℘ Téged soha sem érdekeltek a pokol ügyei: a politika, unalmasnak találtad, és inkább a halandók világában múlattad az időt, az sem érdekelt, hogy ehhez szabályt kellett szegned. Szórakoztatott, hogy milyen különösen is működtek az emberek, de leginkább a hitük volt az, ami felkeltette a kíváncsiságod, pontosabban az isteneik és az, hogy bármit megtettek volna, hogy a kegyeikben járjanak. És aztán az jutott eszedbe, hogy miért ne szólhatna ez a csodálat neked? Végtére is a torkosság démonának hívnak.
℘ Ezer évig élvezhetted ezt a színjátékot, aztán Arcadius rájött és visszaparancsolt a pokolba és elvette tőled az egyetlent, ami boldoggá tett: önmagad. Bűbájt bocsájtott rád, amitől többé semmisem elégített ki. Az ételek keserűvé váltak a szádban, a bor vízzé változott, ha csak ránéztél… Azonban most, hogy a vezetőség megújult és Katherine Pierce ül a trónon, visszanyerted a szabadságod, a bűbáj megszűnt. A kérdés már csak az, hogy a böjtöléssel eltöltött évek megváltoztattak-e, vagy még mindig ugyanaz vagy, aki voltál?


Nem rendelkezel vele.