A négy lovas egy percig sem tétlenkedett. Készek voltak rá, hogy elhozzák az Apokalipszist a világra. Mindent megterveztek, s lelkiszemeikkel látták maguk előtt, miközben a világ lángokban áll és haldoklik. Nem csak az emberek, nem csak a természetfeletti lények, hanem a Föld maga. Ezt a képzetet akarták megvalósítani. Ebben még segítségükre voltak a pokolból szökött lények.
Az első napon a Háborúé volt a főszerep. Először bizalmatlanságot ébresztett a legtöbb lényben; még az állatokban is. Olyanok fordultak egymás ellen, akik régi jó barátok voltak. Szerelmeket tett tönkre egy csettintésre. Hirtelenjében mindenhol viszály uralkodott. A kocsmai verekedések meghatványozódtak, a boszorkányok és vámpírok közti ellentét az egekbe hágott. S bár mindenki érezte, hogy baj van, valami nem stimmel, mégsem tudtak ezzel a gondolattal foglalkozni. A harag és a paranoia eluralkodott mindenkin. A természeti csapások is sorra érték a Földet. Kánikula a Déli sarkon, vagy épp hóvihar kialakulása a sivatagban. A világ megbolondult.
A második napon a Betegség vette át a stafétabotot. Egy kézlegyintés elég volt, hogy erejével a világra eressze a járványt, ami mindent, szó szerint mindent felborított. Megzavarta a világot működtető mágiát, az emberi szervezetet. A vámpírok napfénygyűrűje működésképtelenné vált; számtalan vámpírt érte aznap halál. Az okosabbak, mikor rájöttek, mi történik, sötétségbe húzódtak, rendszerint többen egy helyre, ahol viszont az egyre fokozódó vérszomjuk okozta a gondot és a láz, a tévképzetek, amik a fejüket ostromolták. A boszorkányok mágiája pedig, mintha kimerült volna; a másik pillanatban visszatért, majd megint eltűnni látszott. Mígnem a nap végére legyengültek, láz gyötörte őket, erőtlenség, és étvágytalanság. Hallucinációktól szenvedtek, miközben a láz már a 40 fokot is átléphette. Ez várt az emberekre is, valamint mindenki másra; nem volt kivétel. A Betegség vírusa lassan kezdte irtani a Föld élőlényeit.
A következő napon az Éhinség uralkodhatott, az ő akarata volt elsődleges. Nem volt nehéz dolga, folytatta, amit testvérei elkezdtek: pusztította a Földet. Elapasztotta a vizet, felégette a földeket, ahol élelem termett. Ezzel viszont nem érte be: felerősítette az éhségérzetet végül mindenkiben. A vámpírok szenvedtek. Néhányuk a másikba mélyesztette a fogait, mások pedig olyan halandók életét vették el, akiket szerettek - mert ők voltak mellettük.
Mindeközben, minden egyes nap a világ egyre rosszabbul festett. Néhány város lángokban állt, valamennyi város eltűnt a Föld felszínéről, annyira lepusztult a Lovasoknak hála.
S végül a negyedik napra virradt mindenki, ami pedig a Halál napja volt.

℘ Az izgalom fokozása és a praktikusság végett ugrottunk a negyedik, egyben utolsó napra: hisz ezen a napon dől el a világ sorsa.
℘ A kezdő mesélői reagban felvázoltuk nektek, hogy az első három napban nagyjából mi történt a karakteretekkel az Apokalipszis idején; nem tértünk ki minden egyes részletre, viszont igyekeztünk a karakteretekhez igazítani. Reméljük, sikerült!
℘ Sérülésekre lehet számítani, hisz fura is lenne, ha mindenki épen és sértetlenül megúszna egy ilyen kalandot!
℘ Minden héten érkezik mesélői reag. Ha az adott körben mindenki írt, a mesélői reag is előbb érkezhet.
℘ A valós játéktér 30-án nyílik meg újra, hisz úgy tartjuk a leglogikusabbnak. Erről egy tájékoztatót itt találtok.
℘ Az első mesélői reagot meg is kapjátok, miután posztoltuk ezt a kezdő összesítőt nektek!
℘ Érezzétek jól magatokat!