{ take what i want when I wanna and i want you i'm the powder, you're the fuse, just add some friction }
Amikor először láttam a Pokolban a szirént, rögtön felkeltette a kíváncsiságomat, de a régi király ideje alatt sosem volt lehetőségem találkozni is vele. Aztán jött Katherine és szabadon engedett mindannyiunkat, én pedig a hűségemnek köszönhetően csapdába estem egy gyenge és sebezhető halandó testében, amelyet képtelen voltam eddig levetkőzni magamról. Az egyetlen pozitívuma a balszerencsémnek, hogy a királynő éppen e szirénnek a nyomába küldött. Fogalmam sem volt, miféle üzletet köthettek, de nem is igazán érdekelt, nem tartozott rám, és mivel Sierrát Mystic Falls koszos kis utcáihoz kötötte, gyanítottam, nekem nem eshet bántódásom miatta. Hacsak nem számítjuk bele, a sziréntől imént kapott kis meglepetéseket, amiktől majd szétment a fejem… Dühített, hogy szinte meg sem éreztem volna a trükkjeinek hatását, ha a saját megjelenésemben lehettem volna. Hagytam, hadd élvezze ki a pillanatnyi győzelmét felettem, láttam a szemében, hogy nem csak annak örül, hogy térdre kényszeríthetett, hanem annak is, amit mondtam neki. És azon kivételes alkalmak közé tartozott a kijelentésem, amely nem hazugság volt: tényleg tetszett, hogy próbált legyőzni. Ettől volt igazán izgalmas ez az egész. Ha hagyta volna az első pillanattól fogva, hogy elcsábítsam, nem érdekelt volna annyira Sierra. Így viszont kifejezetten nagy kihívás volt a számomra. Végül azonban a csatát szemmel láthatólag megnyertem, amint elkaptam és magamhoz húzva türelmetlenül megcsókoltam. Ösztönösen cselekedtem, nem gondolva végig semmit sem. Éreztem, ahogyan a nő ellenkezése eltűnt, elernyedt a karjaim között, így még szorosabban tartottam. Hazudhattam volna, hogy nem élveztem a közelségét, a csókjának ízét, ahogyan átadta magát nekem, de felesleges lett volna. A fejemben úgy is látta a gondolataimat, mindent… mindent, ami csak körülötte forgott. Végül elengedtem és elléptem tőle, s felkészültem a legrosszabbra is, hiszen biztos voltam benne, hogy ezután újra a földre fog küldeni. De hiába vártam az elmémre lesújtó fájdalmat, az nem jött, csak a gyilkos pillantás a vízszín szempárból, a gyűlölettől égő hangja és egy kemény ütés az arcomra. Bennszakadt a lélegzetem, olyan hirtelen meglepetésként ért az ütés, amely hangosan csattant. – Ah – felnevettem, ami csak elfedte, hogy mennyire eldurrant az agyam, hogy felpofozott. Zsibbadt arcélemet masszírozva néztem újra a szirén szemeibe, és csak arra tudtam gondolni, hogy itt helyben kitépem a szívét. Egy bökkenő volt csak, hogy az emberi testemben messze nem voltam olyan erős, mint amennyire ehhez a manőverhez kellett volna lennem. A dühtől eltorzult az arcom, és jobbommal elkaptam a nő nyakát. – Okosabb is lehetnél – morogtam, s izzó tekintetemet az övébe mélyesztettem. – Az egyetlen szerencséd, hogy nem a saját testemben vagyok – miközben beszéltem megemeltem, a cipője orra súrolta a híd aszfaltját. Bár gyengébb voltam a pecséttől, de nem tehetetlen. Mertem remélni, hogy legalább egyetlen pillanatra félelmet fogok látni a szemében, addig nem is akartam elengedni a torkát.
{ deadly fever, please don't ever break
be my reliever 'cause i don't self medicate and it burns like a gin and i like it put your lips on my skin and you might ignite it, hurts, but i know how to hide it, kinda like it }
Az álarc mögött :
{ szuszu }
Szer. Szept. 18, 2019 12:37 pm
To: Drezath
Utáltam a nevetését, a gúnyos mosolyát. De a legjobban azt gyűlöltem, hogy el tudta érni, hogy akarjam őt.
Tisztában vagyok vele, hogy egy démonnal sosem lehet egyenesen játszani, ők a csalás és hazugság megtestesülései. De jobban belegondolva én sem vagyok jobb nála, hiszen a véremben van a füllentés, a legtöbb szolgámat ilyen módon állítottam magam mellé. A kis trükkjeimmel együtt természetesen. Bármennyire is hangoztatja, hogy egyenesen játszunk ez a ma este legmocskosabb mondata, amiből hiányzik a tisztesség. Inkább csak szemeimet forgatom, nem fogom hagyni, hogy felhúzzon, bármennyire is tetszene neki ez a felállás. Minden erőmmel azzal voltam, hogy a lehető legtávolabb kerüljek tőle. Gondolkodnom kell. Friss levegőre van szükségem, amit nem árnyékol be az ő jelenléte, ezzel elterelve a figyelmem. Nem lehetek gyenge, főleg nem egy hozzá hasonló démon miatt. Mégis elméjébe pillantva olyan képeknek lettem szemtanúja, ami mérhetetlen vágyat keltett bennem. Büszkeségem mégsem engedi, hogy közelebb kerüljek hozzá, inkább móresre tanítom. Mosollyal az arcomon szemléltem a fájdalmát, amit egy apró sikernek könyveltem el egészen addig, míg meg nem hallottam kíntól tompa hangját. Leráztam magamról a mondandóját, legalábbis ő ezt láthatta rajtam, miközben belül felpezsdített és simogatta az önérzetem. Elléptem mellette és folytattam az utam a város felé anélkül, hogy visszanéztem volna rá. Sietnem kell, ha megakarok lógni előle. Bármennyire is unom a macska-egér játékot, most éppen olyan sebesen menekülök előle, akár egy mérgezett rágcsáló. Egy részem régen feladta volna a küzdelmet hagyva, hogy megtegye velem azokat a dolgokat, míg az erősebb felem eliszkol és mindennél jobban tolja el magától ezt az érzést, ami hozzá tartozik. Vajon meddig bírok ellenállni neki? Gondolataimba révedve nem vettem észre, ahogy közeledik felém. Míg ő tanulva a leckéből nem állja utam, inkább elkapja a karom, hogy annál fogva magához húzzon. Megszólalni sem tudtam, ajkait mohón az enyémhez tapassza mindenféle gyengédség nélkül. Elernyedtem karjai között, engedve az erős befolyásnak, hadd játszadozzon velem kedve szerint. Érintése nyomán marionett babává váltam, hagyva hadd irányítson, a rabjává váltam, aki szabadulni képtelen, inkább még többet és többet akar belőle. Percek múltán véget ért az egész és az üresség ölelt körül újfent, ami most hűvösebbnek tűnt mint valaha. Szemeimet kinyitva csak távolodó alakját láthattam, amint vissza fordul felém. Gondolatban átkoztam magam, amiért engedtem a csábításának, biztos jót kacag rajtam magában, tudva, hogy ezt a csatát fölényesen megnyerte. Az elkeseredettség mérhetetlen dühbe csapott át egyetlen szempillantás alatt. Gyorsan átszelve a kettőnk között létre jött távolságot elé lépkedtem, majd szikrákat szóró szemekkel rá meredtem. - Mégis hogy merészelted? - vetem a szemére egyből, de meg sem várva a válaszát felképeltem az arcátlanságáért - Ne merészelj még egyszer hozzám érni! Hiába fenyegetőztem, leginkább magamra voltam mérges, amiért hagytam, hogy befolyásoljon és a közelembe férkőzhessen.