- Szerinted már az átváltozásom előtt is pontosan ugyanilyen idegesítő, tenyérbemászó és problémás kolonc voltam a nyakadon, mégsem kértél soha fizetésemelést (tegyük hozzá, hogy az alapbéred így is pofátlanul magas).
- Többet látom a középső ujjadat, mint a mosolyodat. Ennyire nehezen viselsz? Tudom ám, hogy titokban élvezel velem dolgozni.
- Ha hajnali háromkor álmodból felkeltenek, akkor is fejből tudod a legkíméletesebb módját, hogyan lehet kiszedni a vért a pamutból. Bocsi, nem tanítottak meg szépen enni...
- A kutyám, Kit, jobban szeret téged, mint engem - mondjuk te többet is foglalkozol vele, általában tőled kap enni és te viszed le sétálni. Pont, mint engem...
- Egyszer már kis híján megöltelek, azóta kényesen odafigyelek rá, hogy véletlenül se kerüljek az ütőered közelébe. Minden tahóságod ellenére nagyon kedvellek ám, ugye tudod?
- Arról is tudsz, hogy legalább nyolc különbözőféle mániád van? Rendmánia, megalománia, tisztaságmánia, mindigtiédazutolsószómánia...
- Van egy húgod, őt még nálam is jobban szereted, amit gyakran hangoztatsz. Féltékeny vagyok.
- Szerinted abba kéne hagynom a színészetet, lehetőleg minél előbb, mielőtt a rajongók rájönnek, hogy valami nem stimmel velem. Szerintem meg túl sokat aggódsz, anyu.
- Valójában sosem hívtalak még - hangosan - anyunak. Jobban félek tőled, mint a bejárónőmtől, Mrs. Andersontól, pedig ő már a hidegháború alatt nyomta az erkélyén a marihuána-üzletet.
- Tudod, hogy utálom, ha Winie-nek hívnak, mert a létező legfemininebb becenév, úgyhogy te vagy az egyetlen az egész világon, aki így szólít. Állandó jelleggel, természetesen.

Hogy mi a munkád? Mendzser, sofőr, szakács, legjobb barát, testőr, notesz, lelki szemetes, fogadott testvér, drogdíler, pizzafutár, cinkostárs, ápoló, stylist, pótapuka, személyi edző, lakberendező, kutyasétáltató, masszőr, pszichológus, titkárnő, dublőr, sajtó referens, kertész, bejárónő, viccmesélő, kerítő, ezermester.

Na, jössz?