"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
- Kérdőjelet? - megjátszott értetlenkedésem hamar mosolyba fullad. Képtelen vagyok túl sokáig megjátszani magam, ahogy a színészi vénám is meglehetősen száraz és gyér. Nem véletlenül a gyilkolásból tartom fent magam. - Ó, ez az álneve a meztelen fotónak? Gondoltam, nem fáradozok szelfizéssel, megnézed majd élőben magadnak. - Alec az egyik legjobb srác a városban, mondom ezt úgy, hogy sosem tudnék hozzámenni feleségül. Mondjuk elég jó házasságunk lenne, működik köztünk a kémia, sokat bírunk mindketten inni és nagyjából azonos a humorvilágunk, de nem hiszem, hogy érzelmi vonalon jól járna velem. Sokkal többet és jobbat érdemel nálam. - Hé, ezt meg ne halljam, mert gyűrűt húzok az ujjadra és elmotorozunk a naplementében! - feddem meg az ujjammal, félig hátrafordulva hozzá. - Hmm, az jó lesz. Nem feltétlenül az én korosztályom, de egynek elmegy. - Eltűnik a másik irányba menet, így a kazettákat és dvd-ket kezdem figyelni, míg a sor végén össze nem találkozunk. Kiszélesedik a mosoly az arcomon, bár nagyon igyekszem elfojtani és komolyan fontolóra venni az ajánlatát, de jókedvűen csillogó szemem elárul. Eddie beszólására azonban nem bírom tovább, elnevetem magam, főleg ahogy Alec is elkezdi tenni utána a szépet. - Nem is tudom, uram, meg tudok-e birkózni ekkora arcátlansággal! Így bánni egy hölggyel! - csóválom meg a fejem, de a kezem máris a mellkasán jár, egyre feljebb kúszik, míg végül össze nem kulcsolom az ujjaimat a tarkója mögött, törzsemmel enyhén az övének dőlve. Nem akarom megsérteni Eddie házasságon edződött, prűd lelki világát, így kicsit halkabban szólalok meg. - Kielégítené-e a boldogságodat, ha bikini helyett csak egy darab bőrdzseki lenne rajtam? Mert akkor igazán megmutathatnád, miket rejtegettek ott hátul, a raktárban. Biztos vagyok benne, hogy csak az kell nekem, amit ott találok. - Neem, nem hívom hátra a raktárba tízperces keringőre, dehogy, annál azért sokkal jobban neveltek a... Na jó, kit verek át ezzel? Alec úgyis az a fajta srác, akivel lehet így viccelődni. Eddigi ismertségünk alapján úgy láttam, vevő szokott lenni az őrült ötleteimre, ez pedig csak egy azok közül. - Ha ragaszkodsz a bikinihez, akkor viszont meg kell várnod sajnos az estét. Mikor végzel? - Lábujjhegyre tolom magam, egyre közelebb hajolok, mintha csókot szeretnék lopni, de csak incselkedem vele: mielőtt elérném a száját, elhúzódok és ellépek mellette, szemügyre véve a mögötte sorakozó polcok kínálatát. A meghívásom egyébként viccen kívül él, komolyan érdekel, van-e már programja estére és lenne-e kedve áthívni magához.
Még csak egy lélek sem kóborol erre. Már azért is összetenném a két kezem, hogyha egy iskolás csoport vetődne be ide, hogy idegesítsen bennünket. Az idő sem akar telni, pedig igazán mennék haza, de nem zárhatom be az üzletet egy órával a nyitás után. Akkor Desire tutkó kinyírna. Már messziről hallom a motor zúgást, és tudom jól, hogy ki közeledik. Mi Eddie-vel csak leg-leg Larának hívjuk, mert a csaj tényleg nagyon leg-leg. Az összes eddigi nőm közül ő a legjobb minden téren. A szex állati, a személyisége ahhoz képest, hogy nő, egész menő, és pont ő volt az aki kijelentette, mikor éppen megpróbáltam kisurranni a lakásából az éjszaka közepén, hogy ne merjem felhívni. Azóta, mondhatni barátok vagyunk, némi extrával néhanapján. Ha valamelyikünk unatkozik, vagy nincs semmi jó a TV-ben, vagy csak úgy. De sosem volt, és nem is lehet ez több érzelmi szinten barátságnál. - Hiányoztam, igaz? - kérdezek vissza szinte rögtön - elég lett volna csak SMS-ben küldened egy kérdőjelet - kacsintok neki, és azzal a lendülettel, hogy belép az ajtón, elnyomom bakancsom talpán a csikket, és befordulok utána a boltba. - Ahh, Lara, mindig imádtam a humorod - mondom neki - talán pont ezért is szerettem beléd - suttogom neki, majd felnevetek - hmm, 10 dolog, amit utálok benned? - kérdezem tőle, azt tudom, hogy hol van. Őszintén, szerintem nem is tudnék megnevezni más, ehhez hasonló filmet. A sor másik oldala felé sétálok, és amikor befordulok, szembe találkozom vele. Egészen közel állok hozzá, és lenézek arra a szépsége pofijára. Imádom, még mindig - tudod, én inkább annak örülnék, hogyha te lovagolnál rajtam, mondjuk - mutatóujjamat a szám elé helyezem, és felnézek, mintha nagyon gondolkodnék - bikini nélkül, vagy ruhában, igazából tök mindegy. - Fúj, haver, mingyá’ én váglak pofán - szól ki Eddie a pult mögül, de ismer engem, és ismeri Larát is. Leg-leg Larát. - Jajj, bocsásson meg, Kegyed - mondom tettetett megdöbbenéssel, és meghajolok Larissa előtt - nem akartam beletiporni hajadonságának bájába… vagy mi. - nevetek. Lara nem az a típus, aki rögtön mindent magára venne, meg aztán elég mélyen ismerjük már egymást. Egy ideje.
"Csúnya kis baleset", így fogják leközölni az újságok. Felesleges is lenne részletezniük, hogyan vált el a vámpír feje a nyakától, majd porladt semmivé az egész a karónak köszönhetően. Szerencsére sikerült elfednünk a nyomokat, így aztán Denver békés, punnyadt polgárait nem fogja felkavarni túlságosan egy olyan gyomorforgató, brutális vadászat, mint a mai - s mint minden ilyen végén, ezúttal is a helyi tékába vezet az első utam. Igen, a Netflix és a torrentes filmek korában én még mindig jobb szerettem befoglalni a bázis tv szobáját, és kikölcsönzött klasszikusokkal mulatni az időt. Hazugság lenne azt állítanom, hogy Alecék boltja a legmenőbb a városban, tekintettel a szűk választékra, mely főként a pornóban merült ki, de azért akadtak igazi gyöngyszemek náluk. Ha pedig rendszert csinálsz abból, hogy lefekszel a kisfőnökkel, egész jó kedvezményekhez juthatsz. Na jó, természetesen az évek során kiváltott, törzsvásárlói kártyámon összegyűlt pontoknak köszönhettem, hogy áron alul kaptam a filmeket, véletlenül sem azért, mert jóban voltam az egyik alkalmazottal. Az már a személyiségem részéhez tartozik, magára vessen, aki elítél miatta. Felbőgetem a motort, ahogy leparkolok az épület előtt, majd mielőtt odaintenék az előtte dohányzó férfinak, még kiszabadítom a fejem a sisak alól. A szíjakkal babrálva köszöntöm, majd a kesztyűt is levetve leszállok a járgányról. - Csak nem rám vársz? Milyen hízelgő! - Tekintve, hogy nem igazán szoktam szoros kapcsolatot ápolni a halandó ismerőseimmel (hiszen minél kevésbé vonom bele őket a természetfeletti, démonvadászós életvitelembe, annál jobb nekik), nem hivatkozhattam arra, hogy a köztünk kiépült, mély barátság sejtette vele, hogy jönni fogok. A szájából kilógó csikk inkább arra enged következtetni, hogy ma is halódik a forgalom. - Ej, biztos megengedhetsz magadnak egy cigiszünetet? Mi lesz az odabent kígyózó sorral és a türelmetlen vevőkkel? - ugratom, majd amint behoztam a köztünk nyújtózó távot, lábujjhegyre tolom magam és puszival üdvözlöm, hacsak nem sértődik meg annyira az ártatlannak szánt viccemen, hogy mellőzni akarjon. - Mi a napi ajánlatuk, Mr. Verona? Valami nyugis, csajos filmre vágyom. És igen, lehetnek mindketten bikiniben és lovagolhatnak egymáson... - vonok vállat, ellépve mellette, be a téka ajtaján. Egy hangos "üdv, Eddie"-vel köszöntöm a pult mögött ücsörgő fickót, mosolygós pillantást vetve az éppen kortyolgatott sörre. Ha Alec jön, bevárom őt is, ha viszont kint bagózna inkább, akkor egyedül indulok el a sorok között, a címek és a borítók közt válogatva.
Minden nap ugyanaz. Felkelek, fetrengek az ágyban még vagy öt percet, megmosom a fogam és az arcom, tiszta ruhát húzok és elindulok melózni. Útközben megállok a sarkon a kávézónál, beszaladok, rohanva kérek egy kávét, meg egy csokis croissant-ot, az üzlet előtt begyújtom a cigarettámat, és míg elérek a tékához elszívom, a kávét pedig megiszom az utolsó cseppig. Mindig ugyanaz. Sosem változik semmi. Belököm a bolt ajtaját, és bekukkantok. Nagypofájú Eddie már bent ül, és éppen az első citromos sörét issza. - Eddie, hányszor kell még elmondanom, hogy ne piálj munkaidőben? - kérdezem és tágra nyitom az ajtót, hátha az majd becsalogat egy-két vevőt. - Borzaskutya, hányszo’ kell még elmondanom, hogy alkohó’mentes? - A 0,2 % nem alkoholmentes - vigyorgok, és végignézem ahogyan Eddie, a Nagypofájú lecsapja maga mellé a sört. A dobozáról virít az a hatalmas betűmérettel írt “0,2”. - Ha Desire egyszer idetolja a képét, szét fogja rúgni ezért a seggedet, haver! - mondom neki, miközben mutatóujjammal a sör felé bökök. - Az én seggemet aztá’ nem. Te lenné’ itt a kisfőnök. - Faszfej vagy, Eddie - mondom, majd lassan végig sétálok a polcok között. A kazetták úgy sorakoznak rajtuk, mint kisfiú szobájában a játék katonák. Pornó, romantikus pornó, horror pornó, vámpíros pornó… - Hallod, ha jobban belegondolok, minden film pornó. De kajak. - Az egész életed egy kibaszott pornó, Borzaskutya... - Vegyél már komolyan. Gondolj bele, Eddie. Láttál te már valaha olyan filmet, amiben valaki ne akart volna valakinek a gatyájába mászni? - Tudod, h’ha nem lenné’ ekkora perverz fasz, tanán tudnád értékelni a filmek igazi mondanivalóját. Nem minden a szexrő’ szól. - A te világodban talán nem - kacsintok rá - baszki, tényleg egy perverz fasz vagyok - mondom magam elé meredve, majd a felismeréstől letaglózva kisétálok az ajtó elé. Kiveszem a kabátom zsebéből a cigitárcám, majd előhúzok egy cigit, és begyújtom. Szeretek bagózni. Lenyugtat, lecsillapít, eltereli a figyelmem. Miközben szívom elbámulok az utca végére. Talán igaza van Eddie-nek, és az élet mélyebb értelmeit kellene keresnem. A lényeget. A nőt. Az igazit. Talán holnaptól neki is látok, de ma este még haza kell vinnem valakit, aki nem akar rögtön gyűrűt húzatni az ujjára.
"Azt hittem, a legszörnyűbb dolog a világon, ha elveszítjük szeretteinket, de tévedtem. Az a legszörnyűbb dolog a világon, amikor az ember rájön arra, hogy saját magát vesztette el."
Kezdőlap
|| 
