Charlie, miután hazaért a nevelőszüleitől huszonötödikén, Dominickal találta szemben magát. A fiú aggódott érte a Mystic Fallsban történtek miatt – és tudni akarta, hogy Charlieval minden rendben van-e. Nem bírta ki, hogy ne szálljon fel az első buszra, miután sikerült összeszednie magát; már amennyire sikerült. Theo és Celian nem szívesen engedték el, de nem tudott rájuk hallgatni.
A huszonötödikét így együtt töltötték, kettesben, ahogyan Kendra és Conrad is. Tökéletesnek tűnt minden, talán túlságosan is.
Charlienak jött végül egy olyan ötlete, hogy huszonhatodikán fussanak össze – titkon le akarta ellenőriztetni Kendrával a talán leendő barátját. Azonban a nagy találka kudarcba fulladt rögtön az első percekben.
A New Orleansban tomboló Lovas, a Halál, kiélvezve minden adottságát és hatalmát, rombolta, pusztította a várost, ahol csak érte. Közben a Háború Lovasa sem tétlenkedett, használva a hatalmát olyan viszályokat, bizalmatlanságot szított a lények között, amilyet még ember nem látott. Akarva-akaratlanul elérte, hogy a legtöbb, arra hajlamos vérfarkas elveszítse uralmát maga fölött és tomboló vadállattá változzon. Így történt ez Dominickal is. Az átváltozás Kendráék házában történt. A lányok megijedtek, Conrad viszont, elfeledkezve magáról eredt a farkas után, aki meg akart szökni.
Mire a lányok észbe kaptak és kifutottak az utcára a páros után, a fiúk sehol sem voltak. Az utca lángokban állt és épp előttük dőlt ki az a hatalmas fa, ami talán még az ő születésük előtt került oda. Magukra maradtak, elszakadva a fiúktól.
Talán megpróbáltak volna a fiúk után menni, ha nem szaladt volna el egy furcsa, kutyaszerű lény mellettük. Szőre fekete volt, ahogyan a szeme is koromfekete színben pompázott. A halált idézte. Ekkor még észre sem vették, de valami lepottyant a kutya szőréről.
Kendra és Charlie végül a ház pincéjében talált menedékre. Bezárkóztak, némi élelemmel és vizes palackokkal együtt. A mobiljaikat sem felejtették el, habár tudták, hogy sem Dominicnál, sem pedig Conradnal nincs telefon. De remélték, hogy valamikor telefonhoz jutnak és beszélnek. Hittek abban, hogy jól lesznek.
Huszonkilencedikén még mindig a pincében raboskodtak. A lámpa más pislákolt, a kiégés határán táncolt. Az étel és ital készletük is a végénél járt. Nem sokat tudtak lehozni. A mobiljaik is 9%-nál járhattak körülbelül és egyetlen hívás sem érkezett, a térerő sem volt a legjobb.
Végül, ahogy ott ültek a nyirkos földön, Charlie észre sem vette, hogy valami végigmászott valami a ruháján, végig a karján, a nyakán, majd bemászott a fülébe. Kendra a másik oldalán ült, így ő sem érzékelt ebből semmit.
A következő pillanatban Charlie furcsán kezdett viselkedni, a szemei feketére váltottak és hirtelen a falhoz szegezte Kendrát, miközben ujjait a lány torka köré fonta.

// Kendra, dobj Szerencsekockával a szintednek megfelelően és nézd meg, hogy sikerül-e elhárítanod Charlie támadását, vagy sem. //