– Azt sem tudom, mit keresek itt… Kérlek, magyarázd el még egyszer! – Ford felé fordulok kétségbeesve és még a meccs közben is próbálja elmagyarázni a fontos teendőket rám vonatkozóan… Teljesen értem, hogy mivel az egyik legjobb vagyok seprűlovaglásban a Mardekár házon belül, az nem azt jelenti, hogy nekem muszáj beszállnom a csapatba… Jane a legjobb védőnk, lesérült egy nappal a meccs előtt… pech. Malfoy-éknak kellett valaki a helyére és persze, hogy engem szemeltek ki… Kviddics?? Az ki van zárva… A-a! Bár egy bizonyos személynek senki sem merne nemet mondani, nemigaz? Pont egy ilyen durva sportban kell részt vennem… inkább maradtam volna a Roxfort falain belül… lefoglaltam volna magamat valamivel… a bájitaltant amúgy is szeretem, le tud kötni. Ha dönteni kellene a kettő között, akkor vagy százszor hamarabb választanám a kotyvasztást, mint ezt az erőszakos tevékenységet… Az orrom előtt repül el az aranycikesz. A vékony hangja hozott vissza a gondolataimból. Balra fordítom a tekintetemet és pont időben fordulok szembe a két fogóval, akik így ki tudtak kerülni kétoldalról. A lökéshullám majdnem lesodort a seprűről, de volt annyi erőm, hogy meg tudtam tartani magamat. – Hú, ez közel volt! – Nézek szét a pályán és látom, hogy pont az ellenfél hajtójánál van a kvaff… Sietnem kellett, mert gyorsan haladt a gyűrűk felé. Nem szerettem volna, ha sikerül neki átdobnia valamelyik karikán. Hiába helyezkedtem el a pontszerző zónán belül, így sem voltam elég közel. Gondoltam rákapcsolok, de sajnos kevésnek bizonyult. Szerencsére Ford, az egyik hajtónk már ott volt az oszlopoknál. A szállítóeszközöm egyszerűen megkergült, mivel képtelen voltam lelassítani… egy az egyben belerohantam a csapattársamba. Az ütközéstől a levegőben megpördültem a gyűrűk előtt, ezáltal kivédve a támadást, viszont így a labda egyenesen a támadó felé repült. – Ah, végre megálltam! – Ráztam meg a fejemet… – Vigyázz!! – Néztem a hollóhátas srácra, próbáltam időben figyelmeztetni, hogy térjen ki a sebesen érkező tárgy elől. Ha időben reagál, akkor még megúszhatja sérülés nélkül, ha nem, akkor a sebességtől a bal vállán robban szét a labda és fájdalmak közepette landol a füves területre.
Még mindig nem tudom, hogyan hozta össze a csapat, de bekerültünk idén a legjobbak közé. Még a Griffendélt is sikerült legyőznünk és most nekünk kell leküzdeni a Marderkár csapatát. Nem mondom, hogy sok kedvem van hozzá, tekintettel az egyik aranyvérű srácra, aki lépten-nyomon beleköt a másikba, különösképp a mugli szülők gyermekeire. Sárvérű. Mindig így hívja őket, köztük engem is. Kiborító. De sosem voltam az a fajta, aki szándékosan bajt kevert volna. Amúgy nem kéne hagynom, hogy belemerüljek a gondolataimba így a kviddics mérkőzés közben. Basszus, Zane nekem passzolja kvaffot. Kishíján sikerül elbaltáznom és nem visszaütnöm, mondhatni majdnem lefordulok a seprűmről, de az utolsó pillanatban sikerül visszaszereznem az egyensúlyomat. Éljen, a szerencse mellettem van. Most még. Reméljük, a meccs végéig kitart, különben Zane a fejemet veszi, ebben biztos vagyok. Amióta az eszemet tudom, a legjobb barátom és a csapatba is együtt kerültünk be. Újabb passz, majd még egy, aztán rálövök a póznára, helyesbítve megpróbálom átlőni rajta, de kérdés, sikerül-e, vagy kicselez valaki. Ha jobban figyelnék, talán észrevehetném, hogy az ellenfél csapatából egy játékos felém tart, hogy eltérítsen a célomtól.
Kezdőlap
