℘ Közel 600 éve vagy vámpír.
℘ A legjobb barátod vérfarkas családba született, és csak akkor válthatta ki az átkát, ha megöl valakit. Te untad az életet, az agresszív, erőszakos apád dühkitöréseit, gyenge idegzetű anyád sopánkodását. Izgalomra vágytál. Pont a városban járt egy vámpír, aki csábító ígéreteket suttogott a füledbe - első pillantásra beleszerettél, átváltoztatni viszont nem volt hajlandó. Fiatal voltál és őrült, így merész ötletre szántad el magad: loptál a vámpír véréből, aztán a vérfarkas barátod rávetted, hogy megöljön. Rajtad keresztül aktiválta az átkát, habár úgy érezted, a módszerrel sosem tudott megbirkózni igazán és a barátságotok bele is tört egy ponton ebbe az egészbe. De hát mindketten megkaptátok, amire vágytatok: ő vérfarkas lett, te pedig vámpír. Csakhogy senki sem figyelmeztetett, mivel jár az átváltozás, hogyan tudod befejezni és hogyan tudod kontrollálni a pusztító éhséget, mely napokig gyötört. Önfejű kalandod kis híján tragikus véget ért, ám az utolsó pillanatban "átváltoztatód" rád talált és segített rajtad. Felkarolt és azt hitted, szerelmetek végre beteljesülhet, ám másnap magadra is hagyott és azóta egyszer sem láttad.
℘ Nem fogyasztasz embervért egy ideje már, emiatt a társaid meglehetősen kinéznek maguk közül, de téged nem zavar. Meglehetősen gazdag vagyonra tettél szert az évszázadok alatt, most egy híres nemzetközi cég élén állsz éppen, annak forrásaival igyekszel mindenben támogatni Astridot. Különösebben személyes okod nincs rá, hogy az Ötök vesztét kívánd, sőt, talán hajlandó lennél még szövetkezni is velük, ha érdekesebb kompromisszumra juthatnátok, mint amit Astriddal kötöttél. Astrid azt ígérte, segít kinyomozni, él-e még a vámpír, akinek a vérét használva átváltoztál, és ha igen, segít megtalálni őt, de te nem igazán bízol benne. Csak azért tartasz ki az oldalán, mert épp nincs jobb dolgod - igen, ezt az arroganciádat is nehezen viselik a többiek... De vajon az Ötök nem kínálhatnának többet? Nem lenne bölcsebb átpártolnod hozzájuk? Az érzelmi intelligenciád nem túl erős talán, de bolond nem vagy. Tisztában vagy Astrid erejével és kellően tartasz is tőle ahhoz, hogy nyíltan tőrt állíts a hátába. De ha nem figyel...

Feladatod a csapatban: életkorodra és tapasztalatodra való tekintettel főként tanácsokat osztogatsz, gyakran kéretlenül. Astrid számára fontos szerepet töltesz be a stratégiája megtervezésében, habár legalább akkora gyanakvással és bizalmatlansággal kezel, mint amilyennel te őt.


Nem rendelkezel vele.