Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Megumi

...but it's ecstasy Empty
Today at 1:05 am



Astrah

...but it's ecstasy Empty
Today at 1:04 am



Central Park

...but it's ecstasy Empty
Today at 12:42 am



Barlangok

...but it's ecstasy Empty
Today at 12:09 am



Elhagyatott gyár

...but it's ecstasy Empty
Today at 12:08 am



A városi temetõ

...but it's ecstasy Empty
Today at 12:08 am



Híd

...but it's ecstasy Empty
Today at 12:07 am



A sötét kelepce

...but it's ecstasy Empty
Today at 12:06 am



Kívánságkosár

...but it's ecstasy Empty
Yesterday at 9:02 pm



Fotelek és asztalok

...but it's ecstasy Empty
Yesterday at 1:07 pm



Old-Blair albérleti lakás

...but it's ecstasy Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:35 pm



at the beginning • Isaac & Lara

...but it's ecstasy Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:02 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

21 Hozzászólások - 40%
6 Hozzászólások - 11%
5 Hozzászólások - 9%
4 Hozzászólások - 8%
4 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 4%
2 Hozzászólások - 4%

Share
 
...but it's ecstasy
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
Témanyitás...but it's ecstasy EmptyKedd Aug. 04, 2020 1:41 am



To: Reagan Blair


Something about you. It's like a addiction. Hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you


Furcsa volt egymás mellé tennem azt a Blairt, akit eddig ismertem és a mostanit, aki levéve az álarcát beengedett a falai mögé. Legalábbis kezdett beengedni. Jó érzés volt és boldoggá tett a tudat, hogy mellette lehettem.
- Igen, vagyis csak remélem, hogy régen nem mentem az idegeidre – Felnevettem, majd megvontam a vállamat. Talán régen még idegesítőbb, cserfesebb voltam, magam sem tudom. Bár az is érdekes volt velem kapcsolatban, hogy a cserfességem ellenére totál zárkózott voltam, csak úgy, mint Blair. Csak én máshogyan, másképp, és legfőképp más okokból. Inkább a félelem miatt zártam be minden ajtót magam körül, azonban örültem, hogyha a réseken beszivárgott a boldogság cseppnyi szikrája.
Megmosolyogtatott a válasza és kedvem lett volna egy puszit is nyomni az arcára, de végül nem tettem, mert a további szavaival megállásra késztetett. A mosolyom még inkább kiszélesedett.
- Jól hallom, Mr. Blair? – Oldalba böktem játékosan. – Jó dolog érezni? A minap még kizártad volna örökre az érzéseket… - Örültem, hogy változott a véleménye, avagy a hozzáállása. Talán elgondolkozott azon, amit mondtam. A rossz dolgokkal a jót is kizárja.
A kérdésemen nagyon elgondolkodott, pedig nem vártam tőle litániát, sőt, szerintem nehéz is lett volna megfogalmaznia a választ. Mármint, nem hiszem, hogy fejben döntötte el, miszerint engem most beenged az életébe… hanem csak úgy megtörtént, nem? Velem így volt.
Ahogy megszólalt, oldalra billentette, enyhén a fejemet. A kérdésre és az oldalba bökésre azért felnevettem.
- Úgy nézek ki, mint aki mindig megszerzi…? Én másképp látom. De az biztos, hogy örökös küzdő vagyok és nem szokásom feladni semmit – Nagyot nyeltem és el is hallgattam. – Igen, vele szoktalak néha látni és bevallom, néha irigyeltem is, hogy vele mennyire más vagy – Talán nem kellett volna elmondanom, nem tudom. Félre is pillantottam egy hosszabb momentum erejéig, majd vissza rá. – De… örülök, hogy most már változott a helyzet. Mármint, hogy engem is kicsit közelebb engedtél – Rámosolyogtam.
Aztán úgy éreztem, mindent elrontottam a feltett kérdésemmel. Mégis, miért nem tudom befogni a számat? Egyre csak ezt kérdeztem magamtól, mert fogalmam sem volt először, mit tegyek, avagy hogyan tegyem jóvá. Nem akartam sebeket feltépni, vagy hogy Blair rosszul érezze magát. Nem akartam kellemetlenné tenni neki ezt az egész helyzetet, de… de úgy éreztem, sikerült elérnem. Ezért is öleltem végül meg, mert féltem, bármit is mondanék, azzal csak rontanék a helyzeten. De egy ölelésben benne volt minden: legfőképp az, hogy vele vagyok és számíthat rám, ha mélyponton van, vagy ha fáj valami. A lelke…
Kicsit szorosabban kezdtem ölelni tehetetlenségemben, hisz éreztem, hogy még a levegőt is kapkodja, annyira felzaklattam, én hülye! Aztán lassan, nagyon lassan (nekem örökkévalóságnak tűnt) kezdett helyrejönni. Hozzám bújt, a nyakamhoz. Ekkor nyugodtam meg kissé, de még nem egészen. A hátát kezdtem gyengéden simogatni, miközben kipislogtam a szememből néhány könnycseppet, ami időközben odaszökött.
Azon agyaltam, mit mondhatnék, mikor csókot lehelt a nyakamra. Ez teljesen kiürítette a fejemet és csak Blairre tudtam gondolni, avagy koncentrálni. És az ujjaira a hajamban.
- Blair… - Újra végigsimítottam a hátán, majd a tarkójára csúsztattam a kezemet, végül az arcára gyengéden. Megsimítottam, majd megpróbáltam magam felé fordítani, hogy egy apró csókot nyomjak az ajkaira. Nem tudom, hogy csak nekem volt-e erre szükségem, de az biztos volt, hogy vágytam erre a csókra, csakúgy, mint előző nap.
529 words ➢ Certain Things ➢ note:  ...but it's ecstasy 897538487kredit






we got to stop before the regret




Skyler Hastings
Beavatott vadász
a testvériség mágikus csatlósa
...but it's ecstasy Tumblr_inline_p6k4q1s0Eu1t9ndkh_540
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
...but it's ecstasy Tumblr_o0t5hhYJXU1tmr08vo8_250
➢ My Hunter Prince
in the Future
Léptek száma :
44

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptyVas. Aug. 02, 2020 5:54 pm



Every time I close my eyes
It's like a dark paradise




To: Skye


Én is nevettem halkan a válaszán, kész rejtély volt a kettőnk közt alakuló dolog. Egyikünk sem értette, mi fogta meg a másikban, mi az, ami vonzott minket egymáshoz, s miért éppen most, hiszen... évek óta a testvériség tagjai voltunk. További szavaira próbáltam felidézni a múltat, mi volt akkor, mikor csatlakozott hozzánk. Emlékeztem rá, nem volt felejthető, az egyszer biztos, ugyanakkor én sosem vettem úgy szemügyre az embereket, mint mások. A lehető legtávolabb akartam kerülni mindenkitől, erre pedig a legjobb mód az volt, ha tudomást sem vettem a körülöttem lévő emberekről, csak éppen annyira, amennyire muszáj volt. Nem voltam gyengeelméjű, így hogy felhozta a témát, tényleg elhajtottam, talán nem is egyszer, de nem voltam hozzászokva a barátkozáshoz, vagy ahhoz, hogy pártfogoltam legyen. A beavatottakkal általában nem én foglalkoztam, főleg nem az újoncokkal, csak akkor, ha személyesen engem kérnek fel, vagy esetleg a többiek nem tudják vállalni.
- Remélem most már tudod, hogy nem volt személyes. - sóhajtottam. Nem akartam sem most, sem a múltban megbántani, de tisztában voltam vele, hogy a titkommal bántottam meg a legjobban. Nem nagyon tudtam, mi mást mondhatnék, hiszen ő Reeddel került végül közelebbi viszonyba, ő mentorálta, valószínűleg neki köszönhette minden tudását, én pedig... Nem éreztem bűntudatot a tettem után, de a következményekkel nem tudtam nem törődni. A hazugsággal másokat bántottam, akik szerették volna tudnia a mai napig, mi történt aznap a társunkkal. Reméltem, Skye-nak nem volt túlságosan fontos Reed. Inkább elhessegettem ezeket a gondolatokat, hogy a randira tudjak összpontosítani, a lányra, aki magával ragadott, és lerántott olyan mélységekbe, amiknek a létezéséről sem tudtam.
- Én is köszönöm... azt hiszem. - suttogtam bizonytalanul, s a mosolyom is pont annyira volt bizonytalan, mint a hangom. - Jó dolog érezni. - nevettem a fejemet ingatva, mert nem hittem volna, ez a mondat valaha is elhagyja a számat. Érdekes volt ez az új énem, akiről még én magam sem tudtam, hiszen sosem viselkedtem úgy, mint mások. Nem randiztam, nem nevetgéltem másokkal önfeledten, sőt, az érzések annyira távol álltak tőlem, mint maga a randizás. Vagy bármi más, ami másnak természetes.
A kérdésén komolyan elgondolkodtam. Elnéztem róla egy pár pillanatra, átgondolva a válaszomat. Nehéz kérdés volt, s igazából nem is volt rá jó magyarázatom, vagy úgy bármilyen.
- Nem igazán tudom. - néztem újra rá. - Van benned valami, amit eddig másban nem láttam. Ráadásul az a típus vagy, aki megszerzi amit akar, nem? - cukkoltam egy kicsit, ezúttal én böktem oldalba. Nem sértésnek szántam, reméltem, ez a hangomból kihallatszik, illetve leolvasható az arcomról. Nem volt erőszakos, mégis képes volt arra, hogy kicsalogason a csigaházamból, s erre tényleg nem volt még példa, senkinek sem sikerült igazán. - De hogy válaszoljak a kérdésedre, próbálták már mások is. Például Blackwellnek egész jól sikerült, de még ő sem érte el azt, amit te. - pillantottam rá sokatmondóan, ezúttal teljesen komoly ábrázattal. Próbáltam megfejteni, mi vonz hozzá annyira, de talán jobb is nem tudni. Végül is teljesen mindegy, miért van így.
Vékony jégre lépett, persze nem hibáztattam miatta, nem tudhatta, mi történt, nekem pedig fel kellett volna készülnöm a hasonló kényes kérdésekre. Azért voltunk itt, hogy ismerkedjünk, s bizony egy randi ezzel jár, kérdésekkel, válaszokkal... Nagy levegőt vettem, de egészen más reakcióra számítottam. Talán nagyobb döbbenetre, még több kérdésre, vagy valami béna megnyugtató szvöegre, Skyler viszont sosem úgy cselekedett, ahogyan azt mások elvárták vagy ahogyan számottunk rá. Az ölelése jobban esett, mint gondoltam volna, igazi megnyugvást nyújtott vele, én pedig egészen belesimultam a karjaiba, élvezve a közelségét. Egy darabig még nehezen kaptam levegőt, akadozott a légzésem, a mellkasom egyenetlenül emelkedett és süllyedt. Aztán szép lassan szertefoszlottak az emlékképek, a rossz érzésekkel együtt, nem maradt más, csak Skye és én. Még közelebb bújtam hozzá, arcomat a nyakába temettem, s újra elöntött a vágy. Nem értettem, mi történik velem, miért viselkedem vele ennyire másképp, de már nem is érdekelt, nem is próbáltam meg az okát megfejteni. Mielőtt tudtam volna, mi lesz a következő lépésem, gondolkodás nélkül cselekedve egy óvatos csókot nyomtam a nyakára, egyik kezem pedig belegabalyodott a fürtjeibe. A lehető legközelebb akartam tudni magamhoz.


words: 667 ❖ make you mine ❖ note: ...but it's ecstasy 3887785939kredit








You don't even know what you do to me

And I try to let you go
but it's ecstasy


Skyler Hastings likes this post




Reagan Blair
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
...but it's ecstasy FTeGSeT
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Léptek száma :
60

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptyCsüt. Júl. 30, 2020 2:22 am



To: Reagan Blair


Something about you. It's like a addiction. Hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you


Féltem, hogy talán tényleg butaságnak fogja gondolni, amit mondtam és szinte már vissza is akartam szívni, de ekkor szólalt meg. Nagyot nyeltem és így néztem fel rá, a szívem a torkomban dobogott, miközben hallgattam őt.
- Én sem tudom – Felnevettem zavartan. Tényleg nem tudtam, miért kezdem kedvelni, de így volt. Ha nem így lett volna, nem hívom el burkoltan randizni, ami persze nem is volt annyira burkolt, mint a fejemben hangzott. – De ha mondhatok valamit… - Megálltam egy pillanatra, majd halkabban folytattam. – Valójában már akkor érdeklődtem irántad, mikor idekerültem. Csak a megközelíthetetlenség mintapéldája voltál akkor is, jobban, mint most talán… és talán nem is emlékszel rá, de volt pár alkalom, amikor leráztál. Aztán nem próbálkoztam többet… de most… mégis hozzád fordultam az edzések kapcsán – Vallottam be neki, bár nem tudtam, emlékezni fog-e arra, hogy lerázott, vagy bármi ilyesmire. Én emlékeztem. Akkoriban elveszettnek éreztem magamat, a kezdetek-kezdetén és bár Larissa kedvesnek tűnt, valahogy a túlzott nyitottsága inkább riasztott, mint vonzott. Blair meg a túlzott zárkózottsága miatt vonzott. De aztán Zacknél találtam végül nyitott ajtókat. Ő vett a szárnyai alá.
Blair vallomására meglepve néztem rá, szinte kikerekedett szemekkel. Aztán viszonoztam a mosolyát. Furcsa volt, vagy inkább hihetetlen, hogy sosem érzett ilyesmit. Nem tartottam magamat ugyanis túlságosan különlegesnek, sőt, inkább egy szürke kisegér voltam, a jelemmel ellentétben, amit a vadászok mágiája a testemre festett.
- Köszönöm… vagyis ez elég hülye válasz erre – Újabb zavart nevetés következett tőlem. Nem tudtam, tényleg nem tudtam, hogyan kellene viselkednem. Adni akartam önmagamat, de közben teperni is akartam azért, hogy minden klappoljon.
A kérdésére megráztam a fejemet, de aztán el is gondolkodtam.
- Velem miért tettél mégis kivételt? Mármint… biztos volt más is már, aki kicsit erőszakosabban akarta áttörni a falaidat, vagy nem? Én voltam az első? – Nagyot nyeltem. Megint úgy éreztem, túl sokat kérdezek, de már nem tudtam visszaszívni, pedig a nyelvem hegyén volt. Csak épp tudtam, hogy Blair rám szólna érte, így… igyekeztem nem visszakozni.
Ahogy a keze a térdemet simította, totálisan megzavarta a fejemet, a szívemet, mindenemet. Közvetlen volt és szinte már… nem is tudom. Zavartan nézelődtem, mielőtt az italért nyúltam volna.
S bár féltem attól, hogy beletenyerelek egy rossz témába, nem hittem, hogy tényleg ez fog történni. Láttam Blair lefagyását, a dermedtségét. Már meg is bántam, hogy bármit kérdeztem. Nyitottam a számat, hogy közöljem, nem is kell válaszolnia és ne haragudjon a kérdésért, mikor ő mégis belekezdett. Utáltam magamat azért, hogy megint hamarabb járt a szám, minthogy végiggondoltam volna. Hagynom kellett volna, hogy magától meséljen és azt, amit ő akar, mert sosem tudhatom, mikor nyúlok darázsfészekbe. Kétségbeesetten fürkésztem a falfehér arcát, majd ahogy végigmondta, mi történt velük… megráztam gyengén a fejemet. Gratulálok, Skye. Ez a darázsfészek tele van mérges darazsakkal.
Újfent nyitottam a számat, de végül a testem mozdult, hogy újból megöleljem, ezúttal szorosabban. És… ezúttal nem mondtam semmit. Bűntudatom volt, amiért belekérdeztem; és tudatni akartam azt is Blairrel, hogy vele vagyok, mellette vagyok és hogy mennyire sajnálom, ami történt. Nem akartam feltépni a sebeit…
491 words ➢ Certain Things ➢ note:  ...but it's ecstasy 897538487kredit






we got to stop before the regret




Skyler Hastings
Beavatott vadász
a testvériség mágikus csatlósa
...but it's ecstasy Tumblr_inline_p6k4q1s0Eu1t9ndkh_540
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
...but it's ecstasy Tumblr_o0t5hhYJXU1tmr08vo8_250
➢ My Hunter Prince
in the Future
Léptek száma :
44

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptyCsüt. Júl. 30, 2020 1:41 am



Every time I close my eyes
It's like a dark paradise




To: Skye


Nem voltam benne biztos, elég lesz-e ennyi, hogy feloldódjon mellettem teljesen, de ez volt a célom. Nem voltam túl udvarias vele az edzésen, sőt, kifejezetten bunkó voltam, ami ugyan nem volt szándékos, de sokan magukra vették. Köztük ők is, amit utólag bántam, akkor viszont meg sem fordult a fejemben, hogy másnap randizni fogunk.
Megleptek a szavai, és tulajdonképpen butaságnak tartottam, de nem magát a tényt, kedvel. Csak... furcsa volt, hogy valaki épp engem kedvel, hogy ez velem történik. Enyhén oldalra billentett fejjel mértem végig, kifejezetten őszintének tűnt, nem is kételkedtem benne. Pedig kellett volna, de hittem neki. Tudtam, hogy igazat mond, pedig alig ismertem.
- Egyáltalán nem. - nagyot nyeltem. - Kifejezetten örülök neki. Nem értem ugyan, miért. Mármint... miért kezdesz kedvelni. De... én is kedvellek. - vallottam be, majd elfordítottam a fejemet róla, zavarban voltam. Ő volt az első, akinek ilyet mondtam, még soha nem hagyta el a számat hasonló sem. És valahogy mégis olyan természetes volt. Vele minden az volt.
- Azt gondoltam, soha nem fogok ilyet érezni. Senkivel. - mosolyodtam el. Tényleg nem gondoltam volna, hogy éppen vele... de azt hittem, nem is tudok így érezni. Hogy halott vagyok belül, s épp csak létezem, néha még abban is kételkedtem, tényleg dobog-e a szívem.
Talán arra számított, kinevetem, vagy furcsának találom a dolgot, s lehet, hogy így is lett volna, egy másik világban, ahol normális életem van, ahol én magam is normális vagyok. Ez azonban nem így volt. Megértettem őt, jobban, mint azt el tudta volna képzelni.
- Te akartál volna randizni velem, ha egész edzés alatt seggfej módjára viselkedem? - kérdeztem, majd halkan nevettem. - Na látod. Taszítom a nőket. Sőt. Az embereket. Ráadásul... soha nem éreztem még hasonlót sem senki iránt. - Ezt már sokkal halkabban tettem hozzá. Még mindig nem értettem, hogyan lehetséges ez.
A fejemet ingatva nevettem szolidan, de a poharam után nyúltam, hogy koccintsak vele, s igyak az italból, de sokkal visszafogottabban, mint ő. Ideges volt, én is, ő viszont valahogy még zavartabb volt, mint előtte. Az érintésem miatt? Ekkora hatással lennék rá? Szerettem volna megkérdezni, de nem az volt a célom, hogy még inkább zavarba hozzam, s magamat sem akartam.
Még mindig mosoly ült az arcomon, ahogy beszélni kezdett, a kérdését hallva viszont lefagyott az arcomról. Ledermedtem, ujjaim szorosan markolták a poharat, attól tartottam, a következő pillanatban apró szilánkokra törik a kezemben. Láttam magam előtt apámat, ahogy üvölt velem valami miatt, anyámat, ahogy a fejét ingatva elfordul tőlem, mintha nem is léteznék. A fivéreimet... a fülemben csengett a kiabálásuk. Aprót ráztam a fejemen, hogy visszatérjek Skye-hoz.
- Én nem... a családom... - kezdtem akadozva, végül felsóhajtottam. Valószínűleg fehér lehettem, mint a fal. - A szüleim még kiskoromban meghaltak. Ahogyan a két bátyám is. Vámpírtámadás. - magyaráztam röviden, elfúló hangon, nem mentem bele a részletekbe, apám halálába, aminek más volt az oka, vagy abba, nem egyszerre történt. Nem tudtam, készen állok-e arra, hogy elmeséljem valakinek, neki... A levegő beszorult a tüdőmben, s ezúttal én kortyoltam úgy a pohárból, mintha azon múlna az életem.


words: 500 ❖ make you mine ❖ note: ...but it's ecstasy 3887785939kredit








You don't even know what you do to me

And I try to let you go
but it's ecstasy





Reagan Blair
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
...but it's ecstasy FTeGSeT
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Léptek száma :
60

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptySzer. Júl. 29, 2020 12:58 am



To: Reagan Blair


Something about you. It's like a addiction. Hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you


Nem is azzal volt a baj valójában, amit akkor és ott mondott, hanem ahogyan mondta. Úgy éreztem magamat, mint egy kisiskolás, akit leszidtak… és utána elment szinte teljesen a jókedvem. Habár igyekeztem magamra erőltetni újra meg újra a mosolyomat, még nevettünk is, de belém égett teljesen az, ahogyan rám mordult és végül teljesen „legyőzött” ez az érzés. Mégis talán pont ez volt az, ami esélyt adott nekünk arra, hogy egy picit talán jobban megismerjük egymást. Aztán pedig…? Nos, valahogy elcsattant az a csók. Igen, én kezdeményeztem és hatalmas kockázatot vállaltam, de végül egész jól sült el minden. Noha nem is úgy mentem be arra az edzésre, hogy bármi ilyesmit terveztem volna. Minden… magától jött és egy kicsit sem bántam, hogy lehúztam legalább egy réteget Blair álcájáról. Vagy lebontottam egy vékony falat.
A szavai jólestek, és egyben zavarba is hoztak. Mikor lett ilyen… közvetlen? Mindig is úgy éreztem, ő van a legtávolabb mindenkitől, úgy értem, hogy ő a legzárkózottabb. De velem most egészen más volt és tetszett.
- Az butaság, hogy kezdelek kedvelni? – Nagyon kedvelni. Tényleg félredobtam volna mindent, amiért eddig küszködtem. Talán ezt jelenti az, ha valaki leköti minden figyelmünket? Félre is pillantottam a röpke vallomásom után, majd megköszörültem a torkomat.
Végül odabújtam hozzá. Nem tudtam, mit fog reagálni, örül-e majd neki, de végül nem szakadtam el tőle. A szavai csaltak mosolyt az arcomra.
- Valld be, hogy sosem gondoltad, miszerint pont velem fogod ezt érezni… - Megböktem finoman az oldalát, ezzel cukkolva őt némileg. Furcsa volt, hogy évek óta egy szervezetnél dolgoztunk, de csak most kerültünk közelebb egymáshoz. Még az edzéseink kezdetekor sem volt semmi jele annak, hogy valaha is megtörténhetne mindez.
Talán butaság volt elmondanom neki, hogy ő volt az első igazi randi partnerem, de már késő volt; kicsúszott a számon. Zackkel például, hiába volt meg a vonzalom és néhány lopott pillanat, sosem jutottunk el oda, hogy mindez valósággá váljon. Sőt, mintha inkább valami titkos dolognak számított volna kettőnk között, kimondatlanul is. Aztán valahogy eltávolodott tőlem, mintha egy egészen más ember lett volna. De végül már nem tudtam meg, miért… talán… igen. Talán elrontottam valamit és többé már nem volt rám szüksége. Blairrel tényleg nem akartam elszúrni. Pontosan ezért görcsöltem rá annyira erre a napra is.
A morgolódására először ledöbbentem. Egy pillanatra elhittem… aztán a mosolyára és a további szavaira megnyugodtam. Vagyis félig. Elmosolyodtam én is, aztán újból oldalba böktem finoman.
- Ezt nehezen hiszem el… hiszen ki ne akarna randizni veled? – Blair tipikusan olyan férfi volt, aki vonzotta a nőket. Pont ezért volt nehéz elhinnem, hogy nem vitt el senkit randizni.
Épp mondtam volna valamit, mikor a térdemre csúsztatta a kezét. A szívem hirtelen a torkomba ugrott az érintésétől, és nagyot kellett nyelnem.
- Igen… öhm, akkor ránk, vagy a randira, vagy ilyesmi – Zavartan hadováltam, miközben a férfi felé emeltem a poharamat mosolyogva. Ha ő is magához vette a sajátját, akkor koccintottam vele és ezután jókorát kortyoltam belőle. Valahogy szükségem volt az alkoholra, hogy legalább egy kicsit eltűnjön a zavarom. A poharat lerakva gondolkodva néztem Blairre.
- Nem tudom, mennyire érinthetek személyesebb témákat, de tegnap meséltem a családomról… már amennyire emlékszek róluk – Zavartan felnevettem röviden, majd nyeltem egyet. – A te családoddal mi a helyzet? – Reméltem, hogy nem tenyerelek bele valami nagyon kellemetlen témába, de érdekelt, hogy honnan-kiktől is jött Blair.
543 words ➢ Certain Things ➢ note:  ...but it's ecstasy 897538487kredit






we got to stop before the regret




Skyler Hastings
Beavatott vadász
a testvériség mágikus csatlósa
...but it's ecstasy Tumblr_inline_p6k4q1s0Eu1t9ndkh_540
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
...but it's ecstasy Tumblr_o0t5hhYJXU1tmr08vo8_250
➢ My Hunter Prince
in the Future
Léptek száma :
44

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptyHétf. Júl. 27, 2020 7:39 pm



Every time I close my eyes
It's like a dark paradise




To: Skye


Fogalmam sem volt, mi fordult át bennem a lány hatására, mit csinált, amivel előcsalt belőlem érzéseket. Akkor sem tudtam volna ezekre a kérdésekre felelni, ha valaki megkínoz, vagy fegyvert szegez a fejemhez. Megmagyarázhatatlan vonzalom fűzött az irányába, úgy kötődtem hozzá, ahogy azelőtt senkihez. Másnak nem mondtam volna, hogy ne fogja vissza magát, olykor még Blackwellt is leteremtettem finoman, ha soknak éreztem a viselkedését. Skyler... tényleg fogalmam sem volt róla, miért van rám ilyen hatással. Nem is kellett volna, hogy ennyire érdekeljen az oka, de az én esetemben ez annyira szokatlan volt... meg akartam magyarázni valahogyan, csak épp nem ment.
- Azt szeretném, ha úgy éreznéd, velem bármit megoszthatsz. - Oké, Blair,végleg elment az eszed. - Ha valamit el akarsz nekem mondani, legyen az bármekkora butaság is, csak mondd ki. - vontam vállat, próbálva ezzel lazának tűnni. Ez annyira nem én voltam, mármint... tulajdonképpen mégis. Nem játszottam meg magam, azt mondtam, amit gondolok, úgy cselekedtem, ahogy jónak éreztem. Mindig is ott volt bennem ez a közvetlenebb alak, csak épp én magam sem tudtam róla. Hogyan is tudhattam volna? Soha nem kerültem ennyireközel senkihez, főleg nem néhány nap alatt. Mert hát... mióta is ismerem őt úgy igazán, két napja? Röhejes volt, vagyis annak kellet volna lennie.
Én sem akartam, hogy bármelyikünk is elrontsa a dolgokat, de ha tippelnem kellett volna, valószínűleg magamat mondtam volna, hogy én leszek az, aki majd elszúrja az egészet. Semmi gyakorlatom nem volt ebben, egészen biztosan nem volt annyi, mint neki.
Egészéjszaka azt vártam, mikor lehet újra a közelében, nem volt meglepő, milyen fordulatokat vett a találkozó. Nem voltam robot, így voltak szükségleteim, a legtöbbször még azokat is elnyomtam, de olykor engedtem nekik, s még olyankor sem vágytam ennyire egy csókra, mint mellette. Sőt, valószínűleg soha nem éreztem még ilyet. Nehéz volt elszakadni tőle, nem akartam, mégis megtettem, az ő csókja után pedig még nehezebben húzódtam el, úgy éreztem, ő is hasonlóképp van vele. Valószínűleg képes lettem volna egész este csókolózni vele,ami nagyon megdöbbentett.
Ahogy odabújt hozzám... annyira természetes volt, egyáltalán nem úgy éreztem, mintha először történne meg. Ösztönösen átkaroltam én is, annyira jól esett a közelsége, teljesen észrevétlenül hajoltam egészen közel, hogy megszagoljam a haját. Az illata is az otthont idézte fel, egy olyan otthonét, amit eddig még nem ismertem.
- Azt hiszem... igen. Veled ezt érzem. - Egyikünk sem mondta ki a bűvös sz betűs szót, én azt sem tudtam, képes vagyok-e kimondani, de határozottan valami olyasmit éreztem. - Tudod... ugyanezt gondolom. Azt hiszem nagyon hosszú idő óta most érzem azt, hogy jó helyen vagyok. - mosolyodtam el, amit nem láthatott, hacsak nem nézett újra fel rám, de ebben az esetben hallhatta a hangomon. Boldog voltam, hosszú idő óta először tényleg az voltam.
A vallomása meglepett, de csak azért, mert nem gondoltam, hogy ugyanabban a cipőben jár, mint én. Nyilván ő is elzárkózott másoktól, más indok nem lehet, hiszen gyönyörű volt, erős, s az eddigi beszélgetéseink alapján is meg tudtam állapítani, hogy okos.
- Fenébe... - morgolódást színlelve pillantottam rá, de hamar előbújt a mosolyom. - Pedig reméltem, hogy te majd megmondod, jól csináltam-e. Mert nekem is ez az első igazi randim. - vallottam be én is, egyáltalán nem szégyenkezve, mert ez nagyrészt az én döntésem volt. Nem kellett nekem semmi bonyodalom az életembe, egészen addig, amíg nem edzettem vele. Most már az összes bonyodalmat akartam, ami ezzel járhat, nem számított, mi jön ezután.
- Utánunk az özönvíz... - jegyeztem meg, majd az egyik térdére tettem a kezemet, mert nem bírtam elviselni, hogy nem érek hozzá. Innen már nem volt visszaút, de valahogy abban a pillanatban nem is akartam hátranézni.


words: 594 ❖ make you mine ❖ note: ...but it's ecstasy 3887785939kredit








You don't even know what you do to me

And I try to let you go
but it's ecstasy





Reagan Blair
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
...but it's ecstasy FTeGSeT
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Léptek száma :
60

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptyHétf. Júl. 27, 2020 6:10 pm



To: Reagan Blair


Something about you. It's like a addiction. Hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you


Nem akartam, hogy kellemetlen legyen neki Velem lenni. Pont ez volt az oka annak, hogy minduntalan eszembe jutott az, amit múltkor mondott. Avagy sokkal inkább az, hogy feleslegesen és sokat csacsogtam, faggattam, kérdezősködtem. Nem tudtam, valaha el tudom-e engedni ezt. El akartam, de az elmémbe égett és mindig ott motoszkált a gondolataim közt, hogy Blair közelében vigyázzak, ne beszéljek túl sokat, mert őt… őt zavarhatja.
Nagyot nyeltem a szavai és a kérdése hallatán, amihez egy zavart mosolyt is társítottam.
- Talán. Igyekszem legalábbis elfelejteni, csak… tényleg nem akarok az agyadra menni, tudod. Nem akarom ezt az egészet elrontani köztünk – Vallottam be halkabban, aztán a szemeimet is lesütöttem néhány pillanatra. Fogalmam sem volt, ő mennyire gondolja komolyan a dolgokat, de én nagyon is komolyan érdeklődtem iránta. Habár még nem voltam szerelmes, de tudtam, hogy könnyen át tud formálódni bennem ez a szimpátia, ami iránta ébredt bennem. Kötődtem hozzá, már most. És tetszeni akartam neki mindenféle értelemben. Máskülönben nem görcsöltem volna rá ennyire a találkozónkra. A randinkra.
Aztán megfogtam a kezét nyugtatólag, amiből végül egy csók lett. Én pedig újabbat kezdeményeztem, bár sokkal rövidebbet, mint amit ő adott nekem. Odabújtam hozzá szorosan átölelve őt. Csak érezni akartam az illatát, miközben elveszek az ölelésében. Megnyugtató volt a közelében, bár talán furcsa is bizonyos értelemben – talán gyorsan haladtunk volna?
- Otthon? – Kíváncsian kérdeztem vissza, nem értve pontosan, mire gondol. Felpillantottam rá ártatlanul, majd átgondoltam lassan, mire is gondolhat. – Az otthon… ott van, ahol a legjobban érzed magad és ahol szeretnek, nem igaz? – Bár korai volt a szeretlekkel dobálózni és konkrétan ki sem mondtam, butaság is lett volna. Vagy az ember tényleg lehet hirtelen, egyik pillanatról a másikra szerelmes? – Ha így érted, akkor én is otthon érzem magam melletted. És talán az az oka, hogy… ott vagyunk, ahol pontosan lennünk kell – Nagyot nyeltem, majd visszabújtam hozzá egy hosszabb pillanatra. Viszont nem akartam túlságosan nyomulni, bár szívem szerint egész este öleltem volna; végül mégis csak elszakadtam tőle, hogy az italomért nyúlhassak.
- Amúgy fogalmam sincs, hogy néz ki egy… normális randi. Ez… ez az első – A szemem sarkából néztem a férfira és reméltem, nem égetem le magamat teljesen. Hisz ezzel a mondattal igazából elég sok dolgot a tudtára adtam.
363 words ➢ Certain Things ➢ note:  ...but it's ecstasy 897538487kredit






we got to stop before the regret




Skyler Hastings
Beavatott vadász
a testvériség mágikus csatlósa
...but it's ecstasy Tumblr_inline_p6k4q1s0Eu1t9ndkh_540
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
...but it's ecstasy Tumblr_o0t5hhYJXU1tmr08vo8_250
➢ My Hunter Prince
in the Future
Léptek száma :
44

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptyCsüt. Júl. 23, 2020 1:52 am



Every time I close my eyes
It's like a dark paradise




To: Skye


Nem igazán tudtam hogyan fogok ez az egész után úgy viselkedni mások előtt, ahogyan szoktam. Lehetséges, hogy valaki iránt vannak érzéseink, míg másoktól továbbra is megtagadjuk őket? Ebben nem voltam teljesen biztos. Nem akartam fájdalmat érezni, megbánást sem, vagy bűntudatot, de mindaz, amit Skye kínált... képtelen voltam megtagadni magamtól. Ostoba voltam, ugyanakkor életemben először kezdett kibontakozni előttem az igazi boldogság. A szerelem, amire még gondolni is butaságnak tűnt, sőt, totális őrültségnek. Úgy éreztem magam, mint egy tinédzser, aki életében először érez hasonlót, s még nincs teljesen tisztában vele. A második része igaz volt, viszont már közel sem voltam tinédzser.
- Ez az én hibám. Amit aznap mondtam... nagyon beleégett a tudatodba. Van rá valami esély, hogy elfelejtsd? - nagyot nyeltem, hiszen ezzel szabad kezet adok neki. Vele kapcsolatban viszont annyira más volt minden, ő sem volt megszokott, nem akartam korlátozni. Azt akartam, hogy önmaga legyen mellettem.
Nem hittem volna, valaha is természetsnek fogom érezni, ha valakinek a kezét fogom, de így volt. Sőt. Ennél természetesebb dolgot már rég éreztem. Blackwell társasága volt hasonló, mégis teljesen más, mert ő a barátom volt, vagy legalábbis valaki, aki közel állt hozzám. Ez a lány viszont valami egészen más, több. Vonzott magához, kicsit úgy éreztem, ez a szituáció hasonlít a bogár és a fény esetéhez, mert benne volt a pakliban, hogy a végén megégetem magam, mégsem érdekelt. Nem tudtam és őszintén szólva nem is akartam ellenállni neki.
Örültem, hogy nyilvános helyen vagyunk, különben talán elhamarkodott döntést hoztam volna. Ha ő nem húzódott volna el, talán el sem tudok szakadni tőle. Az újabb csókot boldogan fogadtam, a közelsége megrészegített, mintha nem is lettem volna egészen önmagam, de élveztem, mert végre élőnek éreztem magam.
- Hogyan lehet az, hogy otthon érzem magam melletted? - kérdeztem, miközben ő odabújt hozzám, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Magam is meglepődtem a szavaimon, ilyet még soha senkinek nem mondtam, valójában gyerekkorom óta nem éreztem magam otthon sehol. Erre kiderül, hogy ez inkább egy érzés, mint egy hely. Vagy egy személy.


words: 331 ❖ make you mine ❖ note: ...but it's ecstasy 3887785939kredit








You don't even know what you do to me

And I try to let you go
but it's ecstasy





Reagan Blair
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
...but it's ecstasy FTeGSeT
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Léptek száma :
60

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptySzer. Júl. 08, 2020 3:46 am



To: Reagan Blair


Something about you. It's like a addiction. Hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you


Még mindig hihetetlen volt, hogy tényleg itt vagyunk és… és ez tényleg egy randi. Valamiért, mikor megkérdeztem, eljönne-e velem, nem hittem, hogy igent mond. Sőt, nagyon nagy hülyeségnek gondoltam egyáltalán a feltételezést is, hogy eljönne velem. Bár az is igaz, hogy nagyon hirtelen felindulás volt. Azonban egy kicsit sem bántam meg, csak féltem, hogy elszúrom valamivel, vagy hogy mégsem stimmel köztünk valami.
A megjegyzésére nem tudtam nem felnevetni. Igaza volt.
- Oké, ebben tényleg kiegyezhetünk – Nem akartam bevallani, hogy annyira nem vagyok profi, hogy… életem első komoly randevúját töltöm vele. A suliban volt egy-két alkalom, mikor találkoztam egy sráccal, de az közel sem volt randi. Sőt, semmi sem volt. Igazából belegondolva ez nagyon szánalmas volt. Jobb is, hogy nem tudott róla.
Feltűnt, hogy nagyon néz, de nem tudtam rájönni, mit szeretne tudni. Azonban tisztában voltam a különleges adottságával és ha akart volna, bármit megtudhatott volna tőlem vagy rólam, még az akaratomon kívül is. Nem mintha nem válaszoltam volna bármilyen kérdésére. Nem akartam előtte titkolózni, főleg nem a múltkori után.
Elgondolkoztam a szavaira és a kérdésére, majd ahogy ránk mutatott, összevontam a szemöldökömet. Nem tudtam eldönteni, jó értelemben mondja-e, hogy őrültség az egész, vagy pedig… De ahogy befejezte, rájöttem, hogy az utóbbi. Meg is könnyebbültem.
- Tudod, ha túlzásba esek, szólj és… - Visszaveszek. Még mindig bennem volt a múltkori vitánk, vagyis nem is pont az, hanem sokkal inkább… nem akartam kellemetlenséget okozni neki semmivel. Azt szerettem volna, ha jól érzi magát velem és nem feszeng, vagy nem tart attól, hogy lebombázom felesleges kérdésekkel vagy csacsogással. Bár megtagadni önmagamat nem tudtam.
Aztán, fogalmam sincs miért, de megfogtam a kezét. Meg akartam nyugtatni, mert úgy láttam, még kissé ideges és nem tagadtam: én is az voltam. Azonban arra nem számítottam, hogy a közelségem azt váltja ki belőle, amit; ujjaink összekulcsolódtak, aztán közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. A kézfogást viszonoztam, kissé megszorítva az ő kezét. A szívem hevesen vert, már attól féltem, hogy kiszakad a mellkasomból. Ajkai már ismerősek voltak a számomra és túlságosan is vonzott magához. Szabad kezemmel a kezére simítottam, amivel ő az arcomat érintette. Közben gyengéden csókoltam, közelebb húzódva hozzá. Aztán elengedtem a kezét és karjaimat lassan a nyaka köré fontam. Rövid időre szakadtam el az ajkaitól, mindössze addig, míg levegőt vettem, ezt követően pedig én kezdeményeztem egy újabb, de rövidebb csókot.
- Annyira… - Fogalmam sem volt, hogyan öntsem szavakba, mit éreztem. Így inkább csak odabújtam hozzá, átölelve őt és az álla alá fészkelve a fejemmel néhány hosszabb pillanatra. Zavarban voltam és boldog. Talán pont amiatt, mert sosem volt még csak hasonlóban sem részem. Szükségem volt Blairre és furcsa volt, hogy ez még csak most tudatosult bennem.
Egy részem már nem akart tovább nyomozni Zack halála után – nem akartam, hogy Blairnek köze legyen hozzá és csalódjak. Meg akartam őrizni azt, ami köztünk volt. Nem akartam kockáztatni.
467 words ➢ Certain Things ➢ note:  ...but it's ecstasy 897538487kredit






we got to stop before the regret




Skyler Hastings
Beavatott vadász
a testvériség mágikus csatlósa
...but it's ecstasy Tumblr_inline_p6k4q1s0Eu1t9ndkh_540
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
...but it's ecstasy Tumblr_o0t5hhYJXU1tmr08vo8_250
➢ My Hunter Prince
in the Future
Léptek száma :
44

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptyHétf. Júl. 06, 2020 12:47 am



Every time I close my eyes
It's like a dark paradise




To: Skye


A nevetése kellemes érzéssel töltött el, kifejezetten jól esett hallani. Az idegességem ellenére nagyon jól éreztem magam a közelében, feltöltött, élettel telibb voltam közben és utána is. Pedig mindössze kétszer kerültünk kapcsolatba egymással, s ez még csak a második alkalom volt. Lara biztosan valami költőivel állna elő, mondjuk egymásnak lettünk teremtve, vagy hasonló baromság, de ő már csak ilyen reménytelenül romantikus volt. Kedveltem emiatt, mert legalább ő mert hinni az ilyenekben. Én meg csak sodródtam az árral, remélve, hogy a végén nem sérülök meg, vagy nem sérül meg más miattam.
- Nem is értem miért hittél mást. - vigyorodtam el, majd a fejemet ingattam. Talán magabiztosnak tűntem kívülről az edzésen is? Nem igazán hittem el, az ehhez hasonló dolgokban csak bénázni szoktam. Az érzelmek nem nekem lettek kitalálva, legalábbis már jó ideje nem sok közöm volt hozzájuk. Nehéz volt boldogulni, normális ember módjára lereagálni Skye szavait, úgy is viselkedni, mint egy normális ember... - Azt hiszem kiegyezhetünk egy döntetlenben. Egyikünk sem profi randizó. - Enyhén oldalra billentett fejjel próbáltam olvasni benne, vajon mi járhat a fejében, mit gondolhat rólam, megbánta-e, hogy randira hívott. Csodálkoztam volna rajta, ha nem így történik, bár az ő esetében kevés dologban lehettem biztos.
- Oké, igazad van, de őrültség. Végül is legendabeli szörnyeket ölünk. Ez mi, ha nem őrültség? - Szinte már szomorkásan nevettem fel. - Ez itt - mutattam ránk - is ugyanolyan őrültség. Ettől függetlenül örülök, hogy megtörtént. Teljesen kifordítasz magamból, Skye. - Tulajdonképpen ezt bóknak szántam, reméltem, annak is veszi, hiszen jó dolog volt ez. Azt hiszem. Egyszerre nyűgözött le, s rémisztett halálra azzal, mennyire más vagyok mellette. - Gyakorlás kérdése az egész. - tettem még hozzá vállat vonva. Közben végig a szemeit fürkésztem, nem akartam letörtnek látni, hiszen tehetséges volt, egy nap profi vadász válhat belőle.
Hirtelen meglepődtem az érintésétől, a testem viszont előbb reagált, mint az elmém, ujjaim rögtön az ő ujjaihoz simultak, mintha mindig összetartoztak volna. Mintha mindig összetartoztunk volna. Ezúttal már nem is próbáltam meg úrrá lenni a vágyaimon, közelebb húzódtam hozzá, amennyire csak az asztal engedte, az arcára simítottam szabad kezemet, s ajkaimat finoman az ő ajkaihoz nyomtam, amennyiben engedte. Szükségem volt erre, a csókjára, a közelségére... hiszen egész nap erre szomjaztam.


words: 336 ❖ make you mine ❖ note: ...but it's ecstasy 3887785939kredit








You don't even know what you do to me

And I try to let you go
but it's ecstasy





Reagan Blair
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
...but it's ecstasy FTeGSeT
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Léptek száma :
60

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptyPént. Jún. 12, 2020 11:54 pm



To: Reagan Blair


Something about you. It's like a addiction. Hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you


Zavartan felnevettem a szavaira. Ezek szerint nyugtalan volt? Ennél többet nem reagáltam a szavaira. Nem is tudtam volna igazán mit. Még mindig furcsa volt ez az egész, főként az, hogy ez egy igazi randi volt; és ráadásul én kezdeményeztem. Nem tudtam eldönteni, Blair tényleg akarta-e ezt az egészet, vagy csak én erőltettem-e rá. Bár minden bizonnyal nem lett volna itt, ha nem akarja, ugye?
Hirtelen elhallgattam, hisz nem akartam a felesleges fecsegésemmel zavarni, másrészt azt sem akartam, hogy tudja, mennyire izgultam a találkozónk miatt. Eléggé meglepett viszont, ahogy a férfi megpróbálta kitalálni, mit akartam mondani. Nagyot nyeltem.
- Én… - A szemeit fürkésztem. Vajon honnan tudta, hogy pont ezeken mentem keresztül? Már épp rákérdeztem volna, mikor válaszolt is rá. Meglepődtem és ez az arcomra is kiült. – Pontosan így éreztem magam. De nem hittem, hogy te… te is – Felnevettem végül. Szinte kinevettem magunkat, azt, hogy mennyire izgultunk, mint két kis idióta tini az első randin. Nagyjából úgy is nézhettünk ki kívülről.
Mindenesetre mindez bátorságot adott ahhoz, hogy átüljek mellé. Elvégre nem azért jöttünk, hogy tíz méterről beszélgessünk egymással, nem? Közvetlenül mellette voltam, de mégis elválasztott minket még néhány centi.
- Akkor jó, mert már ideültem – Rámosolyogtam, majd megvontam hetykén a vállam. Egy picit kezdett oldódni a zavarom, de magamban azért imádkoztam, hogy azt a whiskyt hamar kihozzák. Aztán kimondtam, ami a szívemet nyomta; azt, hogy féltem, idiótának tart majd a randira hívás miatt. A válaszára nem számítottam és kissé meg is ijedtem, de aztán folytatta és ez nyugtatott meg. – Azért a vadászat nem annyira hülyeség, ha azt nézzük, mennyi mindentől tisztítjuk meg a várost… vagyis inkább Ti, akik tényleg értetek hozzá – Félrepillantottam egy kissé szomorúbban, de pár pillanat múlva újra mosolyogva néztem rá. A vadászat most nem számított, csak ő. – Amúgy… - A kezéért nyúltam, amit még mindig az asztal alatt rejtegetett és lassan megfogtam. - …nincs semmi baj – Nem tudom, miért pont ezt mondtam, de valahogy meg akartam nyugtatni, pedig nem volt tulajdonképpen semmi baj. A tenyerébe simítottam az ujjaimmal, miközben őt figyeltem. Évek óta „ismertem”, és tényleg nem értettem, miért csak most tűnt fel, mennyire vonzó.
347 words ➢ Certain Things ➢ note:  ...but it's ecstasy 897538487kredit






we got to stop before the regret




Skyler Hastings
Beavatott vadász
a testvériség mágikus csatlósa
...but it's ecstasy Tumblr_inline_p6k4q1s0Eu1t9ndkh_540
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
...but it's ecstasy Tumblr_o0t5hhYJXU1tmr08vo8_250
➢ My Hunter Prince
in the Future
Léptek száma :
44

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy EmptyPént. Jún. 05, 2020 1:17 am



Every time I close my eyes
It's like a dark paradise




To: Skye


Mintha valami furcsa álomba csöppentem volna, ami az abszurditása ellenére kifejezetten kellemes volt. Igaz, ilyen álmom nem igazán volt, ha álmodtam, az általában kicsit sem volt kellemes, a legtöbb esetben viszont nem emlékeztem az álmaimra. Örültem neki, ha így volt. Legalább olyankor nem kísértett a múlt. Mégis álomhoz tudtam hasonlítani, hiszen az álmokban szoktak különös, megmagyarázhatatlan, vagy épp lehetetlen dolgok történni. Ezt is ilyennek tartottam, mert hát... mégis ki gondolta volna, hogy valaha is az ötök egyik tagjával fogok randizni? Talán Blackwell szerette volna, ha így van, de az én fejemben sosem fordult meg, sőt. Senki mással nem akartam randizni, mert a randevú azt jelenti, hogy érdekel a másik, törődöm vele, vagy törődni akarok, arra pedig nem volt esély. Egészen idáig. Pedig a lány nem aznap libbent be a társaságba, mikor először edzettünk, de még csak nem is előtte való napon. Addig a napig mégsem létezett számomra, ahogyan a többi beavatott sem. Nem értettem, hogyan változhat meg valami ennyire gyorsan, hogyan válthat ki pont belőlem érzéseket valaki egy edzés alkalmával. Mintha egész életemben ismertem volna őt.
- Épp elég erős ahhoz, hogy megnyugtassa az idegeimet. - mosolyodtam el bátortalanul, valahogy az is furcsa volt, hogy a közelében mosolyogni akarok, jobban mondva mosolygásra késztet akkor is, ha nem akarom.
Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, legalábbis annyira tehetetlennek, mert nem tudtam, mit kéne mondanom. Végül valami csak eszembe jutott, amivel az egész újratalálkozást kezdeni kellett volna, de legalább kinyögtem. Jobb később, mint soha... vagy mi.
Feltűnt, hogy hirtelen hallgatott el, talán azért, mert az edzésen belefojtottam a szót, s közöltem vele, hogy ne beszéljen feleslegesen. De akkor még nem tudtam, hogy randizni fogunk, ahol nagyon nem jön majd jól, ha nem oszt meg velem dolgokat. Bántam a dolgot, tényleg igazi seggfej módjára viselkedtem vele.
- Ideges voltál? Nem tudtad, hogyan kellene felöltöznöd, viselkedned, beszélned? - ingattam a fejemet egy féloldalas, zavart mosoly kíséretében. S már megint kezdtem, jártattam a számat, amikor nem kellett volna. A közelében valahogy mindig ez történt. - Én így éreztem. Remélem te is, mert ha nem, az roppant kínos lesz számomra. - nevettem fel rekedtes hangon, mert még mintha a hangom is el akart volna menni, annyira zavarban voltam. Tényleg mint egy gyerek.
Intettem az egyik pincérnek, s a távolból mutattam neki, hogy még egyet hozzon abból, amit én iszom, legalább így nem szakadt meg köztünk a beszélgetés egy pillanatra sem. Nem mintha olyan nagyon elmerültünk volna benne. Bár így a kezemet fel kellett emelnem az asztal alól, de ahogy leadtam a rendelést, azonnal visszarejtettem, csak reméltem, hogy nem látott a remegésből semmit.
Megint ő volt a kezdeményezőbb, a közelebbi székre ült mellém, nekem pedig hatalmasat kellett nyelnem, mert hirtelen nagyon erős késztetést éreztem rá, hogy megcsókoljam. Nehezemre esett uralkodni magamon, így inkább a további szavaira összpontosítottam minden erőmmel. Elmosolyodtam a szavakon, közben lassan bólintva egyet.
- Dehogy! - tiltakoztam talán túl hevesen és rögtön el is hallgattam. Inkább az ezt követő szavakat ízlelgettem.
- Totális őrültség. - jegyeztem meg, majd kis szünettel folytattam, mielőtt még félreérti. - Ahogyan az ötök testvérisége is, vagy maga a vadászat. Mindkettő hülyeség, de szeretjük csinálni, nem? - Fogalmam sem volt, mitől bátorodtam fel, vagy egyáltalán hogyan tudtam ennyit beszélni a közelében, de így volt, s örültem neki. Különben még kínosabb lett volna ez az egész, sőt... akkor nem is történt volna meg az egész.


words: 553 ❖ note: ...but it's ecstasy 3204947467 ...but it's ecstasy 3887785939kredit








You don't even know what you do to me

And I try to let you go
but it's ecstasy





Reagan Blair
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
...but it's ecstasy FTeGSeT
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Léptek száma :
60

...but it's ecstasy Empty
Témanyitás...but it's ecstasy Empty


Ajánlott tartalom


...but it's ecstasy Empty
 

...but it's ecstasy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next