Dylan & Lexy

like a puppet, a girl on a string

- A sima Pókembernek, A csodálatos Pókembernek, vagy a Pókember: Hazatérésnek szeretnél esélyt adni? Mit szólnál hozzá, ha megnéznénk ebben a sorrendben, és közben kivesézem neked, miben tér el a képregényektől. - Huncut mosolyt villantok rá a vállam felett, szinte kihívásként könyvelve el ártatlan megjegyzését. Természetesen csak rá akarok ijeszteni, nem lennék annyira szadista, hogy kapásból hat filmet megnézessek vele. Habár... Á, nem. Maximum az első szériát, és ha az bejön neki, szép lassan tovább léphetünk a többi Marvel filmre is. De ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, nem igazán tudom, hogyan képzeljem el a következő pár napot. Biztos megvan Dylannek a maga élete, a munkája, nem ér majd rá napi huszonnégy órában engem pesztrálni. És nem is kell. Csak egy fedezéket kértem tőle, ahol meghúzhatom magam pár napra, azt nem, hogy legyünk rögtön barátok... De azért nem lenne olyan rossz.
Egyáltalán nem lenne rossz!
Csalódottan hallom, hogy New Orleans nem valami biztonságos hely, és nem azért, mert annyira félteném magamat, hanem mert valószínűleg képtelen leszek sokáig távol maradni a bajtól. Az még egy békés helyen is minden bizonnyal rám talált volna, de így... Már előre sajnálom szegény fickót az előrelátható zűrökért, melyeket a nyakára hozok. De hát pár nap alatt csak nem forgathatom fel ezt a várost, igaz?
- Te lennél a legszörnyűbb - felelem szipogva, de széles és hálás mosollyal az arcomon. Meg akarom osztani vele a csokit, nem csak azért, mert ilyen rendes volt velem, hanem mert ennél többet hálám jeléül nem adhatok neki. Pénzt nem hiszem, hogy elfogadna, mást pedig inkább nem bocsátanék áruba. El sem tudom hinni, milyen szerencsés vagyok, hogy pont őt fogtam ki. Több tucat autó jöhetett volna erre, és pont egy igazi úriemberbe sikerült belefutnom, aki szívesen felajánlja számomra a lakását. Ez valamiféle égi útmutatás lehet... Egek, remélem, nem a nővérem boszorkánykodott valamit! - Nem túl bölcs dolog olyasmit ígérni, amit nem biztos, hogy be tudsz tartani. - csóválom meg a fejem, de arcomon játékos mosoly terpeszkedik, ahogy a táskámmal újra bevackolom magam az ülésbe. Érzem, hogy meginog az autó egy pillanatra, de igyekszem nem udvariatlanul kinevetni. Attól még aranyos...
- Pár perc? Szuper! - Bólintással összegzem az információt, és ahogy beérünk a városba, az épületeket, utcatáblákat kezdem el fürkészni. Nem tűnik annyira lepukkant helynek, bár a sötétben nem sok mindent látok. Elég sokan lézengnek az utcán az időpont ellenére, talán erre érthette Dylan, hogy nem jó ötlet egyedül mászkálnom. Kíváncsi vagyok, New Orleansban élnek-e természetfeletti lények.
- Ha a kanapé kényelmesebb, miért nem azon alszol? - érdeklődöm, nem azért, mert kötekedni szeretnék, hanem mert ez is olyan férfi-logikának tűnik, és szeretném megérteni. Az ajánlatot persze mosolyogva elfogadom, bárhol jó nekem, amíg van fedél a fejem felett - még a lábtörlőn is, komolyan. Részben kutya volnék, vagy mi. - Köszönöm, tökéletes lesz!
Kezdek bezsongani kicsit a gondolattól, hogy pár perc múlva megérkezünk. Nem mintha annyira izgulnom kéne, mégis izgatottsággal tölt el a gondolat, hogy normális ágyban pihenhetek, és - istenem! - végre vehetek egy jó meleg zuhanyt. Már a gondolattól is zokogni támad kedvem, arról nem beszélve, hogy talán láthatom Dylant félmeztelenül - na azért a látványért megérné ez az egész megszökősdi!
- Bármi jó lesz, komolyan! Mindenevő vagyok. Kicsit finnyás, de szükséghelyzetben nem válogatok. Mit szólsz a pizzához? Azt nem lehet elrontani, kivéve, ha túl zsírosat veszel. Hacsak nem tonhalas, mert az úgy a jó. - csacsogok, és máris összefut a számban a nyál a gondolatra. Aztán eszembe jut még valami. - De ha veszel néhány egyszerű alapanyagot, főzhetek is valamit, hálám jeléül. Talán nem most... Hanem majd holnap, ebédre, vagy vacsorára. Dolgozol valamit?
Nem árthat, ha megismerem az időbeosztását. Bár az intelmével ellentétben nem tervezek egész nap a házban maradni, hiszen ki kell találnom, innen merre tovább, meg kell terveznem a következő lépést, ahhoz pedig fel kell mérnem New Orleans lehetőségeit. Biztos van valahol egy internetkávézó, meg egy utazási iroda, ahol térképet szerezhetek.
- Nyugi, nem fogom átrendezni a lakásod, annyira nem vagyok házias. Kivéve, ha a kajásdobozokat is szétdobálod, arra érzékeny vagyok - teszem még hozzá, hiszen egy kis egészséges rendetlenség nem bűn. A zseni amúgy is átlátja a káoszt, Dylan pedig kifejezetten zseni-típusnak tűnik.

Dylan & Lexy

like a puppet, a girl on a string

Kíváncsi vagyok, hogy ha Dylan tudná, ki vagyok, mi vagyok és honnét jöttem, akkor is elfuvarozna-e. Semmi oka nem lenne ekkora felelősséget sózni a saját nyakába, viszont pont olyan fajta srácnak tűnik, aki megtenné ezt idegenekért is. Önjelölt szuperhős, aki ott segít, ahol csak tud. Nem mintha az én világomnak akkora szüksége lenne egy hősre... De tény és való, hogy ha valaha is ábrándoztam páncélos hercegekről, és valaha is gondoltam úgy magamra, mint hercegnőre, akkor pont egy olyan pasira vágytam, mint ő. Ezt persze elég ciki lenne beismerni valakinek, akit negyed órája ismersz, úgyhogy jobb, ha hallgatok.
- Én az egész marvel univerzumot jobban szeretem, mint a DC-t. Nem tudom, hogy így lehetünk-e még barátok. - megcsóválom a fejem, de a mosolyt képtelen vagyok letörölni az arcomról. Tény, a horkolással kicsit megrezgett alatta a léc, de a tejes doboz és az egyéni ízlésficam - hiszen sem Superman, sem Batman nem valami menő - még bocsánatos bűnök. Meglepődne, ha tudná, mennyire fiús vagyok, és mindig is sokkal jobban érdekeltek a fiús témák. Kicsiként például szívesebben néztem a Dragon Ballt, mint a Sailor Moont, és igen nagy bizniszelője voltam a pokémonos tazóknak is. Azóta persze a sminkelésnek és a fiúzásnak köszönhetően sokat nőiesedtem, de még mindig képes vagyok élvezettel végignézni egy másfél órás focimeccset. Néha. Aztán persze vannak hisztisebb napok, amikor csak forró fürdőre és csajos magazinokra vágyom. Lehet, hogy tudathasadásos vagyok?
Más esetben idegesített volna, ha valaki rám akar tapadni, de mivel egy magas, jóképű, vicces és aranyos pasasról van szó, még hízelgett is a gondolat, hogy egész éjjel mellettem marad és szemmel tart... Tudtam, hogy vele, nála, alatta nem léphetek át semmilyen határt, de a fantáziámnak attól még képtelen voltam gátat szabni.
- Azt hiszem, még jól is esne, ha valaki figyelne rám. - felelem végül egy fokkal halkabban, összefonva magam előtt a karomat. Egész kamaszkoromban a szabadságomért harcoltam anyáékkal szemben, és amikor végre megkaptam, borzasztóan hiányzott, hogy a Callaway család emberszámba vegyen, és hogy igazán törődjenek velem azon túl, hogy állandóan csak leszidnak valamiért. Nem tudtam, hogy figyeleméhes vagyok, amíg meg nem fosztottak anya mindentudó gondoskodásától.
Ahogy satuféket nyom, bevallom, egy pillanatra belém szorul a szusz és átsuhan a fejemen, hogy most fog legyilkolni. Most rontottam el az életemet. Most kellett volna kiszállnom. De ahogy belekezd a mondandójába, annyira meglep, hogy csak bámulok rá, és felháborodni is elfelejtek, amiért megfogja a kezem, vagy amiért ennyire sebezhetőnek néz. Talán az is vagyok. Nem tudom, talán tényleg sebezhetőnek érzem magam. Talán azért mondogattam ennyire, hogy erős vagyok és bármit kibírok és elszökök és nem érdekel, mert valójában féltem és azt akartam, hogy valaki megnyugtasson.
- Akkor nálad tölthetnék néhány napot? Csak amíg kitalálom, hogyan tovább... - Ez az első, ami kibukik belőlem, és remélem, nem veszi észre, hogy a kézfejemmel lopva kitörlöm a könnyeket a szememből. - Nem öltem meg senkit... Nem csináltam semmi rosszat! - teszem még hozzá kissé elesetten, bár nem igazán tudom, őt győzködöm-e vagy magamat. Szó nélkül lelépni rossznak számít, ha ezzel magamnak jót teszek? Baráti gesztussal a kezemet fogó kézfejére borítom a tenyeremet. A gyomrom egészen különös dolgokat művel ettől az ártatlan érintéstől: az enyhe kifejezés, hogy pillangók hadát érzem verdesni a gyomromban, konkrétan egy egész állatkert elszabadul bennem.
- A csokit megtartom - jegyzem meg pimasz félmosollyal, és kiszabadítom a kezem az övéből, hogy eltehessem az édességet. Nem, egyébként megosztom majd vele, igazságosan elfelezzük, mert rászolgált... Már most nem tudom, hogyan köszönjem meg a segítségét, pedig még nem is bizonyította, hogy bízhatok benne. Mert bár arra kért, hagyatkozzak rá, nem megy az ilyen könnyen, főleg nekem nem. Kell még egy kis idő, hogy igazán bízni tudjak benne. Azért azt megérdemli, hogy hálásan rámosolyogjak.
- Köszönöm! - A vállára teszem a kezem, finoman végigsimítok a karján, majd visszahúzódom a térfelemre és magamhoz ölelem a táskámat. Ha befogadna pár napra, nagy terhek szakadnának le rólam, hiszen tudnám, hogy egy ideig jó helyen lehetek, nem kéne azon agyalnom, mit hoz a következő pár óra... És bevallom, borzasztóan hiányzik már egy normális ágy. - Milyen messze vagyunk a lakásodtól?

Dylan & Lexy

like a puppet, a girl on a string

- Nahát, cuki és még bölcs is. Ez tetszik! - Nem, nem flörtölök, csak megdicsértem az intelligenciáját. Az érzékenységét. A nyitottságát a mélyenszántó aforizmák iránt. Na jó, flörtölök, de csak egy egészen kicsit. Igyekszem a nyomasztó gondolatokat a kocsin kívül hagyni, habár még mindig nem tudom, mihez kezdek majd innentől. Nem használhatom túl sokat a Callaway család pénzét, mert a bankkártyám alapján seperc alatt lenyomoznak, készpénzből viszont nem sok van nálam. Talán tovább kéne utaznom New Orleansból is, egészen a világ végére, egy teljesen más kontinensre, ahol sosem találnak rám. Európába. Vagy menjek vissza anyához? Nem, ő egyből Mystic Fallsig vinne. Az egyetlen reményem úgy tűnik, itt ül mellettem, és elég aranyos, ahogy össze-vissza beszél.
- Dylan, örülök. Szép neved van!
Meg szép szeme, szép szája, szép orra, szép mosolya, szép teste, szép... Arcom teljes tükre az övének, vigyorogva fürkészem, míg végre észbe kap és beindítja a motort. Nem mintha bánnám, ha egészen reggelig ülnénk itt, egymásra meredve, de azért nagyobb biztonságban érzem magam úgy, hogy elindulunk. Bárhová is megyünk éppen.
Aranyos, ahogy ő is a fiatal, szőke lány látszatából indul ki és óva int a város veszélyeitől. Kíváncsi vagyok, akkor is felvett volna-e, ha tudná, hogy már öltem embert - lehet, hogy véletlenül, meg minden, de azért annyira nem vagyok ártatlan, mint amilyennek gondol, és nem tudom, erre büszke legyek-e vagy inkább ássam el magam jó mélyen az ülés alá. Szerencsére a humorával megnevettet, amire Bill anyósviccei óta nem igazán volt példa.
- Tudok vigyázni magamra, de köszönöm a figyelmességed.
Kíváncsi vagyok, milyen hely lehet ez a New Orleans, ha ennyire óvna tőle. Remélem, sikerült egy jó kis drogtanyát kifognom, vagy minimum megkergült boszorkányok járják éjszakánként az utcákat. Ezt a gondolatot azonban suta fejrázással egyből elvetem.
- Ó! - Nem is tudom hirtelen, hogy a vicc lep meg jobban, vagy az, hogy burkoltan éppen bókolt nekem. Lágyan nevetve hajolok közelebb, hogy barátian megveregessem a karját. - Nos, köszönöm, azt hiszem. Mi, csinos lányok, igazán szerencsésnek nevezhetjük magunkat, hogy benzinköltséget nem kímélve járod utánunk az utcákat.
Nem mintha ellene lennék a kalandoknak, de tőle valahogy nem vágyom semmi többre. Rendes fickónak tűnik, a végén csak megbántódna valamelyikünk, de azért azt kár lenne tagadni, hogy jól esik a figyelme.
- Lássuk csak: aranyos, bölcs, vicces és még művészlélek is - sorolom megjátszott méltatlankodással, és hitetlenkedve megcsóválom a fejem. - Itt valami bűzlik, túl tökéletes!
Amilyen szerencsém van, nyilván felesége van, vagy meleg. A biztonság kedvéért óvatos oldalpillantással csekkolom a kormányon lévő kezét, de nem látok rajta karikagyűrűt. Ahogy rákérdez az én kétes jelenlétemre, lefagy a mosoly az arcomról és nyugtalanul fészkelődni kezdek. Nem tudom eldönteni, viccelődött-e azzal, hogy jelentene, vagy komolyan gondolta, ezért rögtön menekülési útvonalat keresek, azt méricskélve, ki tudom-e kapcsolni az övem, és kiugorhatnék-e úgy, hogy ne essen komolyabb bajom. Lehunyom a szemem, igyekszem összeszedni a gondolataimat és csitítani meglódult szívverésemet.
- Neked nem kell semmit sem tenned, csak elvinned egy darabon - felelem nyersebben, mint szerettem volna, ezért sietve, egy fokkal lágyabban folytatom. - Ha ez zavar téged, inkább álljunk meg és kiszállok.
Tényleg nagyon rendes volt velem idáig, ezért némi bűntudattal zárom le dacos kijelentésem, de nem hagyhatom, hogy ilyen messze otthonról, ilyen apróságon bukjak el. Nem mehetek vissza, ha már eddig eljutottam, és ha ehhez ki kell ütnöm a mellettem ülőt és elszaladnom, akkor megteszem. Minden izmom pattanásig feszül mellette, egy sarokba szorított macska nyugtalanságával bámulom.
- Nem hozok bajt a fejedre, megígérem! De ne tegyél fel olyan kérdéseket, amelyekre nem akarod tudni a választ - és ezekre, hidd el, nem akarod.
Azt sem tudom, hol kéne kezdenem a történetet, és melyik részével sokkolnám a leginkább. A végén még tényleg a rendőrségre vinne, és mivel nem ismerem a várost, fogalmam sincs, nem arra tartunk-e már így is.
Beletúrok a táskámba, bármiféle feláldozható értéket keresve, amivel megnyerhetném a támogatását, de egy szelet csokoládén kívül nem találok mást. Az ékszereimet vagy a telefonomat nem áldoznám be a célra, így kelletlenül, de előveszem az édességet és átnyújtom neki.
- A benzinért. Meg a hallgatásodért.
Remek helyzet. De hát mégis csak jobb, mintha készpénzzel próbálnám meg lefizetni. Akkor aztán teljesen egyértelmű lenne, hogy valami rosszban sántikálok.

Dylan & Lexy

like a puppet, a girl on a string

Stoppal utazni nem egy komplett életbiztosítás, de hát nem volt sok más választásom, tekintve, hogy le vagyok égve, ami elég ciki, ha belegondolunk, hogy a vérszerinti apám milliomos. De hát ha elfogadtam volna a pénzét, azzal beismerném, hogy a lánya vagyok. Inkább halok éhen a híd alatt... A saját erőmből akartam megszökni, és eddig egészen jól jártam. Sőt, mintha New Orleans határánál még a főnyereményt is megütöttem volna... Mert nem elég, hogy az autó megállt nekem, de ahogy az ablak magasságába hajoltam, egészen különleges látvány fogadott. Ez aztán a jóképű fickó!
- Miért, késes gyilkos vagy? - dobom vissza neki a kérdést, mosolyom az övét tükrözi. Csak egy pillanatig habozok, mielőtt kinyitnám az anyósülés felőli ajtót és behuppannék mellé. - Nos, előbb vagy utóbb mind meghalunk. Nem is olyan rossz, ha az én pályafutásomnak egy helyes amerikai vet véget...
Na, ez szép, máris elkezdtem udvarolni! Még a világvége és az életem teljes feje tetejére állása sem tart vissza attól, hogy lecsapjak a jóképű hím egyedekre. Különben meg tetszik az az illat, ami az autójában fogad, kellemes, férfias, andalító... A farkasom szívesen elterülne a hátsó ülésen, de hát a következő teliholdig kénytelen velem beérni. Belesüppedek a kárpitba, és az ölembe fogom a táskámat.
- Lexy vagyok, egyébként. A megmentőmet hogy hívják?
A kezemet nyújtom neki, hogy kezet rázhassunk, ha nem indultunk még el, vagy esetleg nem zavarom nagyon a vezetésben. Látszik, hogy jóval idősebb nálam, de ez egyáltalán nem feszélyez, főleg nem Bill után, aki az apám lehetett volna. Vagy inkább ne, már így is van kettő...
- Köszönöm, hogy elviszel egy darabon! Teljesen mindegy, merre tartasz, csak tegyél majd ki valahol.
A legjobb az lenne, ha New Orleansban ki tudnék szállni. Ott biztos találok egy motelt, ahol meghúzhatom magam néhány napig, míg kitalálom, pontosan hogyan és merre tovább. Otthon már biztosan elkezdtek keresni, szóval óvatosnak kell lennem és figyelnem kell a híradásokat és az újságokat is, hátha közzé adják a fényképemet, vagy valami ilyesmi. Te jó ég, remélem nem az egyik béna ballagási tablófotómat választják! Azon annyira gáz a hajam! De az is lehet, hogy megkönnyebbülnek, amiért leszakadt a felelősség a vállukról, és nem keresnek egyáltalán.
- Ne vedd sértésnek, de gyakran szedsz fel lányokat az út széléről? - pimasz félmosollyal sandítok rá. Általában nem szoktam beszélgetni a sofőrökkel, örülök, hogy pihenhetek az úton, de a srác aranyosnak tűnik, fáradt pedig már nem vagyok, így aztán szívesen csacsognék vele egy kicsit, hogy legalább erre a néhány percre megfeledkezhessek a szélvédőn túli világról.
- Hogyhogy ilyen későn? - teszem még hozzá kíváncsian az előző kérdésemhez. Nem szeretnék az agyára menni a faggatózásommal, de teljesen más kaliberűnek tűnik, mint akikkel eddig találkoztam, a gyomrom pedig határozottan azt üzeni - azon túl, hogy mindjárt éhen hal -, hogy bejön neki ez a kaliber.

Dylan & Lexy

like a puppet, a girl on a string

A teherautó zötykölődése éber álomba ringatott. A sofőr megengedte, hogy felpakoljam a lábamat a kesztyűtartóra, és még az ülést is eldöntötte, hogy kényelmesebben pihenhessek. Az arcomba húztam hát a sapkámat és aludtam. Tudtam, hogy ennél nagyobb őrültséget ki sem találhattam volna, hiszen már az is kész öngyilkosságnak tűnt, hogy stoppal elkerüljek Mystic Fallsból - egy tök idegen ember anyósülésén elaludni pedig egyenes út, hogy elnyerjem a Hónap Idiótája címet. Na jó, de nem egy idegennel utaztam, hanem Billel, a texasi sofőrrel, aki háromszor elvált és hét gyerek büszke édesapja, bár a gyerektartással olykor megcsúszik. Az elmúlt hat órában többet elmesélt magáról és az életéről, mint az igényeltem volna, így elég gyorsan szoros barátságot kötöttem vele. Így már azért nem akkora hülyeség elaludni, lévén, hogy 32 órája nem aludtam semmit sem. Az előző kocsi, amelyik felvett, nem igazán nyerte el a tetszésemet és a bizalmamat ahhoz, hogy álomra hajtsam a fejem - nem is nagyon tudtam volna, mivel a két gyerek a hátsó ülésen végigüvöltötte azt a másfél órát, amit velük utaztam.
Bill rázogatására ébredtem, és csak ekkor jöttem rá, hogy a teherautó már nem zötykölődik. Megálltunk. Lehámoztam a fejemről a sapkát és álmosan beletúrtam kócos, szőke fürtjeimbe, hogy egy kis életet rázzak beléjük.
- Hol vagyunk? - kérdeztem kótyagosan, valami táblát keresve a sötét éjszakában. A teherautó kijelzője szerint hajnali 2:35 volt.
- New Orleans határában - felelte Bill, koszos, kérges kezével a határt jelző táblára bökve. - Sajnálom, de csak eddig tudlak hozni, aranyom. Le kell fordulnom az autópályára.
- Nem gond, Bill! Tökéletes lesz, köszönöm! - kezet ráztam vele, és mivel láttam, meghatja a búcsú, ezért kapott tőlem egy ölelést és egy rövid puszit is. Aztán fogtam a hátizsákomat és lemásztam az autóból, hosszan integetve utána. Amint Bill eltűnt a horizonton - igazából egy kanyarban, de így drámaibban hangzott -, a farzsebembe süllyesztett kézzel szembefordultam a városhatárt jelző táblával. Szóval New Orleans, huh? Elég messze kerültem Mystic Fallstól.
- Tényleg megtettem - dünnyögtem magam elé, le sem véve a szemem a tábláról. - Tényleg leléptem otthonról...
Vettem egy nagy levegőt, mielőtt elsétáltam volna a tábla mellett, és nekivágtam a végtelennek tűnő főútnak. Tudtam, hogy hosszú séta áll előttem, de bíztam benne, hogy talán jön erre valami jármű, amivel elvitethetem magam a belvárosba - noha eléggé kételkedtem benne, hogy hajnalok hajnalán bárki is az úton járna. Tekintetem a Holdra szegeztem, mely most ovális tojásként ragyogott az égen, napról napra hízva, közelebb sodorva az átalakuláshoz. Mit bánom! Soha többé nem megyek vissza. Így, hogy Carmen nem szedte le rólam az átkot, különben sem a telihold miatt kéne aggódnom.
Feltámadt a szél, különös illatokat és hangokat sodorva felém. A fák és bokrok rendellenes neszezése előbb csak gyanakvással töltött el, végül kirázott a hideg és felkaptam a fejem. A sötétben nem láttam semmit, de tudtam, éreztem, hogy figyelnek. Megszaporáztam a lépteimet, tornacipőm talpa halkan csattogott a betonon. A vállamra dobtam a táskát, összébb húzva magamon vékonyka farmeringemet, és igyekeztem kizárni minden horrorisztikus képet a fejemből. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok... A motoszkálás körülöttem azonban egyre hangosabb lett, árnyékok kúsztak az úttestre az utat szegélyező fák és bokrok alól. A szívem egyre gyorsabban és hangosabban dübörgött a mellkasomban, míg végül fény robbant az útra, és az összes rémkép szertefoszlott.
Kellett pár pillanat, hogy rájöjjek, fényszórók keltik ezt az éles, vakító fényáradatot. Sarkon pördültem és rögtön kitettem a kezem, legelbűvölőbb mosolyommal mutatván a nemzetközi "kérlek, vegyél fel és ments meg a sétától!" stop jelet. Nem érdekelt, milyen jármű az, hiába ért egyre közelebb, a fényszóróitól nem láttam belőle semmit. Olyan rossz úgysem lehet... feltéve, hogy egyáltalán megáll.
Ha végül így tesz, lejjebb húzódom az útról, a tájat fürkészve, és ha felbukkan előttem a sofőr arca, habozás nélkül nekiszegezem a kérdést:
- El tudnál vinni egy darabon?