Ahogy a két vámpír felfigyelt a mozgolódásra körülöttük, az árnyak úgy váltak egyre agresszívabbá. Egyre közelebb merészkedtek, körözni kezdtek körülöttük, hol áthaladva a testükön, hol nekik ütközve. Egy idő után már a bútorokat lökdösték, levertek egy antiknak tűnő, díszes vázát, arrébb tolták az asztalt, végül felborították a kanapét. Ha észnél volt a két vámpír, még időben felkelhettek róla, de ha nem figyeltek, könnyedén borulhattak vele együtt, a földön kikötve. Azonban ha sikerrel is jártak, a whisky akkor is a földre borult, s amit csak ért, parkettát vagy szőnyeget, mindent kiégetett maga után, ha pedig a bőrükre loccsant, azt is enyhén megégette.
A ház egy távolabbi pontjából nevetés hallatszott, majd ezt követően jégvirágok lepték be az ablakokat, így már nem lehetett ki-, vagy belátni rajtuk. A nevetés hirtelen máshonnan hallatszott, de a forrását nem találhatták, bárhogy is nézelődtek a szobában vagy a házban. Az illető még nem mutatkozott, az árnyak viszont újra nekilódultak, ezúttal a falról vertek le mindent, képet, órát, amit csak értek.

Még csak délután volt, de a sötétség egyre közeledett, s ahogy szép lassan kihunyt a fény, egyre több csillag mutatta meg magát az égbolton. A hóesés kis ideig elcsendesedett, helyét sötét felhők vették át, amik egyre csak terjedtek, végül alig maradt az égen üres hely, a még fel sem bukkanó apró, pontszerű fényeket szinte teljesen kitakarták. A szél még inkább feltámadt, odakint pedig el-elsuhanó árnyakat vehettek a bentiek szemügyre, amennyiben nem tompította el érzékeiket túlzottan az alkohol, vagy nem vonták el egymás figyelmét. Az égen is mintha árnyak száguldoztak volna keresztül, akár a hullócsillagok, felbukkantak, majd hirtelen tovatűntek, mintha sosem lettek volna ott. Egyetlen sötét, füstszerű fantom volt csak állandó a viharfelhők között, amely egy száguldó lovat formázott. A bokrok, s a fák levelei hangosan zizegtek, ahogyan az erős széllökések tépték őket, a kijáratok zárját pedig észrevehetetlenül vonta be vastag jégréteg.
Volt odakint valaki vagy valami, ami a bent tartózkodó személyeket figyelte, a hullámos, szőke hajú szépséget és a mellette ücsörgő sötét hajú, jóképű ismeretlent. Kihallgatta őket, lesből hallgatózott, hogy aztán onnan támadhasson. Furcsa szavak hangzottak el, amik valahogy még furcsábban hatottak a vámpírok szájából, amire a kinti szörnyeteg szemei összeszűkültek, de a széles, ördögi vigyor még mindig ott díszelgett az arcán.
Eközben egy hatalmas árny kúszott be a bejárati ajtó alatti résen, egyenesen a vérivók felé, majd a nappaliban többfelé oszlott, legalább négy vagy öt sötét füstszerű lény lepte el a szobát. Legalábbis élőnek tűntek, készen arra, hogy bekebelezzék áldozataikat. Susogó, szikrázó hang kíséretében fedezték fel az új terepet, amit akár a két italozó, ücsörgő páros is megneszelhetett, ha elég figyelmesek voltak.

A karácsonyi dallamok és a nevetés is elült már, a színes fények megvilágításában ketten ücsörögnek. Odakint hatalmas pelyhekben, lágyan hull a hó, beborítva az udvart és a messzi tájat. Halk beszélgetés hallatszik a feldíszített fa mellől, jégkockák csilingelése ad kellemes háttérzajt, ujjak ölelik a hűvös poharakat.
Caroline és Damon látszólag rendezte a kapcsolatát, képesek voltak immár egy légtérben megmaradni. Nem folyik vér, sem könnyek, csak a borostyánszínű alkohol töménytelen mennyiségben. A szoba mámoros alkoholgőzben úszik, s látszólag minden a legnagyobb rendben van. De miért is ne lenne? Minden tökéletesen alakult.
Már kora reggel zajos volt a ház, zenétől, hangos társalgástól, ajándékcsomagoló szakadásától, tányércsörgéstől. Mindenki vidám hangulatban volt, hiszen hosszú idő óta először voltak együtt. Valami azonban mégis elvonta a figyelmüket, különösen Caroline és Elisabeth járt távol, fényes, misztikus tárgyra gondolva, ami napokkal ezelőtt jelent meg a kezükben. Az ünnep miatt mégis ki kellett zárniuk a gondolataikat, érzéseiket a tárggyal kapcsolatban. A közösen eltöltött idő könnyen elfeledtette velük, a boldogság mámorítóan hatott rájuk, ahogyan a többiekre is.
Elisabeth és Josette tinédzserek módjára a délutánt már máshol kívánták tölteni, együtt indultak útnak a hóesésben, kabátba és sálba burkolózva. Elena és Stefan a régi idők kedvéért a Mystic Grillt vette célba, hogy felelevenítsék a barátságukat, így Damonnek és Caroline-nak is volt ideje felzárkózni.
Az idillt eközben valami készülte megtörni, egy odakint ólálkodó árny, egy legendából előlépő szörnyeteg. Lesben állva figyelte áldozatait, a megfelelő alkalomra várva, hogy végül lecsapjon. Az apró neszezés nem törte meg a csöndet, a hó szinte elnyelte a közeledő lépteket, így a bent tartózkodó vámpíroknak sejtelmük sem lehetett semmiről. Eltompult érzékeik a szörnyeteg segítségére voltak, s bár sosem ízlelt minőségi whisky-t, máris kedvelte a kábító nedűt. Alig hallhatóan nevetett, s mintha lónyerítést nyelt volna el a feltámadó szél.