Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

20 Hozzászólások - 22%
14 Hozzászólások - 16%
9 Hozzászólások - 10%
9 Hozzászólások - 10%
8 Hozzászólások - 9%
8 Hozzászólások - 9%
7 Hozzászólások - 8%
5 Hozzászólások - 6%
5 Hozzászólások - 6%
4 Hozzászólások - 4%

Share
 
Folyosók
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyCsüt. Jan. 30, 2020 9:19 pm


little brother

When you're lost, we're lost together. I'll stand by, I will stand by you.




Átöleltem magam, a felkarom cirógatva próbáltam nyugodt maradni. Bántott, hogy nem keresett. Láttam rajta, hogy őt is bántja, de képtelen voltam ilyen egyszerűen túllépni a dolgon. Megértettem és elfogadtam, hogy nehéz lehetett számára az átváltozás, szörnyű lehetett, hogy az egész élete a feje tetejére állt... Már a nyomozás alatt kiderítettük, hogy vámpír lett belőle, a szívem pedig minduntalan összeszorult, valahányszor arra gondoltam, mennyit szenvedhetett, mennyire félhetett. Az én öcsém sosem lett volna képes ártani senkinek, erre akaratán kívül szörnyeteggé tették... Ahogy ezt átgondoltam és ahogy hallgattam a mentegetőzését, lassan kezdtem megenyhülni. A földet kezdtem el ismét fürkészni, a szőnyeg redőzetét. Az egyik csík pont tőlem indult ki és egyenesen Damien lábáig futott.
- Soha nem terveztél felkeresni? - Vajon mi történt volna, ha én nem keresem? Ha nem állok vadásznak és nem kezdek el küzdeni azért, hogy újra együtt lehessünk? Hagyta volna, hogy életem végéig bizonytalanságban éljek, vagy idővel magától elém állt volna? Már sosem tudom meg, kár is ezen kattogni. Felszakadt belőlem egy halk sóhaj és megtöröltem az arcom, majd lassan odalépkedtem hozzá. A szemközti falnak támasztottam a hátam és lecsúsztam annak a mentén. Felhúztam a térdeimet, onnan figyeltem Damient. Változás jeleit kerestem rajta, az arcán, a szemén...
- Egy éve csatlakoztam a vadászokhoz. Miután felfedeztem a természetfeletti létezését, úgy éreztem, könnyebben megtalálhatlak, ha kikupálom magam. - Az ujjaimmal babráltam, miközben meséltem. Abból a feltételezésből indultam ki, hogy semmit nem tudott rólam. - Sosem mondtam le rólad. Sosem mondtam le arról, hogy még életben lehetsz valahol. Azt hiszem, ez valami testvéri dolog. A nővérek mindig tudják. - Halvány mosollyal megvontam a vállam és felnéztem rá, hiszen igazam lett. Mondjuk, ebbe bele tudtak volna kötni, hiszen Damien tényleg meghalt, hogy aztán újjászülessen azzá, aki ott ült előttem. Nem kergettem hiú ábrándokat, tudtam, hogy ő már nem ugyanaz az ember, aki évekkel ezelőtt eltűnt otthonról.
- Nincs mitől félned, Dam. A családom vagy és örökké az is maradsz. - Erről eszembe jutott valami, amin elhúztam a szám. - Bár azt hiszem, az "örökké" a te esetedben kissé tovább tart... Nos, legalább gondoskodhatsz majd a nyugdíjas éveimről. - megpróbáltam vicceléssel enyhíteni köztünk a hangulatot. Még mindig elég feszült voltam, a kisugárzása egyáltalán nem tetszett, az ösztöneim lázadoztak ellene, miközben pedig minden sejtemmel örültem annak, hogy életben van. Egy darabig hallgattam, a körmömet birizgálva hagytam, hogy csend zuhanjon közénk, hacsak ő nem törte meg. Végül némi tétovázás után a zsebébe süllyesztett telefon felé böktem.
- Csapdába csalták az Ötöket. Terepre mentek, és... Hazel nem tért vissza. - abbahagytam a körmöm piszkálását és az ölembe ejtettem mindkét kezem, a kézfejemre húzva a pulcsim ujját, majd szomorkásan hozzátettem: - Sajnálom. - Nem igazán tudtam, milyen viszony volt köztük Hazellel, de az, hogy egyből ugrott az sms-ére, igazából mindent elárult.




Heather Blanchard
Beavatott vadász
a testvériség mágikus csatlósa
Folyosók - Page 2 DOsZ2P1
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Folyosók - Page 2 4ebc0b211f29647c6fd57211cd26e159
you're my fools' game
Léptek száma :
18

Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyCsüt. Jan. 30, 2020 7:44 pm


To: My Sister

Hey sister, know the water's sweet but blood is thicker



Szinte tapintatni lehetett a feszültséget a levegőben, kettőnk közt. Egyikünk sem mozdult, sem ő nem jött közelebb, és én sem tettem egyetlen lépést sem felé. Pedig akartam, de… erre a találkozásra egyáltalán nem voltam felkészülve. Amúgy is, minél tovább voltam távol tőle, annál nehezebb volt elképzelnem, miként reagálna rám… arra, hogy x ideje nem kerestem őt és… a francba is. Nem kellett volna ennek így történnie. Nem kellett volna visszajönnöm. A földet figyeltem, de a szavakra lassan felemeltem a fejemet. A közömbös, kissé rideg tekintet egy tőr volt a szívembe. De úgy éreztem, megérdemlem.
- Nézd, ez sokkal bonyolultabb, mint elsőre látszik… - Sóhajtottam. Aztán ahogy elővett egy mobilt, feltételezhetően Hazelét, kissé értetlenül bámultam rá. - Úgy éreztem, az lenne a helyes, ha többé nem jönnék ide. S ezt éreztem veled kapcsolatban is, mikor úgy döntöttem, magam mögött hagylak… - Sóhajtottam, majd ahogy a földön odacsúsztatta nekem a telefont, leguggoltam érte és a kezembe vettem, de nem álltam fel. Nem értettem, miért van nála Hazel telefonja. Eszembe jutott az sms, amit… amit feltételezhetően nem is ő írt, hanem a nővérem. Valaki meghalt közülük. Ugye nem…? Lehetetlen… a szívemet mardosni kezdte valami, így gyengén megráztam a fejemet. Nem, biztosan él. Ő legyőzhetetlen, ebben egészen biztos voltam.
Heather szavai rángattak vissza a valóságba kicsit. Jobban mondva hidegzuhanyként ért a feltételezése. Felegyenesedtem és ezúttal tettem felé egy lépést.
- Ez nem igaz! Nem voltál egy percig sem halott a számomra… - Mély levegőt vettem, majd újabb lépést tettem a nővérem irányába. – Mint mondtam, ez… ez bonyolult. Aznap, mikor szakított velem Clarissa és elmentem leinni magam… minden megváltozott. Vámpír lettem, Heather, de… erre már biztos, hogy te magad is rájöttél – Céloztam itt az ösztöneire. – Nem kockáztathattam, hogy rád támadok… hogy ártok neked. Képtelen voltam uralni a vérszomjamat a kezdetekben, sőt… néha még most is elvesztem az eszem a vér látványának okán, vagy ha megérzem azt a fémes, bódító illatot… - Megnyaltam a számat, majd folytattam. – Nem mehettem haza, hogy a családom szemében valódi gyilkossá váljak… hisz gondolj bele… apánknak első dolga lett volna megölnie engem – Kínomban felnevettem, majd a telefonra néztem a kezemben. Aztán azt a zsebembe csúsztattam lassan, aztán a falnak támaszkodtam. – Féltem, oké? Könnyebb volt a tudat, hogy nagy eséllyel lemondtál rólam, mint szembesülni azzal, hogy félsz majd tőlem, vagy ártok neked, vagy… vagy… - Nem találtam ennél jobb szavakat. Nem tudtam jobban elmondani, miért nem mentem valójában haza. A fal mentén a földre csúsztam és felhúztam a lábaimat.

407 words ❖ hey brother sister ❖ note: so sorry...





To be your friend was all I ever wanted; to be your lover was all I ever dreamed.





Damien Blanchard
Informátor
az ötök ölebe
Folyosók - Page 2 Tumblr_o4i11vLRwg1v6l8b2o1_250
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Folyosók - Page 2 Tumblr_pr5501QoRL1qii97qo5_r1_540
You are my love
always and forever
Keresem :
Léptek száma :
69

Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyCsüt. Jan. 30, 2020 7:21 pm


little brother

When you're lost, we're lost together. I'll stand by, I will stand by you.




Halk, sóhajnyi nevetés szakadt fel belőlem a kijelentése hallatán, melyhez hitetlenül megcsóváltam a fejem. "Rég találkoztunk?" Komolyan képes volt ezt mondani? Oda akartam rohanni hozzá, megölelni, tudatni vele, milyen régóta kerestem és mennyire aggódtam miatta, milyen sokáig hittem azt, hogy meghalt, mégsem voltam képes lemondani róla... Annyi mindent akartam neki mondani, szerettem volna éreztetni vele, hogy nem vesztett el mindent, hogy én még itt vagyok neki, még hazavárom, még van múltja és van családja. De a megjegyzése hallatán földbe gyökerezett a lábam, képtelen voltam megközelíteni. Talán a vadászösztöneim keltettek ellenérzéseket iránta, talán a viselkedése volt az, ami tovább táplálta a haragomat. A gyűlölet és a szeretet közt elég vékony a határ, nem igaz?
Ahogy Hazelre terelte a témát, leszegtem a fejem és összefontam magam előtt a karomat. A cipőm orrát kezdtem el bámulni, megtörölve az orromat. Minden erőmmel próbáltam visszafogni a könnyeimet. Csalódottságot éreztem és szégyent, hiszen szó szerint átkutattam érte az egész világot... Miért? Ezért? Kellett néhány pillanat, hogy visszarángassam magam az összeomlás széléről, aztán megráztam a fejem és felnéztem rá. Ridegen, közömbösen.
- Tényleg rég. Végtére is csak évekre eltűntél, egy árva üzenet nélkül, és mikor már azt hittem, meghaltál, kiderült, hogy amúgy csak vámpír lettél, ó, és egy tök új életed van, tőlem amúgy három szobányira. - céloztam itt Hazel közelségére. - Szóval igen, tényleg rég. Mintha leugrottál volna tejért a boltba. - vettem egy mély levegőt. Nehezemre esett a közömböset játszani, amikor minden egyes szóval meg kellett küzdenem, nehogy elsírjam magam. Elővettem Hazel telefonját a farzsebemből.
- Jó tudni, hogy Hazelen kívül semmi más nem hozott volna vissza ebbe a városba. - Egyértelművé tette, hogy én semmit sem számítok már neki. Ha jobban belegondolok, számíthattam volna rá, hiszen végig életben volt. Felkereshetett volna. Az, hogy erőltettem a megtalálását, önzőség volt. Tiszta hülye voltam, istenem, annyira ostoba! Pontosan úgy jártam, mint Darren azzal a lánnyal. A legjobb lett volna, ha már az elején feladjuk.
Odacsúsztattam elé a szőnyegen a telefont. Egy lépést sem akartam közelebb menni hozzá.
- Tudod, annyian próbálták megértetni velem, hogy meghaltál, de képtelen voltam beletörődni. Pedig az igazság az, hogy én voltam halott számodra. Mindvégig. - megcsóváltam a fejem. Úgy éreztem, ezt képtelen leszek megbocsátani. Túlságosan fájt ahhoz, hogy ez a seb valaha is begyógyuljon.




Heather Blanchard
Beavatott vadász
a testvériség mágikus csatlósa
Folyosók - Page 2 DOsZ2P1
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Folyosók - Page 2 4ebc0b211f29647c6fd57211cd26e159
you're my fools' game
Léptek száma :
18

Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyCsüt. Jan. 30, 2020 6:56 pm


To: My Sister

Hey sister, know the water's sweet but blood is thicker



Ahogy kiejtette a nevemet a száján, megrezzentem. Azt hittem… azt reméltem, hogy Hazel jött elém, de amikor az másféle értelemben ismerős alak rajzolódott ki előttem, ledöbbentem. Sőt, talán meg is ijedtem. Heather? Kizárt, ez… lehetetlen. Nagyot nyeltem, próbáltam feldolgozni a látványát. Évek óta… hosszú évek óta nem láttam őt. Egészen azóta a nap óta, mikor Clarissa szakított velem. Minden ott kezdődött, azon az éjjelen. Többé nem mentem haza hozzá… nem tehettem.
El akartam tűnni és sikerült is volna, hisz vámpír voltam, ami egyet jelentett a gyorsasággal, de a lábaim, mintha földbe gyökereztek volna.
Fogalmam sem volt, mit kellene neki mondanom. Bocsánatot kellett volna kérnem? Magyarázkodnom? Nem tudom. Amikor Hazel elmondta, hogy a nővérem a vadászokhoz keveredett, megígértettem vele, miszerint továbbra is titokban tartja a kilétemet előtte. Azt hiszem, ékes bizonyíték volt rá Heather reakciója, hogy betartotta ezt az ígéretet. Bár nem támogatott a titkolózásban, de én mégis képtelen voltam találkozni vele. Rettegtem a reakciójától… vagy hogy félni fog tőlem. Most viszont a vadász ösztönei is ott voltak, amiktől tarthattam.
- Heather… - Rekedtes hangon szólaltam meg, abban sem voltam biztos, hogy elég hallható vagyok. Aztán megköszörültem a torkomat és próbáltam magabiztosságot erőltetni magamra. – Rég találkoztunk – Tettem hozzá egy halványabb mosollyal, de ez le is olvadt az arcomról. Szarul éreztem magam, mert tudtam, hogy mennyi fájdalmat okoztam neki és most mindezzel szembe is kellett néznem. Mély levegőt vettem, majd megnyaltam a szám szélét. Oda akartam menni hozzá, meg akartam ölelni, de nem mertem semmit sem tenni. Aggódva, félve fürkésztem őt.
- Tudsz nekem segíteni? – Kérdeztem halkan. – Hazel hívott ide, de nem tudom, ő merre van. Bár őszintén szólva nem terveztem már visszajönni a városba… de úgy tudom, történt valami komoly – A földre pillantottam. Valahogy terelni akartam a témát kettőnkről, bár tudtam, hogy nem tudom sokáig elkerülni. S persze jogosan fog letolni engem, vagy akár rám támadni, ha az ösztönei azt súgják…

310 words ❖ hey brother sister ❖ note: ez maga az oroszlán barlangja...





To be your friend was all I ever wanted; to be your lover was all I ever dreamed.





Damien Blanchard
Informátor
az ötök ölebe
Folyosók - Page 2 Tumblr_o4i11vLRwg1v6l8b2o1_250
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Folyosók - Page 2 Tumblr_pr5501QoRL1qii97qo5_r1_540
You are my love
always and forever
Keresem :
Léptek száma :
69

Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyCsüt. Jan. 30, 2020 6:30 pm


little brother

When you're lost, we're lost together. I'll stand by, I will stand by you.




Rosszul éreztem magam, amiért hazudnom kellett Damiennek és Hazelnek adtam ki magam, de igyekeztem az sms-ben általános dolgokra szorítkozni, úgy fogalmazni, hogy ne feltétlenül kelljen hazugságot írnom. Valaki meghalt közülünk, ez igaz volt, csak azt nem konkretizáltam, hogy pont Hazel az. Úgy éreztem, ha a saját számomról próbálnám meg felvenni a kapcsolatot, sosem egyezne bele a találkozóba. Megannyi érzés kavargott bennem, a legerősebb a harag volt. Haragudtam rá, amiért végig ilyen közel volt hozzám és eszébe sem jutott felkeresni. Haragudtam magamra is, mert nem értettem, hol ronthattam el kettőnk kapcsolatát, mit csinálhattam rosszul, ami arra ösztönözte Damient, hogy ne keressen meg. És igen, Hazelre is haragudtam, mert bár sosem álltunk közel egymáshoz, mégis úgy éreztem, mint vadász a vadász, elárult. A legjobban pedig arra haragudtam, hogy az ő üzenete elég volt, hogy a szervezethez jöjjön, de az én jelenlétem soha? Mi fog neki jobban fájni: a viszontlátás vagy a halálhír?
Miért gyötröm magam ilyen gondolatokkal? Az öcsém életben van és nemsokára újra láthatom. Ennek szívből és feltétel nélkül örülnöm kellett volna.
Idegesen járkáltam a folyosón, vártam, hogy megérkezzen, miközben Hazel telefonját szorongattam. Nem akartam újabb sms-t írni, de percenként megnéztem rajta az időt, és amikor megéreztem egy vámpír jelenlétét a házban, egyből a farzsebembe tömtem a mobilt és a keresésére indultam. Szinte futva érkeztem meg az öcsém mögé a folyosóra, egyből megtorpantam azonban háta ismerős vonalai láttán. A gyomrom felugrott a torkomba, a szívem le a gyomromba és meg kellett támaszkodnom a falon, mert attól féltem, elájulok. Újra és újra a számra vettem a nevét, de csak sokadik próbálkozásra sikerült annyi erőt gyűjtenem, hogy egy halk, bizonytalan hang végül el is hagyja a torkom.
- Dam?
Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy megforduljon és szembenézzen velem. Minden másodperc hosszú óráknak tűnt, az erőm pedig egyre inkább elhagyott, ahogy az érzelmek elöntöttek és könnyek kezdték szorongatni a torkom.





Heather Blanchard
Beavatott vadász
a testvériség mágikus csatlósa
Folyosók - Page 2 DOsZ2P1
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Folyosók - Page 2 4ebc0b211f29647c6fd57211cd26e159
you're my fools' game
Léptek száma :
18

Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyCsüt. Jan. 30, 2020 6:01 pm


To: My Sister

Hey sister, know the water's sweet but blood is thicker



Egész nap azon gondolkodtam, mégis mi a pokol történhetett. Valahogy furcsának hatottak az üzenetei, nem is értettem igazán… mélyen legbelül azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Mégsem hallgattam a megérzéseimre, hanem közöltem Victorral, hogy Denverbe kell mennem. Bár megígértem neki, hogy ez csak ideiglenes és úgyis visszamegyek hozzá. Úgy éreztem, már hozzá tartozom, és nem akartam újra magára hagyni.
Ahogy Denver utcáin sétáltam, azon agyaltam, milyen lesz újra látnom Hazelt. A csók óta nem találkoztunk és az az sms váltás sem volt semmi, ami lezajlott közöttünk. Érezhetően egy sértett kisgyerek voltam az üzeneteim alapján, de ez neki nagy eséllyel le sem esett. Bár már az egész talán tárgytalan volt. Az elutasítást az ember megjegyezi és elraktározza magában, meg aztán… azóta sok dolog történt. Mondhatni, nagyon sok. Ebből a szempontból nem bántam, hogy tettem egy nagyobb kitérőt; Mystic Fallsba és New Orleansba. Jót tett a lelkemnek és még Victorra is ráleltem. Újra. Ez mindennél többet ért. Egyedül talán azt bántam, hogy a nővéremet nem látogattam meg, de még mindig úgy véltem, jobb neki így, abban a tudatban, hogy eltűntem/meghaltam.
Végül a szervezet épületéhez értem. Pontosan tudtam, hogy egymagam nem juthatok be, hisz egyféle mágia védte a helyet, így már majdnem ott tartottam, hogy írok egy üzenetet Hazelnek, mikor megjelent Isaac Lestrange a kapuban. Gondolom indult valahova, vagy épp most ért vissza, nem tudtam, de ahogy kiszúrt engem, érdeklődve nézett végig rajtam. Aztán elindult felém, így nyeltem egy nagyobbat. Tudtam, hogy nem kedvel. Azt is tudtam, hogy a megölésemmel fenyegette egyszer Hazelt; szóval valahogy elfogott egy rossz érzés, mikor közeledni kezdett hozzám.
- Hé, nem akarok senkinek sem ártani! – Védekezőn emeltem fel a kezeimet, mire megállt előttem.
- Ajánlom. – Nagyon elgondolkozva figyelt engem, ki tudja meddig, mire újra megszólalt. – Mindig azt hittem, hogy áruló vagy… - Sóhajtott, mire én felvontam a szemöldökömet. Aztán megráztam a fejemet.
- Nem vagyok. Sosem voltam az… viszont… van valaki, akivel találkoznom kellene – A kezeimet leengedve néztem el az épület felé. Ő a válla felett nézett hátra, némileg értetlenül, aztán eszébe juthatott valami, mert sarkon fordult és az épülethez indult, miközben intett nekem. Meglepve léptem utána, csendben.
- Beengedlek. Ha bárki kérdezi, akkor rám hivatkozz – Bólintottam neki és végignéztem, ahogy a varázsol, mormol valamit, s ezek után gond nélkül be tudtam menni.
- Köszönöm – Pillantottam vissza rá, majd a következő pillanatban elsuhantam. Nem akartam újabb perceket eltölteni vele, hisz akármennyire is próbálta palástolni, valahogy érezhető volt, hogy még mindig nem bízik bennem. Valamiért mégis beengedett… talán Hazel miatt. A folyosók felé vettem az irányt, miközben azon törtem a fejem, hogy Hazelt merre találhatom. Ez volt az első alkalom, hogy a szervezet épületén belül voltam. A telefonomat vettem lassan a kezembe, kissé talán remegve. Üzenetet készültem írni a lánynak, s el is kezdtem pötyögni végül egy „Itt vagyok az épületben, de nem tudom, téged hol talállak”félét, de arra már nem volt időm, hogy el is küldjem. Lépteket hallottam mögülem, így lassan megfordultam.

484 words ❖ hey brother sister ❖ note: ez maga az oroszlán barlangja...





To be your friend was all I ever wanted; to be your lover was all I ever dreamed.





Damien Blanchard
Informátor
az ötök ölebe
Folyosók - Page 2 Tumblr_o4i11vLRwg1v6l8b2o1_250
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Folyosók - Page 2 Tumblr_pr5501QoRL1qii97qo5_r1_540
You are my love
always and forever
Keresem :
Léptek száma :
69

Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyHétf. Jún. 24, 2019 7:06 pm

Szabad játéktér.



Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Folyosók - Page 2 TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Folyosók - Page 2 LR2C7YU
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Folyosók - Page 2 AavKTjb
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
770

Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyCsüt. Márc. 28, 2019 12:45 am


Blair & Lizzie
"There's no fear when you're having fun."

Érdeklődve függesztem a pillantásom a jövendőbeli edzőmre a megjegyzését hallva. Még a fejem is enyhén oldalra billen, mint a kutyáknál, amikor próbálják kitalálni, hogy a gazdijuk mi a fenét is szeretne tőlük. Blair most komolyan ismét flörtölést kezdeményezett velem ezzel a bemelegítéses dologgal, vagy én képzelek bele túl sokat ebbe a mondatba? És miért van az, hogy folyton újra és újra ilyen szituációkban találom vele magamat? Nem jöttem zavarba, és határozottan kijelenthetem, hogy egy cseppet sem zavar a dolog, de egy icipicikét azért mégis összezavar. És ilyenkor nagyon szeretnék belelátni a fejébe, hogy mégis miken járhat az esze. Hiszen egyrészt elképzelhetetlennek tűnik, hogy valóban flörtölni akarna, vagy bármiképp vonzódni kezdjünk egymáshoz ilyen korkülönbség mellett, és figyelembe véve, hogy ő a tanárom lesz. Másfelől viszont ki a francot izgat, hogy idősebb, amikor ennyire jóképű? De tényleg nem szeretnék semmit elrontani azzal, hogy holmi tinilányos rajongással tekintek rá, hisz sokat jelent nekem, hogy benne szövetségesre találtam. Nem vehetem félvállról a tanulást és a harcot, amikor az életem, és a szeretteim élete a tét, ezért nem szeretném, hogy másfelé terelődjön a figyelmem. Igyekszem fókuszálni, és nem sokat agyalni most ezen a kérdéskörön.
- Ühüm. Semmi kétségem nics afelől, hogy nagyon változatos tudsz lenni a bemelegítés terén – bólogatok végül mégis szemtelen csillogással a tekintetemben. Aztán értelmezze, ahogy szeretné, én pedig megpróbálkozom – több-kevesebb sikerrel – elfojtani a vigyorom.
- Annyira nem ijedtem meg igazából. Egy kicsit talán számítottam is valami hasonlóra. Gondolom azért nem mindennapos, hogy egy boszorkány ide beteszi a lábát. Sejtettem, hogy nem mindenki veszi majd ezt jó néven. De a lényeg, hogy még élek, és ha jól sejtem, ez a fickó hamar hírül viszi majd, hogy a védelmed alatt állok, aztán ki merne ujjat húzni veled itt, nem igaz? - Van némi incselkedés ismét a hangomban, meg egy nagy adag kíváncsiság, mert tényleg érdekelne, milyen elv és hierarchia szerint is működik ez a társaság. Például szívesen meghallgatnám, hogyan is lett ő az öt vezető egyike, mit kellett megtennie vagy elérnie ezért, mi ennek a története? Nyilván letett valamit az asztalra, vagy tesz valamit nap, mint nap, amivel kivívta mások tiszteletét. De azt hiszem, nem jött még el az ideje annak, hogy ilyen kérdésekkel bombázzam, és faggatózni kezdjek.
Ám ahogy az engem ért iménti támadás kicsit háttérbe szorul, Blair is érdeklődővé válik az irányomba, és a hangszíne is egészen normálisra vált. Elmosolyodom, majd a fejemet ingatom.
- Nem, annyira nem volt fárasztó. Megvagyok.- Fiatal vagyok, egy kis utazás annyira még nem terhel le. Igazából tele vagyok energiával, csak egyetlen apróság hibádzik. - Viszont valóban megéheztem. Simán meg tudnék enni egy nagy adag sült krumplit, dupla hamburgerrel, vagy bármi hasonlóan egészségtelent és laktatót – bólogatok ezúttal szélesedő mosollyal. - Lehet itt valahol ilyesmit kapni? - kérdezek rá tanácstalanul körbe tekintve. Úgy igazán még azt sem igazán tudom, hol is vagyok, merre tovább, miket lehet itt csinálni? Leginkább úgy érzem magam, mintha a Roxfortba keveredtem volna, és egy kicsit még talán izgulok is, hogy ha megindulnék valamelyik lépcsőn, az felfelé menet irányt váltana alattam. Bár valójában én vagyok az, aki egy varázssuliból érkezett, szóval talán nem is ez a legtalálóbb hasonlat ide.
- Egyébként... nézd – emelem fel a karomat, hogy felé mutathassam az ujjamon virító mágikus gyűrűt, amit a napokban készítettem. Egyelőre nem is mondok neki többet, kíváncsi vagyok, hogy a vadász úr vajon ennyiből is kitalálja-e, hogy milyen ékszer is díszíti a kezemet.

Horns



DON'T UNDERESTIMATE THE ALLURE OF DARKNESS.
Even the purest hearts are drawn to it.




Elisabeth Saltzman
Elszívó boszorkány
másból nyeri a mágiát
Folyosók - Page 2 JRywwO3
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Oh, she's sweet but a psycho
Folyosók - Page 2 898332f92dc80fef226694a503449bb6156c350f
That's the thing about magic;
you've got to know it's still
here, all around us, or it just
stays invisible for you.
Kapcsolatban :
✩ there's a crazy warlock in my future
Léptek száma :
81
Fagyasztva: 2020. május 2.

Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyVas. Márc. 10, 2019 8:43 pm



To fall is not to fail..




To: Miss Saltz'


Az iménti heves, sőt már-már dühös reakciót, hamar felváltja a kimondatlan aggodalom. S míg nem régiben kedvem lett volna őrjöngeni, most csak feszülten fürkésztem a nyakát; a kés nyomát keresvén. Bár azt hiszem, hogy a tagunk hatalmas mázlival van megáldva, ugyanis a szerencséjére szóljon, miként egyetlen egy karcolást sem találok a lányon. Oh és ha csak látnék rajta olyat, ami nem tetszene... Feszülten szívom magamba a levegőt, a tekintetem az övébe vésve. Talán egyszerre vagyok a magam oldaláról ismeretlen és az ő számára teljesen meglepő. Ujjaim finoman csúsznak végig a bőrén, egyre lejjebb és lejjebb haladva a mellkasa kezdetéhez, ahol is hosszasan elidőzöm. Némileg oldalra döntött fejjel vizsgálom az íriszeit, míg le nem esik az, miszerint túlságosan is közel vagyok hozzá. Nyelek egy nagyot, magam mellé ejtve a karom, s ekként engedve el őt. Míg egy kisebb köhögés keretei között, hátrálok egy lépésnyit, hisz' nem akarom feszélyezni, avagy kellemetlen helyzetbe hozni, ugyanis nem azért hívtam ide, hogy rámásszak. Úristen... mik meg nem fordulnak a fejemben?! Felejtsd is el, Blair, de azonnal! Ne is gondolj ilyenekre, ember!
- Öhm... - Veszem fel a fonalat néhány másodpercnyi fáziskéséssel. - ...hidd el, kitudtam volna jobb bemelegítést is találni... - Zavarba... nem, nem jövök én zavarba! Nem láthat rajtam semmi olyat, vagyis én nem látom, de ő... a fene már ebbe az egészbe! - ...ez csak egy őrült volt.. De már Ő sem okozhat gondot! - Magyarázom elterelve a figyelmét arról a tényről, miszerint bármikor is vörös voltam... Én? Ugyan már, kérem! Nem volt az ott semmi sem, csak egyszerűen hideg van... volt és kész.  Nem igaz?! Látom, hogy Miss Saltz' is fázik, szóval... ennyi ez és nem több ám! Akkor meg mégis minek gondolom ezt tovább?! Elment az eszem, de komolyan... Sőt.. mi ütött belém?!
- Csak néhány karcolás... - Legyintek egyet, mintha semmi sem volna rajtam. - Viszont téged ez az idióta majdnem megölt.. - Térek vissza a lényegi elemre. - Ha bárki... de tényleg bárki még egyszer hozzád ér, akkor azt az illetőt páros lábbal dobom ki a bejárati ajtón! - Szögezem le halálosan komoly arckifejezéssel, egy cseppet sem szórakozva. Nem is értem, hogy mit képzelt ez magáról... Csak úgy akárkik ide nem jöhetnek be, akkor meg...? Sóhajtok, próbálva elterelni az elmélkedésemet róla, hiszen nincs szükségem felesleges feszültségre, nem de?
- Amúgy... - Nyalom meg a kiszáradt szám. - ...milyen volt az út? - Érdeklődök teljesen normális hangszínen, miközben a pillantását keresem. Nem is értem azt, miért vagyok kíváncsi erre, de valamiért késztetést éreztem rá, hogy feltegyem, mintha... nem, nem és nem! Nincs itt semmi...
Egy pillanatra bezárom a szemeimet, igyekezvén valami hétköznapira gondolni. Mondjuk egy forró zuhany... Igen, nem sokára... Csak maradjunk ennél a képzetnél és szépen tereljük el a gondolataimat..
Tehát... víz, pára, ő...
Milyen Ő?
Riadtan nézek a lányra, mintha épp' ördögöt látnék.
Oké, tehát...
- Elfáradtál? Netán éhes vagy? Esetleg tehetek érted bármit? - Teszek fel egy csomó kérdést, ezzel leplezve a... vagyis...
Az Istenért már! Miért nem tudok fókuszálni?


words: 493 ❖ Underneath ❖ note: - ❖ kredit





Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyHétf. Márc. 04, 2019 12:45 am


Blair & Lizzie
"There's no fear when you're having fun."

Valószínűleg számítanom kellett volna valami hasonlóra, hiszen egy vadászokkal teli létesítménybe érkeztem. Meglehet, hogy számukra a vámpírok, vagy a démonok a főellenségek, de sokan a boszikat és a vérfarkasokat sem kedvelik, pusztítanak bármit, ami természetfeletti, és bár nekem nincs saját mágiám, cseppet sem számítok természetesnek. Átlag halandó szemmel nézve legalábbis. Volt egy sejtésem, hogy nem mindenki nézi majd jó szemmel, hogy itt vagyok, de azt azért nem vártam, hogy üdvözlésképpen rögtön át is vágják a torkomat. Egyedül talán az ad némi önbizalmat és bátorságot, hogy az idejövetelem előtt sikerült nyomozgatnom apám régi gyűrűje, és annak eredete felől, és találtam megoldást a kérdésre. Mázli, hogy a sulink tele van rengeteg hasznos könyvvel, és egyéb forrással, régi naplókkal. A híres Gilbert naplók, amelyeket Johnatan Gilbert írt, meg Elena néni, és Stefan is... A legtöbbjük nem elérhető akárki számára, de én szinte a Salvatore suliban nőttem fel, és tudom a módját, hogyan jussak hozzá a zárolt részekhez, amelyekhez többnyire csak Dorian érhetne. Ám a lényeg, hogy legalább ezt a kérdést meg tudtam oldani, és hacsak ennyivel is, de előrébb vittem az ügyünket. Készítettem magamnak egy olyan gyűrűt, amilyen apáé volt, amely újra és újra visszahozta őt a halálból. Feltett szándékom, hogy valamikor Josienak is csinálok hasonlót, ha hajlandó lesz elfogadni tőlem, de egyelőre nem voltak meg az eszközeim ahhoz, hogy kettőt is összehozzak, és nem akartam teljesen védtelenül érkezni Denverbe. Főleg úgy nem, hogy a családom nem is tudja, valójában hol vagyok. Így hát végül egyelőre megtartom a dolgot magamnak. És ebből merítek bátorságot, amikor mélyen beszíva a levegőt épp készülnék visszavágni a vadásznak, ám akkor hirtelen hátratántorodik, és máris Blairrel nézhet farkasszemet. Kissé elkerekedett szemmel figyelem, ahogy fejmosást kap, majd behúzott farokkal iszkol el a másik irányba. Muszáj elmosolyodnom ezen, mennyire meghunyászkodott, mikor az imént még konkrétan az életemre tört. Egyértelműen Blair itt a főnök. Még a tekintete is veszélyes, sőt halálos volt, ahogy a fickóra nézett. De ahogy felém pillant, és rólam beszél, egy pillanatra mintha valódi aggodalmat látnék. Tényleg féltett volna?
- Köszi. Jól vagyok... – A következő minutumban a lélegzetem is elakad, ahogy hozzám ér, kezét a nyakamra csúsztatja, ahogy a tekintetét rám függeszti. Annyira jóképű. És kár lenne tagadnom, tetszik ez a veszély, ami körüllengi. - Még időben érkeztél. De mi tagadás, érdekes fogadtatás volt. Ez lett volna a bemelegítés? - utalok itt elmosolyodva arra, hogy önvédelmet tanulni jöttem, és itt lett volna az alkalom, hogy gyakoroljak egy kicsit. - Na és te? Jól vagy? - mérem kicsit végig. Több helyen is friss sérülések és zúzódások tarkítják az arcát és a karját. Lehet, van egyéb sebe is, kevésbé látható helyen. - Megsérültél – állapítom meg a nyilvánvalót. Ha jól sejtem, vadászni volt, mielőtt ide érkezett volna, és nem kizárt, hogy ez nála mindennapos, de én azért kicsit aggódva ráncolom az orrom. Egyik-másik sebet szerintem nem ártana mielőbb ellátni.




DON'T UNDERESTIMATE THE ALLURE OF DARKNESS.
Even the purest hearts are drawn to it.




Elisabeth Saltzman
Elszívó boszorkány
másból nyeri a mágiát
Folyosók - Page 2 JRywwO3
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Oh, she's sweet but a psycho
Folyosók - Page 2 898332f92dc80fef226694a503449bb6156c350f
That's the thing about magic;
you've got to know it's still
here, all around us, or it just
stays invisible for you.
Kapcsolatban :
✩ there's a crazy warlock in my future
Léptek száma :
81
Fagyasztva: 2020. május 2.

Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyHétf. Feb. 25, 2019 10:10 pm



To fall is not to fail..




To: Miss Saltz'


Egy kisebbféle incidenst követően, már el is indulok vissza a létesítménybe. Igazából nem mondanám azt, miszerint sietek, bár ez a tény betudható annak is, miként sikerült bezsebelnem egy jó pár újabb sebhelyet. S még, ha nem lenne elég, akkor igencsak ékes helyeken virít, mint például a karomon, vagy a fejemen. Szóval, ami azt illeti; a láthatóság kérdése kapcsán nincsenek gondok... Olyan, mintha a sors is ezt akarná, sőt, mintha sosem szűnne meg ez az eszményi harc.. Mi, akik fellépünk a természetfelettiek ellen, s hiába is teszünk ezzel jót, ha a számuk egyre csak nő és nő és még több, főként, mert azok a mocskos kis démonok; meg se ölhetőek. Oké, nyilván akadnak kivételek, tekintve, hogy az újdonsült szövetségesem példának okáért egy közülük, de ettől még nem leszek boldogabb. Meg azért van jócskán különbség egy Kai Parker-féle fenevad és egy viszonylag értelmes Thersez között, nem igaz? Na ugye!
Észre sem veszem szinte az időtelését, miként a gondolataim egy rejtettebb zugában tartózkodom. Valahol a "meghalt általam mindenki" és az "iménti események" éles kereszttüze fog közre. Oly' annyira belefeledkezem eme elmélkedésbe, hogy majdnem neki megyek az ajtónak. S azért valljuk be, miszerint szellem még nem vagyok, hogy keresztül lebegjek rajta.. Megrázom a fejemet, ekként mélyen szívva magamba a levegőt. Kell néhány perc, mire felélénkülve ismételten a valóságban találom önmagam. Így villan be rögtön a rajtam lévő kényelmetlen terepruha, amelyet még a nyomozói szál és az FBI-s jelvény kapcsán kellett felöltenem, csak hát aztán... Persze, hogy nem volt időm átöltözni, mert már hiányoltak az eredeti fajok és én, mint egy hős; reppentem... Néha jó volna egy Batman-nek, vagy egy Superman-nek lenni. Bár őket sem értem... hogyan bírják a kettős életet? Nyelek egy nagyobbat, ahogy lenyomom a kilincset. Minden vágyam egy forró fürdő, egy kellemes kis ruhaváltás és... a fenébe!
Úgy nyitok be az épületbe, mintha pusztán egy rohamosztag kívánkozna bejutni. Már szinte ki is ment a fejemből Elisabeth Saltzman érkezése.. Hogy lehetek ekkora idióta?! S nem, ezt nem foghatom a munkára, mert ma felkértem a... Bezzeg, hogy a társam se üzent! Biztos azt gondolta; itt leszek, vagy... fogalmam sincs. Becsapva magam mögött az ajtót, sietős léptekkel érkezem a folyosó irányába az előtér felől, amikor is...
Ha abban a pillanatban leírhatóvá válna az ábrázatom, akkor felérne egy Oscar-díjas alakítással... Ugyanis a meglepettségem a tetőfokán hág, ami aztán eléggé hamar átvált egy eléggé heves dühbe. Mondanom se kell, miként már keresztet vethet a drága tagocskánk... Mégis mit képzel ez magáról?!
- Mit művelsz...? - Próbálok ésszerű szavakat használni, ekként semmiféle "leordítom a fejedről a hajat" stílust elővenni, de vajmi kevés esély van rá... tekintve, hogy az ábrázatom a "mindjárt megöllek" részt sugallja. - Elment az eszed, ember? - Rántom hirtelen hátra, ezáltal a falhoz vágva, ahogy sikerült kellő mértékben megközelítenem. - Vámpírok... érted? Vámpírok! - Ragadom meg a ruhájától fogva. - Mindig is azt tekintettük elsődleges célpontnak, sőt... vannak kivételes egyedek, akkor miért ne lehetne a pártfogoltam pont Ő? Mégis kinek ártott? Neked azzal, hogy ott állt? Még egy ilyen és gondoskodom róla, hogy.... - Morgok egy sort, ezzel taszítva hátra. - Tűnj a szemem elől és ha még egyszer a közelébe mész, én... - Eléggé szigorúan nézek rá, amiből tisztán leveheti, hogy a Főnöke olyan pipa, mint ide Afrika. Szóval a helyében...
Nem kell sok és hála az égnek el is tűnik a képből. Oh, csak maradt volna itt és...
- Mondd... - Lépek oda Lizzie-hez ingerülten. - ...jól vagy? - Automatikusan csúsztatom a lány nyakára a kezem, így mérve fel, hogy okozott-e ez a vadbarom sérülést, vagy sem. De ajánlom neki, miként egy karcolás se legyen rajta!


words: 593 ❖ Legacy ❖ note: Remélem megfelel Folyosók - Page 2 3739568389kredit





Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 EmptyKedd Feb. 19, 2019 6:42 pm


Blair & Lizzie
"There's no fear when you're having fun."

Azt hiszem, ez valahol már nevetséges. Néhány héten belül tizenhét vagyok, már régen nem lehetnék mondható gyereknek, és mégis egy egész tervet kellett kovácsolnom arra, hogy egy kis időre kivonjam magam a szülői felügyelet alól, és elutazhassak Danverbe. De ez a legjobb, sőt, talán az egyetlen megoldás. Biztos vagyok benne, ha a szüleim tudnák, mire készülök, sosem engedtek volna el. Elevenen élnek még bennem azok a beszélgetések, főleg a legutóbbi Stefannal, ahogy a lelkemre kötötte, semmiképpen se csináljak semmit Kai ellen egyedül. Nos, most még egyelőre tulajdonképpen nem ellene dolgozom, egyelőre csak tanulni szeretnék, fejlődni, új az önvédelem és a harc terén, mint mágia terén. És erre most egy szuper lehetőségem adódott, az más kérdés, hogy talán az egész világ legveszélyesebb vadászai között, akik közül néhányan valószínűleg nem örülnek majd túlzottan, hogy egy boszit, ráadásul egy Gemini boszit köszönthetnek majd maguk között. Nagyrészt a nagybátyámnak köszönhető a családom rossz híre, de sokan mások sem néznek ránk jó szemmel a börtönvilágok miatt, amiket az elődeim létrehoztak, vagy mert főképp közülünk kerültek csak ki eretnekek, azaz vámpírboszik. Nem számít. Blair azt mondta, nem kell aggódnom, biztonságban leszek, mert ő ott az egyik fejes, és senki nem ártana nekem, ha ő nem engedi. És én valami bízom benne. Egy kicsit talán őrültség tőlem, főképp ha azt vesszük figyelembe, hogyan kezdődött az ismertségünk, ráadásul ő is vadász, de az ellenségünk közös, ez pedig összeköt bennünket. És mit sem szeretnék jobban, mint kiiktatni Kai Parkert. Akármilyen módon is találunk majd erre.
A családom szerencsére viszonylag könnyen bevette a hazugságomat, miszerint egy tanulmányi útra szeretnék eljutni Denverbe. Az egyik barátom, Andy segített csinálni még egy hamis weboldalt is, hogy alátámassza a kitalációmat. Persze ő sem tudja a teljes igazságot. Tekintettel arra, mit éltem át Kai miatt nem régiben, azt hiszem, egy kicsit mindenki egyetértett abban, hogy jót fog tenni nekem egy kis pihenés, egy kiruccanás, távol mindentől, és talán úgy gondolták, hogy ezzel távolabb kerülök a veszélyt jelentő Kaitól is. A lényeg, hogy nem volt nehéz dolgom. Csak összepakoltam a fontosabb holmimat egy hátizsákba, és végül a Denverbe vezető busz helyett abba a kocsiba pattantam be, amelyiket Blair küldött értem. Eddigi életem során nem utaztam túl sokat, ezért élveztem a kocsikázást, nem tűnt túl hosszúnak az út. Érdeklődve, és kicsit izgatottan húzom ki magam az ülésben, amikor rájövök, hogy lassítunk, és hamarosan megérkezünk. A sofőröm bekísér az épületbe, majd nagyon hamar le is lép, de előtte meghagyja, hogy itt várjak, Blair is érkezik nem sokára. Amíg a leendő oktatómra várok, addig is kíváncsian nézelődöm jobbra-balra. Egy pillanatra talán a bizonytalanság is elfog, hogy okos dolog volt-e idejönnöm anélkül, hogy bárki tudna róla. Főleg amikor valaki hirtelen a falhoz szorít, és egy kést tart a torkomhoz.
- Mit keresel itt, boszorkány? - sziszegi az arcomba. Fogalmam sincs, honnan tudja, mi vagyok, de biztos megvannak a módszereik erre is.




DON'T UNDERESTIMATE THE ALLURE OF DARKNESS.
Even the purest hearts are drawn to it.




Elisabeth Saltzman
Elszívó boszorkány
másból nyeri a mágiát
Folyosók - Page 2 JRywwO3
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Oh, she's sweet but a psycho
Folyosók - Page 2 898332f92dc80fef226694a503449bb6156c350f
That's the thing about magic;
you've got to know it's still
here, all around us, or it just
stays invisible for you.
Kapcsolatban :
✩ there's a crazy warlock in my future
Léptek száma :
81
Fagyasztva: 2020. május 2.

Folyosók - Page 2 Empty
TémanyitásFolyosók - Page 2 Empty


Ajánlott tartalom


Folyosók - Page 2 Empty
 

Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next