℘ Mi a Te történeted? Ez a kérdésed, Astrid? Nos, hosszú évekre nyúlik vissza. Minden akkor kezdődött, amikor még meg sem születtél. Az anyaméhben ketten voltatok: te és a testvéred, Skyler. Valami oknál fogva elszívtad az összes mágiát, ami az ikerhúgodban volt, így mikor megszülettetek, ő teljesen átlagos halandóként jött világra, míg te plusz erőre tettél szert.
℘ Aztán, ahogy teltek-múltak az évek és ti egyre nagyobbak lettetek, feltűnt neked, hogy valamiért Skylert különösképp szeretik nem csak a szüleitek, de a rokonok, a közös barátaitok, a tanáraitok, mindenki. Mindig is úgy gondoltad, hogy nem érdemli meg a figyelmet, hiszen teljesen átlagos, nem illik bele a családi összképbe – hiszen rajta kívül mindenki rendelkezett boszorkány képességekkel. Mégis imádták őt. Ez egyre több ellenszenvet, sőt, féltékenységet generált benned. Eléggé magadnak való lány voltál mindig is, de ez neked igazán fel sem tűnt, hiszen jól elvoltál a magad világában. Elkezdted mindenért Skylert hibáztatni. Azért, hogy neked nincsenek barátaid, vagy hogy a család téged gyűlöl (állításod szerint) és így tovább. Ahogy a féltékenységed nőtt, úgy az erőd elkezdett rakoncátlankodni, irányíthatatlanná vált lassacskán, s néha olyannyira elszabadult, hogy másokat is megsebeztél vele. Egyszer még Skylerre is támadtál, ő mégsem gyűlölt meg emiatt, sőt, falazott neked a szüleitek előtt, még ha nem is értetted, miért véd téged.
℘ Később szerelmes lettél egy srácba, Darren Fray-be. Azt hitted, hogy lehet esélyed nála, ám mielőtt bármit is léphettél volna, a fiú Skyler körül kezdett legyeskedni. Hiszen mindig mindenki jobban szerette őt, mint téged... Talán ez volt az utolsó csepp a poharadban – az erőd újfent elszabadult, s nem csak a testvéredet, de a szeretett fiút is bántottad, rájuk szabadítottad minden dühödet. Ezt követően Darren eltávolodott tőled; nyilvánvalóan félni kezdett a hatalmadtól. Skylernek esélye sem volt elárulni a fiúval kapcsolatos titkot a számodra, s ezek után nem is akarta. Ugyanis az a fiú pont arról faggatta a testvéredet, hogy miként hívjon el téged randira, avagy mi az, amivel levehet téged a lábadról. Igen, a helyzet az, hogy a szimpátia kölcsönös volt köztetek, de a túlzott féltékenységed és a húgod iránt tanúsított gyűlöleted elrontotta, s még csak nem is tudsz minderről.
℘ Aztán ismét eltelt némi idő; közben  a mágiád, a haragod akkorára duzzadt, hogy teljesen elborította elméd józanságát és megölted a saját szüleidet. Darren, aki megpróbált segíteni a családodon, súlyosan megsebesítetted: úgy tudod, életét vesztette, hiszen nem mozdult és életjelei sem voltak, amikor utoljára láttad őt. Valószínűleg Skylert is megölted volna, ha nem kapsz észbe - még időben szembesültél a tetteddel. A rengeteg vérrel, a testvéred rémült tekintetével… Ekkor tudatosult benned, hogy mekkora szörnyeteg is vagy valójában. Elvetted Skyler emlékeit, azaz, megbabráltad annyira a fejét, hogy sose ismerjen fel téged és ne emlékezzen a családotokra sem - emlékszik, csak az arcotokra, a hangotokra nem.
A féltékenység az irányába azóta is tovább szunnyad benned. Úgy döntöttél, ha már tényleg egy szörnyeteg vagy, akkor úgy is fogsz viselkedni: többet nem hagyod, hogy bárki is az erőd útjába álljon; elpusztítasz mindent, amit csak lehetséges. Ez az ötlet akkor vert szöget igazán a fejedben, mikor megtudtad, hogy Skyler csatlakozott az Ötök Testvériségéhez és mágiára tett szert. Mégis hogy merészel egy varázstalanul született, hitvány lény, mint a húgod, a mágiához nyúlni? Ez a tény tett eltántoríthatatlanná a célodat illetően.
℘ Elkezdted hát toborozni a természetfelettieket Denverben, hogy elég erőd legyen a földdel egyenlővé tenni azt a szervezetet, mely a testvérednek menedéket nyújt jelenleg. Ami a névváltásodat illeti: a Fray vezetéknevet Darren miatt vetted fel. Talán ezzel önmagadat bünteted és egyben emlékezteted is magad rá, mekkora szörnyeteg vagy, hiszen elvetted annak az életét, aki az életet jelentette neked…


Nem rendelkezel vele.