Hogyan tudnék mesélni olyan emberekről, akiket még én sem ismerek? Még kisgyermek voltam, amikor a szüleimet meggyilkolták, testvérem nincs. Mindössze halvány emlékeim vannak róluk, de nem tudom, hogy az tényleg a valóság vagy csak ábránd, amelyet az agyam kreált. Anyám egyik barátnőjére hagytak aznap este, amikor a gyilkosság történt. Ő nevelt fel, úgy csinált, mintha az ő gyermeke lennék, de akármennyire is szeretem nem tartom az édesanyámnak és erről sosem fog változni a véleményem.
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
2001. március 12.
Anya és apa elmentek valahová, nem részletezték nekem, de komolynak tűntek. Azt mondták, hogy aludjak nyugodtan este, mert ők majd csak későn mennek, de én nem tudok, félek. Nem szeretek Claire nénivel lenni, mert állandóan pasikkal telefonál és vihog, aztán ha megkérem, hogy adjon nekem enni csak annyit válaszol, hogy „persze, persze kincsem”. Felőle akár fejre is állhatnék, ha úgy tartja kedvem, mert észre sem venné. Most is már nyolc órakor azt mondta aludjak, pedig anya és apa mindig engedi, hogy kilencig fent maradjak, de ő nem. Nem értem, hogy miért hoztak ide, Claire néni magán kívül senkivel sem törődik. Nem tudok itt aludni, ez nem az én szobám, nem az én ágyam és Mr. Brumm sincsen itt, hogy megvédjen, ha jönne valaki. Már egy csomó bárányt megszámoltam, mert anya mindig azt mondja, ha nem tudok aludni, akkor számoljam őket és úgy jó lesz. Körülbelül harmincnál járhattam, amikor beleuntam és inkább feladtam az egészet. A digitális óra kijelzőjét bámulni sem valami vicces. Elhatározom, hogy engem aztán nem érdekel a szőke Claire néni és kimegyek hozzá a nappaliba. A televízió előtt ül és nevetgél valami filmen, már nem telefonál. Na vajon hogy lehet? - Claire néni – szólítom meg halkan. Megállok a nappali szélén, mert nem akarok közelebb menni, míg meg nem bizonyosodok róla, hogy nem kezd el velem kiabálni. Fáradt tekintettel, s kérdőn néz rám. Azt hitte alszok. - Veni, neked nem aludnod kellene? – kérdezi és elindul felém. - Nem tudok aludni, félek egyedül a szobában – válaszolok, mire Claire néni sóhajt egyet és felvesz az ölébe. Anyáék is mindig így szoktak engem vinni. - Ha gondolod, alszok veled – mosolyog rám kedvesen, s visszavisz a vendégszobába, amit a mai estére megkaptam tőle. - Csak akkor aludj velem, ha nem telefonálsz közben – mondom neki, mire elneveti magát, de nem értem miért. Ő mindig telefonál, és úgy nem lehet pihenni, ha végig beszél mellettem. Nem mond semmit, mindössze lefektet az ágyba és alaposan betakar, hogy még véletlenül se legyen kint egyik részem sem, s lefekszik mellém. Hát azért Claire néni nem olyan, mint a macim, Mr. Brumm, vele kevésbé jó aludni. Lehunyom a szemem, mikor meghallom, hogy csörren a telefon és sóhajtok egyet. Úgy volt nem telefonál, átvert engem, hiszen ahelyett, hogy kinyomná rögtön a készülék felé nyúl. - Igen, tessék? – kérdezi. – Igen, én vagyok Claire – mondja. Az arcát figyelem, habár ebben a félhomályban nem látok tökéletesen. Felkapcsolom az éjjeliszekrényen lévő kislámpát és Claire néni arcát figyelem, aki elszörnyedve hallgatja az információkat, amiket közölnek vele. Még sosem láttam ilyen… ilyen megtörtnek. Pár perc elteltével bontja a vonalat, s rám néz, potyognak a könnyei, de nem mond semmit. Megijedek, Claire néni mindig vidám, akkor most meg miért itatja az egereket? - Annyira sajnálom Veni – húz oda magához, s szorosan átölel. – A szüleid eltávoztak az élők sorából– suttogja a fülembe. Nem, az nem lehet! Én ezt nem hiszem el!
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Kedd Ápr. 18, 2017 10:10 pm
Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime
my precious friend
Drága barátosném és legkedvesebb ágypartnerem, nagyon örülök, hogy ilyen hamar megérkeztél! Nem gondoltam, hogy ennyire tragikus múlt áll mögötted. Osztozom a gyászodon, mindketten elvesztettük a szüleinket, így aztán sejtem, milyen nehéz lehetett egyedül, Claire néni mellett felnőnöd. De most már itt vagyok neked én, meg kerítünk valami rendes srácot még melléd, és minden rendben lesz Na, de hivatalosabbra váltva a szót: imádom, ahogy írsz, szép és gördülékeny, olvastatja magát a lapod. Biztos vagyok benne, hogy Venus remek kezekben lesz nálad, na meg persze Jude is Nem is tartalak fel tovább, mert már őrülten játszanék veled: hódítsd meg a játékteret, meg engem is!