A lánc feszegetése hiábavalónak bizonyult, olyan szorosan tekeredtek az apró, ezüst szemek Cedric nyaka köré, hogy a kapcsot is túlságosan nehéz feladat lett volna megtalálni és kioldani. Ruby ötlete ellenben találónak bizonyult, egy erős rántással sikerült eltépnie a finom kapcsot. A lánc leoldódott Cedric nyakából. Rögtön a következő pillanatban azonban a kulcs izzani kezdett a markában, olyan forróvá vált, mintha a lány egy bekapcsolt főzőlapra tenyerelt volna. Ha nem dobja el azon nyomban, komolyabb égési sérüléseket okozhat a bőrén - ha viszont reflexeinek engedve elejti, a kulcs az asztalra esik, pár hosszúra nyúlt pillanat alatt átégeti az asztallapot maga alatt és hallható, fémes csattanással ér földet az étkező kövén. A jelenetre senki sem figyelt fel körülöttük. A lyukon keresztül nem látni az asztal alatt a kulcsot. Valakinek le kell hajolnia, bemászni az asztal alá és kihalásznia onnan, már ha éreznek rá ingert, hogy megkeressék.
reagsorrend: nincs ❖ határidő: augusztus 30.
The Travelers
Bejárták a világot
készen állsz a mesére?
163
C szint: Kalmithil
Legfelsőbb szint: The Survivor
Ez az én történetem :
"Mindannyian követünk el szörnyű hibákat az életünk során. Teszünk olyasmiket, amiket semmiféle bocsánatkérés nem tehet jóvá. De élni kell tovább. Meg kell próbálni valami új boldogságot találni. Mindegy, mennyi mindent vesztettünk."
Cedrickel közösen élvezhettük az ünnepet, s ilyen jó karácsonyom már évek óta nem volt. Palacsintán osztoztunk, forró csokit ittunk, előtte pedig odakint a hóesésben sétáltunk. New Orleansban nem sűrűn láttam havat, így a mai napig képes voltam rácsodálkozni ha bárhol máshol láttam a fehér pelyheket. Idén olyan sok esett, hogy jóformán beterített mindent a vakítóan fehér hóréteg, kicsit aggódtam is, hogy emiatt majd nem nyit ki semmi, de ebben a városkában hozzá voltak szokva ehhez az emberek. Egy röpke fél órára elfelejtettem a kulcs létezését is, ami napok óta Cedricnél volt, s mióta a nyakában hordta kezdett aggasztani a dolog. Nem csak nekem, de Jackie-nek is rossz érzése volt vele kapcsolatban, egyszerűen éreztem a rosszallását. Olyan voltm mintha az aggódás nem tartozna hozzám, de mégis a részemet képezné. Ahogy Ced leadta az újabb rendelését, én csak megráztam a fejem a még teli bögre forrócsokim fölött, kedvesen mosolyogva a pincérnőre, s először azt hittem, csak ezt viszonozza. A tekintetét követve viszont meglepve pillantottam az ablakra, majd a velem szemben ülő fiúra megerősítésképp, hogy nem ő rajzolta fel sunyiban. Mielőtt bármelyikünk is kérdezhetett, vagy egyáltalán pisloghatott volna, a kulcsot tartó lánc Cedric nyakára tekeredett, én pedig gondolkodás nélkül, hihetetlen sebességgel ugrottam fel az asztaltól, hogy segítsek neki. - Cedric?! - kérdeztem rémülten. Megpróbáltam egyik ujjamat beékelni Cedric nyaka és a lánc közé, nem sok sikerrel, helyette a kulcsért nyúltam, hátha azt le tudom tépni a láncról, mert bizonyára az az oka mindennek.
Néhány napja megjelent egy kulcs az életemben és még nem igazán tudtam, ez mivel jár. Talán még poénra is vettem az elején, egy boszorkány tréfának az őrzős szöveggel együtt, de aztán valamiért mégis a nyakamba aggattam egy lánccal. Próbáltam nem gondolni rá, annak ellenére, hogy egyre jobban nyugtalanított. Hiszen volt és van is fontosabb dolgom: méghozzá Ruby. Az időm 80%-át minimum ő töltötte ki az utóbbi időben és egyáltalán nem bántam. Ahogyan azt sem, hogy ez az első karácsonyunk együtt. Úgy együtt. Talán. Azt hiszem. Mármint tutira! A forró palacsinta annyira leköti a figyelmem, hogy nem tűnik fel az üvegre rajzolt minta, annak ellenére sem, hogy érzékelek valamit a szemem sarkából. Ha mégis felnézek az édességből, akkor Rubyra emelem a tekintetemet, de ekkor már nem az ablakot nézi. - Huh? Nem, vagyis… mégis. Egy pohár narancslevet – Közlöm sietve a pincérlánynak, és nem tudom nem észrevenni, hogy mennyire fáradt. Sajnálom, amiért karácsonykor is dolgoztatják. Mondanék pár jó szót hozzá, de elvonja a figyelmem az a hirtelen jött mosolya. Felvonom a szemöldökömet és az ablak felé nézek. A kirajzolódott szív és kezdőbetűk láttán megzavarodok. Nem én voltam és szerintem Ruby sem csinálna ilyesmit. A pillantásom ráemelem kérdőn, egy halvány mosollyal együtt, de aztán, mielőtt bármit mondhatnék, a nyaklánc vibrálni kezd a nyakamban. - Mi a fene…? – Nem sikerül időben elkapnom, a lánc teljesen megfeszül a nyakam körül, én pedig fulladozni kezdek. Minden erőmmel azon vagyok, hogy leszedjem magamról, de egymagam azt hiszem,kevés vagyok hozzá. A levegőm pedig egyre fogy.
Szokatlanul hűvös karácsony reggelre ébredt a világ. Mystic Falls utcáit vastag hótakaró borította, a kávézók, éttermek kénytelenek voltak bepakolni a kinti székeket. Fűtött teraszok nyíltak, a sétálóutcákat pedig ellepték a forralt bort, a meleg kalácsot és karácsonyi csecsebecséket kínáló árusok. Jégvirág futott fel az ablakon Cedric és Ruby asztala mellett, de Cedric annyira a gőzölgő, még forró palacsintába volt feledkezve, melyet felesben ettek a vörös hajú lánnyal, hogy nem vette észre, hogyan fest a szerteszét futó jégpáncél különös mintákat az üvegre. Talán azon ügyeskedett, hogy minél több juharszirupba tudja mártogatni a villájára tűzött, puha tésztát, vagy épp belefeledkeztek a beszélgetésbe. Ruby azonban felnézett egy pillanatra a kakaójából és elcsodálkozott a különös jelenségen. Egy pincérlány jelent meg mellettük, az, aki a reggelijüket is kihozta. A szeme alatt kialvatlanságról tanúskodó táskák ültek, a mosolya kissé mű volt, de legalább előzékeny. - Hozhatok még valamit? - kérdezte előbb Ruby-ra, majd Cedricre nézve, és ha rendeltek, azt felfirkantotta a kis jegyzetfüzetébe, rögtön a pálcika ló alá, amit unalmában firkált az imént a pult mögött. Ha nem kértek semmit, úgy csak udvariasan biccentett, ám mielőtt még magukra hagyta volna őket, pillantása megakadt az ablakon. Nézte, nézte egy darabig, aztán elmosolyodott és távozott. Ha a páros bármelyik tagja felfigyelt a közjátékra és az ablakra nézett, láthatta, hogy a jégvirágok közt, az üvegre lehelt párába egy láthatatlan ujj fejnagyságnyi szívecskét rajzolt, benne a következő betűkkel: C + R, és alatta: +B. A Cedric nyakában lógó kulcs ekkor váratlanul vibrálni kezdett, a következő pillanatban pedig a lánc, amire felfűzte, a nyaka köré tekeredett és őrjítő erővel fojtogatni kezdte.
reagsorrend: nincs ❖ határidő: augusztus 23.
The Travelers
Bejárták a világot
készen állsz a mesére?
163
C szint: Kalmithil
Legfelsőbb szint: The Survivor
Ez az én történetem :
"Mindannyian követünk el szörnyű hibákat az életünk során. Teszünk olyasmiket, amiket semmiféle bocsánatkérés nem tehet jóvá. De élni kell tovább. Meg kell próbálni valami új boldogságot találni. Mindegy, mennyi mindent vesztettünk."
"Mindannyian követünk el szörnyű hibákat az életünk során. Teszünk olyasmiket, amiket semmiféle bocsánatkérés nem tehet jóvá. De élni kell tovább. Meg kell próbálni valami új boldogságot találni. Mindegy, mennyi mindent vesztettünk."
Kezdőlap
