973. - William. Tőle indult minden, ő volt a kezdet és ő lesz egyszer a vég is, ha bezárul a körforgás és visszatérek az anyatermészetbe. 16 éves volt, amikor egy erős boszorkány, Dahlia, egy vérhez kötött alku értelmében elragadta őt. Két teljes évet és néhány hónapot töltött a rabságában, elviselve a kínzásait - igazából olyan szinten megtörte őt fizikailag és lelkileg is, hogy már ereje sem maradt lázadozni. Aztán az egyik éjjel belázasodott és különös álmot látott. Sokszor álmodott a húgával, de az az éjjel más volt - mintha a varázsereje segítségével kapcsolatba léphetett volna vele. Egy mezőn szaladgáltak és William úgy érezte, mintha tényleg ott lett volna vele. Az arcán érezte a kislány érintését, a fülében csengett annak a nevetése. Miután reggel lement a láza és magához tért, újra értelmet talált a szenvedéseinek. Elhatározta, hogy megszökik Dahliától és hazatér.

976. - Samwell. A testcsere első áldozata. Nem volt többé William, nem volt többé családja. El kellett tűnnie Dahlia szeme elől, hogy megmentse a szeretteit - csakhogy nélkülük sokkal elveszettebb volt, mint hitte. Fókuszpont nélkül maradt, horgony nélkül vergődött a tajtékzó tengeren. Samwell derűs, csupaszív fiú volt, aki igyekezett mindenben a derűt meglátni. Sokáig udvarolt Ariának abban a reményben, a szülők majd méltónak találják rá, hogy nekiadják a kislány kezét.  Samwell apja fegyverkovácsként dolgozott, iszákos, erőszakos férfi volt. A saját fia keze által halt meg, mielőtt Samwell a saját életének is véget vetett volna. Elmetszette egy zsebkéssel a torkát.

1194. - Judal. Az első test, mely képes volt szerelembe esni. Emeralia meseszép teremtmény volt, semmi rosszindulat, semmi megjátszás, csak csupa báj és illem. Vele született az első csók, az első testi együttlét, az első szívdobbanás, és vele is ért véget. Nem illettek egymáshoz, Judal fosztogató volt, hajtotta a veszély és a kalandvágy. Kötél általi halál.

1475 - Lydia. Az első női gazdatest. A folyamatos ugrás keltette fásulatot igyekezett lerázni magáról azzal, hogy ezúttal nő testébe bújt. Nehezen boldogult azonban az ezzel járó változásokkal, végül  saját életét nehezítette meg, mikor beleszeretett a legjobb barátnőjébe. Magára gyújtotta az otthonát.

1521. - Genevieve. Arra használta ezt a testet, hogy a húgához közel férkőzhessen. Sikerült nem csak megtalálnia őt, hanem össze is barátkozott vele és a bizalmába férkőzött. Az első test, amelyben ódzkodva bár, de összejött a férfival és átadta magát az első élményeknek. Amikor Stephanie kicsúszott az ujjai közül a kor szerencsétlen fordulatai végett, nem bírt belenyugodni az elvesztésébe és véget vetett az életének. Levetette magát egy szikláról.

Ereje nőttön nőtt az évek alatt; igyekezett mindig olyan testet választani magának, melyben tovább gyakorolhatta boszorkány képességeit. Vincent Van Gogh, Ernest Hemingway, Alan Turing csak egy-egy mérföldkövei voltak híres öngyilkosság-hullámának. Egyetlen gazdatestet sem kímélt meg, ellenben ahogy teltek az évszázadok, egyre inkább kihasználta őket. Igyekezett minél több időt eltölteni egy-egy testben, felvenni annak életvitelét és személyiségét, így aztán William árnyéka egyre inkább elhalványult.

2017. - Az utolsó más volt. Végre sikerült megtalálnom Ariát, vagy ahogy manapság nevezte magát: Stephanie. A családnevünket megtartotta, így nem volt nehéz dolgom. Azt is sikerült felfednem, mi hajtotta idáig, mire vadászott az elmúlt évszázadok során, mi késztette arra, hogy tovább kószáljon a sötétségben ahelyett, hogy csatlakozott volna szeretett szüleinkhez. Felfedtem az indítékait és eldöntöttem, hogy segítek neki elérni a céljait. Visszatérek hozzá, így újra együtt lehetünk majd, együtt fogadhatjuk egyszer a megváltó halált. Ehhez azonban új testre volt szükségem, erősebbre: egy valódi boszorkányra. Így előkészítettem a test öngyilkosságát, bevettem a szokásos gyógyszeradagot és ugrottam. Vissza sem néztem, miért kellett volna? Ezer év rutinjával a hátam mögött már elég tapasztalatot szereztem az önpusztításhoz. Legalábbis akkor ezt hittem; bíztam magamban és abban, hogy nem történhet semmiféle baj.


- Ez lehetetlen. - morogtam az orrom alatt. A helyzet több volt, mint bizarr. Mintha a saját tükörképemmel néztem volna szembe, egyszerre okozott deja vu-t és rázott ki tőle teljesen a hideg. Itt álltam New Orleans határán, készen rá, hogy felfedjem magam Aria előtt. Két teljes év alatt összegyűjtöttem a kellő varázslatokat, megtettem a szükséges lépéseket és óvintézkedéseket, már csak egyedül egy dolog hiányzott: az erő, mellyel működésbe hozzuk a fogaskerekeket.
- Válaszokat akarok! - kihúzta magát és úgy helyezkedett, hogy semmiképpen se tudjak kimozdulni a varázsköréből. A kezem ökölbe szorult az indulatoktól, hiszen én magam tanítottam neki ezt a varázslatot. A testének, legalábbis, hiszen akkor csupán egy üres váz volt csupán...
Az előző gazdatestem volt. Az, akit ott hagytam meghalni. Akinek elvettem az egész életét, elvettem a múltját és a jövőjét. Most előttem állt, bezárva egy harmatgyenge csapdába, melyet a kisujjam pöccintésével megtörhettem volna... De nem tettem. A húgomra gondoltam és mosolyogva összefontam magam előtt a karomat.
- Ez jó móka lesz...