Cate, az elmúlt hatszáz esztendő alatt bőségesen kimerítettük a házasság minden létező aspektusát. Már nem nagyon tudunk újat mutatni egymásnak, de pont ez a megszokás az, ami töretlenül az első számú feleségemnek járó trónon tart téged. Biztos pont vagy az életemben, akire bármikor számíthatok, akivel annyi mindent átéltünk együtt, hogy tudom, sosem fordítanál nekem hátat. Miért is tennéd? Előkelő helyed van a Pokolban, Kaliban, ami az én birodalmam ugyan, távollétemben mégis királynőnek érzed ott magad. A többi démon tisztel, hatalmad és vagyonod is van. Kezdetben, kapcsolatunk elején szerelemből szerettél, mára ez részemről egyfajta hűvös állandósággá vált. Hogy részedről tombol-e még a szerelem, arról fogalmam sincs.
Tanúja voltál annak, hogyan jöttek-mentek mellőlem a nők (volt, akinek te segítettél nem túl elegánsan távozni, mert riválist láttál benne), a trónodról azonban egyikük sem volt képes lelökni. Egészen mostanáig. Erős fenyegetést érzel Namiban, aki a semmiből robbant be tragikus sorsú harmadik feleségem helyére. Talán irigy vagy arra a tűzre és szenvedélyre, amit iránta tanúsítok, mikor neked már csak kihűlt csókok és unott érintések jutnak? Hagyod, hogy átvegye a helyed vagy mindent megteszel, hogy elpusztítsd? Rajtad áll.

Drága Aurora, te sosem akartál a feleségem lenni és pont ezt szerettem benned. Dacoltál és hadakoztál ellenem, sokat marakodtunk, ám parázsvitáink mindig szenvedélyes együttlétekbe forrtak végül. Nem csoda, hogy már kétszáz éve töretlenül magam mellett tartalak, igaz, Hecate helyét sosem vetted át, de nem is tartasz rá igényt. Beéred a hatalommal, ami a feleségemként neked jár, és igyekszel elviselni közben engem. Egész könnyen megy, ugyanis pokolian jó színésznő vagy; otthon előadod nekem a szenvedélyes szeretőt, pedig valójában megvetsz. Évtizedek óta viszonyod van egy másik démonnal; eleinte csak kalandnak indult, szomjaztál a veszélyre és lázadni akartál ellenem, később azonban kiderült, hogy ő számodra az igazi. Őrülten beleszerettél, annyira, hogy azt fontolgatod, hogyan szökhetnél meg tőlem úgy, hogy a haragom ne érjen utol. Megtörnéd az eskünket? Szövetkezel a hátam mögött? Ugye tudod, hogy ha ez kiderül, még a halál is megváltásnak tűnik majd számodra, hiába könyörögsz azonban, a kínok leggyötrőbb kínjait szánom neked? Jobb, ha óvatos maradsz és sosem buksz le - vagy időben lépsz és megpróbálsz eltenni láb alól. Rajtad áll.

Nami, én egyetlen Namim, a legtöbben nem értik, mit keresel a Pokolban. Az arcod, a kisugárzásod, az egész lényed szinte már angyali; ők nem látják azt a tömérdek megszállottságot, a gonosz fényt csillogni lélektükreid mögött. Nem ismerik lelked romlott felét, sem azokat az istentelen bűnöket, melyeket rövid, halandó életed során elkövettél. Szerencsédre én igen. Már akkor megakadt rajtad a szemem, mikor halandó voltál, amikor pedig az igazságszolgáltatás utolért, felkaroltalak és démonná tettelek. Azóta őrülten szerelmes vagy belém, szinte már mániákusan keresed a figyelmem, a törődésem, ragaszkodsz hozzám és istenítesz, ami másik két, kihűlt házasságom mellett nagyon is imponált. Alig néhány hónap alatt megtettelek harmadik feleségemnek, miután elődöd csúfos kudarcot vallott és kénytelen voltam pokoltűzbe vetni. Te azonban már most nagyobb ambíciókkal indítasz; riválist látsz a másik két feleségemben és elhatároztad, hogy lelököd mindkettőt a trónjáról. Az első és az egyetlen akarsz lenni a szememben, nekem pedig ez tagadhatatlanul tetszik. Ha ilyen törtetéssel folytatod, félő, hogy komolyan az ujjad köré csavarhatsz majd. Mégis óva kell, hogy intselek: biztos vagy benne, hogy jó ötlet ujjat húzni Hecatéval? És biztos vagy benne, hogy elég vagy ahhoz, hogy több évezredes poligámia után monogámiára nevelj? Rajtad áll.