ki emlékszik már rá? az 1600-as években lehetett, valahol Skócia környékén
Faj:
kambion
Rang:
kambion
Beállítottság:
pánszexuális
Play by:
Thomas Doherty
Család:
Az apám maga a Bujaság démona, így talán nem olyan meglepő, hogy egy alvilági pokolfajzattól fogantam... Az azonban egy fokkal meglepőbb lehet, hogy anyám halála után Aglarnir meg is tartott. Fel ugyan nem ő nevelt, hanem egy idősebb házaspár, akiknek a gondjaira bízott, de állandó felügyelet alatt tartott. Meglátott bennem valamit, aminek azóta is igyekszem megfelelni. Az ő irányításával hoztuk létre New Orleansban a kéjbarlangot, ami azóta is töretlenül üzemel. Ma már nagyobb teret ad az irányításában, de az ott megszerzett információk még mindig hozzá szivárognak le. A kapcsolatunk... Én nem nevezném apa-fiának. Inkább üzleti, abból viszont kölcsönösen profitáló a miénk. Viszont ő a legteljesebb példakép, akire az elmúlt négyszáz évben felnéztem és akit azóta is követni próbálok.
Aztán itt van a guardianom... Nevezhetem őt családtagnak? Már négyszáz éve próbál jó útra téríteni, és eddig egyszer sem sikerült neki. Újra és újra elesett a kezem által, és mégis újra és újra visszatalált hozzám. Mit tegyek, hogy végre örökre megszabaduljak tőle? Miért nem érti meg, hogy a lehető legjobb úton vagyok?
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
18+Emberrel hálni - volt idő, mikor a démonok el sem tudtak képzelni ennél szégyenteljesebb tettet. Az erkölcsök azonban mára már fellazultak, a Pokol törvényei enyhültek, noha a kambionokat még mindig lenézik a lenti berkeken belül, már nem számít főbenjáró vétségnek idefent keresni a gyönyört. Apámnak egyébként sem számított soha. A Bujaság fődémonját nem lehet a nadrágjában tartani. Alig lehettem húsz, amikor apám először bevezettetett a testi gyönyör rejtelmeibe az akkor még csak sokkal kisebb formában és sokkal másabb funkciót ellátó Desert Rose falain belül. Azt kell mondjam, négyszáz év telt el, és nomen est omen, a hús-vér élvezetek szerelmese lettem. Azóta a Desert Rose a saját gyermekemmé vált. Hellyel-közzel. Mindenki tudja, hogy apám nevén fut, hogy a kliensekből kiszedett információ egyenes úton jut el a fülébe, hogy ő intézi az anyagi oldalát és ő mossa tisztára a működést a többi démon előtt is. De én teperek ott éjjel-nappal, én adom el a testem és a lelkem is, hogy kiszedjek egy-egy féltve őrizgetett titkot a legaljább démonokból is, én választom ki, kiből lehet éjjeli rózsa és milyen italokat szolgáljunk fel, milyen zene szóljon... Legyek bár csak féldémon, a dicsőség akkor is az enyém. Kicsit messzire kalandoztam. Pillantásom a fotelban ücsörgő démonra siklik, aki várakozón pillant fel rám. Magamra öltöm a legszebb mosolyom, és a halk zene ritmusára közelebb húzódom hozzá, az ölébe kígyózok. Láthatóan megilletődik, amiért nem vittem hátra a vörös szobák egyikébe, hanem itt, a háttérben táncoló lányok és az iszogató vendégek előtt esek neki az ingének. Mintha számítana. A wc-ben is csinálhatnánk, akkor is én lennék a legjobb. - Ritkán jársz erre mostanság. - Hangom enyhén durcás, az inggombok sorra adják meg magukat ügyes ujjaim alatt. - Már kezdtem azt hinni, velem van a baj és Kaylee-t kéne hozzád küldenem inkább... - Nem, nem... Dehogy! Lefoglal a munka, ez minden. Tudod, hogy megy ez. Démonlét - szabadkozik, ádámcsutkája megugrik, ahogy az egyre lejjebb matató kezemet figyeli. Az ing puha anyaga szétnyílik a mellkasán a mesterkedésem révén, ajkaimmal mohón a felszabadult bőrfelületre tapadok. - Ah, igen... Azok a tervek, ugye? - felvillan rá a mellkasáról a tekintetem, de nem figyel, lehunyt szemmel élvezkedik. - Nem mintha gond lenne a királynővel, csak... - Elcsuklik a hangja, ahogy körzök egyet a csípőmmel. Fenekemet enyhén merevedő férfiasságának feszítem, mire halkan felnyög. Hazudnék, ha azt mondanám, rám semmiféle hatással sincs a mozdulat, de rég megtanultam már különválasztani a munkát az érzelmektől - márpedig az információszerzés igenis kemény munka. Heh. Aljas vicc, bocs. - Teljesen érthető. - Helyeslőn hümmentek, a nyaka egyik oldaláról a másikra térek a csókjaimmal, majd céltudatosan lefelé indulok meg, bejárva a mellkasát. Kezem már előrébb jár, a nadrágjába siklik épp be. - Mégis csak nő... - Néhányan úgy gondoljuk, hogy... Ahh. Erről nem kéne... A légzése kapkodóvá válik, a nyelve összeakad. Udvarias mosolyom mögött mélységes elégtételt érzek, amiért ennyi izgatástól máris kedvem szerint dalol. Ó, démonok... A világ leggonoszabb, legerősebb lényei, és pont olyan esendőek, mint egy halandó ember. - De nem kell mindent egyedül csinálnod, ugye? Csak nem hagyják, hogy tiéd legyen minden felelősség... - Hízelegve simulok hozzá, majd lassan ereszkedni kezdek lefelé, míg térdre nem zuhanok előtte. - Dehogy, a fő ötletgazda... - kezdene bele, de aztán észbe kap és a nyelvére harap. - Jobb, ha nem mondok többet, már így is... Túl sokat... - Kipirulva figyeli, hogyan bontom meg a nadrágját. Másodpercekre vagyok tőle, hogy neveket köpjön. Ha csak egyet is ki tudok szedni belőle azok közül, akik Katherine ellen áskálódnak, apám már boldog lesz. Mielőtt azonban elsüllyedhetnék a combjai között, Kaylee a semmiből belerondít a jelenetbe. Hosszú, szőke haja fedetlen kebleit veri, olyan hévvel fékez le mellettem, hogy kis híján elsodor. - Dante, van valaki, aki látni akar. Azonnal. Azt mondja, élet-halál kérdése, annyira sürgős. - Kaylee, szívem, nem látod, hogy épp... - kezdenék bele ingerülten, ám ahogy felnézek rá és meglátom az arcát, elhallgatok egy pillanatra. Körbenézek, nem kell sokáig keresnem, mire megpillantom a pultnál ácsorgót. Jeges félelem önt el, a menekülési ösztönöm bekapcsol, minden porcikám azt súgja, el kell tűnnöm innen. Különös nosztalgiával önt el ez az érzés, elmosolyodom azon, hogy szinte már hiányzott. Egy pillanat alatt átadom a lánynak a démont, aki lelkesen veti rá magát a friss húsra, én pedig enyhén hiányos öltözetemet rendezgetve megindulok a pult felé. Alig, hogy megközelítem, máris rám néz. A tekintete a csontjaimig hatol, erős undor és tartózkodás fog el tőle, az adrenalin elárasztja a testem. Elvigyorodom. Tetszik az érzés. - Mi tartott eddig? Már azt hittem, sosem találsz rám, drága guardianom...
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Pént. Okt. 16, 2020 6:19 pm
Hello-hello, te kis
démon ivadék
Dante D'Angelo
Yeey, Dante!
Nem vagyok túl jártas az irodalomban, de Dantéról az Isteni színjáték az, ami elsőként beugrik. Hát öregem, te szerintem minden egyes bugyrát megjárod majd a pokolnak, ha meghalsz. Apropó, egy kérdés, Aglarnir aggatta rád ezt a nevet, ha már megpróbált apa figura lenni a számodra? Bár őszintén meglep, hogy képes ilyesmire. Oh, viszont mondanám, hogy adok egy piros pontot, amiért a Katherine ellen szövetkezőket akarod felkutatni, de... jelenleg én is azon tábort erősítem. Vérig sértett a kisasszony. Visszatérve Rád... öhm, mondhatom, hogy kissé kínosan éreztem magam, miközben te meg az a...? Szóval... hm. Oké, ízlések és pofonok. *Elmereng egy pillanatra azon, hogy Sera is felajánlotta neki ezt a...* Kétségkívül jó figyelemelterelő, vagy ellazító, amit művelsz. De ha rám mászol valaha... kinyiffantalak! Kíváncsi leszek, merre vezet az utad és arra is, hogy milyen kapcsolatot fogsz ápolni Aglarnirral, ha végre ő is idetolja a pofiját. Katherine biztos örülne, és most már te is itt vagy. Szükség van rá most már tényleg!
Foglalózás után azt javaslom, kapd el a guardiant és öld meg. Akkor büszke leszek rád! (Egyébként én... még nem is tudok arról, hogy létezhetnek hozzátok hasonlók. Nagyon képben vagyok, ugye? ) Érezd jól magad, kicsi Dante!