when you're running through the woods under a full moon with no thought of pain or trouble, just freedom... There is no greater feeling in the world.
Becenév:
Hays
Titulus:
Baby Mama, Mom Wolf, Queen, Little Wolf
Születési hely, dátum:
New Orleans; 1982. június 6.
Faj:
hibrid
Beállítottság:
Heteroszexuális
Play by:
Phoebe Tonkin
Átváltozás:
Vérfarkassá úgy változtam, hogy véletlenül megöltem egy ismeretlen embert amely talán a történetemnek az első lépcsőfoka volt.
Hibrid a lányom születésekor lettem, miután elvágták a torkomat és a gyermekem vérével a szervezetemben haltam meg, majd nem sokkal később magamhoz tértem és a lányom egy csepp vérét elfogyasztva váltam hivatalosan is hibriddé.
Család:
Furcsa belegondolni, hogy olyan sokáig nem tudtam, hogy mégis mit jelent egy család részesének lenni. Lehet, hogy a vérfarkassá változásom után falkák között éltem többnyire, de az mégsem volt fogható ahhoz, amit akkor leltem meg, mikor találkoztam a Mikaelson-okkal. Avagy inkább én is egyike lettem a Mikaelson családnak. Persze egyik család sem tökéletes, de talán ez a család az, ami a legmesszebb áll ettől mégis úgy érzem, hogy a szüleim falkája, a régi otthonom megtalálásával együtt szert tettem valamire, amelyet mindig őrizni fogok. Always and forever.
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
Nem hittem volna, hogy valaha is tartozni fogok valahová. Mindig is magányos farkasként éltem az életemet egyik napról a másikra anélkül, hogy ténylegesen kötődni akartam volna bárkihez is. Szabad természet voltam, aki kereste a helyét a világban, de sosem reménykedett igazán abban, hogy egy napon majd meg is leli azt. Azt pedig végképp nem gondoltam, hogy mennyi minden özönlik az életembe majd ezzel. A legtöbb ember talán gondolkozik azon, hogy gyermeket akar vállalni, vagy egyáltalán van ehhez kapcsolódóan valami jövőképe. Én sosem jutottam el erre a pontra az életben, sosem tettem le a lábamat egyik, avagy másik vélemény mellett. Mégis, amikor már ott volt egy élet a szívem alatt, ott növekedett bennem, akkor nem éreztem úgy, hogy ez egyáltalán kérdés lenne, vagy egyáltalán jogom lenne megfosztani a gyermekemet az élettől. Persze koránt sem a legjobb körülmények között fogant, hiszen az egész nem jelentett többet egy puszta kalandnál és ennyiben is kellett volna maradnia, hiszen ennek sosem kellett volna megtörténnie. Mégis, akármennyi ok volt ellene, hogy miért nem szabadott volna, hogy lehetséges legyen mindegyik csak abban erősített engem, hogy az utolsó lélegzetvételemmel is védelmezzem őt. Akkor pedig még csak nem is sejtettem, hogy mennyire igaz lesz ez. A veszély, ami szüntelenül fenyegetett minket, de leginkább a gyermekemet, akire úgy tekintettek, mint valami halálos veszélyre és mindent megtettek volna annak érdekében, hogy megfosszák a lehetőségétől, hogy élhessen.. Mindez csak azt érte el, hogy még jobban küzdeni akarjak érte. Még a karjaimban sem tarthattam, de már előtörtek belőlem az anyai ösztönök. Bármire képes lettem volna, hogy megóvjam őt.. Mégis, mikor eljött a pillanat, hogy kiálljak érte, hogy megpróbáljam megvédeni mindazoktól, akik a vesztét kívánták elbuktam. Sosem éreztem egész addigi életemben magam annyira tehetetlennek, mint akkor. Az egyetlen dolog, amit tehettem, hogy torkom szakadtából ordítottam remélve, hogy megvédhetem a gyermekem az őrült boszorkányoknak, akik egyfajta áldozati báránynak tekintették. Kulcsnak a nagyobb hatalomhoz, hogy erősebbek lehessenek. Egy jobb jövőt akartam a lányomnak. Olyat, amiben nekem sosem lehetett részem. Sosem ismerhettem meg az anyámat, nem tudhattam mit érzett, mikor engem a szíve alatt hordott. Én azonban nem akartam, hogy a lányomnak is így kelljen felnőnie. Talán egy kicsit bugyuta, hogy egy levelet írtam neki, amelyben kifejtem, hogy mennyire szeretem. Meg sem született még, de tudtam, hogy mérhetetlenül szeretem. Ahogyan körülöttem mindenki. Védelmező angyalai voltak, akik bármire képesek lennének azért, hogy megóvják. Mégis tehetetlenül, boszorkányokkal körülvéve kellett életet adnom neki, mikor sokkal többet érdemelt volna. Nem azt érdemelte, hogy a világba való érkezésekor máris szembe kelljen néznie a halállal. Lehet, hogy Ő sosem emlékszik erre, de bennem ez mély nyomott hagyott. Egyetlen egy apró percre tarthattam a kezemben aprócska kezét, mielőtt a torkomat átvágva minden kezdett elsötétülni és csak arra tudtam gondolni, hogy magára hagyom, hogy cserben hagyom a lányomat, hogy miattam lesz belőle áldozati bárány.. Aztán felébredtem. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el csak abban reménykedtem, hogy nem sok. Az emlékek villanásonként tértek vissza hozzám és nem éreztem mást csak mérhetetlenül dühöt. Kaptam egy második esélyt, hogy megmenthessem a lányomat és ostoba lennék, ha hagynám mindezt elveszni. Tudtam, hogy az időm limitált. Éreztem a testemben az átváltozás jeleit, az éhséget amely szinte csillapíthatatlannak tűnt. De nem érdekelt, hogy mi történik velem. Nem ez volt fontos a számomra, hanem az, hogy megtaláljam a lányomat. Ez lebegett egyedül a szemeim előtt, hogy őt megmenthessem. Semmi más nem számított. Ez pedig a mai napig szüntelenül így van. Egy család vagyunk. Senki nem állhat közénk. Bármit megtennék a lányomért, hogy biztonságban élhessen. Még akkor is, ha ezt azt jelenti, hogy néha el kell engednem annak érdekében, hogy megóvhassam. Az első pillanattól kezdve, hogy megfogant tudtam jól, hogy veszélyben lesz az élete és ez nem is igen változott az idő múlásával. Mégis, ha újra kellene kezdenem, habozás nélkül megtenném. Mert ő mindent megér. Ha őt biztonságban tudhatom, akkor már úgy érzem, hogy sikerült elérnem azt, amit akartam az életben. Nem számít nekem senki és semmi annyira, mint a lányom. Ezen pedig soha senki és semmi nem változtathat...
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Csüt. Okt. 03, 2019 3:13 pm
Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime
Hayley Marshall
Kedves Hayley!
Nagyon örülök, hogy megérkeztél közénk! Egyfajta reménysugarat nyújtasz arra vonatkozóan, hogy talán beindul kicsit New Orleansban is az élet. Habár még mindig fontos lenne néhány szereplő körülötted, mint például Elijah vagy a többi Mikaelson, de az első lépést Te tetted meg. Talán idevonzod a többieket, hm? Szerintem remek lenne! A lapod... nem tudok rá rosszat mondani. Hiába keresek benne hibát, nem találok. Egyszerűen visszaidézett bennem egy csomó jelenetet, történést Hayley életéből, avagy magából a sorozatból. Megmondom őszintén, mikor először felbukkant ez a karakter a sorozatban, nem voltam odáig érte. Én magam a The Originalsban szerettem meg, de ott nagyon. S remekül hozod! Nem hiszem, hogy csalódást fogsz okozni a későbbiekben és mindenképp olvasni foglak, hacsak el nem kaplak egy játékra is a jövőben. Viszont nem tartalak fel tovább, a lányod már rettenetesen vár rád és hát Klaussal is van miről beszélnetek, én úgy érzem!
A foglalásokat ne feledd és mehetsz is játszani, drága Hayley! Jó játékokat kívánok és érezd magad jól nálunk!