Először is megkérném a leendőbeli alkotót, hogy csak akkor vállalja be a karaktert, ha komolyan játszani szeretne! :<3: Nem akarom, hogy egy ET megírása, vagy 2-3 reag után eldobásra kerüljön a karakter.
Az apám vagy, akiről semmit, de semmit nem tudok. Elhagytad a családunkat, mielőtt én megszülethettem volna. (Jelenleg új családod van, feleséged, s egy lányod, Scarlett, akit sokkal jobban megbecsülsz, mint minket valaha...) Magára hagytad az édesanyámat és vele együtt a bátyámat, Nathanielt, aki tudom, hogy nagyon is felnézett rád. Tudnod kell, hogy az anyám és már Nate is meghalt. Csak én maradtam. Sosem terveztem, hogy felkereslek, de most, hogy teljesen magamra maradtam, szöget üt a fejembe az ötlet. Ám nem fogok lépni ezügyben. Feleslegesnek gondolom, hiszen eldobtál magadtól minket. Itt vagyok 25 éves és egyszer sem álltál elém, hogy teszem azt, bocsánatot kérj, amiért elmentél. Néhány hónapja derült ki, hogy beteg vagy. Gyógyíthatatlan - legalábbis jelenleg nem tudod, hogy túléled-e vagy sem. S valamiért most, ennek kapcsán jutott eszedbe a múltad, amit magad mögött hagytál. Fel akarod keresni az első feleséged, bocsánatot kérni Nate-től, valamint megismerni engem - akit sosem láttál. Ha rám találsz, akkor fogsz szembesülni a kegyetlen valósággal. Nem tudom, hogy a kapcsolatunk miként alakul majd, ez mindenképpen kettőnkön múlik. Jelenleg én már semmit nem érzek az irányodba, sem gyűlöletet, sem szeretetet. De gyere, jelenj meg és forgasd fel az életemet, ami jelenleg amúgy is romokban. Talán általad, általatok újra rátalálhatok a családra...
// Ha felkeltettem az érdeklődésed, gyere hamar és dobj meg egy üzenettel! Érdemes még privátban ötletelni, tovább szövögetni a szálakat, esetlegesen jobban kidolgozni, hisz nem adtam meg annyira kötött alapot, azon túl, hogy elhagytál és most felbukkansz, s beteg vagy. Nos, várlak, apám! //
I don’t feel like getting up in the morning. Everything that used to make me happy anymore doesn’t. I don’t know what happened, either people in my life just left me or I started to push everyone away...
Az álarc mögött :
☾ Eliffe
Szomb. Jún. 15, 2019 12:56 pm
left me, I lost you. found me, I left you
You cannot run away from a weakness; you must sometimes fight it out or perish
Szia, apa! Theo talán túlságosan kicsi volt még, amikor magunkra hagytál minket, én viszont mindenre jól emlékszem. Te voltál a hősöm, a pilótám, a fal, amit megmászhattam, az út, amelyet követhettem. Mint világítótorony az éjszakában. Nem csak a fiad voltam, hanem a barátod is, minden időnket együtt töltöttük, az életed minden szegmensébe bevontál engem is. Aztán megszületett az öcsém és elmentél. Csak így, ilyen egyszerűen. Elmentél és soha többé nem tértél vissza. Értesültél a halálomról. Anyáéról persze nem tudsz még, de az enyémet leközölték az újságok az iskolának köszönhetően, melyben akkoriban tanítottam. Talán emiatt jutott hirtelen eszedbe, hogy van még egy családod, vagy már egy ideje fontolgatod, hogy felkeresel minket - a lényeg, hogy szerettél volna osztozni anyával a gyászon. Mit fogsz szólni, ha rájössz, hogy ő már rég elment? Mi lesz, ha szembesülsz azzal, milyen pusztítást hagytál magad mögött, mikor felégetted a hidakat? Hogy reagálsz rá, hogy visszatértem az életbe?
De ami számomra talán a legfontosabb: képes leszel megbirkózni azzal, hogy többé már nem vagy a hősöm? El tudod viselni a gyűlöletet? Vigyázz, a bennem tomboló farkas erősebb és éhesebb, mint valaha. Többé már nem vagyok az emlékeid áldozata. Te viszont könnyen lehetsz még az enyém...