℘ Több, mint 300 évvel ezelőtt születtél. A gyerekkorod szinte átlagos volt; leszámítva, hogy már pici korod óta érezted, miszerint más vagy. Az erőd talán sokkalta hamarabb megmutatkozott, mintsem szabadott volna. Hamar rájöttél, hogy kiválasztott vagy és fontos feladatod van az életben. Talán pont amiatt törték össze a gyerekkorod illúzióit, mert a Pokol uralkodójának a lányát kaptad útitársul - a sorsod menthetetlenül összefonódott Arcadius lányával.
℘ Az élet egymáshoz sodort titeket és kezdetét vette a véget nem érő harc. Küzdelem. Meg akartad ölni, vagy épp a helyes útra próbáltad terelni, mikor melyik sikerült. Valójában... egyik sem sikerült soha. Talán soha nem is akartad őt megölni. Túl jó szívű voltál hozzá és mindig is azt szeretted volna, ha sikerül megmentened őt. De a sötétség Abigailt teljesen elnyelte. Ezen pedig te magad sem lepődtél meg túlzottan, egyszerűen csak sajnáltad. Évszázadokon át viaskodtatok egymással. Hiába.
Aztán olyan történt, amit álmaidban sem akartál elképzelni... Abigail olyan mágiát, igézetet vetett ki rád, hogy érezted, miközben a szíved, a lelked elkezd megváltozni. Érezted, hogy a belsődben felszabadul valami. A jót bemocskolta a rossz, a hófehér lelked pedig egyre feketébbé vált, s végezetül... teljesen megtört a kötelék, mely az angyalokhoz fűzött téged. Olyan erőt, érzelmeket szabadított fel benned Abigail, amit sosem akartál. Érezted a gonosz erőt magadban... és persze, egyfajta szabadságot is.
℘ A krimonod mellé álltál és többé nem érdekelt a cél, amire teremtettek téged. Abigail volt az első a számodra és ez a jövőben sem fog változni. Az is lehet, miszerint már-már többet érzel iránta most, hogy teljesen szabad vagy. Eldöntötted, hogy bármit is tervezl Abigail: segíteni fogod őt a céljainak elérésében.


Nem rendelkezel vele.