A rajzolás mindig csodának tetszik azok szemében, akik nem értenek hozzá
Becenév:
Luce
Titulus:
Mr. Asshole
Születési hely, dátum:
New York, 1993. november 19.
Faj:
Boszorkány
Rang:
boszorkány
Beállítottság:
Heteroszexuális
Play by:
K.J. Apa
Átváltozás:
Oh, hogy én? Ugyan már... maximum az ágyban változok át: vadállattá. A csajok ezt bírják, szóval nem kell annyira lenézned, haver!
Család:
Nem mondanám, hogy csodálatos családom van. Apám iszákos, anyám pedig ott tanít, ahol én magam is tanulok. Van egy húgom, Laurel, aki nem rég töltötte be a 13-at. Sokszor rám bízzák őt és imádom őt. Oh, és van egy kutyánk is, ő is családtag. Az ő neve Cookie - igen, a húgom nevezte el. Imádja a... a sütit.
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
Azt hiszem, mindenkinek szüksége van egy menedékre, nem igaz? Mindenki menekül, méghozzá a néha igencsak szörnyű valóság elől. Van, aki sportol, van, aki bulizni jár, van, aki leissza magát, mert úgy hiszi, azzal kapcsolja ki igazán az agyát. Persze ismerek olyat is, aki inkább erősebb szerekhez nyúl, avagy drogokhoz. Az én drogom kimerül egyetlen egy eszközben: egy ceruzában. Jó, szükségem van még egy lapra is, de ha ez a kettő megvan, akkor számomra minden adott. A fantáziám segítségével és a kézügyességemmel megalkothatok bármit. A valóság elől én így menekülök el; legalábbis a legtöbb esetben így teszem. Mégsem tudja rólam senki, hogy mindennek mi az oka. Miért kezdtem el rajzolni? Hát a szüleim miatt. Túl sok veszekedést kellett már átélnem mellettük és egyszerűen kellett valami, ami elvonja a figyelmemet. Ezt találtam. S azt hiszem, jó is vagyok benne. Nem egy rajzversenyt nyertem már meg és igen, ezzel akarok foglalkozni. Még nem tudom, hogyan, de az álmom az, hogy elismert művész lehessek valamilyen formában. Egyelőre amúgy közelebb áll hozzám a papíros megoldást, de már próbálkoztam számítógépes formában is tervezni, rajzolni. Visszakanyarodva… talán sokan nem nézik ki belőlem, hogy ennyire érdekel a művészet. Számomra nem csak hobbi. De mégis ki látna belém, ha én azt nem engedem meg? Mások annyit látnak, hogy élvezem az életet. Igen, élvezem. Látszólag. Rengeteg időt töltök lányokkal és előszeretettel hódítom meg őket, de nyilván addig működik az egész, amíg mindkét fél akarja, nem igaz? Bár nem mondom, hogy nem hagytam már magam mögött összetört szíveket. Azonban a sok pletyka arról, hogy végigmentem anyám barátnőin is… atyaég. De miért cáfolnám meg? Felőlem azt hisznek, amit csak akarnak. - Föld hívja Lucast, hahó! – Vincent bökte meg az oldalamat, s erre riadtam fel a gondolataimból. Már vagy három perce a papírt néztem magam előtt, de egy vonalat sem húztam. Oké… ideje lenne összeszednem magam, ugye? – Mégis melyik csaj jár a fejedben megint? Scarlett? Összejöttetek? – Érdeklődött vigyorogva. Amúgy Vincent az egyik új haverom volt, nem rég jött vissza a városba. Anno valami miatt el kellett költözniük, de nem faggattam ki, miért, mert nem rám tartozott. A kérdései kissé megleptek. - Scarlettel? Dehogy. Csak barátok vagyunk, némi extrával – Erre már én magam is elvigyorodtam. - Nem gondoltál még rá, hogy ebből több legyen? – Ezt egy fokkal komolyabban kérdezte. Vincent kissé komolyabb volt, legalábbis ebben a témában. Mintha a szerelmet túlértékelte volna. - Na és te arra, hogy végre ne csak kerülgesd Őt? Nem hiszem el, hogy csak „legjobb barátok” vagytok – A fejemet csóváltam, majd leraktam a ceruzát a kezemből és a kávémért nyúltam. Oh igen, ebéd szünet volt, de az étvágyam elment nyaralni, szóval… a portfólión agyaltam, azért akartam lefirkantani pár tervet, ötletet. De nem sikerült. Vincent kissé szégyellősen nézett félre, majd nagyot nyelt, ahogy elpillantott a lány felé. - Tényleg csak barátok vagyunk. Mindig velem volt… olyan, mintha a testvérem lenne – Motyogta. - Hogyne. Én meg most jöttem le a falvédőről – Nevettem, majd belekortyoltam a kávémba. Nem akartam ráerőltetni a dolgot, de annak örültem, hogy eltereltem a témát magamról és Scarlettről. Habár kedveltem a lányt, de nem hittem, hogy ez többről szólna, vagy épp szólhatna. Valami hiányzott ahhoz, hogy ez „szerelem” lehessen. Másrészt nem szándékoztam lekötni magamat. Még nem.
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Vas. Szept. 29, 2019 10:47 pm
Gratulálunk, elfogadva!
It's only been a lifetime
Lucas Lawrence
Drága, csodálatos Lucas! Tudom, hogy nagyon várnak rád és arra, hogy megérkezz, ezért rövid leszek. IRL épp most tanulunk arról az egyetemen, hogy a tulajdonságainkat az örökletes génjeink befolyásolják-e, vagy a környezet, és bár ez a kérdés a mai napig vitatott, abban a legtöbben egyetértenek, hogy is-is alapon mindkettő fontos szerepet játszik. Vannak bizonyos személyiségjegyek, amik veled születnek, ám mégis a környezet, a családi élet, az előtted (nem) álló példaképek azok, akik kialakítják a végső formádat. Így hát ha akadnak is megkérdőjelezhető és elítélendő húzásaid, érdekes kérdés, hogy ez mennyiben a te hibád és mennyiben a családodé, akik, ahogy írtad is, nem viselkedtek soha igazán álomszülőként. Persze azért ne érezd magad felmentve, mert ez a szoknyavadász, lányokat kihasználós életmód egyáltalán nem tartható hosszú távon - csak arra akartam kilyukadni, hogy valamilyen szinten megértem, hogy jutottál ide, és abszolút látok benned szerethető vonásokat is. Ilyen hosszú bevezető után hadd rajongjalak körbe kicsit! Annyira jó ez a PB, annyira jól néztek ki Carmennel, nagyon drukkolok nektek! Tökéletesen megragadtad az előtörténettel Lucas lényegét, tetszik, hogy a művészetet ennyire komolyan veszi. Úgy érzem, ez jó kapcsolódási pont lehet majd vele. Szeretem, ahogy írsz, jó volt újabb jellemet, újabb életet olvasni tőled! :<3: Az utalásokat mind megértettem, bele is sajdult a karakteralkothatnék-szívem De hát majd talán, ki tudja, egyszer... Mindenesetre most az a lényeg, hogy te itt vagy, aminek elmondhatatlanul örülök! Nem is tartalak fel tovább, foglald le ezt a cukipofit és hódítsd meg a játékteret, meg az összes nőt! (Na jó, az összeset ne, inkább csak egyet ;) ) Jó játékokat kívánok!