Te meg hogy a fenébe vagy még életben?
Boszorkány vagyok, 957-ben születtem és azóta testről testre ugrálva tartom életben a lelkem. 2012-ben téged választottalak, majd öt csodás év után úgy döntöttem, ideje váltani. Csakhogy tudnod kell, hogy sosem hagyok hátra egyetlen porhüvelyt sem, minden aktuális testemmel öngyilkossággal végzek. Nálad a begyógyszerezést választottam. Szépen lenyeltük a tablettákat, aztán ugrottam... És most, két évvel később egyszer csak betoppansz az életembe. Hogy az ördögbe élted túl a gyógyszereket?
Azt mondod, emlékszel mindenre, arra, miket műveltem, míg benned voltam. Gyűlölsz, amiért elvettem öt évet az életedből, ugyanakkor kötődsz is hozzám emiatt. Barát vagy ellenség? Még magad sem tudod, de amint sikerült összeraknod, mi is történt veled pontosan, az első dolgod volt, hogy felkutass. Nem ment könnyen. Szerencsédre erős boszorkány vagyok és maradt némi affinitás benned, miután magadra hagytalak. Megtanultad kezelni és voilá: ismét együtt vagyunk.
Tudod, elég nagyszabású terveim vannak, melyekhez jól jönne a segítséged. Vagy meg akarod torolni inkább, hogy majdnem megöltelek? De hát ez nem az igazi testem. Ha megölsz, ugyanazt teszed, mint én: elveszed egy ártatlan életét. Miért nem szövetkezel akkor inkább velem? Vagy az ellenségeim mellé állsz, hogy megállíts?
Bölcsen hozd meg a döntést! Utána már nem lesz visszaút...

//A megalkotóra bízom, szövetségesnek vagy ellenségnek hozná-e. Mindkét verzióban fontos szerepeket tudnék rábízni a fiatalemberre, úgyhogy nagy-nagy szeretettel várom! Állj nyugodtan a saját lábadon, legyenek saját szálaid, saját ötleteid, a többit meg dolgozzuk ki együtt ;)//