Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Fell Templomának romjai

Casmir Wisniewski Empty
Yesterday at 10:02 pm



Konyha

Casmir Wisniewski Empty
Yesterday at 9:50 pm



Folyosók

Casmir Wisniewski Empty
Yesterday at 9:41 pm



Tetõtér

Casmir Wisniewski Empty
Yesterday at 2:22 am



...but it's ecstasy

Casmir Wisniewski Empty
Yesterday at 1:41 am



Bárpult

Casmir Wisniewski Empty
Yesterday at 1:20 am



Old-Blair albérleti lakás

Casmir Wisniewski Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 10:22 pm



Konyha

Casmir Wisniewski Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 9:59 pm



Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin

Casmir Wisniewski Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 7:34 pm



Sebastian

Casmir Wisniewski Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:59 pm



Alagsor

Casmir Wisniewski Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:58 pm



Felszólítások, törlések

Casmir Wisniewski Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:47 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

10 Hozzászólások - 28%
6 Hozzászólások - 17%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%

Share
 
Casmir Wisniewski
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásCasmir Wisniewski EmptyVas. Márc. 29, 2020 7:30 pm

Casmir Wisniewski
Loyalty to someone is different from depending on them.


Becenév:
Úgyse hallgatok rá.
Titulus:
the hitman
Születési hely, dátum:
Olaszország, egy Genoa környéki faluban | 1848. február elején - ki emlékszik már?
Faj:
vámpír
Rang:
-
Beállítottság:
hetero
Play by:
Peter Gadiot

Átváltozás:
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit. Curabitur non augue et nisi porttitor pretium. Mauris vel neque vitae orci luctus aliquet. Nulla facilisi. Donec in mi. Curabitur semper massa quis diam. Ut dignissim elit at nisi. Mauris nec ipsum. Nunc ac quam. Donec in diam. Phasellus tempus scelerisque justo. Aenean at elit id eros luctus malesuada. Donec magna. Nullam quis dui.
Család:
A vér nem válik vízzé, első a család, mindig ott lesznek, ha ott tartod őket, et cetera. Szűk a kör. Az öszvér makacsságú fivérem és Ő. Ennyi, kettejük bőven elég.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Érzéketlenül szitál a köd, sápadtan világít a hold az erdőben, erőtlen próbálkozásának következtében nem is jut át a lombkoronán... kár, nem látom hol van a fa gyökere, hol a föld, amit az ásóval forgatok ki helyéről az újabb tetem agyagágyául. Puha, könnyen morzsolódik nedvességtartalma ellenére és szépen halmozódik fél méterrel odébb, valamelyest ráomolva a férfi csizmájára. Egy pillanatra megállok, rátámaszkodom keresztbe tett kezekkel a nyélre és unott szájelhúzással mérem végig a szerencsétlent, aki a fivérem útjába keveredett a hisztis napok egyikén. A hím vámpír, női szeszéllyel és kedélyállapotokkal; megnyertem a főnyereményt nem? Kristálytisztán emlékszem mennyivel mérsékeltebb volt hajdanán, vámpírmértékkel. Emberivel ugyanaz a forrófejű barom, aki rám sózta a munka nehezét, hogy az élvezeti részét magáénak tudhassa. Az intellektuális püfölést, az erőt igénylő felét.
Elengedem az ásót, megtámasztja a föld közege. Munkától mocskos kézzel kutakodok a zsebemben a zippo és az elnyűtt doboz után. Megszokás, a mozdulaté, hogy amint leég a dohány lepöccintem végéről a pernyét. A tüdőmbe, abba a nem működőbe aligha jut be már, csak a látszat kedvéért égett, most pedig a berögzültség késztet a rágyújtásra. Pazarlás, ez van. Odalépek a gödörből a hulla mellé, majd leguggolok, közben már a szám szélében lóg a cigaretta, pattan a szikra, hogy végezhesse a dolgát és életet adjon egy karcsú füstkígyónak a levegőbe.
- Anyu nem mondta, hogy jobb helyekre kéne járnod, mint az a lebuj? Faszom, látod, te is csinálod nekem a kéretlen plusz munkát. - igazítom ujjaim közé a rudat, míg a másik kezemmel kisöpröm a hajam. Újabb koszfolt a képemre, újabb ok a gyors végzésre, az utána következő zuhanyra.. Visszaveszem a számba a nikotinesszenciát és a nadrágzsebébe nyúlok az üveges tekintetű fazonnak. A pénztárcáját kihajtogatom, lássuk mi áll benne.
- Hm, szóval Conrad Jefferson. Született 1986. március huszonkettedikén Colorádóban. Életbiztosítás, jogsi, kép a csajodról... - összeszalad a szemöldököm az ízlésvilágát látva, de minek lepődjek meg, ő se volt egy jóvágású gyerek, ha megint szemre vételezem... bár megeshet nem a legjobb formájában igyekszem változtatni a véleményemen. - ..szervdonorság, blokk... a lássuk csak honnan is, Mekiből. Azta, így már értem miért voltál ennyire nehéz. - sorra dobálgatom a földre az iratokat, cetliket, egyedül a pénzt hagyom a helyén. Egy halottnak úgysem fog kelleni már, ahogyan a mobiltelefonja, egyéb értékei sem, amiktől megszabadítom. Nem lenne szerencsés, ha idővel, ha rábukkannak ezek alapján be tudnák azonosítani. Ssz, moshatnám kezeimet.
- Nos, részvétem. Nem vagyok vallásos, nem tudok áldást mondani érted. Egy néma perccel tisztellek meg, érd be ennyivel. - rágcsálom lomhán a szűrőt és félig lejött kabátját gyűröm magam alá, nem azért, hogy ne fázzon fel a seggem, ha leülök a földre. Csak formalitás. Elrendezem a holmijait, a zsebeimbe teszem őket, majd otthon elégetem a kandallóban. Térdeimet felhúzva nézem az elfekvőt, kezeimet rájuk helyezem és kiroppantom az ujjaimat. Az egy perc letelt.
- Huszonnyolc évesen elég csúnya halált kaptál öregem, de megdolgoztál érte gondolom. Kidobott az asszony, azért gőzölögtél a piától, mentél neki annak a fivéremnek... legalábbis ezt tippelem a szamárfüles kép után, ami sörtől ázott, végül felgöngyölődött. Anyu azt sem tanította meg, hogy a hölgyekkel finoman kell bánni vagy ne keveredj bajba? Várj, biztos apu biztatott. Az apák, na igen... sok mindenről tehetnek. Más körülmények között talán jól elbeszélgethettetek volna erről az öcsémmel, de nem így lett, mindegy. - lendítem ki oldalra a csuklóm, hogy magától leeshessen a hamu. A nagy foglalatoskodásban eddig kimaradt. - Miatta fő a fejem most is, magadra ne vedd véletlenül se, oké? Több, mint egy évszázad alatt sem nőtte még ki a gyerekkort, a magad módján téged is viccesnek talált, de se te, se én nem nevetek. Idióta. Szerinted verjem le rajta, mint annak idején vagy hagyjam rá, verjem szemmel, sújtsam nehezményes sóhajokkal? Mindkettő használ, más-más módokon, de be is márthatnám... áh, az anyai szigor továbbra sem ér semmit, kölyökként is leszarta. Pofám leszakad. Ha kihívom rá a yardot? Nem, nem, őket nem szereti, foxi módjára kapná szét valamennyiőjüket. Vérszemet kap, ha felbukkannak. Emlékszem a régi esetre, amikor célt tévesztett és felrúgta a tervet, csakhogy ő megmutathassa kinek nagyobb a versenyben. Kellett a balhé, kellett, mint levesbe a bögöly. - újabb füstpamacsot köpök, most az ég felé. - Tudod te milyen helyette bekapni a gyomrost, nehogy félholtra verjék a csökönyössége miatt? - pislantok vissza Jerryre, mintha választ várnék tőle halálában. - Pontosan, kínos, mint a csended. Szarul is nézett ki, én is. Mocskosan a macskakövön, fémes ízzel a szánkban, fegyvertelenül, mert hát... - megvonom a vállam. - ...úgy a menő. Külön vicc, hogy egy nő mentett meg, ki minket. - nyomom el a földön a csikket. - Ez viszont már más story és én már megint sokat beszélek. - ideje felállni, befejezni a munkát, megadni az utolsó kenetet. Lerúgom a lábára rakódott földet, abból a sarokból folytatom.
Mélyül a fekhely, növekszik a föld és a cigaretta is leégett már. Kétszer.
A köd sem unta meg a szitálást, az erdő csendjét egyedül a telefon rezgése zavarja meg. Egy szöveges üzenet életem értelmétől: `gebasz van, húzz ide`
Búcsúpillantást vetek Conrad-ra, elegendő lesz neki ekkora hely egy gyors elkaparás mellett, hogy pár perc múltán már csak a frissen bevetett földágyat láthassák. Nem tetszik az írás, nyugtalanít. Muszáj hívást kezdeményeznem, ennyi információval nem megyek sokra a fenébe is.

but tonight you're a stranger or some silhouette

Vendég

avatar
Vendég

Casmir Wisniewski Empty
 

Casmir Wisniewski

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal