Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Megumi

Red Prophecy Empty
Today at 1:05 am



Astrah

Red Prophecy Empty
Today at 1:04 am



Central Park

Red Prophecy Empty
Today at 12:42 am



Barlangok

Red Prophecy Empty
Today at 12:09 am



Elhagyatott gyár

Red Prophecy Empty
Today at 12:08 am



A városi temetõ

Red Prophecy Empty
Today at 12:08 am



Híd

Red Prophecy Empty
Today at 12:07 am



A sötét kelepce

Red Prophecy Empty
Today at 12:06 am



Kívánságkosár

Red Prophecy Empty
Yesterday at 9:02 pm



Fotelek és asztalok

Red Prophecy Empty
Yesterday at 1:07 pm



Old-Blair albérleti lakás

Red Prophecy Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:35 pm



at the beginning • Isaac & Lara

Red Prophecy Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:02 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

21 Hozzászólások - 40%
6 Hozzászólások - 11%
5 Hozzászólások - 9%
4 Hozzászólások - 8%
4 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 4%
2 Hozzászólások - 4%

Share
 
Red Prophecy
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásRed Prophecy EmptySzomb. Aug. 01, 2020 4:17 pm


To: my red prophecy

When your past calls, don't answer. It has nothing new to say.




A helyzet szürreális a maga természetes módján. Hiszen természetes, hogy egymás ellenségei vagyunk, úgy, mint az egér és a macska, ugyanakkor... szürreális, hogy egyáltalán léteznek démonok és holmi angyali ivadékok. Természetes azért is, mert én ebben nőttem fel, ő pedig... ki tudja, mikor ébredt rá erre a tényre. Talán neki is volt angyali mentora, aki felkészítette mindenre, de egész biztosan nem terrorizálta, szakította el a szeretteitől, nem élhetett át olyan borzalmakat mint én. Nem igaz?
A szavai még csak el sem gondolkodtattak, csupán pár másodpercig bosszúsan meredtem rá, emésztgetve a szavait. Nem volt fair, nem tudott semmit.
- Miért? Miért kerestelek volna fel téged, vagy bárki mást a régi életemből? Tudom, mi történt miután elmentem. Nem kell miattam hazudnod. Gondolom amúgy is ellentmondasz vele az alaptermészetednek. - utaltam itt gúnyosan arra, ő a másik oldalon van, a fényesebbik oldalon, míg én a sötétségben rekedtem.
Nem igazán tudtam, mit kéne felelnem a továbbiakra, vagy mit kéne tennem. Nem hittem neki, de volt egy részem, valahol nagyon mélyen belül, ami abban reménykedett, talán mégis őszinte. Talán... van számomra megváltás és nem kerülök végül a pokolra. Hogy nem kell elpusztítania, meg tud menteni. Ez a részem viszont nem tudott felülkerekedni a többin, hiszen a démon jóformán kiölte belőlem a reményt. Nem maradt már szinte semmi bennem, csak kongó üresség, némi haraggal és erőszakkal megfűszerezve. Velejéig romlott voltam, innen már nem volt visszaút, bármennyire is szerette volna a nő. Vagy sem. Talán a megölésemben reménykedett, erre készült egész életében. Tényleg nem tudhattam.
- Ezt nem tudhatod. Nem tudjuk, hogyan működik ez a dolog. Ha igaza van... - kezdtem, majd inkább elharaptam a mondat végét, nem akartam beavatni semmibe, abba főleg nem, hogy egy démon keserítette meg az életemet, illetve a mai napig azt teszi. - Ha igazak a pletykák, én már a születésemkor elkárhoztam. Nem menthetsz meg a sorsomtól. - helyesbítettem. Én inkább azt mondtam volna, csak egyféleképpen végződhet a kettőnk ügye, de nem akartam háborút indítani ellene már most. Későbbre tartogattam, ugyanis elkerülhetetlen volt.
Egész nyugodt tudtam maradni egészen addig, míg értetlenkedni nem kezdett a nő. Először csak meglepett, hogy csak úgy tudomásul vette a fenyegetésemet, mindazt, amit olyan hévvel mondtam... aztán a düh szép lassan eluralkodott rajtam. Hiába próbáltam tartani magam, nem bírtam tovább visszafogni mindazt, ami ki akart törni belőlem.
- Nem érted? Tényleg fogalmad sincs róla, miért vagyok dühös? - kérdeztem először fojtott hangon, majd egyre indulatosabbá vált a hangom, ahogy előre haladtam a beszélgetésben. -  Neked az lett volna a dolgod, hogy megakadályozz a rossz dolgokban, hogy visszafogj, megmutasd a jó ösvényt, helyette elragadtak otthonról, és te... még csak nem is kerestél! - fakadtam ki a végére, egészen megemelve a hangomat. Nem tudtam tovább uralkodni magamon, lehetetlen küldetés volt.
El akartam engedni, hadd menjen, legalább távol marad tőlem, de... nem ment. Nem engedhettem el így, azzal hogy idejött, veszélybe került az életem. Nem féltem a halált, mert nem az rémített halálra. A pokoltól féltem, hogy ott mi vár rám, a valódi démonléttől féltem, mert mi van, ha halálom után teljes értékű szörnyeteggé változom? A halálom utáni dolgokról Zagdrath mindig is szeretett hallgatni, bizonyára azért, hogy összeszarjam magam, ha csak arra gondolok. A lány után indultam, átszeltem azt a pár lépés távolságot is, ami maradt köztünk, és a csuklójára fontam az ujjaimat. Nem túl szorosan, de elég határozottan ahhoz, hogy megállítsam.
- Talán nincs okod rá, de nem is kell, hogy legyen. Ez a dolgod, nem? Hogy elpusztíts, ilyen vagy olyan módon. Nem fordíthatsz hátat a sorsodnak, itt most nem számít, kik voltunk régen egymásnak. - Egyelőre nem mondtam semmi mást, csupán ennyit.

593 szó ♞ before you go ♞ note: Red Prophecy 1193837176 Red Prophecy 3887785939




Derick Vernon
Kambion
démoni félvér
Red Prophecy 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Keresem :
Red Prophecy Tumblr_on5s39EZ2z1t1nb44o1_400
Some people survive chaos and that is how they grow.
And some people thrive in chaos, because chaos is all they know.
Red Prophecy Tumblr_on5s39EZ2z1t1nb44o2_400
Léptek száma :
9

Red Prophecy Empty
TémanyitásRed Prophecy EmptyVas. Ápr. 19, 2020 11:22 pm


Derick & Elora

Expect the unexpected...
A belőle áradó keserűség átjár engem is, szinte letaglóz. Mintha rákapcsolódtam volna az érzéseire, ez a gúnyos fájdalom mondhatni összekapcsol bennünket, én pedig nem is tudom, mit kellene kezdenem ezzel a helyzettel. Úgy érzem, az élet egyáltalán nem volt kegyes vagy fair velünk. Ekkora terheket róttak ránk, kiosztották közöttünk a szerepeket, de nem kaptunk hozzájuk kézikönyvet, semmi segítséget, nincs útmutató, ráadásul évekre elválasztottak bennünket, miközben előzőleg szinte együtt nőttünk fel. És most itt állunk, egymással szemben, a sors által ismét összehozva, de teljesen tehetetlenül. Nem tudva, mi vár ránk, nem tudva, pontosan mit kéne tennünk, merre kéne lépnünk, mi volna a helyes döntés. Mit várnak tőlünk? Vagyis én így érzek, de ha belegondolok, az ő oldala talán valamivel egyértelműbb. Mármint... tekintve, hogy már nem igazán ismer, érthető, ha nem bízik bennem. Főleg tudva – mert egyértelműen tudja – hogy milyen céllal születtem a világra. Ez viszont engem csak még inkább ellehetetlenít.
- Én nem várom el... Nem várok semmit el. Csak az igazat mondtam, nincs okom hazudni neked. Valóban fogalmam sincs, ki lettél az évek során, vagy hogy mi minden történt veled, min mentél keresztül. Ebben igazad van. De ha jól gondolom, ugyanez igaz visszafelé is. Vagy tévedek? Próbáltál valaha megkeresni, felkutatni engem, kideríteni, mi történt velem? - érdeklődöm, majd néhány pillanatig tanácstalanul pislogok rá, a súlyomat egyik lábamról a másikra helyezve. Nem tudom, mit mondhatnék még neki. Tényleg nem látom értelmét annak, hogy győzködjem. Mármint ebben a szent pillanatban láthatóan nem érnék el vele semmit. Ugyanakkor itt van bennem ez a vágy, ez a késztetés, hogy mégis csak tennem kéne valamit.
- Talán így van. Talán valóban kudarcot vallottam. Vagy csak most kezdődik igazán a feladatom beteljesítése. Őszintén mondom, fogalmam sincs, mik a játékszabályok. Egy valami biztos csak: most hogy ilyen hosszú idő után újra rád találtam, nem fogom máris feladni. Azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy ez a dolog csak kétféleképp végződhet, és én még koránt sem állok arra készen, hogy lemondjak rólad. Akármilyen mélyre is süllyedtél azon a lejtőn, mindig van visszaút – jelentem ki határozottan. Csak mert azt látom, hogy ő máris leírta magát. És valószínűleg engem is, már ami a szerepemet illeti az életében... vagy halálában. Pedig ott még nem tartunk. Nagyon nem. Először csupán bólintok arra, hogy a helyzet ellenére maga mellett akar tudni, legalábbis a munkában. Ez szerintem is helyes döntés. Hisz akármi is lesz, akármi is vár ránk, nem menekülhetünk a sorsunk elől, és akkor már egyszerűbb, ha mi magunk írjuk, és igyekszünk kézben tartani a helyzetet. Ami engem illet, nem zavar, hogy neki kell dolgoznom. Szükségem volt egy állásra, nagyon, és ez pont megfelel, az pedig, hogy nem tudjuk örökké elkerülni egymást, várható volt. A fenyegetésére azonban felszegem a fejem.
- Oké. Megjegyeztem – felelek végül először csak ennyit. Mi értelme volna újra és újra hangoztatnom, hogy nem az elpusztítása a célom? Hisz úgysem hiszi egy szavamat sem. Azonban az egész beszélgetéstől, a figyelmeztetésétől ismét elönt a keserűség, főleg amint emlékeztet rá, régen mennyire máshogy voltunk egymással.
- Tudomásul vettem. Értem. Már nem jelentek neked semmit. A haragodat viszont egyelőre akkor sem tudom hová tenni. Ezt a mérhetetlen dühöt... Nem tudom, mivel ártottam neked? Csak gyerekek voltunk, Rick. Gyerekek voltunk mindketten, akiket már a születésük előtt megbélyegeztek, nagy terhet róttak ránk, és még csak nem is tudtunk róla. Aztán elválasztottak bennünket, magunkra voltunk utalva, egyenként kellett megtudtunk, megtapasztalnunk az igazságot, és szembenézni vele... - a fejemet ingatom ismét. Magam sem tudom már, tulajdonképpen mit is akarok mondani ezzel. Talán hogy mindketten a körülmények áldozatai vagyunk. Hogy együtt egyszerűbb volna kitalálnunk, mi is ez az egész, de kétlem, hogy efféle ajánlatokra most nyitott lenne.
- Még én is csak próbálom kitalálni, hogy mi tévő legyek, mit kéne kezdenem ezzel a szituációval, de nincs okom ártani neked. Csak ennyit akartam elmondani – vonok végül vállat, és az ajtó felé indulok lassan hátrálva. Ha még lenne mondanivalója, ha visszatartana, meghallgatom. De jelenleg, úgy érzem, a háta közepére sem kíván, inkább szabadulna tőlem, és ezt igyekszem tiszteletben tartani.


full of honey and wounds
When a devil falls in love, it’s the most hauntingly beautiful thing ever. And you should be terrified, for he will go to the depths of hell for her. ▬ I am not here to tame your darkness,” she whispered,“ I am here to live in it.



Elora Lacey White
Guardian
angyali kiválasztott
Red Prophecy 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Who are you to say, that
I didn't love you?

'Cause I didn't love the way you wanted
And who am I to blame?
When I didn't trust you,
enough to let you in the way I wanted
Red Prophecy Tumblr_of2qp5zrMP1ui3fwmo6_400
If I'm lucky I'll meet ya,
on the flipside of the graveyard
Keresem :
Léptek száma :
6
Fagyasztva: 2020. május 2.

Red Prophecy Empty
TémanyitásRed Prophecy EmptyCsüt. Ápr. 02, 2020 1:45 am


To: my red prophecy

When your past calls, don't answer. It has nothing new to say.




Ott kellett volna hagynom. Kisétálni az irodából, se szó, se beszéd, s vissza se nézni. Viszont így végre volt alkalmam minden sérelmemet elmondani neki, a magyarázata nem kifejezetten érdekelt, de azt is meg akartam hallgatni. Mert mindaz a hazugság, ami ki fog jönni a száján, elősegíti majd a felejtést, ha pedig igazat mond... még inkább. Az arca alapján inkább az első opciót tartottam lehetségesnek, egy pillanatra sem hittem, mindez valódi lenne. A démonnak valamiben igaza volt.
Amint ráébredt, ki ül az asztal mögött, illetve észrevette miként viselkedem, hátrált egy lépést. Én ezt úgy fogtam fel, hogy fél tőlem, s minden oka meg is volt rá, hiszen bizonyára szörnyetegnek tartott. Valakinek, akitől félni kell. Ha mélyen magamba néztem, ezt meg is értettem, de... az ő keze is benne volt abban, hogy ilyenné váltam. Ahogy közelebb lépett, rögtön beszélni is kezdett, én pedig először csak összevont szemöldökkel, kissé zavartan meredtem rá. Azután... azután a felszínre kúszott egy aljas nevetés, még hogy nem tudom mit beszélek!
- Miért várod el tőlem, hogy mindezt elhiggyem? Elora, hosszú évek teltek el! Fogalmad sincs, miken mentem keresztül, honnan is tudnád? Nem voltál a közelemben. - mordultam rá, majd ellöktem magam az asztaltól, s felálltam. Egyelőre nem mentem hozzá közelebb, minden porcikám tiltakozott ellene, a józan eszem is.
Közben persze minden egyes szót megjegyzek, elraktározok az agyamban, amit mond. Azt, hogyan viselkedtek eltűnésem után szüleim, vagy hogy az anyja elment, ami akár két dolgot is jelenthetett. A legjobb barátom volt valamikor, s én az övé, mégsem tudtam róla semmit. Ő rólam pedig még annyit se. Dühített a dolog, méghozzá annyira, fel tudtam volna robbanni ott helyben.
- Így van. Az voltam. - nyomtam meg a szót, s tettem két lépést felé. Még így is vagy öt lépés választott el minket egymástól. Hazudtam volna magamnak, ha azt mondom, nem törtek fel belőlem egyéb érzések is a tekintete fogságában, de mindezt igyekeztem elnyomni magamban. Ő már nem volt sem a barátom, sem az ismerősöm, inkább volt ellenségnek nevezhető, ha egyáltalán bárhogy is nevezzük. - Elindultam a lejtőn. Ez nem azt jelenti, hogy őrzőként kudarcot vallottál? - döntöttem oldalra a fejemet, ahogy ezen hangosan tanakodtam. Kegyetlen voltam vele, nem hatott meg az a valami a szemeiben, ami talán szomorúság volt, vagy annak az utánzata. Nem dőltem be ennek a cselnek. Nem kellettem sem neki, sem a családomnak, sőt... senkinek.
- Jól énekelsz. Kellesz ide, félre tudom tenni az ellenérzéseimet. - mondtam ki szárazon, nem kifejezetten bóknak szántam, inkább volt ténymegállapítás. Profibb voltam én annál, minthogy elküldjem. Az már más kérdés, mennyit fogok ezután itt tartózkodni. - Mindenesetre valamit jegyezz meg, kérlek! Ha valaha is megpróbálsz az utamba állni, ha megkíséreled az elpusztításom, nem fog érdekelni, ki voltál te nekem régen. Ezt vésd az eszedbe, Elora! - Szinte lángolt a tekintetem, ahogy kiejtettem a szavakat, a nevét pedig fenyegetően, kissé gúnyosan mondtam ki. Eközben szorította a mellkasom egy furcsa érzés, és fájt, a helyzet, a nő jelenléte, a szavak. Így volt helyes, de közben nem tagadhattam le a másik oldalát az érzéseimnek. Másképp is alakulhatott volna.

505 szó ♞ before you go ♞ note: Red Prophecy 1193837176 Red Prophecy 3887785939




Derick Vernon
Kambion
démoni félvér
Red Prophecy 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Keresem :
Red Prophecy Tumblr_on5s39EZ2z1t1nb44o1_400
Some people survive chaos and that is how they grow.
And some people thrive in chaos, because chaos is all they know.
Red Prophecy Tumblr_on5s39EZ2z1t1nb44o2_400
Léptek száma :
9

Red Prophecy Empty
TémanyitásRed Prophecy EmptyCsüt. Feb. 06, 2020 11:41 pm



Derick & Elora
"Expect the unexpected, because God might surprise you with something that you've always wanted, even if you didn't expect it to come around so soon."
Amikor a belépek az ajtón, a percekkel korábbi fellépésem miatt érzett izgatottságom, lelkesedésem, jókedvem még tart, ezért nem érzékelem azonnal azokat a masszív, tömény negatív energiákat, távolságtartást, ellenszenvet... nem is tudom, talán haragot(?), ami Derick felől érkezik. Főleg mert amint az én ujjongásom csillapodik, akkor is először csak döbbenetet érzek, utána jön az újralátás öröme is, a megkönnyebbülés, hogy a sejtésem igaz volt, és él, jól van, biztonságban van. (Bár annyira talán még sincs jól, mint reméltem.) Szóval amint az első szavai, az azokból kicsengő keserűség eljut hozzám, a szomorú felismerés szinte mellbe vág. Istenem! Mi van, ha máris elkéstem? Ha már kudarcot vallottam. Többet kellett volna tennem! Hamarabb a keresésére indulnom. Nem pedig a családommal foglalkoznom, és ülnöm a babérjaimon. Miért is gondoltam, hogy a sors majd intézkedik helyettem, és mindennek eljön a maga ideje?
A döbbenettől, illetve megriadva a helyzettől szinte azonnal hátrálok egy lépést, és próbálom felfogni a vádjait, amelyeket néhány röpke pillanat leforgása alatt vágott a fejemhez. Ám amint ebből sikerül felocsúdnom, újra engedek a belénk épített ellentétes mágnesek erejének, és egy-két lépéssel közelebb megyek hozzá.
- Derick, te mégis miről beszélsz? Elfelejtettelek? Mégis hogyan felejthettelek volna el? Megkönnyebbültem??? Édes istenem! Te... Neked... Neked komolyan fogalmad sincs arról, hogy mit beszélsz – ingatom a fejem kimeredt szemekkel, elképedve. Nem is igazán tudom, hogy reagálhatnék helyesen ezekre a vádakra, ami azért is baj, mert úgy érzem, vele minden egyes pillanat, minden kiejtett szó egy teszt része, egy vizsga, maga „A küldetés”, aminek a tétje óriási. És én nem akarok elbukni. - Nem múlt úgy el nap, hogy ne gondoltam volna rád. Hogy ne reméltem volna, hogy egyszer csak újra szembe jössz velem az utcán. Nem is értem, hogy gondolhattad az ellenkezőjét? Ugyanez igaz a szüleidre is. Hónapokra bezárkóztak az eltűnésed után, annyira maguk alatt voltak, és szinte csak azért jöttek elő, hogy a rendőrséget sürgessék a megtalálásod érdekében. Valójában az is lehet, hogy ez még évekig így ment, de erről sajnos én már nem tudok beszámolni, mert apám délre költöztetett bennünket, miután anyám elment – tárom szét a karomat tanácstalanul, amiért több információval erről nem tudok szolgálni neki. De miért is magyarázkodom neki? Tényleg szükség van erre? Valóban ezt kell most tennem? Még teljesen fel sem fogtam a helyzetet, hogy itt van. Te jó ég, ő az új főnököm! Ez azért eléggé megbonyolítja a dolgokat. Vagy épp ellenkezőleg? Még magam sem tudom. Mély levegőt veszek, sóhajtok, aztán lassan közelebb sétálok, csupán egy-két lépésnyi távolságra.
- Nem foglak győzködni, te tudod és érzed, hogy akarsz-e, tudsz-e hinni nekem, de igenis hiányoztál, és örülök, hogy ennyi idő után végre újra látlak. A legjobb barátom voltál, a legjobb dolog a gyerekkoromban, és ezt az eltűnésed, és az idő múlása sem tudta elvenni tőlem – mondom komolyan a szemeibe fúrva a tekintetem. - De ha te másképpen érzel vagy gondolod, és úgy döntenél, hogy mégsem akarsz alkalmazni a bárodban, ne aggódj, meg fogom érteni – teszem hozzá nyugodj hangon, mégis kissé szomorkás tekintettel. Örülnék a lehetőségnek, hogy újra a közelében lehetek, de ahogy a sors elintézte ezt az újabb találkozást, talán adna idővel ismét egy esélyt. Vagy többet. Csak az időből ne fussak ki!
code by bat'phanie


full of honey and wounds
When a devil falls in love, it’s the most hauntingly beautiful thing ever. And you should be terrified, for he will go to the depths of hell for her. ▬ I am not here to tame your darkness,” she whispered,“ I am here to live in it.



Elora Lacey White
Guardian
angyali kiválasztott
Red Prophecy 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Who are you to say, that
I didn't love you?

'Cause I didn't love the way you wanted
And who am I to blame?
When I didn't trust you,
enough to let you in the way I wanted
Red Prophecy Tumblr_of2qp5zrMP1ui3fwmo6_400
If I'm lucky I'll meet ya,
on the flipside of the graveyard
Keresem :
Léptek száma :
6
Fagyasztva: 2020. május 2.

Red Prophecy Empty
TémanyitásRed Prophecy EmptyCsüt. Jan. 23, 2020 2:10 am


To: my red prophecy

When your past calls, don't answer. It has nothing new to say.




Olyan érzelmek törtek felszínre, amíg az irodában várakoztam, amiket rég eltemettem magamban. A legintenzívebb a harag volt a nő iránt, ami mindvégig ott volt bennem, most viszont a felszínre tört, szinte kiszipolyozva belőlem az életet is. Ha nem adja fel, ha nem örül annak, hogy eltűntem, helyette próbál a nyomomra akadni, talán egészen más életem lett vlna. Nem egy démon terrorja alatt növök fel, nem ezt a szakmát választom, normális ember lennék, nem kellene attól tartanom, mikor tartanak a fejemhez pisztolyt. A klubot szerettem, tulajdonképpen a fegyverekkel sem volt bajom, a maffia tevékenységei pedig nem érdekeltek. Ez a város is épp oly romlott volt, mint a többi. Ahogyan én is.
Próbáltam felkészíteni magam a találkozásra, a beszélgetésre, az érzelmekre, amik még fokozottabbak lesznek, ha belép az ajtón... Az is eszembe ötlött, hogy egyszerűen csak lelépek, közlöm az üzletvezetővel, hogy halassza el a találkozót, más dolgom akadt, de nem akartam megfutamodni. A szemébe akartam nézni, s elmondani mindent, ami az évek alatt nyomasztott. Vagy nem mondani semmit, csak eljátszani a hűvös, kegyetlen démoni fattyat, amilyennek valószínűleg gondolt. Amilyennek gondolnia kellett, különben ez nem egy újratalálkozás lenne.
A lépteit nem hallottam, biztos amúgy sem hallottam volna, ráadásul bele is merültem a gondolataimba, már csak az ajtó nyílására lettem figyelmes, a kopogás is csak utólag jutott el az agyamig. Először csak lassan ráemeltem a pillantásom, higgadtan, hűvösen, ahogyan terveztem, érzelemmentes arccal meredtem rá. A poharat ujjaim között tartottam, s miközben végignéztem a nőn, meglötyögtettem benne az aranyló folyadékot. Nehezen türtőztettem magam, a démon mellett viszont megtanultam, hogy ne mutassam ki az érzelmeim. Ebben a helyzetben piszok nehéz volt kifejezéstelenül nézni rá, miközben... megannyi érzés kavargott bennem. Nagyot nyeltem, ahogy magamba szívtam a hangját, a látványát, a vörös haját, ami kísértett álmaimban. Nem volt kérdés, hogy ő az őrző, akit mellém rendeltek, ő volt az személyesen, hús és vér formájában, előttem. A klubban, ami tulajdonképpen ő ihletett meg, már ami a nevét illeti, s a színt, amit képviselt. Egyfajta emlékeztető volt ez számomra, hogy Ő odakint van valahol, talán épp a halálomat tervezgetve. Nem szabadott elfelejtenem a küldetését, s azt, mennyire veszélyes rám nézve.
- Én vagyok. - feleltem röviden, mielőtt elcsuklana a hangom. Keménynek akartam tűnni, olyasvalakinek, akinek nincsenek érzelmei, aki velejéig romlott, rossz, gonosz... démoni. - Az enyém a hely. Ha megnyugtat, én sem tudtam rólad. - ingattam a fejemet, s keserűen felnevettem. Az ellenszenvem most már egyértelmű lehetett számára, még ha nem is annyira, amennyire én éreztem.
Nem értettem mire utal. Talán megpróbálja beadni nekem, mennyire hiányoztam neki? Ezzel elkésett, mindenről tudtam. Vagy csak amiatt akart velem találkozni, mert akkor bevégezheti a küldetését. Ha életben vagyok, akkor meg kell ölnie, azt pedig csak akkor tudja, ha újra találkozunk. Értem.
- Ne tégy úgy, mintha aggódtál volna értem. Tudom, hogy abban a pillanatban elfelejtettél, hogy eltűntem. Megkönnyebbültél, egyszerűbb volt nélkülem az élet. Jobb. Ahogy a szüleimé is. - Hiszen Zagdrath elmondta, mi történt miután eltűntem. Sok mindenben nem hallgattam rá, nem hittem el minden szavát, ebben azonban egész biztos voltam. Igaz volt, nem volt kétségem felőle. A bennem lakozó kisfiú örült a lány jelenlétének, a fiúból vált férfi viszont az ellenkezőjét érezte. Árulást, fájdalmat, haragot, magányt.

524 szó ♞ before you go ♞ note: Red Prophecy 1193837176 Red Prophecy 3887785939




Derick Vernon
Kambion
démoni félvér
Red Prophecy 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Keresem :
Red Prophecy Tumblr_on5s39EZ2z1t1nb44o1_400
Some people survive chaos and that is how they grow.
And some people thrive in chaos, because chaos is all they know.
Red Prophecy Tumblr_on5s39EZ2z1t1nb44o2_400
Léptek száma :
9

Red Prophecy Empty
TémanyitásRed Prophecy EmptyKedd Jan. 21, 2020 9:13 pm



Derick & Elora
"Expect the unexpected, because God might surprise you with something that you've always wanted, even if you didn't expect it to come around so soon."
- Bocsánat. Elnézést. Csak egy picit... Bocsánat... - ismételgetem izgatottan, ahogy a tálcányi üres pohárral egyensúlyozom vissza a pulthoz a vendégek között. A kisfőnök, azaz az üzletvezető, az imént jelezte, ha ezzel a feladattal megvagyok, mehetek is átöltözni, és készülni a próbafellépésemre. Tekintve, hogy a felszolgáláshoz én is ugyanazt a fekete, vörös feliratos egyen-inget viselem, mint minden más dolgozó, hozzá kényelmes cipőt, amiben könnyen és gyorsan végezhetem a munkám, nem árt egy kis felfrissülés, hisz a színpadra szeretnék kicsit kevésbé egyszerűen kinézni. Így is túlságosan izgulok, legalább kívülről ragyogjak, ha másképp nem megy. Mármint nem tervezek karácsonyfának öltözni sem, csak egy kicsit csinosabb, fehér ingre és elegánsabb cipőre váltani, a farmer viszont maradhat, az illik is az általam képviselt irányzathoz, és így az átalakulás sem tart pár percnél tovább. Aztán már indulnék is felfelé a porondra, de pillanatokkal a nagy műsor előtt szólnak, ha ez lemegy, találkozóm lesz az igazi nagyfőnökkel odafenn, az emeleten. Na köszi, csak ez hiányzott a lámpalázamnak. Kicsit úgy érzem most magam, mint amikor először léptem fel Camille-ék country klubjában, pedig annak már több, mint tíz éve. Az pedig elég sok idő, és nem mintha egy híres rocksztár lennék, de azért elég sokszor szerepeltem már azóta. Szóval úgy igazán magam sem tudnám megmagyarázni a mai izgatottságom okát. Talán amiatt van, mert annyira szeretném ezt az állást. Mert annyi helyről elutasítottak már anélkül, hogy igazán esélyt kaptam volna, és ezt a lehetőséget semmi pénzért nem szeretném elszúrni. Hisz talán nem lesz több. Oké, ezek a gondolatok sem segítenek.
Szerencsére azonban, ahogy felfelé tartok a színpadra, minden egyes lépcsőfokkal mintha egy-egy adagnyit hátrahagynék az izgatottságomból, és mire megragadom a mikrofont a közönség figyelmének kereszttüzében, már szinte teljesen magamra találok újra. Egy saját számmal azért egyelőre nem kockáztatnék. Azzal elég lesz később is sikert aratnom, ha egy kicsit megismerték errefelé is a hangomat és az arcomat. Így végül Caroline Jones Rise című dalát adom elő, de úgy érzem, az most tökéletesen illik is ide, és úgy tűnik, minél inkább beleélem magam, a közönség annál inkább felélénkül. A végére pedig olyan üdvrivalgást kapok, amire igazából egy pillanatig sem számítottam, de hihetetlenül feldob és örülök neki. A vidámságom elkísér az emeletre is, és még pezseg a vérem, az arcom kipirulva, és izgatottan veszek mély levegőt, amikor egy kopogás után végül benyitok a főnök irodájába.
- Jó estét! Elnézést. Elora vagyok, azt mondták, hogy jöjjek... Derick?! - A jókedvem egy pillanat alatt elszáll, helyét mély döbbenet veszi át. Ő? Itt? És most? Ez a valóság? Ez tényleg megtörténik most? Ez... ez most mit is jelent? Ezzel akkor most kezdetét venni a küldetésem? Igen. Azt hiszem. Abban a pillanatban, ahogy beléptem az ajtón, újra mozgásba lendült az a fogaskerék, amely tizennégy éve rozsdásan, kihasználatlanul pihent. El... el sem tudom hinni, hogy ennyi idő után újra látom. De nem kétséges, hogy ő az. Abban a minutumban, ahogy megpillantottam, a láthatatlan kötél, amely bennünket összeköt már a kezdetektől, mintha hirtelen kifeszült volna, és közelebb húzna-vonna bennünket egymáshoz. És ez mindig is így volt, ott volt köztünk, csak gyerekként nem tudtam. Nem érthettem. Most azonban már teljesen világos. Ha volt is bármi kétségem afelől eddig, hogy ő a kambion, akit hozzám rendeltek – vagy inkább engem hozzá – hát már egy fikarcnyi sincs. Minden egyértelmű lett. Azaz nem minden. Halvány lila fogalmam sincs róla, mit tegyek most. Mi lesz ezután?
- Én nem is sejtettem, hogy te... Mármint... - tanácstalanul toporgok az ajtóban pár röpke pillanatig, aztán beljebb lépek, és becsukom magam mögött. - Te... te vagy a főnök? És... tényleg te vagy az. Te vagy az – hebegem a fejemet ingatva. - Azt hiszem, egy részem mindig remélte, hogy te leszel az... mert az azt jelenti, hogy még életben vagy, és egyszer újra találkozunk... - Ezeket a szavakat inkább már csak motyogom, elhaló hangon, szinte csak magamnak, de már nem is nagyon tudom, mit beszélek. Csodálkozva pislogok előre, és egyelőre nem is igazán merek közelebb sétálni sem.
code by bat'phanie


full of honey and wounds
When a devil falls in love, it’s the most hauntingly beautiful thing ever. And you should be terrified, for he will go to the depths of hell for her. ▬ I am not here to tame your darkness,” she whispered,“ I am here to live in it.



Elora Lacey White
Guardian
angyali kiválasztott
Red Prophecy 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Who are you to say, that
I didn't love you?

'Cause I didn't love the way you wanted
And who am I to blame?
When I didn't trust you,
enough to let you in the way I wanted
Red Prophecy Tumblr_of2qp5zrMP1ui3fwmo6_400
If I'm lucky I'll meet ya,
on the flipside of the graveyard
Keresem :
Léptek száma :
6
Fagyasztva: 2020. május 2.

Red Prophecy Empty
TémanyitásRed Prophecy EmptyKedd Jan. 21, 2020 1:07 am


To: my red prophecy

When your past calls, don't answer. It has nothing new to say.




Nem számítottam arra, hogy amikor legközelebb beteszem a lábam a klubba, a múltammal találom szembe magam. A hang már ismerős volt, pedig nem hiszem, hogy gyerekként hallottam volna énekelni. Elég volt mindössze néhány lépés, az angyali hang máris magával ragadott, bár nem mondanám, hogy felismertem. Legalábbis tudatosan nem. Ismerős érzés kerített hatalmába, s néhány régi emlékkép kúszott az elmémbe, alattomosan, akár egy kígyó. A régi házunk képe kifejezetten éles volt, az udvarunk is, meg a gumihinta, amiből egy időben nem lehetett kirángatni, s amit akkor hagytam el először, mikor az a bizonyos kislány megkérdezte, kipróbálhatja-e. Egyetlen pillantást vetettem csak a színpad irányába, a vörös hajzuhatag épp elég magyarázat volt számomra. Inkább az irodámba indultam, letelepedtem az íróasztal mögé és elővettem a minőségi whisky-t az egyik elzárt fiókból. Már bántam, hogy a fellépés után elbeszélgetést beszéltem meg a lánnyal. Még mindig nem akartam elhinni, hogy az egész városból épp ezt a helyet találta meg, azt, ahol meglel engem. A vesztemet fogja okozni, ahogy a démon is mondta. Meg fog találni, s ha nem vigyázok, az életembe kerül a találkozó, mert ez a "prófécia". Mit is gondoltam, majd egy ilyen nevű klubot fog elkerülni? Inkább töltöttem egy italt magamnak, s azonnal le is gurítottam, semmi hezitálás. A biztonság kedvéért töltöttem még egyet, de az egyelőre érintetlen maradt. Hallottam, ahogy odakint lassan elhal a zene, a hangja, a tapsolás, a fütyülés. Nem volt olyan nagy tömeg, tekintve, hogy kora este volt, ám ez csak a próba fellépése volt, ahhoz képest elegen voltak, s úgy tűnt, élvezték is a produkciót. Aggódni kezdtem, mikor teljes csönd volt odakint, innen bentről legalábbis nem hallatszott sem a poharak csörgése, sem a beszélgetések, a hangszórók pedig egyelőre teljes némaságba burkolóztak. A szívem hevesebben vert, a szám kiszáradt. Újra belekortyoltam a poharamba, s vártam a múltam érkezését. Az őrzőmét.

300 szó ♞ before you go ♞ note: Red Prophecy 1193837176




Derick Vernon
Kambion
démoni félvér
Red Prophecy 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Keresem :
Red Prophecy Tumblr_on5s39EZ2z1t1nb44o1_400
Some people survive chaos and that is how they grow.
And some people thrive in chaos, because chaos is all they know.
Red Prophecy Tumblr_on5s39EZ2z1t1nb44o2_400
Léptek száma :
9

Red Prophecy Empty
TémanyitásRed Prophecy EmptyKedd Jan. 21, 2020 12:39 am


A klub a Bourbon Streeten található, piros neon felirattal hirdetve a nevet, amit visel. Tulaja Derick Vernon, aki jó néhány éve vezeti már a helyet, ami az utóbbi időben igen felkapott volt. A klub élő zenével látja el a betévedő vendégsereget, havonta egyszer pedig tematikus partiknak ad otthont.
A háttérben fegyverkereskedelem bújik meg, de erről még az ott dolgozó személyzet sem tud, csak és kizárólag a tulaj, illetve a beavatott üzlettársak.



We all are living in a dream


But life ain’t what it seems Everything’s a mess






Siphoners
Elszívó
nehogy elszívják az erőd
Red Prophecy F4YYF6x
Az oldal jobbkeze
Ez az én történetem :
Red Prophecy N8ETPtX
"Minden erőmmel igyekszem, hogy a dolgok rendben legyenek, de valahol a zsigereimben azt érzem, hogy vigyáznom kell, mert amit nem ismersz, az árthat."
Red Prophecy Ab4tUdW
A fiók mögött :
Léptek száma :
2

Red Prophecy Empty
TémanyitásRed Prophecy Empty


Ajánlott tartalom


Red Prophecy Empty
 

Red Prophecy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal