Becsukott szemmel feküdtem a porban, éreztem ahogy meleg vér csordogál az arcomon. Nekem kellett volna meghalnom. A sűrű, vörös folyadék rászáradt a szám sarkára, az orrom tövébe. Húzta a bőröm, az izzadság csípte a sebeimet. Ha lett volna időm kitapintani, biztosan megállapíthattam volna, hogy több sebből vérzek. Amíg az ütéseket álltam, gyors elmérést végeztem az állapotomról, -a bal szemöldököm felszakadt -az előbbi ütéstkkövető reccsenés arra enged következtetni, hogy [paff] az orrom...eltört -a szám vasas íze, a sajgó állkapocs valószínűleg azt jelenti, hogy elharaptam a szám, miközben Keisha ütése eltalálta az arccsontom -a vállam valószínűleg [paff] meghúzódott, mert 40°-nál nem tudtam távolabbra emelni a karomat -a talpam sajgott, ezer százalék, hogy beleléptem valami szilánkba - a bal szememre vér csorog -a jobb kezem ujjai bizseregnek, [ paff] és nem látok rendesen -de nem mozognak, biztos [paff] a vállam [paff]
Ahogy kinyitottam a szemem Keisha eltökélt arcát láttam. Nekem kellett volna meghalnom. Láttam az arcán, győzni akart, élni akart, jövőt akart. Nekem kellett volna meghalnom. A kezeim mozdulatlanul hevertek a testem mellett, nem is védekeztem, nem is álltam ellen. Próbáltam fájdalommentessé és röviddé tenni a dolgot. Meg akartam halni. De a fájdalom ott volt mindenhol. Lüktett, tombolt a koponyámban, görccsé vállt a testemben. És az élet nem akart feladni engem, minden egyes pofon, gyomros és rúgás után azt hittem az utolsó lélegzet szakad ki a tüdömből. Halottnak kéne lennem. Keisha ujjai összeszorultak a nyakam körül. A szívem tombolt a mellkasomban. Meg akartam halni, de nem akartam, hogy gyávaként emlegessenek majd, nem akartam, hogy szégyen legyek. Farkasszemet néztem Keishával. A haja csapzott volt, merő izzadság. Az arca kipirosodott, lihegett. Tombolt benne a győzni akarás. Az íriszében láttam, azokat a történeteket, amiket együtt szövőgettünk. Ő az alfa oldalán, én pedig a bátyjával, együtt futunk az erdőben. Együtt sütjük a karácsonyi, vaníliás, mézes süteményeket. Köhögni kezdtem. Az érzékszerveim kimerevedtek. Akkor azt hiszem, egy pillanatra meghaltam. Láttam, ahogy Keisha szeméből eltünnek az emlékek,csak ő marad és az alfa. Én halott vagyok, engem elföldelnek, rólam azt mondják majd a húgomnak, hogy elhagytam a falkát. Hogy szégyent hoztam a családra. Keisha felemelkedett rólam és hagyta, hogy a remegő testemet mindenki lássa. Még én is láttam magam, ahogy az egy órával ezelőtt megivott teám, most végigcsorog a lábamon. Láttam az apám arcát, és anyámét. Mindketten egyenesen néztek előre. Büszkék voltak magukra, mert neveltek egy erős és legyőzhetetlen lányt, aki tökéletes társa lesz azúj alfának. És engem. [ba-dumm] A fülem csengett. A föld megremegett körülöttem. [ba-dumm-dumm] Keisha mellkasa remegett a diadaltól. [ba-dumm-dumm] Az éljenzés elhalkult, ahogy térdre vonszoltam magam. Nyál és hányás csorgott a számból. A jobb kezemre támaszkodva talpra löktem magam. Fájt. Mindenem, fájt és darabokban volt. Keisha pedig, lassan megfordult. - Nem fogok meghalni. - leheltem az arcába és a bal kezemet meglendítve előre tőrtem. Hallottam, ahogy az öklöm alatt megreccsen az álla, ahogy a teste, élettelenül, tompán a porba zuhan. Az arcomra száradt masszát a bal kezemmel simítottam végig és apám riadt szemébe néztem. Aztán egy végtelen spirálba zuhantam, egy pillanatra még láttam, ahogy a vesztes hulláját elhurcolják mellőlem. Láttam, hogy a hófehér bőrét a vérem tarkítja. Láttam az arcára fagyott győzelmi mosolyt. - Élni fogok. - ígértem meg a halott testvéremnek. ezek után az átváltozás sétagalopp volt
Család:
One Mississippi [Naia és Connor Walker negyedik gyermekeként születettem.Idősebb testvéreim Jacob Walker, Gabriel Walker és a nálam 10 perccel idősebb nővérem, Keisha Walker. Van egy húgom, Jolene Walker.] Becenevei/ titulusai: Coco, Connie, Consty, Legbájosabb Hercegnő, Gabbie kedvence Életkora: 0 - 17 év Two Mississippi - [Naia és Connor Walker második gyermekeként változtam farkassá. Idősebb testvéreim közül csak Jacob élte túl a rituálét. Gabrielt az alfajelöltünk ölte meg. Az alfajelöltünk feleségjelöltjét pedig én. Jolene sorsát sajnos nem ismerem, de remélem életben van.] Becenevei: Con, Connie, Szobanövény, Testvérgyilkos, Balhorog, Életkora: 17-20 Three Mississipi - [Naia és Connor Walker lánya voltam. Amikor megöltem Keishát, minden megváltozott. Erősebb voltam, mint azt gondolták. Magasról tettem arra, mit gondolnak, én élni akartam. Ők meg Keishát akarták visszahozni.] Titulusa: 'sosem-leszel-olyan-mint', 'fogd be a szád!', Életkora:17-20 Four Missisipi - [ Constance Walker vagyok. Szabad. Boldog.] Beceneve: Connie, anyu
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
Nem is tudom mit vártam a szüleimtől, vagy a Falkától. Már a létezésem is egy óriási felkiáltójel volt a Falka életében. Pedig a szabályok szerint játszottam. És, nekik is be kellett volna tartani a szabályokat. Elengedni a halottakat, azt hazudni, hogy életben vannak, azt hazudni, hogy megtagadták a Falkát, elfelejteni, hogy köztünk testvérgyilkos, apagyilkos, szomszédom-gyilkos, a-húgom-férje-gyilkos mindenki. Befogadni az erősebbet. Elismerni, hogy mi nem a tipikus "egységben az erő" szabály alapján játszunk, mert mi "the strongest will survive" gondolat alapján éljük az életünket. Mi tudatosan tervezünk, a nők tanárok, gyógyítók, a férfiak erdészek, könyvelők, termelők. Önellátók vagyunk. És ez ölte meg Gabbiet. Ez ölt volna meg engem is. Farkaszszemet néztem a hófehér plafonnal. A Falka vallásos őrülettel hitt az erőben. Az eleve elrendeltetésben. Középkori módszerekkel tervezték meg az életünket, halálunkat, házasságunkat, posztunkat. Aztán később, az új generáció ugyanilyen kimért, halálos egyszerűséggel tervezte meg, mikor fog gyermekük születni, hány gyerekük lesz. A szemem előtt apró, nonfiguratív minták úsztak el, a fejem oldalra bicsaklott és az éjjeliszekrényen lévő fotót néztem. Hét mosolygó arc. Tökéletes család. Ártatlanság. Vajon hova temették el Gabbie testét? Vajon ő tudta, hogy ez lesz a sorsa? Vajon Keisha tudatosan készült arra, hogy megöljön? Vajon gyászolt már akkor is, amikor meztelen talpa a földhöz érte? Jolene. A húgom vajon életben van még? Vagy megölte az egyik legjobb barátnője? Talán pont a legjobb barátnője volt az, akivel ovis korukban mindig összejártak és arról álmodoztak, hogy majd egy nagy tölgyházban fognak élni. Vagy talán ő ölte meg a barátnőjét? Jacob meleg barna szemeibe néztem. Amikor a kép készült, 17 éves volt. Talán akkor esett át az első átváltozásán. Vajon kinek a vére tapad a kezeihez? Vajon ő is küzdött, mint én? Vagy olyan volt, mint Keisha? Győztes. Lehunytam a szemeimet, hogy elfojtsam a könnyeimet. Azt ígértem magamnak, hogy nem gondolok többet a családomra. Azon az estén, amikor apám kigurított a furgon hátuljából,megígértetem, megesküdtem, hogy elfelejtem ki vagyok. Elfelejtem mi vagyok. Hogy honnan jöttem, hogy ismerem ezeket az embereket, hogy közéjük tartoztam. A pilláim átnedvesedtek. Ülő helyzetbe tápászkodtam, lefordítottam a képet. Ma azt hazudom, hogy én hagytam ott a Falkámat, mert egyszerűbb elfogadni ezt az undort az emberek szemében, mert ha az igazat mondom, nem csak undor lesz az arcukra írva. Lecsúsztam az ágyamról és a bejárat felé sétáltam. Életet ígértem Keishának és meg kell tisztelnem őt azzal, hogy tartom magam az ígéretemhez. Új fejezet, új barátok, új élet. Amikor kinyitottam az ajtót az új lakótársamra mosolyogtam. Vajon, értem is sírnak minden Teliholdkor, vagy elfelejtettek, ahogy Gabbiet is elfelejtették? Vajon újra tudom kezdeni, be tudom tartani az ígéreteimet? Meg tudok szabadulni a démonaimtól? A velem szemben álló egyén mosolya őszinte volt, tiszta, szerettel teli. Gondolkodás nélkül nyújtottam ki a karomat és húztam magamhoz a még-idegen-vagy-de-minden-reményem-benned ölelésre. -No homo though - köhhintettem a kínos csendbe, miután elengedtem a vállát és segítettem behozni a bőröndjét. - Ha arra gondolok, hogy én mennyi cuccal jöttem... - de erre nem gondolunk. Mert ez a múltam.
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Vas. Aug. 12, 2018 1:50 pm
Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime
Connie Walker
Kedves Connie!
Bevallom, már a regisztrációdat követően elkezdtelek lesből kukkolni. Tetszett a karaktered neve, és kíváncsi voltam, miféle hölgyeménnyel, miféle jellemmel és történettel rukkolsz majd elő. Ugyan csak futólag olvastam tőled pár sort, mégis leesett az állam, hiszen ennyi elég volt, hogy lejöjjön, milyen csodálatosan írsz. Így hát tűkön ülve vártam, mikor készül el a teljes lapod, most pedig engem ért a megtiszteltetés, hogy elsőként üdvözölhesselek az oldalon!
Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy a PB remek választás. Nem sok KJ-t láttam rohangálni hufórumon, bár annyira nem is figyeltem őket, de az biztos, hogy gyönyörű, karakteres nő, és tökéletes kezekben lesz nálad.
Nagyon tetszik, ahogy az átváltozást megírtad! Ahelyett, hogy tényszerűen közöltél volna dolgokat, egy konkrét szerepjáték példát kaptunk. De még milyet! Szerencsétlen lány, megrázott az a brutalitás, amibe a saját családja lökte bele. Egész egyszerűen megrázott, az én pillangó-lelkem túl ártatlan ehhez. Elképesztően gyönyörű, borzongató stílussal írsz, olvastatja magát a lapod, alig lehet abbahagyni - én pedig szeretek olvasni szerencsére, úgyhogy elkényeztettél. Levettél a lábamról teljesen.
A család részt is egyedien oldottad meg, az előtörténeted előtt pedig le a kalappal! Annyira sajnálom szegény lányt, igazán nehéz csomagot adtál neki, amit élete végéig cipelhet majd. Remélem, hogy sikerül vele idővel megbirkóznia, és talál olyan embereket, akik visszaadják kicsit a hitét az emberiségben, a családban - mert nem csak az lehet család, akihez a vér köt.
Ha pedig átgondolnád ezt a "no homo" dolgot, bármikor szeretettel látlak egy körre ;) Ígérem, megpróbállak nem megölni!
No, de nem is tartalak fel tovább, irány a játéktér! Alig várom, hogy tovább olvashassam a kalandjaidat! Köszönöm, hogy itt vagy és hogy elfogadhattalak - köszönöm az élményt!
Kezdőlap
One Mississippi 
