Te monsters are inside us

Egyáltalán nem tetszik amit Avalon válaszol, viszont annyit tudok majd tenni - talán - hogy segítek a mágiámmal biztosítani a helyet és akkor talán hárman - vagy többen, ha már vannak ott mások is - segíthetünk felkutatni azokat az embereket, akik még odakinn bujkálnak és esetleg veszélyben vannak. Tekintetem sokszor apára siklik, majd amikor a menedékhez érünk, bólintok neki és megvárom még utolér. Amúgy sem érzem magam biztonságban, úgyhogy jobb érzés így, hogy ő mindig mellettem van, ketten többek vagyunk. A furcsa morgás ami pedig akkor üti fel a fejét amikor már épp átlépjük a bejáratot, úgy érzem, szerencse, hogy nem tarolt el minket valamiféle lény újra, de rossz előérzetem támad. Valószínűsítem, hogy nem farkas lehetett, de a fene se tudja már.
Bólintok Avalonnak is egyet, de nem tudom biztosra, hogy ő ötlet ez a különválás. Mi van ha nem jön vissza? Akkor nyilván apával sem fogunk itt maradni túl sokáig, de elő kell vennünk a lehetőségeket. Belépek a nappaliszerűségbe, kinézek egy épségben lévő bútort ahová le tudok heveredni és kicsit kifújom magam. Hajamba túrok mindkét kezemmel, hátrasimítom azt.
- Kijöhetünk még ebből jól, szerinted? - Tekintek fel apámra, vegyes érzelmekkel vagyok a jelenlegi helyzetünkkel kapcsolatban. - Fogalmam sincs, mit tehetnénk amúgy. - Be kellett vallanom, hogy már régóta nem éreztem ilyen tehetetlenséget. Nem vagyok a toppon és pedig általában jó ötleteim szoktak lenni a világmegmentésre, de most, szinte semmi sincs. Vajon mi lehet a Salvatore suliban? Most jól jönne némi erősítés.

◉ megjöttem ● youtube ● note: Mese" ◉

Te monsters are inside us

Végighallgatom a nőt és valahogy nem érzek túlzott meglepettséget. Annyi minden történt már az évek folyamán, hogy a Sivár eltűnésével szinte számítani lehetett valami másra, valami újra. Mondjuk ez egy rosszabb eshetőség volt, de nem hiszem, hogy tudnánk bármit is tenni már ellene. Maximum felvesszük a harcot és mondjuk jó lenne megtalálni Freya nénémet is, hiszen neki mindig jó ötletei támadnak és talán együtt, mint ahogy eddig is, ki tudnánk találni valami megoldást a jelenlegi helyzetünkre. Ketten... vagy épp hárman erre vajmi kevesek leszünk, valószínűleg.
Lassan, bizonytalanul indulunk útnak, kilépünk az utcára. Ahogy haladunk a romok között és figyelek, fülelek, meghallom a távolból előszűrődő kiáltásokat, az égő hús szagát. Kicsit rémültebben pillantottam fel apámra és akármennyire is menteni kívántam volna az embereket, tudtam, hogy most esélyünk sem lenne. Bűntudatot keltett bennem ez az érzés.
- Azok az emberek, akik egyedül maradtak, mind meg fognak halni, senki nem segít rajtuk? - New Orleans híres a vámpírokról és boszorkányokról, de egyet sem láttam az utcán, pedig ők mindig, mindenhol ott vannak és figyelik mindenki lépését. Óvatosan követem a nőt, szorosan apám mellett haladva. A romos épülethez érve ismét elbizonytalanodom, de ha jutni akarunk egyről kettőre, követnünk kell Avalont. A bejáraton át követem, megvárom még visszapakolja a léceket és körültekintek odabenn. Remélem, nem csalt minket csapdába, de fel vagyok készülve, amennyire csak lehet.

◉ megjöttem ● youtube ● note: Mese" ◉

Te monsters are inside us

Még mindig kissé kételkedve figyelem őt, ahogy apa is, és ez megnyugtat, hogy szavak nélkül továbbra is egyetértünk. Nem tudom valójában mi történhetett, hogy mi lehet a többiekkel, hogy hol vannak az emberek, de talán ez a nő lehet a kulcs ahhoz, hogy tudomást szerezzünk az eddigiekben történtekről.
- Igazat mondunk. - Szögezem le szinte azonnal. - Nem értem még ezt az egész lovas dolgot. Részletezhetnéd kicsit jobban, hogy végre mi is elkapjuk a fonal végét. - Nem tudom, hogyan juttathatnám még a tudomására, hogy valójában az egész eseményről lemaradtunk vagy nem emlékszünk rá, de a nő látszólag csak pihenni szeretne majd elvinni minket innen valami biztonságosabb helyre. Egy fél pillantást vetek apa felé, de talán nincs már több veszteni valónk és lehet, hogy tényleg meg kellene tudnunk, mi is történt és hogyan is tudjuk megtalálni a többieket.
- Vannak ott mások is? - Nyilván, ha csőbe akar húzni minket, mond amit akar, de nekem inkább az fordul meg a fejemben, hogy talán a családunk többi része is ott lehet. A tekintetem továbbra sem veszem le róla, de úgy érzem, ha mennünk kell, akkor jó lenne, ha elindulnánk. - Mielőbb el kellene indulnunk. - Jegyzem is meg azonnal.

◉ megjöttem ● youtube ● note: Mese" ◉

Te monsters are inside us

Nem bánom, hogy apa elém áll és védelmezően próbál kiállni. Kicsit azért magam is tartok a nőtől természetesen, tehát eszembe sem jutna közelebb lépni hozzá ettől, amit most megtettem. Akármennyire Mikaelson vagyok magam is, akármennyire forr a vérem és tudni akarok még többet... egyelőre most csak beszéljenek a szavak.
- Nem, nem találkoztunk senkivel sem, igazából. - Válaszolom kicsit lelombozott hangnemben, hiszen nagyon örültem neki, hogy nem egyedül kellett szembenéznem New Orleans romos, felégetett képével, de aggódom a családom többi tagja miatt is. Még érthetetlen számomra, mi is történt valójában. Érthető, hogy védelmezzük egymást egy ismeretlennel szemben miközben egy banshee támadt ránk az imént. Nem szólok semmit apám felé, csak felpillantok rá, de magam sem engedek a koncentrációmból, hiszen bármi történhet még, ismerve magunkat, akármi is.
- Nem tudom, nem emlékszem .. - Igazából nem is akarom elmondani neki, hogy hogyan ébredtem, de azt azért a fele igazságot megkapja. - A lovasok? És... ez hogy történhetett? - Értetlenkedve pislogok. - Hol vannak a többiek? Miért csak veled találkoztunk eddig? - Nagyon sok kérdésem lenne, de valljuk be, azért felettébb gyanús, hogy mást nem láttunk az utcákon és sehol máshol. Megérteném ilyen állapotok mellett természetesen, ha máshová mennének, de nagyon remélem, hogy nem azt fogjuk hallani, hogy mindenki meghalt. Az cseppet sem lenne nyugtató.

◉ megjöttem ● youtube ● note: Mese" ◉