Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Megumi

Christina Empty
Today at 1:05 am



Astrah

Christina Empty
Today at 1:04 am



Central Park

Christina Empty
Today at 12:42 am



Barlangok

Christina Empty
Today at 12:09 am



Elhagyatott gyár

Christina Empty
Today at 12:08 am



A városi temetõ

Christina Empty
Today at 12:08 am



Híd

Christina Empty
Today at 12:07 am



A sötét kelepce

Christina Empty
Today at 12:06 am



Kívánságkosár

Christina Empty
Yesterday at 9:02 pm



Fotelek és asztalok

Christina Empty
Yesterday at 1:07 pm



Old-Blair albérleti lakás

Christina Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:35 pm



at the beginning • Isaac & Lara

Christina Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:02 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

21 Hozzászólások - 40%
6 Hozzászólások - 11%
5 Hozzászólások - 9%
4 Hozzászólások - 8%
4 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 4%
2 Hozzászólások - 4%

Share
 
Christina
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásChristina EmptyVas. Jún. 07, 2020 7:54 am

Christina Grabowsky
idézet helye


Becenév:
Chris
Titulus:
Ciklon
Születési hely, dátum:
1916. 05. 20. Roswell új Mexikó
Faj:
vámpír
Rang:
vámpír
Beállítottság:
lesbian
Play by:
Katherine Heigl

Átváltozás:
Tehát az érdekel, hogy hogyan lettem vámpír? Elmesélhetem, de nem biztos, hogy érdekes lesz az is lehet unni fogod. De azért vágjunk bele.
Az egész harminchét ben kezdődött, egy Májusi estén, de nem a szülinapomon.
Részegen az ember sok hülyeségre képes, hát még ha olyan részeg mint én voltam akkor.
Az előző tulaj, itt hagyott egy pisztolyt, amit üresnek hittünk, és csak mókából játszani kezdtünk vele, mire nálam sült el a fegyver, és a földre rogytam. Roxan nem hezitált, azonnal megvágta magát, és a nyitott számba csepegtetett a véréből, miközben én haldokoltam. Nem tudom, hogy meddig lehettem halott, de azt tudom, hogy mikor visszatértem az élők közé, Roxan már bezárkózott a szobájába, nekem pedig egy fiolányi emberi vért hagyott, azzal az üzenettel, hogy igyam meg ha még élni akarok, amit megtettem.
Ez volna hát annak a kicsit sem kalandos története annak, hogy hogyan lettem vámpír.
Család:
A biológiai családomból, csak a bátyámat ismerem, akivel egy árvaházban voltunk. Két évesek voltunk, mikor a Grabowsky házaspár befogadott minket. Boldog gyerek korunk volt, nem panaszkodhatok, szeretetben nevelkedtünk.
Charlie-vall mindig egymás idegeire mentünk, de ha olyan volt a helyzet, mindig számíthattam rá, és ő is számíthatott rám. Volt egy srác, Michael nek hívták, és velünk barátkozott, később ennél a barátságnál, jóval több lett, egy testvéri kötelék lett köztünk, amit évekkel később ő maga szakítót meg, megmagyarázatlan okból. Vagyis az ok, hogy ő megtalálta az igazi anyját, rólunk pedig jól megfelejtkezett.
Valamint, ejtsünk szót a teremtőmről is Roxan ról is aki örömmel fogadott lakótársául, majd csinált belőlem vámpírt. Hatvan évvel később egy vadász megölte, majd a vadász is eltűnt, halottá nyilvánították.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Mystik Falls, egy idegen város tele idegen emberekkel, akiket nem ismerek. Nagy változás a szülő városom után, ahol mindenki ismeri a másikat, és kicsit kellett a változás. Ott hagytam Roswellt, hogy elszakadjak a komfort zónámtól, és új helyeket ismerhessek meg, és azóta sok barátot találtam, viszont nem minddel tartom a kapcsolatot.
De nem is ez a lényeg hanem, hogy itt vagyok egy érdekes városban ami nagyon eltér Roswell től, amit az idegenek otthona ként is neveznek. Ez a város pedig arról ismeretes számomra, hogy Roxan a teremtőm, innen származik, de arról sosem beszélt, hogy miért hagyta itt ezt a város, de nem is tervezem fel kutatni ezt az ügyet. Van amit jobb hagyni elfeledni.
Egy antikváriumi könyves bolt elött állok, és a kirakatot figyelem, ahol egy "kisegítőt felveszünk" tábla van. Általában, a lakással szoktam kezdeni, de mert valami ide vezetett, és mindig szeretem megragadni a jó dolgokat, így ma a munka szerzés lesz az első dolog amit ma megszerzek. Az ajtó felé indulok, széles mosolyal, mikor az ajtó kivágódik és egy platina szöszi viharzik ki, de még vissza fordul.
- Talán jobb is ha örökre szakítunk! - Kiabálja be, majd bevágja az ajtót és elviharzik. Ezt látva, lehervad az a mosoly, és döbbenten lépek be az ajtón.
- Most meg mit...? - Kérdezi, de gyorsan elharapja a kérdést, amint rám néz.
- Bocsi, azt hittem ő jött vissza. Szóval miben segíthetek? - Kérdezi, miközben fel áll a székről amin eddig ült.
- Csak megláttam, hogy kisegítőt keresel, gondoltam megpróbálom. - Mondom, közben az érzelmeimet igyekszem kikapcsolva tartani, hogy ne legyen bennem idegesség.
- Ja, hogy arról van szó. - Kapcsol a nő. - Tudod eredetileg az exem húgát kellett volna fel vennem, aki elsem jött, és még a telefont sem volt hajlandó fel venni. No viszont, van önélet rajz?
- Igen, a laptopon. Ugyan is nem rég érkeztem a városba. - Mondom, bocsánat kérően, de a nő csak legyint rá. Csak most tudatosul bennem, hogy a bemutatkozás elmaradt, amit gyorsan korrigálok is.
- A nevem Christina Grabowsky. - Mutatkozom be, ha már kicsit beállt közénk a csend.
- Üdv Christina, én Victoria Hoffmann vagyok, nagyon örvendek. - Mutatkozik be egy mosolyal az ajkán, és a kezét felém emeli, amit megrázok, de nem túl erősen.
- Kedvellek Christina. Mikor tudnál kezdeni? - Kérdezi, erre én boldog leszek, de gyorsan megkomolyodom.
- Akár most is kezdhetek. - Mondom, mire Victoria elmosolyodik, és a fejét csóválja.
- Értékelem, hogy most beállnál, de maradjunk a hétfőnél, kezdj akkor. - Mondja, majd bele megyek, hogy hétfőn kezdjek, s indulok is kifelé. Kint az utcán, ellejtek egy táncot, miközben a kocsim felé tartok, és most már csak egy lakást kéne valahogyan szerezni, talán az is ilyen könnyen fog menni mint a munka szerzés.

A kocsimban ülve, a rádiót hallgatom, mikor valaki megkopogtatja az ablakot. Kinézve az ablakon, megpillantom Victoriát, aki talán haza indul.
- Nyugodtan haza mehetsz, nem kell itt megvárnod a hétfőt. - Mondja, amint letekerem az ablakot. Elérkezettnek látom az időt, hogy elmondjam Victoriának, hogy még nincs hol laknom, és olyasmivel találkozom, amivel régen odahaza, Victoria megosztja velem az otthonát, bár az még kérdéses, hogy csak ideiglenes, vagy addig maradok amíg szeretnék.

but tonight you're a stranger or some silhouette

Vendég

avatar
Vendég

Christina Empty
 

Christina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal