Habár nem érthettem meg talán teljesen azt, amin keresztülment ő és a fivére, de nem volt kellemes hallgatni, hogy magát okolja és hogy a fivére is őt okolja. Gyerek volt, nem? Akkor nem feltétlen az ő hibája. Mégsem tudtam, mit mondjak, hiszen, ha ezt az elvet követtem volna, saját magamat is fel kellett volna mentenem egy vád alól. Amy halála miatt. Én magam is gyerek voltam és ott hagytam őt, hogy a vámpírok… ah. Fenébe az egésszel. Nem ugyanaz a kettő. Blair fiatalabb volt, mint én, sokkal.
- Nem szándékosan tetted… - Suttogtam. Nem tudtam, mi biztatót mondhatnék neki, mikor magamnak sem tudtam semmit mondani. Semmi… okosságot vagy bölcsességet. Voltak dolgok, amik nyomot hagytak rajtunk, bennünk és amit nehéz volt átértékelni, vagy épp másképp látni. Vágyhattunk arra, hogy tökéletesek legyünk, ártatlanok, angyaliak – akármi. De a bűneink attól még nem törlődtek el, nem váltak semmissé, hanem ugyanúgy ott maradtak. Tehát hiába próbáltuk felmenteni magunkat, nem változtatott semmin. Maximum a lelkünk könnyebbedhetett volna meg, de azt hiszem, sem Blair, sem én nem voltunk az a fajta, aki könnyedén ledobott volna egy ilyesfajta terhet magáról. Mintha csak… úgy éreztük volna, hogy jogos az a teher, ami a vállunkat nyomja és ha eldobnánk, nem maradna semmink. Csak… csak az üresség. Habár bizonyos értelemben így is üresek voltunk. Legalábbis, amíg a szervezethez nem kerültem, addig az voltam. De itt elkezdődött valami olyasmi, amit nem tudtam megmagyarázni magamnak.
- Szereted. Nincs ebben semmi bonyolult, bár értelme sincs igazán. – Blackwell járt a fejemben, ahogy erről beszéltünk, de aztán gyengén megráztam a fejemet. A kérdésre néztem újra a mellettem ülő férfira, majd nagyot nyeltem.
- Nekem már régebben feltűnt. Ezért sem próbáltam áttörni a falaid. Tudtam, hogy nem menne, ha te nem akarod – Magamból indultam ki. Nekem is kellettek dolgok, amik arra késztettek, hogy megnyíljak. Blair elég hamar elérte nálam ezt, tulajdonképpen az elsők között volt, akiknek sikerült a szervezeten belül. Aztán jött az éles váltás és az, hogy egy ideig láthatatlan fal volt köztünk és én nem próbáltam közeledni felé. Most pedig itt voltunk és a születésnapomon a saját kínjainkról beszélgettünk. Furcsa volt, de egy kicsit jó is. Olyan keserédes inkább.
Nagyot sóhajtottam a kérdésre, majd hallgattam, ahogy újrafogalmazta az egészet. Egy ideig nem néztem rá, de lassacskán összeszedtem magam, hogy megszólaljak.
- Őszintén? Nem tudom, mi van köztünk. Illetve azt tudom, hogy Ő mit akar, de én… - Megráztam a fejemet, majd a hajamba túrtam. Gondolkodtam, aztán szívtam a cigarettából. Miután kifújtam a füstöt, folytattam. - …bonyolult. Ugyanannyira, mint a te eseted Hastingssel, csak ez más értelemben bonyolult. Az érzések bonyolultak. Amióta a szervezetbe jöttem, próbált a közelembe férkőzni. Nem tudom, nem értem, miért, sosem értettem. – Nem tudtam, mit és hogyan meséljek még erről, így egyelőre ennyiben hagytam és hallgattam, hogy ő mit fűz még hozzá ehhez az egészhez.
- Ez nem csak egy hiba. Számomra legalábbis nem ennyiről szól. – Próbáltam kevés éllel a hangomban beszélni, de egy leheletnyi él mégis volt benne. Újabbat sóhajtottam, majd elnyomtam a szinte teljesen leégett cigit és eldobtam. Ekkor tette fel a kérdést. – A húgomat hagytam meghalni. Gyáva voltam és ott hagytam, miközben még megmenthettem volna, ha van egy kis eszem. De nem volt. – Szárazan csengett a hangom, legalábbis próbáltam érzelemmentesen beszélni róla, hidegen, már amennyire tőlem telt. Aztán feladtam és hagytam, hogy az érzelem visszatérjen a hangomba. – Habár nem volt a vérszerinti testvérem, hisz anyám meghalt… de úgy szerettem, mintha az lett volna. Ő volt a menedékem, én pedig az övé. És én mégis magára hagytam. Miattam halt meg. Még egyszer ilyen nem történhet. Ezért engedek nehezen közel magamhoz bárkit… nem attól félek, hogy más elárul vagy megbánt, hanem attól rettegek, hogy én teszem ezt.

Azt hiszem, egyfajta barátság kezdet kialakulni köztünk, kimondatlanul is, mert... olyan dolgokról is képesek voltunk beszélgetni, amiről korábban soha. Valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni, előtte hányszor ültünk le beszélgetni kettesben, talán nem is volt ilyen, vagy kényszerhelyzetben. Aztán valami történt, és lám, itt vagyunk. Magánélei problémákról beszélgetünk egy üveg pia társaságában a tetőn.
- Nem, semmi baj. - sóhajtottam, majd újabb adag friss levegőt szívtam magamba. - Engem okol, de azt hiszem nem akar így érezni. Ugyanakkor ott vannak a tények, miszerint miattam változott át, a másik fivérem pedig miattam halt meg. Hiába voltam gyerek, az nem változtat a tényeken, igaz? - mosolyodtam el keserűen. Nekiestem Ralnak, amiért engem hibáztat, de én is magamat okoltam a történtekért. Valójában egész életemben így tettem volna, ha nem zárom ki az érzéseimet. Épp emiatt tettem, vagyis részben emiatt.
- Ehhez mi, férfiak kevesek vagyunk. - Erősítettem meg, vele együtt nevetve, hiába nem tartottuk viccesnek a témát. Ha nem így tettünk volna, újra eluralkodik rajtunk a szomorúság, amit nem akart egyikünk se, nem jobban, mint ahogyan amúgy is éreztük. Hiszen mindketten egy szar nap után mentünk fel a tetőre, kiszellőztetni a fejünket, egyedül lenni. Talán jobb is volt, hogy társaságra leltünk, így egyikünk sem akarta levetni magát a mélybe.
- Egy részem nem akarja látni soha többé. De ott a másik, aki mást sem akar, mint a közelében lenni. Ennek mégis mi az értelme? - kérdeztem, majd ránéztem. Tényleg érdekelt, ő vajon tudja-e az okát, vagy érti-e ezt az egyáltalán nem logikus dolgot, érzést. Semmi értelme nem volt annak, ahogy éreztem, de az érzések már csak ilyenek, főleg akkor, ha évekig kizárod, elnyomod őket. Nem is tudom, mit vártam ezek után.
- Mi nagyon hasonlóak vagyunk, ugye? Mármint, eddig nem tűnt fel. - sóhajtottam, de ha jobban belegondoltam, mindegyikünknek megvolt a maga baja, amiért így viselkedhetett. Csak épp ott volt Blackwell, aki minden problémája ellenére egy vidám, pozitív jelenség volt, míg mi... nos, mi nagyon nem.
Megértettem a férfit, néha én is elmerengtem azon, hogy lelépek, s talán meg is tettem volna, de a vadászaton kívül nekem nem jutott más, nem volt azon kívül semmim. Csak abba tudtam kapaszkodni. Összevont szemöldökkel néztem rá pár pillanatig. Valahogy nem értettem a dolgot.
- Van köztetek valami? - Talán furcsán hangzott a kérdés, így inkább kijavítottam magam. - Mármint, nem úgy. Közel álltok egymáshoz? Ha már annyira megviselt a dolog, hogy majdnem leléptél. - tettem hozzá, mert nem volt meglepő, hogy kiborult, na de annyira, hogy mindent maga mögött hagyjon? Kellett itt lennie még valaminek. Közelebb állhattak egymáshoz, mint én azt gondoltam.
- Hé, ilyen előfordul. A mi szakmánkban többször is, mint kellene. Ennek ellenére mégis jó munkát végzünk. Azt akarom ezzel mondani, hogy egy hiba miatt még nem kéne ennyire okolnod magadat. Végtére is, nem történt semmi komoly, Blackwell jól van, ahogy mindannyian. Legalábbis fizikailag. - fintorogtam, mert lelkileg egyikünk sem volt a topon, nagyon nem.
- Akarsz róla beszélni? - kérdeztem rá óvatosan, mielőtt konkrétan belekérdeztem volna a múltra vonatkozó kijelentésére.

words: 497 ❖ - ❖ note: ❖ kredit

Az, hogy Blair csatlakozott hozzám, felért egy születésnapi ajándékkal, ami ezúttal jó volt és a legkevésbé sem rossz. Persze, nem indult jól. Majdnem elküldtem és el is ment volna, de aztán kimondtam, hogy milyen nap van és ezzel választ adtam arra is, miért vagyok magam alatt. Nem tehettem róla, ez az évnek mindig is az a napja volt, amit gyűlöltem. És nem volt elég, hogy a többi napon is sokszor rágódtam a múltamon, de ezen a napon, mintha minden egyes emlék felerősödött volna és minden egyes gondolat csak még élesebb lett volna az elmémben. Kiváltképp, hogy miért élek egyáltalán? Ha valaha is beszéltem volna egy pszichológussal, tuti azt a diagnózist adta volna, hogy mérhetetlenül nagy depresszióban szenvedek. Ez nem volt igaz, csak… a franc tudja.
Meglepett, hogy mesélt a bátyjáról, de kíváncsivá tett. Mégsem rontottam ajtóstul a házba, hagytam, hogy ő meséljen, már ha akart. Hisz nem voltam az a fajta, aki faggatta volna a másikat. Nem lett volna értelme, mikor tudtam, hogy hasonló hozzám, legalábbis ebben. Zárkózott. Elgondolkodtam a szavaira. Tényleg nem mesélt sokat, de nem is volt lényeges talán.
- Téged okol? Beszéltetek? – Tettem fel a kérdéseimet, majd nagyot nyeltem. – Nem akarlak faggatni, ne haragudj – Inkább az üvegre pillantottam, bárhol is volt és magamhoz vettem, hogy újból kortyolhassak belőle. Szükségem volt az alkoholra, a tompaságra és az sem érdekelt volna, ha időközben a várost leigázza egy egész démon hadsereg… ma nem érdekelt volna az sem, ha a világ elpusztul. Ki akartam kapcsolni kicsit az agyam, önmagam. Közben viszont szerettem volna Blairnek is segíteni, ha igényelte.
- Ez igaz – Felnevettem röviden, habár egyáltalán nem beszélgettünk vidám dolgokról. Épp egy gyerek haláláról beszéltünk. Megráztam a fejemet.
Aztán Skylerre terelődött a szó és olyan dolgok hagyták el Blair száját, amire nem is gondoltam volna. Ő és az a lány…? Furcsa volt, de többszöri belegondolás után nem volt lehetetlen. Mármint nem lettek volna azok, ha a lány nem árulja el őt. Minket.
- Nem arról van szó, hogy tinédzserek vagyunk-e vagy sem. Ha úgy érzed, nem menne, vagy nem akarsz egyszerűen ránézni sem, nemhogy beszélni vele, akkor nem szükséges ott lenned – Magyaráztam, a tőlem telhető legjobb érveket felsorakoztatva, de… nos, az alkohol tompított, nem kicsit és közel sem voltam olyan jó a beszédben, mint máskor. Ja, nem, máskor se tudtam ennyit beszélni.
- Kizárni, huh? Mintha csak magamat hallanám – Egyszerre volt nevetséges és szánalmas is az, amit voltaképpen nem csak Blair, de én is műveltem. Érzelmek nélkül próbáltunk élni, én így, ő úgy, de a lényeg az volt, hogy mindez igazából lehetetlen. Elvégre az érzelmek mozgattak minket is, akár elfogadtuk ezt, akár nem. Beszélni akartam neki Larissáról, de végül nem ment.
Ám másvalami kicsúszott a számon és utólag talán visszavontam volna, de… úgysem lett volna értelme. Tudnia kellett, hogy habár nem vagyok Hastings, én is képes lettem volna olyan baklövésre, mint ő. Na persze, csak részben.
A megértése volt az, ami a leginkább ledöbbentett. Az okra volt kíváncsi és egyáltalán nem neheztelt. Nem tartott árulónak, pedig én magamat igen. Nagyot nyeltem, majd mielőtt bármit is mondtam volna, újabbat kortyoltam a whiskyből.
- Blackwell miatt. Ami ostobán hangzik, de így van – Leraktam lassan az üveget magam mellé, majd elkezdtem a zsebemben kutakodni, hogy előhalásszak egy szál cigit. Szükségem volt rá, hogy lekössem magam valamivel, amíg megpróbáltam elmondani, miért akartam elmenni. – Az illúzió a bányánál. És az, hogy majdnem megöltem őt… sok volt. Nekem. Nem neki – Magyaráztam tovább, majd bevettem a számba a cigarettát és mágiával gyújtottam meg. Az öngyújtómat ugyanis azóta sem találtam. De már nem is érdekelt. Beleszívtam a dohányba, majd kifújtam a füstöt, úgy néztem végül a férfira. – Nem akarom, hogy újra ilyesmi történjen… nem akarok sem neki, sem neked, sem egyik társunknak sem ártani, de képtelen voltam felismerni az illúziót. Ha nem vagy ott, biztos, hogy meghalt volna… - Észre sem vettem, de a hangom megremegett. – Nem akarom, hogy a múlt önmagát ismételje. – Fűztem még hozzá egy fokkal halkabban.

Ostobaság volt a részemről kapcsolatokat kialakítani, megkedvelni bárkit is... Hiszen egészen idáig kizártam minden érzelmet, minden személyt. Nem szabadott volna megszegnem a saját szabályaimat, de őszintén szólva, kezdett elegem lenni a magányból. Minderre bizonyára Skyler és Raleight lelépése ébresztett rá, akik erőteljes érzelmeket váltottak ki belőlem, minden próbálkozásom ellenére. Isaacnek pedig épp annyira szüksége volt a társaságra, mint nekem. Így két magányos farkasként, mégis együtt ültünk a tetőn.
- Te is énrám, cimbora! - Az elfogyasztott alkohol megtette a hatását, kezdtem feloldódni. Már kevésbé zavart mindaz, amit egymásnak mondtunk, az érzések kinyilvánítása, vagy ez az egész testvéri kötődés dolog. Azért mégis jó érzés volt tartozni valahová, bár ezt... nem szívesen vallottam be még magamnak sem.
Ajkaim felfelé görbültek,majd egy vigyorban teljesedtek ki. A fejemet ingattam. Nem, én sem gondoltam ezt. Lehet, hogy egyszerűen csak elcseszettnek születtünk, s erről nem tehetett senki vagy semmi.
Nem tudom, mi ütött belém, miért mondtam el neki a bátyámat, azt, hogy visszatért, ráadásul vámpírként.... de megkönnyebbültem tőle. Jól esett kimondani. Felsóhajtottam, csak azután válaszoltam a kérdésére.
- Néhány napja. Talán egy hete. - vontam vállat, Skyler eltűnése óta kicsit összefolytak a napok. - Azóta nem láttam, lehet, hogy többé nem is fogom. Nem lepne meg, hiszen miattam változott át. Csak... - A fejemet ingattam újra, nem igazán tudtam, hogyan is akarom folytatni. Teljesen össze voltam zavarodva attól, ami az utóbbi időben történt velem.
Érdekes volt a felvetése, de nehéz lett volna úgy válaszolni rá, hogy tényleg tudjam is, miről beszélek. Bonyolult téma volt, meg fölösleges is. Sosem kedveltem igazán a "mi lett volna, ha..." kérdést, az elmúlt időszakban mégis sokszor eszembe jutott.
- Nem tudom, öregem. Ezt csak egy nő, egy anya tudná igazolni. - Tényleg nem tudhatta egyikünk sem, még gyerekünk sem volt.
Bólintottam, én is sajnáltam, de ennél többet egyikünk sem tehetett, nem tudtunk tenni. Megtörtént, aminek meg kellett történnie, még akkor is, ha ez... összetörte a szívemet. A lány elment, nekem pedig valahogy túl kellett jutnom rajta.
- Nem tehetem. Mit árulna el rólam, ha nem vennék részt egy vallatáson az érzelmeim miatt? Egy profi nem tesz ilyet, nem húzhatom ki magam a feladat alól. Vezetők vagyunk, nem... tinédzserek. - Igazán értékeltem a segítségüket, megértőek voltak velem, rendesek, de nem élhettem ezzel. Szembe kellett néznem Skylerrel, már ha megtaláljuk még valaha. Nem hittem benne, hogy miattam maradt a városban, úgy voltam vele, csak kivár, idővel pedig le fog lépni végérvényesen.
- Őszintén? Nem tudom, sosem voltam szerelmes előtte. Furán hangzik, tudom, de... szerintem te érted. Érzelmek nélkül éltem le eddig az életemet, csak minimálisan éreztem, a legtöbbet kizártam. - Vállat vontam, valószínűleg bele sem kezdek ebbe, nos, másnak nem. A férfi viszont érthette, hiszen ő is ebbe a kategóriába, ebbe a típusba tartozott. - Ez örökké velem marad. Emlékeztetni fog rá, hogy többet ne kövessem el ezt a hibát. - Ilyenformán szükségem volt erre, a negatív érzésekre, a fájdalomra, ez emlékeztetett a hibámra. Nem követhettem el még egyszer. Nem bízhattam rá a titkaimat egy nőre sem, csak úgy, mint ezelőtt sem tettem soha.
A szavai megleptek, mindezt ki is ült az arcomra, úgy vizslattam őt. Nem ítéltem el, egy kicsit sem, mert eleinte nekem is megfordult a fejemben, mennyire nem tartozok ide. Aztán a mindennapjaimmá vált a vadászat, a testvériség pedig az otthonommá, s mindez segített lefoglalni. Segített az érzéseim kizárásában, nos, egy jó ideig.
- Miért? Ne érts félre, megértem. Nehéz függeni másoktól, felelősnek lenni másokért. Nekem is sok időbe telt megszokni. De... miért akartad magad mögött hagyni? - Tényleg érdekelt, nagyon is kíváncsi voltam az okára. - Te nem vagy áruló, Isaac.

words: 592 ❖ - ❖ note: ❖ kredit

Nagyot kellett nyelnem a megjegyzésére, miszerint mégsem rontottuk el, hisz itt vagyunk és beszélgetünk. Nem mintha mindez nekem lett volna köszönhető, hisz elküldtem volna őt, mikor megjelent itt. Helyesbítve meg is tettem, csak aztán kimondtam, milyen nap van és… és visszajött. Pedig nem lett volna kötelessége, meg is értettem volna, ha magamra hagy, hisz nem tartozott nekem semmivel. És eleve úgy éreztem, a listájának csak a végén kullogok valahol, akármennyire is szerettem volna, ha mi tényleg barátokká válunk. Bár talán afelé haladtunk, de voltak bennem is sérelmek, főképp aziránt, hogy került és kizárt. De meg is értettem, hisz én is ezt tettem. Alig volt valaki, akit beengedtem a falaim mögé.
- Igen, tényleg nem rossz… - El akartam mondani neki, hogy kishíján cserbenhagytam az egész testvériséget és leléptem, de nem voltam kész rá. Talán kiakadt volna rám, és ezt nem akartam. Pedig a véleménye nagyon is érdekelt.
Szabadkozni kezdtem a meglepettségét látva, mert hát, nem tudtam, mi ütött belém és hogy ebből ő mit hogyan érzékelt; nem akartam elrontani semmit. Talán nem kellett volna annyit innom, sem beszélnem, de megeredt a nyelvem. Nagyot nyeltem a szavaira, főleg a kérdésre. Hosszan fürkésztem őt és egy bólintásra tellett tőlem először.
- Persze. Számíthatsz rám, ha… ha úgy alakul – Ha tényleg szükséged van rám. Tettem hozzá gondolatban, és nem kimondva hangosan, majd gyengén megráztam a fejem. Azt hiszem, az ő torokköszörülése is azért volt, amiért én furán éreztem magam; az érzelmek és az emberi kapcsolatok miatt.
Ami a múltunkat illette, bármennyire nem akartuk, de beárnyékolta a jelenünket. Meghatározott minket és nem tehettünk ellene voltaképpen semmit.
- Hát, ebben sem vagyok teljesen biztos – Felnevettem. Azt hiszem, oldani akartam a körülöttünk lebegő feszültséget. Bár nem hiszem, hogy túl jó voltam ebben. Sőt.
Visszakérdeztem volna, hogy miért nem biztos benne, de folytatta és a döbbenet egyből kiült az arcomra.
- Wow. Hát erre nem számítottam – Nyögtem ki először csak ennyit, majd elmerengtem ezen. Amy ugrott be, az a vízió, amit a démon láttatott velem. Kirázott tőle a hideg. Lehunytam egy hosszabb pillanatra a szemem, mielőtt újra Blairre néztem volna. – És...? Mióta tudod? – Érdeklődtem, bár nem vártam valódi választ. Úgy értem, nem akartam faggatni, annyit mesélt, amennyit akart. Nem volt kötelező beszámolnia nekem semmiről, de érdekelt, mióta tudja és mi történt a fivérével.
- Érthető, hisz a bátyáid akkor már régóta éltek; de ha egy magzat hal meg, az nem akkora tragédia, én… erre próbáltam utalni – Sóhajtottam, közben nézelődni kezdtem, gondolkozni, pedig nem akartam visszazuhanni egy pillanatra sem a múltba. Mégis sikerült.
Aztán Skyler árulásával kapcsolatban… őszintén? Nem tudtam, hogyan segíthetnék a férfinak, hogyan nyugtathatnám meg egy kicsit. Ebben nem voltam jó.
- Én tényleg sajnálom, Blair – Motyogtam, még akkor is, ha tudtam, semmi jelentősége nincs ennek. Ahogy tiltakozni kezdett, halványan elmosolyodtam, megcsóválva a fejem.
- Látod, Blackwell sem akar neked rosszat. Talán ezúttal el kéne fogadnod a segítséget és élned a lehetőséggel – Ezúttal már komoly voltam. Bár ha nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy ott legyen, nem is tiltakoztam tovább. De azért átgondolhatta az ajánlatot.
Nem akartam faggatni a lánnyal kapcsolatban sem nagyon, nem is vártam, hogy kifejtésbe kezd, de mégis megtette és ez jólesett. Tényleg jó érzéssel töltött el, hogy mesélt róla és megbízott bennem ennyire. Nagyot nyeltem.
- A szerelem ilyen, nem? Észre sem vesszük, hogyan vagy miért, de egyszer csak érezzük… - Ahogy folytatta és kiejtette a száján, hogy ostoba, megráztam a fejem. – Nem vagy az, Blair. Másrészt mindenki követ el hibákat, az, hogy bíztál benne, talán egy ilyen hiba volt… de idővel nem fog fájni az árulása. Talán – Elmerengtem. Én sem voltam ebben biztos, abban, hogy kevésbé fog fájni. Ha szerette, ha igazán fontos volt neki, nem felejti csak el úgy. Hisz épp attól fáj olyannyira a pofon, akitől simogatást várnánk, nem? Mintha lenne egy ilyen mondás. Rohadtul igaz.
Én azt bántottam, aki fontos volt. Ez ismétlődött meg újra, Larissával. Ezért utáltam magam.
- Blair, én… itt akartam hagyni az egész testvériséget. – Ha már őszinték voltunk és megnyíltunk, ezt sem tarthattam tovább magamban. – Majdnem itt hagytalak titeket, és még csak nem is terveztem elbúcsúzni. Én… én sem vagyok talán különb Hastingsnél – Lassan raktam össze a képet, de belegondolva, jogos volt. Ha én is leléptem volna, talán az nem okozott volna kárt Blairnek, de Blackwell szenvedett volna, holott pont miatta mentem volna el. Az ő testi épségének megóvása érdekében.

Először arra gondoltam, mennyire elcsesztük a dolgot. Nem sikerült egymással olyan kapcsolatot kialakítani, amilyet talán kellett volna, de aztán... rájöttem valamire.
- Talán mégsem rontottuk el. Végül is itt ülünk és beszélgetünk. Kezdetnek nem rossz. - vontam vállat. Nem tagadhattam le, hogy közelebb kerültem Lestrange-hez, talán már lassan barátomnak is nevezhettem. Ha valamit, hát ezt megköszönhetem majd Skylernek a kihallgatás alatt. Na, nem mintha tényleg meg akartam neki bármit is köszönni, hiszen... találkozni sem akartam vele. S nem is azért, mert olyan erős gyűlöletet éreztem volna az irányába, inkább saját magamat átkoztam még emiatt is. Inkább azért nem akartam látni, mert arra emlékeztetett volna, mit veszítettem el, hogy mi mindenem lehetett volna, ha ő nem ejt át. Mindezzel pedig tényleg szembe kellett néznem, amint megtaláltuk őt.
- Nem... nincs baj. Csak megleptél, ennyi. - vontam vállat lazán, kicsit kezdett megütni az a néhány korty ital. Nyilván azért, mert mostanában elég sűrűn rájártam a whisky-re. - Ez... ez kölcsönös. Számíthatunk egymásra, nem? - Költői kérdés volt csupán, mert így volt. Még ha nem is voltunk legjobb cimborák - bár egész jó úton haladtunk afelé -, ott voltunk egymásnak a harctéren, s már nem csak ott. Megköszörültem a torkom, még mindig zavarba jöttem az érzelmektől, vagyis inkább csak kellemetlenül érintettek.
Összevont szemöldökkel néztem rá néhány pillanatig, de csupán azért, mert nagyon igaza volt, s mert mindez nem tetszett. Nem akartam a szüleim árnyékában élni, ugyanakkor tényleg minden tettemben ott voltak ők. Lehet, a kard is csak miattuk választott ki, amiatt ami velem történt miattuk. Aprót ráztam a fejemen, talán már sokadjára aznap este.
- Bár ne lenne igazad, de... így van. Túlságosan is meghatároznak minket. Bizonyára normális emberek lettünk volna, ha mások nevelnek fel minket. - sóhajtottam, további szavai után pedig egy kis ideig hallgattam. A bátyámmal való találkozás nem igazán győzött meg erről. Ő maga is neheztelt rám, amit nem csodáltam, vadászból vaddá vált.
- Ebben nem vagyok biztos. - néztem rá oldalról, majd felé fordultam és kinyögtem, ami a fejemben járt. - Az egyik bátyám életben van, Isaac. - Azt hiszem ez volt az első alkalom, hogy a keresztnevén szólítottam. - Vagyis... vámpírrá vált. - Az arcát néztem, várva a reakciót erre. Nem is tudom, mire számítottam. Ledöbbenésre mindenképp, talán egy kicsit féltem is, mert mi van, ha azt javasolja vadásszuk le? Ez volt a dolgunk, szörnyeket öltünk, hogy a halandó embereket védjük, de Ral nem volt szörnyeteg, a testvérem volt.
- Van, akiben ott a hajlam. Bármi kiválthatta volna nála ezt a viselkedést. Édesanyád pedig sosem felejtett volna el téged, hidd el. Az enyém sem tudott túllépni a bátyáim halálán. - Sőt, az egészet rajtam vezette le, apámmal együtt. Mintha céltábla lett volna a hátamon, vagy inkább egyenesen a homlokomon.
Kár is volt előhozakodni a "mi lett volna ha" kérdéssel, hiszen ezek olyan dolgok voltak, amiknek meg kellett történniük, ilyen vagy olyan okból. Borzasztó és elkerülhetetlen dolgok. Ha eltöröljük őket, más szörnyűség történik, ebben biztos voltam, s ezt neki és Larának is kifejtettem a közös kis esténken.
- Ez már bebizonyosodott. Csak épp más módon. Az egész csapatot talán nem árulta el, de engem igen. - vállat vontam, mintha ezek után már nem számított volna semmi. Persze nem így volt, ha tényleg ő felelt Hazel haláláért, arról tudnunk kellett, én viszont nagyon nem voltam felkészülve egy ilyen hírre.
- Larissa pontosan ugyanezt mondta. Viszont nem húzom ki magam a kötelességeim alól. Ha meglesz, együtt fogjuk kihallgatni. A képességem jól fog jönni. - mosolyodtam el, a szavaiktól kicsit jobban éreztem magam. Törődtek velem, pedig egyikük sem ismerte a valódi énemet. Senki sem tudott azokról a dolgokról, amiket elkövettem, de ez így volt jó, ennek így is kellett maradnia. Nem veszíthettem el őket is. - Az egész olyan gyorsan történt. Azt hiszem nem is tartott sokáig, de annál intenzívebb volt. - A fejemet ingattam, még mindig nem hittem el. - Ígéretet tett, hogy nem lép le, mégis pontosan ezt tette. Annyira ostoba vagyok! - Egyáltalán nem értettem magamat, hogyan hihettem el minden egyes szavát. Teljesen elvette az eszemet, így az én hibám volt minden. Akit át tudnak verni, az valahol meg is érdemli, nem?

words: 683 ❖ - ❖ note: ❖ kredit

Megráztam a fejemet, hisz határozottan hülyeségeket hordtam össze és ezt be akartam tudni az elfogyasztott alkohol mennyiségnek. Ám Blair azt hiszem, tényleg komolyan vette, amiket kiejtettem a számon. Érdeklődve néztem rá a következő kijelentését hallva, majd kérdését.
- Ezt nem cáfolnám egy pillanatra sem. Talán ez is egyfajta próbatétel. Összekovácsolódunk-e úgy, ahogyan kell – Ingattam a fejemet, belegondolva a közös küzdelmekbe, ahol idézőjelesen „kénytelenek” voltunk egymásra bízni a saját életünket. Bíznunk kellett abban, hogy a másik segít, ha úgy alakul a helyzet. De nekem ez nem ment, mert magamban sem bíztam igazán, ahogyan ezt már Blackwellnek is kifejtettem egyszer régen. Vagyis, valami olyasmit mondtam neki, hogy magára hagynám, ha úgy hozná a helyzet, mert én ilyen vagyok: magamat mentem. Talán akkoriban volt még benne igazság, de mára már… nem. Egyikőjüket sem tudtam volna faképnél hagyni. Tanultam a múltam egyik nagy hibájából.
A meglepettségét ugyanolyan meglepett tekintettel viszonoztam.
- Mi a baj? – Pislogtam néhányat, aztán leesett, hogy talán tényleg félreértelmezte a hirtelen jött őszinteségem vagyis aggódásom. – Bocs, hülyeségeket beszélek már… sokat ittam. Szókimondó is lettem, túlságosan is. – Felnevettem röviden, majd megvontam a vállam. Nem magyarázkodtam tovább, mert olyan volt, mintha csak magam alatt vágtam volna a fát.
Nagyot nyeltem. Emlékeztem, hogy mesélt valamit már erről, de nem ennyire részletesen és nem ennyire mélyen. Megráztam gyengén a fejemet. Tudtam, hogy nincs szüksége a sajnálatomra, de sajnáltam, mert nem ilyen szülőket érdemelt volna. Ő sem.
- Egy nap talán… talán el tudjuk nekik felejteni ezt, nem? Ha mi jobbak vagyunk náluk… bár mindegy, hisz az egész életünket megbélyegezték. Minden cselekedetünkben ott van az, amit ők elültettek a fejünkben. Az én tetteimet legalábbis ez irányítja – Tettem hozzá, kijavítva szinte magam, hisz nem akartam az ő nevében is beszélni. – Sajnálom, ami történt. De az, hogy téged védtek, az nem hiba volt… csupán… a szeretet ereje. – Jegyeztem meg halkabban, talán még egy halvány, biztatónak szánt mosolyt is küldtem a férfi felé, ha épp rám nézett.
- Lehet, hogy a szüleim sírtak volna, de utána édesanyám újra teherbe esett volna… nem számított volna, hogy én valaha voltam. Boldogok lehettek volna. Talán apám sem kattan be annyira… - Sóhajtottam. Értem nem lett volna kár, ellenben a férfival. Ő akkor már jó pár évet leélt és ha ő hal meg… biztos vagyok benne, hogy a szüleik a két fivér életét tették volna tönkre a vádaskodással.
Nem mertem nagyon belekérdezni a dolgokba, de a meglepettségemet nehéz lett volna elrejteni.
- Én amondó vagyok, hogy elő kell kerítenünk. Tudnunk kell, hogy mit tett és miért. Másrészt, ha bebizonyosodik, hogy áruló… - Nem fejeztem be. Nem akartam a legrosszabbat kimondani és amúgy sem öltem volna meg, de egy társunk odaveszett miatta és minimum ugyanazt érdemelte volna. Haragudtam Skylerre, de próbáltam tisztán látni és tudtam, előbb meg kell hallgatnunk, hogy ítéletet hozhassunk.
De Blair nem úgy tűnt, mintha találkozni akarna vele. És én ezt tökéletesen meg is értettem.
- Ha visszahozzuk ide… nem kell találkoznod vele. Én és Blackwell elintézzük, amit kell, rendben? – Nem tudtam, ez így megfelel-e neki, de ha annyira ágált a találkozó ellen, csakis ezt tudtam felajánlani neki. Nagyot nyeltem, csendben maradtam jó néhány másodpercig, mielőtt újra megszólaltam volna. – Mégis mióta tartott a ti…? – A férfit figyeltem kíváncsian, be nem fejezve a kérdést.

Különös volt, hogy ennyi éven át szinte senkihez sem kerültem egészen közel, aztán... valami történt. Először Isaac-kel kezdtünk nyitni egymás felé, majd jött Skye. A napokban pedig még Larissának is jobban megnyíltam. Sőt. Már a nevüket is képes voltam kimondani, vagy gondolni rájuk, ez idáig valahogy fel se tűnt. Nem nagyon értettem, mi változott meg, de annyi biztos, hogy a rossz dolgok sokszor jobban összehozzák az embereket, mint a jók.
- Egyáltalán nem mondasz hülyeséget. - bólintottam, mintegy elismerve, hogy akár még igaza is lehet. Vagy talán egyikünknek sincs, talán nem is volt soha konkrét oka a kiválasztásunknak. - Viszont akkor elbasztuk. Hiszen nem igazán fogadtuk el az új családunkat, nem igaz? - kérdeztem a fejemet ingatva, kicsit mulattatott a dolog. Nem volt igazából vicces, de már tényleg eljutottam arra a pontra, hogy sokszor a legjobb, ha valamin nevetsz, mintha tényleg belemennél a részletekbe.
A kijelentése után ráemeltem a pillantásom, eléggé megleptek a szavai. Sosem tűnt ennyire védelmező típusnak, persze a harctéren igen, de ott mind azok voltunk. Végül is, nem ismertem úgy igazán a férfit, hogy ilyesféle következtetéseket le tudjak vonni. Csak biccentettem felé, amit vehetett köszönetnek is, annak szántam, de szavakba nem akartam önteni. Képtelen lettem volna rá, mindazok után, ami történt. Szerettem volna nyitni felé, de akkor láttam magam előtt Hazel halálát, Skye arcát és... talán hiba volt bárkit is közel engedni magunkhoz.
- Tudod, nem kellene helyeselnem, de teljesen megértem, miért hitted el. Az én szüleim is hasonló gondolkodással voltak rólam. A... bátyáim vadászat közben estek el, mert... - nagyot nyeltem. Nem akartam folytatni, s egy pillanatra el is hallgattam, lehunytam a szemem, igyekeztem kizárni a feltörni készülő emlékeket. Mikor sikerült elzárnom őket, újra kinyitottam a szememet. - Engem védtek. A szüleim ezután engem okoltak. Én pedig miért is ne hittem volna nekik? - vontam vállat. A mai napig elhittem, hiába találkoztam az egyik bátyámmal, hiába tudtam, hogy csak egy gyerek voltam. Mégis felelős a saját testvéreim haláláért.
- Én is. De akkor az általunk szeretett személyek szenvedtek volna az elvesztésünktől. - Normális esetben nem meséltem volna sem Isaacnek, sem másnak, egyedül Skylernek nyíltam meg ennyire, de abban a pillanatban már nem érdekelt semmi. Miért ne tudhatna róla más is? Főleg, ha ezzel segíthetek neki, vagy talán csak rájön, hogy nem csak ő elcseszett.
Látszott a meglepettség az arcán, mire bólintottam egyet. Igen, engem is meglepett. Én közelkerültem valakihez. Egy lányhoz. Hihetetlen volt, egyáltalán nem is zavart, hogy mindenki ledöbbent ezen. Tényleg nagyon furcsa volt.
- Gondolkodtam sokat. Talán... még az is lehet, hogy nem akart elárulni minket. Talán Hazel haláláért sem ő felelős, de egész biztosan kémkedett valakinek. Valamiért beépült hozzánk. - sóhajtottam. El akartam hinni a saját szavaimat, hogy nem akar nekünk ártani, nem akart elárulni minket. Csak épp nem ment. - Vagy inkább... végig ez volt a terve. Kiszúrta magának egyikünket, mert ha valamelyikünk megbízik benne, nincs okunk rá gyanakodni. - A hangom ezúttal határozott volt, mert ebben hittem. Nem tudtam elképzelni, hogy valaki másért férkőzik közel hozzám, csak ha van vele valami célja. Túl tökéletes volt a lány, tudnom kellett volna, hogy valami nem stimmel.
- Nem hiszem. Biztos csak nincs hova mennie. És nem akarom látni többé. - Ugyanazt mondtam, mint Larának is, de ez volt az igazság, még mindig. Nem akartam látni, mi értelme lett volna? Csak feltépte volna a sebeket, amik még be sem forrtak.

words: 556 ❖ - ❖ note: ❖ kredit

Már azt sem tudtam volna megmondani, miért meséltem Blairnek arról, mi kísért engem már 35 éve. Illetve, amikor meséltem, még csak a 34-et pipálhattam ki. Meg akartam nyílni valakinek és az a valaki ő volt… de talán, ha nem lett volna annyira szétcsúszva aznap este, nem mondtam volna neki semmit. Talán most sem beszéltem volna neki és ugyanolyan távol lennénk, mint ahogy voltunk. Lehet, az jobb volna? Úgyis került. Sokáig. Az is meglepő volt, hogy most idejött és érdeklődött a hogylétem felől… nehéz volt megállapítanom, hogy hogyan áll hozzám. Barátként? Társként? Vagy csak egy kollégaként? Mindegy volt. Talán tényleg… teljesen lényegtelen volt, hogyan áll hozzám.
A szavai elgondolkodtattak. Az elmélete, hogy miért választ hozzánk hasonlókat a kard. Megráztam a fejemet.
- Nem, Blair, szerintem… nem ezért – Nekem is volt egy elméletem, ami tulajdonképpen abban a pillanatban merült fel bennem. – Talán sokkal inkább azért, hogy ne legyünk egyedül… hogy kapjunk egy maroknyi embert magunk köré, akik talán betölthetik az űrt a szívünkben és a lelkünkben. Már ha… hagyjuk – Felnevettem keserűen. – De persze, ez is csak egy elmélet és… tudod, mit? Ostobaság. A te eszmefuttatásod helytállóbb és igaz. Nem félem a halált – Már nem. Régen féltem tőle, rettegtem, talán ezért is hagytam ott Amyt, mert magamat akartam menteni. És többször is előfordult ez. De már nem futnék el a halál elől. Ha el akar ragadni, hát csak rajta.
- A magasság tényleg ijesztőbb, de ha zuhannál… elkaplak – Reagáltam ösztönösen, habár utólag leesett, hogy ez teljesen félreérthető. Az alkoholtól kezdtem megint hülyeségeket beszélni. Azonban, ahogy édesanyámat hozta szóba, nagyot nyeltem és a hirtelen jött, pillanatnyi jobb kedvem el is szállt. Alig láthatóan rándítottam egyet a vállamon.
- Apám miatt. Ő okolt mindig azért, hogy megszülettem… mert ezzel elvettem tőle anyát. Mindig azt mondta, hogy egy gyilkos vagyok és miattam ő sosem lehet boldog. Egy idő után… elhittem, hogy minden miattam van – Tettem hozzá halkabban, majd megkerestem inkább a whiskys üveget és kortyoltam belőle. Nem, inkább úgy ittam, mint a vizet, nem egy, nem két kortyot ittam, hanem többet. – Sokszor kívántam azt, hogy bár én lennék halott és ő élne – Tettem hozzá halkan, miközben leraktam az üveget. Aztán… aztán terelni akartam magamról a témát. Ezért és azért is tettem fel a kérdést, hogy ő hogy van, mert érdekelt.
Némileg ledöbbentett. Nem az, hogy szarul van, hisz az látszott rajta. Hanem mindaz, amit ezután mondott. Közel került Skylerhez? Akárhogy kutattam az emlékeim közt, nem láttam erre utaló jeleket. Titokban tartották? Oh. Elgondolkodva néztem őt, kicsit talán bámultam is, amíg próbáltam összekaparni a gondolataimat, habár az ital miatt már kellőképpen tompa volt az agyam.
- Elárult… téged. És minket is – Végül félrenéztem, majd magam elé. – Nem is tudtam, hogy te és ő… de sosem néztem volna ki belőle, hogy manipulálna bárkit – Sóhajtottam egy nagyot, majd lepillantottam újra az alattunk elterülő városra. – Biztos vagyok benne, hogy látjuk még. A városban van, valamiért nem ment még el. Az ok lehet, hogy te vagy – Itt megálltam és a férfira néztem újra. Megérdemelte volna, hogy legyen mellette valaki. Akár Skyler, akár más. De ez a lány csúnyán hátba szúrta. Miért?  Egyáltalán nem értettem.

Nem haragudhattam senki másra, csak Hastingsre, illetve magamra, mert közel engedtem őt. De zavart, hogy mindenki rosszat feltételez róla, ami már csak azért is abszurd volt, mert egyértelmű jelek utaltak arra, hogy köze volt a dologhoz. Még én magam is tudtam, nem kellett zseninek lenni hozzá, mégis meg akartam védeni. Ez is csak arra utalt, mennyire idióta vagyok, de ezt a furcsa ösztönt nem tudtam levetkőzni. Mindenki meg akarta őt találni, hogy magyarázattal szolgáljon, hogy megbüntethessük érte, csak én nem. Nem akartam látni, mert azt csak a kudarcomra emlékeztetne, arra, hogy pont olyasvalakit engedtem be az életembe, aki nem érdemelte meg. Hiszen így volt, nem? Vagy talán... én nem érdemeltem meg a boldogságot. Nem is tudom, kit akartam átverni ezzel, másokat, vagy saját magamat. Aprót ráztam a fejemen, mintha azzal elfelejthetnék mindent.
Nagyon örültem, hogy Lestrange a világát sem tudja, annyira lekötik a saját gondolatai, mert így nem vette észre, mennyire magam alatt vagyok én is. Nem is tudtam mit érzek, egyik pillanatban így, a másikban úgy... szinte időm sem volt felfogni. A mellkasom viszont sajgott, mintha lyukat ütöttek volna rajta. Mintha... valami hiányozna belőlem.
A társam szenvedése elvonta a figyelmet az enyémről, mikor észbe kaptam, mi a baja. Hiszen korábban már említette, miért is utálja a születése napját olyan nagyon, nem is kellett többet mondani, ebből a néhány szóból is leszűrtem mindent. Nyilván azért csak ennyit mondott, tudta, érteni fogom ennyiből is. Ezek után nem hagyhattam magára, akkora szörnyeteg még én sem voltam.
- Érthető, miért nem reklámozod. Néha úgy gondolom, direkt selejtes embereket választ ki a kard. Tudod, olyanokat, akiknek nem nagyon van vesztenivalójuk. Mert így kevésbé féljük a halált, talán... - merengtem el, ez tényleg sokszor megfordult már a fejemben. Hiszen mindannyiunknak volt valami defektje, még ha nem is vallottuk be, ebben biztos voltam. Kinek nagyobb, kinek kisebb... talán nekünk kettőnknek volt a legnagyobb, de ez nem voltam száz százalék.
- Le kell győzni a félelmeinket. Bár a magasságtól jobban parázok, mint a démonoktól. - nevettem fel keserűen. A férfi aggódása egy kisit meglepett, de talán észrevétlenül is kialakult köztünk egy kötelék. Afféle testvéri, még ha ezt röhejes is volt kimondani, vagy gondolni. Hiszen egyikünk sem értette, miért épp a testvériség elnevezést kaptuk.
- Nézd, ha az édesanyádra gondolsz... már ne is haragudj, de mégis hogy a fenébe lenne a te hibád? Nem te akartál megszületni, vagy ha mégis, egészen biztosan nem így. - sóhajtottam, nem igazán értettem, miért ilyen szülőkkel áldott meg minket a sors. Őt az apja hibáztatta olyan dolog miatt, amiben nem volt hibás, engem pedig mindkét szülőm... bár én nem voltam ártatlan.
Először nem akartam felelni a kérdésére, csak néztem magam elé, megpróbáltam előre, s nem lefelé tekinteni. A város gyönyörű volt, még így is, hogy tele volt nem odavaló lényekkel. A fények elkápráztattak volna bárkit, de engem nem érintett meg, jelenleg semmi. Máskor talán szívesen néztem volna az előttünk elterülő várost.
- Szarul. - nevettem, mert ezen a ponton már másra nem voltam képes. Vagy sírva fakadok, mint egy gyerek, vagy üvöltök... inkább nevettem, bár erőtlenül. - Tudod, az utóbbi időben közel kerültem Skylerhez. Pont hozzá, aki valószínűleg végig azon munkálkodott, hogy részt vesz egyikünk megölésében. Talán pont a tiédben, vagy... az enyémben. Nem biztos, hogy Hazel volt a konkrét célpont. - nagyot nyeltem, erre eddig nem mertem gondolni se, most pedig... kimondtam. Már a második emberben egy héten belül. Furcsa volt ez a nyíltság, de szükségem volt rá, ezúttal nem tudtam bezárkózni, bármennyire is akartam. Egy kicsit abban is reménykedtem, hogy ezzel elterelem Lestrange figyelmét a saját nyomoráról, ahogy korábban ő az enyémet.

words: 592 ❖ - ❖ note: ❖ kredit

Nem tudtam, hogy mit gondolt Hastinsgről, de nekem volt egy határozott véleményem róla. Azonban most nem volt energiám ezzel törődni, ma nem. Ez a nap másról szólt, a saját poklomról… néha tényleg úgy éreztem magamat ezen a napon, mintha a pokolban szenvednék kínok közt. Ezernyi emlék futott át állandóan a fejemen gyerekkoromból. Hallottam apám szavait, miközben újra és újra hozzám vágta, hogy gyilkos vagyok. Hogy megöltem a saját anyámat.
- Szerintem benne volt – Jegyeztem meg újra, szinte csak az előző szavaimat nyomatékosítva, de aztán egy nagyobb sóhaj után annyiban is hagytam. Talán, ha valaha előkerítjük azt a lányt, megtudunk mindent, mit miért tett… miért árult el minket.
Talán, ha jobban figyeltem volna, feltűnik, hogy Blair a sírás vékony határán táncol. De nem néztem rá, hanem a cigarettámmal babráltam.
A szavaira elgondolkodtam, de aztán annyiban hagyta. Az üveget csak elvettem tőle és lazán leraktam magam mellé, elérhető távolságba. Aztán hallottam a távolodó lépteit is és talán, ha nincs az a belső hang, hagytam volna elsétálni. De végül megszólaltam, kimondtam egyszerűen, hogy milyen nap van, mert tudtam, hogy ezzel megért majd mindent. A viselkedésemet, a szótlanságomat… a ki nem mondott fájdalmat. Érdekes, hogy egy egyszerű mondatba, mint a „ma van a születésnapom”, mennyi minden belefér, nem? Mennyi fájdalom és megbánás, kín. Számomra ezt jelentette.
Nem voltam biztos benne, hogy visszajön és nem is az volt az elsődleges célom, hanem csak… tudatni akartam vele, hogy nem vele van bajom. Nekem nem. Talán neki velem, de ez fordítva nem igaz.
A csend nyomasztó volt, ami ránk telepedett. Beleszívtam a dohányba és csendben bámultam ki a fejemből. Végül újra hallottam a lépteket, amik ezúttal közeledtek. A szemem sarkából néztem el a férfira, ahogy megállt mellettem. A szavakra néztem fel rá, majd megejtettem egy halvány, némileg erőltetett mosolyt.
- Gyűlölöm. Nem véletlenül nem reklámozom, mikor van ez a nap. Pontosabban az a nap – Újabbat szívtam a cigiből, majd fújtam ki a füstöt lassan. – Bár rajtad kívül nem igazán tudja senki, mit jelent számomra – Tettem hozzá halkabban, majd figyeltem, ahogy leül mellém. A szavai kicsit beindították a fejemben a vészjelzőt.
- Tériszonyos vagy? Ülj inkább beljebb – Némi aggódás hallatszott ki a hangomból, majd elgondolkodtam. – Nem hinném, hogy pokolra kerülnél, ellenben velem – Vállat vontam. Így, hogy itt maradt, igyekeztem valamennyire jobb képet vágni az egész helyzethez. De fájt. Legszívesebben kiütöttem volna magam egész napra… vagy hétre. Az sem segített a helyzeten, hogy annyira rossz dolog történt mostanában. Nem csak Wallace halála, hanem Larissa majdnem halála is a fejem fölött lebegett.
- Te hogy vagy? – Érdeklődtem halkabban, ugyanis fogalmam sem volt, jó ötlet-e bármit is kérdeznem csak inkább üljünk csendben egymás mellett, miközben leisszuk magunkat. Kezdtem meglátni, hogy ő sincs sokkal jobban, mint én… de nem tudtam rájönni, ő miért van pocsék állapotban.