk lévő kötelék szemomra kifizetődöbb, mint neki, valójában nincs teljesen tisztában azzal, hogy mekkora hatalmam van felette és ez így van jól. Neki csak annyit kell tudnia, hogy a szárnyaim alá vettem és most a barátja akarok lenni. A valós szándékaim pedig homályban maradnak. Felnézek, még éppen látom, amint a haját igazgatja, le se tagadhatná, hogy Katherine hasonmása, egyre jobban hasonlít rá belsőleg is. Mi lesz így a drága kis naiv Elenával? Halvány mosolyra húzódik ajkam a kérdése hallatán, majd felkeltem a "padomról", hogy nagyjából egy magasággba kerüljünk.  
- El se tudom mondani ennyire! Éppen csak megismerkedtem a várossal, mire te megöleted magad. Tudod, hogy unatkoztam nélküled? - teszem csípőre a kezeimet, túldramatizált sértettséggel, majd elnevetem magam és közelebb lépek hozzá - Apropó, ha már itt tartunk! Milyen volt a pokol? Úgy látom kissé megváltoztál mióta visszatértél - nézek mélyen a szemeibe, mintha az álcák mögötti igazságot keresnék. Természetesen éreztem a benne dúló viharokat és kétségeket, arról nem is beszélve, hogy láttam mit tett azzal az ijedt kislánnyal az előbb. Annak ellenére, hogy ki van kapcsolva nagyon emberinek tűnt.



From: Sierra

Az erdõ mélyén - Page 2 748718716  ❀  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 06, 2019 1:09 am


To: Sierra




Talán sosem kellett volna felébrednem. Talán sosem kellett volna visszatérnem ide, Mystic Fallsba – hiszen mindenki pompásan elvolt nélkülem. S nekem is könnyebb volt álmodni egy olyan életről, amiben hittem. Amit valóságnak gondoltam. Aztán jött a felismerés, az arcon csapás, s végre… végre megláttam a valódi dolgokat. Az emberek valódi érzéseit, a tetteiknek igazi jelentését, az érzéseik milyenségét. Nos, különösképp az irányomba. Miért is létezem? Azon túl, hogy egy vagyok a természet csodái közül – egy hasonmás. De ezen túl, mi a jelentőségem? Az, hogy gúny tárgyává válva porladjak el? Oh, hát az nem fog menni! Hála Sierrának… az alkunknak. Meghaltam, Damon Salvatore keze által, majd vissza is tértem. Számomra már nincs halál… nincs végső megsemmisülés. Számomra már csakis az maradt, hogy minden egyes kedves ismerősömön, „barátomon”, s persze „szerelmen” bosszút álljak mindenért, amit tettek.
Ahogy egyre inkább kiértem a városból, úgy a főút felé kezdtem nézelődni. Autók jártak és keltek, de egyik sem állt meg. Pedig milyen jó is lett volna… Említettem már, hogy gyötört az éhség? Annyira, hogy szinte képes lettem volna bárki vérét venni. Szomjaztam. Úgy éreztem magamat, mintha a sivatagban lennék és sehol sem találhatnék vizet.
Közben pedig a gondolataim is cikáztak ide-oda. Nehéz volt a gondolkodás és a koncentrálás. Aztán a semmiből hirtelen megjelent egy riadt lány – nekem jött. Én azon nyomban elkaptam a karját, hogy magamhoz rántsam finoman.
- Hé, semmi baj… rendben? – Ijedt volt az arca, ahogyan ránéztem, de az első pillanatokban nem tőlem félt. Nem tőlem, hanem valami mástól… s ekkor vonyított fel az erdőben egy farkas. A tekintetemmel elpillantottam az irányába.
- Vérfarkas. – Nyugtáztam magamban, ahogy a teliholdat is észrevettem. Hát persze, világos. Számtalan vérfarkas él nem csak itt, Mystic Fallsban, de a világ bármely pontján is. S mindig eljön az az éjszaka, amikor azzá a szörnyeteggé válnak, amivé nem feltétlenül akarnak.
- Engedj… el akarok tűnni innen, mielőtt széttép… - Rebegte, miközben próbált kiszabadulni az ujjaim közül, de én csak erősebben fogtam.
- Sajnálom, de nem mehetsz el. – Suttogtam, majd a tekintetébe fúrtam a magamét. – Megnyugodsz szépen… és nem sikítasz. El foglak engedni. – Igéztem a szavaimmal, s magával a képességemmel, majd a csuklóját a számhoz tartva megjelentek az erek a szemem körül, majd pillanatokkal később megnőttek a szemfogaim, melyet a bőrébe mélyesztettem. A vérét akartam… csak egy keveset. S meglepő vagy sem, de nem akartam bántani őt. Nem akartam a halálát. Pedig, kikapcsolt állapotban nem kellett volna, hogy érdekeljen a testi épsége. Inni kezdtem a véréből, mikor is… meghallottam a hangját. Sierra elért engem, habár még nem értettem igazán ezt a kapcsot kettőnk közt. Elengedtem a lányt.
- Elfelejted ezt és eltűnsz innen, messzire tőlem. – Pillantottam rá, majd figyeltem, ahogy elindul futva. Én letöröltem lassan a számról a vért, majd arrafelé indultam, amerre az ösztöneim vezettek. Az erdő mélyére, a sötétség rejtelmeibe, magához a szirénhez, aki… aki fogalmam sem volt, miért vett a szárnyai alá. A talpam alatt ropogtak a faágak, ahogyan szép lassan haladtam arra, amerre kellett. Aztán körülnéztem, igazítva a tincseimen, s végül megálltam.
- Csak nem hiányoztam, Sierra? – Emeltem a tekintetemet a nőre, akinek nagyobb hatalma volt felettem, mint bárkinek, s én még csak nem is voltam ezzel tisztában.


520 words || the phoenix || note: itt is a válasz Very Happy || kredit || inspirate by



Just a little change. Small to say the least.


Both a little scared. Neither one prepared... Beauty and the Beast






Elena Gilbert
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Az erdõ mélyén - Page 2 Tumblr_inline_paa7hsdU791t9ndkh_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Az erdõ mélyén - Page 2 Tumblr_pzm11xPIkf1ww0krdo4_250
.•° Damon Salvatore
Keresem :
.•° Myself... and my memories
Léptek száma :
114

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén - Page 2 EmptyPént. Ápr. 05, 2019 11:04 pm




To: Elena


Barát, ellenség - ezek a fogalmak mostanság összemosódnak.

Régen jártam a Földön, talán utoljára halandóként vagy egy kicsit később is voltam hiszen Archadiusnak köszönhetően új életet kaptam, amihez elengedhetetlen a táplálkozás. A finom pohanyós hús, máskor véresen tocsogó. Hmm! Ó, azt hiszem kissé elkalandoztam az evés felé, lehet lassan szólnom kellene Elenának, hogy itt van a tettek ideje. Még nem! A mai nap nem a munkáról szól, szabadnapot vettem ki, hogy jobban megismerjem az új városomat és környékét. Tudom kell mit hol találok, ha már egy jó darabig itt fogok unatkozni. Igen, Katherine parancsára a drága kis hasonmása után kellett jönnöm, hogy minden a rendes kerékvágásban menjen, ahogy a Pokolban is történt. A város nagy részét már felfedeztem, így jobbnak láttam, ha kíjebb merészkedek. Egyedül sétálgatok a hatalmas platának között, mikor furcsa hangokra leszek figyelmes. Mintha valami állat kaparászna a távolban. Vonyítás. Vajon mit keres itt egy vadállat? Úgy tudtam ezek az erdők veszélytelenek, bár úgysem számít, hiszen engem semmi se győzhet le. Nyugodtan folytatom a sétámat, mikor újabb hangokra leszek figyelmes, szemeimmel követem a futó alakot, mire szemben találom magam egy nagyobb farkassal. Rám vicsorogm a dög, támadó állásba helyezkedik.
- Nyugalom! Nem akarlak bántani - kezeimet védekezőn előre nyújtom, hogy lássa semmi oka az aggodalomra. Lendületet vesz és felém ugrikkörmeit kieresztve. Nekem sem kell kétszer mondani, egyből bevetem az erőmet, hogy fájdalmat okozzak neki. Egyből padlót fog a szörny, miközben apránként közeledek felé, hogy elaltathassam az állatot örökre. Fülelek, hogy ad-e még ki hangot az a dög, ahogy megbizonyosodok róla, hogy kimúlt egy hatalmas sóhaj szakad ki belőlem. Ahogy az égre nézek eszembe jut egy érdekes olvasmány, amiben megemlítették a vérfarkasokat. Hát persze, hiszen telihold van. Figyelmetlen voltam, de most már nem számít. Ahogy a gondolataimba merülök kellemetlen érzés fog el, persze nem tőlem származik eme érzelmi kavarodás, hanem a szolgámból.
- A pokolba, ez nem lehet igaz! Egyetlen szabadnapom se lehet? - teszem fel magamnak a kérdést eléggé mérgesen. Kifújom a levegőt, majd gondolatban küldök egy üzenetet a lánynak.
~ Beszélünk kell, azonnal. Az erdőben várlak. Most már csak meg kell várnom, hogy ide érjen, persze van annyi eszem, hogy odébb sétálok. Ha meglátná a tetemet a végén még az ostoba kérdéseivel bombázna, amire nincs szükségem, se idegzetem. A lehető legjobb formámat kell hoznom és elhitetni vele, hogy a barája vagyok.



From: Sierra

Az erdõ mélyén - Page 2 748718716 ❀  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén - Page 2 EmptyPént. Ápr. 05, 2019 10:33 pm

***



Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Az erdõ mélyén - Page 2 TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Az erdõ mélyén - Page 2 LR2C7YU
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Az erdõ mélyén - Page 2 AavKTjb
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
774

Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
TémanyitásAz erdõ mélyén - Page 2 Empty


Ajánlott tartalom


Az erdõ mélyén - Page 2 Empty
 

Az erdõ mélyén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2