Már nem is tudom, hogy hány napja vagyunk itt, feladtam a számlálást, túl régóta vagyunk itt kettesben Damonnal, hogy tudjam egy kanál verbéna is elég lenne ahhoz, hogy megfojtsam.. de valami azonban megváltozott. Már nem találom olyan idegesítőnek és talán kezdem megérteni, hogy Elena miért tart ki mellette, hogy miért nem mond le róla és adja fel. Valóban van valami emberi és eddig eltemetett része, melyet valójában, tiszta szívből lehet kedvelni, de ő mégis felhúzza azokat a falakat és álarcot ölt, mikor ez megmutatkozna. De azt le kell szögeznem, hogy borzalmasak a palacsintái és ez az új szokása, hogy vámpírfejet mintáz rá áfonyából és tejszínből, borzalmas, mégis vicces. Ezt a reggelt minden ellenére nem vele szeretném tölteni, sokkal inkább sétáltam volna egyet és így is tettem, hagytam neki egy cetlit majd elindultam az utamra.
Annyi minden történt, olyan sok mindenkit veszítettem el és még mindig nem értem, hogy mikor elpusztult a fátyol, mi miért kerültünk ide.. Azt hittem, hogy ott, abban a pillanatban végünk lesz, de nem így történt, ide kerültünk a saját poklunkba. Hiányzik a nagyi, bárcsak itt lenne, bárcsak utat tudna mutatni és segítene nekem, de erő nélkül nem tudok semmit sem tenni. Végül csak Elenáék házának verandájához tévedek, szél azonnal a hajamba kap és arcomba fújja, azonban nem zavar, inkább leülök a hintaágyra és átölelem magamat. Csak meredek magam elé és próbálok semmire sem gondolni, próbálok csak ott ülni és nem gondolkodni, azonban gondolataim csap röpködnek és nem szűnnek meg.. Aggódom a többiekért, egyszerűen nem tudom, hogy hogyan tudnánk kijutni innen is a kelleténél is sokkal több időt töltöttünk itt.. Vajon Elena és Care jól vannak? És miért nem tudok velük lenni? Miért kell mindig úgy végződnie, hogy a sors elválaszt minket egymástól?..
Annyi mindent megéltünk együtt, Katherine hülye játékait, olyan jó, hogy végre eltűnt az a ribanc az életünkből, annyi gondot és bajt okozott.. És ott van még a Mikaelson család, akkor is el kellett játszanom, hogy halott vagyok, hogy legyőzzük Klaust, de Elijah becsapott minket és Klaus hibriddé lett. Aztán jött az egész Silas dolog a kinyilvánítás és megint csak halott lettem, meghaltam, majd horgonnyá váltam.. Annyi minden történt, tényleg annyi minden történt.. nem hagyhatom, hogy egy akadály megállítson, nem maradhatunk itt örökre, ki kell innen jutnunk, akárhol is vagyunk. Végül sóhajtva kelek fel és indulok meg az út felé, mikor egy ágreccsenést hallok és azonnal oda kapom a fejemet.. - Nagyon vicces vagy Damon. - forgatom meg a szemeimet, majd indulok a hang irányába, de olyan különös érzés fog el. Már éppen elhúztam volna, amikor egy suhanás közepette Damon megjelenik a hátam mögött.
- Mit csinálsz itt? Kihűl a palacsinta. - mondja olyan tipikus Damonös stílusban majd rám néz, én pedig csak elkerekedett szemekkel nézek rá. Csak állok ott és nem mondom semmit sem.. nem tudok egyelőre megszólalni. - Megnémultál? Bár előbb tetted volna.. - mondja egy szemforgatás közepette, majd csettint egyet a szemem előtt, mire összerezzenek és ráemelem a tekintetemet, majd vissza az előbbi hang irányába.. - Szerintem nem csak ketten vagyunk itt. - mondom halkan, miközben a szemeibe nézek, de ő csak sóhajt egyet. Nem hisz nekem, nem csodálom. - Persze, hisz ott vannak a palacsinták is. - erre én sóhajtok fel, majd egy fintor közepette megindulok vele haza.. Biztosra veszem, hogy nem Damon próbálta meg rám hozni a frászt, azonban ez eléggé nyugtalanító.. mintha lenne itt valaki, aki figyel minket, aki minden mozdulatunkat követi.