℘ Te és Denise régóta barátok vagytok; s valahogy mindig is kívülállónak számítottatok a saját korosztályotokban. Jobban érdekelt titeket a tanulás, a tudás iránti szomj, mint másokat és mondjuk úgy, hogy ti voltatok mindig is a stréberek. Lenéztek titeket a társaitok és kiközösítettek, de ti mindig ott voltatok egymásnak. A jóság pedig sosem veszett el belőletek, bármennyire is csúnyán bántak veletek. Sőt, segíteni akartatok másoknak... mindegy, hogyan. A megszerzett tudásotokkal, vagy máshogyan, de ez volt a célotok.
℘ Apád katona volt, így rengeteg sztorit, mesét hallottál a katonaságról, kisebb csatákról, sőt, még fegyvert is foghattál a kezedben. Mindig is felnéztél apádra azért, amit tett - védelmezett másokat és akár az életét is áldozta volna azokért, akiket szeret. Talán tőle örökölted ezt a jellemvonást. Titokban volt, hogy elcsented egy-egy fegyverét és az erdőben gyakoroltál, üres fémdobozokra lövöldözve. Sosem tudtad, de apád figyelt téged - és tudott a kis titkodról. Mégsem rontotta el azzal, hogy leszid érte. Nem akart.
℘ Aztán egy fegyvert végül megtartottál... magad sem tudod, miért, de nálad volt és ez volt az, ami megmentette Denise életét. Méghozzá egy vámpírtól. Álmaidban sem gondoltad, hogy létezik ilyen szörnyeteg, de a saját szemeddel tapasztalhattad meg. Denise majdnem meghalt.
℘ Ezután nem volt kérdés, hogy csatlakoztok-e az Ötök Testvériségéhez. Habár úgy érzed, nem vagy elég jó ahhoz, hogy terepre menj. Általában Denise társaságában a szervezetben maradtok, hogy fegyvereket, különféle módszereket dolgozzatok ki, hasznosítsátok a tudásotokat, a logikátokat, a tehetségeteket.
℘ Ám néha még most is él benned a vágy, hogy fegyverekkel küzdj és titokban, csakúgy, mint mikor még a családoddal éltél: kimész az erdőbe, hogy fémdobozokra lőj.
℘ Talán ideje lenne elszakadnod Denisetől és a többi vadásszal terepre menni, nem gondolod? Használd az eszed és a mágiád!


Nem rendelkezel vele.