Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Kai & Sera - Walking on wire

Emmett Keener Empty
Today at 4:33 pm



Folyosók és márványlépcsõk

Emmett Keener Empty
Today at 3:55 pm



Folyosók

Emmett Keener Empty
Today at 3:32 pm



Trevor Gillies

Emmett Keener Empty
Today at 2:42 pm



Cameron Gillies

Emmett Keener Empty
Today at 2:31 pm



Eric Dumas

Emmett Keener Empty
Today at 2:25 pm



Akane

Emmett Keener Empty
Today at 1:54 pm



Megumi

Emmett Keener Empty
Today at 1:05 am



Astrah

Emmett Keener Empty
Today at 1:04 am



Central Park

Emmett Keener Empty
Today at 12:42 am



Barlangok

Emmett Keener Empty
Today at 12:09 am



Elhagyatott gyár

Emmett Keener Empty
Today at 12:08 am
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

21 Hozzászólások - 38%
6 Hozzászólások - 11%
5 Hozzászólások - 9%
4 Hozzászólások - 7%
4 Hozzászólások - 7%
4 Hozzászólások - 7%
3 Hozzászólások - 5%
3 Hozzászólások - 5%
3 Hozzászólások - 5%
3 Hozzászólások - 5%

Share
 
Emmett Keener
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásEmmett Keener EmptyCsüt. Okt. 17, 2019 12:26 am

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Emmett Keener

Üdv a fórumon!  Emmett Keener 3119678052

El se tudom mondani, mennyire vártam már Rád, s itt nem csupán a karakterre gondolok. Hiszen Te, mint user keltetted életre, hoztad el hozzám ezt a fantasztikus vámpírt - akit titokban még mindig imádok. Emmett Keener 3993946357 Így utólag már kifejezetten örülök annak, hogy szabad kezet adtam a megalkotónak, mert nagyon is tetszik az az előélet, jellem, s maga a karakter, amit elém tártál. A névtől kezdve az írásmódodig mindennel elégedett voltam, s miközben olvastam a soraidat, végig az járt a fejemben, mennyire szeretnék már reagokat is olvasni tőled! Emmett Keener 3575419701
Borzasztóan kíváncsi vagyok rá, mi fog kisülni abból, ha összeengedjük őket, bár abban biztos vagyok, a minivámpírom kisebb sokkban fog részesülni, amint felbukkansz  Emmett Keener 2908646552 Ennyi baj legyen, ha a sors azt akarja, hogy egymás közelében legyenek, akkor úgy is lesz.
Tovább nem is rabolnám az értékes idődet, azt majd a játéktéren folytatom!  Emmett Keener 1382426647

Foglald le a lefoglalni valót, s érezd jól magad nálunk!  Emmett Keener 1036049602






You're always one decision away
from a tottaly different life.




Electra Fanning
Informátor
az ötök ölebe
Emmett Keener 9OF7fwj
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
not exactly
Léptek száma :
20

Emmett Keener Empty
TémanyitásEmmett Keener EmptyCsüt. Okt. 10, 2019 7:24 pm

Emmett Keener
Darkness is your candle...


Becenév:
Emmett, K., Keener
Titulus:
The dark chevalier
Születési hely, dátum:
Anglia, 1460.03.21.
Faj:
Vámpír
Rang:
vámpír
Beállítottság:
Hetero
Play by:
Orlando Bloom

Átváltozás:
Sosem fogom elfelejteni azt a napot. Néha úgy érzem, mintha csak tegnap történt volna, amikor megláttam egy teljesen más világot, ahol mindent újra kezdhettem. Mindent a családom vizslató tekintetétől távol. Ezért is választottam ezt az életet. Ezért távoztam oly hirtelen otthonról, holott már rég meg volt írva az életem minden egyes mozdulata - csakhogy én ezt nem akartam. Amint lehetőségem adódott, csatlakoztam egy híresnek vélt felfedező legénységéhez. Kalandra vágytam és hát mi mást is kaptam volna? A végeláthatatlan óceán már-már elbizonytalanított, amikor végre megpillantottuk a túlpartot.
Megérkezésünk után történt nemsokkal... Egészen pontosan akkor, mikor az első telepesek meghívták az "újoncokat" a helyi fogadóba. Akkor pillantottam meg Őt. Soha életemben nem láttam hozzá foghatót. Amikor közeledni próbáltam felé, folyton elutasított, amit én nem hagyhattam csak úgy szó nélkül. Persze a többiek figyelmeztettek, de nem is hallgattam rájuk. Mentem a saját önző fejem után. Makacsul kergettem őt, már-már betegesnek tűnhetett mások szemszögéből nézve, de nem törődtem vele. Aztán egyszer csak kettesben találtam magam azzal a nővel, aki végül megpecsételte az életem. Nem tudtam ellenállni neki s már elválaszthatatlan része lettem. Aztán megitatott a vérével és nem volt visszaút.
Amanda egy mozdulattal végzett velem, aminek hatására azt hittem egy másik világba kerültem. Mire felébredtem, a fogadó egyik üres szobájában találtam magam. Amanda egy székeny ülve figyelt, mosolyát nem tudtam hova tenni. A fejem és minden porcikám fájt még, nem értettem a helyzetet. Mire kijózanodtam, egy apró vörös csíkot láttam lecsorogni Amanda szája mentén...
Ez volt az az este, amikor elvesztettem emberségem utolsó darabkáját....

Család:
Nagyon rég volt már, hogy valaha is beszéltem volna erről bárkinek, hiszen még emberként sem voltam az a kifejezetten családcentrikus alkat. Meglehet, hogy egy gazdag, nemesi családba születtem bele, akik igen magas befolyással bírtak, de ez engem cseppet sem érdekelt. Nem az én világom volt a politika, ha lehetett, inkább kimaradtam apám "kétes" ügyleteiből. Apám, William Keener egy több makacs, kegyetlen és magának való ember volt. Előre eltervezte életem minden egyes mozzanatát, már a házasságomat tervezte, amikor sikerült végre elszabadulnom otthonról.
Anyánk legutolsó húgunk születése után pár évvel  elvitte a betegség, így rám és a testvéreimre mindig egy dajka vigyázott és nevelt. Amint elég idősek lettünk, mindegyikünk egy-egy neves magániskolában tanult majd a családi vállalkozásban segédkezett. Ez ilyen családi hagyomány volt nálunk. Összesen 4 öcsém volt és 2 húgom. A legidősebb én voltam, majd időrendi sorrendben következett Will, Liam, Kathrine, az ikrek, Rendall és Tom valamint a legfiatalabb húgunk, Clara. A testvéreimnek korán születtek gyermekeik, a család egyre csak nőtt mielőtt elhagytam az otthonomat, nekem sosem volt vér szerinti gyermekem és ami azt illeti, nem is szerettem volna.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

"Every saint has a past, and every sinner has a future."
— Oscar Wilde


Éreztem az esőcseppeket, ahogy arcomra hullva törtek utat maguknak lefelé s ahogy az esti, hűvös nyári szellő végig söpört az erdőn. A földön feküdtem s ruhám tiszta kosz volt. Kellett pár perc, amire összeszedtem magam. Mikor már úgy éreztem, minden a lehető legnagyobb rendben van, felálltam s átkoztam azokat az útonállókat. Miért pont reggel kellett rajtunk ütniük? Megfosztottak a jó kis lakomámtól, amiért bosszút kellett állnom, így tehát jó mélyet szippantottam a levegőbe, hogy kissé észhez térjek és követtem lábnyomaikat.
Nem tartott sokáig, amíg rájuk találtam. A közelben vertek tábort, gondolom sokáig tartott összegyűjteni az értékeket. Lenéztem bal kezemre, jól sejtettem, hogy a családi gyűrűm bánta ezt a találkozást. Elhúztam a szám és megráztam a fejem. Véres, koszos ruhám biztos elég ütős volt, hiszen egyből rám emelték tekintetüket azok a szerencsétlen emberek, akik nemrég még engem igyekeztek megölni.
- Hmm… ez volt a kedvenc ruhám – mondtam szomorkásan majd mintegy szemléltetésként végig néztem magamon.
- Ki a fene vagy te?! – Az egyik nagyokos férfi tette fel ezt a kérdést miközben fegyvert ragadva közeledett felém. Mikor megpillantott, valószínűleg felismert, hiszen eléggé megváltozott az arckifejezése. – Hogy lehet ez…
- Először is, neked is szép estét kívánok… - felé fordítottam a fejem, majd egy pillanattal később előtte termettem. – Másodszor pedig mivel elég nagy felfordulást kavartatok a vacsoravendégeimet illetően, nos, hát úgy tűnik itt kell egy kis rendet tennem, már ha értitek a célzást – kezeim kitárva érzékeltettem mondanivalóm. – Nos, ki lesz az a segítőkész ember, aki megmondja nekem, melyikőtök szúrt le majd vette el a gyűrűm és úgy minden vagyonom?
Egy percig még ugyanott álltam, majd a legközelebbi fa tetejére ugrottam. Kicsit jól esett kinyújtóztatni tagjaim. A fa ágai közül éppen azt számolgattam, kivel fogok végezni először, amikor az egyik végre visszanyerte hangját.
- Mit akarsz tőlünk? – Félelmet éreztem hangjából, ami csak még jobban feltüzelt.
- Ó, én csupán egy jó kis vacsorát szeretnék – kifejezéstelen arckifejezéssel néztem le rájuk s számoltam a másodperceket, hogy melyikük fog elfutni legelőször. Vajon mennyi ideig fog tartani nekik, mire rájönnek, hogy jobb lenne menekülniük?


"I'm selfish, impatient and a little insecure. I make mistakes, I am out of control and at times hard to handle. But if you can't handle me at my worst, then you sure as hell don't deserve me at my best."
— Marilyn Monroe


Egy átlagos ősznek indult. A falevelek már kezdtek lehullni a fákról, az időjárás is egyre rosszabbra fordult s az emberek már befűtöttek otthonukban, hogy ne fázzanak meg. Én épp a közeli szórakozóhelyre tartottam, amikor észrevettem, ahogy egy férfi épp egy fiatal nőt próbál meg levenni lábáról mondhatni nem igazán megválasztott kifejezésekkel. Láttam a nőn, hogy nem igazán szeretne vele menni, a férfi pedig már egyre inkább közeledett felé a sarokba szorítva kiszemeltjét. Először figyelmen kívül akartam hagyni, miért kellene foglalkoznom magam? Aztán meggondoltam magam és közelebb mentem hozzájuk.
- Nem hallottad a hölgyet? Nem érdekled őt, úgyhogy takarodj el öreg! – Hangom félig unottan csengett.
- Vagy különben felpofozol azokkal a finom kacsóiddal?
Közelebb érve csak még magasabbnak tűnt. Ha jól tippeltem, a 2 méterhez közeledett és nem volt egy keskeny alkat sem. Emberként az ilyenekkel biztosan nem álltam volna le vitatkozni, azonban már nem voltam ember. Jóval erősebb voltam már náluk, így nem volt félni valóm.
- Nem mondom el még egyszer! – Ezúttal határozottabb volt a hangom s kihúztam magam.
Mikor felnéztem rá, számítottam az ütésre, de abban reménykedtem, hogy legalább megmozgat majd a súlyával, de tévedtem. Jobb kezemmel simán satuba szorítottam a kezét és egy kicsit meg is szorítottam, aminek hatására térdre rogyott, pont ahogy arra számítottam is.
Most, hogy már változtak a magassági arányok, lenéztem rá és egy mozdulattal kiütöttem, vigyázva, nehogy a falba préseljem törékeny testét. Már majdnem el is felejtettem, hogy nem vagyok egyedül, azonban a következő percben a nő mellettem összecsuklott s nem volt mit tennem, megfogtam és biztonságos helyre vittem… 


"The only way out of the labyrinth of suffering is to forgive."
— John Green


Kezeim ökölbe szorítom miközben még mindig egyhelyben állok a holtteste fölött. Nem tudok elmozdulni tőle. Ahogy nézem sápadt testét elszomorít s egyben feldühít az, ami történt. Nem találok szavakat, csupán nézek rá, mintha csak azt várnám, hogy a következő percben felébred, mintha csak most változott volna át, holott tudom, hogy innen már senki sem hozhatja vissza őt nekem. Csak magamat okolhatom az miatt, hogy nem voltam ennél óvatosabb. Nem kellett volna találkoznom vele… nem…
Hallom, ahogy az emberek sietnek az utcán, ahogy a következő sarkon egy kutya éppen ugat vagy ahogy a szemben lévő zöldségesnél éppen a gyümölcsök származási helyéről kérdezgetik az eladót a vásárlók. Állok így egy percet, mire végre sikerül kiesnem az önkívületemből, majd egy jól irányzott ütéssel kiütöm a falat, odébb dobom a kávézóasztalt s a széket áthajítom a szoba másik végébe, ami ennek hatására darabokra törik. Dühöngve török-zúzok, mintha itt minden az enyém lenne. Nem érdekel, hogy ezek a bútorok nem az enyémek, az sem érdekel, hogy az épületben kárt teszek, csupán a bosszú foglalkoztat. Megfogadtam, hogy soha nem leszek szerelmes, hogy soha senkit nem fogok még egyszer elveszíteni, de bármit is teszek, mindig ugyan az a vége: mindenkit tönkreteszek vagy megölök csupán a létezésemmel…
- Hahó, van itt valaki? – Egy vékonyka női hangra leszek figyelmes a bejárat irányából. Érzem a szíve dobbanását, érzem, ahogy az ereiben lüktet a vér s ahogy szívja be a levegőt. Nem tudok ellenállni hívogatásának, muszáj tennem valamit.
Tisztában vagyok vele, minek tűnhet ez az egész egy kívülálló szemszögéből, de úgy döntöttem maradok. Úgy döntöttem, hogy elvarrom a szálakat magam mögött és odébb állok. Nem tehetek mást, ki kell derítenem mi történt és hogy ki tette ezt vele…

but tonight you're a stranger or some silhouette

Vendég

avatar
Vendég

Emmett Keener Empty
 

Emmett Keener

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal